Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-01 / 153. szám
Rendelés egérz évre Sok szép terméket bocsátott ki az elmúlt években a tural Galgavidéke Áíész aszódi konfekcióüzeme. A ruházati nagykereskedelmi vállalatok és más cégek egész évre szóló megrendelésekkel látták el az üzemet. A konfekcióüzem ez évi árbevételét negyvennégy millió forintra tervezték. Jobb oldali képünkön: Sápi Zoltánná raktárvezető az anorákok alapanyagait készíti elő. Alsó felvételünkön: Tóth Józsefné, Varga Tünde, Sőregi Józsefnc és Jakus Jánosné egyrészes bébioverállokat varrnak a szalagon. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 153. SZÄM 1984. JÚLIUS 1., VASÁRNAP Várcsszépítők köre Üsszejöveíe! A városszépítők körének legújabb ülése július 2-án, hétfőn lesz a művelődési központban, délután fél 5-kor. Témája: beszélgetés a rendőrkapitányság képviselőjével a rongálások, a vandalizmus megfékezésének módjairól, valamint a városközpontban és a Patak téren felállítandó díszkutak terveinek véleményezése. A kör minden érdeklődőt vár. Stromfeld sétány LakófetepS félék Elénk forgalom a piacon Saját bajunkon és másokén, hogy segítsünk, sokszor betérünk a gyógyszertárak valamelyikébe. Gödöllőn 1945 eiőtt kettő volt. Petriczkí Tioor Szent Antal és Szentgdlyi Dániel Szent Korona nevű patikája. A fele akkora lakosú falunak elég volt. Ma három van. Egy a Dózsz György úton, egy Mária oes- nyőn, egy pedig az egyetem lakótelepén. Forgalmát tekintve az első a legnagyobb. A hazai gyógyszerek mellett ez kisebb mennyiségű külföldi gyógyszerek árusítására is kijelölt hely, hasonlóan az egyetemihez. A Dózsa György úti patika egyre kisebbnek tűnik, a gondok pedig megnőttek, különösen mióta a ház előtti útépítés folyik. Sokat tudna mesélni erről Károlyi János gyógyszertárvezető, aki huszonötödik éve van a szakmában. Rajta kívül 30-an dolgoznak itt. Hét közben két műszakot nyújtanak, továbbá este nyolctól reggel nyolcig éjjeli ügyeletet tartanak. Hétvégeken is hozzájuk lehet fordulni, olyankor a környező községekből is jönnek gyógyírt keresők. Nemcsak a kis tételeket vásárló egyéneket szolgálják ki hanem rendelőintézeteket, körzeti, üzemi orvosokat is ellátnak, s a szociális otthonok szükségleteit is ők elégítik ki. Zsúfolt a gyógyszertár, ezt mindenki tudja. Ára nemcsak a kiszolgálótér kicsi, raktározásra sem elegendő a nely. Várható-e változás? Bamberger Károly tanácselnök-helyettes semmi biztatót nem tudott mondani, amikor megkérdeztem. Nincs messze a patikától a piac, aki az egyiket felkeresi, könnyen lehet, hogy a másikat sem hagyja ki. A piacon is élénk a forgalom, sok az eladó és az áru. A cseresznyéi 24. az epret 45, a tojást 2,40— 2.50 forintért árusítják. A borsó ára 5—8 forint között mozog, 17—18 forint az uborka. A burgonya 12, a saláta 3 a paprika 30 forint (kilója), a kelkáposzta 10, a szemes kukorica 7 forint. 30—40 forintért kaoható a cserenes muskátli, 7-ért a szegfű szálja. Cs. J. A télen voltam utoljára a galgamácsai Galga-parti Ösz- szefogás Tsz aszódi telepén, ahol akkor egy kazán beszerelése késett, így az ott dolgozók fáztak, és meleg vizük sem volt a tisztálkodáshoz. A gond azóta megoldódott, s annyiban is változó a kép, hogy az állattartó és a borsófeldolgozó telepen most nagy a sürgésforgás. Folyamatos hordás Emberek, gépek tucatja serénykedik. Egyszerűen nem is lehet eljutni a telep belső útján a tehenészethez: az úton keresztben áll két Ladex etetőgép, előttük egy-egy Hamster rendfelszedő traktorral. A Hamsterekről az etetőkre, azokról a négy fejtőgépre araszol a tábláról frissen behozott száras zöldborsó. Itt a borsószezon! A munkálatokat vezető szakemberrel beszélgetünk: — Két E—301-es NDKgyártmányú kaszálóval vágják rendre a borsót traktorosaink, s amikor a borsófejtők dolgoznak, öt önfelszedős pótkocsival hordjuk be folyamatosan a termést — mondja Ku- rucz József, a Galga-parti Tsz növénytermesztési ágazatvezetője. — A borsó kaszálását, rendrevágását június 22-én kezdtük meg, s azóta csak az eső okozta szünetben hagytuk abba. — Éjjel-nappal megy most itt a munka, azért vagyok én is szolgálatban — húzza ki magát némi büszkeséggel Braun Dániel, aki hét éve nyugdíjas, egyébként 1959 óta tagja a szövetkezetnek. Raktáros volt a téeszben, most Itt azért is szükség van rá, mert a váltótársa éjszakai műszakban, ő nappal méri a hídmérleggel a beérkezett borsót, s ellenőrzi a termés minőségét is. — Nem mindegy, milyen minőségben adjuk át a terményt — teszi még hozzá, aztán a kedvünkért is bemutatja, hogyan ellenőrzi a keménységmérővel. — Látom: a mellékterméket is hasznosítják. — így van, minden évben silóba jut nálunk is a fehérjében gazdag borsószár — mondja Kurucz József. — Természetesen, ide a tehenészeti telepre kerül a zöld. A fejtőgépekről lejövő borsószárat egy szállítószalagra irányítják, ez a pótkocsira ejti, amivel a silókazalba viszik. Ottjártunkig ötven hektár termését hordták be a táblákról, amiből mintegy négyszáz tonna szárat silóztak le. Hozamok — S milyen a szemtermés? — Egyelőre nem büszkélkedhetünk. Az első 22 hektáros tábláról behozott Cresten- sen florita körülbelül tizenhét mázsával fizetett. Az időjárás is oka, hogy csupán az alsó három-négy hüvely érett be, a többi még nem, de meg kellett kezdeni a vágását, mert akkor meg emez öregszik el. Braun Dániel a zöldborsó minőségét műszerrel ellenőrzi Hancsovszki János felvétele iS«».. Timm tejhez mazsolás kedá:s ,/ Vadgesztenye és vulkáni erő — ön a hegedűs? — Nem. Éh kérem a Horák vagyok! Ezzel a szóváltással kezdődött a nap. A hűvös reggelen egyedül indultam a faluból a bagi elágazáshoz, hogy ott csatlakozzak a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi szakmaközi bizottság szervezésében indított kirándulás résztvevőihez. A nagy izgalomban, hogy el ne késsek, összetévesztettem a hangszere, két, így került sor a fenti furcsa bemutatkozásra. Horák Zoltán ugyanis a kirándulók harmonikása volt A két szervezet titkára. Földi Sándor és Tamási László már az elágazás előtti dombtetőn, a Détári-tetőn Németh Pálhoz, az autóbusz vezetőiéhez sietett, nehogy elrobogjon mellettünk. Az egész napos kirándulás — melyen a népfrontban és a szakmaközi bizottságban tevékenykedő aktivistákat látták vendégül — jórészt az Agrár, tudományi Egyetem Tangazdasága jóvoltából jöhetett létre, vezetőik rááldozták szombat délelőttjüket, s egy kicsit a délutánjukból is elloptunk. Az első helyszín Kartalon a borsószárító telep volt. Itt alapos szakmai ismertetést kaptunk Európa egyik legkorszerűbb üzeméről. Érdekesség, hogy az óriási tartályokat, amik mégiscsak megtelnek a borsóval, csupán két dán szakember szerelte össze. A csoportban sok mezőgazdasághoz is értő gödöllői volt, így senkinek sem tűnt fárasztónak a szárító megtekintése. Utunkat folytatva Kiskartalra értünk. Sándor András fővadász elmondta, hogy az ottani kastélyt a Podmaniczkvak építették a múlt században. A csodálatos őspark közepén álló, folytonosan szépülő épületben értékes vadásztrófeákat őriznek. Kiskartalnak tudománytörténeti jelentősége is van Egykor híres csillagdája jövőre lesz százéves. Az évfordulót szép ünnepséggel kívánják majd emlékezetessé tenni! ::::: Pár száz méterre ettől a tangazdaság dámvadtelepét tekinthettük meg. Negyedik éve, gazdasági társulás keretében, egyéb célra használhatatlan területen tartják az állatokat. Fő céljuk az export, a selejtezett példányok húsát viszont szállodáknak adják el, kilónként kétszáz forintért. A kéri. tésen kívülről mi is láttunk pár dámvadat. A nagygombosi kerületbe autóbuszozva áthaladtunk Fe- nyőharaszton, ahol még a múltat idéző lakásokban élnek emberek. A közeli sertéstelepen egészségügyi okokból nem tehettünk látogatást, de megtudtuk, hogy az ezerkétszáz koca évente húszezer malacot ellik. Igen magas a nyeresége ennek az üzemnek. Nagygombos már Heves megyei birtoka a tangazdaságnak. ££::: A műemlék majorokat min. dig szívesen mutogatják a vendégeknek, s mi örömmel hallottuk, hogy míg a műemlék-felügyelőség másképp nem rendelkezik, nem nyúlhatnak hozzá a régi épületekhez. Az üzemi utakat szegélyező csodálatos vadsesztenvesorokat a természetvédelem óvja, s megelégedésünkre szolgált, hogy láttuk: az elhalt fákat pótolják. A nagygombosi tehenészeti telep alighanem felejthetetlen élményt nyújtott a kirándulóknak. Nem azért, mintha nem láttak volna még tehenet. A kísérők lelkesedése sem egyedülálló, bár nem is általános. A nagy meglepetés a felszolgált friss, pasztőrözött tei ízében rejlett. Boltokban hiába is keresnénk ilyet. S hozzá a finom mazsolás kalács! Napestig ettük volna. De ha e kívánságunk teljesül, vajon milyen sors várt volna a Nagygomboson számunkra készített kiadós ebédre? A kora délutáni étkezés már a szakmai program befejezését jelentette. Németh Pál tovább repítette az Ikarust a Mátra felé. Az autóbuszt a Volán 20. számú vállalatának gödöllői főnöksége társadalmi munkában bocsátotta a szervezők rendelkezésére. ::::: Mátrafüredi séta után Aba- sáron időztünk hosszabb ideig. A régen elhalt vulkáni erők most a hegyoldalon nevelt szőlőtőkék termésében lakoznak. Ügy lehet azokat előhívni, ha bor készül a szőlőből. Ezt ízlelgették a kirándulók, miközben vigyázó szemeikkel délre is tekintettek. Már csak pár száz méter választja el Abasárt a Gagarin Hőerőművet tápláló külszíni szénfejtéstől. A pincében és hazafelé a buszon sokan énekeltek Horák Zoltán harmonikamuzsikájára. Jól szórakoztak a meghívottak, akiknek a közért végzett munkáját így tudták megköszönni a szervezetek vezetői. Balázs Gusztáv Jobban jártunk a valamivel későbbi fajtával, a Sparklével, ez megadja a huszonhat-huszonhét mázsát. A nappali műszakban most Hollányi Mihály villanyszerelő és Pálinkás József gépszerelő lakatos kezeli a négy borsófejtőgépet és a kiszolgáló eszközöket. — Az a jó, ha kevés a kar- bantartanivaló — mondja Ho- lányi Mihály. Jöhet az aratás — Mit csinálnak, ha nincs borsószezon? — Az ikladi műhelyben dolgozunk mindketten — így Pálinkás József. — Vagy éppen a Bábolna típusú szárítót kezeljük. Szóval: csupa értékes gépet bíznak rájuk. No és a mindenkori új termést. A borsó pedig folyik a gépekből, s két gépkocsival folyamatosan hordják a Hatvani Konzervgyárba. A munka egy jódarabig még eltart, hiszen zöldborsóból 150 hektárja volt a téesznek. Egyébként sincsenek munka nélkül. Befejezték a búza fehérítő elleni vegyszerezését. E permetezés repülőgéppel folyt. A dúsan termő rétek kaszálása, a széna bálázása és behor- dása a végé felé -járr Aztán — mondják —, jöhet az aratás, és a magra érő borsó kétszáz hektárja! F. I. Hétfőn, július 2-án a Stromfeld sétányon folytatódik a gödöllői nyári lakótelepi program. Délután 5 órától várják a gyerekeket a vándorjátszóra, gyöngyfűzésre, papírhajtogatásra, póklábkészítésre. Egy órával később kezdődik a koka-kólás diszkó, Baráz Miklós vezetésével. Este 7-től KRESZ-vetélkedő minden korosztálynak, tesztkérdések, szlalomozás kerékpárral. És este 9-kor a sämlimozi. Műsoron a Rendőrök háborúja című francia film. á msp programja Július 2-án. Gödöllő, művelődési központ: Kertmozi. Majmok bolygója. Amerikai film, 21.30 órakor, SÜ? fóÖXIKSÉ'' Vasárnap: Két fiú gitárral. Színes, zenés brazil film. Csak 4 órakor! Gyónás gyilkosság után. Színes, szinkronizált amerikai krimi. Csak 16 éven felülieknek. 6 és 8 órakor. Hétfő: A kicsi kocsi újra száguld. Színes, szinkronizált amerikai filmvigjáték. 4, 6 és 8 órakor. Röplabda A férfiak is maradnak Lehet-e fél kézzel röplab- dázni? Nem tudom. De a férficsapat ügyében olyan állás- foglalást hozott a Gödöllői Sport Club elnöksége, amely éppen azon igyekszik, hogy e kérdésre ne kelljen választ keresni. Körösfői András csapata második éve szerepel az NB II-ben. Az első évben a kilencedik helyen végeztek, az idei bajnokságban az első hat közé várták magukat. Kettővel több vesztett játszma az oka annak, hogy nem sikerült az ötödik hely megszerzése. A csapat az őszi félév után öt győzelemmel a hatodik helyen várta a folytatást, s a tavasszal kivívott újabb öt győzelemmel sikerült megőrizni ezt a pozíciót. A kilences megfordítása szép eredmény, holott a játékosállomány semmit sem erősödött, a tavasszal sérülések zavarták a felkészülést, akadályozták a jobb szereplést. De egyéb gondok is nehezítették a helytállást. Szerelés, labda, háló és egyéb eszközök minimális mértékben álltak rendelkezésre. Hosszú huzavona után rendeződött a teremhasználat ügye. Két vidéki mérkőzésre viszont előzetes értesítés nélkül nem kaptak buszt, késve érkeztek a találkozókra. Bemelegítés híján, különböző izgalmakkal terhelve vereségeket szenvedtek, holott esélyük volt a győzelemre. Amikor Romhányba kellett személygépkocsikkal utazniuk, végig korcsolyapályán haladtak, s két autót játékos vezetett. (A harmadikat az edző.) Az ifistákat már nem tudták elvinni. Továbbra sincs szakosztály- vezető, az ahhoz kapcsolódó, valamint a szertárosi feladatok a trénerre hárulnak. Az intéző pedig a női csapat egyik játékosa. A GSC elnökségéből Pacs István és Adóm István nyújtottak segítséget, de ettől több más kellene. Csak van egy röplabdát szerető, s azért időt is áldozó gödöllői sportrajongó, aki a szakosztályvezető társadalmi tisztségét vállalná! Mégis, miért kellene fél kézzel röplabdázniuk a gödöllői férfiaknak? Anyagi megfontolásokból szóba került, hogy átadnák a szakosztályt az egyetemi klubnak, a GEAC-nak. Ám ők csak a felnőtt csapatot akarják átvenni, hiszen a kiírás szerint sem kötelező egyetemi sportegyesületnek ifjúsági gárdát indítania a bajnokságban. A GEAC más forrásból kíván az utánpótlásról gondoskodni, hangzott el a GSC elnökségi ülésén. Nyilvánvaló, hogy ilyen engedményt a GSC részéről erkölcsileg nem lehetne igazolni. A jelenlegi felnőtt együttes játékosállománya 15 főből áll, közülük hét egyetemista, nyolc helybeli. Három ifjúsági korú és még az ificsapatban rendszeresen játszó gyerek került a keretbe. Nem igaz tehát, hogy már ma is egyetemista csapat a GSC férfi röplabda együttese. A város fiataljaitól nem szabad elzárni a röplabdázás lehetőségét. Ezért döntöttek úgy a városi sportegyesület vezetői, hogy csak akkor adják át a szakosztályt, ha a GEAC vállalja az ifjúsági csapat istápolását is. Néhány szó az 1984/85-ös bajnoki év céljairól. További tehetségeket kell bevonni a keretbe, különös tekintettel az ifikre. Hatékonyabbá kell tenni a tartalékjátékosok szereplését. A felnőtt gárda maradjon az első hatban, úgy, hogy lehetőleg rukkoljon előbbre egy-két lépcsővel. B. G. ISSN 0133—1957 (GödöUfll Hírlap) fFJsaerrel mérik es keménységet ^ Kaszálnak, báláznak fislpmácsán
