Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-15 / 191. szám

PKtsr * Mturrr] 1984. AUGUSZTUS 15., SZERDA Románia ÉvfcTcfisié előtt Pavel Platona, a Román Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője hazáía közelgő nemzeti ünnepe alkal­mából kedden sajtótájékozta­tót tartott a nagykövetségen. Miként elmondotta: augusztus 23-án ünnepli Románia az an­tifasiszta és antiimpcrialista, társadalmi és nemzeti felsza­badító forradalom 40. évfor­dulóját. A történelmi jelentőségű eseményre visszatekintve em­lékeztetett arra, hogy a Ro­mán Kommunista Párt — a többi nemzeti erővel összefog­va — 1944-ben egységfrontot hozott létre, s kapcsolatot te­remtve a hadsereggel, közö­sen döntötték meg a fasiszta diktatúrát, és vezették ki Ro­mániát a hitleri Németország oldalán folytatott háborúból. Szüretelik a mákot I m. 41 » & M IkV „ S , <A A siilysápi Tápióvölgye Tsz-ben százhúsz hektáron megkez­dődött a mák gépi betakarítása Ä tengerivel nem lehet kukoricásra Tanulni az aszály parancsára Túl az aratáson gazdászainkat mostanában — s persze nagy számban a laikusokat is — az foglalkoztatja: milyen termés lesz kukoricából? Eleddig sok jót nem remélhetett sem a szakma, sem a közvélemény, mi több, július végén, augusztus elején az aszály drámai végkifejlettel fenyegetett. Nos, azóta kiadós esők hulltak, s ha nem is mindenütt a szükség szerint érkezett a csapadék, fellélegezhettünk. Elmúlt telőiünk a szárazság réme. Szemle ez 5-es ú£ mellett Ma még korai lenne megjó­solni, ennyi s annyi lesz a kukorica hozama, egyelőre meg kell elégedjünk azzal, hogy jobbak' a kilátások, mint akár egy héttel ezelőtt. Job­bak a dabasi Fehér Akác Tsz- ben, kedvezőbbek a Herceg- halmi Kísérleti Gazdaságban, s javuitak az egész megyében általában. írásunkban, mely­nek alapjául a már említett két nagyüzemben szerzett ta­pasztalatok, benyomások szol­gálnak alapul, mégsem azt mérlegeljük, kihez milyen mértékben voltak kegyesek az égiek. Sokkal inkább az fog­lalkoztatott bennünket, ho­gyan veszi fel ,a harcot a ter­mészet vak erőivel az egyik s a másik gazdaság. S még in­kább arra, hibáikból, eré­nyeikből mit tanulhat az okos... Aki hajlamos arra,, hogy a gazdászokat az ügyes sirán- kozók osztályába soroljuk, ül­jön kocsiba, s szemlélje meg a határt, mondjuk az 5-ös út mentén Dabas és Budapest között. A forróság, a víz­hiány vakrozsdái a kukori­cán, a tengeritáblák vöröslő sebhelyei bizonyára meggyő­zőek lesznek, rájön, nem a mi rémisztgetésünkre kiáltottak a szakemberek farkast. E fel­színes vizsgálódás után érde­mes betérni a dabasi Fehér Akác Tsz-be — nevét érdekes módon éppen szárazságtűrő fafajunkról kapta! —, ahol bővebb információt Tóth Pál növénytermesztési főágazatve- zetőtől érdemes kérni. Kisebb területen — Mindenekelőtt azt kell tudni a Fehér Akácról, hogy bár -az idén is a megye leg­nagyobb gabonatermesztő gaz­daságai közé számít, s a ka­lászosok területe meghaladta a 2600 hektárt, kukoricaveté­seinket a felére csökkentet­tük. A szemes 700 hektár s nagyjából ennyi a silónak szánt tengeri is. A szerkezet- változtatásra azért határoztuk el magunkat, mert időközben megvonták tőlünk a gyenge földek után járó ánkiegészí tést — érvelt ottjártunkkor a főágazaívezető. Helyes volt-e lépésük, egybeesett-e a megyei vagy országos kívánalmakkal, ne kutassuk, Többre jutunk, ha a problémát más irányból kö­zelítjük meg. Kövessük, in­kább a kukorica sorsát a szö­vetkezetben, a tervkészítéstől napjainkig. Év elején a nö­vénytermesztők feladatul kap­ják, egy hektáron átlagban 60 mázsát kell ősszel betakaríta­niuk, ami figyelembe «éve a 17 aranykoronás talajokat, komoly erőpróbát jelent szá­mukra ... Időben megérkezik a vető­mag, a választék ideális, csu­pa nsigy biológiai értékű ame­rikai fajta. Rendelkezésre áll­nak a megfelelő vetőgépek, három IH Cyclo, vagyis átla­gos hazai színvonalúnál jobb masinák. A területet helyesen a Duna-völgyi főcsatorna kö­zelében szemelik ki, ahol rá­adásul az idén nyáron a leg­több csapadék.is hull. A mes­terséges esővel azonban már bájok vannak. Erről az aláb­biak szerint nyilatkozik a fő- ágazatvezeto: — Tagadhatatlan, hogy le­maradtunk az öntözés fej­lesztésében, az idén vásárolt új berendezések pedig az esők beállta előtt két nappal kezd­tek üzemelni. Az öntözhető terület így sem nagyobb 350 hektárnál. Akad egyéb gon­dunk is. A Triazin alapanya­gú gyomirtó szerek felhal­mozódása miatt 10 évig kény­szerültünk megszakítás nélkül ugyanazon a helyen termesz­teni a kukoricát, s ahogy másutt is előfordult, a Fehér Akácban is megtörtént: elsza­porodtak a rezisztens fajok — elemzi e fontos gabonanö­vény helyzetét. Inkább nem aludtak Anélkül, hogy szakmai rész­letkérdésekbe bonyolódnánk, egészítsük ki az elmondotta­kat azzal: a dabasi tsz-bon a mélylazítás, ami ugyancsak fontos eszköze a vízzel való takarékosságnak, szóval ez az eljárás csak a kezdeteknél tart. Ismerik, de az elkövet­kező időszakban sem tervezik a folyékony, illetve szusz- penziós műtrágyázás beveze­tését, különböző meggondolás­ból távolmaradnak az inten­zív gabonaprogramtód, az ál tala elérhető legkorszerűbb gépek beszerzésétől, bárha masinájuk egy része jócskán elhasználódott, magasabb a javítási költség. Valóban hibák ezek? — kérdezhetnénk. Nem az anya gi eszközök hiányát, a sző­kébb beruházási lehetősége' két kell emlegetnünk? Megle­het, e körülmény az utóbbi években nagyobb nyomatékot kapott, de az is világosabbá vált, helytelen volt lemondani a korábbi időszakban egyik­másik korszerűsítésről. Állításunk igazolásául most tegyük vizsgálat tárgyává a herceghalmi gazdaságot Igazságtalan az összevetés! — halljuk az ellenvetést. Tagad hatatlan, hogy a Buda kör­nyéki nagyüzem földjei ter­mékenyebbek, de úgy is fel­foghatjuk a dolgot, éppen készen kapott, az örökölt elő­nyök csábítanak gyakran ké­nyelmességre. Mi történt ez zel szemben Herceghalom ban? Jó 15 esztendeje, amikor még olcsó szer volt a műtrá gya, kezdték feltölteni a tala jókat tápanyaggal, kidolgoz­ták a szuszpenziós műtrágyá­zás módszerét, mi több, gyár­tani kezdték az ehhez szüksé­ges gépeket is. Inkább nem aludtak — szó szerint érten­dő! —, de ősszel nem maradt szántatlan terület. Jó érzék­kai elkerülték a Triazin tálbaj- tását, olcsóbban, a mechanikai eljárásokat sem mellőzve, tisztán tartották földjeiket. Folytathatnánk a sort azzal, hogy az IGP keretében meg­vették a világ talán legponto­sabban vető gépeit, a három Beckert. Aki látta kukorica­soraikat, elképedt e mezei precizitáson. Apróságokon is mólfk Summa summárum eszten­dők óta Tanulnak,, ■ -újítanak olyan tempóban!!’.. mipthu .ez lenne megmenekülésük egyet len eszköze. Vincze Péter, az alaptevékenység irányítói másfél óra alatt annyi fogást, apró trükköt árul el az újság­írónak, amit két egyetemen sem tanulhatna meg. Váltig állítja, hogy két-hárcm ilyen, sokszor semmiségnek tűnő ap­róságon múlhat a siker. — Nem egyes esztendők ki­ugró rekordjaival akarunk ér­demeket szerezni. Legfőbb célunk az, hogy stabilizáljuk a hektáronkénti 7 tonnát, ar ra törekszünk, minél kisebb szava legyen a termesztésben az időjárásnak — összegzi véleményét a Herceghalmi Kísérleti Gazdaság mérnöke. Augusztus második dekád- jában vagyunk, még másfél hónap, és törik a kukoricát a gazdaságokban. Üzemi, nép- gazdasági szempontból egy­aránt fontos, hány tonna, hány vagon tengeri kerül majd ősszel a tározókba. A jövőt illetően azonban leg­alább ekkora jelentőségű, hogy mit tanultak növényter­mesztőink saját hibáikból és mások erényeiből az aszály parancsára. Valkó Béla Nem elég ismerni a bajt A kenyér mini állatorvosi ló Ha tíz szentendreit megkérdeznénk, ugyanennyien mon­danák, hogy sokszor szinte ehetetlen az új üzemben sütött ke­nyér. Erről már többször írtunk a lapunkban. Ám nemcsak a minőség borzolja gyakran a kedélyeket, hanem a pontatlan szállítás is. A gondok pedig sokasodnak, a megoldás viszont távolinak látszik. Legalábbis ezt állítják a szentendreiek. — Igazuk van — bólint rá Oláh András, az Észak-Pest megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. — De... Hallgassuk hál meg az érintettek véleményét. nyes 172 óra helyett 250— 300, sőt 320 órákat dolgoznak havonta. A szentendrei gyár 53 dolgozójából, júliusban a mindenkinek járó öt szabad­napból 15-en egyet sem vet­tek ki, a többiek is alig-alig. Kezdés a mélyvízben Valóban érdemes elmélyül­tebben tanulmányozni a té­nyeket, mert — utólag bizo­nyára az olvasó is belátja — ebben az esetben is ama so­kat emlegetett állatorvosi ló­val találkozunk, amelyen a sütőipar szinte minden gond- ja-baja felfedezhető. Kezdjük az elején. Szentendre gyors fejlődése már a hetvenes évek vége felé egy sor kérdés megoldá­sát sürgette. Ezek közé tar­tozott, hogy a folyamatos el­látás érdekében ebben az öt­éves tervben meg kellett kez­deni egy korszerű kenyérgyár építését. Az első elképzelések szerint, az üzemben automa­ta gépsorok dolgoztak volna, ám a 120 milliós terv végül is a gazdasági érdekek gán­csán elbukott. Mert: igaz, hogyi kevesebb emberrel, ám a berendezéseken csak két- hároimféle kenyeret süthet­tek volna, a vásárlók viszont ennél jóval többet igényelnék. Ezért végül is olyan döntés született, hogy egy napi 26,5 tonna kapacitású üzem épül, nagyrészt lengyel gépekkel. Ide már legalább hetven munkásra van szükség, ám a választék nagyobb, a kivitele­zés költségei kisebbek. Mind­össze 86 millió forint szere­pelt a költségvetésben. (Vé­gül 33 millióba került!) — Sajnos, különböző okok miatt az .átadást többször el kellett halasztani, s csatk az ;Pää május T-éfü’ •indulhatott be a teljes termelés — gön­gyölíti tovább a történetet Oláh András. — S ez nagyon kedvezőtlen volt: a nyári hó­napokban ugyanis átlagosan egymillió forinttal több ke­nyér fogy ezen a vidéken, mint máskor. A gyár tehát mindjárt úgy kezdett, hogy az embereknek nem volt elegen­dő idejük megismerkedni az új technológiával, a berende zésekkel, s máris a mélyvíz­ben voltak. Ugyancsak tetéz­te a bajt, hogy a gépek nagy­fokú igénybevétele szinte esőstől hozta a műszaki hibá­kat, így jelenleg alig van olyan kemence vagy dagasztó­gép, amely ne szorult volna íődarabcserére. Ám mindez csak töredéke a gondoknak, mert véleményem szerint minden baj forrása a lét­szám- és szakemberhiány. •— A régi, kisebb üzemek­ben dolgozók nem vállalták az új gyárban a munkát? — Hát nem sokan. Egyré- szük kilépett, utánpótlást pe­dig lehetetlen találni. Hogy miért? Hadd soroljak néhány adatot. Ma a pékek a beosz­tástól függően átlagosan 6- ezer forintot keresnek. . Ám mindezt úgy, hogy a törvé­É;áil az M5-ÖS. Az autósok nagy örömére jövő ősszel újabb autópá­lyával bővül az ország út­hálózata. Akkorra készül el az M5-ös autópálya első negyven ki­lométeres szakasza. Pontosabban: Üjhartyánig a bal pálya, amit a következő években a 70-es kilométerig építenek ki. Az autópá­lya építésével egy időben készül el a fővárosba vezető szakasz, a Nagykőrösi útrekonstrukciója is. Képünkön: betonozzák az autópálya egyes számú hídját Sütni, de kivel?! A vállalat vezetői 24 órás váltásban állandóan kint tar­tózkodnak az üzemben, hogy ha bármi gond adódna, azon­nal intézkedhessenek. A szo­cialista brigádok több szom­baton segítették kommunista műszakban az ittenieket. Mégis: a minőséggel és a szállítással kapcsolatos észre­vételek alig csökkentek az utóbbi napokban. — Pedig mindent megte­szünk — kalauzol végig a kemencék között Béres István termelési osztályvezető, az éppen soros ügyeletes. — Néz­zen csak körül: a mostani műszakban mindössze három stabil emberünk van, a töb­bieket egyrészt a váci gyár­ból hozzuk mindennap, a ki­segítők pedig egytől-agyig al­kalmi munkások, akik eddig sütödét csak kívülről láttak. Ebben a műszakban Szabó Miklós pék a legtapasztal­tabb. Húsz éve dolgozik a vállalatnál, az igazgató sze­rint, ha lenne elég munkás­kéz, ő l^nne a műszakvezető. Ám jelenleg csak a munka­kör létezik, betöltve nincs. — Lehetek őszinte? — kér­dez vissza a dagasztógép mel­lől Szabó Miklós.“—“Nagyon szeretem a szakmám, s csak ez tart itt. Tudom, hogy nem vagyok épeszű, hiszen havon­ta átlagosan 280—300 órát dolgozom, a műszak reggeltől estig tart, ráadásul most’ már ki kell járni, a város végére dolgozni, visszafelé meg sok­szor nincs busz, kilométere­ket gyalogolok. A szentend reiek szidnak bennünket, rös- tellem is magam. De kivel süssünk jobb kenyeret, kő nyörgöm, kivel? Az órámra pillantok: fél tíz.lesz pár perc múlva. A mai termelést már csaknem befejezték. — Az utóbbi időben azért javult valamit a helyzet — magyarázza Fülöp Bertalan üzemvezető. — A pártbizott­ság döntése alapján, Budaka lász ellátását átvették tőlünk, így valamelyest csökkent a nyomás. És az is kiderült, hogy a vásárlók elsősorban a kétkiilós vekni minőségével elégedetlenek. Az utóbbi he­tekben. szigorú ellenőrzést ve^ zettünk be, a kiszállítás előtt még egyszer átválogatjuk a kenyeret. Igaz, így a selejt fél százalékról egyre nőtt. A lakás segít A gyárban most is sok a műszaki gond. Ottjártunkkor például elromlott egy osztó­gép — ez egy ember nehéz fizikai munkáját tudja he­lyettesíteni, no persze, ha megy — s a mai napig sem sikerült beállítani a kemen­céknél a pontos gőzadagolást A helyiek ezért az ácsai Vö­rös Október Termelőszövetke­zet — a kivitelezés egyik al­vállalkozója — szerelőit szid­ják. Mást nem tehetnek, leg­feljebb az odaragadt vagy el­ázott kenyereket kerülgetik nap mint nap a selejtkupacok között. Beszélgetésünket a városi pártbizottságon folytatjuk Román Sándor, a testület tit kára a vállalat igazgatója, az üzem vezetőjét és a városi tanács elnökét, Marosvölgyi Lajost hívta meg egy rövid tárgyalásra, tekintettel arra, hogy a párt-végrehajtóbizott ság legutóbbi ülésén megvitat ta a kenyérellátás helyzetét, s az ügyben határozatokat is hozott. — A testület szerint a helyzet súlyos — foglalta ösz­sze Román Sándor. — A se­gítségként mozgósított alkalmi munkások egyáltalán nem ol­dották meg a gondokat. Az erőfeszítések csak átmeneti eredményeket adtak, tartós megoldást hozó intézkedés ed­dig nem született. A végre­hajtó bizottságnak az a véle­ménye, hogy készüljön rövid időn belül intézkedési terv, amelynek végrehajtásáról no­vemberi ülésén kell majd szá­mot adni. Rendkívül fontos­nak tartjuk, hogy a szállítá­si pontatlanságok azonnal megszűnjenek. A vállalat ve­gye fel a kapcsolatot a gyér* mek- és ifjúságvédő intézet­tel, s próbáljanak onnan munkavállalókat és tanulókat toborozni. A munkásszállás. megoldható, ám jó lenne, ha jobb propagandát fejtene ki az üzem. Kérjük továbbá’, hogy a garanciális javítások késése esetén éljenek a szankcionálás lehetőségével, s a karbantartás színvonalát is javítsák. Oláh András válaszolt: — Több kérdésben már léptünk — mondta, s egye­bek között részletesen elis­mételte, milyen gondok ne­hezítik a gyár munkáját. — Az eddig Budakalászra szál­lító kocsi most tartalékban van, rendkívüli esetekben te­hát ez besegíthet. Már tár­gyalunk egy olyan ház kibér­léséről, ahol 14 emberünket helyezhetnénk el. Ám félő, hogy még így sem kapunk megfelelő szakmunkásokat. Ezen a környéken egyszerűen nincs szabad munkaerő! — Próbálják meg bérrel idecsábítani az embereket —- vetette közbe a tanácselnök. — Nagyobb béremeléssel, ta­lán valami preferenciával. Égető gondról van szó, a la­kosság türelme is elfogy egy­szer ... — A szabályozók kötnek bennünket is — válaszolta az igazgató. — Bár meg kell mondanom, hogy ebben a helyzetben egy péknek, hä jelentkezik, annyi bért adunk, amennyit kér. Mondom, amennyit kér. így sem jön­nek. Sajnos, az első perctől teljes kapacitással kell dolgoz­nunk, így egyszerűen nőin kaptunk időt arra, hogy kí­sérletezzünk. Végül még va­lami: szerintem lenne ide em­ber, hiszen az ország más me­gyéiben van felesleges szak* képzett munkaerő — ha Uri­ne lakás! Le kellene őket itt telepíteni* Marosvölgyi Lajos mindjárt válaszolt is: — Ha csak ezen múlik! A városi tanács vállalja, hogy a termelésben kulcsfontossá­gú szakmunkásokat két éven belül — a szociális helyzetük­től függően — lakáshoz jut­tatja. Ám kérem a vállalat vezetőit, hogy igyekezzenek a jelenlegi dolgozókat megtar­tani, álljon meg végre az el­vándorlás. A vitát Román Sándor fog­lalta össze: — Az intézkedési terv előtt alapos elemzésre van szükség, a kibontakozáshoz a város ve­zetése természetesen minden segítséget megad. Novemberig tart tehát a türelmi idő, ad­dig a legfontosabb kérdések­ben mindenképpen lépni kell. Ha a vállalat rugalmasabb és kezdeményezőbb lesz, biztos vagyok benne, rövidesen meg­szűnnek a minőségi panaszok. Számunkra a mérce az üzent önmaga, nincsenek irreális kí­vánságaink. Novemberig türelem A tanács és a pártbizottság vezetői tehát tisztában vannak azzal, hogy a gyári gondok megoldásának segítése vezet­het el csak a célhoz. De ehhez meg is van a készség! Az út hosszú, az idő pedig rövid. Ezért most fontos lenne, hogy a kereskedelem és a vásárlók se várjanak valamiféle cso­dát a gyártól. De azt joggal várhatják, hogy felülkereked­jenek sokféle gondjukon. Hi­szen sokmilliós beruházás nyomán, ehető kenyeret kél! szállítaniuk. Furucz Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents