Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-23 / 197. szám

1984. AUGUSZTUS 23., CSÜTÖRTÖK Több kilométer gázvezeték épült Jövőre a belvárosban folytatják Még fontos alkatrészek hiányoznak A szűkén vett belváros és a Felszabadulás lakótelep közötti területen, illetve magán a lakótelepen az el­múlt négy esztendőben ösz- szesen 7 kilométer gázve­zetékhálózat épült. A ter­vek szerint jövőre újabb mástél kilométer gerincve­zetéket építenek tovább a belvárosban. Az eddig le­fektetett csőhálózatból 4,5 kilométernyi tanácsi finan­szírozással, a többi társu­lásos alapon, a lakosság be­fizetéseiből készült el. Óriási érdeklődé ss A városi gázprogram meg­valósítása kezdetén azzal az elképzeléssel készítették a há­lózatot, hogy a vezeték nyom­vonala mentén minden csatla­kozó utca rákapcsolódhat, a leágazásokat lehetővé tették. A városba a Pannónia telep fe­lől hozták be a gerincvezeté­ket, ahol nagyon sok fogyasz­tót kiszolgál. Óriási volt az érdeklődés a családi házak vezetékes gázzal történő fűté­se iránt. A múlt ősszel alakult társulások tagjainak lakásá­ban már elkészültek a szere­léssel a szakemberek, s a ve­zetékek nyomás alá helyezése ezekben a hetekben történik. A Perjési Sándor, az Aradi és a Bimbó utcában, illetve az Otelló közben 80 lakás és egy óvoda, a Perczel Mór és a Kovács László utcában hat­vankét lakás és a kisegítő is­kola, valamint a bölcsőde fű­tő-jőzö berendezéseihez jut el a vezetékes gáz. Gond a háttéripar Az időközben megalakult újabb társulások most kötik a szerződéseket a kivitelezők­kel. Így várható, hogy még ebben az évben eljuttatják a gázt a dr. Nagy Lajos utca 20 lakásába és az óvodába, az őr­torony utca és a Kálvária tér 35 lakásába és a régi egész­ségházba, a Szatmári és a Debreceni utca 20 lakásába, az Ámos utca és a Művész tér 14, illetve a Levendula utca i9 lakásába. A kényelmes és tiszta fűtő­energia , iránt tapasztalható nagy igényre a háttéripar nem számított és nem készült fel. Nem gond nélküli időnként a készülékek, a fűtőberendezé­sek beszerzése, és akadozik bi­zonyos szerelvények, mint pél­dául a nyomáscsökkentők el­látásié. Ez utóbbit tulajdon­képpen a TIGÁZ-nak kellene biztosítani a nyomás alá he­lyezéshez, de ennek hiányára való hivatkozással gyakran el­húzódik a munkának ez az utolsó fázisa, a rákötés. A tervezéstől a szerelésig A városi tanács tavasszal 150 darab nyomásszabályzót rendelt meg, de még csak vá­laszt sem kapott a TIGÁZ köz­Kitüntetések _ j ' íííyi c 2^^’* r £ mi ; Tá rsadalmi munkáért A városi tanács végrehajtó bizottsága Társadalmi mun­káért jelvényt és okleveleit adományozott Mosonyiné Döb- rentei Magdolnának, a BVM dolgozójának. Pásztor László­nak, a vízi úttörőtelep gond­nokának, Drobilics Antalnak, a GAMESZ vezetőjének, Bir- csók Tibornak, a Papírgyár dolgozójának. Lengyel Gézá­nak, a PEVDI dolgozójának, Antalié Józsefnek, a PJ5FÉM brigádvezetőjének. Szentendrey Lászlónak, a PEFÉM dolgozó­jának, Dohurta Jánosné szent­endrei lakosnak, a KIOSZ körzeti csoportja kőművesei­nek, a szentendrei Petőfi Sportegyes illetnek. A kitüntetettek az elismerést a város környéki ünnepségem augusztus 17-én vették át Eredményesek A BVM első félévi gazdasá­gi eredménye az alapja lehet annak, hogy emeljék a dolgo­zók bérszínvonalát, ezzel is segítve a munkaerőgondok mielőbbi megoldását. pontjától. Érthetetlen a TI­GÁZ és a kereskedelem ne­hézkessége az új fogyasztók szükséges anyagokkal történő ellátásánál. A városi tanács most új kapcsolatokat keres a nyomás- csökkentők beszerzésére. A legfrissebb információk szerint a budapesti GELKA Mezőim­re úti részlege minden szüksé­ges szerelvényt, berendezést biztosít, komplett kivitelezést vállal, abban az esetben, ha a tervezéstől a szerelésig a munkával őket bízzák meg. A beszerzési gondok ismereté­ben, mindenesetre célszerű hozzákezdeni a közterületi — az1 utcai — vezetéképítéssel egy időben a lakások belső sze­reléséhez is. S lehetőleg meg kell őrizni a régi fűtő- és főző­alkalmatosságokat, mindaddig, míg a gáz el nem jut az újak­ba. K. E. • SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A jövő esztsidölrn jubileumi ünnepségek y Jelentős politikai esemé- ^ nyék megünneplésére kerül | sor a jövő esztendő tava- ^ szán. Hazánk felszabadulá- £ sának negyvenedik évfor- ; dulója előtt tisztelgünk, ^ emlékezünk arra, hogy ^harminc esztendeje írták alá jí a Varsói Szerződést. Visz- ^ szatekintünk 1945 május ^ kilencedikére, megválaszt- gjuk az országgyűlési képvi- selőket és a tanáestago- ^ kát. 1985 tavaszán ül össze ^ az MSZMP XIII. kongresz- < szusa. Szentendrén és a körzetéhez tartozó községekben is ünnepi megemlékezésekre, tudomá­nyos, kulturális, művelődési rendezvényekre és baráti ta­Bemutató és béjaröptetés A Derby GMK szervezésében vasárnap lovasbemutató és héjaröptetés volt a szabadtéri néprajzi múzeumban. A nagy sikeren felbuzdulva azt terve­zik, hegy a jövőben rendsze­ressé teszik a bemutatókat, sőt a látogatók régi lovas kocsikon utazva nézhetik meg az egyes tájegységek épületeit. Az ínyencségek mestere Ahová a vendégek visszajárnak SZENTENDRE. Az igen, jártam ott. Kedves, hangula­tos város. A múzeumokra meg arra a cukrászdára emlékszem, a Dunához futó kis utcában — mondta útitársam valahol Karcag—Debrecen között a vonaton. Besorolok vagy negyvene­diknek az idén már két- bejáratossá, pontosabban két félbej áraitossá alakított ajtó elé. Nem panaszkodik senki a várakozás miatt. Megszoktuk, hogy hosszú az út a fagylal- tostégelyekig. A cégtulajdonos immár 10 esztendeje Burányi István, aki bejáratott üzletet vett át. Az elődje is jelese volt a szakmának, így aztán a szentendreiek e helyen csak cukrászdát tudnak elképzelni. Nem csoda, mert három évti­zede süteményért és fagylal­tért járnak ide. A mester azzal kezdi a be­szélgetést. hogy egy olyan üz­letet szeretne nyitni, ahol le is lehet ülni. Szó ami szó, a helyiségben alig férnek el a vendégek. Akrobataügyességgel jönnek ki, egyensúlyozva a tortával, a fagylalttal. Hátul a termelő­üzemben sem lehet fogócskáz- ni. A példásan tiszta gázke­mencék, gyúró- és dagasztó­gépek, az asztalok közelről néznek egymás szemébe. Sze­rencsére a vendég az ízekkel törődik. S azokban nem csaló­dik. Surányi István nem cuk­rászdinasztia tagja. Az édes­apja pék volt, s még azt sem lehet mondani, hogy a fiú gyakran vagy szívesen segített a papájának. — Aztán egyszercsak úgy döntöttem, hogy cukrász le­szek — mpndja\most a gyú­róasztal szélére támaszkodva. Az ember a hentest erős­nek, a szakácsot kövérnek képzeli el. Az édes ínyencsé- seg mestere azt mondja, hogy mindent szeret, amit süt, meg is kóstolja valamennyit. A to­jáshabos tésztáknak pedig alig tud ellenállni. Mindez alig látszik meg az alakján. Talán azért, mert napi 14—16 órát dolgozik a feleségével együtt. — A vevő csak a készter­mékkel találkozik. A roló fel­húzásakor mi már fél műszak után vagyunk. A zárás pedig a mosogatás és takarítás kez­detét jelenti. — Mikor pihennek? — Számunkra hétfő a va­sárnap. S ma már nincs ubor­kaszezon. A hiedelemmel el­lentétben a fagylaltkészítés nem nehezíti meg a munkán­kat. Télen pedig — különösen az, ünnepek idején — rengeteg sütemény fogy. — Nehéz a helytállás? — Nem. Annyira szeretem a szakmámat, hogy észre sem veszem: vége a napnak. Gyö­nyörködöm a tortákban, a sü­teményekben. Örömömre szol­gál, hogy a vendégeink elége­dettek a készítményeinkkel. — Azt mondja a szóbeszéd, hogy ön milliomos. — Az emberek csak azt lát­ják, hogy nagy a forgalom. Arra, hogy egy üzletben mennyi a kiadás, a nyers­anyagokra, költött pénz, nem gondolnak; Szolidak az áraink. Nálunk két forint a fagylalt, 5,20 a kávé. Nem vagyok pénzéhes. Viszont azt sem ál­líthatom, hogy szegény ember lennék. Családi házban élünk, az édesanyám kocsijával já­runk. Hobbink az utazás és a könyvgyűjtés. A szabadságun­kat együtt töltjük a családdal. Surányi István az elmúlt tíz esztendőben nyolc tanulót küldött vizsgázni. A nagy for­galmú, immár Szentendre hí­rességeinek sorába emelkedő cukrászdát ötödmagával üze­melteti. Felsorolni sem lehet azoknak a híres embereknek a nevét, akik visszajárnak fagylaltért, süteményért a hangulatos utcácskába. A ven­dégkönyvbe írt bejegyzések közül a legbüszkébb egy svéd kollégájának elismerő szavai­ra. Tagja a Magyar Szakács és Cukrász Szövetségnek, a szakirodalmat rendszeresen tanulmányozza. Két évvel ez­előtt a Magyar Népköztársa­ság Minisztertanácsa által adományozott Kiváló mun­káért kitüntető jelvényt kap­ta. A legelsők között az or­szág kisiparosainak köréből. — Nagyon jólesett, hogy el­ismerték a munkánkat — mondja, miközben elém teszi a bekeretezett oklevelet. LASSAN este nyolcra ugrik az óramutató. Surányiék ne- kigyürkőznek a tepsik, edé­nyek, gyúródeszkák és a konyha takarításának. lálkozókra kerül sor. A nyi­tányt a térségben elsőként fel­szabadult nagyközségben, Bu- dakalászon tartandó ünnep­ség jelenti. Felszabadulásunk évfordulóján politikai nagy­gyűlés lesz Szenendrén. A munkásmozgalmi hagyomá­nyokat ápoló bizottság szerve­zésében találkoznak a veterá­nok, és azok, akik 1945-ben élenjártak az új élet megszer­vezésében a felszabadult tele­püléseken. A KISZ városi bizottsága A KIMSZ-től a KISZ-ig cím­mel pályázatot hirdet a fiata­lok részére a térség ifjúság­mozgalmi történetének feldol­gozására. A legsikerültebb munkákat márciusban kiállí­tással egybekötött műsoros es­ten mutatják be. A Hazafias Népfront városi bizottsága közhasznú munkák végzésére is felkéri a lakossá­got. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja a. győ­zelem napján találkoznak az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet alakulatok képviselőivel és azok család­tagjaival. A Vöröskereszt szervezetei negyven éve aktív tagjaikat emléklappal köszöntik. A Pest megyei Múzeumok Igazgató­sága Pest megye 40 éve cím­mel vándorkiállítást mutat be. A város képtárában novem­bertől májusig a szűkebb ha­zánkban élő képzőművészek jubileumi tárlatát láthatják az érdeklődők. A ad otthont az amatőr művészeti együttesek és a Szülőföldem, Pest megye címmel meghirde­tett pályázat döntőjének. Villanófény Elkeserítő, hogy gondozott közterületeken, magú n házak előtt, elhanyagolt helyeken, for­galmas vagy eldugott négyzet- métereken — egyszóval szinte mindenütt — szaporodnak az el­hagyott, rozsdamarta autók és motorok. A kijelentés nem szo­rul bizonyításra, mégis felsoro­lok néhány konkrét példát, a teljesség igénye nélkül. Buda­kalász Békásmegyer felőli vé­gén, a helységnév jelző tábla mellett évek óta pihen a rend­szám e nélküli Opel. Ha Szent­endréről érkezünk Pomázra, egymás után két Snoda marad­ványaiban „gyönyörködhetünk”. Az új kenyérgyár udvarán (em- bermagas „szavannában”) ütött- kopott buszvázak vigyorognak üres ablakaikkal. Még kerekük sincs, vajon mit akarhatnak ve­lük? A Felszabadulás lakótelep parkolóiban hatalmas ország­úti cirkáló és motorok pihenik hosszú idők óta ifjúkoruk fá­radalmait. A Petőfi SE — mintaszerűen kezelt — labdarú­gópályája mellett két, á ke­nyérgyárihoz hasonló állapot­ban levő buszcsontváz éktelen­kedik. Eddig a közterületeken „hor­gonyzó” roncsokról beszéltem Tudnék mutatni magánházak udvarán, fészerében olyan ka­rosszériákat, amelyeket tyúk vagy kutyaólnak, ócska alkat­részek raktárának, illetve sze- mátládának használnak. Ezek legalább nincsenek szem előtt, A többi esetben viszont - amennyiben nem akadályozzák a forgalmat — állhatnak, amíg a rozsda szétmarja őket? A technika kikerülhetetlen velejá­rója lenne? Szó sincs róla. Csak nincs megszervezve az elszállí­tásuk. nincs gazdája a dolog nak. A jogban nem vagyok jár­tas. Abban azonban biztos va gyök, hogy található a corpus jurisban megoldást garantáló paragrafus. De hallott-e már valaki róla, hogy ilyen vétsé­gért büntetést szabtak ki? Persze, szomorú az, ha törvény szigorát kell segítségül hívni. Ha a tulajdonosok nem törődnek a környezetükkel, a csúf, használhatatlan roncsok kai. Nem hiszem, hogy a cikk olvasása után elindul a „Szállít suk a roncsokat” akció. Csak annyit remélek, hogy legalább a megnevezett helyekről eltűn­nek a régi idők járművei. Mert a kis lépés is ldhet kezdet. FAÖ-meglíiás A Gyógynövény Kutató In­tézet a FAO megbízásából a Herba Hungarica című folyó­irata mellékleteként nemzfifc ■közi gyógynövény es kiadványt“ jéléntet meg, amelyet a világ'- mintegy 100 országába juttat1 el. Mi s msgeídás? Kategorikus megállapítások „Ha a jogszabályokban fog­laltakhoz ragaszkodunk, a Ro­mai-part és Kisoroszi között nem szabad sehol táborozni a Duna mentén” — jelentette ki a városi rendőrkapitányság képviselője egy , megbeszélé­sen. A mondat elhangzott, s a jelenlévők arcára kiült a meg­lepetés. Érdemes megvizsgálni, hogy mi a helyzet a Pünkösdfürdő­től Visegrádig terjedő Duna- part szabadstrandjaival. El­terjedt az a nézet, hogy a fo­lyam vize szennyezettsége miatt alkalmatlan a fürdőzés­re. E kategorikus megállapítás minden ellentmondást leseper az asztalról. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. A víz­szennyezettség fokozataiból ki­derül, hogy a Duna nem min­denütt és azonos módon pisz­kos. Vannak olyan szakaszok, ahol elég tiszta ahhoz, hogy úszkálni lehessen benne. Pon­tosabban lehetne, ha a taná­csoknak — mint ahogyan Horváth Csaba, a DMRVV műszaki-gazdasági ügyintéző­je mondja — volna pénze a területek kialakításához. (Sze­métgyűjtők, illemhelyek, bó­ják szükségeltetnének.) Ezek nélkül nem lehet szabadstrand­dá nyilvánítani egyetlen négy­zetmétert sem. A tanácsoknak pedig nincs pénzük. Persze, még a forint sem biztosítéka a tervek megvaló­sításának. A pócsmegyeri tó­nál a község szeretett volna szabadstrandot nyitni, a Fő­városi Vízművek nem enge­délyezte. — Veszélyezteti a kutakat — mondják, s e ki­jelentés ellen nincs fellebbe­zés. Csakhogy a Duna jobb partján nincs vízműterület, hallom a jogos ellenvetést. — Ott viszont szennyezett a víz — jön a dörgedelem a KÖVIZIG- től. A kör tehát bezárul? Nem, mert a lakosság és a turisták fürdenek. Például a dunabogdányi parton, s a ta- hitótfalui hídtól északra szá­zak úszkálnak és sütkéreznek. — Ezek a szabadstrandok viszont engedély nélkül mű­ködnek — mondja Havas Im­re. a Szentendre városi Ta­nács elnökhelyettese, aki ma­ga is (lelkes vízitúrázó. A rendőrség tehát megbün­tethetné a fürdőzőket. Teszi is a Szentendrei-szigeten sátoro- zókkal. Nemcsak nappal, ha­nem éjjel is felverik a táboro- zókat, s távozásra szólítják őket. Az álláspontjuk: sok a lo­pás, gyakran a külföldieket kopasztják meg. Ha nincs ki­épített szabadstrand, nincs biztosítva a vagyonvédelem. A kárvallottak rosszhírünket kel­tik, a bejelentések rontják a statisztikát. Menjenek kem­pingbe ... Miközben á sajtó, a rádió, az egészségügyi szakemberek azt hirdetik, hogy aki csak te­heti. menjen a természetbe, válassza a szabad idő eltölté­sének e hasznos módját, ki­derül, hogy csak a túlzsúfolt, sokszor szennyezett vizű me­legstrandok állnak rendelke­zésre. A Dunakanyarban, az ország legforgalmasabb he­lyén. A rendőrség — a maga szemszögéből igaza van — még az évtizedek óta bejárt helyeken is büntet. Népszerűt­len feladat, az kétségtelen. Mi a megoldás? Az, hogy ahol csak lehetséges, ki kell alakítani a szab adatra n d o ka t, kempingeket. Ellenkező eset­ben az ellentmondás csak fo­kozódik, mert a szabadba tö­rekvés, a pihenésnek ez az ol­csó módja megállíthatatlanul terjed. Az oldalt írta: . Vicsotka Mihály Fotó: Erdősl Ágnes

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents