Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

8

PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN

1984. AUGUSZTUS 11., SZOMBAT

A tengerparti sétány Gagrában

Világítótorony a Picimda-íokon

Turisták járnak történelmi utakon

Az idő több, mint pénz

Pazar pazarlásainkról

'Furcsállom erősen a számomra véletlen formái egybeesést pazar ■* és pazarló szavaink között. Nyelvész barátom azonban kiokosít: igenis van közük egymáshoz. A kereskedik, ad, vesz, elad, vásárol értelmű szerb-horvát pazariti igéből a magyar nyelvben jelentés- fejlődéssel alakult ki az eltékozol szavunk. Pazarlóból a pazar elvonással keletkezett a nyelvújítás idején. Akkoriban azonban pazarló szavunk még azt is jelentette: bőkezű.

Ez idő tájt aligha jelenti ezt. Aki pazarol, az könnyelműen bánik javainkkal. Pazarolni mindent lehet: időt, energiát, anyagot, pénzt, szaktudást, emberi hitet, értékeket. Régi igazság, hogy az idő pénz. De az idő több mint a munkaerőnkért kapható pénz. Az idő pazarlása életünk pazarlása.

A hazai telefon áldatlansága következtében egy számításból tudjuk — évente kétmilliárd perc megy veszendőbe. Több tízezer ember munkaideje ez évente. Időt rabol sok miinden más is: a késve érkező vonat, a hivatal lassú ügyintézése, a szerviz, ha tologatja a határidőt. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban országos vizsgálattal tárta fel annak okait, h'ogy mi kényszerít magántermészetű ügyek intézésére munkaidőben. Az okok listáján a laza munkafegyelem melilett éppúgy megtalálni a hivatalok rugalmatlan munkaidejét, mint az ügyintézés nehézkességét. Az is gyakori panasz, hogy a megjelölt időpontban nem érkezik meg a tüzelő vagy a vásárolt bútor, a kéményseprő vagy a háztartási gépek javítója.

Mindennapos bosszúságok sora: nemzeti társasjáték az idővel, természetesen másokéval. Zárás előtt negyedórával az élelmiszerbolt eladói már takarítanak. Ilyentájt a vásárló az üzletben már nemkívánatos személy. Méltán bosszankodik is miatta; jogában érte sérelem. S persze hogy nem jut eszébe: maga is hasonlóképpen cselekszik munkahelyén. Igazságérzete csak akkor tiltakozik, ha ő a szenvedő fél. A hivatalban, asztaliéinál, a munkapadnál, a postai kiszolgálóhelyen magától értetődőnek tartja, s nem kötelességszegésnek, ha más idejével packázik.

Jó ideje divatos a kifejezés: emberi tényező. E tényezőnek — má*ok mellett — meghatározó szerepe a munkakultúra alakulásában. Tapasztalatok szerint vannak munkahelyek, ahol elképzelni sem lehet lazítást. A szalagszerű termelésben dolgozók munkafeltételei szigorúak, ott egyetlen ember kiesése azonnal fennakadást okozna Csakhogy nem lehet minden munkafolyamatot hasonló módon megszervezni. Ráadásul mostanában kezdik felismerni, hogy a szalagszerű termelés külső kényszer, s nemcsak monoton, hanem kiiktatja az ember kezdeményezését. Vannak országok, ahol emiatt arra kezdenek áttérni, hogy a munkacsoportok maguk szervezzék meg önmaguknak a részmunkák elvégzését. Az eredmények várakozáson felüliek, mert az úgynevezett időtérképpel is támogatott csoportok teljesítménye jóval magasabb, mint korábban volt, amikor még a szalag sebessége szabta meg munkaintenzitásukat.

Döbbenetes adatot közölt egy ízben a tárca vezetője az ipari igazgatók egyik értekezletén: „A szakértők szerint a termelés hullámzása évente mintegy 35—40 milliárd forint veszteséget okoz.” De mitől válhat hullámzóvá a termelés? Tudjuk a leckét: a lógástól, az anyaghiánytól, a szervezetlenségtől, a munkaerőhiánytól. Ezekért az ellenőrzés fogyatékosságait szokták okolni. Csakhogy aiz ellenőrzés nem merülhet ki'téViZőri bűvárködáéban. A’z' élletiöriés ugijatús'a'tététől munka szerves része. Más megfogalmazásban, á térmelest nélkülözhetetlenül segítő tevékenység. A minap a Központi Bizottság ülésén értékelték a különféle kisvállalkozások helyzetét, tevékenységét, hasznát. Szóba került az is, hogy ott, ahol a munkát jól megszervezik, ahol érvényesül az anyagi ösztönzés, ott nincs szükség annyi vállalati gmk-ra, mint másutt.

„Nálunk még a takarékosság is pazarlást okoz” — mondta a közelmúltban némi maiíciárval egy gazdasági szakember. A készletgazdálkodás szigorú előírásait gyakorta úgy kerülik meg a vállalatók, hogy selejteznek. Még ez is olcsóbb számukra, mint leróni az óriási készletekért kirótt tetemes bírságot.

Egy vidéki vállalatot két másikkal együtt több millió forintos gazdasági bírság megfizetésére köteleztek. A bírság oka: alibi-eladás. Az áru csak papíron mozgott, persze így is drágult, ahányszor gazdát cserélt. A tetemes különbözetet pedig megfizettették a vásárlókkal. A Belkereskedelmi Kutató Intézet szakemberei alig tucatnyi cikket, illetve terméket vizsgáltak meg, és megállapították, hogy e kis körben egyetlen évben a pazarlás meghaladta a kétmilliárd forintot. De mennyi lehet az elkótyavetyélt érték a több tízezerre tehető és a kereskedelemben kapható terméknél? Gépkocsi-tulajdonosak a megmondhatói, hogy milyen nehéz bizonyos alkatrészekhez hozzájutni. A műhelyekben jószerivel csere folyik és nem javítás. Hiába járna jobban az ügyféli is, a szerelő is, a javításra nincs lehetőség, hiányoznak hozzá az elemi alkatrészek. Húszforintos apró cikkecske hibája miatt nemegyszer több száz forint értékű nagyobb egységet kell kompletten cserélni. Ha e jelenség oka meglehetősen sokrétű is, mindenképpen szerepet játszik benne a kereskedelemnek a nagyobb tételek értékesítéséhez fűződő érdeke.

I j ol kezdődik a szocialista ember? — tette fel a hallgatóságnak a kérdést néhai tanárom. Maga felelt rá: ott, ha valaki nemcsak otthon kapcsolja le maga mögött a villanyt, ö jut eszembe, valahányszor a hibás, tehát hamis célok felé irányuló szabályozók bírálata kerül szóba. Persze nem ok nélkül beszédtéma az érdekeltség és a takarékosság má,s feltételeinek hiánya. Csakhogy az emberek nem mindig és kizárólag anyagi érdekük szerint cselekszenek, elvégre lehet valaki önnön értékeivel szemben is felelőtlen. Jogos tehát a féltevés, hogy a mainál hatásosabb anyagi érdekeltség is csak morális reformmal párosulva hozná el a, kívánt hatást., Azt, hogy a valódi teljesítmény kifizetődőbb legyen a látszatmunkénál, a valódi takarékosság a pazarlásnál.

FEJÉR GYULA

Szocsi kikötőjében óriási személyszállító hajók futnak be

A picunda! hét szálloda egyike: Majak

A szerző felvételei

kének ezt a szakaszát. Palotát építtetett. Követték udvarának főnemesei — s Lassan kiszorultak az ősla- kők. Ma Üj-Gagrának hívják azt a részt, amely lényegében csak lakóházakat rejt a kentek mélyén. Ö- Gagra a paloták városa lett. E palotákban ma szanatóriumokat- találunk, évente tízezrek pihennek, gyógyulnak az öreg falak között. S hogy milyen Gagra? Gyönyörű. Akii csak egyszer látta, nem felejti.

Az 1958-ban meghirdetett üdülőprogram keretében épült ki 1967-ig Picunda a harmadik gyöngyszem. Szállodái — hét darab, egyenként tizennégy szintes — télen és nyáron egyaránt üzemelnek, mintegy háromezer embert képesek fogadni egyszerre. A tizenhat kilométer hosz- szú, hét kilométer széles település azon a földdaraibon keletkezett, amely a tenger — és a Bzib folyó —

hordalékából alakulhatott ki, a földtörténet későd negyedkorában. Régészeti emlékek tanúsága szerint a rómaiak korát megelőző időkben ember élt már ezen a tájon. A mondavilágból ismert Kolkhis-t is itt vélik azonosítani, azt a várost, amelyben az argonauták az. arany- gyapjút keresve Medeia-ra ! leltek, a barbár királylányra, aki segített nekik megszerezni a félelmetes sárkány őrizte kincset. A királylány későbbi sorsának szimbóluma ma ott áll a picundai tengerparton: Medeia s két gyermeke, monumentális szoborba öntve. S aki nem isimerné a mondát, annak kedvéért: az aranygyapjúért érkező görög magával vitte a szerelmes Medeiát, ám nem is olyan sokára elhagyta, ekkor ölte meg az elkeseredett asszony a két gyermeket, hogy bosszút álljon a hűtlen apán.

Másfajta kincs

A Picunda-fokot világítótorony jelezte mindig a tengerészeknek, jelzi ma is. Csak annyi a különbség, hogy a régi. fehérre festett torony afféle kilátóként szolgál a turistáknak, az igazi, a ma működő a. Majak (a szó világítótornyot jelent) szálló tetején egy modern műszerekkel, reflektorokkal felszerelt fülke. Az argonauták útján ma turisták járnak, akik másfajta kincset keresnek: felüdülést, pihenést, a delfinek játékát, gondtalan sétahajózást, az évszázados, különleges fenyők felejthetetlen illatát.

BÁLINT IBOLYA

cák, énekét hallgatva elnémultak a madarak. Itt élt Rica a hósapkás hegyek közt, három fivérével, míg rablók támadtak rá, megigézve szépségétől. A marcona férfiak elől menekülve egy szakadékba ugrott, ahol földet ért, ott víz fakadt a sziklából, azóta iS ott a tó, amely e leány nevét viseli. A tó legalább olyan gyönyörű, amilyen romantikus a története. Környéke Grúzia sok természetvédelmi területének egyike. Őrzi azokat a ritka fajtájú, nemeis fákat, amelyekből már eléggé kevés van. a hajdani — mondhatni rablógazdálkodás következtében.

A szovjet kormány 1958-ban határozta el, hogy élve e vidék természeti adottságaival, üdülőkomplexumot alakít ki, amelyben megtalálják helyüket a pihenni vágyók, s a gyógyításra szorulók. A hegyek, a tenger, a kellemes,.éghajlat,.— enyhe a tél, nem túlságosan, forró, a nyár, a gyógyforrások mind-mind arra engednek következtetni, hogy szívesen jönnek majd ide az emberek. S így lett.

Gyöngyszemek a parton

Szocsi — Gagra — Picunda: csupa gyöngyszem a Fekete-tenger partján. Szocsi és környéke egyben a Szovjetunió éléstárai közé is sorolható, elsősorban az itt termelt gabonafélék miatt. Ám aminek révén híres lett a világban: gyógyforrásainak füzére. Hallották már ezt a szót: maceszta? Eredeti jelentése: tüzes víz. De nem a pálinkára kell gondolni, hanem olyan forrásvízre, amelyben ha megmártózunk, átforrósodik, kipirosodik a bőrünk. Az itteni vizek különleges hatását már az első telepesek is ismerték, évezrede. Ként tartalmaznak elsősorban, s még vagy huszonötféle ásványi anyagot, hőmérsékletük 23—25 Cel- sius-fok. A múlt század utolsó éveiben nyílt meg az első gyógyhely, nyolc ággyal, egyetlen orvossal. Jelenleg Szocsi négy kerületében megszámlálhatatlanul sok gyógyfürdő van. Csak Macesztában — a vízről elnevezett üdülőövezetben — mintegy 130 ezer szovjet ember gyógyul évente. Beutalnak ide bőrbetegségekben, szív- és érrendszeri, nőgyógyászati betegségekben szenvedőket, hogy csak a legfontosabbakat em- lísük.

A gyógyüdülők szakosodtak egyrészt a betegségek szerint, másrészt a beutaltak foglalkozását tekintve. A leghíresebbek, legközismertebbek közé tartozik például a bányászok gyógyhelye, s a nyugdíjasoké. Aki ide utazik, kizárólag orvosi ellenőrzés mellett élhet a gyógyvizek adta lehetőségekkel, s lehet részese valamennyi kezelésnek, ami a komplex gyógyításhoz tartozik. A beutalóknak körülbelül egynegyede ingyenes. A többiért ötven százalékos térítést fizet a beteg, a legmagasabb összeg 100 rubel körüli, ami egy-egy beutaltat terhelhet. A szanatóriumok nem kórházjellegűek, sokkal inkább emlékeztetnek afféle „civil” üdülőkre, amelyekben a gyógyulás mellett a beutaltak szórakozásukat is lelik.

Gagra? Abban az időben, amikor Grúzia török fennhatóság alatt nyögött, itt volt a legnagyobb rabszolgapiacok egyike. Majd a múlt század közepén, amikor a szétdúlt grúz királyság csatlakozott Oroszországhoz, hogy erős védelmet nyerjen hódítóival szemben, I. Sándor cár is fölfedezte a Fekete-tenger partvidéApró, tarka tehenek poroszkálnak az úton csordába verődve. Bozontos lovacskák hátán kortalan férfiak, szelíden terelgetik a még soványka, állatokat a magasabb hegyi legelőkre. Láthatóan sem embert, sem állatot nem zavar a meglehetősen sűrű buszforgalom. Az egyik pásztor kikapja szájából a termetes szivart, azzal integet a buszban ülő, lenge ruhás lányoknak, kacsint hozzá, kurjant is sajátos anyanyelvén, melyben nem ritka, hogy háromnégy mássalhangzó is egymás mellé kerül, így válik számunkra kiejthe- tetlenné szinte mindegyik szó. Társai persze értik, amit mondott, jót kacagnak, s többé mit sem törődve a \ turistákkal, ballagnak tovább a mágük útján.

Száműzöttek földié -volt

•I

Ez az út viselte hajdan az Éhezők útja elnevezést, mert á múlt század vége felé a legszegényebb jobbágyokat terelte ide a cári hatalom követ hordani, hogy a semmiből megszülessen a Szocsiig kígyózó; szalag. Ma már természetesen kiváló minőségű műút. De elődjén még Gorkij is dolgozott egy darabig!, görnyedve a nehéz köveik súlya alatt, amelyekkel borították. Grúziában vagyunk, pontosabban a területén levő Abház Autonóm Köztársaságban. Arrébb van még az egyszerűen, de szépen díszített kőoszlop, amely jelzi, beléptünk az Orosz Föderatív Köztársaság földjére. Most azonban nem Szocsiba, hanem o hegyek felé tartunk, hogy megnézzük, mi lett azokból a régvolt településekből, amelyek valamikor a száműzöttek hajlékául szolgáltak.

Ami rögtön szembetűnt: a jellegzetes építésű házak kertjében vagy a közelükben álló ritkásabb erdők szélén a méhkaptárak. A méhészet itt az ősi foglalkozások közé tartozik. A mai gazdáknak már nem is jut eszükbe, hogy ahová most gondosan kihelyezték a kantárakat, ott esetleg politikai száműzöttek tengették sivár életüket, alig száz esztendeje, küszködve a klímával, a maláriával, a menekülés legcsekélyebb reménye nélkül.

A malária ellen az igazi küzdelmet a szovjet állam vette fel — s győzött. A Kaukázus, a hajdani büntetőterület üdülőparadicsommá vált, nyugalmat, szabadságot, biztos megélhetést nyújtva népének. Grúziának ezen a részén a szelídebb lankákon termelik a legtöbb teát, a dohányt, a szőlőt, s fel is dolgozzák- az utóbbi évtizedekben a'': oltott üzemekben. A vidék gazdag á.vány- kincsekben is, virulnak tehát a bányák — a kőbányákkal és a vasbetongyárakkal együtt. Az Ikarus fölkapaszkodóit velünk a Kék-tóig. Mint majdnem minden természetes képződményhez ezen a tájon, ehhez a tóhoz is fűződik legenda. Egy pásztorról szól, aki itt legeltette a nyá- jáit, de olyan lusta volt. hogy a föld nem bírta el a hátán, megnyílt alatta. Az üregből — amely elnyelte —- víz tört fel, tükrén hordja az ég színét. Alig akkora, mint a tenyerem — de hetven méter mély. Vize hideg és kristálytiszta, mint a hegyi tavaké általában.

S egy másik legenda — egy másik tóról. Ki ne hallott volna Ricáról, a világszép, leányról, kinek arca fehérebb volt a hónál, haja sötétebb, mint az éjszaka, ajka párosságával nem vetekedhettek az erdei szamó-