Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-22 / 223. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 223. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 22., SZOMBAT á holnap Ígérete ‘ Nagyvizit a gyógyfürdőben Tónacgafja kórház, rendelőintézet Ki gondolná, hogy az Alföld tengersík vidékén egy tenyérnyi medence meleg vize annyi és oly sokféle em­bert vándorlásra késztet? Jönnek a jeles orvostudorok, a fájós lábbal botorkáló botra támaszkodók, a női bajok­ban szenvedők, de még a hurkasütő lacikonyhások, a mindenütt üzletet szimatoló bazárosok, az üdülőtelket hajszolok és sokan mások. Ráadásul ami ma itt van Al- bertirsán, az még csupán a holnap ígérete. Remélik, hogy a karnyújtásnyira tűnő megvalósulás nem csupán csalfa délibáb. Azon vannak, hogy ne az legyen. Ma már úgy látszik, mégsem hárul minden teher csupán az albertirsaiakra. A magánem­bereken kívül felkeltette a vál­lalatok, szakszervezetek, intéz­mények érdeklődését is a fő­várostól mindössze ötven kilo­méterre hasznosuló gyógyvíz. A parcellázás reménye soka­kat odacsal. Eddig négyszázan iratkoztak fel a listára, akik kis hétvégi telket szeretnének. A nagyközségi pártbizottság székházában Nagy Gábor, a pártbizottság titkára, Fazekas László tanácselnök és dr. Osz- wald Gyula ügyvezető főorvos tájékoztatja a vendégeket. Az­zal a nem titkolt szándékkal hívták meg őket, hogy haszno­sítható ötleteket, tanácsokat kérjenek, s a továbbiakban a városban és környékén vegyék számításba az arra rászorulók gyógyításában és utánkezelé- sében az albertirsai lehetősé­geket. Az sem árt, ha a hely­beli orvosok is felkészítést kapnak bővülő feladatkörük sikeres .ellátásához. Tavaszra elkészül A falu szélén deszkafalú, műanyaggal bélelt ideiglenes medence. A bágyadt szeptem­beri nap fukarul mért sugarait — a vénasszonyok nyarát — néhány ősz hajú férfi élvezi. Vállig a vízben valamennyi. A gyógyulás, az átélt kínok megszűnése reményében für- tíőznek. Állami rendszámú ko­csik közelednek. A párttitkár és a tanácselnök kalauzolásá­val idegenek érkeznek. Dr. Hollóst Ildikó főorvos, a váro­si tanács egészségügyi osztá­lyának vezetője, dr. Szabad­falvi András, a korház igazga­tó főorvosa, dr. Mohos György, a ceglédi rendelőintézet, főor­vosa, dr. Endrődi János, a kórházi baleseti sebészet osz­tályvezető főorvosa. Velük van még Tábori Károly, a kór­ház műszaki osztályvezető fő­mérnöke. A meglevő üzemi fürdőt vizitálják, majd a kö­zeiben épülő új létesítmény felé irányítják a lépteiket. A Mi'csüftn ’Tsz ffizéfrtí für­dője hamarosan befejezi kül­detését. Ha minden jól megy. jövő tavasszal már — mire megjön a jó idő — az új me­dence lehet a gyógyulást kere­sők Mekkája. A sárga kera- mitlapokból készült burkolatot most hézagolja a kivitelezés­ben jeleskedő helybeli Szabad­ság Tsz építőbrigádja. Tető alatt, kívül bevakolva a für­dőhöz csatlakozó épület. Eddig alkalmi segítőtársak tenniaka- rását dicséri. A falubeliek ado­mányaiból gyűlt össze másfél millió forint. Ebből vették az anyagöt, s kétkezi munkával sokat segítettek kismarosok, brigádok, egves emberek, s jöt­tek még Dabasról, Pilisről, meg Pécelről Is. Már az épü­letgépészeti munkák következ­nek az öltözők, az orvosi szoba, a pénztár táján. Ezt a cenlédi Lenin Tsz építő szakmunkásai­ra bízzák, akik bebizonvítot- ták a hozzáértésüket az úi or­vosi rendelőknél, lakásoknál. Tisztes árért elvállalták, má­jusra befeiezik a munkát. Ad­digra a Micsurin Tsz is végez a vízgépészeti tennivalókkal. Versenytárgyalás A fürdőnél egyébként már gazdára talált hét pavilon he­lye. Az első falai állnak. A versenytárgyalás során bisztró, lacikonyha, büfé, lángossütő, strandcikkeket kölcsönző, zöld­séges és bazáros kapott letele­pedési lehetőséget. Jól haszno­sulhat a magánerő. Egy vidéki vállalkozóról beszélnek, aki háromszáz adagos konyhával éttermet kíván építeni meg húszszobás panziót. Akad vál­lalkozó kempingre, teniszpá­lyákra, tekepálya építésére is. Megmozdult a pénzes emberek fantáziája. A Lőrinci Hengermű nem­csak üdülőjének kér helyet, azt is vállalta, hogy társadalmi munkában elkészíti a für­dő kerítését. A Vasutas Szakszervezet ugyancsak a szálláskeresők között van, akár csak az OVIT. Az sem titok, hogy ismerősök és ismeretle­nek jó szándékú, tippeket adó. ajánlkozó, közbenjárást ígérő levelek sokaságával árasztják Érettségi találkozó Jé! vizsgázik osztály T:.Kre kész, dolgos embsr mind Csöndes szombatonként az iskolák környéke, ám ezen a szombat délutánon ünneplőbe öltözött felnőttek csoportja gyülekezett a ceglédi Kossuth Gimnázium óriás kapujánál. Osztálytalálkozóra jöttél? azok az egykori diákok, akik 1959-ben érettségiztek, tehát huszonöt éve búcsúztak el a középiskolától. Az egykori IV'A. osztály rendezte a ta­lálkozót, el is jöttek szép számban közülük. Az idő bizony megváUoztat- ta egviküket-másikukat, de a hang, a mosoly, a mozdulat jó támpont volt a felismeréshez. A volt osztályfőnök. Velkey Pál kísérte vázig a vidám, de megilletődött felnőtt csoportot a felújítóit, impozáns iskola- épületben. Az egykori tante­rem padjaiban he'yet fóliái­vá elevenítették fel a diák­éveket, s ki-ki beszámolt az­után arról, hogy hogyan for­dult a sorsa. Van, akiből dol­gos, jó szakmunkás lett, mű­szaki ember. Van, aki vezető beosztásig vitte, egyetemen szerezve diplomát tanár .vagy mérnök lett. Jól hasznosította az egész osztály azt az útra- valót, amit a négyesztendei ta­nulással a gimnáziumtól, ta­náraitól kapott. Közös jellem­zője az egykori IV/A-nak, hogy mindenki becsületesen él. dolgozik. A volt osztályfő­nök elégedett volt egykori diákja; eredményeivel. Hangulatos estebéddel feje­ződött be a huszónöt éves érettségi találkozó a Magnar étteremben, a fehérasztal mellett jó hangulatban folyta­tódott az eszmecsere, bensősé­ges volt a beszélgetés, ba­rátságok frissültek, megújul­tak. K. S. el a tanácsot. Itt azonban ala­posan átgondolnak minden lé­pést, és megvan rá a garancia, hogy a fürdővízzel nem öntik ki a gyereket is. Az első tíz hektár terület mezőgazdasági művelés, alóli mentesítése már megtörtént, s további lépésekkel összesen öt­ven hektárt szeretnének fel­parcellázni. A befolyó pénzből és — nem titkoltan — más, külső forrásokból szeretnék megépíteni a második és a har­madik medencét. Arra is ren­delkeznek már árajánlatokkal. Eliőregyártott elemekből gyor­san összerakják ezeket, csak legyen meg a rávaló.. Pénzért pályáznak A nagyközség vezetői két helyre is adnak be pályázatot, ahonnan anyagi támogatást remélhetnek. Idegenforgalmi berkekből szeretnének pénzhez jutni, valamint szabadidőpark létesítése által. A vendégségbe hívott dokto­rok anyagiakat nem ígérhet­tek, de azt kilátásba helyezték, hogy a fürdő felépülésével pár­huzamosan az egészségügy is felkészül, segítenek a fürdő­ben levő orvosi szoba felszere­lésében, továbbá szakmai ta­nácsokkal. a tapasztalatok fel- használásával járulnak hozzá az albertirsai kezdeményezés sikeres kibontakozásához. Látógafásuk jó alkalom volt arra is, hogy koszorúval tisz- télegjenek a község szülötte. dr. Politzer Adám fülgyógyász szobránál. Megtekintették az új orvosi rendelőket és laká­sokat, majd felkeresték az OVIT fogadóállomását és a dánszentmíklósi Micsurin Ter­melőszövetkezetet. T. T. Notórius nemfizetők Szép summával tartoznak Lstilíják, ha van miből - Óvintézkedéseket tett Immár 729 tagtársammal együtt jelenthetem: a köny- nyű, ám tartalmas étkeket — legyen az testi vagy szellemi táplálék —, jóízűen fogyaszt­juk el, ezzel szemben a ne­héz, emészthetetlenre pillán tűst sem vetünk. A karcsúság nagy érdem szemünkben, ezért még a szellemi tápiáié kok terén is tartózkodunk a mócsingtól. Már az első áAlapozáskor könnyen emészthetőnek lát­szott a Rákóczi Lakásfenn­tartó Szövetkezet stencilezett folyóiratának idei száma, amely valamennyi fontos közlendőt szűk, két és fél ol­dalon össze tudott foglalni. A jeles tömörségű tagi tá­jékoztató jót is. rosszat is. de főleg számokat tartalmaz, ezek meg lépten-nyomon pénzre utalnak. Mindjárt az elején ki is derül, hogy a szö­vetkezet 1984. első félévét 107 ezer forintos erdmény- nyel zárta. Vagyis ennyivel kevesebbet adott kii a hozzá befolyt törvényes fizetőesz­köznél. Persze lehetett volna sokkalta jobb is ez az arány, de néhány ta-gtársunk még kellő időben óvintézkedéseket tett, mondván: ejnye, ne le­gyen olyan telhetetlen ez a szövetkezet. Vannak, akik a helyes étrendi szokásokat egyéb tárgykörökre is kiter­jesztve, úgy gondolják, hogy a szövetkezeti kassza is ak­kor jó. ha karcsú. És ennek érdekében mindent elkövet­nek. Vagyis hogy: semmit. Semmit sem fizetnek. Az idei esztendő első felé­ben 170 ezer forintot tesz ki a tartozás, a hátralék. Ez a szövetkezet igazgatósága és gondnoksága szerint is igen magas összeg. A tájékozta­tóban tudtunkra adják: min­dent megtesznek azért, hogy csökkenjen ez a tartozás. Rajtuk tehát nem múlik. .Ne­gyedévenként felszólítják ugyan a törlesztésre nem hajlandó lakótársakat, de az ilyesfajta kúra vajmi keve­set használ. Hathatósabb be­avatkozásra van szükség. Ekkor már a munkahelyek­hez fordul a szövetkezet, megpróbálja ügyfelei fizeté­séből letiltaitni az adósságot. Jó az elgondolás, éppen elég baj az, hogy e kliensek már másnak, másoknak is tartoz­nak, s a lakásszövetkezet sort állhat a pénzéért. Petrezselymet árulnak De ne legyünk igazságta­lanok. A hátralékok ekként; emelkedéséhez hozzájárult a szövetkezet márciusi küldött- gyűlése is, mely az üzemelé­si költségek emelését meg­szavazta, vagyis az egy la­kásra jutó befizetéseket a maga módján növelte. Az így keletkezett különbözetet vi­szont (nagyön helyesen) csak december 31-ig kell kiegyen­líteni. V. s. Fogadóéra Fekete Antal, a városi ta­nács elnöke szeptember 26-án, szerdán délelőtt 8-tól 12 óráig fogadóórát tart a városházán hivatali helyiségében. ECulfuráüs napidc A Pest megyei Vendéglátó Vállalatnál októberben immár 24. alkalommal tartják meg a szakszervezet rendezésében a kulturális napokat. Ennek kapcsán Cegléden három ese­ményre kerül sor: diaképes úti beszámolóra, műsoros nyugdíjas-találkozóra és ama­tőr sakkozók versenyére. Zenebarát találkozó Fesztivál filmen, dián Az idén a csehszlovákiai Cheb városban rendezték meg az ifjúsági fúvószenekarok Európa Fesztiválját, amelyen hazánkat az abonyi zeneiskola és a nevelőotthon zenekara képviselte. Az együttes sze­repléséről, sikereiről annak idején beszámoltunk. A minap zenebarátok találkoztak az ok­tatási intézményben és fel­idézték a külföldön töltött na­pokat. A zenekart ugyanis elkí­sérte dr. Szabó Sándor körzeti orvos és a törtéli Akócsi or­vos házaspár. Szabó doktor színes filmen, Akócsiék dia­képeken örökítették meg az út eseményeit. A film és a képek láttán megismerkedhettek a nézők a város hangulatos ut­cáival, tereivel, nyomon kö­vethették a fesztivál fonto­sabb eseményeit. Természete­sen — főleg a filmen — az abonyiakkal találkozhattak, hiszen dr. Szabó Sándor velük volt mindenütt. A vetítés élmény volt mind­azoknak, akik nem jártai- fesztiválon, azoknak pedig, akik ott voltak, sikerült fel­eleveníteni . a történteket. Minden szempontból hasznos vállalkozás volt a felvételek készítése és bemutatása. Városra nyílé ablaksereg Az épület, mint olyan, ko­ra tavasz óta az érdeklődés középpontjában volt, érthe­tő okokból: Cegléden látszó­lag teljesen készen áll egy tízemeletes épület beköltözet- len. Azaz: beköltözhetetlen. Ne soroljuk az ökokat, hiszen az újság épp úgy, mint a közvélemény, sokszor fog­lalkozott vele. A hír most friss: megkap­ták a kulcsot és költözhetnek OTP-házaiikiba, -lakásaikba a lakók. Bútorszállító autók gör­dülnek a Beloiannisz utcán, liften, lépcsőn hordják fel a berendezési tárgyakat, bené­pesül a tízemeletes. Mellette két társa a közeli jövő ígére­te. Ebben az idényben 15 tonna szárított petrezselyemlevelet ex­portálnak tőkés országokba a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregysége szárítóüzeméből. Képünkön a Felszabadulás szo­cialista brigád tagjai nyugatnémet megrendelőknek válogat­ják, csomagolják a szárítmányt. Apáti-Tótb Sándor felvétel« Járdán járó veszeddsm Hej, szeptember, szep­tember — út és útfél teli reggelente, délidőben és al­konytájt iskola táskás gye­reksereggel Az első taní­tási nappal észrevehető változás törtéit, hiszen vé-. ge a nyaralásnak, itthon van, iskolába jár száz és száz család kedvence, kis ebadtája, borotvaéles eszű imposztora, példás minta- gyereke. Mi tagadás, vigyázni kell reggelente az utcán, miat­tuk, rájuk. Még bennük a nyári tűz, a kiscsikós vir­gonckodás. Kocognak és zsibongnak, cikáznak és vi­hognak, mókáznak és hetykélkednék. Az egyik, felnőtt ettől! mosolyog, a másiknak a homloka rán­colódik, tekintete villám- ük. a harmadiknak kiok­tató szóra nyúlik ajka, csendben kuncog a nevető szemű negyedik. Kinek-ki­nek eszébe villan valami, saját iskoláskora, minta- gyereksége, ebadtasága. Óhatatlan vágyat érez a vélemény nyilvánításához — és meglepődik, ha rög­tön ott a felelet, amit rend szerint nem arra szán, aki kimondja, hogy a másik azt zsebre tegye. így történt ez a Kossuth Ferenc utcában, nem mesz- sze a Széchenyi úti keresz­teződéstől. ahol bizony reg­gel fél nyolc tájban igen nagy a gyalogos és a jár­műforgalom. Iskolatáskások hangya- csapata vonult át az út­testen —, de hogy! Busz­vezető és autós, biciklista és motoros hányhatta a keresztet. Nosza, nem is szalasztotta el az alkalmat egy -idősebb, gyalogos fér­fi, hogy kioktassa a kék köpenyeseket. Nem késett a válasz, a legkisebb volt a Legnagyobb hangú, az akit szinte a táskája vitt az is­kolába : — Talán közlekedési rendőr a bácsi?! — rik­kantotta c^űfondárosan, s futott a többi után. Háttal jön a másik, ügyes galoppban, mint aki előre halad, de a múltba tekint. Bátorsága, járóke­lőkbe vetett bizalma óriás: akinek nem tetszik, áll­jon félre az útból, kerül­je ki. A vége? Puff, neki­szalad egy embernek, aki annak rendje módja sze­rint, arccal előre rója az utat. — Ejnye —, így a felnőtt. — Nem tetszik látni, hogy jövök?! — a gyerek meg így. A kerekező hármas vi­szont, bár iskolából iskolá­ba igyekezett, nem gyere­kekből állt, hanem fel­nőttekből. Három asszony mutatott elrettentő példát, hogyan nem szabad kerék­párral utcán közlekedni. Mint a kötelékben repü­lő légi gépek, oly szórtan jöttek a Széchenyi út fe­lől a közgazdasági techni­kum előtt, a Kossuth - Fe­renc utcai járdán. Lobo­gott az elsőn a kék virá­gos ruha, hátra fordított, fejjel folytatott eszmecse­rét, a középső a sárga csí­kos öitözékű harmadikkal Nem néztek se jobbra,'se balra, rézsutosan vágtak át az úttesten — miért is\ne, ha a közvetlen közelben éppen akkor sietős jármű sehol —, kacsázva karikáz- tak azután az épületek közt, kerülgetve az út du­dorait és folytonossági hiá­nyait, majd céljukhoz érve, begördültek a Várkónyi is­kola új épületének hátsó, kerti'bejáratán: Nem tud­ni, mit szóltak volna, ha saját gyermeküket látják hasonlóan biciklizni. Mert, ha semmit sem, az már baj ... E. K. ISSN 0133-2600 (Ceglédi Hírlap) í

Next

/
Thumbnails
Contents