Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
12 PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP A jogalkotás törvényességének védelmében Történelmi cselekedet TÁRSADALMI ÉLETÜNKBEN bekövetkezett változások eredményeként 1972-ben sor került az alkotmány módosítására, amely az országgyűlés, az Elnöki Tanács,, a Minisztertanács és a tanácsok jogkörére vonatkozóan hozott változást. Alkotmányos szintre emelte az állampolgári jogok és kötelességek egységének elvét. Szocialista társadalmunk alapintézményei közé sorolta a házasság, a család intézményét, biztosította az ifjúság szocialista nevelését, az állampolgárok életének, testi épségének védelmét, az emberi jogok tiszteletben tartását, pontosította a nemzetiségi jogokat. Alkotmányba iktatta a közvetlen demokrácia intézményét, azt a tényt, hogy az állampolgárok ne csak küldötteik útján gyakorolják a hatalmat, hanem: „munkahelyükön és lakóhelyükön közvetlenül is részt vesznek a közügyek intézésében.” Már a módosítás társadalmi vitájában felmerült, hogy az országgyűlés válasszon Alkotmány- jogi Tanácsot, amely az alkotmányosság megtartása felett őrködnék. E javaslat megvalósítására akkor még nem került sor, mert a törvényhozó abból a ma is érvényes elvből indult ki, hogy az alkotmányosság megtartásának biztosítása, ellenőrzése, nem lehet egyetlen szerv feladata. Ez az országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, a bíróságok és ügyészségek, valamint a népi ellenőrzési bizottságok feladata, az állam minden szervének és polgárának egyaránt kötelessége. A fenti elv fenntartása mellett a szocialista demokrácia és törvényesség további biztosítékaként a magyar országgyűlés 1983-ban az alkotmány módosításával életre hívta az Alkotmányjogi Tanácsot. Az Alkotmányjogi Tanács nem vette át egyik szerv feladatát sem, de nem is dolgozik párhuzamosan egyetlen, az alkotmány és alkotmányos rend megtartásának biztosítására hivatott szervvel. Tevékenységével, az utólagos jogszabálykontrolldl a jogalkotás tövényessége felett őrködik, és adott esetben azt a jogalkotót, amely az alkotmányt vagy alkotmányos jogszabályt sértő rendelkezést, irányelvet, elvi döntést, jogi iránymutatást hozta — határidő kitűzésével — az alkotmányosságnak megfelelő jogszabály megalkotására hívja fel. Más szóval a jogtudatra hatva, azt formálva, ösztönzi a jogalkotót az önkéntes jogkövetésre. Az Alkotmányjogi Tanács munkája közvetlenül vagy közvetve érinti az állampolgárokat akkor is, ha ahhoz az állampolgár közvetlenül nem fordulhat, csak a törvényben felsorolt szervék, illetve személyek útján. Az Alkotmányjogi Tanács további feladata, hogy közreműködjön az alkotmány értelmezésében. Az alkotmány hiteles értelmezése továbbra is az ország- gyűlés feladata. Az országgyűlés felkérésére, vagy az arra jogosultak által előterjesztett indítvány alapján az adott ügy elbírálása kapcsán az alkotmányt szükségképpen értelmezni kell, hiszen csak az értelmezés eredményeként állapítható meg, hogy az adott jogszabály alkotmányt vagy alkotmányos jogszabályt sért. (Alkotmányos elv ugyanis, hogy az alacsonyabb szintű jogszabály, magasabb szintű jogszabállyal’ nem lehet ellentétben!) Az alkotmányos elvek és tételek tartalma a társadalmi, gazdasági viszonyok fejlődése következtében változhat anélkül, hogy az alkotmányt módosítani kellene. A vállalati önállóság alkotmányos maghatározása ma is helytálló, jóllehet másként értelmezzük az önállóságot ma, mint 1949-ben, vagy 1972-ben. Ugyanez vonatkozik a magántulajdonra és magánkezdeményezésre is, amelynek ma más a szerepe, mint a korábbi években. HAZÁNKBAN a jogrend, a törvényesség szilárd, s erre büszkék vagyunk. A gyorsan változó gazdasági, társadalmi viszonyok a jogalkotási tevékenységet is szükségképpen felgyorsítják, a hibaforrás lehetősége növekszik. Ezért szükséges, hogy legyen egy olyan magasszintű szerv, amelynek feladata a jogalkotás szak- szerűségének fokozottabb biztosítása, mert a demokrácia és a törvényesség szakszerűséget is jelent, sőt csak az által létezhet valóságosan. A jogalkotás politikai folyamat. A jogszabályban gazdasági, társadalmi, szociálpolitikai elhatározások öltenek testet, következésképpen a jogalkotás alkotmányosságának ellenőrzése, biztosítása is politikai tevékenység, melyet az Alkotmányjogi Tanács politikai életünk gyakorlatának megfelelően nyíltan kíván gyakorolni a közvélemény rendszeres tájékoztatásával. DR. RÖDER EDIT az Alkotmányjogi Tanács titkára Tényleg, milyenek vagyunk? Alkotmányunk maga a biztonság Ki a jó? — üvölti eltorzult arccal a széles kalapos. Magyarok! — zúgja az egyetlen lehetséges választ a stadionban zászlót lobogtató B- közép. Jellemző kép a Mi büszke magyarok című filmből. A középiskolások feszülten merednek a videomagnó képernyőjére. Mosolyognak vagy dühösek, bólogatnak vagy méltatlankodnak. Kérdések izzanak a félhomályban: tényleg, milyenek vagyunk? Hogyan élüsk, hogyan dolgozunk? Miként ítélnek meg bennünket a világban, s mit tartunk mi önmagunkról? Koppannak a szavak Lefut az utolsó kocka is, kígyóinak a fények a sződligeti KISZ-is- kola klubjában. Irány a park. Alig nyújtózunk el a padokon, elszabadulnak az indulatok. Hogy milyenek vagyunk? Jó néhányan érdekből dolgoznak. Munkahelyükön inkább lazítanak, a hét végén pedig jól meghajtják magukat... Mások lusták, tessék-lássék tesznek valamit, aztán este elterülnek a tv előtt... De még többen szíwel-lélekkel dolgoznak, még ha nem is élnek fé-' nyesen ... Csak a rosszat látjátok? Nem szabad általánosítani... Tényleg, nem lehet minden rossz, hiszen akkor nem itt tartanánk ... Czakó Zsóka vitavezető szeretné parlamentáris keretek közé szorítani a beszélgetést. Kurta jellemzéseket kér. Roppannak a szavak: közömbös, kényelmes, igényes, tehetséges,* vendégszerető, anyagias, en- ni-inni szerető, múltját nem ismerő.. . Ilyenek vagyunk. — A jót természetesnek találjuk, a rosszat pedig ostorozzuk, mert szégyelljük — mondja Benedek Kriszta. — Sokat számít, ha egy nép látja a saját hibáit. Kétségtelen. Ami az fegyes emberre érvényes, igaz egy egész népre is. Csak akkor tudunk előbbre lépni, ha tudluk, mi az, amin javítani kell. Az utóbbi évtizedekben — bár nem volt ■ ez mindig könnyű — egyre jobban megtanultunk szembenézni önmagunkkal. Űj kérdés röppen fel: ki tudna más országban élni? Egyetlen fiú tartja fel a kezét. Ö el tudná képzelni az életét külföldön. Aztán csöppnyi gondolkodás után helyesbít: az a körülményektől függ. A többiek viszont kijelentik, nem mennének erről a földről sehová. Körülnézni? Tapasztalatokat szerezni? Az más. De kinn maradni valahol, távol a hazától? Azt nem. Egy hét s előtör a honvágy. Ami nem szűnik az idő múlásával, hanem egyre marcángolóbb lesz. Hányán mondták már, hogy odakint még évtizedek múlva is magyarul álmodnak ... Talán másképp kellene föltenni a kérdést: melyik ország állampolgárával cserélnénk? — szól Dora György. Sokan Amerikát választják, az Egyesült Államokat. Ott jól élnek az emberek, ezen kívül más nem is nagyon érdekli őket. Talán még a fegyverkezés, a háborús veszély earn. Szeretik Reaganit, mert mindent megkapnak tőle, amit elvárnak. És azok a tömegek, akik semmit sem kapnak meg szinte abból, ami megilletné őket? Akiik a béke mellett tüntetnek, akik erőteljesen bírálják ugyanazt a politikát, ami (búsoknak tetszik? Ez ügyben sem lehet általánosítani. — Nyáron együtt motoroztunk két NSZK-beli sráccal a Balaton körül — veti közbe Láng Zoltán. — Sajnos, csak törjük a németet, de azért elég jól megértettük egymást. Azt mondták: Ungarn gut. Mert náluk lehet ugyan Hondát is kapni, meg Suzukit, de valahogy minden olyan labilis. A fiatalok nem látják tisztán a jövőjüket. Megmutatni az életünket — A külföldiek csak a pusztát meg a gulyást ismerik Magyarországról — mondja Dora György. — Sokan nem is várnak mást, ezt akarják a pénzükért. A teremben néma csend lett. Jókai Mór emelkedett szólásra. Lelkes hevülettel méltatta híressé vált hazánkfiának, a Párizsban élő festőnek érdemeit, művészi nagyságát. Kitört a taps. A művész meghatódottam ült a főhelyen, maga elé nézett. Aztán az utolsó mondatok: az író felszólítja a magyar kormányt, festesse meg e jeles férfiúval az új Országház számára a Honfoglalást. Az ünneplésnek vége. A Krisztus Pilátus előtt című kép meghódította egész Budapestet. A festő: Munkácsy Mihály. De kezdjük az elején. Az 1880. évi LVIII. törvénycikk „szentesítést nyert 1880. évi deczember 14-én. Kihirdet- tetett az országgyűlés képviselőházában deczember tó-én, a főrendek házában 1880. évi deczember 16-án. 1. §. Az országgyűlés mindkét házát befogadó állandó országháznak a főváros ötödik kerületében levő Tömő-téren építése ezennel elrendeltetik. 2. §. A ministerium utasíttatik, hogy az építendő országháznak pályázat útján elkészítendő térvét az arra vonatkozó költségvetéssel együtt, jóváhagyás végett előbb terjessze az országgyűlés elé. 3. §. A ministerium felhatalmaztunk, hogy az építési tervek előkészítéséből felmerülő költségek fedezése végett, póthitelt vehessen igénybe. 4. §. Ezen törvény végrehajtásával a ministerelnök bizatik meg.” S kiírták a tervpálvámtot. Elnyerte Steindl Imre, akiről a mai Or- szágház közelében utcát neveztek el. Elkészítette a terveket, amelyeket előterjesztettek az országgyűlésben, s éppen száz esztendeje, 1884-ben született az a törvénycikk, amely életre hívta a Duna-part ékességét, egész Európa egyik legszebb épületét. „1. §. Az állandó országháznak a ministerium által bemutatott építési terve jóváhagyatván, elrendeltetik, hogy az állandó országház az 1880. LVIII. törvényezikkben meghatározott s a bemutatott terv szerint szabályozandó téren a jóváhagyott terv szerint fölépíttessék s az építési munkálatok, melyek még a folyó évben megkezdendők, akképpen vezettessenek, hogy az állandó országház építése lehetőleg tíz év alatt befejezhető legyen. 2. §. A szükséges előmunkálatok, valamint a jelen évben teljesítendő építési költségeinek fedezésére a mi- nisteriumnak 200 000 forint ereiéig hitel engedélyeztetik. Jövőre az építésre évenként igényelt összegek az állami költségvetésbe veendők fel. 3. §. Amennyiben az országház építése, vagy környékének megfelelő módon szabályozása és elrendezése érdekében további törvényhozási intézkedések kívántatnának, ezekről külön törvény fog rendelkezni. 4. §. Ezen törvény végrehajtásával a miniszterelnök bizatik meg.” S az Orszáigház épült. A Budafokon, illetve Sóskúton kitermelt puha mészkövekből. S Munkácsy ismét Budapesten. Már 1890-et írunk, s ha megkésve is, de megtörtént a fölké- rés a Honfoglalás című kép megfestésére. A megrendelők -úgy gondol-' ták, a pusztaszeri országgyűlés jeleneteiből volna alkalmas a legjellegzetesebbeket vászonra vinni. A képet, amely csaknem hatvan négyzet- méter alapterületű lenne, a képviselőház árkádsorát, megszakítva úgy kellene elhelyezni, hogy leginkább alulról legyen látható. Mert honatyáink abban az időben igen ked1- velték a pártviszályokat, figyelmeztesse hát őket a festmény arra, hogy csak akkor lehet nagy és erős a nemzet, ha összefog. A kép témáját illetően nagy viták voltak. A művész már más motívumot vázolt, s abból nem engedett. A remekmű végül mégis elkészült, mire kellett. S hogy eredetileg elképzelt helyét sosem foglalta el, az nem a festő hibája volt. Azóta viszont bebizonyosodott: e nemzet tényleg akkor vált erőssé, amikor összefogott. Lassan negyven esztendeje látják ezt a száz esztendeje elrendeltetett állandó Országház tiszteletet parancsoló falai. , BÁLINT IBOLYA — Ha eljönne az a szovjet srác, akivel levelezek, a valóságot próbálnám megmutatni, azt, hogy miként élünk — szól újra Benedek Kriszta. — Már eddig is beszámoltam Gödöllőről, az új művelődési házról, a Rákos-patakról, s hogy közel vagyunk Budapesthez. Kultúráról, hagyományokról, népművészetről, a mezőgazdaságról, a történelemről kellene beszélnünk, hogy annyi vihar után is itt vagyunk Európa közepén. Kis ország a miénk, mégsem állunk az utolsó helyen, igaz, akad, amiben szégyenszemre az elsők vagyunk. — Az állami irányításra is büszkék lehetünk — mondja Tóth Attila. — Nincs semmi zűrzavar. Ünnepeinkre terelődik a sző, arra, hogy mit érzünk, gondolunk, teszünk ilyenkor? Mi a jó és a rossz bennük? Kellenek az ünnepek, mert anélkül .szegényebb lenne az életünk — fogalmazza meg Pauli Tamás. — De ha úgy sikerül, mint legutóbb Pusztavacson, az nagyon szomorú. — Szerencsére augusztus 20-án nincs iskolai ünnepség, hiszen szünet van — mondja Dofá György.' — Amikör kiglancolva, verejtékezve állunk a tornateremben, nem az jut eszünkbe, hogy magyarok vagyunk, hanem a végét várjuk a cécónak. Minden évben ugyanaz a hang, szöveg, rém unalmas. Ha legalább jó szónokok lennének, olyanok, mint Kádár János vagy Fidel Castro. ‘Amikor a Duna-parton vagy otthon a tévében nézzük a tűzijátékot, jobban elgondolkodunk az alkotmányról, a kenyér ünnepéről, vagy éppen István királyról. — A ruha nem számít, az a lényeg, hogy mit érzünk — így Tóth Attila, — Elég egy jelvényt kitűzni', vagy még azt sem. Egymás szavába vágva sorolják az igazi ünnep kellékeit: ... komoly, de kötetlen műsor... a máról szóljon ... hazai tájakról, emberekről meséljen... legyenek játékok, sport és disco ... — Nekem nyolcadikos koromban volt a legszebb ünnepem — emlékezik Dora György. — Május elsején elmentünk néhányan egy osztálytársunkhoz és énekeltünk, verseltünk a kertben. Valahogy magától történt minden, nagyon jó volt. — Én is hasonlóan ünnepelek a barátaimmal — teszi hozzá Varga Erzsébet. — Tudatosan készülünk rá. Mindenkinek valamilyen ismeretlen, érdekes dologgal kell előállnia. Nemzeti jelképeink Ügy látszik, az utolsó kérdés a legnehezebb. Nem is olyan egyszerű az alkotmányról, az alkotmányos rend jelentőségéről beszélni. Készületlenek ebben a témában. Néhány vállrándítás, félmondatok, egymást fürkésző tekintet, nehezen születik a szó. Benedek Kriszta bátorodik neki először: — A címer és a zászló nemzeti jelképeink. Szeretjük és tiszteljük ezeket — sorolja, mintegy hangosan töprengve. — Az alkotmány? Számomra annak biztosítéka, hoay nekem, szüleimnek, barátaimnak nem eshet bántódása. Jogunk van az élethez, a megbecsüléshez, a munkához. Ez mind benne van az alkotmányban. Talán az alkotmány maga a biztonság ... KÖVESS LÄSZLÖ Jóváhagyatván, elrendeltetik
