Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-23 / 197. szám
4 1984. AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK Könyv, olvasás, nevelés Nem munkaerőt, embert nevelünk Leírt szó nélkül nincs elvont gondolkodás „Ment-e a könyvek által a világ elébb?" — Vörösmarty töprengő kérdése szenvedélyes válaszra késztet: ment bizony, csakis azok által, hiszen könyvek, írásbeliség nélkül megszűnne létezni az emberiség memóriája, s kezdhetné minden nemzedék elölről ugyanazt. Fejlődés helyett helybenjárás lenne osztályrészünk. Semmi kétség, értékeljük és vásároljuk a könyvet, mégis el kell gondolkoznunk azon, hogy azért a vásárlás mégsem azonos az olvasással. Miközben mindennek felfelé szökik az ára, a könyveké is, de könyv még mindig viszonylag olcsó ajándék, miközben szép, mutatós, vonzó. Aztán meg annyi eredményt mégiscsak elértek a médiák, hogy lábrakapott némi egészséges sznobizmus — ez utóbbi sem megvetendő, mert lendítőerővé válhat —, amely azt sugallja, hogy könyvnek pedig lennie kell a lakásban. Még csak nem is feltétlenül díszletként, álorcaként, elhitetni akarván, hogy itt okos emberek laknak, hanem bizakodással: mire megnő a gyerek, lesz mit olvasnia, valamikor tán nekünk is jut rá időnk... Ha egyelőre nem is. Megtartja uralmát A KSH szabadidő-mérlege szerint 1963-ban a férfiaknak átlagosan napi 54 perc, a nőknek 36 jutott olvasásra, míg 1977-ben már csak 46, illetve 28. Ellenben tv-nézésre 1963- ban mindként nemnél 24 perc jutott, míg 1977-ben a férfiaknak 1 óra 34 perc, a nőknek 1 óra 21 perc. Az átlag persze sok mindent elfed, de irányulást mégis jelez. Az adatok nem a Gutenberg galaxisért keltenek aggodalmat, hanem önmagunkért. Mert a könyvet nem kell félteni, megáll az magáért, megtartja uralmát, mint az emberi közlés legfontosabb, pótolhatatlan eszköze. Írás, leírt szó nélkül nincs elvont gondolkodás. Ami azonban félő és félthető: hovatovább megint keveseké lesz, beavatottaké, míg a többség körülüli a képernyőt, mint távoli ősök a rhapsodost, a homéroszi korban. De még ha csupán Homérosz szólna is: a néző ismeretei felületesek maradnak, ha a hallottak nyomán nem nyúl könyvhöz, ha a látvány nem indítja el az elmélyült, gondolkodó ismeretszerzés felé. Időben elsajátítani És mivel a felnőtt-modell a gyermekek számára is mérvadó, tarthatunk tőle, hogy a gyerekkori olvasóláz múltával közülük is kevesebben maradnak meg a könyv bűvöletében. Véletlen, de jelképesnek is tekinthető: az idei könyvhét megnyitásának napján tájékoztatták az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai az újságírókat az olvasástanítás különféle módszereinek használatáról, és a mai «kisiskolások olvasási nehézségeiről. Ami sajnos sokaknál megfigyelhető (sok benyomás éri őket, szétszórtabbak, felületesebbek, kivált a városiak), noha az írás-olvasás kezdeti nehézségei nem függenek ösz- sze az értelmi képességekkel! Akár lángész is lakhat abban a kisiskolásban, aki nehezen barátkozik meg a betűvetéssel, sőt ki is bontakozhat, ha kellő gondot fordítanak rá, és törődnek fejlődésével. Itt rejlik az iskola óriási szerepe az egyenlő esélyek megteremtésében, hiszen az értelmiségi szülő nem sajnál időt, fáradságot; színes szórakoztató, nagy betűs, kéipes könyveket vesz, azokból gyakoroltatja csemetéjével az olvasást, és lábujjhégyen jár, ha az leckéjét írja. De akinek erre se ideje, se tudása, se igénye nincsen?! Az olvasás elsajátításának nehéz vagy könnyű volta nem fokmérője az értelmi képességeknek — de hat rájuk. Aki időben el nem sajátította az olvasás technikáját, az később nem tudja megtanulni a számára kiböngészhetetlen szövegeket, nem képes hozzáolvasni a tanultakhoz, pedig ez ma már nélkülözhetetlen, mivel szerencsére szakítottunk az „egykönyves” (tankönyv) okÉrtékes leletek A királynék városa Ismét igazuk lett a krónikáknak: megtalálták a régészek a Somogy megyei Segesd határában a királynék egyik középkori városának központját, annak a gótikus palotának a maradványait, amelyben a korabeli tudósítások szerint a muhi csata után IV. Béla király öccse — a csatában súlyosan megsebesült Kálmán herceg — is megpihent. Hasonló épületmaradványokat eddig csak Budán és Sopron területén találtak. Ennek, a már önmagában is jelentős régészeti eseménynek van még egy másik jelentős vonatkozása is: a palota közelében rábukkantak Somogy megye feltehetően első gótikus templomának alapfalaira. Az eredményes ásatások során több tonna értékes lelet — használati tárgy, szerszám, ékszer. fegyver, csontváz stb. — került felszínre. A különböző mélységből származó leletekből szinte pontosan meg lehet határózni a királynék hajdani városának fejlődését, lakóinak életét. Meghökkentően apró részletekre is fény derült. Így például — a csontleletek alapján — nyilvánvaló, hogy a középkorban még medvék is garázdálkodtak a Segesd környéki erdőkben. Bécsi és velencei kerámiák arról árulkodnak, hogy a hajdani városnak fejlett kereskedelme volt. A szép mívű könvweretek egv valamikor volt gazdag könyvtárról vallanak, a serlégek és a szőlőművelő eszközök pedig a bortermelés fejlettségéről. Az ásatásokat jövőre folytatják. Ügy viseli tömött bajuszát, mint valami ékszert. Azon sem csodálkoznék, ha a markáns szőrpamacs megszólalna: kérem, ez az arc, ez az ember hozzám tartozik! Mi jellemző még rá? Sokoldalú, művelt, nyughatatlan, netán okos, aki jól forgatja a szót? Mind egyszerre, vagy egyik sem. Nem fér bele egyetlen skatulyába se. Szilas Zoltán ahhoz a korosztályhoz tartozik, amelyik József Attilán, Keruacon, Ginsbergen nevelkedett, autóstoppal szelte át az országhatárokat. Akkor nem értettük igazán, csak szajkóztuk a verseket — mondja. Tényleg így volt, hiszen a 60-as években annyi mindent kellett egyszerre befogadnunk, hogy a valódi érték gyakran kisiklott agyunkból. Azért valamit mindenki megmentett magának. az 6 esetében ez az irodalom, a művészet szeretető. Persze, már korábban kezdődött. Édesapja sportköri elnök, népszínművek rendezője, kultúrigazgató egy személyben. Az Esztergom környéki kis faluból. Tátrai elszármazott fiú titatással; lemarad tehát, kedvét veszti. Gyönge bizonyítványával nem mehet középiskolába, hiába lappang benne valamilyen képesség, az olvasásképtelenség elfedi, elnyomja, mint virágot a dudva; a kudarcok megutáltatják vele a könyveket; a szabad időt megszállja az unalom, s ami még rosszabb: a sikertelenség szembefordítja iskolával, tanárral, eredményesebb társakkal, az egész világgal. A dac rossz tanácsadó, a következő lépés könnyen vezet a szipuzáshoz, a csövezéshez, az alkoholhoz. Hűségesnek maradni Merész állítás lenne megkockáztatni, hogy a könyv abszolút biztos immunizáló- szer mindenfajta félrecsúszás ellen, de bizonyos, hogy a kallódó fiatalok között felettébb ritkán akad művelt könyvbarát, az erőszakos cselekedetek elkövetői között pedig szinte soha. A nagy számok törvénye alatt nyilvánvaló: minél alacsonyabb az iskolázottság szintje, minél kevésbé lel valaki örömet, vigaszt, feledést a szellemi élvezetekben, annál veszélyeztetettebb, annál könnyebben csúszhat a mélybe. Az esztétikai és az erkölcsi nevelés egy töröl fakad: az ifjúságvédelem az olvasás tanításánál kezdődik. Kezdődik, de a folytatás sem mellékes. Rendhagyó irodalomórát tartottam egy kis faluban. Okos, tájékozott, lényeglátó gyerekek gyűlitek össze a könyvtárban, élvezet volt beszélgetni velük, látszott, hogy gondos pedagógus keze alól jöttek. Megmaradnak-e olvasóknak, amikor már ingázni fognak? , De jó is lenne valamennyit megtartani a könyv hűségében! De jó is lenne, ha a felnőttek gyakori példája nem ragadná el őket, elhitetvén velük, hogy az olvasás csak a ráérőknek, a gyerekeknek, s az öregeknek való! De ehhez az is kellene, hogy megnőjön a könyv, az irodalom becsülete az életben, az iskolában egyaránt, s hogy központi kérdéssé váljék: tudnak-e a gyerekek szépen beszélni, olvasni, szinesen-szabatosan fogalmazni, hibátlanul írni? Jó lenne belátnunk végre, hogy nemcsak az a fontos, amiből élünk! Hogy nem munkaerőt, hanem embert nevelünk. És aki talpig ember, az munkaerőnek is jobb ... Bozóky Éva zenhárom éves korában állathangokat utánoz a kulisszák mögött, majd később komolyabb szerepeket osztanak rá. Az esztergomi klubszínpaddal három aranyéremmel tér haza az országos amatőrfesztiválokról. Nem találja a helyét. Volt segéd- és betanított munkás, faszárító, és ki tudja még, micsoda. A munkakönyvében 13 bejegyzés mesél a kalandozásokról. A 70-es évek elején az esztergomi Városi Tanács szabálysértési előadója. Ebben a minőségében bekerül a hivatali futballcsapatba, a Dorogi Tanács ellen játszanak. A szünetben félrehívják: Te, Zoli, nincs kedved Vajnán művelődési házat vezetni? Csak a térképről ismeri a falut, kimegy, körülnéz, elvállalja. Izgatja, hogy mit lehet tenni egy ilyen apró településen, s hogy tényleg érdektelen-e a falusi nép. Hamarosan neves művészek adják egvmásnak az ajtót, a házi galériában tárlatokat rendeznek, s a közönség mérj a Kassák- és Vasarely-kl- állításra is kíváncsi. Megalakult a dzsesszklub, a művéMoszkvai Művész Színház V endégszereplés Szeptember 7-én a győri Kisfaludy Színházban kezdi meg magyarországi vendég- szereplését a moszkvai Művész Színház, Csehov „Sirály” című darabjának előadásával. Szeptember 8-án Moliére „Tartuffe”-jét adja elő az együttes Győrött. Ezután Budapesten lép színpadra a 90 tagú társulat: a Nemzeti Színházban szeptember 10-én a „Sirályt”, szeptember 11-én pedig a „Tartuffe”-t játssza, szeptember 13—14-én pedig a Madách Színházban Mihail Satrov „Így győztünk” című színdarabjával lép fel. A XX. századi realista színjátszás, az orosz-szovjet színháztörténet egyik legnagyobb hatású együttese, gmely alapításakor új törekvéseit elsősorban Csehov színpadi műveivel valósította meg, jelenlegi irányvonala pedig mindenekelőtt a hagyományok tiszteletét, az alapító Szta- nyiszlavszkij és Nyemirovics- Dancsenko tanításainak korszerű alkalmazását tükrözi — legutóbb 1977-ben vendégsze- ‘repelt hazánkban. Akkor Miskolcon és Budapesten lépett fel. A yilág színháztörténetében fontos helyet betöltő moszkvai színház a magyar színházművészetben mindig fokozott érdeklődésre tarthatott számot. Előadásait ezúttal is érdeklődés előzi meg mind a szakmai, mind a közönség körében. Annál is inkább, mivel Csehov „Sirály”- át olyan nagy művész rendezi, mint Oleg Jefremov, állami díjas kiváló művész, a Szovjetunió népművésze, a színház főrendezője; a „Tartuffe”-t pedig Anatolij Efrosz, az OSZSZK érdemes művésze, a Taganka Színház művészeti vezetője. Citta di Castello Bar í- ók-fesztivál Magyar fesztivált rendeznek az idén augusztus 29. és szeptember 10. között az olaszországi Cilia di Castellóban, a hagyományos nemzetközi fesztiválon. A rendezvényen kiváló magyar szólisták és együttesek tolmácsolásában hangzik el a szerző számos kamarazenei műve. Két hangversenyen hallhatják a fesztivál résztvevői Bartók hat vonósnégyesét a Bartók-vonósnégyes előadásában, ugyancsak két hangversenyen csendülnek fel szonátái Kovács Dénes hegedű- művész és Szabó Csilla zongoraművész interpretálásában. szetl szakkör. Kicsi a művelődési ház, ezért a szolgálati lakás egyik szobájában tanítják a gyerekeket a fazekasmesterségre. Közben, csak úgy mellékesen, második helyen végez a MUOSZ tehetségkutató pályázatán, több lapban rendszeresen publikál, foglalkoztatja a rádió. Alapfokú könyvtárosi és színházrendezői képesítést szerez. Aztán Dorogra kerül, a művelődési otthon művészeti vezetője. Közben Pilisvörösváron fölépül a művelődési ház, ott próbál szerencsét. A csoportok munkáját irányítja, előadásokat szervez. Legszívesebben a gyerekekkel tölti az idejét, ám nem kezeli őket gyerekként. Csak ember van, az egyik tapasztaltabb, a másik nem — mondja. Ügy rajongják körül mint egy óvónőt. A Pogácsa színpad a múltból meríti műsorát. Megkeresi a környékbeli öregeket, összegyűjti a régi történeteket, a sváb anekdotákat. Szilas Zoltán a dramaturg, a rendező, a gyerekek pedig komoly-serényen, sziporkázva eljátsszák. Most is próba lesz. gyülekeznek az apróságok. Nem tűrik soká a várakozást. Az ajtóban egy kócos fej jelenik meg, korholóan szól: Na de Zoli, gyere már! Kövess László bHeti filmtegyzetb Egy tiszta nő Nastassja Kinski (balról), az Egy tiszta nó főszereplője Csak Szabó Lőrinc nagyszerű fordításában kapta a regényhez tökéletesen illő Egy tiszta nő címet Thomas Hardy (1836—1901) angol író Tess of the D’Urbervilles (D’Urber- ville Teri; A D’Urbarville-ék Terije) című, 1891-ben írt regénye. Am hiába jelzi pompásan a magyar cím, hogy a könyv hősnője, Tess, valóban „egy tiszta nő”, akit meghurcol, megaláz, tönkretesz, végül gyilkosságba hajszol az élete, a sorsa — az angol cím mégis többet árul el a regény belső kon f li k tusairól. Amint ugyanis a megírás dátuma is jelzi, ez a könyv a legviktoriánusabb Angliában keletkezett. Abban a periódusban, amelyben még fennen virágzott az óriási brit birodalom az akkor már ötvennegye- dik (!) éve uralkodó Viktória királynő matrónad személyiségének égisze alatt. A föld legnagyobb ipari és kereskedelmi hatalma, leghatalmasabb gyarmatbirodalma, legerősebb haditengerészete egyfelől — a legbigottabb vallásosság, a legridegebb osztályelkülönülés, a legkizsákmányoltabb munkásosztály, a legáthághatatla- nabb morális korlátok, a legmerevebb tradícióőrzés másfelől: ez volt (többek között) a viktoriánus kor Angliája. Thomas Hardy regénye, s hőse. a tiszta, naiv, becsületes és jó Tess, ezt a közeget bírálja, ezt a társadalmat teszi felelőssé Tess elrontott életéért, tragikus pusztulásáért — anélkül, hogy egyetlen direkt, politizáló mondatot leírna a könyvben. Az ábrázolás nagy- szerűsége éppen abban rejlik, hogy Hardy csak megmutat, a kissé érzelmes angol realizmus stiláris eredményeihez a lélektani regény modernebb eszközeit keverve — de amit megmutat, az vádirat a viktoriánus erkölcsök álszent, szemforgató normái, a vagyonos osztályok — főként az arisztokrácia — felelőtlen, cinikus életszemlélete és életvitele, a valódi és őszinte emberi értékek helyett a sznob képmutatást, a felfelé dörgölőzést becsülő társadalmi szemlélet ellen. A nálunk is sok kiadásban megjelent, népszerű regény cselekménye igen röviden elmondható: a szegény Durbey- field családról kiderül, hogy ősi és gazdag nemesi família, a D’Urberville család utolsó leszármazottjai. Tess, a szép és erkölcsös lány elmegy a régi nevet és címet már csak megvásárolt gazdag D’Urberville- ékhez, ahol a léha, cinikus Alec elcsábítja. Tess a szégyenével visszamegy a falujába, a kisgyereke meghal. Hosszú szenvedés után a lány végre rátalálna az igazi szerelemre egy lelkészfi személyében — de amikor az esküvőjük után Tess mindent bevall a fiúnak, az, nem bírván felülemelkedni az őseitől örökölt merev és bigott szemléletén, otthagyja Tesst. Alec azonban, megron- tója és tönkretevője, ismét rátalál. Maga mellé* kényeszíti, egy darabig együtt élnek. Angel, Tess törvényes férje egy idő múlva felbukkan. Tess élete végleg zátonyra kerül: sem Angelt nem tudja már igazán szeretni, sem Alecet nem képes elviselni többé. Egy kétségbeesett pillanatában megöli Alecet, majd elmenekül Angellel. Hamarosan elfogják azonban, Tesst halálra ítélik és ki is végzik. Az Egy tiszta nő az egyik legmegindítóbb könyv a modern regényirodalomban — anélkül, hogy hatásvadász, érzelgős, nyúlósan könnyfacsaró lenne akár egyetlen sor erejéig is. Hardy stílusművészete és ábrázolóképességének ereje megóvja ettől. Ha viszont más műfajba kerül át, az elgics- csesedés veszélye fokozottan fennáll. Ezért volt félő, hogy a filmváltozat, melyet a nálunk is jól ismert rendező, Roman Polanski készített 1979- ben, elmegy a neoromantika, a neoszentimentalizmus irá- ínyába, s a megható, de kemény műből szirupos film keletkezik. Polanski becsületére legyen mondva: sikerült kikerülnie ezt a csapdát. Kétrészes filmje alapjában véve hű a regényhez, annak szelleméhez, anélkül, hogy felerősítené annak erkölcskritikai vonásait a mi mai ízlésünkhöz, vagy hogy Tess tragédiáját könnyfacsaró eszközökkel kívánná előadni. Elsősorban azzal remekel a rendező, hogy — bár a forgatás Franciaországban, Bretagne és Normandia tájain zajlott — tökéletesen képes felidézni a XIX. század utolsó évtizedeinek Angliáját, a délnyugati Wessex falvait, városkáit, mezőit, erdőit, s az egyes házak, lakások, kastélyod belső képét is. Ez a párját ritkító hitelesség néha elébe is lép a történet lélektani és társadalmi vonatkozásainak: többet kapunk abból, hogy milyen környezetben ment végbe Tess drámája, mint magából a drámából, melynek fontos fordulatait Polanski többször is csak jelzi. A film másik nagy értéke azonban szinte feledteti valamennyi fogyatékosságát. Po- lanskinak ugyanis . sikerült Tess szerepére egy olyan színésznőt találni, aki ha Hardy hősnőjének alakját nem is egészen fedi, Polanski elképzelésének és a mi mai Tess-ké- pünknek tökéletesen megfelel. Nastassja Kinsldről van szó, erről a varázslatosan szép, egész lényében valami végzetes kiszolgáltatottságot és tragédiát előre sejtető-éreztető, nagyon fiatal színésznőről, aki rendkívüli egyszerűséggel, finomsággal éli át Tess végzetes sorsát. Igaz ugyan, hogy ez az alakítás némiképp megváltoztatja az arányokat, mivel a regény szerelmi szálait erősíti fel, s kevésbé érzékelteti azt a rideg viktoriánus morális közeget, melyben a tragédia végbement (s mely tulajdonképpen létrehívta a tragédiát), Nastassja Kinski mégis nagy felfedezés. Ezzel az alakítással lett sztárrá; legújabb filmje, a Párizs, Texas az idei cannes-i fesztiválon már Arany Pálmát nyert. Rossz fiú A nagyon fiatalon nemrég elhunyt francia' Patrick De- waere utolsó előtti filmje majdnem önéletrajzi ihletésű; egy kábítószeres fiúról szól, aki nagy nehezen kimászik a bajból. Dewaere is gyógyult kábítás volt; végső tragédiája (öngyilkos lett) szomorú árnyékot vet e nem kevésbé szomorú filmre is. Takács Isíván l A szünetben félrehívták Na de Zoli, gyere már!
