Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

WHl’flj 3 1984. AUGUSZTUS 4., SZOMRAT Békedemonstració az ország közepén Százezrek özöne Pusztavacson Két hónappal az átadás után Miért zárták be a coronariaőrzőt? A fiúk Zireről Jöttek, s nem elő­ször vernek sátrat a pusztavacsi nagy réten. Ha nem is volt tegnap igazi fesztiválhangulat Pusztava­cson. a levegőben már ér­ződött, hogy nagy esemény van készülőben. A nagyrét fe. lé vezető tisztáson egymást érték a fiatalok. Ki gyalog, ki kerékpáron igyekezett a hely­színre, hálózsákokkal, színes sátrakkal felszerelkezve. Nyomukban, vagy éppen előttük vásározók kocsijai haladtak, a PVCSV lajtos ko­csija ivóvizet szállított egy locsolóautó igyekezett meg­álljt parancsolni a felszálló pornak. Lassacskán megteltek az ennivalót és italokat árusí­tó sátrak, nagy jégdarabok alatt üdítők sörök várták a vásárlókat ínycsiklandozó illat szállt fel egy-egy kondér- ból. A vásárfa még szomo­rúan földre döntve várta a pillanatot. mikor a nagyrét felé .emelkedhet a hangos- bemondóban pedig hol em­lékezésre hol táncra ingerlő dallamok zendültek fel. Ré­gi Rolling nóták Animals szá. mok majd pedig Mike Old- fild énekelt a Holdfóny ár­nyairól. S ami el nem marad­hat a Quantanamera. Spa­nyolul és angolul — kinek ho­gyan tetszik. Mindenhonnan Négy fiú igyekszik a sátor­tábor felé. Fáradtak, poro­sak, mintha a világ végéről jöttek voLna: — Békéscsabáról érkeztünk — kezdi Bader János a sza­badszállási katonai középisko­la első osztályos tanulója. Al- bertirsáig vonattal, onnan stoppal jöttünk. — Én az úton csatlakoztam hozzájuk. Gyulai vagyok — teszi hozzá Rozsos Ferenc. — ök is békésiek, én is. így együtt jöttünk tovább. — Honnan tudtátok, hogy érdemes ideutazni? — Akik voltak Pusztava­cson. sokat meséltek róla, és írta a Képes Üjság is. A tábor szélén, akár egy kis territórium, spárgával kö­rülkerítve pár négyzetméter­nyi terület. Egy-.két sátor már áil, a többit most állítják fel a lányok, középen fehér vá­szon, rajta a világszerte is­mert körjelzés; PAX. Az egyik sarokban nemzeti színű zászló, tőle pár méterre bog­rács. Minden együtt van tehát ahhoz, hogy jól érezzék ma­gukat a táborlakók. És ők honnan jöttek vajon? — Budapestről Zircről, Bé­késcsabáról, az őrségből, Pécsről — hangzik a válasz, és ki stoppal, ki vonattal vá­gott neki az útnak. — Találkoztunk mi már Szegeden a diáknapokon, most itt verődtünk össze. Nagyon jó buli ez! — De azért nemcsak a he- paj miatt jöttünk. Itt azért a békéről van szó... — egészí­ti ki társát Mundli Teréz pé­csi középiskolás. — Nagyokat szoktunk vitázni, beszélgetni, este főzünk is valami finomat. Gyertek el ti is! Lesz gitár, enekelni is fogunk. A kedves invitáló szavak után visszafordul tennivalójá­hoz, készítik a tábort az esti találkozóra. Bizony más világ ez, mint a hétköznapok megszokottsága. Azok az emberek, akik legin­kább öltönyben, nyakkendő­ben, fehér ingben végzik mun­kájukat — ahogy illik —, most rövid nadrágban, fejükön sil- dessapkában, pamuttrikóban jonnek-mennek a nagyréten, víz után talpalnak, intézked­nek, ha az utakon valamiért megakad a forgalom. A rende­zői sátor előtt sikerült elkap­nunk pár szóra Gerecsém Je­nőt, a Képes Újság főszerkesz­tőjét, azt az embert, akinek fe­jében az egész pusztavacsi fesztivál ötlete fogant. — Milyen érzésekkel néz a mostani rendezvény elé? — Mindig jó kedvvel jö­vünk ide. Három évvel ezelőtt, egyszerű kis Képes Újság ta­lálkozóra hívtuk össze az ol­vasókat, és lám milyen nagy békedemonstráció lett belőle! — Miben különbözik az idei fesztivál a korábbiaktól? — Felhívással fordultunk az ország összes városához, közsé­géhez, küldje el mindenki a saját üzenetét egy békezászlón. Meglepetésünkre rendkívül so­kan jelentkeztek, hogy ki-ki elhozza jókívánságait. A kalo­csaiak népviseletben öltözött lányokkal küldik el, ugyanígy a kiskunhalasiak is. — Nagyon sok előkészületet igényelt ez a rendezvény? — Január óta csak erre ké­szülünk. De be kell vallanom, ha nem segít a helyi tanács és pártbizottság, a környék, itt nemhogy fesztivál, de semmi sem lenne!... Műsor: éjjel-nappal Az óriási réten a szinte az egyik napról a másikra kelet­kezett hatalmas sátorváros tegnap délután még a készü­lődés lázában lüktetett: teher­autók végtelen sora szállította a fesztivál hatalmas közönsé­gének szánt étel- és italmeny- nyiséget, itt hűtőgépeiket, amott üdítő italok rekeszeit pakolták le, miközben megte­lepedett a posta is a számára kijelölt pavilonban, hogy a fi- la tél isták örömére a fesztivál alkalmából kiadott bélyeget első napi bélyegzővel ellássa. Egymásután állították fel sát­raikat a békedemonstrácíóra érkező, s hazánk tájairól stop­pal, vonattai, személyautóval, vagy autóbusszal ideutazó cso­portok, üzemek kollektívái, csakúgy, mint fiatalok hátizsá­kos rajai, vagy a Pusztavacs hírére idezarándokló családok. És természetesen szállást ver­tek á vásárosok, a lacikonyhá- sok, a körhintások és a mu­tatványosok is. — Több mint ötszázan kap­tak helyet a sátorutcákban — magyarázza Méhész János, a dabasi városi jogú nagyközsé­gi pártbizottság titkára — köz­tük vendéglátósok zömmel, akik a szombati és vasárnapi közönséget étellel és itallal el­látják. S a program, melyben mint­egy ötven előadóművész, s több tucatnyi zenekar, népi együttes, tánckar és amatőr csoport lép fel, ma reggel fél nyolckor a kakucsi rézfúvósok produkciójával veszi kezdetét. A kétnapos nonstop-prog­ram élményben, látványosság­ban alighanem felülmúlja a tavalyit. Két színpadon — a nagyon és a kamarapódiumon — szimultán zajlanak a mű­sorok; könnyűzenei együtte­seket bűvészek, pol-beat elő­adókat tánckarok, erőmű­vészeket énekesek váltanak a szabadtéri deszkákon; Szűcs Judittól Dinnyés Józsefen át Drahota Andreáig sok-sok előadónak tapsolhat a közön­ség, miközben kerékpárver­seny, lovasbemutató, focimér­kőzés s megannyi látványos sportverseny szórakoztatja a jelenlevőket. A hagyományok- , hoz híven a népünnepély résztvevői hitet tesznek a bé­ke mellett; az ország földraj­Allghanem példátlan az eset: március végén adták át rendeltetésének a Pes* megyei Tanács Semmelweis Kórháza Tárogató úti résziegében a coronariaőrzőt, s nemrégiben hírét vettük, hogy júliusban már be is záriak. J A nyolcágyas őrző nem volt olcsó. Nagy társadalmi összefogással kétmillióért épült, s ennél többe kerültek a monitorok, a berendezések, melyek — elméletileg szakértő kezekben —, jól vigyázzák a szívritmuszavar­ban, koszoruerbetegségben szenvedők életét a kór kri­tikus kezdeti szakaszában. zi középpontjában felállított jeltoronynál a békekönyvbe jegyezhetik nevüket és üzene­teiket a háború ellen tiltako­zók, s a békeküldöttségek fo­gadása után — az MHSZ re­pülőseinek bravúrjából — ej­tőernyősökkel érkezik a föld­re a nagy demonstráció jel­szava, színes szalagok kísére­tében. A háború ellen Délelőtt és a kora délutáni órákban több beszédben em­lékeznek meg a békeharcról, a hirosimai atomkatasztrófa áldozatairól, s azokról a nem­zetközi törekvésekről, melyek az emberiség jövendőjének, létének érdekében talán soha­sem voltak annyira aktuáli­sak, mint manapság. Pusztavacs, az ország köze­pe, mától száz- és százezrek ünneplő tiltakozása. Dallal, tánccal, zenével, verssel és prózával, egyáltalán, a jelen­léttel. Hazánknak szinte min­den tájáról érkezett emberek tüntetnek itt a béke mellett, a háború ellen. Fesztivál ez. ami a szó gzoros értelmében az életigenlést demonstrálja. Fiedler Anna Mária Tamási István Így mondják: csak átmene­tileg kellett kiüríteni az őr­zőt, a nyári szabadságok ide­jére, s amíg ismét megnyíl­hat, a betegeket a kórház IV. belgyógyászati osztályán ápol­ják. Miért intézkedtek így? Miért, hogy a nem éppen cse­kély értékű gépek most par­lagon hevernek, ahelyett, hogy életveszélyben lévő em­bereket mentenének? Aki vá­laszol: dr. Várkonyi András osztályvezető főorvos, a me­gyei kórház főigazgató-helyet­tese. — A nővérhiány az ok. Már az átadáskor is minimá­lis nővérlétszámmal műkö­dött az őrző, műszakonként egy ápolónővel. Az itt dolgo­zó négy ember közül csak kettő képzett ápoló (intenzív szakképesítésük nekik sincs, csupán egy házi tanfolyamot végeztek) a harmadik most fejezi majd be a 3 éves ápo­lónői szakiskolát, a negyedik pedig nagy gyakorlatú segéd- ápolónő. Ők 12 órás váltás­ban dolgoztak, ezért még a szabadnapjaikat is csak úgy vehették ki, hogy az őrzőrész­leg munkájába besegítettek — ha kellett —, a belosztály nő­vérei. A 100 ágyas belgyó­gyászat egyébként hasonló problémával küszködik: reg­geltől a főnővér és két ápoló­nő áll szolgálatban, éjszaka csak ketten vannak ott is. • S mi e helyzet oka? Nem lehetett sejteni már az építés­kor, hogy Itt nővérekre Is szük­ * S ség lesz? — Dehogynem. Már egy esztendővel az őrző megnyi­tása előtt elkezdtük a nővér­toborzást. Három hónappal korábban pedig a -nyolc ál­láshelyet is megkaptuk. Mi arra számítottunk, hogy fia­tal, továbbtanulni szándékozó jelentkezők jönnek, akiket intenzív tanfolyamra küldhe­tünk még a nyitás előtt. Ám nem így történt. Keservesen szedtük össze a meglévő'négy nővért is, hárman pályáztak hozzánk más intézményből, egyikük a mi kórházunk IV. belosztályán dolgozott koráb­ban. Általában a kvalifikált munka, a korszerű feltételek, a magasabb ágy melletti pót­lék vonzó. Hogy itt miért nem volt az, csak találgatni lehet. A kórházunk kiesik a városközpontból, s valameny- nyi budapesti gyógyítóintéz­ményben nővérhiány van, fel­vétek hirdetnek. Nem va­gyunk abban a szerencsés helyzetben, amiben a vidéki kórházak, mi nem számítha­tunk a „helyi” lakosságra — hiszen az fővárosi, ott pedig nagy az ipar elszívó hatása. S persze, biztosra vehető, hogy az általános nővérhiány okai itt is hatottak: a több­műszakos, tehát éjszakázással járó, gyakran megerőltető Hűsítőből nem lesz hiány; a fesztivál kezdetén máris több száz ezer­nyi palack várja a résztvevőket. A Pest megyei Pincegazdaság egyik markás szállítmányát éppen ottjártunkkor pakolta le Havasi Ferenc gépkocsivezető. HancsovsZki János felvételei Kamatozó ismeretek Táncház vagy takaréktotó? Megdöbbentő riport hangzott el nemrégiben a rádióban. Egy kislány, minden megren­dülés nélkül mesélte el, hogy ő bizony eljátszott nyolcezer forintot a játékteremben. A válaszaiból kitűnt, nemigen van tisztában a pénz értéké­vel, de azt azért pontosan tud­ta, hogy sok felnőtt keres ha­vonta ennél jóval kevesebbet. Ez persze kirívó példa, de tény, hogy gyermekeink — nem a saját hibájukból — ke­véssé tudják, hogy mi meny­nyibe kerül, hogy a hőn áhí­tott magnót nem kőszívűség- ből tagadja meg a szülő. Nem értik, hogy a divatos „szere­lésre” esetleg nehéz lecsípni a pénzt. Egyszeriben megérzik viszont a beosztás gondjait, ha keresni kezdenek. És sokan hiábavalónak tartják a taka­rékoskodást a legfőbb célra — a lakásra, mondván: sok kicsi nem megy sokra! Ezzel a be­letörődő és pazarlásra csábító szemlélettel akarta felvenni a harcot a KISZ, amikor fel­kérte az OTP-t, hogy nyaranta az építőtáborokban propagálja az ifjúsági takarékbetét jelen­tőségét, szolgáltatásait. Az Országos Takarékpénz­tár Pest megyei igazgatóságá­nak propagandistája Köö Sándorné lelkes szószólója az ifjúsági betétkonstrukciónak, sok éve járja a táborokat, újabb és ujaob híveket sze­rezve az eiotakarekossagnak. Utjai egyikén mellé szegőd­tem a kis Polskiba. Mielőtt a Ceglédi Tangazdaság KiSZ építőtáborába meniuriK, betér­tünk a Mechanikai Művek abonyi gyáregysegébe is. Sok itt a fiatal, nekiK is tartott ismertetőt az OTP szervezési főelőadója. Elmondta az ösz- szes tudnivalót, majd a kérdé­sekre válaszolt. Mindezt azért érdemes megemlíteni, hogy lassúk, mennyire más eszkö­zökkel dolgozott a gyerekek­nél. Köő sándorné ötlete volt ugyanis, ezelőtt 10 évvel, hogy a középiskolásokat vetélkedő­vel „fogják meg”. Jó érzék­kel bujtatva el az okitási szán­dékot, játékossá téve a visz- szakérdezést. Nézzük, hogyan is zajlott mindez? A ceglédi táborban Zala me­gyei szakközépiskolások és szakmunkástanulók dolgoztak; kukoricát címereztek. A lá­nyokat, fiúkat hangszórón ke­resztül terelte a kedves, fiatal táborvezető — aki overalljá- ban maga is diáklánynak tet­szett — az ebédlőbe. Nem mondhatom, hogy mindenki kitörő lelkesedéssel hagyta volna ott addigi foglalatossá­gát, de a parancs az parancs. A kezdeti zsongás hamar alábbhagyott, amikor kide­rült, nogy nem egy száraz is­mertetésről van szó, nanem veteiKeuesrői, amit ki ne sze­retne? Mégpedig nem azért a könyvért eisosoroan, amit az OTP Pest megyei igazgatósa­ga jóvoltából nyerni lenetett. a lő-j-l kérdést kis történeti visszatekintés előzte meg; mi­kor és ki alapította nmg az eiső hazai taKareapenztärt, ho­gyan fejlődtek szoigáltaiasai, runaciói, melyek az ifjúsági takarékbetét megkötesenea teneteiei, milyen kamat érhe­tő el stb. Ezek után került sor a takaréktotó kitöltésé­re, majd gyors ertékeies kö­vetkezett és a helyes vála­szok felolvasása. A találatokat hangos ujjongás nyugtázta, meggyőzően igazolva a mód­szer sikerességét. A sok jó válaszból kiderült, hogy nem­csak tetszett a srácoknak a já­ték, de rögzítették is a hal­lottakat. Ami azért fontos, mert meggyőződhettek arról, hogy igenis van értelme a ko­rán elkezdett pénzgyűjtésnek, s hogy az öt vagy több év alatt élére állított forintok nem csupán anyagi segítséget jelentenek, de előnyt is a la­káskiutalásoknál. Késő délutánra járt az idő, amikor Nagykőrös felé igye­keztünk, az Absolon Saroltáról munka becse, keresettsége csekély. • A legfontosabb; ml lesz a betegekkel? — Kétségtelen, hogy át­menetileg rosszabb körülmé­nyek közé kerültek. Amikor szükséges volt, egy-egy mo­nitort atvittünk a belgyógyá­szati osztályra, s azokat a beavatkozásokat, amelyeket csak az őrzőben tehettünk meg, továbbra is ott alkal­mazzuk, például a szívrit­mus elektromos visszaállítása ilyen. Ami növeli a betegek kockázatát: egy páciensre ke­vesebb ideje jut a nővérnek, ritkábban látja, s az infark­tusban szenvedők állapotát nem követhetjük műszerrel a veszélyes korai szakban. O Emberek élete, egészsége tehát a tét. Képes megoldani a problémát a kórház? — Úgy tűnik, igen. Ha nem is látványosan, egyik percről a másikra, de őszig rendet szeretnénk teremteni. Hiú áb­ránd lenne abban bízni, hogy a nyolc státusra találunk je­lentkezőt, de a szabadságok befejeztével máris enyhül a gond, s nagyon számítunk az egészségügyi szakiskolát vég­zőkre is, ők még szeptember elejéig jöhetnek. • És addig? — Marad a hosszú évek óta bevált, de korszerűnek semmiképp sem nevezhető ha­gyományos ellátás, a belgyó­gyászaton. Ez bizony vissza­lépést jelent... ★ Nem megnyugtató a beszél­getés. Bölcselkedhetnénk most a munkaerő-gazdálkodásról, egyes pályák presztízsének csökkenéséről általában. Akad azonban ezeknél fonto­sabb, például az emberélet. Nem, mi sem tudunk szak­képzett nővéreket elővará­zsolni az egészségügy cilin­deréből, aminthogy az arra illetékesek sem. Szorgalmaz­hatnánk talán még az átcso­portosítást is — ez azonban nem megoldás, mert másutt támad nővérhiány. Javasol­hatnánk azt is: a már tanuló nővérjelöltek között keresse­nek utánpótlást. Csakhogy ha ők abbahagyják a nappali ta­nulást, kétséges lesz szakér­telmük. Marad tehát a reménykedés, hogy a kórháziak nem hiába reménykednek. Nos, még egy­szer: nem megnyugtató... V. G. P. elnevezett KISZ építőtáborba, íde fél négyre ígérkezett az OTP megyei munkatársa, ám húsz perc késéssel értünk oda, minthogy az előző helyen a megbeszélt két óra helyett csak félórával később kezd­hettünk; akkorra végeztek a gyerekek az ebéddel. Bármi­lyen pergő is volt a vetélke­dő, a 30 percből csupán tizet volt képes ledolgozni a játék vezetője. Miért érdekes ez? Nos azért, mert a csúszás meg­hiúsította a második építőtá­bori programot. A Debrecen­ből és Püspökladányból érke­zett szakközépiskolások szigo­rú táborvezetőnője ellentmon­dást nem tűrőn kijelentette: ő előre megmondta, hogy zsú­folt napirendjükből mindössze félórányi időt tud kiszorítani. Az pedig kis híján elmúlt, a táncházműsor zenészei már kint várnák — mondta. Ne­kik pont egy órájuk van a mu­zsikálásra, már kezdenék is, hogy időben végezzenek! Hogy a 200 fős csapatból esetleg nem mindenki táncolt egy ember­ként, meglehet akadt volna, akit érdekel a vetélkedő — ezt nem tudjuk, alkudozni nem lehetett. Félreértés ne essék! Senki nem hiszi, hogy a játékos is­meretterjesztés nyomán vala­mennyi fiatal hanyatt-homlok rohan betétkönyvet nyitni. De haszna elvitathatatlan. És egy bizonyos: az ismeretek az ér­dekelteknek — a fiataloknak kamatoznak! Szigethi Teréz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents