Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-07 / 184. szám

1084. AUGUSZTUS 7„ KFT)D Emléktinnepség Geáüsi Erőt merítünk múlt harcainkból Ünnepi t eszedében Tömpe István elevenítette fel a Fé­szek múltját: — Itt az emékműnél emlé­kezünk azokra a harcosokra, hősökre, akik a Munkás Test­edző Egyesület által alapított Fészekben nevelődtek, az ille­gális Kommunisták Magyar- országi Pártja vezetésével te­vékenykedtek és azokra külön, akik közülük a fasizmus ál­dozataivá váltak. — Azért jöttünk ide — mon­dotta —, hogy emlékeztessünk a fasiszta elnyomás éveire, hogy mindenki — de különö­sen a fiatalság — tudja: mai életünk, a szocialista építés egyik bölcsője a gödi Fészek volt. Igaz, vannak még az új élet megteremtésével gond­jaink, de örülünk, hogy mai fiatalságunk ezekkel küzd és nem a mi ifjúságunk nyomo­rával és kilátástalanságával. — Azokban az években, a Kommunista Internacionálé a magyar kommunisták figyel­mét a legális és illegális mun­ka összekapcsolására hívta fel. Az 1925-ben megalakult MSZMP célul tűzte ki, hogy az SZDF által vezetett szerveze­tekbe küldi tagjait, s ott kommunista felvilágosítást folytat. A kor munkásegyesü­letei között az MTE volt a leg­jelentősebb, s itt volt legerő­sebb a kommunisták befolyá­sa is. A Fészek életéről, tevé­kenységéről nem nyerhetünk reális képet az úgynevezett vörös Durva-part többi mun­kásegyesületének ismerete nél­kül. Dunakeszi műhelyteleptől egészen Felsőgödig, mindenütt a munkásegyesületek telenei helyezkedtek el. Baloldali többségüknek közös célja, a levente és a cserkészet mili­tarista, nacionalista hatása alól kivonni a munkásifjúsá- got. A Fészekben szombat es­ténként szólt a dal, a mando­Kawka M. 'József, a FészeK alapító tagja, sok között a maga készítette fafaragá­A Fészek veteránjai nevében Török Hilda és Szegő lápét helyezték el az emlékezés koszorúját az emlékművön lin, pengett a gitár. Terjesz­tettük a nemzetközi munkás- mozgalom legális és illegális dalait. Itt hallottunk először a Szovjetunió ötéves tervének sikereiről, itt énekeltük a Vö­rös Csepelt, a Bunkócskát és a Genius lód G enius loci: a hely szel­leme. Sokat tudnak, s mesélnek erről a munkás­mozgalmi és sporthagyomá­nyokat ápoló veteránok a gödi Fészekben. Hogyan is kezdődött? A Duna partján ifik menedékéül szolgáló homokbánya meredek fala valóban fecskék százainak fészkét rejtette. Azután fészke lett a Munkás Test­edző Egyesületnek, a ha­ladóan gondolkodó ifjú­munkásoknak, illegalitásba vonult kommunistáknak. Kurtz Elemérné, az alapí­tók egyike — 1924 óta az MTE (ma Vörös Meteor) tagja, aki 1937-ben lépett a partba, s a Szocialista Hazáért Érdemrend kitün­tetettje — most így beszél: — Személyes ünnepem is a mai, a hatvanadik évfor­duló. Itt ismertem meg el­ső férjemet, ide köt ezernyi szál. Tornáztam, atletizál- tam, úsztam, kézilabdáz­tam, s persze politizáltam is. Részt vettem a Vörös Segély gyűjtésében, a Stromfeld-gárdában. Ott voltam az 1930-as szeptem­ber I-i tüntetésen a Népli­getben. Én megúsztam a le­tartóztatást, a férjemet le­csukták 3 hónapra. 1931- ben részt vettem a bécsi Munkás Olimpián, három évvel később az úszókkal és atlétákkal jártam ismét Ausztriában. Visszajövet söröspalackba dugtuk a röplapokat, s itt, Gödnél a hajóról a vízbe dobtuk. — Barátság! — kiáltottuk, és a többiek már jöttek is ér­te úszva, evezve. Detektí­vek is voltak a hajón. Az újpesti rakparton már vár­tak minket, mégsem tar­tóztathattak le egy fél hajó- nyi utast. Két pengőt kel­lett fizetnünk — talán rendzavarás miatt —, s persze a nevünket felje­gyezték ... — A legnagyobb élmé­nyem az volt, amikor a fel- szabadulás utáni első sza­bad május 1-én a Millená­ris pályán találkoztam a többiekkel, a régiekkel. Né­hány év múltán ismét éledt a gödi Fészek. Ami azonos maradt? Nem sok, a külsőségeket te­kintve. Nem kell már Ká- posztásmegyerről idáig gya­logolni. De jó néhány elv­társ, s némely szokás a ré­gi. Például a közös ének­lés, a reggeli torna. Részlet a Teleprendből: „A Fészek minden lakójá­nak kötelessége és érdeke, hogy megóvja a telepet, a közösségi tulajdont, érvé­nyesítse a szocialista együttélés szabályait és szo­cialista szellemben nevelje a fiatalságot.. A jelen fiatalságának a szocialista társadalom napi valósága természetes. Ebben született, ebben nőtt fel. S a mindennapokon szinte nem is gondol arra a nemzedékre, amelyhez szólt a fenti néhány mon­dat, amely sok megpróbál­tatás árán kiharcolta mind­azt, amiben élünk. Aki el­jött most az emlékünnep­ségre, aki megnézte a kiál­lítást, aki látta a hajdani Fészek ma is összetartó ve­teránjait, minden bizonnyal örökre megőrzi az élményt, s tovább adja majd saját gyermekeinek. Egészen ad­dig, míg mindaz, amiért a volt Fészek-lakók küzdöt­tek, az egész világon értel­met ad az életnek. V. G. P. Poljuskát. Megrendeztük a vö­rös sportnapokat. — De a Fészekbe nemcsak mi jártunk. Mind gyakrabban jelentek meg, először csak nappal, „szemlélődni”, később éjjel is, de már razziázva a kakastollas, fegyveres csend­őrök. Egész csoportokat emel­tek ki közülünkj hogy elhur­colják a dunakeszi községhá­zára, vagy a hírhedt alagí csendőrségre. Szembe kellett nézni a nyilas provokációkkal is. Végül Endre László, a véres kezű Pest megyei nyilas alis­pán be is tiltotta a Fészket és a többi telepet is. — Ez a munkásmozgalmi jelentőségű Fészek rövid tör­ténete. A jelen gondjainak le­küzdéséhez és boldog jövőnk építéséhez, merítsünk erőt a múlt harcaiból! — mondotta befejezésül Tömpe István. Az ünnepi beszéd s az In- ternacionálé hangjai után mű­sor következett, melyben köz­reműködött Selley Zoltán, fel­lépett a Zrínyi Miklós Katonai Főiskola fúvószenekara, a Honvéd Művészegyüttes cso­portja József Attila-emlékmű- sort adott, koncertezett a Göd- felsői Munkás Dalkör. iékeüzeas! Hirosimának, Ragaszaidnak Győznie kell az élni akarásnak A felkelő nappal megmoz­dult újra a sokadalom, s a ko­ra reggellel megkezdődtek a második nap programjai. A vasárnapi eseményeik változat­lanul színesnek és sokrétűnek bizonyultak; a gyermekeknek szánt rajz-, gyurma- és mese­mondóverseny mellett a bé­kecentrum sátraiban a béke- munka időszerű kérdéseiről Barabás Miklós, az Országos Béketanács főtitkára, a kama­raszínpadon az MSZBT szere­péről Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, a Béke-világtanács szerepéről pedig Laukó Ká­roly, a BVT magyar titkára tartott többek között előadást. Eközben egymás után érkeztek az ország különböző tájairól a küldöttségek, elhozván hím­zett békezászlaikat, melyeket a délutáni órákban ünnepélyes békemenet kíséretében az or­szág földrajzi közepén emelt jeltoronynál tűztek ki. Két alkalommal is szólott az ünneplő közönséghez Jama- moto Hidenori, japán béke­harcos, majd a nap fénypont­jaként az MHSZ ejtőernyősei tartottak bemutatót, a magas­ból hozva magukkal az ifjú­ság békeüzenetét, melyet Ba­rabás Miklós vett át a szín­padon. A Hirosima és Nagasza- ki lakóinak szóló üzenetben a nukleáris fenyegetés elleni til­takozás mondatai után ezek a szavak következtek: Mi, ennek a vidám ünnepnek a résztve­vői, most tisztelettel adózunk az első atomtámadás áldoza­tainak emléke előtt. S ké­rünk benneteket, Hirosima és Nagaszaki lakói, ismeretlen ja­pán barátaink, legyetek tár­saink a küzdelemben, mely­nek végső célja a tömegpusz­tító fegyverek megsemmisíté­se, az agresszióról való lemon­dás, az ember élni akarásának győzelme a halál fenyegetése felett. A béke követelése mellett természetesen a vidám szóra­kozás sem hiányzik. Talán ilyennek lehetne elképzelni a riói karnevált: az emberek szinte megállás nélkül höm­pölyögnek a nagyréten a hű­sítők és lacipecsenyék irányá­ba, vagy ha felcsendül a zene, a nagyszínpad felé fordulnak. Az egyik kecskelábú asztalnál békésen falatozik egy bácsi, a derekegyházi Varga Zoltán: — Volt vagy öt óra reggel, amikor elindultunk az állami gazdaság buszával. Nézelődöm, meg gondoltam, fogyasztok már valamit. Bár nem olyan ez a birkapörkölt, mint ott­hon — túr bele a tányérba —, kisajnálták belőle a bort. Be­vallom, eddig hanyagoltam az ilyen kirándulásokat. De nem bántam meg, hogy útra keltem. Ha élek, jövőre is eljövök. Egészen biztos ... Hátul óriáskerekek hajói emelkednek a magasba és Egymás után teltek meg a lapok a jeltoronynál elhelyezett békekönyv­ben a háború ellen tiltakozók aláírásaival Hancsovszkl János felvételei süllyednek a mélybe. rdnglispÜ röpíti körbe a gyerekeket. Az egyik kocsin a felirat állatbe­mutatóra invitálja a nagyérde­műt. Van is mozgás, ki-be özönlik a nép, egymás lábát tapossák a vendégek. Hogy miért e sietség? Az állatvilág legszebb, legritkább fajait te­kintheti meg az érdeklődő. Hatalmas a tumultus a csim­pánzok ketrece előtt, mellet­tük egy kölyök tigris. Kéthó­napos ugyan, de mér nagyon mérgesen tud nézni, ha valaki zsákmányul megszerzett ron­gyaira pályázik. Csoda hát, ha a szülők sem szép, sem csú­nya szóval nem képesek el­rángatni csemetéiket a ketre­cek elől? Sőt, a felnőttek lel­kesen cikáznak, rácsodálkoz­nak a papagájokra, leguánra, elszömyülködnek a dél-ameri­kai óriáskígyók láttán, a gye­rekek nagyokat sikkangatva simogatják az ormányos med­ve puha fejecskéjét... — Csak az a baj — ingatja á fejét Berenyí József, a tu­lajdonos —, hogy sokan nem tudják, miként kell viselked­ni az állatok közelében. Ki­húzkodták az ararapapagáj majd egyméteres farktoliait, szeszes itallal kínálták a csimpánzokat... Szerencsére az 1855-ben ké­szült nyomdagépben nem tud­nak kárt tenni a magukról megfeledkezett látogatók; az Athenaeum itt felállított ma­sináján két kéziszedő megál­lás nélkül nyomtatta ki a név­re szóló pusztavacsi emlékla­pot, bárkinek. Távolabb tő­lük politikai plakátok kiállí­tásában gyönyörködik egy so­kadalom, miközben a nagy­színpadon Darvas Iván ének­li a Várj reám világhírű stró­fáit ... Szép volt, s bizonyára em­lékezetes marad e nagyszabá­sú demonstráció. Kár, hogy szombat délután egy incidens A békecentrumíban tartott vitafó­rumon Bereca János, a Népsza­badság főszerkesztője válaszolt a fiatalok kérdéseire Hét vége a vizek mellet) Fürdozők Visegrádiéi Ráckevéig Micsoda hőség! — Ezzel a sóhajjal már pénteken tízezrek indultak ed a fővárost övező Pest megyei fürdőhelyekre: a Ráckevei-Duna-ágba, a Duna­kanyarba, a kisebb és nagyobb tavak felé. Közöttük 1 szép számmal akadtak külföldiek is, akik először alighanem bu­dapesti városnézést terveztek maguknak szombatra és va­sárnapra, de végül is megad­ták magukat a hőségnek. Akik azonban azt hitték, hogy néhány kilométernyi au­tózás után elkerülhetik a sor­állást és á tömeget, nagyot té­vedtek. Leányfalun, Lepencén, a megnagyobbított váci stran­don ugyanúgy hosszasan kel­lett várakozni, mint a Palatí­nuson, a Gellértben vagy a Dagályban. Sőt, egy tenyérnyi helyet is alig lehetett találni a Nagymaros és Kismaros kö­zötti homokzátonyon, a Kis­oroszi-sziget csúcsánál, lejjebb a Pokolszigeten, vagy a ka­vicsbánya-tavaknál Délegyhá­zán. Ez utóbbi helyen a na­turisták olyan nagy számban jöttek össze, amire eddig még talán nem is volt péld|a. Pe­dig ruhátlanul most már csak az fürdőzhet ebben a kijelölt tóban, aki vállalja a szövetsé­gi tagsággal járó 300 forintos belépődíjat Ügy látszik, hogy sokan nem vállalják, mert az utóbbi meleg napokban Vác­cal szemben és néhány más csendes Duna-partd részen is szép számmal lehetett ruhát­lan fürdőzőket látni. A vendéglősök, a hét végén nyitva tartó élelmiszerüzle­tek vezetői évek óta panasz­kodnak: kiszámíthatatlan, hogy a hét végére mennyi te­jet, kenyeret, üdítőt — és ha futja a központi készletekből —, sört kell rendelni. Ügy ját­szik, most nem csapta be a vendéglátósokat az előérzetük, mert a megyei sütőipari, tej­ipari és húsipari vállalatoktól nyert információink szerint a szokásosnál is nagyobb meny- nyiségű ételt és italt rendel­tek. Nem hiába, így legalább az üdülőhelyek központjaiban kiegyensúlyozott volt az ellá­tás. A jobb parton most már a Balatonon már évek óta meg­szokott mozgóárusok is fel­tűntek. A bal oldalon egyelő­re szerényebb a vásárlási le­hetőség, de például Kismaro­son, az Express táborban és az Üttöirő büfében egyaránt kiváló volt a választék. Cs. A. megzavarta ezt a jól szerve­zett, hosszú-hosszú idő óta elő­készített programsorozatot. A P. Mobil fellépését váró, de más programot kapó nézőse­reg közül néhényan a színpad előtt balhéztak, kisvártatva sörös, és borosüvegeket kezd­tek dobálni, veszélyeztetve a színpadon tartózkodók és a művészek fellépésére várako­zók testi épségét. A rendőrség szerencsére idő­ben és törvényesen avatkozott be (általuk senki sem sérült meg, bét rendőrt viszont a ga­rázdák megsebesítettek!), ki­emelve a békés állampolgárok közül a részeg rendbontókat, akik a törvény előtt felelnek tettükért. A rend őrei határo­zott fellépésének köszönhető, zavartalanul folytatódott a fesztivál. Akik este vetődtek Pusztavacsra, nyomát sem ta­lálták a kavarodásnak. A mentők is megérdemlik az elismerést: a fővárosi mentő- szolgálat csakúgy, mint a Pest megyei mentők állták a pró­bát. A szombati esti bajkeverők­től függetlenül azonban a pusztavacsi békefesztivál, mi­ként a második nap zavartalan s vidám hangulata bizonyítja, ismét kitűnően sikerült; a szervezésben és rendezésben szorgoskodók százait méltán illeti meg a dicséret. Fiedler Anna Mária Tamási István A rekkenő hőségben is sokan kifeküdtek a napra, hogy tovább- bámuljanak Trencsényi Zoltán felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents