Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-29 / 229. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. SZEPTEMBER 29., SZOMBAT A táppénzes helyzet nem javul Érdeket csapdáiban vergődve sonló egy másik jelenség Is: ha egy Ingázó egész hónapban keresőképtelen állományban volt, a hónap végén, 25-e után már nem szívesen áll ismét munkába, például mert nem váltott utazási bérletet... —S az Ilyen Jelenségek eUen nem tehet semmit az orvos? Hiszen rajta áll, meddig tartja keresőképtelennek betegét... — Ügy vélem, hogy ma a népgazdaságon kívül senki más nem érdekelt a táppénzes állomány csökkentésében. Az orvos sem. Ha szigorú, szembekerül a betegével (volt, akinek ilyesmiért szúrták ki az autója gumiját), ám, ha engedékeny, nem fenyegeti semmilyen szankció. Bár az indokolatlan táppénzbe vétel önmagában fegyelmi vétségnek számít, ha pénzért teszi, akkor már bűncselekmény. A hálapénz is színezi a képet. Divat azzal dicsekedni, menynyiért írt ki az orvos. Tény, hogy a hálapénzt nem direkt a betegállományért adják, hanem bizonyíthatatlanul, később vagy korábban, esetleg más családtagok betegsége esetén. A táppénzes napok árusításáról jelenleg nincs tudomásom. — A felülvizsgálat, s az adminisztratív eszközök hatása nem tartós, 1976 után (ekkor jelent meg a Minisztertanács e témával foglalkozó határozata) átmenetileg visszaesett a táppénzes napok száma. A néhány fegyelmi és írásos, valamint szóbeli utasítás hiábavalónak bizonyult. Kevés a felülvizsgáló főorvos, s nem szívesen vállalják a népszerűtlen feladatot, hogy ítéljenek kollégáik munkájáról A keresőképtelenség elbírálását a 2/1979-es egészségügyi minisztériumi rendelet ugyanis alapvetően a kezelőorvos feladatává tette... — Tudjuk már, hogy nem érdekelt a helyzet jobbításában a vállalat, az orvos. £s a beteg? — Náluk egyenesen ellenérdekeltségről beszélhetünk. A második gazdaságban — akár táppénzcsalás árán is — sokkal több pénzt kereshetnek, mint amennyi a táppénz és a fizetés közötti különbség, sőt olykor többet, mint amennyi a fizetésük. Illúziók és lehetőségek — Ml lenne a kiút? Van-e megoldás? Ha van. • társadalmi kór több okát kell egyszerre kúrálni. Az Igazgató főorvos szerint Illúzió lenne abban reménykedni, hogy az emberek magatartása helyrezökcen magától, hiszen az érdekük el- .enkező irányba hat. Ám kétségtelen, rogy kínálkozik néhány változtatási [ehetőség. Mindjárt az első, a vállalatok érdekeltté tétele. Ha a táppénz idejére járó bért vagy annak egy részét elvonnák tőlük, valószínűleg komolyabban vennék laikus ellenőrzési feladataikat. — Az is jobbítana az állapotokon — s ez több szempontból is kívánatos —, ha végre kellő számú rehabilitációs munkahelyet létesítenének. Csökkenne a táppénzes napok száma azáltal is, ha például a gyes mintájára kiterjesztenék a terhesállo- mányt. Most ugyanis szinte mindig akad ok, amiért a néhány hete, hónapja terhes nőt, ha kéri, orvosa betegállományban tartja. Serkentené a változást a csoportvezetők, felülvizsgáló főorvosok nagyobb anyagi és erkölcsi megbecsülése, ideértve azt is: heti 42 órás munkaidejük csökkenjen annyira, amennyi a többi rendelőintézeti orvosé: 36 órásra. — S természetesen a gyógyászat szakmai lehetőségei is megvannak — mondja a főorvos. — Ma a kereső- képtelenséget mindig egy adott betegségre kell kimondani. Itt a neurózis. Orvosa válogatja, ki miként ítéli meg. Tény viszont, hogy például Gödöllőn, ahol bevezették a neurotikusok szakrendelését, javult a helyzet, mert az ideggyógyász kapott táppénzbe vételi jogot, s így szakszerűbbé vált annak megítélése, jogosult-e a beteg táppénzre. — Végül a betegek magatartása. Vizsgálták, hogy az infarktuson átesettek között miként alakul a táppénzes időtartam hossza, és az újbóli munkavállalás. Meglepő volt az eredmény: az alapbetegségnek ebben nincs meghatározó szerepe, annál inkább a jövedelemnek, a beosztásnak, a képzettségnek. Minél iskolázottabb és magasabb jövedelmű az illető, annál hamarabb áll munkába, míg az e tekintetben alul maradó csoport inkább a rokkan tpsítást kérte. ★ Kétségtelen, hogy objektív és szubjektív okok, tényezők kusza halmaza a táppénzes helyzet romlásának forrása. Közhely, ám sajnos, igaz. hogy a szemléleten, a magatartáson — kivált érdekek ellenében — nem könnyű változtatni. Am az érdek — objektív. Azon tehát lehet változtatni, s_nenj„ yit&u.,k?íU„ is. Mert .ma, táppénz- „ ügyben megesik: kellő szigor és szánk', elé híján a betegek felépülését, anyagi biztonságát szolgáló társadalombiztosítás — korántsem a tisztességes többség — egyesek nyerészkedésének tere. így magánzsebekbe vándorol sok-sok forint, amiből kórház, rendelő épülhetne, ami a köz javát szolgálhatná. VASVÄRI g. PÁL táppénzes helyzet. A kifejezést hallva, az ember máris gondolkodóba esik: ...helyzet. Ez pedig a ml szóhasználatunkban ugyebár aligha jelenthet jót. S valóban, tény, hogy a tíz évvel ezelőtti 6,9 millióról az utóbbi időben kevés híján 8 millióra emelkedett Pest megyében évente a táppénzes napok száma. Ha egy napot a most átlagos 140 forinttal számolunk, a summa nem csekély: csupán a kifizetett táppénz ezeregyszázmillióra rúg. S mert a keresőképtelennek nyilvánított ember munkája hiányzik, a termeléskiesés az Iménti egymilliárdnak tízszerese. Ml a kedvezőtlen tendencia oka? Hogyan lehetne változtatni a cseppet sem megnyugtató helyzeten? Járjunk utána együtt! osztható), s távol esik — az elvlsel- hetőnél többször — az egyéni érdek is. Ezeket közelíteni kellene... Ajándéknapok Dr. Fenyves István, a Pest megyei Szakorvosi Rendelőintézet igazgató főorvosa válaszol kérdéseinkre. — Mitől függ a táppénzes állomány nagysága? — Elsősorban attól, milyen a kereső népesség egészségi állapota. Erről tudható, hogy éppen a 40—60 éves, aktív korosztály halandósága, kivált a férfiaké, nőtt az utóbbi két évtizedben. Ebből pedig az következik, hogy a halált megelőző egészségi állapot romlott. Divatos említeni az egészségtelen életmódot, a sok stresszt, s azt; ez a korosztály a második világháború alatti gyerekeké. — A segélyezés mai rendszere milyen Irányba hat? — Nálunk egy idült beteg — például szívbajban szenvedő — egy évig kaphat táppénzt. Ugyanez a beteg Csehszlovákiában rövidebb, az NDK- ban hosszabb ideig maradhat beteg- állományban. Befolyásolja a helyzetet a gyermekápolási táppénz. Ez egészséges felnőtteknek jár, gyermekük hároméves koráig 60, hatéves koráig 30 nap. Csalás árán is — Ezeknél jelentősebb a munkaés életkörülmények alakulása. Vegyünk egy példát. Érden idén a második negyedévben 4,7 százalékkal nőtt a táppénzes napok száma, ugyanakkor a táppénzen levő betegeké nem. A vizsgálat kiderítette; nem elsősorban egészségügyi okokból fakad a jelenség. Az van mögötte: aki hét elején táppénzbe kerül, péntekre már nem szívesen megy vissza dolgozni. Talán az ötnapos munkahétnek köszönhető, hogy általában nő a három napnál hosszabb, de hét napon, belüli betegállományok aránya. HaTanuljunk idegenül A nyelvoktatás dilemmái Humoristáink kedvelt céltáblája a magyar turista, aki édes anyanyelvén kívül semmilyen nyelvet nem beszél, és úgy próbálja megértetni magát, hogy egyre tagoltabban, hangosabban ejti ki a szavakat és hevesen gesztikulál. Az ember jót nevet önmagán, és elgondolkodik, hogy Is van ez. Hiszen mindenki tanul az iskolában egy vagy több idegen nyelvet. Sokan különórára járatják a gyereket, nem csekély összeget áldozva erre. Felnőtt fejjel, munka után is beülnek az emberek az iskolapadba, mégis az eredmény elmarad a ráfordított időtől és energiától. Az érem másik oldala, hogy az idegen nyelvű tanfolyamok sokszor heterogén formákban, szakmai segíts’ég nélkül, amatör módon tevékenykednek. A tanárok ritkán vagy egyáltalán nem jutnak hozzá oktatási segédeszközökhöz, módszertani útmutatókhoz. Vergődik, vajúdik az iskolai és az Iskolán kívüli nyelvoktatás egyaránt. Ez utóbbiról és a megújulás lehetőségeiről beszélgettünk Máthé Elekkel, az Arany János Nyelviskola VI. számú iskolájának igazgatóiával. Az Intézmény az Országos Közművelődési Tanács anyagi támogatásával, elvállalta egy korszerű, kísérleti nyelvi bázis létrehozását. A — A nagy foglalkoztatottság egyik káros következménye, hogy nincs, aki napközben otthonában ápolja a beteget. Ezért gyakori a hozzátartozók panasza is. A magas vérnyomásnál ikönnyebben szökik fel a higanyszál, ha rökona beteg. A méltányos- sági alapon kért gyermekápolási táppénzt is több itt, mint másutt. Vannak visszaélők — Az ellenőrzéshez való viszony sajnos szubjektív megítélés kérdése, s akadnak, akik tagadják jelentőségét. Itt a kezemben az egyik körzeti orvos megjegyzése, aki a beteget berendelő lapra ezt írta az értesítést küldő vállalatnak: haladéktalanul közöljék, milyen rendelet alapján háborgatják táppénzes betegemet. — Talán nem ismert eléggé: a 2/1979-es — a keresőképesség elbírálásával foglalkozó — egészségügyi minisztériumi rendelet az. Míg az orvosi ellátás állam,polgári jogon jár, addig a társadalombiztosítási ellátás nem. Ilyen feltétel például a gyógyulás érdekében tanúsítandó megfelelő magatartás, s ezt mi is ellenőrizhetjük. Ezért csak orvosi engedéllyel tartózkodhat a beteg a lakásán kívül, emiatt a korlátozott kijárási idő is. — Azt mindenki tudja: a betegeik egy részének a társadalombiztosítási ellátás teszi lehetővé a gyógyuláshoz szükséges pihenést. Am vannak, akik visszaélnek ezzel a lehetőséggel. Tavaly 77 ezer 244 ellenőrzétünk fel szabálytalanságokat. — Társadalmi érdek, hogy csökkenjen a táppénzes napok száma, de meggyőződésem, hogy ettől az érdektől távolesik a vállalaté (például, mert a táppénzes napokra eső bér ott marad, a többi dolgozó közit elAz ok összetett A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsának társadalombiztosítási bizottsága (ma már Pest megyei Társadalombiztosítási Tanács) tavaly dr. Renkó Mária felülvizsgáló főorvostól kért jelentést a keresőképtelenség alakulásáról. Ebben áll: 1,. egyre Inkább nyilvánvaló, hogy a keresőképtelen napok emelkeflése csak egészségügyi okokkal nem magyarázható, és nem kizárólag egészségügyi intézkedésekkel megoldható jelenséggel állunk szemben. A táppénzes fegyelem megszilárdítására hozott határozatok végrehajtásáról szóló — az SZMT elé került — tájékoztató jelentés ez év áprilisában így írt: '. I. a keresőképtelen állomány alakulását kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a különböző eredetű egészségkárosodások a hosszabb ideig tartó idült megbetegedések irányába tolódtak el, növekszik az egészségtelen életmód testi és lelki károsodásokat eredményező hatása. Emelkedik az alkohol okozta szervi bajok miatt orvoshoz fordulók száma. A családi és munkahelyi körülmények által kiváltott pszichés túlterhelés következményeként betegségbe menekülési tendencia észlelhető. Hosszan elhúzódó táppénzben tartást eredményeznek a rehabilitációs rendszer hiányosságai. Nem kielégítő a táppénzes fegyelem megsértőinek kiszűrésére irányuló munkáltatói ellenőrzés. Mindezeken túl — a közvélemény és az egészségügyi vezetés szerint Is — a keresőképtelenséget elbíráló orvosok szemlélete sem változott megfelelőek... Tapasztalható lazaság, a korábbi években visszaélésekre is fény derült. Csupán fizet Körvonalazódik az okok egy csoportja. Kíséreljünk meg — szakemberek segítségével — még mélyebbre ásni. övék a szó, elsőként dr. Borok Lászlóé, a Budapesti és Pest megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság egészségügyi főosztályának vezetőjéé. — A társadalombiztosításnak szinte nincs is befolyása a táppénzes helyzetre, csupán fizet Tapasztalataink korlátozottak, de ezek alapján is igyekszünk felhívni a figyelmet az orvosi ellátó helyeken a visszásságokra, a hatékonyság javítását szolgáló teendőkre. S még valamit: a betegség és a keresőképtelenség eltérő fogalmak. Aki elveszti egyik végtagját, hozzávetőlegesen fél év alatt meggyógyul, ám még korántsem keresőképes. s akinek magas vérnyomását beállítják, bár nem gyógyult, keresőképesnek számít. Nekünk, társadalombiztosítással foglalkozóknak pedig a keresőképtelenséggel van dolgunk. — Pest megye sajátosságairól any- nyit: a fővárossal együtt az országos átlagot tartósan meghaladja itt a táppénzes százalék. Míg tíz éve az országos átlag 5,8 százalék volt, a budapesti és Pest megyei adat 5,9 . százalék, két éve az országos volt 5,9, s a mi területünkön 6,2. Honnan az eltérés? Elsősorban abban látom az okot, hogy Pest megyére a fővárossal való szimbiózis miatt nagyobb teher jut, mint az ország távolabbi területeire. — Vegyük például az ingázást. A munkahely megközelítése ne ncsali fizikai, hanem lelki igénybevétellel is jár. Azután több itt a munkahely nagyobb a munkaerő iránti igény. A vállalatok érdeke is azt diktálja, hogj a munkaalkalmassági vizsgálatot liberálisan kezeljék, ezért sokan nerr az egészségi állapotuknak megfelel: helyeken dolgoznak. Nagy a szerepe a második gazdaságnak is. Példáu ott a Nagymaros környéki málnavi- dék, ahol hosszú éveken át legendái volt, hogy a málnaérés idején sokar táppénzbe vonultak, s közben szüreteltek. A vállalatok, az egészségügy a társadalombiztosítás szigorította a: ellenőrzést, s ma már nem jellemzi azon a tájon a kiugró málnacsúcs Néhol úgy segítenek az ilyen gon dón, hogy korlátozás nélkül adnak a embereknek fizetés nélküli szabad Ságot, ám keményen büntetik őkel ha rajtakaoják, hogy tánpénzes idő ben a munkahelyen kívül dolgoznak — Van úgynevezett Játék a betűkkel programunk, s egy másik, amelyben megadott betűkből a szót kell kitalálni. Ezek versenyszerű, szi- tuatív játékok, a hallgatók nagyon élvezik. Készítettünk szótárprogramot is. Idegen szavak magyar megfelelőit kell megadni, és a gép kiírja, hogy helyes-e a válasz. Irtunk programokat a használatban levő nyelvkönyvekhez is. Öt-öt olvasmány anyagát dolgoztuk fel egysé- genkint. — Említette a filmvetítéseket. Erről jut eszembe, milyen hasznos lehetne, ha, akárcsak egy moziban is, de rendszeresen vetítenének idegen nyelvű filmeket. — Ehhez az kellene, hogy a szinkron előtt készítsenek a filmekről kópiát. Vagy az is elképzelhető megoldás lenne, ha a rádió egyik URH- cs-atornáján lehetne a tv-n vetített idegen nyelvű filmek hangját hallani. — Visszatérve néhány szó erejéig az oktatáshoz: a felnőttoktatás mellett jobban meg kellene szervezni már óvodás korban a nyelvoktatási, hiszen köztudott, hogy a kicsikre ragad a nyelv. — Épp a közelmúltban ajánlottuk fel a tanácsoknak, hogy segítenénk az óvodákban a nyelvtanítást. Egyedül a VI. kerületi tanács reagált kedvezően. A szervezés itt jó úton halad. Lehetőségeink szerint segítjük az iskolákat is. ha a tanításhoz filmre van szükségük, nálunk kölcsönözhetnek. Vonatkozik ez a könyvtárra és a médiatárra is. Feladatunk a továbbképzés segítése, módszertani anyagok publikálása. — Az önök iskolájában tehát jelen pillanatban megvan mindaz, ami a korszerű nyelvoktatáshoz szükséges. Mennyi egy évre a tandíj? — A 240 órás tanfolyamra 3000— 3200 Ft, a hallgatók hetente kétszer négyórás intenzív képzést kapnak. A bevételből származó pénzt a könyvtár és médiatár fejlesztésére, módszertani és egyéb kiadványok előállítási költségeinek fedezésére fordítjuk. NAGY EMŐKE munkaidő alatt, intenzív tanfolyamokon tanítják a nyelviskola tanárai. — A vállalatoknál kezdődött a szemléletváltás. Nem véletlenül, hiszen napi gyakorlati tapasztalatuk, hogy nyelvtudásra szükség van. És a nyelvtanításhoz megteremtették a feltételeket. Itt is, akárcsak a nyelviskolán, magas óraszámban tanítunk. A nyelvi labor kitűnően alkalmazható a különböző készségek fejlesztésére. — Említettük már, hogy az Arany János nyelviskola új alapokra helyezte az oktatást. Ideje lenne elárulni, hogy ez mit jelent. — A nyelvi laboratórimokban korszerű eszközzel és módszerekkel tanítunk. A tanfolyamokon használt angol és német nyelvű hanganyagot kazettáikra átlátszhatják a hallgatók. Rendelkezésükre áll egy jelenleg ezerkötetes kézikönyvtár. A fonoté- kából kölcsönözhetők az audiovizuális programok. A filmtárban csaknem kétszáz filmből választhatunk. Angol ismeretterjesztő filmekről van szó. A Fálklya klubban rendszeresen vetítünk idegen nyelvű játékfilmeket. A gyakorlást segítik az angol és német nyelvű klubdélutánok. Játék a számítógéppel — A végére hagytam a számítógépet. Egy Sinclair-típusú gépünk van. Játékprogramokat írtunk hozzá. Engem több mint tíz éve foglalkoztat a kérdés, hogy lehetne a számítógépet a nyelvoktatásban használni. Először egy vizsgáztató programot írtam. A géppel ugyanis játszva, de keményen tanul az ember. — Milyen játékokat tud a gép? — A jelenlegi honoráriumok nem ösztönzik tankönyvírásra a tanárokat. A legkeresettebb, külföldi angol nyelvkönyveket két-három napig lehet kapni az Idegennyelvű Könyvesboltban, olyan kis példányszámban rendelik meg azokat. Angolból az alapkönyvek hiányoznak, németből a haladók számára szükségesek. Másrészt a Gorkij Könyvesboltban több tucat jó orosz tankönyv, audiovizuális anyag kapható, de nem használják. — Mivel a külföldi tankönyvek nehezen beszerezhetők, a’ nyelveket tanfolyamon oktató intézmények kénytelenek saját használatra könyvet íratni, és kiadni vagy a külföldieket fénymásolással sokszorosítani. A helyzet szülte azt a gyakorlatot, hogy ha valamelyik intézménynek mégis sikerül könyvekhez, nehezen beszerezhető hanganyagokhoz jutnia, akkor nem teszi hozzáférhetővé azokat, mert az adott nyelviskolán vagy gmk-ban épp azért fizetik ki a hallgatók a viszonylag magas tandíjat, mert a segédanyagok, melyeket ott megkapnak, beszerezhetetlenek. Változik a szemlélet — Az Országos Vízügyi Hivatal tízszemélyes nyelvi laboratóriumában beszélgetünk. A vállalat dolgozóit Tanár egy szál krétával — Mielőtt a terápiáról szólnánk, nézzük a beteget, miként lehetne az esetet diagnosztizálni? — Induljunk ki abból — javasolja beszélgetőpartnerem —, hogy minden tanulás előfeltétele, hogy a leendő tanárt megtanítják arra, milyen módszerekkel lehet nyelvet hatékonyan oktatni. Az egyetemek, a szegedi kivételével, nem helyeznek kellő hangsúlyt a módszertanra. Tapasztalataim szerint jobban megállják a helyüket a főiskolán végzett tanárok. Az egriek példaként említhetők. — Ám hiába tudja a tanár, hogyan kellene oktatni, ha nincs miből és mivel. — Itt alapvetően a szemlélettel volt és van baj. A legtalálóbb ez esetben az angolok használta befejezett jelen idő lenne: a régi szemlélet még ma is hat, nevezetesen az, hogy a tanár kap egy termet és egy krétát, a többi az ő dolga. Holott a nyelvtanítás eszközigényes. Korszerű könyvek, audiovizuális anyagok kellenek, és ez pénzbe kerül. Nálunk komoly összegekkel támogatják a közművelődést. A könyvkiadás, a film, a színház dotált. Az egyedüli a nyelvoktatás, amely nem részesül egészében véve ilyen támogatásban.