Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
mm Ljü 1 A ftST átCTO MMMAP Cfc&tlfc Illád IS C0D0U0 VátOSlMlDKtAOáSA i p~E^YéfHLÖNKfADÁSA A tensisS^szovetkesefek segítenek egymáson Fontos, hogy kf ill a kombájnon Július közepén kezdődött, és a napokban fejeződik be a Vác közigazgatási vonzáskörzetéhez tartozó mezőgazdasági nagyüzemekben az aratás. A szárazság az oka — Milyen eredményeket hozott és milyen tanulságokkal szolgáit a nyári csúcsmunka? — ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Tóth Istvánt, a Vác városi pártbizottság munkatársát. — Az évek során már beigazolódott, hogy minden nagy ■ feladatra jó előre fel kell készülni, és meg kell tervezni a munka minden napját. Az idei aratás is meggyőző cáfolata annak a téves érvelésnek, miszerint a mezőgazdaságban a „természetfelelősé” a döntő szó. Minden szövetkezet készített aratási tervet. Időben gondoskodtak a gépek javításához szükséges alkatrészekről. — Nem húzta-e keresztül a számításokat az időjárás? — Bizony, a kalászosoknak az aratást megelőző hetekben jól jött volna egy kis eső. Éppen ez a szárazság az oka, hogy nem igazolódtak az áprilisban, májusban becsült rekordtermés-kilátások. Az is igaz viszont, hogy a forróság miatt a gabonák nem szakaszosan értek be. így szinte egy időben lehetett vágni a különböző fajta kalászosokat. A száraz idő lehetővé tett, hogy folyamatosan menjen a munka. Technológia? fegyelem — Hogyan bírták az igény- bevételt a gépek, volt-e elegendő belőlük? — Egy-egy kombájnra közel százhetven hektárnyi kalászos jutott, s ez nem rossz arány. Azt is látni kell, hogy a korábbi évekhez viszonyítva ma Nyereséges, jó ágazat A harmattal kei a juhász „Tüzesen süt le a nyári nap sugára / Az ég tetejéről a juhászbojtárra. / Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, I A juhásznak úgy is nagy melege vagyon." — Petőfit idézzük, homlokunkat törölve, mivel istenigazából árasztja a na,p most is a fényét, sugarát. A természeti kép stimmel — de a juhász, Kopjás Mihály már az egykori titulus szerint tiszteletben őszült számadó juhász lenne, megette a kenyere javát. Nyugdíj előtti utolsó évét tölti a Ceglédi Állami Tangazdaság kecskés- csárdái kerületében, a juhászati gt vezetőjeként. Kopjás Mihály harmincne- ' gyedik éve dolgozik, itt, ebben az ágazatban. A juhászat most gazdasági társuláshoz tartozik, a tangazdaság területén hét juhászati telep van. Hagyományos, merinói fajtát tenyésztenek elsősorban, van úgy 3600 anyajuhuk, darabra számolva pedig szánion tartanak vagy 6 és fél ezer birkát. Az ágazat mint gazdasági társulás nyereségesen, szépen fejlődik, 1—2 millió forint tiszta nyereséget hoz. A gyapjúhozam anyánként 6 kilogramm feletti, a tejesbárányok legjava exportként jelentős. Az ágazat sikerének alapja a gondos takarmányozás, a hagyományos jószágtartás. A juhászati ismeretekben — ezt a gazdaság központjában többször is figyelembe ajánlva, tisztelettel mondják Kopjás Mihályról — a juhászat vezetője profi! Könnyen peregnek a szavak, ha A munkáról, a dologiban telő napokról, múlt esztendőkről esik szó. A szolgálati időt az időjárás határozza meg. A juhászaiban mostanság dolgoznak úgy huszonnégyen. Kelni hajnali négykor kell, a nyári menetrend szerint. Mostanában a rozsos takarmányrepcére járnák ki a juhokkal ezen a részen. A bárányt korán kihajtják, a melegben pedig árnyékos fedezékbe: a forróság nem válik az egészségére. Nem ihatnak pocsolyából, napközben takarmáinyozzák őket. Ha van legelője, a fias juh télen is kijár, csak a tenyészeti jerkeállományt nem hajtják ki, óvják. Ilyentájt, István királykor kezdődött a fejési idény valamikor, így említette Kopjás Mihály. Náluk a birka sok tejet adott mindig, akár az or- . szágos átlag háromszorosát. Fejt hatvan litert is egy-egy birkától. Érti a gomolya meg az erős túró készítésének minden csínját-bínját. Olyan bir- kapapriká$t főzni, mint ő, nem tud más messzi vidéken. Néhai nagy írónk, Veres Péter is kóstolta, dicsérte a főztjét, amikor egy ízben itt járt, cl- kotmányünne pen. Ily alkalmakkor az ünnepi bográcsos főzését Kopjás Mihályra bízzák, két évtizede ez is tisztje. Főz sportnapokon, megy az ifjúsággal. Beszélgetünk a jószágállományról. Említi, tavaly 300 ezer forintért vettek tenyészkosokat. Keresztezik a meri- nőit, legyen több húsa, jobb gyapja, hasznot még többet hozzon. Soroljuk a juhászszó- táxt, a jószágok nem- és életkor szerinti elnevezését, a juhász foglalkozással járó ősi cselekvés-meghatározásokat. Ifjak is kíváncsiak mind erre, hallgatósága gyakran van, mert kijönnek szünidőben is hozzá a ceglédi mező- gazdasági technikumi diákok. Szeretnek vele lenni. Szeretik beszédét, barátjuk a csacsi, a pulik, Filkó és Fickó, meg Bogár is, a nyugdíjas öreg puli. Érdekli őket, amit a juhász tud; hogy lehet készíteni cserényt, hogy kell szoktatni munkára a kutyákat — általában minden érdekli őket. Mi lesz, ha beköszöntenek a nyugdíjas évek? Mi volna: munka. Így mondja Kopjás Mihály. Benn, a többi közt most is van tizenöt anyája. Gondozásban nincsen megkülönböztetés. És a nyugdíjas juhász is elképzelhetetlen birka nélkül. Eszes Katalin már nagyobb teljesítményű, korszerű betakarító gépekkel rendelkezik a legtöbb gazdaság. Ez is az egyik feltétele annak, hogy jó eredménnyel termeszthessék a gabonát. A technológiai fegyelem is sokat javult a termelés minden területén. Ide tartozik a traktorosok, kombájnosok, gépkezelők, a technikai személyzet kellő szakértelme. Akik a mezőgazdaságban dolgoznak, jól tudják, milyen fontos az eredmények alakulása szempontjából, hogy ki ül a kombájnon. A hozzá nem értő elpergeti a szemet, nem a kellő magasságban vágja a szárat. Szinte mindenütt az új gépek beszerzésével egy időben gondoskodtak arról, hogy a modern gépekre képzett szakemberek üljenek. — Milyen volt az idei termés? — Nem születtek rekord- eredmények. Azonban mégis elégedettek lehetünk, hiszen a búza minősége kitűnő, és a hektáronkénti átlagtermés huszonnégy százalékkal több mint az elmúlt esztendőben volt. Tegyük azt hozzá, hogy dicséret illeti a felvásárlókat is. Jól felkészültek az aratásra, nem voltak viták az átvételnél. Bebizonyosodott tehát, hogy akik időben jól előkészített magágyba vetettek, az idén is jó hozamokkal dicsekedhetnek. A szövetkezetek közül a legjobb eredményt a kisnéme- di Aranykalász Termelőszövetkezet és a letkéseiek érték el. De négy tonnánál kevesebb hozamot sehol sem takarítottak be hektáronként. Mivel igen eltérőek a termőhelyi adottságok, ezzel az eredménynyel elégedettek lehetünk. — Hogyan állnak a szövetkezetek az aratással kapcsolatos munkákkal; a szalmabetakarítással és a tarlóhántással? — Eddig 6 ezer hektárnyi terület több ’mint ötven százalékáról gyűjtötték be a szalmát. A gazdaságok hozzáláttak a tarlóhántáshoz. Mindkét területen jó ütemben haladnak a munkálatok. Mindannyiunk hasznára — Hogyan értékelhetők az idei aratás eredményei? — Elégedettek lehetünk. Különösen örülünk annak, hogy a termelőszövetkezetek ismét sokat és sokszor segítettek egymáson, s ez mindannyiuk hasznára vált. Most az a legfontosabb feladat, hogy az őszi munkákra ugyanilyen előrelátóan és szervezetten készüljenek feL Surányl János Fogékonyság a szépség iránt Mecsker József a közművelődésben kifejtett eredményes munkássága elismeréseként, a napokban miniszteri dicséretben részesült. — Roppant érdekes, s egyéni dolog, mondhatnám, magánügy a művelődés, ugyanakkor, mégis, szinte minden vonatkozásában közösségi, közösséget formáló is. Ez így persze túl Kinyilatkoztatásszerű, ezért járjuk hát körül. Bizonyos, hogy mindenkit egyformán nem érdekel minden, mégis, az is bizonyos, hogy valami igen. A közművelődés egyik feladata például az lehet, hogy ezek között az igen erősen eltérő igények között valamiféle összhangot teremtsen. — A népművelőnek felkészült embernek kell lennie, ön hogy készült fel? — Három tényezőt említhetek: apám faszobrász, kora gyermekkoromtól tanítgatott nemcsak a mesterségre, a faragásra, de a stílusokra, így közvetve a művészetre is. Rácz József 1957-ben rajztanárom is lett, a képzőművész körben. Aztán még egy Népszabadság rajzversenyt is nyertem, emlékszem, az első nagykőrösi olajkutakat rajzoltam le. Később Budapesten a Vasutas Képzőművész Kör következett, akkor oda jártam iskolába. Ez a Népszínház utcai kör is sokat jelentett. — Itthon, Nagykőrösön, jó nevű képzőművész szakkör is fűződik Mecsker József nevéhez. — Nyolc éve vezetek egy érdeklődési kört a Toldi szak- középiskolában. Szándékosan használtam az érdeklődési kör kifejezést, mert jelent ez szakkört éppúgy, mint művészeti stúdiót. Igyekszem teljesen nyitott maradni a gyerekek iránt, többek között itt is. Azt is elárulhatom, hogy nem is a rajz miatt alakult ez elsősorban, hanem azért, hogy valahol ezek a gyerekek is megismerhessék a művészeteket, de ne valami esszenciaként, hanem a városon keresztül — ez egyfajta szívügyem. Nagykőrösön is vannak szebbnél szebb épületek, de nem ismerjük meg az igazi értékeiket, elmegyünk a szépség mellett. Azt szeretném, ha egy szintet elérünk, akkor lássuk is egy kicsit másként — érzékenyebben — a világot! — ön képesítése szerint műszaki tanár. — Értem a célzást: de a reál és a humán kultúrát nem lehet szétválasztani; az egy és ugyanaz, vagyis, emberivé kell, hogy tegye világunkat. Balta! Ottó Miért ajánlják az íjat? Miért adjuk ki a pénzt és mennyit? A házépítőknek nagyon meg kell gondolniuk a választ, főleg amikor már vékonyodik a pénztárca, s csak csurran-cseppen az OTP-től érkező utánpótlás. Vannak azonban olvan beruházások, amelyeket nem lehet halogatni. A nyárnak lassan a naptár szerint is vége, aki ősszel költözni akar, annak gondoskodnia kell a lakás fűtéséről. — Sajnos mostanában az emberek többsége még akkor is az olcsóbb vásárlásra törekszik, ha az hosszú távon nem éri meg. Ezt a saját bőrünkön tapasztaljuk — mondja kicsit panaszkodva, kicsit büszkélkedve Polyánszky Zoltán, a monori MEZŐGÉP műszaki igazgatója. — Az újabb kazánjaink például sokkal korszerűbbek, kezelésük kényelmesebb, az üzletekben mégis a régebbiek kelendőbbek. — Miért ajánlják mégis az újakat? — Mostanában került forgalomba például a Monor—28 márkanevet viselő berendezésünk. Széntüzelésű, kétaknás kazán. Rendkívül gazdaságos, naponta egyszer kell kisalakol- ni, illetve utántölteni. — Monoron most van kiépülőben a gázhálózat. Sokan szeretnék használni a jelenleg legolcsóbb energiát. — Mi rájuk is gondoltunk. Megvásároltuk egy 35 kilowatt teljesítményű, gáztüzelésű kazán gyártási jogát. A mérési eredmények 87 százalékos hatásfokról tanúskodnak, ami egészen kiváló. Legjobban többszintes családi vagy társasházakban, intézményekben használható ki. Az idén ötszáz darabot küldünk piacra, jövőre azonban két-három ezer ilyen berendezést gyártunk. — A környékbeli építkezők gyakran teszik szóvá, hogy monori kazánért is gyakran a megye vagy az ország másik részébe kell utazni. — Ez a gond most már megszűnik. Megállapodtunk ugyanis a Forrás Áruház iparcikkrészlegének vezetőivel, hogy aki náluk akar a kazánjainkból vásárolni, azt a mi raktárunkból szolgáljuk id — mondta Polyánszky Zoltán. — Az 5 készletüket így a termékeink nem terhelik, mégis mindig kaphatók lesznek. Ügy gondoljuk, ennyi kedvezménnyel tartozunk a Monoron és a vonzáskörzetben élőknek. Vereszki János Szerződés s nagygazdasággal Anyadisznó és malacai A körösi ember fnindig is érzékelte azokat a lehetőségeket, melyek módot nyújtottak, hogy bec&jiietes munkával olyan eredményeket érjen el, amely számításait kielégíti, így például mostanában a nagybani sertéshizlalás csökkenése mellett, a tanyavilágban a sertésen kívül,, birkát is tartanak, melyek hússal, gyapjúval és kisbáránnyal fizetnek, és elég jól értékesíthetők. Ismerek egy sokoldalú termelőt, aki ha kell, pompás paprikát és zöldséget termel, ha kell kereskedő, ha kell a*z Áfósz munkáját segíti, és most egy új ágazatot kapcsolt a munkakörébe. Farsang János, a külsőtáz- erdei zártkertjében nagy, kényelmes ólat építtetett, 12 kétszáz kilós anyadisznónak, és malacnevelésre rendezkedett be, ami előnyösebbnek látszik a hizlalásnál. Az anyadisznók fehér hun- gahibrid és észt lapály fajták, az utóbbit a kocséri Petőfi Tsz tenyésztette ki. Az állatREGGELIRE tea, kávé, pl- rítós vagy vajas kenyér. Tízóraira gyümölcsízzel megkent zsömle. Ebédre húsleves, pörkölt, túrós lepény. Estére sonka, paprika, paradicsom, sajt. Egy ilyen napi étlapon semmi különös. Ha erről számolna be valaki, könnyen elképzelhető, hogy a kenyeret nem említené. Beszélne a finom kávéról, teáról, a dús levű pörköltről, a sonkáról. De nem a kenyérről. Étkezdében esetleg akkor terelődne a figyelem a kenyérre, ha nem volna az asztalon. Étteremben nem szokatlan, hogy az asztalon kis kosárkában áll a pogácsa. A vendégek végigtanulmányozzák az étlapot, rendelnek, s várakozás közben, egy pohár bort, üdítőt felhajtva elmajszolnak egy-két pogácsát. Ha nagyon ízlik, megjegyzik, finom ez a pogácsa. Távozva azonban majdnem biztosan a második fogásról beszélnek, a jó vagy rossz halászléről, fatányérosról, miegymásról. A pogácsa ott volt. Ha nem lett volna, senki sem hiányolja. Annál többet beszélnek a süteményről. Tortáról, krémesről meg ezer másról. A süteményben többnyire nem a liszt van túlsúlyban. A cukor, a máz, a krém, a töltelék, rumos, csokis, diós, kókuszos. A liszt? Nélkülözhetetlen, szerény kellék. KENYÉRÜNNEP. S mégis kenyérünnep. Társaságban Búza, kenyér, élet ugyan az alkotmánnyal, az első királlyal együtt, de mégis az év egy napja a kenyéré. Öt ünnepeljük augusztus 20-án. Ki hallott már sonkaünnepről, a kukorica, napraforgó, burgonya napjáról. Szüretkor is szokás ünnepelni. Ám nem a szőlőt, hanem a szüretet. Szüreti mulatságokat tartanain Kenyér: gabonalisztből vízzel dagasztott, sózott, kelesztett tésztából kemencében sütött fontos emberi táplálék. -Ilyen egyszerű. Liszt, só, dagasztás, kelesztés, sütés a kemencében. Pontos emberi táplálék. Fontos. Nem létfontosságú, nélkülözhetetlen. Csak ilyen szerényen: fontos. Kis kosárkában, tálkában ott áll az asztalon. A szemek, a szájak, a gyomornedvek a csodás ízű levesekkel, pörkölttel, húsokkal, velős csontokkal vannak elfoglalva. A kéz automatikus mozdulattal nyúl a kosárka felé, megemeli a szalvétát, kihalász egy szelet kenyeret. A szem a nagy tálban válogat, mit kellene még kiemelni onnan. A kéz tör egy darabka kenyeret, be a szájba. A kenyér semleges ízű. A magyar ízlésnek a kicsit sa- vanykás a leejobb. Semleges. Kenhetünk rá vajat, zsírt, lekvárt, dzsemet. Lehet belőle sós, lehet édes. A kenyér- vagy zsömleszeletek alapul szolgálnak. Rákenik a vajat, s megrakják sonkával, felvágottakkal, kolbászkarikával, díszítik krémekkel. Meleg és hideg szendvics. Mintha csak azért volna a kenyér, hogy megemelhessük. a sok jót. Beleharapunk, összefut a nyál a szánkban, a kolbásztól, sonkától, felvágottól, a krémektől. A kenyér ízét észre sem vesszük. Semleges. A kenyeret lisztből sütik. A liszt búzából készül. BŰZA. A legfinomabb kenyérgabonát termő növény. Háromnegyedrészt szénhidrátot tartalmaz, egy kis fehérjét, némi ásványi anyagot, vitamint, vizet. Különböző összetételekben a legtöbbször a búzát emlegetik a gabonafélék közül, legalábbis nálunk. Búzatábla, búzatenger, ringó, hullámzó búzatábla. A búza szép szó. Az ú hangzó teszi széppé. A kenyér semleges hangzású. Mégsem a búzát ünnepeljük, hanem a kenyeret. Ha belőle van elegendő, meg a másik semleges ízűből, a vízből, akkor nem fenyeget a pusztulás veszélye. Aki kenyéren és vízen él, az szűkösen él. De él. Ha egy kis zsírozó is jut a kenyérre, akkor már vígan lehetünk. ÁLLTUNK a bagi dombok lábánál, a búzamező szélén. A túlsó végén hat kombájn látott neki a munkának. Szép lassan közeledtek felénk, eltüntették a rengeteg kalászt, nyomukban csak a tarló maradt. A mi oldalunkon egy teherautó állt, sárhányójának könyökölt egy rövid ujjú inges fiatalember. Ö nem a kombájnokat figyelte. Lábával fűszálat birizgált. Más embert nem láttunk. A kombájnokban ülőket csak sejtettük, Különben csend volt. Az ünnepélyes hireket az aratás menetéről, a hozamokat, a kombájnosok fáradozásáról, nagyobb adagú ebédekről az újságokban olvastunk. A bagi dombok lábánál a hat gép kiért a másik szélre. Megfordultak, s haladtak tovább. A fiatalember változatlanul a füvet birizgálta. Kenyér, viz, levegő. Ennyi elég. De legalább ennyi kell. Olyan vagy nekem, mint egy falat kenyér. Akire ezt mondjuk, az nagyon fontos a számunkra. Szeretnénk, ha reggeltől estig velünk lenne. Mint a kenyér. Ami mindig velünk van, szerényen a kis kosárkában. Az év egy napján ünnepeljük. Igazából persze önmagunkat ünnepeljük. Azt, hogy ismét sikerült megtermelnünk annyi búzát, amennyi elég a mindennapi kenyérhez 1 J • Kör Pál tenyésztést szabad idejében segíti, fia, János is. aki szakember, a kocséri Petőfi Tsz szarvasmarha-tenyészetének műszaki vezetője. A szép látványt nyújtó malacnevelést meglátogattam. Három anyadisznó már fialt. Vannak két- és háromhetes malacok. A háromhetesek olyanok, mint a vásárokban árult hetesek. Egy észt lapály anya pedig most ellett, 12 szép kismalacot. Mint a tenyésztő elmondotta, az anyasertések főleg táptakarmányon élnek. A vemhes jószágok sertésabrakot, a fiasak szop tató tápot kapnak. Érdeklődtem, hogy az anyák, mint régen sokszor megtörtént, nem nyomnak-e agyon malacot? — Ilyesmi már nem történik. Az ellető kutricában van egy ritka ráccsal elzárt kis sarok, melyben iníralámpa ég. A kismalacok, ha szoptak, odahúzódnák a lámpa melegébe, s így nem fekszik rájuk az anyjuk. A malacok hét hétig szopnak, majd 10—12 hetes korukban átadják őket egy nagygazdaságnak, mellyel Farsang János kétéves vételi szerződést kötött. A gazdaság a malacokért nyáron 20—23 kilóig 50, 25—35 kilóig 45, télen 20—25 kilóig 60, 25—35 kilóig 55 forintot fizet. Az elválasztott kismalacok már kijárnak a szabadba, s vígan élik világukat. Kopa László Készülődés a tanévre Tízmilliós karbantartás A gyerekek még nem, az érdekelt felnőttek annál többet foglalkoznak már az új tanévvel. Az évnyitó szeptember I- én, az első tanítási nap 3‘án. A tanév előkészítése persze még korábban kezdődött a városban és a vonzáskörzetben, az óvónői, tanítói, tanári állások meghirdetésével, a nyári karbantartással, a táborozás, napközis ellátás megszervezésével. Az iskolák festése, takarítása, csinosítása lassan a végéhez közeledik. A munka értéke meghaladja a tízmillió forintot. Ebből csaknem kétmil- / lió a társadalmi munka része. Az önzetlen segítők különösen Veresegyházon. Gödöllőn, Kartqlon, Ikladon, Mogyoródon tettek ki magukért. »
