Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-04 / 182. szám
4 1984. AUGUSZTUS 4., SZOMBAT «Színházi levéled« Milyen király volt Dávid? Szigetbecsén, a Duna partján Sok-sok hibát csináljanak A Bibliában az Ószövetség egyik legkerekebb és legismertebb története a Dávidé. Abból is főleg a Góliát-rriotívum, mely szólásmondássá lett, s az aránytalan erők harcának érzékeltetésére használjuk mindmáig. Dávid csodás tetteit kétséggel fogadhatjuk, magát Dávidot azonban valódi személynek kell elismernünk. Izrael második királya volt (i. e. 1012— 972-ig), Saul utóda. Ö teremtette meg az erős Izraelt, ő foglalta el Jeruzsálemet, s tette királyi székhellyé. Érthető, ha Dávid király alakja már a régiségben, s azóta is legendássá nőtt, ő lett a nagy alapító király, a hős, aki nemcsak uralkodónak volt kiemelkedő, hanem költő és énekes is volt, hiszen mindmáig neki tulajdonítanak különböző bibliai énekeket, zsoltárokat. Egyszóval: Dávid alkalmas volt arra, hogy egy nép identitás-tudatát erősítse, hogy olyan történelmi le-' gendával öveződjön az alakja, mely legenda aztán nemcsak magát Dávidot, az ő királyságának jogosságát és nagyszerűségét igazolta, hanem Dávid uralkodásának legitimitását is, meg a Dávidtól származó királyok jogos trónigényét is. A folyamat természetesen nem egyedi: Dávid felértékeléséhez hasonló pragmatikus manipulációk azelőtt is voltak, azóta is vannak. S ezek nem nagyon törődnek azzal, hogy — Dávidnál maradva — a törekvő, ,ma úgy mondanánk, karrierista Dávid hogyan lett Saul király fegyverhordozójából a király kedvenc fiatal udvaronca és énekese (s ennél is több: valószínűleg az ágyasa is), hogyan vívta ki a nép csodálatát Góliát ügyes legyőzésével, hogyan hálózta be Saul lányát, Mikhált, s lett a barátja (és megint csak ennél több is: a fiúja) Saul fiának, Jonatánnak. Nem számított, hogy Dávid gátlástalanul a filiszteu- sokkal szövetkezett, amikor a több okból féltékeny Saul elűzte, és hogy Saul halála után hogyan számolt le a király törvényes örököseivel, hogy maga ülhessen a trónra. Azt sem firtatták, milyen álnok módon szerezte meg egyik hadvezére, Uriás feleségét, Betszabét, akitől aztán Dávid utóda, a későbbi Salamon király származott. Dávid tehát lehet, hogy jelentős király volt, történelmileg fontos szerepet játszott, de sem jó király nem volt a szó nemeslelkű, igaz uralkodót jelentő értelmében, sem feddhetetlen jellem nem volt. Azaz körülbelül olyan lehetett, mini a korszak megannyi uralkodója, királya, fejedelme. Csak talán valamivel erőszakosabb, ravaszabb, gátlástalanabb, ügyesebb és szerencsésebb volt náluk. Stefan Heym, a nálunk is népszerű író, könyvet írt Dávidról — pontosabban arról a manipulációról, mely azt célozta. hogy Salamon uralkodása alatt Dávidból a nagy és nemes király alakját formálják ki az utódok, az udvari emberek, a történetírók. Heym könyve, a Dávid király krónikája, egy írástudót, Ethánt állítja a cselekmény középpontjába. Ethán megbízást kap Salamontól, hogy írja meg Dávid király életét, cselekedeteit, úgy, ahogyan voit, hiszen köztudott, milyen nagy és bölcs, jóságos, igazságos, feddhetetlen jellemű király volt ő. Ám amikor Ethán elkezdi az anyaggyűjtést, kiderül, hogy Dávid alattomos, erőszakos, gátlástalan, erkölcstelen, fajtalan, hazug és gyilkos király volt, s olyan légkört teremtett maga körül, amit huszadik századi kifejezéssel a személyi kultusz légkörének neveznénk. Ethán tehát, ha Dávid igaz krónikáját akarja megírni — s mert erkölcsös ember csak erre vállalkozhat —, nem rajzolhatja nagy embernek és nagy királynak, hanem meg kell írnia, hogy milyen volt. Csakhogy erre senkinek nincs szüksége: Dávidnak dinasztiaalapító, legendás figurává kell lennie. Ethán végül is megtörik, belekényszerül a megalkuvásba, manipulálják, megfélemlítik, kényszerítik, korrumpálják. Kettős tévedésről van itt szó: Salamon abban tévedett, hogy azt hitte, Ethán elég „rugalmas” erre a kényes feladatra, Ethán meg abban, hogy azt hitte: Salamon elég „rugalmas” a valódi tények elviseléséhez, és hogy ő, Ethán, valóban meg is írhatja ezt a valóságot. De mivel Salamon kezében a hatalom, nem vitás, hogy az ő szempontjai érvényesülnek. Nagy dráma ez, a hatalom és az írástudók viszonyának ‘korántsem csak Salamon király idejére érvényes drámája. Érthető, ha a téma más műfajban való feldolgozásra is alkalmasnak látszik. Érthető, hogy a Hock Színház is így gondolta, és Miklós Tibornak a Heym-könyv nyomán írt librettóját Kemény Gábor és Kacsák Tibor megzenésítette. Érthető, hogy e mű iránt — hiszen az oly kevés eredeti magyar rockmusical vagy rockopera egyikéről van szó! — nagy az érdeklődés. A Budai Parkszínpadon, s az ország számos más szabadtéri színpadán (Pest megyében is) a darab, mely A krónikás címet viseli, nagy siker, különösen, hogy egy sor kitűnő énekes színész: Szakácsi Sándor (Ethán), Kováts Kriszta (Eszter), Nagy Anikó (Lilith), Szolnoki Tibor (Sém), Mikó István (Bejár.a), Bar- dóczy Attila (Salamon), Makrai Pál (Joáb), Füsti Molnár Éva (Mikhál), és mások igen jó teljesítményt nyújtanak. D e A krónikás, a nagy siker ellenére, nem problémátlan alkotás. A gondok elsősorban a librettóval »annak. Ez a szövegkönyv túlságosan súlyos gondolatokat akar kifejezésre juttatni egy ilyen megközelítésre nemigen alkalmas műfajban. A rockopera nehezen viseli a lelkiismereti ■ drámák konkrét konfliktusait, különösen, ha azokban még erős áthallás is található a jelenkor hasonló kinfliktusaihoz. Morális általánosságokon túlmenő librettó túl súlyos már ehhez a műfajhoz; az árnyalatok nemigen tudnak érvényesülni. Problematikus a műfaj egy kötelező elemének, a tánc jeleneteknek a megoldása is, mert sem megfelelő számú és tudású tánckara nincs a színháznak, sem a koreográfia nem több a szokott sablonoknál. (A két dolog nyilván összefügg). Problematikus a szövegkönyv dramaturgiai szerkezete is. De a nagyon jól hangszerelt és nagyon invenciózus, dallamos zene, a kitűnő színészi munka és a világos, de hatásos rendezés (Halasi Imre) nagyjából kárpótol a fogyatékosságokért. A krónikás bizonyára re- pertoárdarabia lesz a Rock Színháznak. Épp ezért lenne érdemes, átfésülni a librettót, megoldani a táncokat, meri kőszínházban e hibák még. jobban szembetűnhetnek. Takács István '( Mi a világhír? Kiállítá- $ sok Párizstól New Yorkig, 'j Fényes fogadások, ünncp- lés. Díjak, elismerések. Több tízezer dollárt érő ^ alkotások. Címszó: a lexi- í konban: korszakalkotó .... mérföldkő..., a világ első $ fotográfusa ... Ennyi? Ki í tudja, sok ez vagy kevés? Egy kilencvenéves ember áll a Duna-parton. Ismerős Az európai ember, a televízió nyárias — töméntelen ismétlésre építő — műsorában új színfoltként jelent meg kedden este az az olasz filmsorozat, amelyet Folco Quilici rendezett Az európai ember címmel. Az emberi élet kezdeteitől kor,társainkig ígéri végigkísérni kultúránkat ez a sorozat. Egyelőre azonban még csak az ember előtti — legföljebb néhány korai település nyomát érintő — kornál tartunk, pontosabban a természet szépségeiről és értékeiről kaptunk színekben pompázó, de fekete-fehérben is ragyogó képeket, érintve hazánk és a szomszédos országok természetvédelmi területeit is. S olyan látványok kápráztathattak el bennünket, mint a Golfáramlat képe a világűrből... Való igaz, hogy a tudofákat, bokrokat kutat a szeme. Keresi a helyet, ahol pajtásaival ruhátlanul ereszkedett a vízbe, ahol kosárral halászott. Nem törődik vele. hogy ő Andre Kertész, a fo tótörténet élő klasszikusa Nem érdekli, hogy sietni kell saját kiállításának megnyitójára. Várjanak! Ö mosi megtalált valamit. Itt és most Szigetbecsén, a Duna-parton A szeméhez illesztett kamerán keresztül, a hetvennyolcvan esztendővel ezelőtt' tájat látja. Szentimentalizmus? A korral járó múltba fordulás? Több annál. Móricz Zsigmond is vallotta: amit az életről, az emberekről tud, azt apró gyermekkorából hozta magával. Elfeledhetetlen emlékek, ha mégannyira megszépültek is. mányt közkinccsé tenni vagy — fogalmazzunk óvatosabban és szabatosabban — azt elérni, hogy az emberek tömegeinek legyen fogalma arról, ahogyan a. tudomány felismerései révén látja a világot: ezt is csak érdekesen, színesen, némiképpen könnyeden lehet. Tegyük hozzá: nyáron meg különösen! Hát ez az adás érdekes és színes volt — nem okozott fejtörést. Másnap megkérdeztem néhány ismerősömet a benyomásairól — válaszuk igazolta ezt. — A legszebb az volt benne — mondta egyikük —, hogy úgy éreztem utána: nem is érdemes máshol élni, mint Európában, csak védjük meg ezt az örökséget... Ez, azt hiszem, jó eredmény. S remélem, a további adásokban még több' is kiderül kontinensünk emberének múltjából Relaxáljunk, de hogyan ? Népszerű fogalom lett a stressz. Ma már nem azt mondják, hogy balszerencse ért, vagy rossz napot fogtam ki, avagy megszidott a főnököm, hanem hogy stresszem volt... Hála a magyar származású amerikai tudósnak, Seiye Jánosnak és az ő elméletének, immár tudjuk, hogy minden megrázkódtatásban van valami közös — a stressz. Azonos biokémiai mechanizmusok mozgósítják a szervezet erőit. Ezúttal ismét ezzel a fogalommal találkoztunk csütörtökön a Cél: a lehetetlen című amerikai rövidfilmben. Beszélt hozzánk maga Selye, nyilatkozott dr. Benson, láttuk a stresszt okozó civilizációs ártalmak — mindennapi foglalkozási és utcai jelenetek — válfajait. S megértettük — jól, rosszul, rajtunk múlott — a magyarázatokból, hogy szervezetünk ősi mechanizmusai, viselkedésünk élettani eredetű „támadás-menekülés” reagáAndré Kertész így fogalmaz: Mindaz, ami elejétől fogva velem történt, az innen indult. Pesten éltem, de mint gyerek, állandóan átjártam ide nagybátyámék- hoz. Végigcsináltam mindent, amit egy apró gyerek végig tud csinálni. Ügy hatéves koromban itt találtam a padláson különböző újságokat és képes folyóiratokat. Nagyon meglepődtem, milyen szép képek vannak bennük. Határozottan emlékszem, hogy már akkor bennem volt, később talán én is fogok valami hasonlót csinálni. Azt hiszem, ez volt az elhatározás pillanata. Falusi madonna. A fotótörténet ismerőinek egy korszakváltást jelölő fénykép. Világhírű műalkotás. Neki emlék is. A modell már régen nem él. És nem élnek a többiek sem, akiket fotói őriznek. „Az is csak véletlen, hogy én még itt vagyok” — mondja csendesen. A pince még a régi, ha a présházat el is bontották már. A rokonok, a barátok leszármazottai kínálják-a poharat, a pogácsát. Neveket solása jut gyakran lehetetlen helyzetbe a civilizált világ körülményei között. Olyan helyzetek merülnek föl mint amilyenek a légi irányítók idegíeszítő munkájában adódnak, amikor nagyszámú életbe vágóan fontos adatot kell kezelniük ahhoz, hogy a sűrű légijáratok baleset nélkül le- s felszállhassanak. S amikor mindennek pontosan eleget tesznek, akkor is történik baleset, s az a vétlen irányítónak is megrázkódtatást okoz, nyomában szorongással, gyakori gyomorfekéllyel, olykor idegösszeomlással. De ugyanígy stresszt kelt és tartósít a vele járó szervi betegségekkel az az állandó frusztráció, magyarán folyamatos kudarc és ellehetetlenülés, amit például egy főnök vagy egy közel álló személy rossz emberi magatartása vált ki. Helyzetek, amelyekben nem segít a „támadás-védekezés” ... Hát mi segít? Dr. Benson a stressz ellen relaxálásul, feszültségoldó kikapcsolódásul a meditációt javallja. De mi a meditáció? A félreértések elkerülése végett: nem az hogy valamiről meditálunk, gondolkodunk, hanem éppen, hogy a komoly gondolatokat félretesszük és ismételjük megnyugtató varázsszavainkat, imáinkat stb. Nem kétkedve az effélék jótékony hatásában — hiszen már a természeti népek „meditálnak” így —, megkockáztatjuk azt az állítást, hogy ma ez igencsak korlátozott hatású gyógyír lehet. Gondoljunk azért bátran azokra a személyekre, szavakra és dolgokra, amelyeknek a fölidézése kellemes, de mindenekelőtt viselkedésünk másik oldalát — a mások felé irányuló szavainkat és tetteinket, magatartásunkat — alakítsuk emberi módon úgy, hogy kevesebb káros feszültség keletkezzék! N, F. rolnak. És kérdeznek. A hazatért fiú pedig mesél Nem iecezneic mosr a francia televízióson, axiK filmet forgatnak róla, a hivatalos vendéglátók es a szünteíenüi kattogtam, egymást lösdoso fotóriporteren. Hogy is kezdődött? Hogyan szüléiéit a világhír? — Szerencsém volt, már a legelső időkben nagyon jó kompozíciókat csináltam. Rengeteg technikai hibával. Es ez volt a jó, ebből lehetett tanulni. Mindig azt szolctam mondani a fiataloknak, hogy sok-sok hibát csináljanak... Félbeszakítja. Menni kell, lejárt a kiszabott idő. A francia televíziósok még beállítanak egy jelenetet a régi ház tornácán. Kérik, beszeljen, mondjon valamit a gyermekkorról. Nem, nem franciául, magyarul! Megkönnyebbült sóhaj: „így könnyebben fejezem ki magam”. Hosszú nap. Fárasztó program: délelőtt dedikálás, majd a látogatások. És az emlékezés súlya. Végül a kiállítás. A művelődési házban ott szorong majd’ az egész falu. Hiszen világhíresség érkezett. Méltató szavak;, az egyetemes fotótörténet kiemelkedő.... a fényképezést új alapokra helyező ..., az utolérhetetlen ... És André Kertész: — Az életem gyönyörű volt. Emberileg próbáltam gondolkodni, emberileg próbáltam élni. És ennek alapja Szigetbecse. Nagyon köszönöm, hogy eljöttek. Kérem, nézzék meg, hogy mit csináltam! M. Nagy Péter Negyven év története Honismereti vetélkedő A Pest megyei politikai, állami és társadalmi szervezetek hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére honismereti vetélkedőt hirdetnek a termelőszövetkezetek, mezőgazdasági szakszövetkezetek, állami gazdaságok munkahelyi kollektíváinak. A vetélkedő célja: múltunk, jelenünk jobb megismerésevei, a mezőgazdasági üzemek és szűkebb környezetük társadalmi, gazdasági, kulturális átalakításának, a fejlődés sajátosságainak feltárásával hozzájárulni az egészséges lokálpatriotizmus kialakulásához, a felszabadulás óta eltelt időszak környezet- és társadalom formáló eredményeinek a bemutatásához. Minden csapat csak a saját községére vonatkozó ismeretekről ad számot. A gyűjtőmunka megindulásától a helyi, körzeti, és megyei művelődési intézmények folyamatos segítséget nyújtanak. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár, a Pest megyei Levéltárral közösen ajánló bibliográfiát állít össze a levéltárban fellelhető és hozzáférhető falukrónikákból, hely- történeti írásokból. A körzet központi könyvtárai rendelkezésre bocsátják folyóirat- és helytörténeti gyűjteményüket. A nevezések beérkezése után a csapatok képviselőivel, a meghirdetett szervek nevében, a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár részletes konzultációt tart. A nevezéseket is oda kell elküldeni. A határidő: 1984. szeptember 15. Niccolo Piccini: Az igazi örökös című vígoperájának ősbemutatóján Zempléni Mária énekelte a főszerepet a Hilton Szálló Dominikánus udvarában. (Telefotó — MTI — E. Várkonyi Péter felvétele)
