Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-20 / 221. szám
1981. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK Népek és kultúrák találkozása A Magyar Rádió népszerű riportere avatott értője és népszerűsítője az ókori népek kultúrtörténetének. Több rádiós riportsorozatban kalauzolta el több milliós hallgatóságát a Biblia — a könyvek • könyve — térben és időben végtelen útjaira. A könyvkiadás jóvoltából ezek a népszerű sorozatok könyvben is megjelentek — némelyik több kiadásban is —, s megalapozói, elindítói lettek egy folyamatnak, amelynek alapvető célkitűzése, hogy az emberiség sok évezredes tapasztalatait, Megelőzni — védekezni Prof. dr. Antalóczy Zoltán, az Orvostovábbképző Intézet II. számú belgyógyászati klinikájának igazgatója. Szívspecialista. Mint ilyen, társszerzője, társszerkesztője (a többi között) egy másik könyvnek is, annak címe: Myocardialis in- farctus. öt és fél száz oldalas kötet' úttörő munka a maga nemében, hisz 1938 óta (1977- ig) az első hazánkban, mely a szívizominfarktus minden vonatkozását, az újabb tudományos eredményeket is összefoglalja. Előszavában ez áll: A myocardialis infarctus a modern kor valóságos epidémiája. Megelőzése, leküzdése és gyógyítása az emberi tudáson és a társadalmi szervezettségen múlik. Végső soron a homo sapiensen... E hosszas bevezető után a Lényegről: a Medicina Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot dr. Antalóczy Zoltán szerényebb küllemű és méretű (mindössze 200 oldalas) ám az imént említettnél nem jelentéktelenebb kötete. A címe: Szív és érbetegségekről mindenkinek. Mint mór ebből is kiviláglik, nem a gyógyító szakmai közönség számára íródott. A feladat, amit a szerző vállalt, nem kevesebb, mint hogy hozzájáruljon „az emberi tudás és a társadalmi szervezettség, végső soron a homo sapiens” befolyásolásához, az egészséges életmód terjesztéséhez. Azaz a megelőzéshez. Igazi felvilágosító mű ez. Közérthetően, s olykor még annál is világosabban — 44 jól áttekinthető rajzos ábra nyelvén — szól a vérkeringésről, a szívelégtelenségről, az órelmesze^gd^sről, a koszorúsér- betegségekről,. a visszértágulatról, -gyulladásról', a tüdőembóLiáról, a magas és az alacsony S1 vérnyomásról, a mi ndannyiúnikat fenyegető kórokról. Ajánljuk a kötetet mindazoknak, akik tartanak e betegségektől, s azoknak is, akik nem. Rájuk is vonatkozik a szerző ajánlása a 49. oldalon: Éljünk a védekezés lehetőségé, vei, és kerüljük a betegséget biztosan előidéző, vagy kifejlődését serkentő tényezőket... V. G. P, hagyományait összegző Biblia beépüljön mai kultúránkba. Rapcsányi László új könyve Jeruzsálemről szól, ahová előző munkái alapján a Bar lián egyetem hívta meg tanulmányútra. A négyezer éves város napjainkban és évtizedek óta a nemzetközi politikai érdekek metszéspontja, egymással sokszor fegyveresen is szembenálló népek ütközőpontja. Rapcsányi könyvéből természetesen ez is kiderül, de őt nem ez érdekli elsősorban. Rapcsányi tudósfelkészültségü zarándok, aki a szent város köveit faggatva segítségül hívja a régészetet, aki a legendák, hagyományok, vallási kultuszok szövevényében a teológiák, a vallástörténet és a néprajz segítségével igazodik el. Könyve útikönyv és kalauz, de nem a szó szokványos értelmében, hiszen nemcsak térben, hanem az egymásra rétegződő időben és kultúrákban is vezeti, kalauzolja olvasóit. A várost háborúk dúlták, sokszor szinte teljesen lerombolták, de mindig újraépült. Zsidók, mohamedánok, keresztesek, bizánciak, törökök, angolok harcoltak e föld birtoklásáért. Sokszor évszázadokig tilos volt zsidónak Jeruzsálembe betennie a lábát, da a szétszóródott zsidóság kétezer éve hazájának tekinti és siratja Jeruzsálemet. A keresztények Jézus életének, kínhalálának, feltámadásának és mennybemenetelének színhelyét tisztelik Jeruzsálemben. Római katolikus, ortodox, kopt, örmény és protestáns templomok, bazilikák épültek a hagyományok által megielölt szent helven. A legszentebb hely a Szentsír-bazilika. Ez magában foglalja a megváltás színhelyét, a Golgotát és a szikiasírt Í6. A Szent- sír-bazilika ma szinte minden keresztény felekezet közös tulajdona. Rapcsányi e szent h lyek és féltett ereklyék hű krónikása. A zsidóság legszentebb helyén, az ősi templomhegyen ma mohamedán mecsetek áll nak. Mohamed — aki testi valóságában soha nem járt Jeruzsálemben — volt itt Gábriel arkangyal ragadta el álmában, csodás lótestű, páva farkú, szárnyas lényen. Utazása csak egy szempillantási tartott, Mohamed mégis bejárta a hét eget, látott minden titkot, múltat és jövőt. Ezért a Szikla-mecset — Mekka és Medina után — a mohamedánok harmadik szent helye. Ide zarándokolni egyenértékű a mekkai Kába-kő felkeresésével. Rapcsányi könyve a szent város elmúlt évszázadának legnevezetesebb zarándokait is bemutatja. ír Ferenc József Rudolf trónörökös, Vilmos császár és VI. Pál jeruzsále- mi útjáról, s a mai egyszerű turisták szemével is láttatja a várost. Könyve lebilincselöen érdekes olvasmány. Legnagyobb erénye mégis az. hogy felülemelkedve az eltérő vallások, felekezetek, népek és államok vitáin, mindenki érzelmeit tiszteletben tartva, okos józansággal, de élményszerű elevenséggel mutatja be az emberi kultúra nagy színhelyét. A könyv a Gondolat Kiadónál jelent meg, szép kivitelben, a masy?- származású Jossi Stern grafikáival, színes borítójával, V. L. Felelet sok kérdésre Pikier Emmi Anyák könyve, dr. Benjámin Spock Csecsemő- gondozás, gyermeknevelés, Zoltán—Lovass—Kovács Szülőik kézikönyve. A sorba illáit' — tartalmának zömét, s tere jedelmét tekintve is — a Medicina Könyvkiadó gondozásában mosit megjelent új mű, a dr. Velkey László szerkesztette, s immár 14 szerzőt felsorakoztató Gyermekeink gondozása, nevelése című kötet. A téma szakirodalma — a népszerűsítő is — kisebbfajta bibliotékát töltene meg Két• K & -4& f£A - \ Évfordulós operakóstoló fcsíS*--"-': Mához égy hétre — avatásának Centenáriumán — újból megnyitja kapuit az újjávarázsolt Magyar Állami Operaház. A sajtóban szaparodn.ak a híradások a jelentős eseménnyel kapcsolatban. Nem véletlen ez az érdeklődés, hiszen olyan társadalmi megnyilvánulásról van szó, amely nemcsak anyagiakkal mérhető, hanem m!n- dienskelőtt kultúrtörténeti értéke van Ezért is írja a Zeneműkiadónál most megjelenő kiadvány első mondataként Staud Géza: Minden intézmény. így a színházak is, bizonyos társadalmi igények nyomán jönnek létre. Hogy megértsük megjelenésüket és funkciójukat, előbb a társadalmi igény születésének körülményeit. alakulásának és növekedésének főbb állomásait kell nyomon követnünk. Bizonyára sokan lesznek az ünnepség nézői között, akik felvértezve A budapesti Operaház 100 éve című könyv, ben olvasottakkal jelennek meg a díszelőadáson. Ami először megfogja őket, az a látvány lesz, ám remélhetően a kulcsúit követően a belbecs is felfokozza az érzelmeket. így összevethetik Dörre Tivadar éppen száz esztendeje készített kőrajzait napjaink kínálatával, s aligha fog csalódni bárki. De miről is szól a rendkívüli műgonddal kiállított testes könyv, mivel is töltheti fel magát minden operarajongó? Először is szakaszokra osztott intézménytörténettel. 1884_től 1919-ig, 1920-tól 1944- ig, 1945-től 1984-ig terjed a felosztás. Ezeken belül is tárgyalnak a repertoárról, szcenikáról, rendezésről, művészekről, művekről, magától értető, dőan a műfaj fejlődéséről, alakulásáról, nemkülönben a balettművészet kibontakozásáról. Az intézmény történetét Tallián Tibor dolgozta fel. miként a magyar opera fejlődését is. Az operarendezéssel Székely György foglalkozott. a balett-történetét Gelencsér Ágnes és Körtvé- lyes Géza írta meg. Staud Géza a szcenika avatott értőiéként is színen van. A majd hatszáz oldalas könyv nemcsak ismeretterjesztő tallózást jelent, hanem komoly szakmai mű is. Elemző, ösz- szefüggéseket, társadalmi mozgásokat láttató. Tárgyilagos, precíz, adatai tényszerűek. Ha olvasása közben feltesszük a korongra a jubileumra közreadott négy albumnyi Hungaroton hangiemezváilogatást, akkor a betűtengerhez hangzó élmény is társul. így nemcsak az olykor száraz, máskor v.haros történelmet idézzük meg, hanem muzsikával — a dalszínház talán leglényegesebb kifejezési módjával — illusztrálhatjuk oknyomozó utazásunkat. A magyar színházművészet hosszú utat tett meg, míg a hazai előzményeket követően eljutott az önálló dalszínházig. Rendkívül tartalmas, változatos volt az azóta eltelt száz esztendő. Története elválasz- hatatlan. az egységes magyar színészettől, napjaink történetében is jelesek a bemutatói. előadásai. A könyvet a böngészők számára irányt adó függelék egészíti ki. Ebben Alpc.r Ágnes összeállításában az Operaház 100 éves műsoráról szerezhetünk információt. Mátyus Zsuzsa a vendégjátékokat ismerteti, valamint a dalszínház tagságának teljes névsorát. Baráth Edina a vendégművészek névsorával kápráztat el. M. Zs. ségtelen: a családtervezésről, a csecsemőgondozásról, a gyermeknevelésről nehéz újat mondani. Ám lehet újszerűén szólni ezekről, úgy ahogy a szerkesztő ígéri az előszóban: pszichoszomatikus (testi-lelki) egységben szemlélve az életet. Bizonyára ennek okán ily népes a szerzőgárda, s ezért foglalkozik külön fejezet a zene és az ének személyiségformál 6 erejével, a mozgás, a testedzés jelentőségével, a diétákkal és receptekkel, a beszédhibákkal és halláscsökkenéssel, a kórház és a gyermek viszonyával. Nem vitatható erény a teljesség igénye, az alaposságra törekvés. Ennek jegyében tették a kötethez a magukét olyan közismert, népszerű szerzők, mint dr. Czeizel Endre, Forrai Katalin, dr. Poppér Péter, dr. Vizkelety Tibor — és sorolhatnánk a többieket Engedtessék meg ehe'.yt nem ismertetjük a tartalom jegyzékét, a hat és f ílszáz oldal valóban bőséges, gazdag témakí- nálatát. Helyette inkább any- n-yit: aligha akad szülő, aki gyermekeivel kapcsolatos kérdéseire nem lel feleletet ebben a könyvben. Áttekinthető táblázatok sora és Pap Klára grafikusművész rajzai segítik a mondandó jobb megértését. A kötetnek ott a helye a családi könyvespolcon, a lexikonok, enciklopédiák között.-jHeTI filmtegyzetb A Jedi visszatér Jelenet A Jedi visszatér című filmből: a szép Leia az undorító, gonosz szörny, Jabba fogságában Attól függ, honnan nézzük — szoktuk mondani, arra utalva, hogy minden jelenség megközelíthető különböző nézőpontokból. Pontosan így vagyunk ezzel a filmmel is, sőt, az előzményeivel, a Csillagok háborújával és A birodalom visszavág című résszel is. Közeledhetünk ehhez a fantasztikus képi világú három filmhez úgy is, mint a XX. század utolsó évtizedei új mítoszához; a filmművészet egy ágának megújítójához; mint egy új művészetesztétikai kategória példatárához. Akár filozófiai elméleteket is gyárthatunk róluk, belőlük, mély- értelműen kutatva az ember és a világmindenség, az egyén és a korlátlan hatalom, a szigorú erkölcs és a megrontó uralomvágy kapcsolatait, ellentmondásait, konfliktusait. Kisüthetjük, hogy ez a trilógia, mely egy még nagyobb, összesen kilenc részre tervezett sorozat része, jövőnk előrevetített képe, a szédületes technikai fejlettség látomása, s egyben e fejlettség veszélyeire figyelmeztető munka. Beleláthatjuk e világok harcába a világegyetem örök törvényeinek jelenlétét is — egyáltalán, George Lucas nagyszabású vállalkozását egy igazi űrkorszak képeként nézhetjük. Ám nézhetjük úgy is, hogy itt tulajdonképpen semmi más nem történik, mint az ősi mesemotívumok új környezetbe kerülnek, és új technikai eszközök segítségével mondatik el ugyanaz. Ez az ugyanaz pedig alapjában véve roppant egyszerű: vannak a világban Jók és vannak Rosszak, s ha összecsapnak, hol egyik, hol másik győz, de végül diadalmaskodnia kell a Jónak. Ez a mesék alaptörvénye, és ez nincs másként ezekben a filmekben sem. Minden mese magán viseli a kornak a kénét, amelyben keletkezett Tükrözi annak műveltségi, civilizációs. technikai fejlettségét, s tükrözi e viszonyokat1 azokról is, akik a mesét létrehozták. A Lucas-fele trilógia is pontosan ezt teszi: a XX. század utoisó harmadának hű tükre, de hű tükre egy bizonyos civilizációnak és egy bizonyos világképnek, életstílusnak, életszínvonalnak is. Nevezetesen: az 1910-es, 80-as évek Amerikájának a visszfénye vibrál ezeken a filmeken; egy káprázatos technikai, civilizációs fejlettség és egy bámulatosan gyermeteg világítás, gondolkodásmód sajátos keveredése. Lehet kitalálni mindenféle filozofikus hátteret meg magyarázatokat ezekhez a filmekhez —, de sokkal közelebb járunk a valósághoz, ha azt mondjuk: itt egy pompás érzékkel feismert közönségigény hihetetlenül magas szintű eszközökkel és hihetetlenül finom manipulációkkal történt kielégítéséről van szó. Azaz: megint csak a mese az alap, hiszen a mese is felismert igényeket elégít ki, magas szintű — adott esetben művészi — eszközökkel és finom manipulációkkal. Jobban járunk tehát, ha ezt az új filmet is — miként két elődjét — annak tekintjük, ami: egy sajátos, nagyon látványos eszközökkel elmondott modern mesének, melyen jól szórakozhatnak a gyerekek is, a felnőttek is. Utóbbiakat legfeljebb az zavarja majd, hogy a különböző csatározások, összecsapások erősen emlékeztetnek mondjuk, a western pisztolypárbajaira, vagy a bűnügyi filmek autós üldözé- ses jeleneteire, sőt hogy a Luke és az apja, Dart Vader közti párbaj olyan, mintha egiy kardos-köpenyeges-ikosz- tümös történelmi kaLandfiámból másolták volna át. Csak éppen a coitok helyett itt már lézerpisztolyok működnek, autók helyett különböző űrjárművek száguldoznak, és pallos helyett fénykardot használnak. Az alapsémák viszont ugyanazok, és talán ezt kell elsősorban észrevennünk. Nincsenek régi filmsémák, csak öreg filmnézők ... Verseny Olyan sejtelmesen indul a román Dan Pita filmje, mint egy francia lélektani krimi, vagy valamely Hitchcock film. Ködös, titokzatos erdei út, magányos biciklis, váratlan kanyarok, ijesztő fények, feszültséget ébresztő zene — azt gondoljuk, itt valami mélyen. szimbolikus jelentésű történet kezdődik, mely valamiféle lebegéssel vitorlázik majd a realitás és a képzelet, a mindennapok és a sejtelmek között. Aztán mihamar kiderül, hogy semmiféle sejtelemről nincs itt szó, a titolczatosiko- dó bevezetésnek gyakorlatilag semmi köze a filmhez, mert itt egy amatőr tájékozódási versenyt látunk, melyen különböző vállalatok csapatai indulnak, amolyan Sportolj velünk mozgalom keretében. Igaz ugyan, hogy a film ezt a versenyt, meg ezt a versengő csapatot modellként kívánja értelmezni, s azt szeretné megmutatni, hogy az élet nagy versenyében milyen furcsa pillanatok adódhatnak, mennyire nem könnyű a tájékozódás, menynyire fárasztó az állandó figyelés, az irány tartása — illetve, hogy egy ilyen csapat tulajdonképpen afféle társadalmi modell, metszet a különböző csoportok magatartásformáiról, érdekütközéseiről, szociális és morális felfogásáról. Ez persze mind igen szép és dicséretes elképzelés, s még minit modell is működhetne, ha az író és rendező, Dan Pita eldönti, hogy miit akar: szociográfiai igényű látleletet a mai román társadalom egy bizonyos köréről, szatirikus rajzot ugyanerről, társadalmi töltésű komédiát, vagy mulatságos szituációkra és mulatságos figurákra épített hagyományos fi.Imvígjátékot készíteni. A végeredmény azonban azt mutatja, hogy ezeket a szándékokat vagy nem sikerült tisztázni, vagy pedig mindezeket együtt, egyszerre, egyetlen filmben akarta megmutatni a rendező. Egyik megoldás sem célravezető. A tisztázatlanság megzavarja a nézőt, a túlzsúfoltság pedig elfárasztja. Nem tudni, melyik rosszabb. T’npeket adni nem ildomos — de talán e-gy kicsit több alkotói bátorság sokat segített volna a filmen. Takács István
