Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-19 / 220. szám

P*ST .wwir 1984. SZEPTEMBER 19., SZERDA Képzőművészet és az iskola A képzőművészeti világhét alkalmából kedden sajtótájé­koztatót tartottak a Vörös­marty téri művészetek házá­ban. A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége szervezésében szeptember 24. és 30. között számos művészeti rendezvény szolgálja a világ­hét idei programadó gondola­tát: Képző- és iparművészet az iskolában. Az idei program a képző­művészet és az iskola bonyo­lult kapcsolatát vizsgálja. Bu­dapesten és Kiskunhalason több képzőművészeti progra­mot tartanak: a vidéki város­ban kiállításokat rendeznek — köztük Barcsay Jenő, Ni­colas Schöffer alkotásaiból —, Budapesten a Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban pedig művé­szeti tanácskozás lesz. Már főpróbára készülnek Befejezés előtt az Opera Megfiatalított épület Teljes szépségében kibonta­kozott a Magyar Állami Ope­raház megfiatalított százéves épülete: a homlokzati állvá­nyok eltávolítását követően most már lebontották az épí­tők felvonulási területének utolsó kerítésszakaszát is a Középületépítő Vállalat dolgo­zói. A kocsifeljáróknál még dolgoznak, az utolsó simításo­kat végzik a díszes mennyezet restaurátorai és aranyozói. Az épületen belül fő tevékenység­gé lépett elő a nagytakarítás, az újjávarázsolt helyiségek, fo­lyosók és lépcsőházak alapos portalanítása, a márványpad­lók megtisztítása és fényezése. Zenei panoráma Természeti tünemény Zsúfolásig megtelt nézőtér előtt kezdődött meg a Hungaroton hanglemezhetek eseménysorozata hétfőn a Ze­néakadémián. A hanglemez- ünnep Az év hanglemeze 1984. díjak átadásával kezdődött. A közönség néma felállással bú­csúzott a már csak korongon képviselt Ferencsik Jánostól. Drecin József művelődési ál­lamtitkár és Bors Jenő, a Hun­garoton vezérigazgatója átadta a díjakat Puccini Glanni Schicchi, Verdi Simone Bocca- negra című operájának felvé­teléért, Bartók női és gyermek­karainak tolmácsolásáért, a Budapesti Fesztiválzenekar tel­jesítményéért, Az ember tra­gédiája archív kibocsátásáért, valamint Berzsenyi Dániel verseinek előadásáért. Ezután került sor arra az Ünnepi hangversenyre, amely sokáig emlékezetes marad a közönség számára. A Liszt Fe­renc Kamarazenekar — hang­versenymester Holla János — Mozart K. 251-es jelzésszámú D-dúr divertimentóját szólal­tatta meg. A könnyed hangvé­telű muzsika franciás stílus­ban íródott, s témáinak sóhaj­tásszerű megjelenése, visszafo­gott vonalvezetése hálás maté­riaként szolgál a képzett és értő muzsikusok kezében. Ha­tározott kezdés jellemezte a bevezető Allegrót, s a hangulat a harmadik Andantino tételben oldódott fel. Az együttes stílus- biztonsága most is meghatáro­zó volt. Ehhez persze nem elég érzékenynek lenni, nem elég muzsikusnak születni, valami olyan alkotói vénával is ren­delkezni kell. ami nemcsak a szólisztikus részek minőségét határozzák meg, hanem az en- semble-munkát is utolérhetet­lenné varázsolja. A közremű­ködő vendégmuzsikusok — oboa, két kürt — különösen az ötödik Rondo tételben reme­keltek. Aligha a véletlen játéka, sokkal inkább a tudatos ter­vezés eredménye, hogy a hang­lemezünnep ma már az élő muzsika ünnepét is jelenti. Megszokhattuk, hogy Kocsis Zoltán az alkotás mélylélekta­nába vezeti be a nézőket. Mindenekelőtt azzal, hogy kor­rigálja azt, ami — megítélése szerint — kevésbé sikerült, így történt most is. Pedig olyan eleganciával szólaltatta meg Mozart 414-es Köchel-szá- mot viselő A-dúr zongoraver­senyét, hogy az egy rokokó ta­nulmánynak is beillett. A dolog azzal kezdődött, hogy a nagy meleg és levegőt- lenség miatt igencsak izzadt Kocsis ujja, s ez érezhetően nyugtalanította őt. Az első té­tel ennek következtében halvá­nyabb volt, megreszkírozhat- juk azt is. hogy szétesőbb. mint amit tőle megszoktunk. A má­sodik tételben már felvillant egy kis fény: dallamok kerge- tőztek és természetesebb volt a billentés. A zárótétel azonban már teljes pompában szólt, s a kadencia is azt a Kocsist idézte, akire mindig büszkék vagyunk. Ezt követte az első tétel újrázása — megtudhat­tuk és megérthettük, hogy miért. Mindez persze azért is érde­kes volt, mert ugyanennek a műnek a felvételét frissiben is meg lehetett vásárolni, azaz a hangversenyről hazatérve a korongra lehetett tenni a le­mezt E sorok írója ezt is vé­gigjátszotta. S az eredmény? Téved, aki azt hiszi, hogy csak a koncerttermi előadásoknak van ereje. Ez a két Mozart- zongoraversenyt tartalmazó LP (a másik a nagy A-dúr ver­senymű, K. 488) maga a csoda. Összevetve a nyitókoncertet és a ráadásként otthon felcsendü­lő lemegy &Z* lehet mondani, hogy Kocsis valóban mindig előttünk alkot. Akár jelen va­gyunk a hangversenyteremben, akár nélkülünk játszik a stú­dióban, ő mindig maximalista. A zene nyelvén beszél olyan automatikusan, mint egy ter­mészeti tünemény. T3 á az élő produkció ezúttal kívánnivalót is hagyott maga után, az egymás mellé felsorakozó két élmény immár megsokszorozta a hatást. Ko­csis a legteljesebb zeneország­ba vezetett el bennünket, ahol nem lehet félrebeszélni, mert csak az igaz mondatok érnek valamit. M. Zs. A leglátványosabb munkát az alpinisták végezték a nézőté­ren : kötélen függeszkedve, rendkívül óvatosan, porszívó­val távolították el az építés közben lerakódott leheletvé­kony porréteget a restaurált freskókról és a felújított, ara­nyozott díszekről. Éjszakánként dolgoztak, hogy ne zavarják napközben az újra életrekelő Dalszínház művészeit és mű­szaki segítőit, akik most már a szombati főpróbára készülnek. Az építők néhány helyiségben még apróbb munkákat végez­nek, amelyeket a hivatalos át­adáskor pótlólag kértek a mű­szaki átvevők, de egy-két na­pon belül ezeket is befejezik. Ezzel véget ér az 1981 augusz- usában, a színpadtechnikai be­rendezések lebontásával meg­kezdődött operaházi rekonst­rukció, amelynek hároméves munkájában több mint 120 vállalat, alvállalkozó, szállító cég és egyéb vállalkozó mű­ködött közre. Az építőket szep­tember 25-én díszelőadással kö­szöntik a Dalszínház művészei, s az épület fennállásának száz­éves évfordulóján, szeptember 27-én hivatalosan is megnyitja kapuit az Operaház. Megemlékeznek a pompás neoreneszánsz épület egykori alkotójáról, a 170 évvel ezelőtt született Ybl Miklósról is. Az Operaház rekonstrukcióját ugyanis kiegészítik az Ifjúsági park és a Várbazár melletti Ybl Miklós-szobornak és köz­vetlen környezetének, a jeles építészről elnevezett térnek fel­újításával is. A kőfaragók le­csiszolják a szobor talapzatát, újra aranyozzák a feliratot,, helyreállítják és kiegészítik a díszkerítés gránit lábazatát. Erre szerelik fel a mívesen csipkés kovácsoltvas kerítést, amelyet az operaházi csillár restaurátora, Tatár Jenő ötvös­művész alkotott a régi kerítés pótlására az egykori fényké­pek alapján. A parképítők is kicsinosítják a teret, hogy az Operaház centenáriumán mél­tó környezet fogadja majd az ünneplőket, akik a szobor megkoszorúzásával adóznak a magyar építőművészet kima­gasló alakja emlékének. K IALLITOTERMEKBOL A tér és az idő szobrásza ^ Csíkszentmihályi Róbert szob- ^ rászművész életmükiállítása 6 október végéig látható a Szcnt- / endrei Képtárban. Korát tekintve fiatalnak számít Csíkszentmihályi Ró­bert, eredményeit figyelve új mester, aki a pálya első össze­gezését tárja elénk. Áhitat és türelmetlenség ébred bennünk e feltáró minőség láttán. Az érték állandósága ragad meg a szüntelen megújulásokon és szellemi fejlődésen belül. Egyenletes pályaív Csíkszentmihályi Róbert most húsz esztendeje költözött Szentendrére. A Képzőművé­szeti Főiskolát 1965-ben végez­te el, értékrendje azóta egyen­letesen ivei felfelé. Ritka eset: nála a bőség párosul a kifino­mult ízléssel és erőteljes egye­di megoldásokkal. Főiskolás volt még, amikor 1963-ban a Bociölöt mintázta mély együttérzéssel és válasz­tékos formarenddel. A Fekvő bika című műve is ezt az álla­tokra kiterjesztett szolidaritást példázza. Mivel a természettel létesített kapcsolata töretlen és egyenletesen zavartalan, át­éléssel értelmezi a csigát épp­úgy, mint a ragadozót. Tegyük hozzá: nem a leírás, hanem az értelmezés szintjén. Művésze­tére mindmáig jellemző, hogy erőteljesen és érzékenyen fo­galmaz. Nemcsak mintáz, ha­nem a szoborban gondolkodik. Markáns alakzatokkal figyel­meztet — ilyen megrázó me­mento a Háború és az ugyan­csak öntöttvasból mintázott Az utolsó szarvas emlékműve, mely már 1971-ben sürgette az ember é$ a természet harmó­niáját. Ez a műve is jelkép, az emberiség egyik fő problémá­jának szobrászi összegezése, valamilyen gond feltárása és megoldásának keresése a plasztika nyelvén, a plasztika eszközeivel. Áramló feszültségek Még mindig az állat: Az aréna drámája 1975-ből az állati sors elborulásával móri, ellenőrzi az emberiség ember­állapotát, azonosulását vagy Rádiófigyelő HAJSZÁLGYÖKEREK. A rádióban elhangzott műsor a címét Illyés Gyulától kölcsö­nözte. A hatvanas évek dere­kán ellátogatott egy proven- cei-i községbe, Régusse-be, melynek alapítói jó négyszáz esztendővel előtte magyarok voltak, akiket Mohács után a konstantinápolyi rabszolga­piacról sodort ide, hazájuktól távol a történelem szélvihara. Az évszázadok során teljesen elfranciásodtak, csupán a faluházban gondosan kezelt anyakönyvek őrzik annak a mintegy kétszázötven magyar családnak a nyomát, melyek e csodálatos fekvésű helysé­get alapították. A látogatás nyomán szüle­tett írásában jegyzi föl — egyebek között — Illyés Gyu­la. hogy könyvről könyvre hátrafelé lapozva szemmel követhető, hogyan tűnik elő a Fouque családnévből előbb a Fouques, aztán a Fouquos, s végül a Foquos, vagyis a Fo­kos. Hogyan tört le a János­ról az os, s lett a névből Jean. A pergamen lapok közé zárt múltnál azonban szívet- dobogtatóbb a valóság. Az egykori Paopok utódai, a ma! Sappe-ok és a többiek nem s~akadtak el a több mint négvszáz éves múlttól, fran­ciákká válva az óhazához való kapcsolatuk történetét nem felejtették el, a múltba nyúló hajszáWökereket ma is él­tető ne vek táplálják. A helyi történelmi bizottság lelkes tagjai időt és fáradságot nem kímélve ápolják azokat az ér­zelmi szálakat, melyek az egykori szülőföldhöz kötik. Stefka István riportja még közelebb lépett hozzánk az időben. Arra a kérdésre kere­sett választ, hogy idegen ál­lampolgárként hogyan lehet megőrizni az anyanyelvet, a hazai kultúrát úgy, hogy egy­ben gazdagodjék a választott új haza kultúrája is. Kap­csolódott a műsor ahhoz, hogy a közelmúltban a Magyarok Világszövetsége találkozót, tu­dományos konferenciát rende­zett a szórványmagyarság múltjáról és jelenlegi helyze­téről. Megszólalt az adásban szá­mos neves külföldön élő em­ber: tudós, egyházi vezető, egyetemi tanár, mindegyikük azt bizonyítva, hogy a magyar származás tudata nem jelent valamiféle befeléfordulást, ki­szakadást az új közösségből. Ismét Illyés Gyulára hivat­kozva: következetes nemzet­köziként sem ellentmondás magyarnak lenni. Palágyi La­jos. a szocialista líra egyik előfutárának az epigrammá­ján idézi; Magyar, ki hónát megveti. És mindent, ami nemzeti. Mindegyre szid, mindegyre mar; Óh az még nem nemzetközi, Csak rossz magyar. IIÁZY ERZSÉBET. Nagyon szép emlékezést hallhattunk Huszár Klára jóvoltából egy kivételesen nagy tehetségű operaénekesnőről, Házy Er­zsébetről. Mikor az ötvenes évek elején az Operához sze­gődött ösztöndíjasként, vele szinte friss fuvolát szökött be dalszínházunk falai közé. Szép megjelenése mellett csodálatos énekhangja egyszeriben elbű­völte a közönséget. Az opera­színpadon nemcsak varázsla­tosan énekelt, hanem játéka is szakított a korábbi meg­kövesedett hagyományokkal. Mindent el tudott énekelni, több hangfekvésben is teljes sikerrel. Még a kis szerepek­ből is tőkét tudott kovácsol­ni magának, epizódalakításai szintén feledhetetlenek. Főbb szerepei közül különö­sen emlékezetes Mimije a Bohéméletben — Nádasdv Kálmán rendezésében —, vagy Tatjánája Csajkovszkij Anve- g!njében. Mindkettőben me­rőben új felfogásban, szinte dísztelenül, ám mégis oly mu­zikálisan. eredeti zenei hang­hordozásban jelenítette meg a művek hősnőit. Hogy tehetsége milyen tűz­ről pattant az tulajdonkép­pen reitély. Mint az is. hogv miért szórta szét művészeté­nek fénylő drágaköveit. Nem gondozta hangját, kegyetlen volt magához és környezeté­hez is. A korai halál tett pon­tot maeasra ívelő pályafutása végére. Egész tevékenysége azonban a most száz eszten­dős Onerah,ázunk fényes lap­jaira tartozik. Arcát, színészi játékát filmek sora, hangját a fennmaradt felvételek őrzik a múló időben. £ Sz. E. annak hiányát a létezés más . egyedeivel — heves, expresszív formákkal. Minden tekintetben ellenpontozott Csíkszentmihá­lyi Róbert világa. A csiga be­mutatását klasszikus nyugalom jellemzi a gömbös rendben, az ülő szarvas is maga a harmó­nia, de a meghasadt órákkal jelzett Idöváltozatok a szét­tört pillanat nosztalgiáját hor­dozzák dinamikusan lüktető szobrászi fogalmazásban. Vihar és megnyugvás egy­ségében váltakozik Csíkszent­mihályi szemlélődése, képze­lete, formarendje, ahogy a világ áram’ik feszültségekkel, békével. Ezt a kettősséget érzékeltetik hasadt és' ép alakzatai, függőlegesen ter­jeszkedő figurái, melyek az eszme általános alanyai, meg­nevezései jelennek, jövőnek Organikus tisztaság emelke­dik e világ- és századön­arcképeket tartalmazó anya, emberpár sűrítésekből. Re­meklés a vízszintes, vertikális hullámokat összegező Tenger, mely a nagy víz és a humani­tás találkozási pontja a szo­borban, a magában ringó szépség és annak önfeledt emberi felfedezése. Bőség és finomság Leleményei, ötletei gondo­la tgazdagságból erednek: ti­pográfiával átszőtt márvány­tömbjei. bronztáblái, mészkő- plasztikái az írás formáival is építik — egyszerre a benső- séget és a monumentalitást. Az is köztudott, hogy Csík- szentmihályi Róbert egyik leg­nagyobb éremművészünk. Nemes versenyben alkot a -szentendrei tffása másik kéé kiemelkedő tagjával: Asszonyt Idj változatok Tamással és Ligeti Erikával. E hármas verseny hármas győzelmet eredményez, hiszen egymásnak jelentik a mértéket. Csíkszentmihályi Róbert elsősorban az ízlés és a kultúrált fogalmazás keretei között tartott impulzív ere­jével, mely enciklopédikus teljességgel, de lírai hőfokon ragadja meg a történelem, a tenger, a természet, az égtá­jak, az aktuális események és portrék ihlető központjait. Magabiztosság és erő, bőség és finomság görgeti képzele­tét a mű irányába — az adott tér—idő megszemélyesítései­vel. Ez az elkötelezettség él­teti művészetének hiteles esz­tétikumát, mely személyes szobrászi levél «minden jó- szándékú emberhez. Losonci Miidós MOZIMŰSOR SZEPTEMBER 20-TÓL 2C-IQ ABONY 20—21: Szomszéd szeretők* 22—23: A kéjnő Kaliforniába készül*» 24—25: Excalibur ,1—II.** BUDAÖRS 20—23: Arany a tó fenekén 24—25: Vészjelzés a tenger alól CEGLÉD, Szabadság 20—2G: A Jcdi visszatér CEGLÉD, Kamaraterem 20—26: Vnbank 22—23: Vízilók — csodapók (du.) DABAS 20—21: A kék lagúna* 22—23: Egy zseni, két haver, egy balek 21: A bűn története I—II.** DA3A5, Autós Kertmozi 20—2G: Jim Craig DUNAHARASZTI 20—21: A szalamandra* 22—23: Hair* 24— 25: Mária-nap* DUNAKESZI, Vörös Csillag 20—24: King Kong* DUNAKESZI, József Attila 20: A profi** 23: Futásod véget ér* 24: Csatár a pácban* 25— 2fi: King Kong* 26: Balfácán (du.) ÉRD 20—21: Bve, bye, Brasil! 23: Vészjelzés a tenger alól 24—25: A gonosz Lady** FÓT 20—21: Három fivér* 22—23: Frissen lonott milliók 24—25: Omega, Omega GÖDÖLLŐ 20—23: Hallás idők (du.) A gonosz Lady** (este) 24—26: A világgáment királylány (du.) Egy tiszta nő I—II.* (este) GYAL 20—25: A mszkos tizenkettő I—II.* KEREPESTARCSA 20—21: Eszkimó asszony fázik** 22—23* Bye. bye. Brasil! 24—25: Futásod véget ér* 26: A cigánytábor az égbe megy* MONOR 20—21: A kéjnő Kaliforniák készül** 22—23* Vük (du ) Szomszéd szeretők* (este) 24—26: Volt egyszer egy vadnyugat I—II.* NAGYXÁTA 20—23: Házassá" szabadnappal* 24—25: Rendőrök háborúja** NAGYKŐRÖS, Arany János 20—23: Egy tiszta nő I—II.* 24—26: Casablanca cirkusz* NAGYKŐRÖS, Stúdicmozi 20—23: A XX. század kalózai 22—23: Donald kacsa és a többiek (du.) 24—2G: Adj, király, katonát!** P1LISVÖRÖSVÁR 20—21 és 23—24: Kelly hősei I—II. POMÁ2 20—21: Vészjelzés a tenger alól 22—23: Szerződés* 24: Bye, bye, Brasil! RÁCKEVE 20— 21: Szerződés* 22—23: A szalamandra* 24: Eltűntnek nyilvánítva* SZENTENDRE 20: Eltűntnek nyilvánítva* 21— 23: Markónná aranva 24—26: A kiesi kocsi újra száguld SZENTENDRE, Autós kertmozi 20—26: Ki kém, ki nem kém** SZIGETSZENTMIKLÓS 20—31.: FretJenek 22: Eltűntnek nyilvánítva* 23: A vdárgáment királylány (du.) Hét tonna dollár** (este) 24—25: A szalamandra* TAPIŐSTELE 20—24: A piszkos tizenkettő I—II.* VÁC. Kultúr 20—23: Omega, Omega 24—16: Mackenna aranya VÁC, Madách Imre 21: Frissen lonott milliók 26: Szerződés* VECSÉS 20—21: Halr* 22— 23: Eszkimó asszony fázik** /este) 22—24: A beszélő köntös (du.) * 14 éven aluliaknak nem ajánlott. *• Csak 16 éven felülieknek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents