Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

Levelesládánkból Mondja újra Szeptember 19-én 7.40-kor budapesti számot kértem a M"«or 36-os telefonról, ki­lenc órakor érdeklődtem, ak­kor egy női hang megígérte, hogy megsürgeti. Tíz órakor újabb érdeklődésemre ismét azt mondta valaki: „Doktor úr kérem, utána nézek”. Rö­vid időn belül visszahívott, hogy mondjam újra a kért budapesti számot. Pár perc múlva a hívott szám jelent­kezett. Kérdésem: hová írták fel a 7.40-kor kért számot és hogy akarták 9 órakor sürget­ni azt, amit 10 órakor sem találtak? Dr. Fördős István Monor, Schönmann u. 7. Várják az intézmények Kórusfagfoborzó A vecsési művelődési ház igazgatósága értesíti a kórus­muzsika iránt érdeklődőket, hogy a községi vegyeskar az őszi évad első összejövetelét szeptember 27-én, csütörtökön este 6 órától tartja a műve­lődési ház nagytermében. Várják a különböző intéz­mények és elsősorban a hely­ben lakó, helyben dolgozó — a község kulturális életéért tenni akaró nők, férfiak, pe­dagógusok jelentkezését. Mozi Gombán, az autós kertmo­ziban, 20 órától: Halálcsapda, a művelődési hazban, 18-tól: Szeretők. Gyömrőn, a művelődési ház­ban, 16.30-tól Roncspalota. donoron, 16-tól: Vük, 18-tól és 20-tól: Szomszéd szeretők. Vecsésen, 15.30-tól: A be­szélő köntös, 17.30-tól és 19,30-tól: Eszkimóasszony fá­zik. Jegyzet Elve a lehetőségekkel Űröm volt hallani a szavait Kézilabda, labdarúgás A hét vége sportműsora Csak lelkes és jó játékkal . Szombat LABDARÚGÁS, MEGYEI I. OSZTÁLY: Dunai Kőolaj— Sülysáp, Százhalombatta, 15 óra. iámérkőzés: 13 órakor. KÉZILABDA. MEGYEI FÉRFI L OSZTÁLY: Gödöllői SC—Gyömrő, Gödöllő, 16 óra 30 perc. Ifimérkőzés: 15.30- korl (A gödöllői városi együt­tes régi riválisa a gyömröiek- nek. Mai összecsapásuk is nagy harcot ígér, hiszen a helyiek valószínűleg vissza akarnak vágni a tavaszi 20-16-os vere­ségért. Az elmúlt fordulóban a GSC kikapott Budakalászon, a Gyömrő viszont biztosan győzött hazai környezetben — a Nagykőrös ellen. A sala­kos pályához jobban hozzászo­kott helyiek ellen a gyömrőiek lelkes és jó játékkal pontot szerezhetnek, de úgy is mond­hatnánk. leh'et, i-es. X, vagy esetleg 2-es is.) VASÁRNAP LABDARÚGÁS, MEGYEI I. OSZTÁLY: Vecsás—Dunake­szi VSE, Vecsés, 15 óra. MEGYEI II. OSZTÁLY, A- CSOPORT: Monor—Kakucs, Monor, 15 óra, Pilis—Iklad, Pi­lis, 15 óra, Gyömrő—Váeszent- lászló. Gyömrő. 15 óra, Tápió- szele—Üllő, Tápiószele, 15 óra. Az ifjúsági mérkőzések 13 óra­kor kezdődnek. KÖRZETI BAJNOKSÁG: Ecser—Maglód, Ecser, 15, ve­zeti: Letkó (partjelző: Mészá­ros M.), Mendé—Jászka>’a.ienő, Mande, 15, Németh (Szuda Gy.), Abony—Nagykőrös, Abony, 15, Silye (P. Szabó, Sár ősi), Ceg- lédbercel—Albertirsa, Cegléd- bercel, 15, Zsuzsandor (Sza- lontai A.), Dánszentmiklós— Törtei, Dánszentmiklós, 15, Szalai (Mizsei), Péteri—Nagy­kőrös, Péteri, 15, Antal Gy. (Hörömpö János). Az ifjúsági mérkőzések 13 órakor kezdődnek. SERDÜLÖMÉRKÖZÉSEK: Üllő—Maglód (Prohászka), Gyömrő—Vecsás (Mészáros M.), Pilis—Monor (Szuda Gy.), Űri—Albertirsa (Sárosi), Dán­szentmiklós—Abony (Szalon- tai A.), Nagykőrös—Ceglédi VSE (P. Szabó). Valamennyi mérkőzés dél­előtt 9 órakor kezdődik az elöl- álló csapatok otthonában. KÉZILABDA, MEGYEI NŐI I. OSZTÁLY: Hernád—Tápió- völgye, Hernád, ■ 10 óra. Ifi­mérkőzés: 9 órakor. (Jó mér­kőzésnek ígérkezik ez az ösz- szecsapás. A Tápióvölgye csa­pata az ősszel már több figye­lemre méltó eredményt ért el Ma délelőtt idegenben is meg­szoríthatják a hernádiakat, bár a hazai válva előnye a herná­diak mellett, szól.) ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT Ifübcntóozólsai? a imasikavsrseny Még mindig sok tartalék akad Eta állják a szavakat — Pénzben ntm fejezhető ki Monor vonzáskörzetében is egyre szélesebb terüle­teken bontakozik ki a fel­szabadulás 40. évfordulója és a XIII. pártkongresszus tiszteletére meghirdetett munkaverseny. A különbö­ző településekről, munka­helyekről érkező hírek sze­rint a közösségek sokféle gazdasági, politikai, község­fejlesztési és kulturális fel­adatot vállalnak. Lapunk tegnapi — pénteki — számában tudósítottunk ar­ról, hogy a Vetőmag vállalat monori területi központjában a dolgozók felajánlásaira ala­pozva megkezdték a kommu­nista műszakok szervezését. Ezek érdekessége, hogy min­denki ott vállal munkát — akár fizikai, akár szellemi dol­gozó —, ahol a legnagyobb szükség van a segítségére. A haszon is egyértelmű: túl azon, hogy így könnyen áthi­dalhatók a mindennapos ne­hézségek, egy napi keresetét ki-ki felajánlotta a nagyköz­ség fejlesztésére, illétve egy közös üdülőtelek vásárlására. Kötetlen tartás A Rákosmezeje Termelőszö­vetkezet szocialista brigádjai a gazdaság legfontosabb idei céljaival összhangban főleg a költségek csökkentésére töre­kednek. Ezt szolgálják a vil­lamos energiával és a üzem­anyaggal való takarékosságra tett felajánlásaik, a gondo­sabb anyaggazdálkodás, a munkaidő még jobb kihaszná­lása. A vonzáskörzet legnagyobb mezőgazdasági üzemében szá­mos egyéb olyan intézkedés is történt, amely szintén össz­hangban van a munkaverseny szellemével. A tehenészetben például új technológiát: a kö­tetlen tartást vezetik be. A hí­zómarha-ágazatban ugyanak­kor épp ellenkezőleg, kötve tartják a jószágokat, s ettől a ráfordítások csökkentését, jobb értékesítési eredményeket re­mélnek. A fejőház létesítése révén jobb minőségű tejet, s ezért nagyobb bevételt szeret­nének. Értékes hulladékok Meliorációval és rekultivá­cióval 25 hektár szántóföldet nyertek, 150 hektáron pedig biztonságosabbá tették a ter­melést. A jövőben összesen 2 ezer hektáron folytatják a ter- mőföld felújítását. Menet köz­ben olyan táblásítást is végre­hajtanak, ami után javulhat majd a 100 lóerőn felüli gé­peik kihasználtsága. A folyé­kony műtrágya használata eb­ben a gazdasági évben 2 millió forint megtakarítást jelent a téesz számára. Kukoricaszái'ból, paradi­csomtörkölyből és más, eddig veszendőbe ment hulladékból 4 ezer tonna, 1,5 millió forint értékű takarmányt állítanak elő. Legelőik felújításával, az első növedék kaszálásával, le­geltetéssel a növendék állatok tartását kívánják jövedelme­zőbbé tenni. A Rákösmezeje Tsz-ben az üzemanyagfogyasztás a megyei átlag alatt van, de a továtíbi takarékosságról sem monda­nak le. A tehergépkocsikra és a traktorokra is olyan mérő­ket szerelnek fel, amelyekkel jobban figyelemmel kísérhető a fogyasztás. így időben sort keríthetnek a szükséges intéz­kedésekre. A Monori Állami Gazdaság 32 szocialista brigádjának vál­lalásai az idei és a jövő évi tervek túlteljesítését, a VII. ötéves terv jó előkészítését szolgálják. Felajánlásaik ösz­szesítéséből kiderül, hogy ha állják szavukat, 6 millió 562 ezer forint értékű megtakarí- tást. illetve többletbevételt könyvelhetnek majd el a számszaki szakemberek. Mind­ezen felül 1 ezer 940 órányi társadalmi munkát vállaltak s természetesen — mint eddig — továbbra is törekednek az önképzésre, a közösségi prog­ramokon való részvéteire. A Duna EVKV (a Fűszert) monori fiókjának gazdasági és politikai vezetői, ugyancsak a szocialista brigádokra támasz­kodva, versenyre hívták ki a másfél milliárd forintos éves forgalmat elérő, illetve az azt meghaladó raktárházak kol­lektíváit. Az áruforgalom és az eredményterv 10—15 szá­zalékos túlteljesítésével egy időben vállalták az ellátás ja­vítását, új áruk bevezetését, kis kereskedelmi egységek lé­tesítését és üzemeltetését. El­határozták, hogy tartalmasab­bá teszik a raktárház és part­nerei szocialista brigádjainak kapcsolatát. Kulturális és sportversenye­ket is rendeznek a jubileum, illetve a kongresszus tisztele­tére a Duna ÉVKV-nál. Ha­sonló felajánlásokat tett a va- sadi Kossuth Szakszövetkezet nyolc szocialista brigádja is. Igaz, hogy ezeknek a vállalá­soknak az értéke pénzben nem fejezhető ki, mégsem becsül­hetők eléggé, hiszen.a közössé­gek és az egyes emberek szel­lemi gazdagodását segítik. A nemes célokért A felsorolt példák bizonyít­ják, hogy nemes célok érde­kében még mindenütt jelentős tartalékok hozhatók felszínre. Várjuk más. a munkahelyi kollektíváktól érkező híreket, felajánlásokat is. V. J. kincsként irzi az uaaka A nagyapa hangja a szalagon Egymás kezébeíl kapkodták ki az emberek Különleges találkozásom volt a minap, mint annyiszor, ezúttal is a véletlen szerencse révén. Konkrét céllal men­tem Vecsésre, hogy a Vörös Hadsereg útja mentén lakó Kővári Ádámot keressem meg, akiről évekkel ezelőtt hihe­tetlen dolgokat hallottam. Nem látott már akkor sem, mégis kapált, gyomlált, eke­kapát vontató lovat vezetett, szecskavágó gépet javított és ráadásul jól zenélt. Lánynevát mandla Meggyőződtem minderről, igaznak bizonyult a hihetet­len hír. Amikor zenélni ment Ádám bácsi, elkísértem őt egy esküvőre. Párját ritkítóan szép fiatal párra, népes ven­dégseregre találtam a Hane Károly vezette gazdaköri kis­vendéglőben. A hangulat már melegedett, a fiatalok kipi­rult arccal, s izgalomtól csil­logó szemekkel figyelték egy­mást, s a nagy sürgés-forgást. Akkorra már megérkeztek ők ketten, kiment a vőfély Kári Ferencért, a vőlegényért, a koszorúslányok meg Bokor Csilláért, a menyasszonyért, aki akkor mutatkozott be utoljára lánynevén. — Saját házunk lesz, az apósoméknál fogunk lakni, embereknek, hogy délben ha­rangozni fognak Pesten, és ott Medinán is hallani lehet majd. Senki nem hitte el, de ami­kor tényleg megszólalt a ha­rang a fejhallgatóban, - egy­más kezéből kapkodták ki az emberek. — Nagy tréfamester volt. Sok nevettető történetet tud­tunk meg tőle, s mi fiatalok mindig élvezettel hallgattuk színes előadásait. Nagyon erős és nagyon dol­gos volt a nagyapám. A sző­lőjében volt egy 40 méter mély ásott kút. Nekem éppen elegem volt egy vödörrel fel­húzni, ő 150—200 vödör vi­zet húzott két nap alatt még 85 éves korában is, amikor a két hold szőlőt egyedül permetezte. Faragott rád Közben, a változatosság ked­véért elővette Nagy István nagyapja reá hagyományozott örökségét, egy régi faragott utász méterrudat. Tanulságos volt olvasni annak feliratait. Egyik oldalán ez áll: Darázs­ról J. Pildent. J. Pild M. Kis- köszeg. Bochcsuza. XI. hó 19—20—21-e nagyon nehéz na­pok voltak. A másik oldalon ez állt: Győri I. és Nagyatádi Szigeti L. Gáspár 1. 4/F bajai utászok voltak. Mindez talán kevés emlék egy ember életéről. Ám ha mindannyian legalább ennyit hagyunk magunk után, ránk is büszkék lehetnek utódaink. Aszódi László Antal (ISSN 0133—2651 (Monori Hfrtapl Ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Pénzes János (Gomba, Bajcsy-Zs. u. 3.), Gyömríin: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70.); Monoron, Monori-erdón, Va­sadon, Csévharaszton és Péte­riben: központi ügyelet (Mono­ron, a rendelőintézetben), M-aglődon és Ecsercn: dr. Kör­mendi Csaba (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Menüén: dr. ZoLesz László (Sülysáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsé­sen: központi ügyelet (a szak­orvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Já­nos utcai. Ügyeletes állatorvos: dr. Bá­lint Ferenc, Üllő, Kossuth L u. 18. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasarnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a fő­téri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. 4 \ » • papjainkban is sok szó ' P esik az idős emberek ; gondjairól, nehéz helyzetéről. Mindez cseppet sem megle­pő, hiszen a róluk való gon- 1 doskodás nekünk, fiatalab- ; baknak, nemcsak kötelessé­günk. hanem mindennapi fel­adatunk. Mindenki nem nyer­het elhelyezést a szociális ott- ; honokban, sokan nem férnek hozzá a házi szociális gondo­záshoz. Kénytelenek maguk­ról gondoskodni, még akkor is, ha ez nem könnyű. Panaszkodik a régi tanácsi vezető, aki mellesleg har­minc évet töltött el fontos beosztásában, hogy amióta nyugdíjba vonult, egyszerűen nem érzi értelmét szakszer­vezeti tagságának. — Nem azért a 10 forintért, amit havonta kifizetek a bé­lyegért, de azért néha elvár­nánk mi nyugdíjasok, hogy megkérdezzék a fiatalabb, ak­tív kollégák, hát hogy vagy, van-e valami bajod, gon­dod? Ezzel szemben, ha be­megyek a régi munkahelyem­re — \ tisztelet a kivételnek — néhányan még köszönni is elfelejtenek ... Ugye ehhez nem kell kommentár? Más. Az erős, jó egészség­nek örvendő férfi nemrégiben került nyugdíjba. Mielőtt végleg otthagyta volna a gyá­rat, meglepődött, amikor a kezébe nyomták a kéthetes szakszervezeti beutalót, hogy még egy jót pihenhessen, mi­előtt elbúcsúzik a kollégáktól, munkatársaktól. Egy év múl­va csak úgy bement a vál­lalathoz, s elbeszélgetett a volt munkatársakkal. A szak- szervezeti bizalmi a műhely­ben érte utol: — Nem mennél el a télen két hétig a Bakonyba szak- szervezeti beutalóval? — De hiszen én tavaly is kaptam beutalót! — vála­szolt kérdéssel történetünk egyik szereplője. — Az nem baj. ugyanis főszezonon kívül senki sem akarja igénybe venni a be­utalót, miért vesszen kárba? — válaszolt a bizalmi. Ezek után elfogadta, s már készül az újabb kikapcsoló­dást jelentő napokra. Szűkebb pátriánkban mos­tanában egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy a nyugdí­jas közösségek a maguk sze­rény lehetőségeivel egyre jobban gazdálkodnak. Öröm volt hallani a fiatal ecseri művelődési ház igazga­tónőiétől, hogy milyen jó! működeik náluk a nyugdíjas- klub. Maguk szervezik színes programjaikat, a nap minden időszakában tárt ajtók várjá*k őket. Igénybe vehetik a ház által nyújtott szolgáltatásokat, s élnek is vele. Gyakran már a kora délutáni órákban tu­catnál is többen rexeznek, be­szélgetnek a részükre kiadott helyiségben. Eleink fiatal korukban még gondolni sem mertek arra, hogy megismerjék az ország szép vidékeit, történel­mi nevezetességeit. Ma vi­szont egyre divatosabbá vál­nak a különböző túrák, autó­buszkirándulások. Nem ritkaság, hogy egyet­len esztendőben ötször-hat- szor is elutaznak egy-két napra, vagy. egy hétre is, s igyekeznek látni. tapasztal­ni, s természetesen kikapcso­lódni. — Nekünk nem volt lehető­ségünk annak idején a kirán­dulásokra, így hát érthető, hogy igyekszünk valamit be­pótolni abból, amiből kima­radtunk — fogalmazott az egyik nyugdíjas. Jól működő szakmaközi bizottságunk ve­zetősége minden tőle telhetőt megtesz, hogy mi jól érezzük magunkat. Legutóbb a Bükk- ben voltunk autóbusszal, most pedig Csehszlovákiába ké­szülünk; Szerencsére, a helyi gazdasági egység amelynek autóbusza is van, sokat se­gít, s ezért csak köszönettel .artozunk. A z idősek különösen na­gyon hálásak tudnak len- ii, ha valamit kapnak, ha ér­zik, hogy törődnek velük. Szért is érdemes és kell rá­juk figyelni, segíteni nekik mindennapi gondjaik megol- lásában, hétköznapjaik szí- íesebbé tételében. Megérdem- ik! Gér József öreg ember volt, hiszen 1888- ban látta meg a napvilágot. Amikor két évvel ezelőtt meg­halt, Vecsés egyik legöregebb emberének tartották. Mindig várták vissza régi „hazájába” Medinára, ahonnan ide él­származott, de egészsége nem engedte meg a nagy utazást. Szerették, tisztelték ott is, itt is. A felszabadulás előtt gőz­malomban volt gépész, nagy­anyám a helyi kultúrházban az étkező számára sütött, fő­zött. Amikor ide költöztünk Vecsésre, segített a ház kö­rül, a kertben édesanyámnak. Később elvesztette látását, majd hallását. A látásvésztés nagyon lesújtotta, mert szere­tett olvasni. — Minden érdekelte, ami körülötte történik. Eleinte ő sem akarta elhinni a technika nagy eredményeit, de amikor látta a televízióban Gagarin űrrepülését, megváltozott hite és szemlélete az új világ iránt. Jó memóriája volt, minden­re emlékezett. Nagyszerű ezer­mester is volt, jól értette a villanyszerelést, de kovács­műhelyt is berendezett magá­nak és rengeteg permetezőgé- pet megjavított falujában. Ö kötötte be az első alternatív villanykapcsolót Medinán, s ő szólaltatta meg az első’ de­tektoros rádiót is. Mondta az teljesen külön bejáratú lakás­ban. Itt ismerkedtünk meg Vecsésen, a helyi 121-es ABC- ben dolgozom. Két gyereket szeretnénk, majd önálló la­kást, esetleg egy külön -kis üdülőtelket, de hát ezek még távolabbi elképzelések — so­rolja kérdéseimre a válaszo­kat a menyasszony. Majd a férj mondja el, hogy a XV. kerületi rendőrkapitányságon dolgozik, ő maga vecsési leendő felesége a fővárosból kerül, a nagyközségbe nyolc évvel ezelőtt. Hogy ■ mit vár­nak a házasságtól? Amit szo­kásos. A tanácsházára indult diszk­rét zeneszóval a házasulandó pár és a násznép, amikor is­mét a Vörös Hadsereg úti házban talált a kora délutáni nap. Házigazdám vejével, Nagy Istvánnal telepszünk le a fiatal , család szobájában, kényelmes fotelokba. Zenét hallgatunk, közben István előkeresi a nagy kincset, a nagyapja hangját őrző mag­nókazettát. s vele a' szép em­lékeket, s szeretettel mesél a néhairól. Azzal kezdi: be­mutatom a nagyapámat. Elmaradt utazás — Amikor én megszület­tem 1948-ban, ő már elég

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents