Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-20 / 221. szám
1981. SZEPTEMBER 20., CSÜTÖRTÖK 3 %%grggp Kitüntetéseket adtsk át az Operában Jubileumi évadnyitó Az újjávarázsolt, megfiatalított Operaházban tegnap megtartották a 101. jubileumi évadnyitó társulati ülést. Az elnökségben helyet foglalt Sarlói István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Tétényi Pál, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, és Köpeczi Béla művelődési miniszter is. Az MSZMP Központi Bizottsága, a kormán}', valamint a társadalmi szervek üdvözletét Sarlós István tolmácsolta, majd ezt követően a jubileum alkalmából kitüntetéseket nyújtott át. A Szocialista Magyarországért Érdemrendet kapta Mihály András és Szirtes György; a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki Borsa Miklós főmérnököt, Faragó András magánénekest, Gündöcs Józsefet, az Operaház szakszervezeti bizottságának titkárát éi Kékesi Mária magántáncost; ketten a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát kapták meg. Fsbenfés, váScsztss Szerdán ülést tartott az MSZMP külügyminisztériumi bizottsága. Az ülésen részt vett és felszólalt Szűrös Má tyás, az MSZMP Központi Bizottságának tibkára. A pártbizottság megtárgyalta és elfogadta a Külügyminisztérium kommunistái előtt álló időszerű feladatokról szóló tájékoztatót, majd személyi kérdések ben döntött. A pártbizottság Somodi Gyulát — érdemeinek elismerése mellett,' más fontos párt megbízatása miatt — felmentette első titkári funkciójából. A testület a pártbizottság első titkárának Varga István nagykövetet választotta meg. Rendszeres vendén a hefckeilenör Ismét készen állnak a fűtésre w Az eís6 hűvösebb napok min- y «Senkinek eszébe juttatják a fű- ^ tést. A családi házban lakók« z nak a tüzelőről kell gondos- 2 kodniuk, a panellakásokban g pedig akad, aki előre aggódik, ? xrajon lesz-e baj idén is a fű- $ téssel? Az illetékesek persze a nem vártak a karbantartással á őszig. Náluk a kánikulában y van a munka dandárja, é^s ok- ^ tóber első hetére már csak a í melegüzemi próbák, az utóla- z gós beszabályozások márad- 2 nak* Mint például Cegléden, J ahol már a fűtési idény alatt megszervezték munkájukat, Le- || */ hotay Sándor fő energetikus tá- J|| v, jékoztatása szerint. Maradt a meleg víz — Minden hőnapra meghatároztuk a megoldandó feladatokat, s hozzá havonta tűztük ki a prémiumot. A munkaidő- mérlegben nem várt hibák elhárítására és az anyag- vagy alkatrészhiány miatt elmaradt munkák pótlására is biztosítottunk órakeretet. Főleg ez utóbbi, sajnos, nagyon is indokolt volt. Cegléden fcét fűtőmű szolgáltatja a meleget, az egyes számú 1095 lakásban és a közti leteknek, a kettes számú tavaly 270 laká9t melegített, az lóén újabb I80-at kötnek a táv- hőszolgáltatási rendszerbe. — A három új épület bekapcsolása és hőszabályozása már lakottan történik. S mert te ráadásul egy új típusú ®lv szerint működik majd, előfordulhatnak problémák. Ezért számítunk a lakók megértésére. Gödöllőn 12 éve működük távhőellátási rendszer. A kezdetben 80 lakást ellátó ideiglenes kazánház helyett ma már két korszerű hőerőmű biztosítja a meleget, több mint másfél ezer lakásban. — Januárban fejeztük be négy kazán felújítását — sorolja eredményeiket Megyeri György távfűtési üzemvezető —> s úgy alakítottuk át ezeket, hogy ha egyet lekapcsolunk, az ne zavarja az egész rendszer működését. Az idén a karbantartás alatt is ' legfeljebb néhány órára kellett leállítanunk a melegvíz-szolgáltatást. A legtöbb lakótelepen — mint például Érden — az emberek többé-kevésbbé hozzászoktak ahhoz, hogy karbantartás miatt két hétig, éppen nyár derekán nincs meleg víz. Ám hogy ez mennyire nem törvényszerű, azt a ceglédiek és a gödöllőiek példája is bizonyítja. Állandó félfogadás A három fűtőmű közül az érdi a legfiatalabb, tavaly 465 lakást, az idén 264-gyel többet fognak fűteni. S tőlük kapja a meleget az ABC, a gyógyszer- tár, művelődési ház, az óvoda és a tanácsháza. — Július 2-től 15-ig tartott a nyári karbantartás. Ellenőriztük a távhővezetéket, szelepek, tolózárak, tömítések javítására, cseréjére került sor. Tavaly novemberben a kazánház mellett egy négyméteres csőszakaszt is ki kellett emelnünk, ezt folytattuk a nyáron 42 méter hosszan — mondja Mónus Sebestyén, az érdi üzem vezetője. Télen a cserét a lakók is megérezték, ha emiatt nem is érkezett sok panasz. Vermes JAflos 'tolózárat Javít a Hazáitokon a ceglédi kettes számú tőmbfútőmúben Hancsovszkl János felvétele — Cegléden a hőfokellenőr az észrevételektől függetlenül méri a lakások hőmérsékletét, és az eredményeket egy kartonrendszerben tartjuk nyilván. így bármikor visszakereshető, hogy a hatodik emelet 54.-ben például hideg volt-e korábban i$. S ez a statisztika az energiagazdálkodásban is segít — teszi hozzá Lehotay Sándor. Cegléden egyébként hamarosan állandó ügyfélfo gadás is lesz, a fűtőmű most rendezi be új konténerirodáját. — Minél több tapasztalattal rendelkezünk, úgy csökkenek évről évre a panaszok — állítja Megyeri György Gödöllőn. — Egy gépészeti szervezetet hoztunk létre, s így délelőtt 9-től este 9-ig bárki, bármikor bejelentheti a hibát, s a szakemberünk »szinte azonnal kimegy és kijavítja. — Tavaly mindössze két-há- rom levél érkezett, és telefonon jöttek még bejelentések. Ám ez utóbbiakat nem regisztrálták — ismeri el Mónus Sebestyén Érden. Normák szerint Fűtés. Távfűtés. Energia. Energiagazdálkodás. Szinte maguktól fűződnek egybe a szavak. Mért az egyik oldal: a lakószobában 20 Celsius-fok- nak, az előszobában 16, a konyhában 18, a lépcsőházban 12 Celsius-foknak kell lennie. (Más kérdés, hogy néhányan, főleg az idősebbek, ezt is hűvösnek érzik. A helyi fűtést azonban, például hősugárzóval, nekik kell megoldaniuk.) A másik oldalról viszont a fűtőműveknek normák szerint kell gazdálkodniuk. A normákat az energiafelügyelet határozta meg, s bár elképzelhető, hogy azoknak a szakembereknek van igazuk, akik szerint felül kellene már azokat vizsgálni, mert gázzal, villannyal pótfű- teni igazán nem jelent takarékosságot! Cegléd, Gödöllő és Érd energiagazdálkodás szempontjából az országos élmezőnyhöz tartozik. (Nem minden Pest megyei fűtőműre mondható el ugyanez.) —- Minél közelebb kerülünk egy fűtőmű kapacitásának kihasználásához, annál gazdaságosabban oldható meg a fűtés. Az érdit 1500—1600 lakásra tervezték. Két kazánunk van, tavaly csák a kisebb teljesítményű működött, a fűtési idény kezdetével az idén már átallunk a nagyohbikra. Vállalatunk egyébként igyekszik anyagilag is érdekeltté tenni a fűtőmű dolgozóit a jobb energiagazdálkodásban — s bár Mónus Sebestyén magától értetődőnek tartja, ez az anyagi érdekeltség bizony a legtöbb helyen hiányzik vagy névleges. Pedig az érdieket még arra is ösztönzi, hogy folyamatosan figyelmeztessék a lakosságot a nyílászárók hőszigetelésére. Az üzemvezető szavai elgondolkoztatok: — Mi is szeretnénk korszerűbb műszereket és az üzemen belül látni az élenjáró technikát. A műszerezettség, a technikai adottság azért mégsem minden.1A jelenlegi mérőkkel is be lehet szabályozni a rendszert, s meg lehet közelíteni az optimális energiafelhasználást — egy kis figyelemmel! Eller Erzsébet Vevőre vár a géppark, munkaadóra !8§ emker Dobra vertek egy üzemei Vasadon A hír körbejár: Szélnek eresztenek 180 embert Vasadon. Csődbe jutott az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat. Munka nélkül maradnak a vasadink, elkeseredett a hangulat, zúgolódnak az emberek. Első hallásra nem is értettem, miről van szó. Hiszen példa arra még nem volt a felszabadulás óta eltelt harminckilenc esztendő alatt, hogy 180 embernek útilaput kötöttek volna a talpa alá, utcára került volna, mondván, ezt az üzemet bezárjuk. Csődöt sem emlegettünk — rossz emlékeket nem szívesen idézgetnek az emberek —, márpedig itt valami ilyesmiről lesz szó, hisz sor került a szanálási eljárásra, de jogutód nélkül. Ám jobb, ha nem találgatunk: a helyszínen vallatjuk áz eseményeket. Rossz hangulatot szült Verőfényes szeptemberi délelőtt, szeptember 19-e, szerda. A település mintha még szunnyadna, sehol egy ember, aki megmondaná, hol található aiz IGV vasadi 1. számú üzeme. A vakítóan fehérlő tanácsháza kapuja és Magda Gyula tanácselnök szobája viszont tárva mindenki előtt. Amikor tisztázzuk, mi szél hozott erre, nem fukarkodik a mondandóval: — Felkavarta a kedélyeket az üzemhez kapcsolódó men- de-monda. A bizonytalanság, amelyben már hónapok óta él az a 180 ember, rossz politikai hangulatot szült. Előbb tudták meg, hogy esetleg bezárják az üzemet vagy eladják a Medicornak, mint ahogy velük beszéltek. A jólértesültek azt is tudni vélték, hogy a Medicornak á munkások nem kellenek, csak a gépek... De hogy pontosan mi az igazság, van-e mér megoldás, arra a helyszínen, a tsz udvarán kaphat választ. Bem utca 57.. a Kossuth Tsz központja. Az üzemet keresve a hatalmas udvar végébe irányítanak, mert egy fedél alatt élnek az üzemiek meg a tsz. Miként lehet ez, arra már Ha- rásztosy Miklós, az üzem vezetője válaszol: — Nem rossz dolog ez a házasság. Ugyanis a termelő- szövetkezet tudajdonában van a négy csarnok meg az a ho- dáíy, amit az Irodagépipari Vállalat bérel. A berendezési tárgyak képezik az IGV tulajdonát, s a bérleti díj fejében a négyezer négyzetméter alapterületű csarnokokban termelünk. Szolgáltatásaikat is igénybe vesszük. A takarítást, a fűtést, a víz- és áramszolgáltatást. Természetesen fizetség ellenében. Most azonban megkérdőjeleződött ez a házasság. Mi tagadás, nekünk, érintetteknek éppúgy nincs ínyünkre, mint a tsz vezetőinek ... Csődeljárást emlegettek Ahhoz azonban, hogy értsük, mi is történt Vasadon, azaz az IGV-nél, néhány évvel korábbi dolgokra Is utalni kell. így arra, hogy a vállalat 1977-ben fizetett utoljára nyereségrészesedést, s 1981 végére, 1982 elejére megkérdőjeleződött a vállalat sorsa. Kicsit sikerült elodázni a teljes ösz- szeomlást, de jött a fizetés- képtelenség, a szanálás, mégpedig a jogutód nélküli! Ilyen eljárásra harminckilenc év alatt nem volt példa. A nyugati sajtó fél is kapta a hírt, csődeljárást emlegetve — akik pedig évek óta sürgetik, hogy zárják már be végre a veszteséges üzemeket, ne finanszírozzák a gazdaságtalan, rossz munkát mások nyereségéből: meglepődtek vagy értetlenkedtek. Ügy látszik, más a szó, mint a tett... A szanálás! eljárás során — mint az üzemvezető mondja — csak az IGV sorsával foglalkoztak a felügyeleti szervek, külön Vasaddal nem. peaig Vasad kulcsüzem, hiszen a préstechnoiógia, a sajtolás itt történt, a géppark itt van. Szorosan kapcsoiodott az itteni tevékenység az IGV többi részéhez. A 180 munkásból 150 betanított — de van, aki évtizedek óta itt dolgozik —, a beállítok, a csoportvezetők pedig szakemberek. A foglalkoztatottak kétharmada nő. Kevés a kilépő is, hiszen amióta áll a bál, az üzem miatt csupán tízen léptek ki. Az ok: az átlagkereset 3900 forint, a szerszámkészítők hat-hétezret, míg a betanítottak 3500—4000-et vittek haza. Azonos cipőben járnak Félrevezetnék bárkit, ha azt mondanám, hogy az üzemcsarnokokban lázas munka folyik. Kényelmesen tesznek- vesznek az emberek; kicsit tanácstalanul. S kutáitó pillantások kísérik a betoppanó idegent. — Dolgoznak vagy csak imitálják a munkát? r- kérdezem az üzemvezetőtől: — Ügy mondják, ez csökkentett tevékenység. De van dolgunk. Hiszen az IGV által gyártott Hermes és Olympia írógépeket nyugati exportra szállítottuk. A kötelezettségek egy része még év végéig érvényes, szállítani is keli. Alkatrészeket gyártunk ezekhez az írógépekhez. — S önt hogyan érinti ez a bizonytalanság? Mit szól ahhoz, hogy dobra verik az üzemet? — Az üzemvezető is abban a cipőben jár, mint a többiek. Harminc éve dolgozom az IGV-nél, másfél éve vagyok üzemvezető. Születése óta bábáskodom a vasadi üzem felett. Másfél évvel ezelőtt úgy jöttem ide, hogy innen megyek nyugdíjba. De hogy hol dolgozom le a hátralevő négy évet, azt még nem tudom. Mondhatná, „védett korban vagyok”. De nincs védettség. Többet várnak a rendszerektől Hiba lenne a kapkodás Képesek-e megújulni a mezőgazdasógl termelési rendszerek, arányban van-e az általuk megállapított díj szolgáltatásaikkal, milyen okok játszottak közre abban, hogy míg 1981-ben csupán hét, tavaly már 30 Pest megyei szövetkezet szerepelt az alacsony, vagyis 6 százaléknál kisebb jövedelmű közös gazdaságok listáján'.’ Ilyen és ehhez hasonló kérdések kerültek tegnap napirendre a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Pest megyei Területi Szövetségének elnökségi ülésén. A testület, amely elsőként a termelési rendszerek működésének tapasztalataival foglalkozott, egyöntetűen foglalt állást a tekintetben, hogy a jövőben nagyobb gondot kell fordítani az ökonómiai, jövedelmezőségi problémákra, az érintettek a jelenleginél jobban vegyék figyelembe az egyes üzemek sajátos viszonyait, adottságait. Arról is szó esett, hogy bár Pest megyében 23 ilyen termelési rendszer tart fenn partneri kapcsolatokat, a konkurrencia haszna a gyakorlatban kevéssé érződik, hiszen a gazdaságok a gépekre kapott hitelek miatt kénytelenek megmaradni élső választásuknál. Nagy érdeklődés és vita kísérte a második napirendi pontot. Vagyis mennyire képesek a jövőben akár az egyszerű újratermelésre is a megye szövetkezeti szférájában. A szóban forgó üzemek — joggal! — visszaesésük okát abban látják, hogy a szabályozók következtében elapadtak az ipari tevékenységből származó bevételeik. Eközben esedékessé váltak a nagyberuházások hitelei, illetve azok magas kamatai. A bajokban természetesen belső tényezők is szerepet játszottak. Mint Beke András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának alosztályvezetője felszólalásában elmondta, kemény leckét kaptak a megye szövetkezetei, s ennek megoldásához nem elegendő egy-két esztendő. Minden gazdaságban alaposan át kell gondolni a teendőket. Az elnökség megtárgyalta még a tsz-ek szakember-ellátottságának helyzetét is. Gondként jelentkezik, hogy a szakemberek 44 százaléka a fővárost övező 10 tsz-ben dolgozik. S általános a krónikus közgazdászhiány. V. B. ha nincs üzem, ahol az ember dolgozzon. Zilah Jánosné betanított présmunkás kora reggel már arra kért választ: mi lesz vele most, amikor kilenc hónapja van a nyugdíjazásig? Tizenkét év után kilenc hónapra nézzen magának helyet Pesten vagy Monoron? Halgass Ferenc szerszámkészítő: — Nem hogy rosszul érint ez a helyzet, nanem megrendít. Ha valaki, hát én megtaláltam itt a számításomat. Nyolc és fél éve dolgozom az üzemben. Grnk-t is alakítottunk. Havonta 10—12—14 órás munkanapok után összejött a tíz-tizenkétezer forint. Éppen ezért mondtam le az állattartásról. De július elseje óta teljes a bizonytalanság, s ez kikezdi az ember idegeit. Pilisen lakom, s már azon gondolkozom, ha nem lesz olyan vevő az üzemre, aki bennünket is megtart, visszatérek az állattartáshoz. Az üzemvezető közbeszólása: kár lenne, hiszen érti, nagyon érti szakmáját. 1966- ban az országos szerszámkészítő verseny első helyezettje volt. S azóta csak meghatványozódott szakmai tudása... Mtinkásgyűlss cktébsrbon Váratlanul megélénkül az üzemcsarnok. Többen járkálni kezdenek, ráérzek, hogy valami történik. Valóban. Vendégek jöttek. A monori pártbizottság képviseletében Zu bor György, a helyi tsz elnökhelyettese, s az ikladi Ipari Műszergyár képviselője. Az esetleges vevők egyike — üti meg fülem a sugdolózás. Mert a csarnokban levők már azt latolgatják, hátha az ikladi§k- nak kellenek a gépek, az emberek ... Vajon Zubor György hogyan értékeli a most kialakult helyzetet? — A pártbizottság feladata gazdát keresni az üzemnek? r — Sajnos a szanálási bizottság, a felügyeleti szervek, az IGV elhanyagolta a vasadi üzem sorsának rendezését. S ami a kérdés második felét illeti: nem a pártbizottság dolga lenne a vasadi üzem helyzetének rendezése. Nem! De itt nemcsak gépekről, állóeszközökről van szó, hanem emberekről, családok sorsáról. S nekünk nem mindegy, hogy mi lesz velük! — A tsz nem tud megfeleld munkaalkalmat teremteni? — a kérdés címzettje Pírót Sándor, a Kossuth Tsz elnökhelyettese: — Most, ebben a pillanatban keveset tehetnénk értük. Az élelmiszer-csomagoló ágazatban harminc embert elhelyezhetnénk, de százötven akkor is kapun kívül maradna. Hónapokba telne új ágazat kialakítása vagy az élelmiszercsomagoló bővítése. Érdekünk hát, hogy az üzem gazdára találjon. Éppen ebben a profilban, amiben most dolgozik. S a bérleti díjat, a szolgáltatások után járó összeget fejlesztéseinkre fordíthatjuk... — Mi a megoldás — fordulok Zubor Györgyhöz. — Több variációt dolgoztunk ki. Mert szeretnénk, ha itt helyben élne, dolgozna tovább ez az üzem. Ezért is keresünk gazdát. Ám akármire is jutunk, október első felében munkásgyűlésen tájékoztatjuk ezt a 180 embert arról, milyen megoldás született. S ha sikertelen volt közbenjárásunk — bízom benne, nem lesz az! —, akkor azt kell megmondanunk: nem sikerült ezt a fontos munkahelyei megtartani számukra. Ez az az egyenes beszéd, amire a vasadiak, a száz- nyolcvan munkás, illetve szakember július óta várt. De a felügyeleti szervektől hiába! S hogy mi hangzik el októberben a munkásgyűlésen, arról akkor beszámolunk. Varga Edit