Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-30 / 203. szám

lMli AUGUSZTUS 30., CSÜTÖRTÖK Emlékezés Klauber Józsefre Koszorúzás Klauber József, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége — a Tanácsköztársaság Vörös Had­seregének zászlóaljparancsno­ka, a Spanyolországban har­colt nemzetközi brigád magyar zászlóaljának hősi halált halt politikai biztosa — születésé­nek 90. évfordulója alkalmá­ból koszorúzási ünnepséget rendeztek csütörtökön a Mező Imre úti temető munkásmoz­galmi panteonjában. A Himnusz hangjait köve­tően Klauber József emlék­táblájára a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége ne­vében a Honvédelmi Miniszté­rium, az Élelmezésipari Dol­gozók Szakszervezetének kép­viselői, valamint családjának tagjai helyezték el a tisztelet, a kegyelet virágait. A megemlékezés az Interna. cionálé hangjaival ért véget. A sülysépi határban A sülysápi Tápióvölgye Tsz-ben az aratás után hozzáláttak a mélyszántás előtti tarlóhántáshoz Kerekes Tamás felvétele A fóti kisszövetkezet mérlege Párbeszéd visszatekintéssel Húsz hónappal ezelőtt, múlt év januárjában alakult meg a fóti építési és szolgáltató kisszövetkezet, amely éppen a na­pokban bizonyította be, hogy jól szervezett munkával, rugal­massággal nagy feladatokra is képes. Ez a ma már 120 embert foglalkoztató kisszövetkezet volt ugyanis az új fóti 1. számú általános iskola kivitelezője, melynek avatására éppen alkot­mányunk 35. évfordulója tiszteiére került sor. Hónapok alatt A nyolc tantermet, szak- és tornatermet is magában fogla­ló épület elkészítésére mind­össze IS hónapót fordítottak úgy, hogy a meglevő alapot — amelyet egy másik vállalat készített el — részben át kel­lett alakítani, mivel kiderült, hogy nem fér rá az épület Ez az átalakítás csaknreih' három­millió forinttal növelte a költ­ségeket. s ugyanakkor szoro­sabb határidőt szabott a plusz­munka az új kivitelezőknek is. — Kétségtelenül hagy fel­adatra vállalkoztunk, de a ná. lünk dolgozó embereket ismer­ve. bíztunk abban, hogy képe­sek leszünk azt megoldni — mondja Balogh Imre, a kis­szövetkezet elnöhelyettese. — Ez a 35 millió forintos beru­házás az eddigi legnagyobb munkánk volt, amivel párhu­zamosan több kisebb feladatot is — határidőre megoldottunk. A fóti kisszövetkezet meg­alakulásakor azt a célt tűzte maga elé, hogy Főt, Gödöllő, Dunakeszi és Vác térségében generál jellegű építőipari te­vékenységet folytasson. A te­lep. ahol helyet kaptak, koráb­ban a Pest megyei Tanács he­lyi főépítésvezetősége volt, így zömmel a már akkor is itt dolgozók alkotják a jelenlegi közösséget. Kipróbált gárda — Régi, kipróbált szakem­berek dolgoznak nálunk, akik­re mindig lehet számítani — folytatja Balogh Imre. — Igye­keztünk viszonylag jól gépesí­teni a munkát, rugalmasságot, minőséget követelünk meg mindenkitől Az anyagfel­használás és a szállítás fölös­leges költségeit ésszerűbb szervezéssel a minimumra szo­rítottuk le. Mindezt úgy sike­rült elérnünk, hogy demokra­tikus légkört alakítottunk ki, vagyis mindenki véleményt mondhat egy-egy feladatról, munkáról. Mint említettem, zömmel régi, jól bevált szak­emberek dolgoznak nálunk. Ez garanciát jelent, hogy a véle­ményalkotást a legjobb szán­dék vezérli, 'tf~Qgyanakkor az emberek azt is tudják — megérzik —,' hogy saját zse­bükből veszik ki a pénzt, ha megtűrik a lazaságot, a fe­gyelmezetlenséget. Saját tervezés Az átlagkereset nem túl sok, alig közelíti mtö a nyolcezer forintot. Ennek ellenére nincs munkaerőhiány, s eddig nem volt panasz a kisszövetkezet által elvégzett munkákra sem. — A magyarázat egyszerű. Nemcsak jó a brigádoknál a légkör, hanem lehetőséget adunk arra is, hogy hétvégi pluszmunkával magasabb jö­vedelemhez jussanak a dolgo­zók. Vagyis nincs szükség ar­ra, hogy úgymond maszeko­lást vállaljanak szabadidejük­ben. ha házon belül is meg tudják keresni azt a pénzt, amit ott kapnának. Így aztán nem kell attól tartani, hogy a hét elején pihenni jönnek az emberek a munkahelyeikre, mint ahogy az sok más he­lyen tapasztalható. A munka­időbeosztást is rugalmassá tet­tük. Ha valakinek dolga van, s egy-két napig odahaza sze­retne maradni, azt előre le­dolgozhatja. Tavaly a kisszövetkezet mindössze 24 millió forintos bevételt tervezett, amelyet 43 millióra sikerült teljesíteni. Idén már 50 millióban hatá­rozták meg az árbevételt, s az eddigiek alapján megvan a le­hetősége annak, hogy ezt túl­Biokémíkus-vándorgyűlés Baktérium adta inzulin Pécsett szerdán befejezte munkáját a biokémiai vándor- gyűlés, amelyen az elméleti és alkalmazott kutatások leg­újabb eredményeit összegez­ték. Ez volt a biokémikusok legnépesebb találkozója az utóbbi években: az Akadémia, az egyetemek, a kutatóintéze­tek és az iparvállalatok kuta­tóhelyeinek csaknem négyszáz képviselője folytatott eszme­cserét egymással. A háromna­pos tanácskozás során negyven előadás hangzott el és száz­negyven tudományos posztert mutattak be. A gyógyszerbiokémiával fog­lalkozó kutatók előadásaikban különös figyelmet szenteltek a véralvadás- és a gyulladás­gátló anyagoknak, amelyek előállításán hazánkban is dol­goznak. A vándorgyűlésen nagy érdeklődés nyilvánult meg a biotechnológia iránt, mivel a biokémia tudománya ennek révén képes leginkább bekapcsolódni a termelésbe. Ismeretes például az az eljá­rás, hogy baktériumot hasz­nálnak fel inzulin előállításá­ra. Magyarországon is kez­dődtek ilyen kísérletek. Ügy­szintén eszmecserét folytattak a szakemberek a biomassza hasznosításának lehetőségei­ről. teljesítik is. Számtalan kisebb és nagyobb feladat vár rájuk, a betonozástól, a csőszerelé­sen át a tetőfedésig mindent vállalnak. — Rengeteg tervünk van, s bízunk abban, hogy az eddigi tapasztalatokat kamatoztatva, azokat sikerül megoldanunk — mondja az elnökhelyettes. — Van már pártszervezetünk, egyre több a szakszervezeti ta­gunk, s szerveződik a brigád­mozgalom is, amely egyik fel­ajánlásunk volt a hazánk fel- szabadulásának 40. évfordu­lója és a XIII. pártkongresz- szus tiszteletére hirdetett mun­kaverseny kapcsán., A konk­rét feladatokat tekintve cé­lunk az, hogy a lakosság ré­szére is minél több munkát végezzünk. Kész beton értéke­sítésével, daruval eddig is be­kapcsolódtunk a magánerős építkezésekbe. Jövőre arra is vállalkozni fogunk, hogy sóját terveink alapján családi háza­kat építsünk, akár félkész ál­lapotban, akár komplettet, a megrendelő igényei szerint. Közös haszon Tennivaló bőségesen akad a területen, hisz egy-egy felújí­tás, vagy kisebb építkezés nem mindenkor gazdaságos az állami vállalatok számára, amelyeknek gyakran munka erőhiánnyal is meg kell küz­deniük. A fóti kisszövetkezet viszont a lehetőségeket úgy igyekszik kihasználni, hogy az a megrendelőknek és a kivite­lezőknek is egyformán hasznos legyen. Csitári János Váciok szerződése a HódikoMe! Részesednek a többletből is Gyakran halljuk, írjuk: munkánkat úgy is jobbá, eredményesebbé tehetjük, ha feltárjuk és kihasználjuk a ma még rejtett tartaléko­kat. Ám mit is jelent valójában ez az álta­lánosságokban megfogalmazott mondat? Azt, hogy mindenki a maga íróasztalánál, gépénél a legokosabb, s ha keres, talál is megváltoz­tatni valót. A mélységek elemzése helyett most csak egy adat: a hazai ipar egyes terü­leteken 29—25 százalékkal több anyagot hasz­nál fel, mint a fejlett tőkés országok, s a ter­melékenység is alaposan elmarad a világ él­vonalától Különösen érvényes ez a könnyű­iparra, amely a munkások egynegyedét fog­lalkoztatja, s mintegy 14 százalékos arány­ban részesedik az itthoni ipari termelésből. A megoldás keresése persze nem lehet né­hány ember ügye, ha sikert akarunk elérni, sokkal szélesebb fronton kell támadást indíta­ni, kezdve a pazarlás csökkentésével — mert megszüntetése egyelőre megvalósíthatatlan cél lenne —, a korszerű technológiák alkal­mazásán át az élő munkával való takarékos­ságig. Mindegyikre számos jó példát talál­hatnánk megyénkben, ám most Időzzünk el egy kicsit az utóbbinál: a Váci Kötöttáru- gyárban egyelőre befejeződött a külföldi szer­vezők tevékenysége, s mint bázlsvállalat, az iparágon belül bárkjpek szívesen átadják ta­pasztalataikat. Vajon akad-e érdeklődő? Minőség keli Még mielőtt a kérdésre vá­laszt keresnénk, ismét mélyed- jUnk el a számokban. Két esz­tendővel ezelőtt ~ a könnyű­iparban több mint 350 szer­vezést fejeztek be. A költsé­gek meghaladták a 170 mil­lió forintot, az eredmény azonban ennél sokkal több volt, egyes Számítások szerint elérte az évi 700 milliót. Tes­sék csak számolni: minden 1 forint ráfordítás valamivel több mint 4 forint hasznot hozott! Mint azt dr. Nádasát Ferenc, az Ipari Minisztérium vállalatfelügyeleti főosztályá­nak főelőadója is megállapít­ja, a szervezés a leggyorsab­ban megtérülő beruházás. Ám az összképet valamelyest rontja, hogy a vállalatoknál a rangsorban első helyet kapott a termelékenység növelése, s csak másodsorban tűzték ki célként a minőség javítását. Pedig éppen ez a hazai és nemzetközi versenyképességük tartópillére. Mégis: a szerve­zésre költött forintok alig 5 százalékát fordították csak a termékek színvonalának eme- lésére. Az utóbbi évtizedben gyak­ran szerepelt az ipar helyzete a-Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának napirendjén. A tennivalók kö­zött az első helyen emelték ki a szervezési munka fejleszté­sét. Ennek alapján a Minisz­tertanács 1977-ben határozat- tön szabályozta a konkrét feladatokat. Ezek közül ki­emelkedik, hogy a miniszté­rium anyagi támogatást nyújt az élenjáró külföldi tapaszta­latok és módszerek átvételére. Megyénkből nemcsak a vá­ciak, hanem a budakalászi Buda-flax Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat is nagyobb ará­nyú szervezési korszerűsíté­sekre vállalkozott. A szövőelő­kés zités ben és a szövődében a termelésoptimalizálás alkal­mazásával például évente csaknem 10 millió forintot ta­karíthatnak meg. A termelési- tervezési és programozási rendszer megtervezésére és megszervezése 13 millió fo­rintot költöttek, s a várható haszon esztendőnként mintegy 3,6 millió forint. A Váci Kötöttárugyárban vi­szont alapvető és átfogó vál­toztatásokat hajtottak végre. Szerződést kötöttek az ameri­kai Wemer-céggel egy több lépcsős szervezésre. A megál­lapodás érdekessége, hogy á kockázatot mindkét fél vállal­ta, hiszen a külföldiek nem előzetesen kialkudott fix ősz- szegért dolgoztak, hanem ki­kötötték: az elért többletered- ményböl is részesedni akarnak. Ugyancsak fontos szempont volt egy a Werner-cég szak­emberei olyan korszerű eljá­rásokat alkalmaznak a váci gyárban, amelyeket később az itteniek is továbbfejleszthet­nek. Korszerű módszerek A közös munka a vállalati szervezők hasznára is vált, hi­szen tökéletesen elsajátították a korszerű módszereket. Ezek egyik sarkalatos pontja az úgynevezett három lábú szék elve, amely kimondja: először meg kell tanulni kiváló mi­nőséget gyártani, utána lehet megválasztaná a helyes mód­szert, s ha ez mind együtt van, akkor lehet növelni a munka intenzitását. Ennek 'megfele­lően a szervezés már a szak­képzésnél megkezdődött és ez a céltudatosság és gyakorla­tiasság az egész folyamatot átfogja. A kötöttárugyárban a Wer- nor-cég tevékenysége egyelőre szünetel Az első két. lépcső befejeződött, a harmadikra pedig majd csak a jelenleg is folyó beruházás befejezése után kerül sor. A külföldiek közreműködése sok pénzében van a vállalatnak, ám — mint azt Tóth B. Zoltán igazgató megfogalmazta —, megérte a befektetést. Mint .már említettük, a mi­nisztérium a váciakat bázis- vállalatnak jelölte ki, ami ese­tünkben azt jelenti, hogy a megszerzett tudást kötelesek továbbadni. Ennek megfele­lően eddig tíz hasonló tevé­kenységgel foglalkozó gazdál­kodónak ajánlották fel segít­ségüket. Válaszkéopen több helyről érdeklődtek — ezek azonban egyelőre csak tapoga­tózásnak minősíthetők —, egyedül a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár jelentkezett konkrét igénnyel. A szerző­dést aláírták, s így jelenleg is több váci szervező dolgozik náluk. A legfontosabbnak egyebek között azt tartják, hogy ne valamiféle papírmun­kát végezzenek, hanem tevé­kenységüknek jól mérhető gyakorlati haszna legyen. Ezért — emlékezzünk csak: annak idején a Werner is így vállalta! — a Váci Kötöttáru- gyár a szakemberei által elért többlet eredményből kért ré­szesedést. Sőt! Az anyagi hasznon túl — s ezt sem tit­kolják — erkölcsi elismerés­re is pályáznak. Az eLmú’.t években ugyanis idehaza egy kicsit megcsappant a szerve­zők tekintélye, sok ezzel fog­lalkozó intézet csak a megél­hetését kereste, a pénzért vi­szont alig nyújtott valamicske használható útmutatást. A vá­ciak most bizonyítani szeret­nék: a magyar szervezők is képesek nemzetközi szintű eredményre! Határok között Amit a Pest megyei válla­lat ajánlani tud, nem kevés. Náluk ugyanis a külföldiek közreműködése nyomán éven­te 20 millió forintnyi anyag­megtakarítás válik lehetővé. Több területen jelentősen — a kötődében például több mint 10 százalékkal — nőtt a ter­melékenység. Tóth B. Zoltán szerint az is érzékelhető már, hogy az emberek gondolkodá­sa megváltozott, s a vezetők körében szemléletté vált a szervezés. Alacsonyabb szin­teken azonban akad még ten­nivaló... Ezeket viszont be­határolja a vállalat gazdasági helyzete, hiszen pénz híján nem lehet mindig a megfele­lő körülményeket kialakítani. Az igazgató példát is említ: a Wemer-cég szakemberei több. szőr kifogásolták a hazai alap­anyag minőségét — nem egy. szer nagyobb tételeket vissza­küldték a gyártónak —, de mi van akkor, ha nincs más helyette? Furucz Zoltán Hetven éve egy helyen Családban maradt mesterség Gyakran halljuk a falusi háziasszonyoktól, hogy sok gondot, bosszúságot okoz nekik a bevásárlás. Különösen a húsfélék, a felvágottak beszerzése nehézkes, utazni kell azért a legköze­lebbi városba. A boltvezetők pedig ho! erre, hol arra hivat­koznak. Így például azt mondják, hogy nehéz felmérni az igé­nyeket, késik, akadozik a szállítás. Mindez igaz, de tény az is, hogy lehet sorolni a példákat. Legutóbb olyan hentesbolt­ban jártam Zsámbokon, ahová szívesen térnék be minden­nap vásárolni. fia. ahol apáról fiúra szállt a mesterség. És ami a legfonto­sabb. a nemzedékek alatt meg­szerzett tapasztalat, gyakorlat, a vevő becsben tartásának el­ve. A csempézett fehér fal mel­lett jókora fél disznók lógtak egymás mellett, és a legszebb látványt a pult üvegfal mögöt­ti része nyújtotta. Sokféle fel­vágott sorakozott a vásárló nagy gyönyörűségére. Ilyen sonka, olyan sonka, iüstölt és füstöletlen kolbászok garma­dája, felvágottak tömege. Za. lad. veronai, olasz, parizer, és lei tudná tovább sorolni... Elismert munka Szembetűnő a falat beborí­tó oklevelek, elismerések sora, mely azt bizonyítja, hogy a Galgavidéke Afész vezetősé­ge kiválónak minősítette egy­szer, kétszer... többször a zsámboki kis hentesüzletet. A pult mögött fehérben Strauss Istvánná boltvezető. — Egy biztos: vidéki vi­szonylatban igazán nem pa­naszkodhatunk. Hetente két­szer érkezik tőkehús Vácról, kedden és csütörtökön, tölte­lékáru pedig szerdán és pénte.- ken. — Mi az, amit vinnének az emberek, de nincsen? — Nálunk sincs pacal, és elkelne a téliszalámi is. Az üzletet korábban a férje, Strauss István vezette. Csak amióta nyugdíjba ment, vet­te át az irányítást az asszony. De ebben a helyiségben már 1915-től húsbolt működött. Strauss Istvánnak az apja és a nagyapja is ezt a szakmát gyakorolta. Régi hentesdinasz. Vissza a rosszat Strauss István 1951-től ve­zette a boltot 1982-ig. Több mint harminc esztendőn át dolgozott a lakosság és az Áfész szolgálatában: Ezalatt több elismerést kapott. Szám­talan kiváló munkáért járó oklevelet,, kiváló dolgozó ki­tüntetést. Igaz, hogy már két és féléve nyugdíjas, de min­dennap bejár most is, segít a feleségének. Mint régi keres­kedőt kérdezem: mi a titka a mesterség jó művelésének? — Csak megfelelő árut ad­hatok el a vevőnek, ez a leg­fontosabb, Mindent időben meg kell rendelni. Ha pedig sikerült a szállítókkal jó kap­csolatot kiépíteni, azt meg is kell őrizni. Igaz, ha nem jó az áru, azt nem veszem át. Leg­utóbb is visszaküldtem egy adag lecsókolbászt... Közben büszkén mutatja a hatalmas hűtőkamrát — tele húsfélével —, kitárja a hűtő- szekrényt is, ami ugyan most üres. mert tegn>ap elromlott, de ma már megjavították. Ezen a gyorsaságon megint elcso­dálkozom, azután elmeséli, ho, gyan is történt az egész: — Tegnap délután küldtük be az Áfész központjába a le­velet, hogy valami baj van a hűtővel. Ma reggel már jöttek is a szerelők. Van egy olyan brigád, amelyik gyorsjavítá­sokkal foglalkozik. Így is lehet... Megoldható Ahogy hallgatom Strauss Istvánt, nézem a piros-rózsa­szín árut, műanyagládában, fe­hér vászonba (!) csomagolt friss péksüteményt — mert természetesen azt is rendel­nek és kapnak mindennap a vácszentlászlói Zöldmező Ter­melőszövetkezet kenyérgyárá­tól — egy kérdés motoszkál a fejemben. Ha ezt itt, az alig kétezernyolcszáz lakosú köz­ségben meg lehet oldani, sok más helyen miért megy olyan nehezen ? Fiedler Anna Mária

Next

/
Thumbnails
Contents