Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
1984. AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 11 Az jut előbbre, ki képes saját hibáival szembenézni Felelni kimondatlan kérdésre is Sokat emlegetett közhely, ám Igaz: az ember nem gép, nem robot. Nem programok futnak benne, nem betáplált cselekvések sora határozza meg tetteit munka- és szabad idejében. Lényegében ezt fogalmazta meg jó eg'y évvel ezelőtt számomra Nagy János öntő szakmunkás is, mégpedig imigyen: arra*a munkára vagyok kapható, amelynek fogásait ismerem, legalább úgy, mint azt, hogy mit miért csinálok. Ha többet akarnak tőlem kapni, mondják, meg, hogy mi az értelme a már szinte erőn felüli vállalkozásnak? S ha meg tudják indokolni, számíthatnak rám. A hétköznapok sodrában az agitá- cióról szólva így gondolkodik az ember. Ám a gazdaságpolitikai, vagy közvetlenül a termelés helyi kérdéseihez kapcsolódó agitáció fontosságát megközelíthetjük tudományosan, a marxizmus-leninizmus alapjairól, a párt Központi Bizottságának határozataiból, s a XII, kongresszus elemzéseiből is. Hiszen a párt gazdasághoz kapcsolódó programjában mindig azon van a hangsúly: az emberek értsék, tudják, mit miért tesznek, milyen intézkedésekre mikor, s miért van szükség? Ez az elmélet, melynek szerves része a gyakorlat. De nézzük, mit mutat a gyakorlat Pest megye egyik legjelentősebb üzemében, a Csepel Autógyárban. Beszélgető partnerem Halász József, a vállalati pártbizottság titkára. • Milyen eszközöli szolgálják vállalaton belül a gazdaságpolitikai agitációt? Kik az agitátorok? — A legfontosabb eszköznek az alapszervezetek taggyűléseit, a párt- csoport-értekezleteket, a párt- és tömegszervezetek testületi üléseit, a politikai vitaköröket és a pártnapokat tekintjük. Eszköz például az a kapcsolatrendszer, mely az üzemi pártbizottságokkal, a pártalapszer- vezetékkel, a KISZ-szel, a szakszervezettel, s a' nem központban lévő alapszervezetek titkáraival kialakult. S ha a szükség úgy hozza magával, mindennaposak a véleménycserék közöttünk. Eszköz a koordinációs megbeszélések, valamint a termelési tanácskcfeások rendszere is. Lehetőséget, módot ad arra, hogy a felsőbb párthatározatokat, a gazdaságpolitikai döntéseket, állásfoglalásokat és ezek összefüggéseit éppúgy megismertessük, mint a vállalatiakat. Gyakorlat, hogy az alapszervezetek, az üzemi pártbizottságok, a külső gyárak párttitkárai áttekintésre al- ’ kalmas tájékoztatást kapnak gazdaságpolitikai kérdésekről, a váUalat egészét érintő lépésekről. Ugyanakkor mód van arra, hogy tőlük észrevételek, információk eljussanak hozzánk. Az eszközök sorába tartozik az üzemi lap is. Szerepe számottevő a gazdaságpolitikai agitációban, ha ezzel a lehetőséggel tudunk élni, s jól élünk." — Már élünk ezzel a lehetőséggel ... Az üzemi hangos híradót is beállítottuk a gazdaságpolitikai agitáció szolgálatába. Rövid hírekben üzletkötésekről, termékeink piaci helyzetéről éppúgy számot ad, mint a brigádok vállalásairól. Ami. pedig a kérdés második felét illeti, az agitátorok: kár lenne szépíteni, csak most figyeltünk fel arra, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között nem nélkülözhetjük az agitátorok , tevékenységének fokozattabb hasznosítását, munkájuk, képzésük tudatosabb irányítását, és informáltságuk növelését. Hogy hányán vannak? Erre nem tudok számszerű választ adni. Párttagságunk, a tömegszervezeti tisztségviselők, a gazdasági vezetők meghatározó körére ■ számíthatunk a gazdaságpolitikai agitá- ciós munkában, de ez nem olyan konkrét, mintha azt mondom, háromezren voltak ott a munkásgyűlésen. A lényeg szerintem nem a számokban van, hanem abban, hogy mindig és mindenütt legyen, aki fel- készültségére, ismeretei alapján vállalja a vitát, a kérdések 'megválaszolását. Hogy ezt elérjük, ebben látunk még sok tennivalót. £ Valami gátolta talán a korábbi években a gazdaságpolitikai agitáció hálózatának ilyen kiépítését? cemberi határozata figyelmeztetett, intett, hogy nehezebb, szigorúbb idők jönnek. Tudomásul .vettük. Közben a piaci, igények tovább növekedtek, nőtt a vállalati nyereség, nőttek a bérek is. 1980-tól azonban kezdtük a a magunk bőrén is érezni, hogy a népgazdaság gondjai a vállalat gondjai is egyben. A gazdasági szabályzók hatására csökkenő importkerettel, szerényebb fejlesztési lehetőségekkel és növekvő kooperációs, háttéripari gondok közepette kellett munkánkat végezni jobb minőséget kérni a sok helyütt semmivel sem jobb műszaki feltételek mellett. Hát erre, ezek szükségszerű összefüggéseinek feltárására valóban nem voltak kellően felkészülve a Csepel Autógyár párttestületei, kommunistái, agitátorai. • Mos: az Is kiderül, hogy Önök elégedetlenek a demokratikus fórumok lehetőségeinek kihasználásával? — Több szóváltást, a jó értelemben vett vitát hiányolunk, amiben a párttagoknak, tömegszervezeti tisztségviselőknek van kiemelkedő szerepük. A termelési tanácsokásokon például ma még nem általános gyakorlat, hogy a párt- vagy a tömegszervezetek tisztségviselője felálljon, s választ adjon az ott megfogalmazott kérdésre. A gazdasági vezetőre hagyja a feleletet, még akkor is, ha olyasmiről van szó, amivel a testületek már foglalkoztak. Itt is külön kiemelném a személyes agitáció fontosságát, személyes példamutatásra alapozva. Itt kell előbbre lépnünk, még ha ez nem is könnyű feladat. • Nem tapasztalható olykor némi befelé fordulás is? Amikor az állásfoglalásokat elhallgatják a párttagok? — Igaz az, hogy a taggyűlés a párt belső ügye, ha például fegyelmit tárgyal. Azt-nem kell széles körben megbeszélni. S valamiféle rossz értelmezés, beidegződés miatt gyakran ezt tartjuk érvényesnek akkor is, amikor közérdekű, gazdaságpolitikai, helyi fejlesztést érintő kérdésekkel foglalkozunk. Pedig ez a közre, a pártonkívüliekre is tartozik, hiszen a gazdaságpolitikai döntéseket együtt, váll-váll mellett váltjuk valóra ... — Olyan kérdésekben, melyek a vállalat belső életét érintik, tudatosabban elébe megyünk a problémáknak. A figyelmet felkeltve agitálunk, ráirányítva az emberek gondolkodását arra, ami probléma, vagy az lehet. Ám itt. is még az út kezdetén tartunk. Ez sem bejáródott, megszokott formula. A Központi Bizottság áprilisi állásfogalásában pozitív megítélés kísérte a nagyüzemi munkásság tevékenységét, elismerés, s ugyanakkor egy sor segítség is megfogalmazódott benne. Jólesően nyugtáztuk, tudatosítjuk: a nagyüzemi munkásság meghatározó a népgazdaság produktumában, a bázist jelenti ... Most azt kell széles körben megértetnünk, hogy a 'gazdaságirányítási rendszer csak eszköze céljaink elérésének, mely akkor lehet valóban eredményes, ha tartalmas, a jelenleginél fegyelmezettebb és hatékonyabb munkával párosul. Lényeges kérdést kell körbejárnunk, ez pedig a teljesítmény és a béjr. Mindenki örömmel üdvözli a kísérleti bérgazdálkodást, illetve annak bevezetését. Jó dolog is az, csak egy valami itt kimarad. Nem került a gondolkodás középpontjába: a bér- színvonalat eddig az állam garantálta. Bármilyen átkosnak minősítettük is a bérszíftyonal-gazdálkodást, bértömeg-gazdálkodásnál nincs állami garancia. Még ha rajtunk kívülálló okok miatt nem tudjuk a következő évi fejlesztés forintjait megszerezni, ákkor sem. Ilyenkor nincs fejlesztés, nincs pénz. Mód van arra, hogy a húsz főnél nagyobb létszámú munkahelyeken, nem fizikaiaknál is bevezessük a bértömeggazdálkodást. Szóval: ha kevesebben elvégzik a munkát, ügy több bért kaphatnak. Igen ám, de ki mondja meg, kire nincs szükség? ítélkezni nem szimpatikus ilyenkor, mert emberekről keli dönteni, emberekkel szembenézni. S amikor a több keresetről, annak lehetőségeiről van, s lesz szó, az agitációs munkánkban ilyen eseteket kell előtérbe helyezni. Megmondani, mi mivel jár. 9 Mit gondol, másutt nem ugyané* a helyzet? A gazdaságpolitikai agitáció csak a Csepel Autógyárban hagy maga után sok-sok kívánnivalót? — Sohasem gondolok arra, hogy a más rétje zöldebb, vagy kjégettebb. Abból nekünk, kommunistáknak, semmi hasznunk nincs, nem is lehet, ha azt nézzük, esetleg a szomszéd még többet hibázott. Nem tartom elfogadhatónak, amikor valaki azzal takarózik, hogy bezzeg amott, a szomszédban sincs minden rendben. Hiszen abban, hogy a feladatokat ez a párttagság, ez a kommunista közösség akkor tudja megoldani, ha képes saját hibáival, munkájának hiányosságaival szembenézni. Tudom, hogy a kommunisták másutt is ilyen felelősen gondolkodnak! Csak ezen az úton lehet előbbre jutni. VARGA EDIT »XI A brigád névadójának emlékét a következik szerint ápoljuk; augusztus 20-át, alkotmányunk születésének évfordulóját a brigád összejövetelen, megemlékezés formájában ünnepli..Az MGM diósai csapágy gyárában tizenegy esztendeje alakult az Augusztus 20. brigád az eszközellátási főosztályon. Tagjai raktárosok, s ők tizen- ketíen — ahogyan a vállalásukból idézett sorok is mutatják — az alkotmány, az új kenyér ünnepét az államiság évfordulóját saját kollektívájuk születésnapjaként tartják nyilván. szintén megdolgozik a többletért: szombaton, vasárnap egy kőműves mellett segédkezik. A szándéktól függ Zsiray Magdolna, a gyár szervezési osztályának munkaverseny-elő- adója így fogad: — Jókor érdeklődik felőlük, éppen idén vehették át 6fz aranykoszorús szocialista brigádokat megillető jelvényt. Kiérdemelték. Hogy mást ne mondjak,-100 ezer helyett 160 ezer forintnyi értéket takarítottak meg a gyárnak, s a szerszámelőkészítésnél a lehető legkisebbre csökkentették az állásidőt. Azt hiszem, mindenben megfelelnek a követelményeknek — szocialista módon dolgozni, tanulni, élni. Ez persze így üres formaságnak tűnhet, a tényekről beszéljenek inkább ők. Nos, a brigád tagjai szívesen szólnak életükről. S miközben őket hallgatja az ember, sorsokba, küzdelmekbe, egy igazi közösséggé érett csoport mindennapjaiba pillanthat be. Nehezen kezdődött: az alapító tagok közül ma már csak ketten régiek, Albitz Gézáné és Bartalos Gáborné. Évekig vándoroltak ide s innen az emberek, az első brigádvezető le is mondott. Ném csoda. A gyár négy különböző helyén szétszórtan dolgoznak, nehéz összefogni egy ilyen társaságot. Ám a hetvenes évek végére stabilizálódott a gárda. Talán Wagner Má- tyásnénajc. az új brigádvezetőnek — hat éve tölti be ezt a tisztet — is köszönhető ez. ö 33 éve került a gyárba. Most a brigád minden tagja a törzsgárdához tartozik. A legrövidebb munkaviszony itt 12 évnyi, Batta Józsefé, aki a kertészkedést hagyta ott, s választotta helyette előbb a köszörűüzemet, azután a raktárt. horgászszövetségi fegyelmi bizottsági elnök is van közöttük. Nagy értékek * 15 Közös vonások Talán helyesebb lenne úgy fogal- nazni, hogy a korábbi gazdasági kör- íyezet a jelenlegivel kevésbé igényelte az agitációs munkát. Pedig 1978-ban a Központi Bizottság deA többiek is mind a gépek mellől kerültek ide. — Még én is •— mondja Adám József né — korábban a könyvelőgép mellett dolgoztam ... Található persze más közös vonás is. A tagok között négy is akad, aki brigádvezetö volt korábban, s ma sincs, akinek ne lenné valamilyen társadalmi megbízatása. Pártcso- poi'tbizalmi és önkéntes tűzoltó, szakszervezeti gazdasági felelős és De a lényeg a munka. Az pedig a szó szoros értelmében nem köny- nyű. A nőknek is fel kell kapniuk időnként a 15—20 kilós motorokat. Ám ennél sokkalta nagyobb a felelősség súlya. Lengyel János bri- gadéroshelyettes így beszél erről. — A gyár minden termelőüzemének teljes célszerszám- és tartalékaIkat- rész-ellátása a mi feladatunk. Nagy értékek mennek át a kezünkön, csak a tartalékalkatrész ötvenmilliót ér, s a szerszám ugyanennyi lehet, abból csupán az ipari gyémánt 15 millió. A legapróbb csavar, kellék hiánya miatt is drága gépek, láncrendszerben termelő egész gépsorok állhatnak le, s a veszteség így óriásivá nőhetne, egy • műszakban tíz-tizenötezer csapággyal is kevesebb készülhetne. A tavalyi 160 ezer forintos megtakarítás például abból adódott, hogy magunk cseréltünk alkatrészeket, s a javítási költség ennyivel lett volna több. A raktárosok szerint „könnyű” munkájukat általában nem becséhez mérten ismerik el. A keresetük sem eget verő, 3—4 ezer forint közötti, a prémium is jó, ha eléri a kétszázat. Hogy itt mégis egyre jobban tisztelik a raktárosokat, az elsősorban nekik maguknak köszönhető. Ám a jövedelem lehet több is. Például hárman a vállalati gazdasági munkaközösségben tevékenykednek munkaidő után, hétvégeken, s persze gépek mellett, ők 2—5 ezer forinttal többet keresnek társaiknál. — Féltékenység? Ugyan már hogyan lenne? — kérdez vissza Szabó Jánosné. — Hiszen mindannyian tudjuk, mennyit kell még izzadni a többért. Csak az megy a vgmk-ba, akinek nagyon kell a pénz. Például Lengyel János, öt gyereke van, a felesége gyes-én. s nemrég költöztek új lakásba. — A srácai pedig olyan ritkán látják, hogy bácsinak szólítják, ha hazamegy — ugratja őt Batta József, aki legényember, s Azután sok minden kiderül még. Például, hogy a brigád évek óta patronál egy rokkant kislányt, hogy maguk takarítanak a munkahelyen, s társadalmi munkában ők bővítették a raktár irodáját. Segítettek egymásnak a költözködésnél, parkosítottak, játszóteret építettek a lakótelepen, öten önkéntes véradóik, ketten ezüstjelvényesek. A kommunista műszakokon mindig' ott vannak, hiszen akkor is ki kell szolgálni a termelőüzemeket. Az egyik érdi óvodának ők készítettek virágtartókat. Nem. A mozi- és színházjegyeket, a múzeumi belépőket nem ragasztják be a brigádnaplóba. Csak né- hányan összeállnak, s együtt elmennek. Közösen ülik meg a névnapokat, s az augusztus 20-i születésnapot. Idén széptemberben lesz az ünnep, amikor Aggtelekre indulnak, a hagyományos kirándulásra. Ősztől ketten is továbbtanulnak, középfokon. Most augusztus 20-án az érdi B-enta-völgye Tsz-ben tartják a körzeti alkotmánynapi ünnepélyt, s a munkás—parhszt találkozót. Azon is ott lesznek. Jó néhányan pedig a fővárosba indulnak családostól vízi és légi parádét, tűzijátékot nézni. Elfogynak a szavak, s az ember azt keresgéli végül is: mi e jó közösség kovásza? A választ Szabó Já- íosné adja meg: — Nem is találkoznánk, ha épp nem akarnánk. Hiszen mégcsak nem is egy helyen dolgozunk. Ez hát a felelet: itt a szándékon múlik minden. V. GOMBÖ PÄL A brigádvezető a kartonokat rendezi Kora reggeli brlgádgyülés a raktárban Hanesovszk! János telvételei Mások szemében formaságnak tűnhet Születésnap: augusztus 28.