Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-15 / 217. szám

Leköszönő kisiparosok Megállt a fejlődés folyamata Ki hitte volna pár évvei ezelőtt, hogy megcsappan az önálló ipart kiváltók száma? Márpedig a Kisiparosok Or­szágos Szervezetének leg­utóbbi jelentése szerint: a fejlődés folyamata 1982-től megtört, s azóta a létszám- növekedés igencsak mérsékelt. A kisiparos szakmákban az el­múlt évben együttesen csak 336 fővel emelkedett a főfog­lalkozásúak száma. Ez bizony megdöbbentően kevés. Ráadásul a meglévő kis­iparosok is változtatják he­lyüket, s nem mindig a la­kossági igényeknek megfele­lően. Tény, hogy a kisebb te­lepüléseken nehezednek a fel­tételek, kevesebb a megrende­lés. Ám, ha a kisiparos „le­köszön”, ez gyakran együtt­jár azzal, hogy a falu ott marad cipész, fodrász nélkül, s nem lesz, aki a ruhákat Igazítsa, méretre szabja. De a kisiparos természetesen a sa­ját boldogulását nézi; ha fia­tal, ha van benne még némi váilalkozókedv, inkább a vá­rosba igyekszik, de minden­képpen átköltözik a nagyobb lélekszámú településre. S miután jól lemérhető egyfaj­ta lakossági visszafogottság, a kezdők százszor is meggon­dolják: váltsák-e ki az ipar- engedélyt? Eme bizonytalan­ság, tétovázás eredménye, hogy a nyugdíjas ’'párosok helyére nem jönnek újak. S ez a holnapot tekintve egyál­talán nem megnyugtató! A számokat tovább böngész­ve kiderül, hogy nem a fő­foglalkozású, inkább a mun­kaviszony melletti iparosok száma emelkedik. S ez sok mindent elárul. így is lehet pénzt keresni, nem is keveset, s ugyanakkor mentesülnek egy csomó kötelezettségtől. Legelőször is megszabadulnak az igencsak tetemes összegű társadalombiztosítási járulék nyűgétől. S mii tagadás, ki­sebb a rizikó. Ott a biztos háttér, a főállás, így köny- nyebb a próbálkozás, az íz­lelgetés, ha bejön, ha megéri, még mindig átnyergelhet fő­állású maszekká, ha nem, semmit sém vesztett. A dön­tésben nyilván az is közre­játszik, hogy kedvezőbbé vál­tak a munkaviszony melletti ipargyakorlás feltételei. Előny, hogy nem kell munkaadói en­gedély, a társadalombiztosítá­si járulék alacsony, s válto­zatlan összegű a balesetbiz­tosítási járulék. Ez így együtt annyira vonzó, hogy az el- múLt évben több mint ezren váltak munkaviszony melletti kisiparossá. Ám ennél is meg­lepőbb, hogy a mezőgazdasági megyékben még ez a tenden­cia is leáldozóban van. A kimutatás szerint ott inkább a kertet, a háztájit választ­ják, sokan áttérnek — kiegé­szítő tevékenységként —, a gyümölcs-, a zöldség-, a sző­lőtermesztésre, vagy az állat­tartásra. Az adatok alapján kirívóan így van ez Szabolcs, Hajdú és Békés megyében. A pontosabb kép kedvéért érdemes áttekinteni, miként is alakul a különböző szakmák kedveltsége. Most virágkorát éti a közúti szállítás, legfel­jebb a szekéríuvarozók kez­denek kiszorulni a pályáról. Viszont ismét feljövőben van az autószerelő szakma, ennek egyszerű a magyarázata: túl sok az öreg, a gyakran javí­tásra szoruló kocsi. Viszont alig emelkedik az építői,par- ban dolgozó kisiparosok szá­ma, sőt például a bádogos, a cserépkályhás, a parkettcsi­szoló szakmákban még csök­kent is a létszám. Ez aztán igencsak ellentmond annak, hogy soha nem látott mérték­ben építik a magánerős háza­kat, s a nyaralók sem men­tek ki a divatból. Akkor ez miért nem tükröződik a lét- számalakulásban ? A KIOSZ jelentése szerint azért nem. mert e terület a kontárok aranybányája, az adót nem fizető „feketegazdálkodóké”. Azoké, akiket a KIOSZ „lát­hatatlan szférának” nevez, amely különlegesen jó szimat­tal a legjobban jövedelmező ágat szállta meg. Tehetik, mert az ellenőrzés nem meg­felelő. Továbbmenve: a tex­tilruházatban csökkent a fér­fiszabók száma — ez nyilván azzal fuse ősze. hogy jobb lett a konfekcióipar, s keve­sebb embernek telik csinálta­tott ruhára. A női szabók helyzete valamivel jobb. ám idestova legyőzhetetlen kon­kurenciát jelentenek szá­mukra az illecáT’s bedolgo­zókat foglalkoztató butikok. S ami tebe'en kilátástalan: a einőlávítás iövőie. e téren m^g iiMWhAtlásra sem lehet szá­mítani. A KIOSZ jelentése ' szerint sürgős és átgondolt intézke­désekre van szükség annak ér­dekében, hoay a kisiparoslét­szám az 1982. évi megtorpa­nás után tovább emelkedjen. Mindenesetre a legutóbbi gra­fikon intő jel: valamit ten­ni kell, valami nincs rend­ben. Cseszák Gyöngyi Gondot is vásárolunk Karambol és koccanás A gépkocsi veszélyes üzem. Az ember az autóvétel öröm­teli perceiben még nem is tud­ja, hogy a kocsival együtt bi­zonyos felelősséget, sok prob­lémát, leendő gondot is meg­vásárol. Ki többet, ki keve­sebbet. Mert amióta közleke­dünk, balesetek is érnek ben­nünket. A hazai közlekedés­statisztikai adatok szerint a balesetek mintegy háromne­gyedéért a gépjárművezetők, húsz százalékáért a gyalogosok felelősek; a többiért pedig a műszaki hibák okolhatók. (Mi­vel sajnos a hazai gépkocsi­állomány öregszik, az utóbbi százalék emelkedőben van.) Magyarországon majdnem há­rommillió gépjármű van (kö­zülük 1,2 millió személyautó), és évente kb. negyvenezer komolyabb közlekedési baleset történik. A statisztikai adatokban to­vább tallózva megtudhatjuk, hogy az Állami Biztosító 340—350 káresetre kb. 1,5 millió forintot fizet ki na­ponta. Sajnálatos tendencia, hogy évről évre emelkednek az autós károk és a kifi­zetett biztosítási összegek (1983-ban például — 1982-höz viszonyítva — kilenc százalék­kal növekedtek a bejelentett károk, a kifizetett összeg pe­dig tizenkét százalékkal nőtt). Nincs két ország, ahol egy­forma biztosítási rendszer lenne. Nálunk az önkéntes oasco-biztosítás mellett, a minden járműre kiterjedő díjtalan felelősségi biztosítás van érvényben, amikor a kár­okozó helyett fizet a biztosító, de csak abban az esetben, ha a károkozó otthagyja beismerő és a tényállást rögzítő betét­lapját. Sajnos ez — tudatlan­ságból vagy közömbösségből — esetenként elmarad, pedig a károkozó számára sem jogi. sem anyagi következményt nem von maga után. Karam­bol és koccanás után tehát egyaránt meg lehet indítani a megsérült jármű kárrendezé­sének intézését. LtÖl wsírn A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 217. SZÁM 1984. SZEPTEMBER 15.. SZOMBAT & gszcSaség derékhada Sikeres gabonatermelés Kartalon Szétfifrta cs hagycnsäisyos fschnelégia keretét Hagyomány már, hogy a kartali Petőfi Termelőszövet­kezet dolgozói az aratás befe­jezése után. s az őszi feladatok elvégzésének megkezdése előtt baráti beszélgetésre jönnek össze. így történt ez most is, amikor határuk egyik legszebb részén találkoztak tagok és vezetők, hogy megismerjék a kemény erőpróbát jelentő nyári munkák eredményeit, s megbeszéljék az elkövetkezen­dő hetek teendőit. Üres szólamok Kovács László elnök nem tartozik a szapora beszédű emberek közé. Tudják a szö­vetkezet tagjai is, hogy első­sorban a tényekre, a szamokra hivatkozik, mert azok tükrözik a tényleges eredményeket. Százötven, százhatvan em­ber ül az asztalok mellett, el­sősorban azok, akik a gazda­ság derékhadát képezik, akik­re mindig és mindenhol lehet számítani. Nincs elnökség, semmi hivalkodás, formaság. — Akik naponta találkoz­nak egymással, azok eltekin­tenek az üres szólamok han­goztatásától, mert az elaltatja a lényeget kereső gondolatot mondja Zsiga Mihály, a szövetkezet ellenőrző bizottsá­gának elnöke. — Gazdasá­gunkban, mint mindenütt, az emberek szemlélete térmelés- központú. Ez nem is baj, kü­lönösen ha az is látszik, hogy a tisztességgel végzett munka a legnagyobb érték. — Ezért van az — állítja Kupi Károly elnökhelyettes —, hogy az itt élők csak arra néznek fel, aki példásan vég­zi a dolgát. Vagyonleltár Az elnök is először az em­berek, a szövetkezeti tagok helytállásáról szólt, aztán szá­mokat sorolt. — 2851 tonna gabonával termeltünk többet az előző évinél, s ez tízmillió forint' értéktöbbletet jelent. A gabo­na természetes nedvességtar­talma 12 százalékos volt, a hektolitersúlya pedig 81—83 között mozgott. Az 1983-as év termését rekordtermésnek tar­tottuk, s most az akkori hek­táronkénti átlagot 16 mázsával túlszárnyaltuk. — Üjabb rekord született a 267 hektáron termelt őszi ár­pánál is. Ha a kora nyári nö­vények betakarítási eredmé­nyeit összesítjük, akkor mint­egy kilencmilliós a többletbe­vétel. A zöldborsónál tapasz­talt lemaradás oka nem az emberi munkában kereshető, mert kizárólag a kedvezőtlen k nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Pest megyei földrajzinév- gyűjtés szakmai napja, 10 óra­kor. A Gödöllőről Gödöllőért ve­télkedő tárgyi gyűjtés bemuta­tása. Tücsökhívogató (gyer­mekműsor), 15 órakor. A korona a legújabb kuta­tások tükrében, dokumentum- kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Gödöllő, Agrártudományi Egyetem kollégiuma: Virág Gellért népi fafaragó kiállítása, megtekinthető 15-től 20 óráig. Nagy tarosa, falumúzeum: Ónodi Béla festőművész ki­állítása. megtekinthető 10—18 óráig. A mcgycr \f ksressiám! Amint azt naponta hírül adjuk: dokumentumkiállítás látható Gödöllőn, a művelő­dési központban. Ezzel az eseménnyel kapcsolatos, hogy e hónap 28-án, a Pénteki kör sorozat keretében, kerekasz- tal-beszélgetést tartanak a koronát kutató aranyműves csoport tagjaival, Csömör La jóssal, Lantos Bélával, Lud- vigh Rezsővel és Poór Mag­dolnával időjárás miatt maradt a ter­vezett alatt a termés. Ha egyik-másik háznál va­gyonleltárt tartanánk, talán a tulajdonos is megdöbbenne, hogy mekkora érték van a birtokában. Kovács László újabb számokat, adatokat so­rol. i — Csaknem 600 hektárról kell betakarítanunk a napra­forgót, 213 hektárról a kuko­ricát. Az őszi vetést elő kell készíteni, aztán az ősziek ve­tését be kell fejezni. Most úgy tűnik, a növénytermészeté- sünk teljes árbevétele mintegy tizenkétmillióval meghaladja majd a tervezettet. Ügy tűnik, a hónap óta tar­tó szárazság gondjait legyőz­tél^ a kartali szövetkezet tag­jai. Nsgydsb becsület — A mezőgazdasági terme­lés évezredeken át az ember fizikai munkájára és az iga­erőre támaszkodott. Az ipari fejlődés, a technikai találmá­nyok és a gépek tökéletese­dése, amely megsokszorozta az eleven munka hatékonyságát, egyben kímélte az ember fizi­kai erejét, széttörte a hagyo­mányos technológia keretét. A korszerű, nagy teljesítményű gépek, a biológiai és a kémiai tudományok eredményei, az ezekhez kapcsolódó munka- és üzemszervezési eljárások törvényszerűen megváltoztat­ták a technológiát, soha nem látott mértékben növelték a munka termelékenységét. — Ma egy-két dolgozó 60— 100 ember munkáját végzi el, és mert az ember egyre na­gyobb termék előállító kapaci­tást irányít és ellenőriz nap­jaink mezőgazdaságában, ezért lesz egyre magasabb az érté­ke, s nagyobb a becsülete. Azt hiszem, értem az elnök szavait, értem a most ünnep­lők szorgalmának okát. Nem a szegénység, a pénzszerzés űzi, hajtja, ösztönzi az ittenie­ket munkára, hanem a szorga­lom, s akárhogy nézem, ez jó dolog. Fercsik Mihály Kézilabda ^, Várakoztak, kikaptak Az e'brcfs! nem jatt idejében Hétközi fordulóban a Cse­pel Autó együttesével ját­szott az IM Vasas férfi ké­zi labd a csapata. Az eredmény mindkét ikladi gárdánál számszerűen azonos volt, ám míg a felnőttek nyertek, az ifjúságiak kikaptak. A szövetség hivatalos köz­lönyében kiírt kezdési idő­pontra csapatunk megérke­zett, az ellenfél nem. Mór a játékvezetők is a helyszínre érkeztek, és a közlönyben szerepelt kezdési időpontokat kapták ők is a küldő papír­ra. A versenykiírás szerint hazai együttesre nincs vára­kozási idő. Amennyiben nem jelenik meg a kezdésre, úgy a két pont az ellenfélé. Ä sportszerűség viszont azt dik­tálta, hogy várjuk meg, míg az ifjúsági csapat legénységét összetoborozzák, s ne játék nélkül dőljön el a bajnoki pontok sorsa. Félórás késéssel kezdődött az ifik mérkőzése, s bár azon vereséget szenvedtünk, a játékosok és a vezetők sportszerűségből jelesre vizs­gáztak. Az első találkozó ide­je alatt értesítették a csepe­liek játékosait, akik így időre megérkeztek. Mindkét összecsapás jó mérkőzés volt, szinte percenként változott az ~ eredmény. IM Vasas—Csepel Autó 22-21 (12-11) IM Vasas: Hévíz — Liszkai (1), Elter (5). Urbán (5), Bol- dis (3), Raffai (8), Basa. Cse­re: Fehér, Majoros, Sima. Könnyebb mérkőzésre szá­mítottunk, hiszen korábban a táblázat alsó felében tartóz­kodó Pilisvörösvár is nyert az Autó ellen. Mint kiderült, időközben leszerelt játéko­sokkal erősödött a hazai gárda, a Csepelből átigazolt kapussal pedig igazán jó csa­pattá változtak. Végig szoros küzdelemben igen-igen ne­hezen tudtuk megszerezni a két pontot. Az első félidőben már 4-1- re vezettünk, de kiegyenlítet­tek a hazaiak, sőt 7-6-ra át­vették a vezetést. A szüne­tig felváltva estek a gólok, maid Urbán két találatával sikerült előnnyel zárni az első harminc percet. A fordulás után főleg a remeklő portás miau, már 19-17-re vezetett az Auto. Biztos góihelyzetekDen hárí­tott a kapus, es hosszú in­dításainkat is ei-eicsipte. A befejezes előtt nyolc perccel Hévíz betmeterest hárított, ez felhozta a csapatot, és sike­rült 22-20-ra fordítani. A ha­zaiak időn túli büntetővel szépítettek» A küzdelmes, sportszerű találkozón megérdemelten nyertek az ikladiak. Egyet­len sportszerűtlen jelenet za­varba csak a játékot. Az utolsó másodpercekben tör­tént, amiért hatméterest ítélték ellenünk. Urban a beugró , Autós-játékost sza­bálytalanul szerelte, a já­tékvezetők ezt meg is torol­ták. A sértett viszont sípszó után szándékosan Urbán ar­cába dobta a labdát. Ezért a bírók kizárták a magáról megfeledkezett sportolót. Jó: Héviz, Raiíal, Urbán, Elter. Csepel Autó ifi—IM Vasas ifi 22-21 (11-10) IM Vasas ifi: Szlucska — Hadrik (4), Nyíry (2), Kinka (2), Hrncsár (11), Fehér (2), Tóth. Csere: Blaubacher. Az ifit megviselte a mér­kőzés előtti huzavona. Két büntetőt is elhibáztak, amiért 5-1-re, majd 9-4-re elrobogott az Autó. A félidő végére feljöttek a fiatalok, sőt a második játékrészben három góllal is vezettünk. A hazaiak ekkor minden mindegy ala­pon emberfogásra tértek át, majd egészpályás letámadás­ra. Fokozatosan csökkentet­ték hátrányukat és az utolsó percben a győztes, gólt is megszerezték. Maga az ered­mény jó az éllovas ellen, de okosabb, taktikusabb játék­kal a győzelem sem állt tá­vol a csapattól. Jó: Hrncsár — a mezőny legjobbja —, Hadrik, Kinka. S. G. Mozira® Omega. Omega. Színes ma­gyar film, 4, 6 és 8 órakor. j SZ0M0AT I JEGYZET® llévadó ^ A gödöllői városszépítö kór összejövetelen hossza­san joiyt az eszmecsere ar­ról, uogy még pár hét és itt vau OKWber, a fásítás leg- neavezooo időszaka. Ha van Kész elképzelés arról, hogy hova mügén csemeté­ket ültessünk, akkor nosza, ne késsünk, az előkészüle­tekkel, szerezzük be az egy­szer majd ’ zöld suhogó lombkorouat fejlesztő nö­vény eket! üjabb fásítási cikk? — kéraezneti az Olvasó, aki ta­lán észrevette, hogy hasáb­jainkon gyakran szerepel­nek környezetvédelmi és környezetfejlesztési gondo­kat, elképzeléseket, felada­tokat tagialó írások. Az ez is, de mégis más. Nem moz­gósítani szeretnénk — hi­szen az összejövetelen is ki­fejtették — hogy mozgósí­tani csak a tettek, a példák tudnak, az egyszer m,ar tel­jesített vállalás. Mégis tett­re sarkallnánk. Egész idő alatt ugyanis az motoszkált a fejemben, hogyha az elmúlt hónapod­ban egy-két fordulóval csökkentettük volna vitat­kozásunk idejét, nekibuzdu­lásunk előkészítésének tar­tamát, a felszabaduló idő alatt megöntözhettük volna azt a pár csemetét, melyet a tavasz végén ültettek városunkban. Szemrevéte­lezésem szerint ugyanis egyikük-másikuk egysze­rűen szomjan pusztult. Ma­gam is felelősnek érzem ezért, hiszen munkahelyem szomszédságában történt az eset. Megtehettem volna, hogy időnként meglocsolom a kis fákat. Az erdész szakemberek régóta hangoztatják már, hogy a telepítés nem egyen­lő a fák elültetésével. Addig kell gondozni a csemetéket, amíg kellően meg nem erő­södnek új helyükön, amíg nem válnak önállóvá. A természetes módon, születé­se helyén felcseperedő nö­vénynek erre az ápolásra nincs szüksége. Hallottunk a kazincbarci­kai egy újszülött — egy fa mozgalomról. Az ötletet mi is átvehetnénk, s ha arra ott esetleg nem gondolná­nak, akkor növelhetnénk ér­tékét úgy is, hogy a gyer­mek, illetve a család nevét adnánk a fához. Minden új fának volna egy gazdája, fe­lelőse. Persze vannak, aki­ket ez az egész egyáltalán nem érdekel. A fák ültetésével tarto­zunk a természetnek, hiszen | mi is használjuk fel azokat. Nélkülünk nem is volna gondja a természetnek ... De itt vagyunk, s ha már ez a helyzet, akkor igyek­szünk a saját hasznunkat is megtalálni ezekben a nö­vényekben. Egy kezembe került nem is olyan régi, 1967-ben készült felvétel arról tanúskodik, hogy az utcánkban nem a gyümölcs­fák voltak többen, hanem az akácok. Szerencsére e szép növényből maradt meg egynéhány, de hasznunkra túlsúlyba kerültek a meggy­es a cseresznyefák. S meg mindig kevés vitamint fo­gyasztunk ... Egy másik fénykép 1961- ből őriz egy pillanatot. Az az óriási cseresznyefa, melyben télen, tavasszal, nyáron, ősszel gyönyörkö­döm ablakomból, akkor szinte elveszett a fotón. Hároméves termetemmel én is. Életünket végigkísérik a fák, s jó ez a tudat. Minden egyes fára szük­ség van, még ha oly keveset is nyom egyetlen példány abban a latban, amelybe a föld kritikusan csökkenő készletét helyezzük. Sajnos még az európai, a magyar embert is érinti a transz- amazóniai országút építése. Amikor meghallották hírét a biológusok, elszörnyedtek. A trópuson vékony a ter- mőtalajréteg. Az őserdőbe vágott sáv a sűrű esők miatt egyre szélesedik, s pusztul­nak az erdők. Hihetetlen, de a dél-amerikai erdők termelik az oxigénkészlet ötödét. Igen. Kerek a világ, minden szegletében. Balázs Gusztáv ISSN «1IS-52« (GOdöllSl Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents