Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-19 / 220. szám

198-1. SZEPTEMBER 19., SZERDA lienizefközi szakszervezeti tanácskozás Nyolc szocialista ország, Bulgária, Csehszlovákia, Len­gyelország, Magyarország, Mongólia, az NDK, Románia és a Szovjetunió szakszervezeti központjai képviselőinek rész­vételével kedden a SZOT székházában kétnapos konfe­rencia kezdődött a dolgozók tudományos alkotómunkájá­nak, az újítómozgalom és a feltalálói tevékenység tovább­fejlesztésének kérdéseiről. A konferencia célja az egyes or­szágokban kialakult tapaszta­latok kölcsönös átadása, a másutt is hasznosítható kezde­ményezések, törekvések széle­sebb körű megismertetése. Számítógéphez kapcsolják A Telefongyár számítógépéhez készítenek korszerű mátrix­nyomtatót a gyár nagykátai özemében. Először főegységekben kapták, most már alkatrészekből szerelik, jövő év végére pe­dig szeretnék döntő részben hazai anyagokból gyártani a ki­írószerkezetet. Felvételünkön Czira János az illesztést ellen­őrzi. Erdőst Agnes felvétele A szakma mm vmié Fenyegetnek a szeméthegyek Civilizációs jelenség A városiasodás, a települé­sek fejlődésének egyik velejá­rója, hogy a korábban részben hasznosított, részben könnye­dén eltüntetett hulladékot rendszeresen össze kell gyűj­teni, s oly módon elraktároz­ni, vagy megsemmisíteni, hogy az se az emberre, se környe­zetére ne jelentsen veszélyt. E feladattal Pest megye tele­pülései mái4 az elmúlt' évti­zedben is áféh'ezéfr' bibRózfek meg, ezért a Pest: megyei1 Ta­nács végrehajtó bizottsága 1977-ben köztisztasági körze­teket alakított ki, s néhány kommunális költségvetési üze­met, illetve városgazdálkodási vállalatot bízott meg a felada­tok megoldásával. így minde­nekelőtt a legsűrűbben lakott, idegenforgalmi szempontból is jelentős körzetekben sikerült megszervezni az intézményes, gépesített, szakszerű szemét- gyűjtést és -tárolást. Az akko­ri, minden tekintetben helyes döntés sem volt képes azon­ban hosszú távon megoldani e civilizációs problémát, s mint az a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság számára készített ta­nulmányból kitűnik, ma sú­lyosabb nehézségeket kell megoldani, mint valaha. Elavult gépparkkal A szóban forgó hét költség- vetési üzem és a szentendrei városgazdálkodási vállalat ko­rábban felfejlesztett gépparkja elavult, az alkatrészutánpótlás nehézkes. Jó néhány szükséges berendezést pedig akkor sem tudnának beszerezni az üze­mek, ha pénzük volna, mert a KGST-országokban nem gyár­tanak minden típust, a valu- tákeret pedig nagyon szűkös. Még nagyobb fejfájást okoz az illetékeseknek, hogy — mivel a köztisztasági szakmák sem anyagi, sem erkölcsi értelem­ben nem tartoznak a megbe­csültek közé —, nem sikerül elegendő munkást alkalmazni, nagy a fluktuáció, s a munká­sok kulturális, morális szín­vonala is elmarad a kívánal­maktól. Még csak azzal sem áltathatjuk magunkat — mint más hasonló szakmák eseté­ben —, hogy csábító lehet a magas kereset. A Pest megyei szemétgyűjtő munkások havi bére nem több mint négy és fél ezer forint, a szemétkeze­lőké és az úttisztítóké pedig a háromezret sem éri el. Hozzá­járul mindehhez, hogy rosz- szak a szociális körülmények, általában nincs öltöző, fürdő sem. Kivétel ez alól Szentend­re, ahol sokak tiltakozása el­lenére is a város központjá­ban hoztak létre a köztiszta­sági dolgozók számára szociá­lis épületet. A rossz technikai ellátott­ság, a nem megfelelő személy­Képzeljünk el egy hatalmas oszlopot. Alapteriilete százszor száz, magassága hatszáz-hétszáz méter. Ilyen gigantikus mé­retű idomot lehetne összeállítani csupán a Dunakanyar jobb partjának településein összegyűjtött szeméiből. S ha a megye többi vidéke Is felépítené a maga szeméthegyeit, az egész or­szágból látni lehetne ezeket a pokoli tornyokat. A szemetet persze nem kiállítani, hanem eltüntetni kell. S mini a követ­kezőkben olvashatják, ez korántsem könnyű feladat. zet az oka elsősorban, hogy a lakosság nem mindig, s nem mindenütt elégedett e szolgál­tatással. Már csak azért sem, mert a szemétgyűjtés ma már korántsem ingyenes, ára a kö­zelmúltban is jelentősen emel­kedett, pedig a vállalatok kü­lönböző mértékű állami támo­gatásban is részesülnek. Rá­adásul a lakossági hozzájáró lás mértéke is meglehetősen eltérő. Vác környékén egy két­szobás lakás, évj szemétdíja áit&.'főíiűt, Ey idomárom megyei Esztargpmban a két és fél szo­básoknál is csak 293 forintot kell fizetni, a Nógrád megyei Bánkon pedig csak kétszáz fo­rint a díj. Az eltérés elsősor­ban azzal magyarázható, hogy Pest megyében - a tárolóhelyek sorra megtelnek,: s egyre távo­labb kell a internetet szállttá ni. Dunakesziről például Cso­rnádra, Nagyiparosról Mária- nosztrára és Vámosmikolára kell az autóknak járniuk. Nyilvánvaló, hogy a költségek még tovább növekednek, mert a mostani telepek többsége megtelt. Pilismaróton például a hajóállomás mellett van a telep. Alatta értékes kavics mező vár kotrásra, de a sze­méthegyet már csak azért is el kell innen hordani, mert idővel szennyezné a megemelt vízszintet. Dunabogdányban hasonló a helyzet, ott az új te­lep megnyitására az Országos •Vízügyi Hivatal nem ad en­gedélyt, félti kútjai vizét. Szentendrén szintén területvi­ta akadályozza az új telep megnyitását. Ráckevén a ki­szemelt terület a dömsödi Dó­zsa Tsz tulajdona, s érthetően nem szívesen válna meg a ko­rántsem értéktelen területtől. Szakemberek véleménye sze­rint előbb vagy utóbb, le vég­képp elfogynak az ilyen célra hasznosítható területek. Meg­oldást jelenthetne, ha legag- gasztóbb helyzetben levő kör­zetek kisteljesítményű égető­berendezéseket szerezhetnének be. S bár ez a megoldás lát­szik az egyetlen járható út­nak, aligha valószínű, hogy az ezredforduló előtt belevághat­nánk ilyen beruházásokba. Ha piszkos az utca S bár az égetőművek be­szerzésére ma még nincs le­hetőség, az új, a követelmé­nyeknek megfelelő beruházá­sok halaszthatatlannak látsza­nak. A tanácsok és a köztisz­tasági üzemek önmaguk nem képesek megbirkózni a fel­adattal, márpedig jobb bére­zés, hatékonyabb géppark nél­kül még a jelenlegi szinten sem képesek ellátni feladatu­kat. Annál is inkább, mert a vállalatok már ma is csak úgy képesek rentábilisan működ­ni, hogy az eredmények javí­tása érdekében különböző épí­tőipari munkákat, illetve vál­lalatoknak végzett szolgáltatá­sokát vállalnak. Ezt annál is inkább megtehetik, hiszen a városok és községek tanácsai egyre kevesebb megbízást tud­nak adni számukra. Jellemző példa, hogy Vácott — megren­delés híján — ma már csak az utak 25 százalékát tisztítja kommunális üzem, a korábbi 50 százalék helyett. A költsé­gek emelkedésével a tisztítan­dó területek növekedésével a városi költségvetés nem tud lépést tartani. Javíthatna a jelenlegi hely­zeten, ha sikerülne rábírni a lakosságot arra, hogy tartsa tisztán portája előtt a járdá­kat és utcákat, hogy ne érjen el százezres értékeket a par­kok rongálása. Az előbbinek hagyományai is vannak a ma­gyar falun, s jó néhány tele­pülésen ma sem nézik tétle­nül, ha piszkos az utca. Sokan javasolják azt is, hogy a fővá­rosi példához hasonlóan le­gyen Pest megyében is hivatá­sos környezetvédelmi őrség. Ez persze megint csak pénz­kérdés, de a hozzáértők sze­rint a haszon messze megha­ladná a költségeket. Szerte a világon egyre na­gyabb gondot okoz a városia­sodással együttjáró szeméthe­gyek eltüntetése. A feladattal megbirkózni csak összefogva, megfontoltan, hosszú távon gondolkodva lehet. Csulák András Elsőbbséget ez anyatejnek Pályázat gyermekeikéit Fiatal, csinos kolléganőm nem mondott le a divatos öltözkö­désről akkor sem, amikor kisbabát várt. Mivel az üzletekben nem talált kedvére valót, hát csináltatott ruhákat, ilyet, olyat, amolyat. A kelengye válogatásánál is szempont volt számára, hogy ml a legutolsó babamódi. Általában ez a jellemző ma: olasz cumisüveg, plüss rugdalózó (lehetőleg import), és ki győzné felsorolni még, mi minden nélkül nem gyerek a gye­rek. Nincs ebben semmi kivetnivaló, ki kárhoztatná, hogy résdiben, totyogóban is van divat, s ha van, hát követni kell. Ámde. Talán visszaszorulóban, de létezik egy káros divat is a kismamák körében. Az mégpedig, hogy ódzkodnak kicsi­nyük szoptatásától. Rontja az alakomat, vizes a tejem, nincs is tejem — sorjáznak a kifogások. Nézzük, van-e alapjuk? kus okok is a szoptatós mel­lett szólnak. Sok-sok munká­tól kímél meg a természet­től adott táplálási mód — nem kell cumisüveget- steri­lizálni. nem keli méricskélni, melegítgetni. De tehetetlenség a szopta­tásról csaik az egészség és az ésszerűség oldaláról szólni. Hiszen az anyaság érzelmi viszony! És a szoptatás cso­dát művel az anya—csecse­mő kapcsolatban. Az édes­anya olyat nyújt kisbabájá­nak, amit az senki mástól nem kaphat meg. Véd és megóv Kezdjük az alákínál1, ami­nek féltése rendjén valló, hisz nemcsak anyák, hanem to­vábbra is vonzó nők akarnak maradni a mai feleségek. Minden kismamáknak szóló ismeretterjesztő kiadvány hasznos tanácsokat ad arra nézve, hogy miként őrizhető meg a korábbi fonnia. Itt most tegyen elég annyi, hogy a bőn már terhesség idején kitágul, a szövetek fellazul­nak. nem a szoptatás idézi elő tehát a nem kívánt eszté­tikai változásokat. Amelyek mértéke azonban, és az hogy tartósak maradnak- e, teljesen egyéni. Van akiinek a bőre hamar elveszíti rugalmassá­gát, míg a szerencsésebbeken az sem látszik meg, hogy há­rom gyereket tápláltak. A tej mennyiségét illetően, az or­vosok szilárd meggyőződése, hogy elenyészőéin kevés az a nő, aki tejtermelését ne tud­ná fokozni, ha megfogadja az orvos, a védőnő — vagy a kézikönyvek — tanácsait. Az anyatej az egyetlen olyan táplálék, amely min­dent abban a tökéletes arányban tartalmaz, ahogyan azt a csecsemő szervezete, egészségének védelme meg­kívánja. Megóv a fertőzések­től, vagy enyhíti azok lefo­lyását. Ezért volt vétkes do­log annak idején a tápszerek propagálása a fejlődő orszá­gokban, ahol a pufók rek- lámbébik képeitől elbűvölve, akár fertőzött vizet is fel­használtak az anyák a táplá­lék elkészítéséhez. Vissza a természeteshez Megindult azonban az el- lemhad járat: vissza a ter­mészeteshez jelszóval, s ma már a nyugati magazinok­ban világsztárok nyilatkoznak az anyaság és az anyatejes táplálás szépségeiről. P-raktii­Egészságtelen gyakorlat A reklám — ha ügyes — hatásos eszköz. Ha sikerült világszerte sokakkal elhitet- , ni, hogy a tápszer jobb az anyai-éjnél, most ugyanezt a fegyvert (is) kéül szembesze- gezni a helytelen és egész­ségtelen gyakorlattal — így gondolkodott a Péterfy Sán­dor utcai kórház Albert Schweitzer KlSZ-alapszervg- zete, és sasmély szerint dr, Somodi Zoltán gyermekszák- orvos, amikor országos fotó­pályázat megszervezésébe, fogták. „Elsőbbséget az anya­tejnek” címmel. Segítő partnerekre leltek a KISZ budapesti Bizottságá­ban, az Országos Egészség­ügyi Felvilágosító Központ­ban, a Magyar Fotóművészek Szövetségében, a Magyar Vö­röskeresztben, és nem utolsó­sorban a Magyar Reklámszö­vetség munkatársaiban. A r. ősszel induló pályázat pálya- műveit hivatalos bírálóbi­zottság értékeli. Az arra ér­demes képeket kiállításon mutatják be a rendező szer­vek, s a különösen sikeres munkákat a későbbiekben egészségügyi propaganda cél­jaira is felhasználják. A fénykép, lélektani hatásával jól szolgálhatja a nemes cái-t — érzelmeiken át megfogni az anyákat, teendő anyákat. Szigeti Teréz Hűtőházfea kerül a tök A budapesti Zöldért monorí kirendeltségén a ráckevei hűtő- ház számára készítik elő a keresett téli cikket, a mélyhűtött, gyalult tököt. Naponta csaknem 39 mázsányit. Trencsényi Zoltán felvétel* A tuÉmény tecsi műhelyéből Csínján bánéi a takarmánnyal A takarmánygazdálkodás fejlesztése nem elvont követel­mény, nem csupán fennen hangoztatott elv, hanem napi gya­korlat, amely konkrét tartalmat nyer a mezőgazdasági nagy­üzemekben. A takarékosabb takarmánygazdálkodásban segít a mezőgazdasági nagyüzemeknek az Állattenyésztési és Takar­mányozási Kutatóközpont herceghalmi telepe. A körültekintés hiánya Cundel János osztályvezető azok közül való, akik már so­kat tettek a hazai takarmány- gazdálkodás fellendítéséért. — Jelenleg is különböző ku­tatási programokon dolgozunk — mondja az országhatárain­kon túl is ismert vendéglős dinasztia leszármazottja — Egyes vállalatok részfelada­tokkal bíznak meg bennünket, de foglalkozunk a hazai fehér­je előállítási módszereinek ki­kísérletezésével, hogy csök­kentsük a drága importot. Legalább ennyire fontos a nedves kukorica tárolás töké­letesítése és az ehhez kapcso­lódó húspép, savó mellékter­mék-felhasználás. A szemes termék betakarításával, ned­ves tárolásával folytatott kí­sérletek céljára az Állatte­nyésztési és Takarmányozási Kutató Központ, a MÉM Mű­szaki Intézet, a Törökszent­miklósi Állami Gazdaság Wet- corn néven kutatási-fejleszté­si társulást hozott létre. Ta­valy miniszteri küldöndíjat és akadémiai díjat nyert a tár­saság. A módszert sok KGST- tag is átvette. — Néhány gazdaságban gos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság fehérje- és biotechnoló- giaiprogram-iroda megbízásá­ból beható kísérleteket folyta­tunk a szintetikus lizin- és a húspépbaktérium-fehérj ékkel. Olyan elfelejtett takarmányfé­leségek termesztését is meg­próbáljuk feléleszteni, mint a csillagfürt vagy a lóbab. Segít a számítógép — Tudomásom szerint szá­mítógépet is alkalmaznak ku­tatási programjaik megvalósí­tása során. — Mintegy 15 éve, hogy be­vontuk a számítógépet a ta­karmányozásba. Az ökonómiai osztállyal karöltve dolgoztuk ki a programot a Commodore 64-es géphez. Ez a sertés- és baromfitakarmányok összeállí­tására, valamint keverőüzemi használatra alkalmas. Az. ál­landó fejlesztés és az új mód­szerek alkalmazása a kutatás területén még inkább érvé­nyes. A következő ötéves terv programját most állítjuk ösz- sze. Bekapcsolódunk a bio­technológiai kutatásokba, fog­lalkozunk a hozamfokozók al­kalmazásával, az állatok táp­láló anyagszükségletével. — Intézetünk a nemzetközi koordinátora annak a témá­nak, amely a sertések takar­mányfelvételének változásait hivatott szolgálni. Űj takar­mányértékelési rendszert ve* zetünk be, a keményítőérték.* számításról áttérünk az ener­giatartalom-számításra. Ea pontosabban kifejezi a felete­tett takarmányok értékét. A munkába a hazai egyetemek és más kutatóintézetek is be­kapcsolódnak. Béna Zoltán hetővé teszi, hogy csak akkora részt bontsanak meg a takar­mányból, amit legfeljebb 24 óra alatt feletetnek a jószá­gokkal. Fontos tehát, hogy mind több helyen értsék, sőt tudják az eljárás lényegét. Egyetlen utalás arra, hogy a kimagasló eredmények egy­szersmind új eljárásokhoz, módszerekhez is kötődnek. Az iparszerű kukoricatermelés Bábolnához kötődő rendszere valósággal forradalmasította a fontos takarmánynövény elő­állítását. Serkentő kisugárzása az egész mezőgazdaságban nyomon követhető. A példa ereje megragadja a fantáziát, az eddigi jól bevált gyakorlat­tól az elszakadásra sarkall. — Mégis lassan terjed a nedves tárolás. — Az V. ötéves terv 3 mil­lió tonna kukorica nedves tá­rolásával számolt — tájékoz­tat Gundel János — A való­ságban ettől jóval kevesebbet, mintegy I millió tonnát raktá­roznak a mezőgazdasági nagy­üzemek. Az új eljárás adap­tálását az akadályozza, hogy pótlólagos beruházásokat igé­nyel. Pénzük pedig mostaná­ban igencsak kevés van a gaz­dálkodó egységeknek. A fal­közi silóterek építését — ami elengedhetetlen feltétele a szemes termények nedves tá­rolásának — kevesek enged­hetik meg maguknak. Ahol tudunk, segítünk, hogy minél olcsóbb eljárásokat adjunk a gazdaságok kezébe. Az Orszá­mégis bepenészedett a nedve­sen tárolt kukorica, vagy a jobbik esetben is romlott a termés beltartalmi értéke. — Ahol nem körültekintően járnak el, ott a jószándék is visszájára forddúlhat — ma­gyarázza az osztályvezető. — Aki nem biztos a dolgában, először tanulmányozza a Ceg­lédi Állami Tangazdaság vagy a dunavarsányi Petőfi Terme­lőszövetkezet tárolási eljárá­sát. Pest megyén kívül a tá­rolásban a törökszentmiklósi, a hőgyészi és a pápai állami gazdaság jár az élen. Ezekben az üzemekben is 30—35 száza­lékos nedvességtartalommal, falközi silókban tárolják a ku­koricát, amit a sertésekkel etetnek föl. De jól megtanul­ták a nedves termény tárolá­sát a dabasi Fehér Akácban is. Már elfelejtették — Az anyag mozgatásához milyen gépekre van szükség? — Nem igényel nagy beru­házást, elég egy magroppintó ás egy silómaró. Ugyanis csak összetört magvakkal érhető el i légmentes tömörítés, a siló- naró pedig a kitermelés elen­gedhetetlen alapgépe. Mert le­

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents