Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-26 / 200. szám

1984. AUGUSZTUS 26.. VASÁRNAP HÉT VILÁGPOLITIKÁI KÉRDÉSÉI BHHBH ■ ■ • • • ..... i , !-'ih.''jj-., 1 - .. . -■■■ > Változatlan az amerikai irányvonal Súlyos feszültségek a Dél afrikai Köztársaságban Újabb hajókat ért találat a Perzsa- (Arab-) öbölben A Republikánus Pártnak a héten lezajlott dallasi tanács­kozását követően döntő sza­kaszába lépett az amerikai el­nökválasztási kampány. A Convention Center épületében összesereglett küldöttek — mint ahogy az előre várható volt —, a Fehér Ház jelenlegi úrára, Ronald Reaganre adták le szavazataikat. Reagan olda­tán alelnökjelöltként a jelen­legi alelnök, George Bush áll. A tanácskozáson megjelent 2 ezer 300 küldött védelmére, bár csaknem ugyanennyi, spe­ciális kiképzést kapott bizton­sági embert vezényeltek ki, semmiféle szenzációszámba menő eseményre nem került Sor. Ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy a konvenció megkezdése előtt tüntetők je­lentek meg a kongresszusi csarnok közelében, hogy a Reagan-kormányzat megnyir­bált szociálpolitikai program­ja ellen tiltakozzanak. Ez az esemény azonban mit sem változtatott azon, hogy a kül­döttek — az egységet de­monstrálva — érdemi vita nélkül fogadták el a párt programtervezetét, amely megerősítette az elmúlt négy esztendő politikai irányvona­lát. MI VÁRHATÓ EZEK UTÁN AZ AMERIKAI KÜL- ÉS BELPOLITIKÁBAN? Reagan, aki csak a tanács­kozás végén jelent meg Dal­lasban, arról próbálta meg­győzni az amerikaiak millióit, hogy újraválasztása után foly­tatódik a gazdasági fellendü­lés. Az elnök ezzel kapcsolat­ban nem bocsátkozott részle­tekbe. Fontosabbnak tartottá, Hogy az ország bajaiért a ko­rábbi demokrata vezetésre hárítsa á "felelősséget. Ha­sonlóképpen vélekedett beszé­dének külpolitikai részében is, ’amikor azt mondta, hogy a Carter-kormányzat idején a Szovjetunió „egymás után ke­belezte be az országokat, míg 1981 óta egyetlen talpalatnyi föld sem került szovjet befo­lyás alá”. Reagan mindezt a fegyver­kezés fokozásával magyarázta, .mert ez, szavai szerint „ismét erőssé tette Amerikát, így er­ről az Egyesült Államok saját biztonsága és a világbéke ér­dekében” nem mondhat le. Az elnök, ' akiről kommentátorok azt állapították meg, hogy sokkal inkább a háborús, mint á tárgyalásos politika hive, a közel-keleti és a közép-ame­rikai helyzet megítélésével kapcsolatban is hasonlóan vé­lekedett, megerősítve azt a korábbi kijelentését, hogy ezekben a térségekben vissza kell állítani a „demokráciát’ Érthető, hogy a Fehér Ház lakójának heves kirohanásai után a szovjet kommentáto­rok mérleget készítve a köz- társasági párt konvenciójáról, azt a következtetést vonták le, hogy a republikánusok ka­landor külpolitikát kívánnak a jövőben is folytatni. Az SZKP központi lapja, a Prav­da az esztelen militarizmus megkoronázásaként jellemzi a dallasi eseményeket. MI TÖRTÉNIK A DÉL­AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG­BAN? A Pieter Botha miniszter- elnök vezette dél-afrikai re­zsim politikájában az utóbbi időben többféle változás is be­következett. A Dél-afrikai Köztársaság szomszédai hala­dó politikai irányvonalat kö­vetnek, vagyis Pretoria „ellen­séges" közegbe került, s eb­ből az elszigeteltségből úgy igyekezett kilépni, hogy tár­gyalásokat kezdett Mozam- bikkal és Angolával, majd sor került a miniszterelnök euró­pai utazására. Bár Botha kí­sérletei nem hoztak áttörést, a nyitásra mégis szükség volt, hogy a washingtoni támoga­tást élvező fajüldöző rendszer megszilárdíthassa a helyzetét a térségben. Az új alkotmány elfogadása, ugyan a vártnál is nagyobb viharokat kavart az ország színesbőrű — többségi — lakosságának körében, Botha célja nem más, mint az, hogy a félvér és az ázsiai lakosság bizalmát megnyerje, azzal, hogy látszatjogokat biz­tosít a számukra. A Biztonsá­gi Tanács az új alkotmány el­fogadását úgy ítélte meg, hogy az nem más, „mint az őslakos afrikai többség nemzeti lété­nek faegsemmisitésére irá­nyuló folyamat, amely az apartheid-rendszer megerősí­tését szolgálja”1 Tegyük még hozzá; mindezt úgy te^zi, .hogy szembeállítja egymással. .. az őslakosságot, valamirit a félvér és az ázsiai származású embereket. Ez pe­dig újabb jsúlyos feszültségek elindítója lehet az országban. MI TÖRTÉNIK A KÖZEL­ÉS KÖZÉP-KELETEN? Amíg Libanon — ahol a hé­ten sem hallgattak a fegyve­rek — az ország megszállva tartott déli területein életbe léptetett izraeli elnyomó in tézkedések miatt fordult pa nasszal az ENSZ Biztonsági Tanácsához, addig Tel Aviv- ban újabb kísérletek történtek a kormányalakításra. Közben a Szuezi-csatorna és a Vörös-tenger térségében folytatódott a titokzatos ten­geri aknák felkutatása, eddig kevés eredménnyel. Hírma­gyarázók az üggyel kapcsolat­ban megállapítják, a robbanó­szerkezetek esetleges kiemelé­se után is csak csekély annak a lehetősége, hogy megálla­pítható legyen: melyik ország helyezte el azokat a tenger­ben. Bár biztosat senki sem tud, Egyiptom, amely a leg­többet veszíthet, ismét Líbiát vádolta meg a tengeri aknák elhelyezésével, de jutott a vá­dakból Iránnak is. Mivel Kai­ró korábban már jelezte, hogy azoknak az országoknak a ha­jóit nem engedi áthaladni a Szuezi-csatornán, amelyek a robbanószerkezeteket elhelyez­ték, Teheránban válaszként bejelentették, hogy ismét ten­geri célpontok ellen fognak támadást intézni a Perzsa- (Arab-)öbölben, ha Egyiptom az iráni hajókra is kiterjeszti ezt a fenyegetését. S hogy nemcsak a Vörös­tenger térségében, s nemcsak az aknák veszélyeztetik a ha­jók biztonságát, arra újabb bizonyíték, hogy a héten két ,n'agy tengeri célpontot” is rakétatalálat ért a Harg-sziget közelében. Ezt Bagdadban je­lentették be, azzal a hírrel együtt, hogy ismét heves har­cok folynak az iraki—iráni frontvonalon. Vagyis a közel- és közép­keleti események alakulása nem hozott lényegi változást az elmúlt héten. Az arab or­szágok közötti megosztottság­ban egyhamar aligha kerülhet sor gyökeres változásokra. Ez pedig mindenképpen az Egye­sült Államok militarista kö­reinek érdekeit szolgálja, hi­szen az oszd meg és uralkodj elve alapián, tovább fokozhat­ja a jelenleg is meglevő katonai nyomást a térség országaira. ■ Cs. J. TASZSZ-közlemény Szovjet robotrepülá' „A Szovjetunióban jelenleg sikeres kísérletek folynak szá­razföldi indítású nagy hatótá­volságú manőverező robotre- pülőgépekkel” — ez áll a szovjet honvédelmi minisz­tériumra hivatkozó TASZSZ- jelentésben. Ez leszögezi: az Egyesült Államokban eről­tetett ütemben folyik az új tá­madó fegyverfajták és -típusok, egyebek között légi, tengeri és szárazföld indítású manőve­rező robotrepülőgépek létre­hozása. Konsztantyin Csernyenko levele Manchesterbe Fegyvermentes övezeteket Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke le­velet intézett az angliai Manchester város polgármes­teréhez, kifejtve benne a Szov­jetuniónak a nukleáris fegy­verektől mentes zónák létesí­tésével kapcsolatos álláspont­ját. Ez év áprilisában az an­gol város adott otthont az atomfegyvermentes övezetek­ről tárgyaló első nemzetközi konferenciának, s Manchester Neues Deutsehland-cikk a Dregger-nyüatkozatról Szándékosan zavaró akció Az ADN hírügynökség is­mertette a Neues Deutschland szombati kommentárját, ame­lyet az NSZEP központi lap­ja Alfred Dreggernek, a CDU—CSU parlamenti frak­ciója vezetőjének támadó han­gú sajtónyilatkozatához fű­zött. A kommentár megbélyegzi Dreggernek „az NDK állam­főjének esetleges NSZK-beli látogatása elleni botrányos és provokatív kirohanásait” és megállapítja, hogy azok „szán­dékosan az NDK és az NSZK közötti jó kapcsolatok kialaku­lása ellen irányulnak.” „Senki számára sem lehet kétséges, hogy az NDK államtanácsá­nak elnöke ilyen dolgok láttán nem erőlteti az NSZK-ba való látogatást" — szögezi le a Neues Deutschland. „A nemzetközi közvélemény, amint ezt Dregger úr kiroha­násainak világméretű vissz­hangja is mutatja, nagyon jól megértette, miről is van szó. Arról, hogy az NDK államta­nácsa elnökének esetleges NSZK-beli látogatására, India felszólítására Dubaiban Megadták magukat a géprablók Dubaiban vesztegelt még szombat kora este az indiai lé­gitársaságnak az a repülőgépe, melyet szikh szélsőségesek pénteken Pakisztánba térítet­tek el. A repülőgép szombatra virradóra repült Karacsibólaz Egyesült Arab Emírségekhez tartozó Dubaiba. A géprablók megpróbálták rávenni az Emír­ségek hatóságait, hogy töltsék fel üzemanyaggal a repülő­gépet. Ennek fejében felaján­lották a közel 80 utas szaba­don bocsátását. A dubai repü­lőteret egy időre lezárták a forgalom elől. Az indiai kormány éjszakai ülése után úgy döntött, hogy nem teljesíti a géprablók kö­veteléseit, és az Emírségekben akkreditált nagykövete útján megadásra szólította fel őket. Szombaton dubai repülő­terére érkezett egy másik in­diai repülőgép is, amely az esetleges kiszabaduló utaso­kat szállítaná el. Két koráb­ban elengedett utas e'mondta, hogy a géprablók legkevesebb hatan vannak, pisztolyokkal és benzimespalackokkal van­nak felfegyverkezve. Szombat este megadták ma­gukat Dubaiban a hatóságok nak az indiai repülőgép el­rablói. Valamennyi utas és a teljes személyzet elhagyta a gépet — közölte az indiai nagykövetség szóvivője Abu Dhabiban, az Egyesült Arab Emírségek fővárosában. A szabadon engedett túszokat a repülőtér várótermébe szállí­tották. NAMÍBIA NEVÉVEL szin­te naponta találkozhatunk a hírekben. Egymillió, emberhez méltó életre, szabad hazára vágyó afrikai él földjén — évtizedek óta rabságban, em­bertelen körülmények kö­zött ... Namíbia, az egykori Délnyu- gat-Afrika a múlt század vé­gétől német gyarmat volt. Népszövetségi mandátumként az‘ első világháború után ke­rült a Dél-afrikai Unió, a mai Dél-afrikai Köztársaság kezébe. A pretoriai fajüldöző rezsim azóta foggal-köröm­mel őrzi ezt az ásványkin­csekben gazdag, stratégiailag fontos területei. Gyakorlatilag az ötödik tartományává tet­te, a fajüldözés, az elnyomás teljes eszköztárát bevetette az itt élőkkel szemben. Tizennyolc esztendeje ezen a napon Namíbiában is meg­tört a jég. A függetlenségéért küzdő Délnyugat-afrikai Népi Szervezet, a SWÁPO harcosai ekkor hajtották végre első fegyveres támadásukat a meg­szálló dél-afrikai csapatokkal szemben. Ezt ä bátor tettet áztán újabbak és újabbrk kö­vették. Idővel a SWAPO poli­tikai és. diplomáciai küzdelmét !Jegyzet NAMÍBIA NAPJA is elindította. Ennek eredmé­nye, hogy az ENSZ és az Af­rikai Egységszervezet a namí- biai nép törvényes képviselő­jének ismerte el, a Bizton­sági Tanács pedig 1978-ban, 435-ös határozatában kimond­ta: Namíbia — az ENSZ fel­ügyeletével és ellenőrzésével tartandó szabad választások útján — nyerje el független­ségét. A világszervezet első lépésként a hazafiak és a déi- afrikai csapatok közötti tűz­szünet megkötését, majd a dél­afrikai katonák kivonását irá­nyozta elő. A Dél-afrikai Köztársaság, annak tudatában, hogy a való­ban szabad választásokból a SWAPO kerülne ki győztesen, a 435-ös határozat megtorpe­dózására különböző manőve­rekbe kezdett. Sokatmondó példa erre a dél-afrikai mi­niszterelnök júniusi nyugat­európai körútja, amelyen ar­ra próbálta rábírni vendéglá­amelynek eddig sem az idő­pontját, sem témakatalógusát vagy programját nem egyez­tették, ne kerüljön sor. Erre irányul a dolog, és bizonyos erők, amelyek egyáltalán nem nélkülözik a befolyást,, máris ennek megfelelő légkört te­remtenek” — állapítja meg a kommentár írója, majd rá­mutat: nem titok, hogy továb­bi zavaró akciók vannak elő­készületben. Erich Honeckernek, az NDK államtanácsa elnökének szeptember végére tervezett NSZK-beli látogatása nagy je­lentőségű az európai helyzet alakulása szempontjából, és ezért méltó körülmények kö zött sorra kell kerülnie — je­lentette ki az ARD nyugatnémet televízióállomás péntek éjjeli adásában Hans-Dietrich Gen­scher, az NSZK külügymi­nisztere. A „méltó körülmények” ki­fejezéssel Genscher Alfred Dreggernek, a CDU—CSU par­lamenti frakciója elnökének a látogatás ellen irányuló nyilatkozatára -...válaszok. A külügyminiszter- - határozottan visszautasította Dregger táma­dását, és hangsúlyozta, hogy az NDK és az NSZK viszonya pozitív szerepet játszik, játsz­hat a kelet—nyugati kapcsola­tokban. polgármestere, aki egyben a konferencia titkárának tisztét is betölti, levélben kérte fel Csernyenkót, hogy fejtse ki a Szovjetunió e kérdéskörrel kapcsolatos véleményét. Moszkvában szombaton köz­zétett válaszában, a szovjet vezető leszögezi, hogy a nuk­leáris fegyverektől mentes övezetek létesítése fontos te­rülete a biztonság megszilár­dításáért vívott harcnak. Az ilyen zónákra vonatkozó el­képzelés nem utópia, s az en­nek érdekében tett erőfeszíté­sek már hoztak is bizonyos eredményeket. A Szovjetunió más szocialista országokkal együtt határozottan síkraszáll azért, hogy nukleáris fegyve­rektől mentes övezeteket hoz­zanak létre többek között Észak-Európában és a Balká­non, vonják ki a harctéri nuk­leáris fegyvereket Közép-Eu- rópa meghatározott körzetei­ből, és mentesítsék a konti­nenst minden közepes hatótá­volságú és harcászati nukleá­ris fegyvertől. Válaszában Csernyenko megállapítja, hogy az áprilisi manchesteri konferencia, s az ott elfogadott dokumentumok tanúsága szerint, világszerte nő a nyugtalanság a nukleá­ris háború veszélye miatt. A közvélemény egyre inkább tudatára ébred annak, hogy a leghatározottabb és legsürgő­sebb intézkedésekre van szük­ség, mert csak így hárítható el az emberiség nukleáris megsemmisülésének veszélye. Reményt keltő jelenség, hogy e kérdésekkel ma már sok ország helyi közigazgatási szervei is foglalkoznak. A Szovjetunió politikája tö­kéletes összhangban áll az atomfegyvermentes övezetek megteremtéséért küzdő moz­galom célkitűzéseivel. A Szov­jetunió, egyoldalúan vállalta, hogy nem alkalmazza elsőként a nukleáris fegyvert. Nem ve­ti he ezt ' az' eszközt azon ál­lamok ellen, amelyek lemon­danak 3 nukleáris fegyver gyártásáról, és megszerzéséről, s nem tartanak ilyen fegy­vert területükön — szögezi le Konsztantyin Csernyenko vá­lasza. A Pentagon „robbanóövezet" terve Nyugtcdaaság Nyuget-Európában Ezek az államok szintén részt vesznek a namíbiai urán- és gyémántlelőhelyek kiaknázá­sában, s attól tartanak, hogy a SWAPO hatalomra kerülé­sével ez a kincsesbánya elvész h számukra. A felszabadító szervezet­nek ilyen körülmények között nem marad más választása, mint a harc fokozása a csa­tatéren és a nemzetközi po­rondon egyaránt. Nem kilátás­talan ez a küzdelem? — ve­tődhet fel a kérdés. Nos, jó egy évtizede kilátástalannak tűnt az angolai és a mozambi­ki nép harca is a portugál gyarmatosítókkal szemben, végül mégis siker koronázta, öt esztendeje hasonló volt a helyzet a fajüldöző Rhodesia esetében: ma ezt az országot Zimbabwe néven emlegetik, ahol a lakosság többségét ki­tevő afrikaiak maguk formál­hatják sorsukat. A MAI NAP A NAMÍ­BIÁKÉ. Velük érez együtt, harcuk sikerét kívánja a vilá­gon minden jóérzésű embor. Velük együtt bízunk abban, hogy eltűnik Afrika utolsó gyarmata, s a helyén megszü­letik a szabad Namíbia. K. M. Nagy nyugtalanságot oko­zott Európában az Egyesült Államok provokatív militaris­ta terve, hogy az európai föld­részen, a szocialista országok­kal közös határ mentén egyfajta „robbanóövezetet”, vagyis folyékony robbanó­anyaggal töltött, több kilomé­ter hosszú csőrendszert létesít, amelyet „szükség” esetén fel­robbantanának. Ludwig Stiegler, a Bundes­tag szociáldemokrata képvise­lője felszólította Kohl kancel­lárt, közölje a közvélemény­nyel, vajon tájékoztatták-e a nyugatnémet kormányt a Pen­tagon veszélyes terveiről, va­lamint arról, hogy Wilsek- Grafenwöhr bajor város kö­zelében kipróbálták az új ha­lált hozó fegyvert. Eljött az ideje annak — hangsúlyozta a képviselő —, hogy az NSZK népe megtudja, az Egyesült Államok milyen katonai kísér­leteket folytat még ezen kívül országa területén. Ez az újabb amerikai pro­vokáció megerősíti azt, hogy Reagan elnök nem mondott le Európa potenciális csatatér­ré való változtatásáról — írta a L’Humanité, a Francia Kommunista Párt központi lapja. — A valóságos szovjet- ellenes skizofréniában szenve­dő Iieay an elnök fokozza . a Szovjetunióval szembeni pro­vokációkat. Ezúttal rendkívü­lien komoly a dolog. Ha létre­hozzák a „robbanóövezetet” azután, hogy Nyugat-Európá- ban rendszerbe állították a Pershing—2 rakétákat és a robotrepülőgépeket, ez . újabb lépés lenne a háborús eszka­láció felé — mutatott rá a lap. A NATO egyik szóvivője Brüsszelben kijelentette, hogy a Pentagon rendelkezik egy ilyen „robbanóövezet” Közép- Európában való létrehozásá­nak terveivel, majd hozzá­fűzte: a NATO tagállamai „állandó és energikus kutatá­sokat, vizsgálatokat folytatnak a legkülönbözőbb fajtájú kor­szerű katonai eszközök töké­letesítése terén”. Ezek közé tartozik az a terv, amelj*et A. Smith, a Pentagonban „euró­pai problémákkal” foglalkozó amerikai tábornok ismertetett nyugat-európai parlamenti képviselőkkel. Anyahajé a Vörös-tengeren Ürügy a katomi jelenlétre Az amerikai hadügyminisz­térium képviselője pénteken Washingtonban bejelentette, a Reagan-kormány úgy döntött, hogy a Vörös-tenger övezeté­be irányítja az „America” repülőgép-anyahajót. A hadá­szati fontosságú térségben je­lenleg aknaszedés ürügyén az Egyesült Államok és más NATO-országok több hadiha­jója tartózkodik. A líbiai külügyminiszté­rium szombati nyilatkozatá­ban újból kifejtette, hogy az Egyesült Államokat és szövet­ségeseit terheli a felelősség a Vörös-tenger elaknásításáért. Tripoli véleményé szerint Wa­shington és szövetségeséi ily módón próbálnak ürügyet te­remteni ahhoz, hogy e nagy fontosságú övezetben kiépít­sék katonai jelenlétüket. tóit, hogy a NATO — tehát ne az ENSZ — tagjai vállal­ják Namíbia ellenőrzését. Ha­sonló a célja annak a pretoriai követelésnek is, amely Namí­bia függetlenségének megadá­sát a kubai csapatok Angolá­ból történő kivonásához köti. Nyilvánvaló, hogy ez kizáró­lag az említett két országra tartozó ügy. Miért nem tesz eleget a Dél- afrikai Köztársaság az im­már világméretű követelésnek, miért nem hajlandó lemonda­ni Namíbiáról? Kézenfekvő a magyarázat. Óriási a gazdasá­gi érdekeltsége és haszna ezen á területen. Másrészt attól tart, ha Namíbiában enged, előbb-utóbb engednie kell odahaza is, ahol az afrikai többséget hasonló elnyomás alatt tartja. S nem sieti el a dolgot azért sem, mert egyes tőkés országok, mindenekelőtt az Egyesült Államok támo­gatja namíbiai politikáját.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents