Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-26 / 200. szám
1984, AUGUSZTUS 26., VASÁRNAP SabSéliól felt a pirndúr Á puska a papka alatt lapul Bevallom, egy tévedésemnek köszönhetem, hogy megismertem Mázsás István nyugdíjas vadőrt. Egy régebbi tudósításomban ugyanis elkereszteltem, és Mátyás Istvánként tettem a Kittenberger-emlékérem tulajdonosává. Hosszú ideig nyomott ez az adósság. Ügy éreztem, tévedésemet valahogy helyre kell hoznom. No meg hajtott a kíváncsiság is: milyenek az emberek, az erdők, a vadak a hivatásos vadász szemével? Ezért ismét meglátogattam Mázsás Istvánt. Nincs már vadorzó Rövid, kanyargós út vezet Sülysápról Üriba. A forgalom errefelé kicsi, így könnyen kerülgethetem az alattomos átszeli gödröket. A falu első házait megpillantva aztán kiderül: mégsem eldugott hely ez. Takaros porták, virágos kertek, szépen megművelt földek jelzik — szorgalmas emberek élnek itt. A buszmegállóban két nagyobbacska leány ül a pádon, tőlük kérek útbaigazítást. — Arra a földúton, aztán az első keresztútnál jobbra — bök a háta mögé a nyúlánkabb. Ahogy megfordulok, hallom, hangosan nevetnek. Bizonyára az idegen tájékozatlansága szórakoztatja őket. , Ám az irány, amit megjelöltek, jó. Néhány perc múlva egy szépen ápolt sövény mellett fékezek. A házszámtábla is megerősíti, jó helyen járok. Csengetek. Néhány pillanat múlva zöld nadrágos, félmeztelen ember siet elő a ház mögül. — Mázsás István? — kérdezem. — Eddig még az voltam, s biztosan az leszek ezután is — nyújt kezet a vendéget köszöntő mosollyal a házigazda. A konyha elé szerelt eresz alá telepszünk, az árnyékba, mert a nap forrón éget még most, nyárutóján is. A háziasszony friss süteménnyel, és. kávéval fogad. — Visszautasítani nem szabad — teszi hozzá. Amíg a forró feketét kortyoljuk, van időm körülnézni A hosszú szőlősorokon testes fürtök érlelődnek, a leveleken apró fehéres foltok jelzik, a gazda nemrég permetezett Arrébb ezernyi színben pompázó virágos ágyás: illatát a meg-meglebbenő szellő néha felénk sodorja. A lugas fölött átpillantva a garázs teteje látszik, a bejárat fölött agancs. — Két esztendő híján negyedszázadot töltöttem el ezen a pályán — emlékezik vissza a kezdetekre Mázsás István. — Sokféle iskolát végeztem. Legutóbb 1968-ban Csongrá- don ültem a padban, ott vizsgáztam szárnyasvad-tenyész- tésből. Kiválóval végeztem mindenütt. Az első állásom a Villamosgép- és Kábelgyár vadásztársaságánál volt, ám amikor ők elcserélték a területet, én nem mentem velük. Akkor kerültem a gyomrai Dózsához, amelyet utóbb átkereszteltek Leninre. — Sok a vadorzó errefelé? — Most már alig akad, aki ilyesmire vetemedne — legyint az öreg. — Régebben, bizony, még voltak néhányan. Magam is közéjük tartoztam! Ha hiszi, ha nem, tizenhárom évesen már nyulat ejtettem Amikor anyám meglátta nálam a tapsifülest, el akart verni. Pedig csak apám, nagyapám nyomdokain jártam, hiszen akkoriban a férfiak majd’ mindegyike fegyverismerő ember volt. Most meg? — Régi történetek ezek... Nem felejtem el, az iskolán annak idején a tanárunk megkérdezte: no, emberek, maguk szerint mikor lehet orvvadászt fogni? Senki sem jelentkezett. Amikor rámbökött, felpattantam és rávágtam: szombat este vagy vasárnap reggel! Akkoriban ugyanis csak hét végén volt idejük az embereknek, hogy kimenjenek az erdőbe. Eltűnt tapsifiilesek — Mekkora a vadásztársaság mostani területe? — Van vagy kileneezer- hatszáz hektár. Erre voltunk hárman vadőrök. Menüétől Gyömrőig, Monortól Üllőig rendszeresen be kellett járni a birtokot. Ez a terület valamikor nagyon gazdag volt vadban. Emlékszem, a hatvanas évek elején még harminc- nyolc fácánkakas jutott egy vadászra egy idényben. Most meg? Nem talál nyugalmat a vad. A téeszek jegyszereznek, a bolond állatja meg felszedi még a tiszta műtrágyát is. Sokszor láttam lesoványodott, mérgezéstől kóválygó szárnyasokat. De a nagyvad sem igen bírja már. Ha egy vadász négy őzet lőtt 1960-ban, nagy siker volt. A külföldiek húszharminc bakot ejtettek, s még jutott a társaságbelieknek is. Most nagyon nehéz becserkészni őket. A mezei nyúlról nem is beszélve: számuk annyira megcsappant, hogy abba is hagytuk a befogásukat. Egy szusszanásnyi időre fel- állunk, kinyújtóztatjuk zsibbadt tagjainkat. Csak úgy, mozgásképpen, körbejárjuk a kertet. A garázsban ott a terepjáró. A házigazda megmutatja kis műhelyét, mert hát amolyan ezermester is, ha van rá ideje. A lakásban két szobát megtöltenek a preparált állatok. Sok közöttük a ritkaság, ezek még a régi időkből származnak. Az egyik beágyazott heverő- nél Mázsás István váratlanul megáll és a takaró alatt motoz valamit. — Nincs ott, ne keresd — szól rá a felesége. Aztán még hozzáteszi: — A férjemnek az a szokása, hogy eldugdossa a Mi lesz a víztisztítóval? Egyelőre a rozsda marja Megkérdeztük L eczki Istvántól, a dunabogdányi tanács végrehajtó bizottságának titkárától, hogy miért rozsdásodik lassan két esztendeje az iskola udvarán a 380 ezer forintért vásárolt víztisztító berendezés? Azért, hangzott a válasz, mert a szerkezet megvásárlása után nem maradt pénzünk arra, hogy az iskola udvaráig elvezessük a csatornát. Legalább ötszázezer forintra volna még szükség ahhoz, hogy a víztisztító működhessen. A dolog azonban rövidesen kimozdul a holtpontról. A Mélyépterv kísérletképpen hajlandó üzembe helyezni a berendezést, a megyei tanács is támogatást ígért. Mit szól a történtekhez Sza- szovszki Ferenc, a megyei tanács építési és vízügyi osztályának főelőadója? — A késlekedést többek között az okozta, hogy a községi tanács nem kért véleményt a BUVIZIG-től és nem készített kiviteli tervet. A napokban felszólítottuk a helyi tanácsot, hogy kérjen póthitelt a munkálatokra. Bízom benne, hogy jövőre üzembe helyezzük a víztisztítót. Mi is reméljük. Csak azt nem értjük, hogy miért kellett egy kevés fejlesztési alappal rendelkező községnek ezt az összeget két esztendőn át feleslegesen lekötve tartani ? S ha már így történt, miért nem fedték le valamivel a berendezést? Mert sajnos igencsak megrágta az idő vasfoga. K. Z. Ä KÉT HÍREililKfi HALACSKAZUfcäK © A Textilipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége a szakszervezeti csoportok tevékenységét tekintette át. © Eger adott otthont az ifjú fizikusok országos találkozójának. © A gyulai várban népművészeti kiállítás nyílt. © Kétnapos országos tanácskozás zajlott le Pécsett a vállalkozás helyzetéről. © A hét híre az is, hogy Szarvas volt a helyszíne a nemzetközi haltenyésztési konferenciának. fegyvereket, nehogy, akár véletlenül is, illetéktelenek kezébe jusson valamelyik. Aztán csak előkerül a héthatvanötös. Felelevenednek a régi emlékek. Külföldiekről, akik Mázsás Istvánnak köszönhetik a nagy zsákmányt, no meg a kellemesen eltöltött napokat. Hiszen a vadőr mindent tud, ismeri a csapásokat, tudja, merre túr a vaddisznó. Benne meg lehet bízni. Ha kell, éjjel-nappal dolgozik: hajnali kettőkor kel, s fehér lepedőbe bújva, szinte moccanatlan lapul a magaslesen órákig. — Egyetlen lövésért, bizony, sokszor csak azért — mondja a házigazda. — Akik külföldről idejönnek, nem akarják kidobni a pénzüket az ablakon, azok kitűnően lőnek. Egy vad — egy lövés. Äz ulelsó bejegyzés Mázsás István évtizedekre visszamenően megőrizte a szolgálati naplókat, amelyekbe mindennap bejegyezte tapasztalatait. Talán egyszer érdemes lenne másoknak is belelapozni a , kis könyvecskékbe. Én az utolsó bejegyzést másoltam csak ki: 1983. május 21., szombat. Derült, meleg idő. Kovács elvtárs tudomásomra adja, hogy ez az utolsó kötelező munkanapom a nyugdíj előtt. Tehát ma lejárt a szolgálat, amely megkezdődött I960, július 1-én. Szolgálati idő 23 év, sok kellemes, de sok kellemetlen nappal, amely nem mindenkor a saját hibámból eredt. Az aláírás: Mázsás István. S még egy megjegyzés: 1983. augusztus 1-től sportvadász a Lenin VT soraiban. Lehet, a titulus más, de az ember már soha ' nem Változik ... ,x Hazánk nemzetközi elismerését jelenti, hogy nálunk rendezik meg 1986-ban a kemping-világtalálkozót. A vendégek, bár az esemény színhelye valószínűleg Debrecen környéke lesz, minden bizonnyal felkeresik a fővárost és az ország más vidékeit, így a Dunakanyart is. Ezért is örvendetes, hogy a Budapesti Idegenforgalmi Hivatal már néhány évvel ezelőtt elkészítette a római-parti kemping rendezési tervét. Így az ország egyik leglátogatottabb táborozóhelyén valóban kulturáltan fogadhatjuk az idelátogatókat. A dolognak azonban van egy szépséghibája. Az elmúlt télen a mintegy 25—30 millió forintot felemésztő beruházás — kivitelező hiányában — nem haladt megfelelő ütemben. Várhatóan jövő tavaszra végeznek a terület felével és 1986-ra elkészülnek az úgynevezett vizesblokkal és az úthálózattal, főzőhelyiségekkel, valamint a melegvíz-termelő berendezésekkel. A Budapesti Idegenforgalmi Hivatal tovább szélesíti tevékenységi körét, így különböző szolgáltatási formák bevezetését tervezi. Az idén a hárshegyi kempingben már hűtőgépet és 'mosógépet kölcsönöznek, jövőre pedig lakókocsikat bocsátanak a vendégek rendelkezésére. Hasonló célt szolgál a Buda-Flax Vállalattal kialakított 50 személyes sátortábor, ahol aránylag olcsón lehet hangulatos szálláshelyhez jutni. A rövid ideig hazánkban tartózkodó turistáknak célszerűbb lesz igénybe venni a Motel Vénuszt. Itt a vendég szinte gépkocsijával együtt aludhat. Előnye, hogy nem kell ki- és becsomagolni. A motelt az utóbbi két évben korszerűsítették, így 11 ezer vendégnek ad szálláslehetőséget. A vízi túrázást kedvelőket Ifjúsági parlamentek Kedvező elejeiek Az Állami Ifjúsági Bizottság határozatának megfelelően idén március és december között (az oktatási intézményekben az 1984—85-ös tanév első félévében) ifjúsági parlamenteket kell tartani. A vállalatok, az intézmények többsége — a hagyománynak megfelelően — az őszi-téli hónapokra időzítette az ifjúsági parlamentek megrendezését, a fórumok mintegy ötödét azonban már augusztus közepéig megtartották a dolgozó fiatalok. Az eddigi tapasztalat örvendetes: a parlamentek megrendezésére kötelezett állami-gazdasági vezetők a korábbinál jóval alaposabban készítették elő a rendezvényeket. A korábbi időszakban sok probléma forrása volt. hogy az előírások nem rendelkeztek a határozatképességről. Idén az ifjúsági parlament csak akkor határozatképes, ha az adott munkahely, intézmény, iskola dolgozó-tanuló fiataljainak, a következő lépcsőben pedig a küldötteknek több mint 50 százaléka jelen van a szavazáskor. Ennek hiányában a parlamentet — a KISZ és a szakszervezet egyetértésével meghatározott — új időpontra ismét össze kell hívni. Sok gondot okozott az elmúlt években az is. hogy az ifjúsági parlamenten előterjesztett írásos dokumentumok későn készültek el. Az ÁIB határozata ezért kimondta: valamennyi szavazati jogú fiatalnak az ülés előtt legalább két héttel értesülnie kell a parlament időpontjáról, és a helyi körülmények alapján legcélszerűbb módon szükséges azt is biztosítani, hogy áttanulmányozhassák az írásbeli dokumentumok tervezetét. Jelentős az a módosítás is, amelynek hatása főleg az elkövetkező években lesz érzékelhető: szervezett lehetőséget kell teremteni a tanácskozáson elfogadott határozatok, az intézkedési terv időarányos végrehajtásának ellenőrzésére, a fiatalok tájékoztatására. a szentendrei Party szállodában látják szívesen. A 16 kétágyas szobával, hangulatos eszpresszóval rendelkező épület igazi otthont nyújthat a Dunán érkező vendégeknek. Akinek nincs vízi járműve, az is vízre szállhat, mert a helyszínen csónakot is kölcsönözhet. Az érdeklődésre való tekintettel további bővítéseket, vendéglő, valamint 8 új szoba kialakítását tervezik. A szálloda tőszomszédságában épül két teniszpálya is. A szálló mellett ugyancsak jut hely_ a szentendrei lakosok és vízparti tulajdonosok csónakjainak elhelyezésére. B. Z. Az GSemher közzel fogta azt, amit ma bonyolult technikai eszközök serege terel a vég felé, persze, a halat napjainkban is fogják még kézzel, játékos kedvű — és angyali türelmű — gyerkőcök. Gyérül erősen azok sora, akik tudták, mire — és mikor! — szolgál a szegye, a gyalom, a vejsze, a kece, holott egy jó vejsze a 16. században egy borjas tehén árát érte meg. S hol vannak már azok, akik értő kézzel nyúlnak a börcfa után? A hálókötés e nélkülözhetetlen eszköze, múzeumi tárgy lett, s mosolyog- tató hiedelemmé az, hogy holdtöltekor kell a hálót kötni, mert csak az akkor készült alkalmatosság telik meg jól zsákmánnyal. Nosztalgia lenne mindezek felidézése? Nem mindig avítt, nem minden csacskaság, amit borostyánkőként magába zárt a múlt! Mert az egészséges táplálkozással sokat bíbelődő korunkban aligha fölös olvasmány a 17—18. századi szakácskönyvek sora, melyek több mint kétszázféle elkészítési módját adják meg a halnak ... Amint lehetne, kellene tanulni a múlt század hetvenes, nyolcvanas éveiben felbomlott, a (vár) megye Duna menti településeit felölelő céhes halászat szervezési, munkamegosztási. közösségformálási módszereiből fsTa ma követelményeinek talajába átplántálva. Nehezen tanulunk, könnyen felejtünk. Murmellius LexiconjÁnak 1533-ban Krakkóban megjelent magyar fordítása már félreérthetetlenül megkülönbözteti a halat és a halaczkát, azaz a nagy és a kis halat, mi mégis, mindig, mindenütt nagy halat akarunk fogni... Egy-egy testsúly kilogrammra számítva a ponty 150—200 ezer, a harcsa 30 ezer ikrát ívik — és nem rak. mert szívükhöz kapnak a halas emberek! —, ami érthetővé teszi az árkülönbözetet a vendéglői étlapokon. Az már kevésbé érthető, miért annyira szegényes az éttermi kínálat — legtöbbször halászlé, rántott hal, gyakran még ezek sem —, holott a könnyen emészthető, fehérjékben gazdag hús igencsak egészséges étek lehetne. Alig élünk vele. A KGST-or- szágok közül — 1982-ben — a Szovjetunió volt a listavezető, 18,4 kg-os egy főre jutó évi fogyasztással, de másutt is jóval nagyobb ez a szám a mi hazai adatunknál. Persze, a tenger... de: Csehszlovákiában is két és félszer több az egy lakosra vetített fogyasztás a mienkénél! Figyeljük csak: 1950-ben 60 dkg voit az egy főre elosztott évi átlagos meny- nyiség a kiskereskedelmi forgalmazásban, 1970-ben 2,3, 1983-ban 2,6 kilogramm. Nem furcsa, hogy a hetvenes évek közepének — friss, és fagyasztott halat magába foglaló — 12,2 ezer tonnányi áru értékesítéséről szóló adata 1980-ra 8,1 ezer tonnára csökkent, s csak tavaly emelkedett ismét tízezer fölé? Miért, hogy hol sok a hal — és időleges árleszállításokkal csábítják a vevőt —, hol meg szinte semmi? A megye a sporthorgászok paradicsoma, itt van — Százhalombattán a Temperáltvizü Halszaporító Gazdaság — egy nemzetközileg ismert és elismert halbölcsőde, mégis, a ha], mint étkezési hús, ritkaság. Piacon éppúgy, mint a serpenyőben. TraV.'lsrek szántják a tengerek vizét — ez a halászhajók leggyakoribb típusa —, évente 100 millió tonna feletti a világon az összes zsákmány. Ehhez mérten a mi 1938. évi 6.6 ezer, az 1971—75 közötti évek átlagában 21 ezer, s 1983-ban 30 ezer tonnás halászott és tenyésztett hail termelésünk a kicsinynél is kicsinyebb. Csakhogy a hal az az egyetlen állat, amelynek minden porci- kája — testének minden grammja — felhasználható“]. A magyar halászat könyve, Herman Ottó munkája 1887-ben jelent meg, az első, átfogó jogi rendezése a halászatnak 1888-ban történt meg a XIX, törvénycikkel. Majdnem száz esztendő múltán tavaly 530 millió forintért hoztunk be, s 83 millióért exportáltunk halat; elgondolkoztató arányszám. Vácott még a század elején is Nepomuki Szent János napját — május 16. — a halászok búcsúval ünnepelték, azóta azonban sok mindentől búcsút kellett vennünk, tiszta vizektől, halban gazdag patakoktól, tavaktól, folyamoktól, a gyermekek kedvelt játékától, a ha- lacskázástól. Ügy látszik, mi már egyre inkább másként ha- lacskázunk... Mészáros Ottó PenSos és nem vetemedik Üzemi próbán a Charmllies Az új svájci berendezés immár a második Charmilles a gödöllői Ganz Árammérőgyárban, de ez az első ilyen pontos, termelékeny gép. A CNC megmunkálóközporiit készíti el majd a vágólapokat és a bélyeget a sajtoló szerszámokhoz. Ezeket az alkatrészeket eddig kézzel marták, köszörülték a szerszámkészítők. Munkájukra természetesen továbbra is szükség lesz — egyrészt három szerszámkészítő technikus az új berendezést üzemelteti majd, másrészt a szerszámokhoz a többi alkatrész, például a bélyegtartók, ezután is kézi munkát igényelnek. Az új berendezés mindenképpen feloldott egy szűk kapacitást a vállalatnál. A megmunkálóközpont üzemi próbája a napokban kezdődött meg, egy svájci szakember állítja be a berendezést és egyben a három hazai technikust is betanítja, A berendezés nagy előnye — állítják a szakemberek —, hogy ezredpontossággal és nem lágy, hanem edzett alapanyaggal dolgozik. így az később sem vetemedik, meg-, tartja méretét. j ___ Hancsovszki János felvétel« /'; Furu cz Zoltán Kemping-világtalálkozó Magyarországán KI sem kel! csomagolni
