Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

Szegedtől a felh&karce'ékig Repülőn, keréken, gyalogszerrel Ezek azok a percek, amikor az újságíró meghason- lik önmagával. Egyrészt őszintén hálás a hivatásának, mert lehetőséget ad arra, hogy szuggessztív erővel mesélő beszélgetöpartneréve\ együtt barangolja be — ugyan csak utólag és gondolatban, de már az összeg­zett tapasztalatok birtokában, s ezért bizonyos érte­lemben teljesebben — a több tízezer kilométeres utakat. Másrészt kínlódva rágja a tollát, mert szavakat ugyan vissza lehet adni, de gesztusokat, hangulatokat, lát­ványt már igen nehezen, különösen viszonylag rövid terjedelmű cikkben. Madari Gyula, a monori ta nács MÜTEF-osztályának ve zetője már máskor is mesélt, Összefutottunk egy-egy útja után, s mivel egyébkent is az a típusú ember, akinek nem csak mondandója van, hanem hallgatósága is, már régóta de' delgetem a témát: írni kellene róla. Lépten-nyomon dicsérik mint idegenvezetőt, ő maga két lábon járó példája annak, hogy a tervező-műszaki-ügy intéző embernek nem kell fel tétlenül azonosan száraznak lennie a pauszpapírral, s határozatok lapjaival, lendü lettel és nyitottan barangol or­szágban, világban. — Kezdjük talán ott mondja, miután letette a te­lefont, s a másnapi targyala sait egyeztette —, hogy éle­tem első idegenvezetese, 1970 májusának három egymást követő napján, csúfos kudarc ba fúlt. Akkor még Százha­lombattán dolgoztam, a KISZ- en keresztül kerültem kapcso­latba az IBUSZ-szal, ahol rám bízták a martonvásári ku­tatóintézet kiránduló csoport­jának vezetését. Kecskemét, Szarvas, Debrecen — ez volt az útvonal, na én ebből ret­tenetesen felkészültem. Pető- fí-verseket tanultam, minden 'utcasarokról tudtam egy anek dotát, fújtam az évszámokat és az adatokat, ezzel aztán nyakonzúdítottam a csoportot. Csak a lényeg hiányzott: fo­galmam sem volt arról, mit vár a rám bízott csoport et­től az úttól. Az lett a vége hogy hazafelé már nem is szóltak hozzám, viszont e életre megtanultam a vezetés ábécéjét. Azóta tanítom is, művelem is, 14 éve kedvte­lésből és minden időmet képes vagyok erre áldozni. Tanyán éltem — Háromszázhatvankét ha­zai és külföldi túrát vezettem, Magyarország legapróbb fal­vaiba is eljutottam. Az uta­zással teljes az életem, ámbár nem tudnám elképzelni, hogy eredeti hivatásomat feladjam érte. Régóta tudom, hogy a kettőt össze kell egyeztetnem, mért azt is képtelenségnek érzem, hogy esetleg ne tervez zek, ne „ügyintézzek”, ne folyjak bele egy nagyobb kö­zösség életébe. Hívják, kiszalad, megint leül, s mintha abba sem hagytuk volna, folytatja — szóval a dolgok mégiscsak ösz- szeegyeztethetők. — Tízéves koromig tanyán éltem, még vonatot sem lát­tam. Anyám nagyon szeretett olvasni, minden könyvét át­böngésztem én is, kezdett tá­gulni a világ, és az, hogy az ország határait valaha is át­léphetem, borzongatóan iz­galmasnak látszott. Amikor 1936. szeptember 6-án, éle­temben először, átléptem a csehszlovák—magyar határt, valósággal önkívületbe ej­tett: ez hát az a vonal, ame­lyen túl már minden más, a föld, is, a házak is, tán még az emberek is sokkal job­bak... Na. aztán a túlolda­lon mindjárt a szemem láttá­ra úgy összeveszett két vas­utas, hogy kénytelen voltam a földre szállni, s ettől kezdve józanabbul jártam-keltem. itt­hon is, külföldön is. Egy dolog azonban változatlanul nem hagyott nyugodni. Hátradől a fotelben, töp­reng, hogyan is fogalmazza. — Sokmindent láttam, sok­sok embert megismertem, de 15 éve készülök arra, hogy bejárjam az Egyesült Államo­kat. Nálunk ugyanis még a kitisztult világképbe is óha­tatlanul belejátszik az, hogy „na igen, de ha Amerikát látnád!” Na, gondoltam, én egyszer tényleg a saját sze­memmel, fülemmel akarom ta­pasztalni, mi is van ott, s le­ülök a Fehér Ház lépcsőjére, végigjárom, ami utat csak le­het. Nem nyaralni mentem, Látni. Egyedül. Ötvenezer kilométer Ahogy hallgatom, ez tökéle­tesen sikerült, ötvenezer ki­lométert utazott, repülővel, vonattal, hajóval, busszal, bi­ciklivel, furgonnal, metróval es gyalog. Járt az Államok északi, deli, keleti, nyugati részén, New Yorktól Floridáig, Atalantátol Daliásig, a nyolc van napba három, előre fel­épített terv szerinti körút fért. Járt farmon, gyárakban, lakodalomban, pikniken, tűz­oltóversenyen, piacon, belyeg vásáron, lokálban, az olimpia megnyitóján, ült a Fehér Ház lépcsőjén és a kongresszusi teremben. Aludt parkoan, pá­lyaudvaron, kempingben, autóbuszon, elegáns villában és floridai nyaralóban. Üdvö­zölték virágcsokorral és somb- rerobal vadidegenek, s elküd ték olyan kint élő magyarok, akiknek a gyerekei nyaran­ként Magyarországon vendé­geskednek. Látta a Niagarat, a Mississippit, a Grand Canyon szikláit es New York felhő­karcolóit. Buszpályaudvaro­kon borotválkozott, bámulta az óceánt es hallgatta a sző­ke Tiszáról könnyezve énekel­gető másodgenerációs magya­rokat. A toiedói magyar klub­ban ötszáz diával illusztrálta Magyarországról tartott elő­adását, s útján ötven tekercs filmet fényképezett el. — A nyolcvan napba hihe­tetlenül sok minden belefért. Naplót vezettem, hogy a lá­tottakat később utólag se fer­dítse el az emlékezetem. Le­nyűgöző tájakon jártam, de sok minden mast is észre kel­lett vennem. Azt például, hogy mivel én szerény pénzű „gya­logos” turista voltam, besorol- tatta-m abba a rétegbe, amely ott nem éppen kívánatos. Tízszer igazoltattak. Magas az életszínvonal, de az ameri­kai emberek istene is a pénz. Vendége voltam egy ideig egy többszörösen milliomos csa­ládnak — nyaralójuk volt Floridában és még számtalan helyen, földjeiket éppen akkor parcellázták eladásra — tisz­tességgel vendégül is láttáit, de minden e célra kiadott dol­lárjuk szinte érezhetően nö­velte közöttünk a távolságot. Amikor kiújult az ideggyulla­dásom, 74 dollárt fizettem egyetlen injekcióért. Talál­koztam disszidensekkel, akik meséltek, meséltek és én legszívesebben megkérdeztem volna: hát ezért kellett ki jönniük...?! Az ötszáz fős lakodalom, ahová meghívtak, este 7 órakor kezdődött, de éjfél után egy órakor már kó­kadtan ballagtak haza a ven dégek és nekem eszembe ju­tott, hogy nálunk olyankor kezdődik igazából a nótázás. Betévedtem egy temetési szer­tartásra, s az első percben azt hittem, hogy szolid, de jó han­gulatú klubban vagyok. Az érzelmek valahogyan nin­csenek a helyükön, mindent átitat a pénz, s valamiféle bi­zonytalanság is: el ne fogy­jon, és mi van, ha nincs mun­ka, elég-e a tartalék ... ? Komolyan gondolja Hosszú ideje beszélgetünk. Fejezzük be azzal — mond­ja, és nevet, mert ez túlságo­san közhelynek hat, úgyhogy végül is rám bízza, hogyan fo­galmazom meg, amit tökélete­sen komolyan gondol: — az út csodálatos volt, de a jövő­ben változatlanul kedvenc he­lye marad Szeged, ahová cso­portot is szívesen vezet, maga is örömmel megy. Merthogy a közelben született. Meg egyéb­ként is... Koblencz Zsuzsa Ámsrcsz&ief Áramszünet lesz Monoron, a Landler, Bata Ferenc, Kállai Éva, Rosenberg, Knurr Pálné utcákban, valamint az Ady, Schönherz és Toldi utca kö­zötti szakaszon szeptember 17 —18—19-én — hétfőn, kedden, szerdán — reggel 8-tól este 16 óráig. Felújítás miatt Hétfőn: zárva tartósak Az OTP monori fiókjában e hét végén felújítási munkák zajlanak, de még a hétfői na­pon, szeptember 17-én is zár­va kell tartaniuk emiatt, ezért az ügyfelek türelmét és meg­értését kérik. Nyáregyháza Mai hál Bált rendeznek ma este 7 órai kezdettel Nyáregyházán, a művelődési házban. A rendezők a helyi K1SZ- esek — kitűnő zenével, tom­bolával és büfével várják a szórakozni vágyókat. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 15.. SZOMBAT A vendéget meg lehet fogni Oda mennek, ahol udvariasabbak Lz első szeszmssttss büfé A Pest megyei Vendéglátó Vállalatnak hét egysége talál­ható Gyümrőn, ebből öt szer­ződéses formában működik. A közelmúltban a strandon levő büfé vezetője felmondta a szerződést, s azt a vállalat elfogadta. A jövőben ez az egység csak a nyári szezonban fog a vendégek rendelkezésére állni. Csökkenő forgalom A Táncsics Mihály utcában levő Pálma büfét már többen visszaadták a vállalatnak, a forgalmi feltételek változására és az ezzel összefüggő fizeté­si nehézségeikre hivatkozva. A gyomrai nagyközségi ta­nács végrehajtó bizottsága ezen a heten tárgyalt a válla­lathoz tartozó egységek mun kájáról. A testületi ülés elé tárt tájékoztatásból kitűnt, hogy az üzletek csökkenő for­galma annak is betudható, hogy az utóbbi két évben meglehetősen sok vendéglátó­ipari egység nyílt, amelyek egy része magánkézben van. A település központjában le­vő Halászkert Étterem másfél év óta csak részlegesen üze­mel, emiatt forgalma az egy- harmadára esett vissza. Azt igazán nem lehet el­mondani, hogy a vállalat túl gyorsan végezte volna el a felújítást, hiszen hetekig, hó­napokig szünetelt. Tavaly év végén végre megnyílt a sön- tésrész, de változatlanul hiányzik az étterem és a konyha, amelynek kialakítása jövőre várható. Tízmillió fo­rint áll majd a rendelkezésük­re, s létrehoznak egy több mint ezeradagos konyhát is. A tervek szerint ez nemcsak a felnőttek közétkeztetését, ha­nem a gyermekekét is szolgál­ja majd. Remélhetőleg ez a munka ■ gyorsabban halad majd, s mielőbb a vendégek rendelkezésére áll az éttermi rész is. Az állomás közelében levő Akikről kevessí beszélünk Nemcsak a saját örömét szolgálja Régen, a Ferihegy homok­ján, ahol most a repülőgépek landolnak, tucatjával indáinak is, 100 holdakon dinnye ter­mett. A vérpiros, apró magú Marsovszki, sárgából pedig a korai érésű Togo, a recés héjú Turkesztán és az átható illatú gerezdes Ananász — elmélke­dik, emlékezik Buró István, aki több mint 10 éven át, amíg a repülőtér-építők bir­tokba nem vették a területet, termelte itt gróf Vigyázó Sán­dor birtokán az akkor is nép­szerű, jó ízű, óriás gyümöl­csöt. Mert a dinnye akkor 10 kiló­nál kezdődött, azon alul alig vették át a kereskedők a pesti Duna-parti piacon. Pedig az ára 3—4 fillér volt kilónként. Ahol most a betonútépítő keverőtelepe terpeszkedik, egé­szen fel az erdősávig szúrós tokban ricinus termett. A nagy major a vasúti átjáróval szemben jó messze, fent, a ma­gas dombháton épült. A repü­lőtér építését valamikor a har­mincas évekban annak elhor- dásával kezdték meg. Persze, a dinnyés ábécét nem a Vi­gyázó gróf birtokán kezdte, előzőleg még hosszú évek so­rán szüleivel, majd később családjával nagybirtokokon töltötte a nyarat a dinnyeföld szélén eszkábált földkunyhök- ban. Most tudni igazán, milyen léleknyomasztó életforma volt az. A felszabadulás után Üllőn a gazdáknál vállalt területet, olyanformán, hogy ott az egész évi kenyérnekvalót is megke­reshesse. Aratást vállalt. Ak­korában már Üllőn a sok diny- nyés között alig akadt igazi, talán csak a Balázs Mengyi bácsiék, az István család és Vereb Sándor bácsi számított annak. Ezeknél a Csányról származó, ősi „szaktekinté­lyeknél” inda még alig virág­zott, mikor a kereskedők már sorban álltak, hogy a várható termést „lábon” lekössék. A múltat idéző beszélgetésre az adott okot hogy a nagy­községi tanács Buró István szívesen és önkéntesen végzett, hasznos társadalmi munkáját oklevéllel jutalmazta. A vasút túloldalán ugyanis a Rákóczi­telep elhanyagolt Gyöngyvi­rág terét és annak környékét a tér szép nevéhez méltóan rendbe tette. — Ősbozót volt arrafelé — tárja szét karjait a veterán dinnyés. Amikor „kiszaladt” a lába alól a föld, még 25 évet dolgozott az Országos Ke­menceépítő Vállalatnál. Ugyancsak nomád módon. — A villanyvezeték alatt a fiatal fákat tövön vágták le, az élő tuskók pedig szúrós, tüskés bozótot hajtottak. A gyalogjá­rón alig lehetett menni, sza­kadt, tépődött a ruha, este pe­dig a félelem volt a nem kí­vánt társa az arra járóknak. Hogy véglegesen rendet te­remtsen a szép házakkal kö­rülölelt téren, ásót, csákányt fokott, és tuskóstól. tövestül kiirtotta a bozótsort. A felbur- jánzott füvet is lekaszálta a tér kösnyékén. És most, amikor jjitekint a térre — maga is ott lakik —, jóleső érzés fogja el. Pedig a környezet szépségé­nek megteremtése nemcsak a saját örömét szolgálja. Kiss Sándor Jóbarát falatozót egy évvel ezelőtt zárták be a bérleti szerződés lejárta miatt. Akadozó ellátás Az ükletek első félévi for­galma 8,2 millió forint volt, s ez 7 százalékkal /kevesebb a tavalyi hasonló időszakénál. Huszonhármán dolgoznak az egységekben, s ez csaknem a fele a korábbiaknak. A forgalom csökkenéséhez hozzájárult az is. hogy az áruellátás csak részben ki­elégítő. Nemcsak az úgyneve­zett kurrens cikkek hiányoz­nak az üzletekből, hanem mindennapi áruk is, így pél­dául többször előfordult, hogy még üdítőt és szendvicset sem kaphattak a vendégek. A végrehajtó bizottság tag­jai kritikusan szóltak az ülé­sen a vállalat munkájáról. Felvetődött, hogy az üzemel­tetőknek nagyobb gondot kel­lene fordítaniuk az üzletek tisztaságára, a kiszolgálás mi­nőségének javítására. Nem el­fogadható az a magyarázat, hogy túl sók üzlet van Gyom­ron, hiszen a vendég oda jár rendszeresen, ahol megkapja azt, amit kér, s udvariasan ki­szolgálják. Szeszjaentes büfé Szóba került az is, hogy je­lentős eredménynek könyvel­hető el, hogy az Eötvös és á Steinmetz utca sarkán meg­nyílt az első szeszmentes bü­fé. Az új egység forgalma fo­lyamatosan emelkedik, meg­nyitása hiányt pótol, s a la­kosság nagy egyetértésével ta­lálkozott. Hasonló egységekről szívesen adnánk hírt mi is. G. J. Körzeti rsngadó Üllőn A bét vége sportműsora SZOMBAT KÉZILABDA, MEGYEI FÉR­FI I. OSZTÁLY: Gyömrő— Nagykőrösi Kinizsi, Gyömrő, 16 óra 30 perc. Ifimerkőzes: 15.30-kor. (Az őszi szezonban meglehetősen gyengén szere­pelnek a gyömröi férfiak. Igaz, helyzetüket nehezítette a két kulcsjátékos, Nagy J. és Novák I. huzamosabb ideig tartó sérülése. Ennek ellenére, eddigi teljesítményük messze elmarad a várakozástól. Ta­vasszal a nagykőrösieket ide­genben is sikerült kétvállra fektetniük, igaz, csupán egy góllal. Ma délután jelentős for­majavulásra lenne szükség, hogy ismét győztesen hagyják el a játékteret az alföldi vá­ros legénysége ellen. Ebben segíthet a közönség is, sport­szerű, lelkes buzdítással.) MEGYEI NŐI I. OSZTÁLY: Tápióvölgye—Tóalmás, Űri, 17 óra. Ifimérkőzés: 16 órakor. (Nehéz mérkőzésnek ígérkezik a Tóalmás elleni meccs. Ta­vasszal idegenben nem sike­rült még megszorítaniuk sem az erősebb tóalmási lányokat. A mai összecsapáson viszont legalább ebben reményked­hetnek a hazaiak, bár a ta­lálkozón a vendégek az esé­lyesebbek.) LABDARÚGÁS, KÖRZETI BAJNOKSÁG: Nagykőrös— Ceglédbercel, Nagykőrös, 16 óra, vezeti: Veres A. (partjel­ző: Szuda Gy., Németh). VASÁRNAP LABDARÜGÁS, MEGYEI I. OSZTÁLY: Sülysáp—VOSE, Sülysáp, 15 óra. Bag—Vecsés, Galgahévíz, 15 óra. MEGYEI II. OSZTÁLY, A- CSOPORT: Üllő—Monor, Üllő. 15 óra, Kiskunlacháza—Gyöm­rő, Kiskunlacháza, 15 óra Vácszentlászló—Pilis, Vác- szentlászló, 15 óra. Az ifjúsági mérkőzések 13 órakor kezdődnek. KÖRZETI I. OSZTÁLY: Al- bertirsa—Péteri, Albertirsa, 15 óra, P. Szabó (Letkó, Mészá­ros), Jászkarajenő—Űri, Jász- karajenő, 15 óra, Mizsei (Szá­lai), Maglód—Mende, Maglód, 15 óra, Hörömpő János (Antal Gy., Gavló), Törtei—Ecser, Törtei, 15 óra, Szaíontai A. (Silye, Zsuzsandor), Nyáregy­háza—Dánszentmiklós, Nyár­egyháza, 15 óra, Sárosi (Sem- sei). IFJÚSÁGI MÉRKŐZÉS: Ceglédi VSE II.—Űri, Cegléd, 15 óra, (Csanaki). A többi ifi­mérkőzés 13 órakor kezdődik. SERDÜLŐ MÉRKŐZÉSEK: Monor—Űri (Szuda Gy.), Al­bertirsa—Nagykőrös (P. Sza­bó), Vecsés—Pilis (Semsei), Maglód—Gyömrő (Gavló), Abony—Üllő (Silye), Ceglédi VSE—Dánszentmiklós (Szalon- tai A.). Valamennyi találkozó dél­előtt 9 órakor kezdődik az elöl- állók otthonában. Ügyelet Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanács háza). Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u 62., telefon: 70.), Monoron, Monori-crdőn, Csévharaszton, Vasadon és Péteriben: köz­ponti ügyelet (Monoron, a rendelőintézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Gáspár Pál (Ecser), Pilisen és Nyáregyhá­zán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápon, Úriban és Mendén: dr. Marosi Gyöngyi (Mende), Üllőn: dr. Balázs László, Vecsésen: köz­ponti ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.) Ügyeletes gyógyszertár: Mo­noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: dr. Zi- monyi Károly Gomba, Lenin u. 25. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap reggel 8-tól 13 óráig Monoron, a fő­téri gyógyszertárban vagy az ügyeletes állatorvos címén­Gombán, a művelődési házban, 18 órától: Szamurájok és banditák I—II. Gyomron, a művelődési házban, 16.30-tól: Apokalipszis most, I—II. Monoron, 16 órakor: Púpos lovacska. 18-tól és 20-tól: Arany a tó fenekén. Vecsésen, 17.30-tól: Majmok bolygója. (ISSN 0133—2651 (Monori Híniap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents