Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-02 / 180. szám

1984. AUGUSZTUS 2.. CSÜTÖRTÖK SreJÉ^/ mm miután Sárgán villog a fény »« - i ' < rí--:: ' ■■■■>■:■ ■ I :’1 I1: ‘ ; "áviteM A |;sr" A Ligniter Isz. taksonyl elektronikai részlegében készül a fflútvonala- kon használatos terelőoszlopok villogó lámpája, amely két részből ált Alul-felül villogó sárga fény figyelmezteti az autósokat, hogy az úttes­ten dolgoznak. Külön érdekessége, hogy sötétedéskor automatikusan bekapcsol, Trencsényi Zoltán felvétele Svájc nemzeti ünnepén Fogadás a nagykövetségen Robert Beaujon, Svájc bu­dapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott a nagykövetsé­gen. A fogadáson részt vett Ka- polyi László ipari miniszter, Esztergályos Ferenc külügymi­niszter-helyettes, Melega Ti­bor külkereskedelmi minisz­terhelyettes, valamint gazda­sági, társadalmi és kulturális életünk több képviselője. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja is. A reklám feladatai változnak A jó bornak is kell a cégér Közhellyé kopott a mondás: a jó bornak nem kell cégér. Ma inkább az ellenkezőjét hangoz­tatjuk (már-már azt is elcsé­pelve), vagyis hogy bizony a jó árunak is kell a hírverés. A reklám létjogosultságát, sőt szükségességét illetően megle­hetősen egybehangzanak a vé­lemények, ám annál több a vi­ta arról, hogy milyen az a hirdetés, ami ötletes, ami cél­ba talál, ami úgy igazíl el, hogy termelő és vevő is hasznát látja. Tájékoztató füzet f A hazai reklámélet kultu­ráltságának, színvonalának emelését tűzte zászlajára az 1975-ben alakult Magyar Rek­lámszövetség, amely a reklám- tevékenység etikájára is fel­ügyel. Az MRSZ társadalmi­szakmai érdekképviseleti szer­vezet, tevékenysége tehát a magas szintű szakemberkép­zésre éppúgy kiterjed, mint a legfrissebb szakmai tapasztala­tok, ismeretek közreadására, egyáltalán segítség a tagság számára minden olyan kérdés­ben, amely állásfoglalást igé­nyel. E célokat szolgálják a reklámszövetség társadalmi szervezeti egységei, szekciói, szakosztályai, bizottságai vala­mint budapesti és megyei szer­vezetei. S itt álljunk meg egy pillanatra! A szövetség hónap­ról hónapra kis füzetecskét je­lentet meg, Tájékoztató cím­mel. Ebben tükröződik a szö­vetség élete, képet kapunk a különféle rendezvényekről. Át­lapoztam jó néhány ilyen tá­jékoztatót, de sehol sem buk­kantam Pest megyei hírre. Nem véletlenül, mint N. Er- nőfy Éva szervező titkártól megtudtam. Pest megyei szer­vezet ugyanis nincs. — Ez év márciusában ala­kult meg a tizenhatodik me­gyei szervezetünk, a szolnoki — mondja Ernőfy Éva. Ezek a szervezetek elsősorban a fővá­rostól távolabbi körzetekben vannak, úgy gondoltuk, hogy Pest megyéből a budapesti rendezvényekre is eljöhetnek az érdeklődők. A programról értesülhetnek mind az egyéni tagok, mind a tagvállalatok. Az érdeklődés hiánya Való igaz, aki tagja a szö­vetségnek, értesülhet arról, mi­kor milyen esemény várható. Mégis, úgy vélem, sokkal na­gyobb lenne az érdeklődés, vagy hogy az igazsághoz hűsé­gesebben fogalmazzunk: lenne érdeklődés, ha valaki, valakik kézbe vennék a szervezést, reklámot csinálnának a rek­lámszövetségnek. Osztja-e ezt a vélekedést Bíró Adám, a Vác és környéke Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalat propagan­distája, aki amennyire lehe­tősége engedi, részt vállal a szövetség munkájában. — Sajnos, az időm nagyon kevés — kezdi beszélgetőpart­nerem. — Roppant szerteágazó a munkám, a dekorációs rész­leget is magam vezetem. Azt hiszem, nem egyedülálló ta­pasztalat, hogy a reklámcélok­ra fordított pénzt nem mérik bőségesen, ennélfogva „magad uram, ha szolgád nincsen”- alapon, még a szlogeneket is én ötlöm ki. Nyilván sok kol­léga van hasonló helyzetben, ami csak aláhúzza, milyen jól hasznosíthatnánk a reklám- szövetség előadásait, tovább­képző tanfolyamait. De hiába érdekel engem is sok minden, ritkán szánom rá magam, hogy bemenjek Pestre egy-egy szín­vonalasnak ígérkező rendez­vényre. Pedig itt lakom Vá­con, hát aki mondjuk ceglé­di... — Pedig igaz, ami igaz, kör­Termékek - kíslakásépítőknek Takarékos tetőfedőlemez Már sorozatban állítják elő a nyergesújfalui eternitgyár egyik új termékét, a sziper- nitlemezt. A Szilikátipari Ku­tató és Tervező Intézet és a gyár szakemberei közösen kí­sérletezték ki a cementből, az­besztből és duzzasztott perlit- ből készülő új építőanyagot. A könnyű, jó hő- és hangszi­getelő és tűzgáüó lemez alkal­mas belső burkolatok és ál­mennyezetek készítésére, vá­laszfalak építésére, acélszerke­zetek hővédelmére és állattar­tó ketrecek készítésére is. Ha­gyományos faipari szerszámok­kal jól alakítható, fúrható és fűrészelhető. A nyergesújfalui eternitgvár selypi üzemében az Idén 200 000 négyzetmétert ké­szítenek a perlites lemezből és felkészültek a szükség szerinti mennyiség előállítására. A nyérgesúifalui vállalat másik új terméke az úgyneve­zett takarékos tetőfedőlemez: a fél négyzetméteres palának az alkalmazása azért előnyös, mert fölrakásához kevesebb tetőlécre, deszkára és szögre van szükség, tehát csökkent­hető a kivitelezés költsége. A mintapéldányokat elsőként a székesfehérvári Alba Regia Vállalat próbálta ki családi házak építésénél, majd 30 000 négyzetmétert rendelt a nyer­gesújfalui gyártól. Az új tető­fedő sorozatgyártását saját erőből, meglevő gépsor felszer- számozásával oldja meg a nyergesújfalui üzem. Az idén több mint 20 mil­lió négyzetméter különböző méretű tetőfedő palát készíte­nek Nyergesújfalun, s ebből 7,2 milliót adnak át a keres­kedelemnek. a magánépítkezők ellátására. A jelenleg legkere­settebb színes tetőfedő anyag­ból a tavalyi 2 millióval szem­ben az idén 3 millió négyzet- méternyit szállítanak. A ter­melés növelését önerőből, a tartalékok feltárásával oldják meg. Maximálisan kihasznál­ják a berendezéseket, s az év eleje óta elért teljesítmények­ből arra következtetnek, hogy termelési rekorddal zárják az idei esítendőt, ám a rendkívü­li erőfeszítések ellenére sem tudják minden termékfajtából az összes igényt kielégíteni. benézve a megye kirakatait, elkelne némi szakmai segítség — folytatja —, hisz jól tud­juk, az üzlet arculata a vásár­lókat nem csupán informálja, de jó esetben az ízlését is ala­kítja. És ha végignézzük a MRSZ programját, akt is lát­juk, hogy a megyei szerveze­tekkel közösen a helyi válla­latvezetőknek igen értékes elő­adásokat tartanak, például a piackutatásról. Minden bizony­nyal itt is szívesen fogadnák ezt a gazdasági vezetők. Min­dent összevetve, jónak talál­nám, ha megyénkben is meg­alakulna a reklámszövetség tagozata, már csak azért is, mert sok itt a szakképzetlen kirakatrendező. akik csak nyerhetnének azzal, ha élénk élet, szervezett tapasztalatcse­re lenne közöttük. Színesedne a megye társadalmi élete, de a városok, települések külső képe is. Hírverés nélkül nehéz Agilis, társadalmi munkára Rész ember kerestetik tehát, hogy a 16 mellé Pest megye is felsorakozzon. Legyinthet most valaki — periférikus té­ma! Ám — exportáló vállala­tok a tudói — jelentős üzleti sikert reklámráfordítások nél­kül elérni szinte lehetetlen. S minthogy a reklámra fordít­ható összegek megközelít- tően sem nőhetnek olyan ütem­ben, mint a propagálás költsé­gei, a reklám csak minőségi jegyeinek jelentős javításával felelhet meg feladatainak. Ezt hivatott elősegíteni a Magyar Reklámszövetség. Szigetül Teréz Ha rossz kibicként gáncsoskodnak Sikerüknek nem marad nyoma A nők javaslatait külön értékelik — Aki nem ismeri az újítá­sok útvesztőit, könnyen bele­gabalyodik. Én is hamar fel­fedeztem, hogy könnyebb má­sokkal együtt, mint egyedül. Így egyrészt kisebb azoknak a tábora, akik a taccsvonalon kívül állva, rossz kibicként gáncsoskodnak, másrészt egy­magám egyébként is képtelen lennék mindent megoldani. A legtöbbször, ha eszembe jut egy jó ötlet, megkeresem itt a gyárban a legjobb szakembe­reket, s társként beveszem őket is — mondja Laczonyi László, a Hazai Fésűsíonó- és Szövőgyár kistarcsai gyárá­nak főmérnöke. Ö már csak tudja: két évtizede dolgozik a vállalatnál, hét esztendeje je­lenlegi beosztásában. Amióta munka mellett elvégezte az egyetemet, gyakran pattannak ki a legjobb ötletek a fejéből. Sokszor kérdezték Néha isteni szikrák. Tavaly például a váci gyár néhány dolgozójával együttműködve kidolgoztak egy eljárást a hul­ladékok hasznosítására. Az utókalkulációs számítások sze­rint ez a módszer évente mint­egy 2,5 millió forint hasznot hoz a vállalatnak. A HFSZ te­hát jól járt. — És az újítók? — Hát... — gondolkodik el a válaszon. — Általában mi nem nagyon. Az a tapasztala­tom, hogy amikor nagyobb összegek kifizetéséről van szó, óvatosak az illetékesek, s a legtöbbször az alsó, kétszáza­lékos határt tartják mérvadó­nak. Holott a jogszabályok szerint ez lehetne öt százalék is. Legutóbb is a? egyik, 2 milliós hasznot hozó újításért a csapatból az én részem húsz­ezer forint volt. r —Ha nem a pénzért, akkor vajon miért újít az ember? — Na, látja, ezt már sok­szor kérdezték tőlem. Csak egy kicsit más összefüggésben. Nálunk ugyanis a dolgozók legtöbbje asszony, lány. Va­jon miért nagyon alacsony kö­zöttük az újítók száma? A fér­fiak talán rátermettebbek? Nem, nem erről van szó. Meg­győződésem, hogy a jó ötle­tekhez először is megfelelő szakmai felkészültség kell, másrészt valaki minél maga­sabban áll a ranglétrán, annál nagyobb a rálátása. S emel­lett a legfontosabb: a problé­maérzékenység. Nem igaz, hogy az újító csak a gyárka­pun belül az. ha kilép, már el is felejti a dolgokat. Én ma­gam — de beszélhetek itt a többiek nevében is — napon­ta több ilyen megoldásra vá­ró feladatot forgatok a fe­jemben. A megoldás egyszer- csak beugrik... így volt az a már említett hulladékhaszno­sítási újításnál is: éjszaka ál­matlanul forgolódtam, s egy­szerre eszembe Jutott a meg­oldás. A régi szakik elmentek — ön nemcsak aranyjelvé­nyes újító, hanem itt a gyár­ban az újítások egyszemélyi elbírálója is. Mint újítónak, mi a véleménye az újítómozga­lomról? — Az én ötleteimet a válla­lat fejlesztési főmérnöke bí­rálja el. Eddig minden javas­latomat elfogadták, tehát nem panaszkodhatom. Az a tapasz­talatom, ahol a gazdasági ve­zetés valóban szívügyének te­kinti a mozgalom támogatását, ott lehet eredményeket elérni. Ahol nem, ott erősen döcög a szekér. — S, mint elbírálónak? — Természetesen, mielőtt döntenék, szakértői vélemé­nyeket kérek. A legnehezebb az elutasítás. Sokszor vannak olyan ötletek, amelyek határ­esetek, s nagyon nehéz eldön­teni, valóban van-e újdonság­értékük. Nálunk tavaly alig több mint félszáz újítás volt, holott három esztendeje még majdnem a kétszerese. Ä csökkenés okát abban látom, hogy a hozzáértő, öreg szak­embereink sajnos elmentek, kiléptek. Üjabban a műsza­kiaknál is nagy á fluktuáció. S még valami: a javaslatok nagy többségében szakszerűt­len a leírás, sokszor csak hosz- szas utánjárásra lehet kimon­dani a döntést. Jó szándék nél­kül ez sem lehetséges. Bizonyságul egy brigád újí­tását teszi elém. Egyszerű öt­let: a Lippai 1 stvánné vezette Béke kollektíva felismerte, hogy tűforrasztás közben na­gyon sok forrasztóón megy ve­szendőbe. Kidolgozták, ho­gyan lehetne ezt újra felhasz­nálni. Megoldásukkal egy esz­tendő alatt 35 ezer forintot le­het megtakarítani. Az üzemvezető 1200 forint­nyi újítási díjat javasolt, a fő­mérnök döntése: 1800 forint. — Minden lehetséges mó­don igyekszem bátorítani a munkásokat — jegyzi meg. — Mert az a véleményem, hogy elsősorban mindenki a maga Öntött nyél - ollókhoz. himzőollókhoz, Kosik Láazlóné segítségével. A lóinak körében, mert kellemesebb fogás esik Közepes méretű ollókat gyártanak a MERO- FÉM Isz. veresegyházi telepén. A képen látható fröccsöntő gép a műanyag nyelet készíti a műanyag nyél azért is kedvelt az ollók haszná- rajta, mint a fémen. Trencsényi Zoltán felvétele területén a legokosabb. Sok­szor, ha beszélgetés közben valakitől egy jó ötletet hallok, mondom is neki, írja le, adja be újításnak. így, egy kis se­gítséggel azért boldogulnak az emberek. 3 ebből a szempont­ból szerencsések vagyunk: itt a gyárban a különböző szintű vezetők többsége hozzám ha­sonlóan gondolkodik. Papp Józsefné újítási elő­adó egyetértőén bólogat: — Minden esztendőben megrendezzük az ötletnapot is, ahol azonnal egy-két száz fo­rinttal díjazzuk a tovább­gondolkodásra érdemes javas­latokat — mondja. — Külön értékeljük évenként a leg­jobb női újítókat és a legjobb munkavédelmi ötletek beadóit. — Régebben a gyárak tmk- műhelyeiben voltak úgyneve­zett újításokat kivitelező csa­pátok, amelyekben a legjobb szakemberek tömörültek. Itt a gyárban mi a helyzet? — Hol vannak már a régi szép idők... — legyint Papp- né. — A legjobb szakik más­hol keresik a kenyerüket, a tmk-soknak meg annyi a mun­kájuk, hogy jelenleg csak túl­órában tudjuk fizetni az újí­tások kivitelezésében való közreműködésüket. — A kifizetett díjak miatt nincs vita? — A pénz miatt nem, az el­utasítások miatt annál inkább. Az utóbbi időben két javaslat szerzői fordultak panasszal a szakszervezeti bizottsághoz, tje mindkét esetben elutasították a szakértői vélemény alapján a fellebbezésüket. — Vállalni kell ezt is —• veti közbe a főmérnök, — Nem szabad engedni a huszonegy­ből valamiféle rosszul értelme­zett liberalizmus miatt. Ha komolytalan lenne az elbírá­lás. az emberek is komolyta«'; lanul vennék az egészet. Laczonyi László legfrissebb ötletét éppen most próbálják ki az üzemben. Régi gépeket alakítottak át, s a vékonyabb fonalak helyett a most jól el­adható vastagabbakat gyárt­ják ezeken. A berendezések így kétszer annyi jó minőségű árut készítenek, mint régeb- . ben. Csak ha a vállalat is Petrik Lászlóval, a fonoda és a cérnázó üzemvezetőjével a gépek mellett találkozunk, — ő az egyik társam ebben az újításban — mutatja be a főmérnök. Csendesebb helyre vonu­lunk, hogy nyugodtan beszél­gethessünk. — Én vállaltam a koordi­nálást a műszaki osztállyal — mondja Petrik László. — Egy iyen nagy horderejű újításnál menet közben rengeteg ki- sebb-nagyobb műszaki gond merül fel, s ezeket a legjobb azonnal megoldani. — Rendszeresen újít? — Itt a gyárban ez a máso­dik csapat, amelyben részt vé­szek. De előző munkahelye­men, a budapesti gyárban vol­tak újításaim. Ott is együtt dolgoztam egy időben a fő­mérnökkel, azt is mondhatom, jó környezetben nőttem fel A gyapjúipar újítási verse­nyében tavalyi eredménye alapján a Hazai Fésűsfonó- ée Szövőgyár a harmadik lett, míg a vállalat hat gyáregy­sége közül a kerepes tár­csái az első. A vezérigazgató nemrég vette át a vándorzász­lót és az ezzel járó húszezer forintot. Ebből a kerepestar- csai főmérnöknek és az újítá­si előadónak jutott ezer-egy- néhány száz forint fejenként. Ezt is csak azért, mert a HFSZ most dobogós lett. Ha nincs a jó vállalati helyezés, a kerepestarcsaiak — mint már többször előfordult — nem kapnak semmit, még egy, a si­kerüket maradandóan megőr­ző oklevelet sem. Igaz, nem is azért csinálják. Furucz Zoltán *

Next

/
Thumbnails
Contents