Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-22 / 196. szám

1984. AT7GTTS7TTTS 22., SZERDA

5

Módosított anyagi érdekeltség

Maguk mennek a munka után

Gazdasága munkaközösségeket hoztak létre

A 21-es számú Volán Vállalat nagykőrösi telepe a munkamegosztást tekintve sajátos helyet foglal el a hasonló egységek körében. Tevékenysége tulajdonképpen kétirányú, a vállalati feladatok ellátása mellett az úgynevezett kívülről érkező munkák fogadására is berendezkedett.

— Ez utóbbi a kapacitás kisebbik részét köti le. A fő profilt természetesen a vállalat termelőeszközeinek javítása. karbantartása jelenti, valamint a mobil jellegéből eredő olyan munkák, mint az új forgalmi telepek kialakítása, áttelepítése szerte az országban.

Felszabadult

Idővel a máshol lecsökkent, a helyben meg jelentkező munkaerő kihasználása érdekében a vállalati szintű gépi adatfeldolgozás, anyagkönyvelés, menetlevél-feldolgozás is a körösi üzem feladatának része lett. Ezzel magyarázható az a körülmény, hogy az üzem 360 dolgozójának csupán alig 60 százaléka vesz részt a közvetlen termelőmunkában.

A lényeg, hogy a telep munkavitele az évek folyamán fokozatos változáson, fejlődésen ment keresztül Gyűltek a termelési tapasztalatok, nőtt a termelékenység az éves kapacitás lassanként megközelítette á félmillió munkaórát.

Ebből eredően a munkaerő mintegy 20 százalékos felszabadulásával kellett számolni, ami be is következett, lekötését pedig a külső vállalatok részére történő munkavállalással lehetett megoldani. Ez sikerült is, tavaly már 62 millió forint árbevételt eredményeztek a .KRAZ-, MAZ-gépkocsik, föld- munkagépek javításai.

Hatékonyabban

A telep dolgozóinak cseppet sem közömbös tehát, hogyan sáfárkodnak ötödrész kapacitásukkal, hiszen az idegenből hozott munkák jelentik a közvetlen és a csak rajtuk függő jövedelmet. Ennek érdekében a múlt évben módosították a közvetlen anyagi érdekeltségi rendszert, minek lényegéről Strifler Albert üzemigazgatóhelyettes a következőket mondotta;

— A változtatás célja az volt, hogy a kisebb közösségeket is az összeredmények növelésére ösztönözze. Több és hatékonyabb munkára serkent, s ez mindannyiszor összefügg a nagyobb egyéni jövedelemmel. Innen erednek tulajdonképpen az anyagtakarékosság terén elért jelentős eredményeink is. Telepünkön általánosságban is jellemző, hogy minden esetben méltányoljuk a nagyobb áldozatvállalással járó feladatok elvégzőit, lényegesen magasabb bért kapnak például a vidéki telepítéseken dolgozó munkatársaink.

— Valótlanság lenne azt állítani, hogy a nagyobb követelményeket simán magukévá tették az emberek. Eleinte kevésbé érezték a célok lényegét, később egyre világosabbá

Környezetvédelem

A világ sok más országához hasonlóan, nálunk is mind nagyobb gondot fordítanak a környezetvédelemre. Képünkön; zárt sugárforrás-hulladék átvétele az Izotóptemető Vállalatnál

A MOHUL- Jármű- és Alkatrész Kereskedelmi Vállalat szállítási osztálya

felvesz:

szállítási adminisztrátort/ Budaörsre szállítási előadót, tehergépkocsi-vezetőket

teljesítménybéres elszámolással.

Jelentkezés: Budapest VI., Jókai u. 27. Telefon: 322-552.

vált előttük is, hogy a nehézzé vált gazdasági körülmények közepette csak úgy tudunk boldogulni, ha magunk megyünk a munka után, kedvező árajánlatok mellett pontos, minőségi munkát produkálunk.

— Az idén hogyan sikerült ennek eleget tenni?

— Terveink elkészítésekor jó néhány megrendelés lemondásával kellett számolnunk — visszakozott az ÉPFU és az ÉPGÉP — ezért eves bevételünket most csak 48 millió forintban állapítottuk meg. Szabad kapacitásunk kielégítésére széles piackutatásba kezdtünk, elsősorban a mezőgazdasági üzemek irányába. Sikerrel jártunk, ennek köszönhetően tervünk félévre időarányos részét mintegy 10 százalékkal léptük túl.

— Viszonylag szerény bér- fejlesztésre is módunk nyílt, ezzel elsősorban a régi, stabil dolgozóink anyagi megbecsülését igyekeztünk kifejezésre juttatni. Sajnos munkaerőgondjaink a korábbi évekhez hasonlóan változatlanok, a fiatalok egy része elmegy, hiányszakmák, szűk kapacitások keletkeznek.

— Ezen hogyan próbálnak

segíteni?

— A múlt évben vállalati kezdeményezésre két gazdasági munkaközösséget hoztunk létre. a fődarabjavítások valamint a lakatos szerkezeti munkák elvégzésébe. Űjabban pedig az elektromos felújítások munkálataihoz tervezzük a harmadik megalakulását.

Kifogástalan

— Munkadíjjal gazdálkodó formában épülnek a telep egészébe, amit azt'jelenti, hogy a vállalat minden feltételt megteremt zavartalan működésükhöz. Kedvező tapasztalataink születtek velük kapcsolatban, a legutóbbi alkalommal a népi ellenőrzés is kifogástalannak ítélte meg gazdálkodásukat.

Miklay Jenő

Eredményes akciók

A közös program szervező erő

Az őrbottyáni Kvassay Jenő nyugdíjasklub tagjai közül. sokan ezen a nyáron is utaznak, mint most már évek óta rendszeresen teszik ezt az 1979-ben Örbottyánban megalapított utazási bizottság segítségével. A 15 tagú bizottság 1979 óta több mint 2 ezer embert utaztatott külföldre és belföldre egyaránt. Az idén júniusban Csehszlovákiában, majd Jugoszláviában jártak, augusztusban pedig Bécsbe utaznak.

A nyugdíjasklub vezetője, Várhelyi László, aki egyben az utazási bizottságnak is tagja, s a helyi vízmű társaság elnöke. A szakszervezeti mozgalomban dolgozott hosszú évtizedekig. Nyugdíjazása után tért haza, hogy szű- kebb hazájában folytassa munkáját.

Volt már hagyomány

— Hogyan alakult meg a

nyugdíjas klub?

— A nagyközségi közös tanács megalakulása előtt, már volt ennek hagyománya. A nyiresi területen és a volt Űrszentmiklóson működő klubok, már idetartoznak hozzánk. A volt vácbottyáni részen ma is külön működik a klub, hiszen nehéz lenne onnan bejárniuk a művelődési házba az idős embereknek. Az útiköltségek is megemelkedtek. A nagyközségben kb. 600 nyugdíjas él. Közel 100-an klubtagok. A foglalkozásokra átlagban 40—50-en jönnek el. Rengeteg a pártoló tagunk is. Olyan klubot akartunk létrehozni, ahol a nyugdíjasok jól érzik magukat, s az idős, elhagyott emberekkel is foglalkoznak. Ezért olyan területi felosztást valósítottunk meg, hogy gyakorlatilag mindenkivel tudjuk tartani a kapcsolatot. Azokkal az idős emberekkel is, akik nehezen tudnának eljutni a foglalkozásokra. Például Hutúr Lacihoz tartozik a Fő utca egyik fele, Ódé Istvánhoz a Rákóczi út felső része és az Akácfa utca, Szabó Jánosnéhoz a Táncsics Mihály utca és a Dózsa György utca, én a Lenin,

Arany János és a Táncsics utcát kísérem figyelemmel.

— Sok magányos, idős em- bef él a községben?

— Tulajdonképpen elhagyott nyugdíjasok nincsenek. A fiatalok többsége elköltözik otthonról. Jobb is így. A rokonok, hozzátartozók gondjukat viselik az egyedül maradottaknak is. Páran kapnak szociális segélyt, de nekik is van ingatlanuk, őket a védőnő, illetve a felelős klubtagok látogatják rendszeresen. Van olyan család, ahol az öregek klubtagok, de nem tudnak eljárni, részt venni a programokon. Itt sok helyütt, a fiatalabb családtagok a klub pártoló tagjai, s rajtuk keresztül tartjuk a kapcsolatot.

— Miért Kvassay Jenő lett a klub névadója?

— Az Országos Vízügyi Hivatalban is rendkívül tisztelik, nagy a tekintélye az Országos Vízügyi Igazgatóság megalapítójának, és volt vezetőjének. 1919. június 6-án halt meg űrszentmiklóson, mint államtitkár. Különösen a község idősebb korosztálya őrzi az emlékét. A volt ör- szentmiklós főterén ásatott mély kútban talált gyógyvízből sósfürdőt akart építtetni, amit az I. világháború kitörése megakadályozott. Pedig Zalakaros példája is mutatja, hogy egy község arculatát és életét mennyire megváltoztatja egy fürdő üzembe helyezése.

Társadalmi munkában

— Miért feledték a helybeliek ilyen sokáig a Kvassay nevet?

— Nem felejtették el. Még én is emlékszem, gyermekkoromban Kvassay Márta felolvasásokat tartott a házában. Mi is hallgattuk. A Kvassay család Kossuthékkal állt rokonságban. Még állítólag itt vannak a faluban azok a székek, amelyekből annak idején gyermekkoromban KSássay Márta rámutatott egyre, hogy ez Kossuth Ferenc széke (Kossuth Lajos fiáé). Szóval nem feledték. Az ok inkább

vallási eredetű. Községünk főként református volt, Kvas- sayék pedig katolikusok. Ezért nem ápolták az emlékét. De most már nem olyan merevek ezek az ellentétek. Mindenki örült az ötletnek, hogy a klub vegye fel Kvassay Jenő nevét.

Az Idén június 6-án nagy emlékünnepséget tartottunk. Kvassay Jenő halálának 60. és a másik híres vízügyi szak-, ember, Sajó Elemér halálának 50. évfordulója tiszteletére. Ezen az ünnepségen részt vettek a helyi társadalmi szervezetek, az Országos Vízügyi Hivatal, a Kvassay Jenő Szakiskola, a Vízügyi Múzeum képviselői, valamint Kvassay Jenő leszármazottai Kvassay Sajó Zoltán és Kvassay Sajó Endre.

A munkatervünkben egyik feladatként szerepel, hogy támogatjuk a helyi ivóvíztársulat tevékenységét.

— A helyi hagyományokon kívül, milyen erő tartja össze a nyugdíjasokat?

— Nagyon fontos az a rengeteg társadalmi munka, amit ők ajánlottak fel, és végeztek el a község javára. De az összejövetelek, a programok is összetartják a tagságot. Például januárban hatalmas bált rendeztünk a Körzeti Általános Iskola összes termében, a Nemzeti Színház építésének támogatására. Márciusban pedig az ugyancsak nagyszabású nyugdíjasok fórumát szerveztük meg, körülbelül 150 résztvevővel, ahol a nagyközség párt- és állami vezetői válaszoltak az idős emberek kérdéseire.

Csak ha program van?

— Milyen gondjaik vannak?

— Nehéz rászoktatni áz embereket, hogy a művelődési házban beszélgetni is üljenek össze. Mindig valami programot várnak. Igaz, hogy nincs állandó helyiségünk,, ahol bármikor nyugodtan beszélgethetnének. De azért jói megy a klub.

Sárossy Krisztina

Gombó Pál:

m uj^ct?

A

minap rengeteg személyes és másokra vonatkozó tapasztalat birtokában (továbbá némileg fejfájásos állapotban) ingert éreztem rá, hogy eltöprengjek azon mélyfilozófiai problémán, hogy: mi boldogít?

Természetesen kizárásos alapon kezdtem el a logikai vizsgálatot.

Első sziklaszilárd megállapításom: a pénz nem boldogít! Hiszen mondták ezt már mások is, többnyire pénzes emberek. Ám ők elfogultak voltak — legalábbis azt tartja a közhit. Ezért hirdetik ezt, mondják, hogy csökkentsek a feléjük irányuló irigységet. Ám a pénz valóban nem boldogít.

Már csak azért sem, mert vagy köny- nyű megszerezni, vagy nehéz. Ha köny- nyű, kezedben a pénz, ám fejed fó.ött a Damoklész kardja: hátha az eredendő aktus kiderül? Mire ítélnek? Elkobozzák-e a vagyont vagy sikerül-e megmenteni? De hogyan? Ha viszont nehéz volt hozzájutni: hát szekrényedben a betétkönyvek, szívedben a koszorúérelmeszesedés. gyomrodban a fekély, epédben a kövek.

Aztán ha gazdag vagy, az kötelez. Beszerzel ezf-azt: házat, villát, yachtot, fajkutyát, fajszeretőt. S ezzel mindmegannyi gondot. A házat fel kell építtetni, karbantartani, berendezni, mindenféle engedélyeket szerezni, vagy áthágni. A villában vagy laksz, zsúfolt utakon drága benzinnel odautazol, aztán ápolhatod a kerted unos-untig — vagy nem laksz, bérbe adod. veszkődhetsz a lakókkal, és izgulhaszt, mi mikor törik ösz- sze. Persze bulikat is rendezhetsz, ilyenkor folyik az alkohol, zsugorodik a máj. Yachtod, kutyád személyzetet igényel, felborul, pisil, harap. Szeretőid kívánó- sak, jó esetben elvárósak, rossz esetben várandósak. Hát boldogít ez? Ráadásul az a bizonyos gépkocsi (vagy a tied, vagy a nejedé, vagy érettségizett fiadé) veszélyes üzem, felborul a sztrádán, legurul a legszebb svájci szakadékba, s miközben boldogságról dúdolsz, útitársad a félsz.

No jó, keressünk más utat. A szerelem, azt mondják .sokan, jaoldogít. De ezt versevők és tizenévesek állítják. A realista felnőttek tudják, hogy a szerelem illúzió, akár a kábítószer, és éppúgy boldogít is. Ma repülsz, holnap hánysz. A kábult boldogság normává válik, rabja leszel, minden más úntat, szürke, és idegeid zsonganak: olyan összehasonlítási alapra • teszel szert, amely mellett a normális hétköznapok, teendők, tények mind lent húzódnak a riasztó mélységben. Rövid ideig mintha boldog lennél, ám az ára rengeteg boldogtalanság. Sőt, a szerelem maga is erre a mély lapályra kerül; tegnap együtt szárnyaltatok, ma a társad ideges, másfelé kacsingat, egyáltalán miért volt olyan jó, miért nem olyan jó már? Szenvedsz, mint aki tavaly megnyerte a bajnokságot, idén hatodik lett, vége a világnak, a te időd elmúlt. Tegnap király voltál, vagy herceg, annál keserűbb elviselni utána az örök jobbágyságot.

Ám bölcs emberek, könyvek, tanok azt állítják: a munka az aztán igazán boldogít. Nocsak, nocsak, módjával. Először is: milyen munka? Ha tolong előtted a vásárlók sora és te csak ütöd be az árakat, veszed át a pénzt, veszekszenek veled, veszekszel másokkal? Ha figyeled a csévét, és ha szakad a szál, sikoltani szeretnél? Ha tanítod a nebulót, s miközben kezedben két szatyorra] hazaballagsz, ő elhúz mellected a Fiatján és bever sárral? No jó, alkalmazzunk megkötéseket: a sikeres munka boldogít. Főhivatalnok vagy, tekintélyed van és kitüntetéseid menetrendszerűen érkeznek. Továbbá, azonban, egész napod menetrendszerű: kilenckor X, tízkor értekezlet, 11-kor Y, közben Z hívat, asztalodon áttanulmányozni, dönteni, aláírni valók, este előáll a ke- csi és visz egy kedélyes összejövetelre, ahol a nálad sikeresebb feszélyez, a veled konkurrálók bosszantanak, miközben együtt éneklitek, hogy borban az igazság. Szabadságodon (kötelezően)

vagy ugyancsak velük iidülsz. vagy Párizsba utazol, ezt elvárják tőled, feleségeddel, gyerekekkel. Hazaérsz friss diákkal és lestrapált idegekkel. Vagy, mondjuk sikeres divattudós vagy. Itt előadsz, oda írsz, este könyveket olvasol, hogy le ne maradj a legújabb szakkifejezések használatával, nehogy kiderüljön, azt sem tudod, miszerint W. H. Smith korunkat a Pszichikai Antinómiáik Galaxisának nevezte. Boldogít? Hajad hull. lelked antinómiákban fetreng, képed egyre nagyobb, aggódsz, nem ele- fantiázis-e ez. hiszen tavaly Loméban vettél részt egy szimpozionon és elefan- tiázis ellen nem oltottak be.

Boldogít továbbá, mondják, a hatalom. Én átgázoltam rajta, hurrá! Kezemben a döntés, hurrá! Ma hurrá. De mi lesz holnap? Egész lényed egy rettegés, egész magatartásod feszült óvatosság: és ha Y szövetkezik Z-vel, és ő gázol át énraj tam? És ha döntésem felhábo-. rítja N-t? A hatalom, rájössz, kötöttségek rendszere, állapota. Ha a lelkiismeret nem más, mint a büntetéstől való félelem — akkor ez a lelkiismeret szüntelenül háborog. Tájékozódói rogyásig, a legújabb híreket, a változásokat értékeled, rabszolga vagy, nem boldog.

Tehát nem boldogítana semmi sem? Ügy tűnik, így van. Látod a ragyogó arcot, hallod a kijelentést: „boldog vagyok” — aztán látod zavaros szemeit ugyanannak a személynek, és hallod a szájából: „boldogtalan vagyok, kétség- beesett”. És te magad ugyanígy vagy vele. Akkor fogalmazhatunk úgy, hogy: a boldogság rövid átmeneti állapot és ára van? Mondjuk. Ám ennek ellentmondani látszik egy tartósan, igen sokszor elhangzó kifejezés sokak szájából. Kissé változtatva a szón, így mondják:

— Boldogulunk!

E

zt mondja paraszt és munkás zöldséges és rongyszedő, mázolómester és neje. Boldogulunk — vagyis megvagyunk, nem éhezünk, lakunk, a gyerekek felnőttek, elhelyezkedtek, a frizsider működik, a feleségem reumáján segített a két hét Hajdúszoboszlón.

Boldogulni, azt igenis lehet! Sőt, szinte elkerülhetetlen. A legfelsőbb, legvégzetesebb fokon, higgyünk a szó általános használatának: mindnyájan megboldogulunk