Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
Olvasóink tették szóvá A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM. 158. SZÁM 1984. JÜLIUS 7., SZOMBAT árpában a kombájnok Gyakorlott aratébrigádok kezdik A bőséges, meleg ebédet kiviszik a fariéra Már hírt adtunk róla, hogy Monor környékén a mező- gazdasági üzemekben befejeződtek az aratás előtti gépszemlék. Tudósítottunk arról: a Monori Állami Gazdaság dánosi kerületében, Pusztavacs határában megkezdték az őszi árpa vágását. Sülysápon, a Tápióvölgye Tsz sűrűpusztai telepéről szerdán reggel startoltak a kombájnok. A vonzáskörzet földjein azonban a gabonák közül a búza foglalja el a legnagyobb felületet, az viszont még nem ért kasza alá. Legalább a jövő hét közepéig még várni kell a nagy nyári hadművelet igazi kezdetére. Kombájnok csatasorban a tábla szélén. Az igazi start azonban csak a jövő hét közepére várható Mutnéfalvy Zoltán felvétele '— Hogyan készültek fel a gazdaságok az aratásra, milyen gondjaik, feladataik vannak? — eft ÖSSzCgeZték” a ‘hétét! ‘ ‘áZ irányító szakemberek, s erről kérdeztük mi is a monori városi jogú nagyközségi pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának két munkatársát, Karakas Jánost és Zubor Györgyöt. — Áprilisban nagyon rossz képet mutatott a határ. A májusi esők viszont most valóban aranyat értek, pótolták a talajnedvesség hiányát, . erőre kaptak, fejlődésnek indultak a növények. Sajnos, az elmúlt néhány hét szeles, hűvös időjárása valamelyest ismét csökkentette a terméskilátásokat — mondta Karakas János. — Nehéz munka vár az aratókra, de az emberek, gépek, eszközök felkészültek a nagy feladatra. Jó közepes készültség A termelés technikai színvonalának növekedése, ipar- szerűsítése sokak szerint szokványos, könnyű munkává tette az aratást is. Ezzel szemben azonban az az igazság, hogy ez az időszak még mindig az ember és a gép próbája. A környékbeli hét téeszben és az állami gazdaságban összesen több száz dolgozó és 53 kombájn, szállítójárművek, bálázók vesznek részt a betakarításban. A gépszemlék már évek óta hagyományosnak tekinthetők, s ezeken nemcsak az eszközök, hanetn az emberek is vizsgáznak. Főleg a KRESZ-, munkavédelmi, tűzvédelmi ismereteket ellenőrzik az illetékes hatóságok képviselői. — A szemlebizottságok tagjai szerint összességében az idei felkészülés jó közepesnek ítélhető — tájékoztatott Zubor György. — A technikái követelményeknek a legtöbb gazdaságban az utóbbi évek átlagánál jobban eleget tettek, az elméleti felkészültségben azonban itt-ott akadtak hiányosságok. Bérek, ösztönzők Az értékelés szerint az aratásra a legjobban a gombai Fáy András Tsz „állította ki” gépeit és embereit, de átlagon felüli a készenlét a Rákosmezeje Tsz-ben és a vasadi Kossuth Szakszövetkezetben is. Az aratás ideje alatt a Monor környéki gabonatáblákról — 10 ezer 253 hektárról — összesen 43 ezer tonna termést kell betakarítani. A terület nagyobbik részén — 7 ezer 500 hektáron — búzát termeltek a gazdaságok. A várható átlagos hozamot 4,9 tonnára becsülik hektáronként a szakemberek, őszi árpát 596. rozsot 1 ezer 139, mustárt 961, repcét — a kifagyás miatt csak — 52 hektáron kell majd levágniuk a kombájnoknak. — A mezőgazdasági üzemek, valamint a Pest megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat raktárait kitakarították, fertőtlenítették, készen állnak a magszállítmányok fogadására. Mivel az aratás gyorsasága, minősége az időjárástól is függ. a téeszek részletes terveket készítettek a kedvezőtlen körülmények enyhítésére is — hangsúlyozta Karakas János. Ha úgy adódik, szükség esetén egymást is kisegítik, ahogy ez már szintén megszokottá vált. A kapcsolattartást egyébként nagyon hasznosan segíti a szinte teljesnek mondható CB-rádió hálózat. Sok feladat hárul majd az aratásban részt vevő minden egyes emberre. Gondoskodni kell a dolgozókról, a gépekről, a szervezettségről. Minden megtermett gabonaszem érték, munka, pénz fekszik benne. Az idén is nagyon oda kell figyelni a tarlón és a szállító- utak mentén is a szemszóródás megakadályozására. A béreket, ösztönzőket úgy kell kialakítani, hogy az mindenkit érdekeltté tegyen abban, 'minél több termés kerüljön a magtárakba. A műhelyekben, műhelykocsikban állandó ügyeletet tartanak, hogy minimálisra csökkentsék a meghibásodások miatti állásidőt. A hón?.p végére Az emberekről való gondoskodás kiemelt jelentőségű feladat. Ma már általános gyakorlat, hogy a bőséges, meleg ebédet kiviszik a kombájno- soknak a tarlóra. Üdítő, védőital pedig korlátlan mennyiségben rendelkezésükre áll. Az aratással párhuzamosan megkezdődik a szalmabetakarítás, .a tarlóhántás is. A szalma érték, elégetni tilos és felelőtlenség. A nagyüzemek és a háztájik mind fel tudják használni. Bár még nem tudni, milyen lesz az időjárás később, a gazdaságoknak fel kell készülniük a minél nagyobb felületű másodvetésekre. Főleg takarmánynövényeket, illetve szuperkorai kukoricát érdemes termeszteni. Az aratás a monori vonzás- körzetben valószínűleg a hónap végére a mustár vágásával fejeződik be. A szalmabetakarítás augusztus közepéig elhúzódhat. Remélhetőleg az akkorra elkészülő utólagos értékeléskor sem lesz rosszabb összkép, mint most az igazi start előtt. Vereszki János ÜGYELET Gombán, Bényén és Káván: dr. Nagy Márta (Káva, tanácsháza), Gyomron: központi ügyelet (Steinmetz kapitány u. 62., telefon: 70.), Mo- noron, Monori-erdőn, Csév- haraszton, Vasadon és Péteriben: központi ügyelet (Mono- ron, a rendelőintézetben), Maglódon és Ecseren: dr. Móczár István (Maglód), Pilisen és Nyáregyházán: központi ügyelet (Pilis, Rákóczi u. 40.), Sülysápor, Üriban és Mendén: dr. Papp Ágoston (Sülysáp), Üllőn: dr. Koncz Lajos, Vecsésen: központi ügyelet (a szakorvosi rendelőben, Bajcsy-Zs. u. 68.). Ügyeletes gyógyszertár: Mo- noron a főtéri, Vecsésen a Kun Béla téri. Ügyeletes állatorvos: dr. Felde István Monor, H. Kovács J u. 11. Beteg állatok bejelentése: szombaton és vasárnap reggel 8-től 13 óráig Monoron, a főtéri gyógyszertárban, vagy az ügyeletes állatorvos címén. A szomszéd portája a példa Az egész ügy tulajdonképpen néhány sort érdemelt volna. Mi megkaptuk a panaszos levelet huszonnyolc aláírással, kimentünk a helyszínre, ahol kiderült, hogy minden állítás igaz, majd felhívtuk telefonon az illetékest, tolmácsolni mindezeket, s meghallgatni, mit mond a „másik oldal.” Előzetes emberi számítások szerint ebben az esetben kétfélét mondhatott: vagy azt, hogy nem érdekli őket az egész, ezért nem intézkedtek eddig és nem fognak ezután sem, vagy azt, hogy megértik a panaszkodókat. s mivelhogy nem is nagy a munka, azonnal hozzálátnak a rendcsináláshoz. Dehát nem egészen így történt. A telefonbeszélgetés után én sokáig csak ültem a készülék mellett, és azon töprengtem, hogy most humorizáltunk, s csak az én humorérzékem olyan csökevényes, hogy ez a válaszadás le sem ér hozzá, vagy komolyan beszéltünk ...? Utóbbit látszott igazolni, hogy egy kérdésemre, mely úgy hangzott, tekinthetem-e ezt hivatalos reagálásnak, az volt a válasz: igen. Gazba gabaíyodva A panaszos levél így szól: A monori Jókai utca páratlan oldalán, a Kölcsey utca sarkától, azaz a kéj egy ártól a Finommechanikai Vállalatig a gyalogjárdát használni nem lehet. A gaz, a fű magasan benőtte, a dzsungel lehetetlenné teszi a közlekedést. A kocsiúton kell járniuk a lakóknak, idős embereknek és gyerekkocsival manőverező kismamáknak, ez pedig rendkívül veszélyes, hiszen a Pozsonyi úti lakótelep építése miatt óriási a forgalom, teherkocsik zúgnak minden percben oda- és visszafelé. A szemben levő oldalon van ugyan járda, de csak akkor használható, ha száraz az idő, akkor is félve, ugyanis, rendkívül keskeny. Két hónapja már annak, hogy a környékbeli lakók egy képviselője személyesen járt ‘a kefegyárban, ahol azt a választ kapta: rövid időn belül rendbehozzák a gyár melletti járdát. Erre azóta is várnak, de közben mindössze anny} történt, hogy az áthelyezett öntöde utcára csörgő szennyvízének bűzét is el kell viselniük. A lé az árokba csorog. Három hete kitisztították ugyan, de úgy, hogy a ragacsos szeny- nyet. amely gátolja a később eregetendő szennyvíz útját, kilapátolták az árokpartra. Úgyhogy most azért fogalmazták, írták alá és címezték szerkesztőségünknek a levelet, hátha mi segítünk. Kint, a Jókai utca levélben emlegetett részét végigjártam. Sikerrel belegabalyodtam a kefegyár fala melletti gazba, amelynek jó része alatt betonos, kiépített gyalogjárda van. Láttam az utcára csorgó szennyvizet, a túloldali keskeny járdát, amely jóval alacsonyabban van, mint a másik, s miptán a községnek ezt a részét „Vrgevárpsnak” hívják, könnyen el tudtam képzelni — meg el is mondták a lakók —, hogy ha esik az eső, a gyalogos közlekedés lehetetlenné válik. Ha gumicsizmában esetleg menne is a dolog, percenként. zuhanyt vágnának a nyakukba az építkezésre igyekvő teherautók. Viszontkérdések Elmondták azt is, hogy egy idős lakónak a lába tört el a tavasszal abbéli igyekezetében, hogy a sáron átevickéljen. Mindezeket megelőzné, ha a kefegyár odafigyelne rá, hogy néz ki Jókai utcai portarésze, s rendben tartaná azt, ami amúgy is az ő kötelessége. Már csak azért is — ha a lakók panasza nem lenne elég ok —, hogy a szomszédos Finommechanikai Vállalat előtt ne maradjon szégyenben. Ott ugyanis tökéletesen kiképzett, gondozott gyalogjáró és rendben- tartott árok jelzi: így kell. Korsós Istvánnak, a kefegyár műszaki igazgatójának tolmácsoltam a panaszt, s a látottakat. Igyekeztem nagyon, mert nem tudta, minői van szó. (A gyárnak ettől az oldalától pár lépés a {őbejárat.) Mondtam: az idős embereknek szinte lehetetlenné válik a közlekedése, különösen esős időben. Ekkor jött az első viszontkérdés, amitől egy pillanatra torkomon akadt a hang: — Minek megy egy idős ember esőben az utcára? Maradjon otthon, akkor nem kell közlekednie! S a további kérdések: minek irkáinak össze-vissza? Miért nem fordulnak az igazgatóhoz, vagy a műszaki igazgatóhoz, akiknek joga az intézkedés? És ki jelentette ezt be, kinek és mikor? Mondtam: első ízben a gondnokhoz tanácsolták a lakókat, aki közölte, a gyakorlati munka eligazítása ez ügyben az ő dolga, rendben is lesz minden. Miből gondolták volna, hogy fűkaszálás és járdarendezés ügyében egyenesen az igazgatónál kell kopogniuk? Nincs vállalkozó Végtelenül megkönnyebbültem, amikor egyetlen rövid szóval lezárult a párbeszéd, a műszaki igazgató azt mondta: — Intézkedem! Ezt a kijelentést egyébként még aznap délelőtt megerősítette egy megnyugtatóbb hangvételű beszélgetésben — a monori gyár igazgatójának megbízásából — Krupánszky László főkönyvelő. Arról is tájékoztatott, hogy rendkívül nehéz a dolguk, akár a gyár belső telepe, akár az utcai részek rendbehozásáról van szó, ugyanis egyetlen udvarosuk van. Hiába a felhívás, hogy lenne lehetőség udvaros gmk létrehozására, vállalkozó nem akad. A panaszt mindenesetre rövid időn belül igyekeznek orvosolni. Úgyhogy ezzel rendben is lenne a dolog. Csak egy megválaszolatlan kérdés marad: mi van akkor, ha nem íródik meg a panaszoslevél, s mi nem emeljük fel a telefont...? Koblencz Zsuzsa A nap kulturális programja Gyomron, 16.30-tól, filmvetítés: Anna és a vámpír, 19- től: disco és Rákóczi-emlektá- bortűz a Mánya-réten. Monoron, 9-től 12 óráig: napilapokkal, folyóiratokkal, sakkal, asztalifocikkal, társasjátékokkal, rex- és pingpongasztalokkal, színes televízióval várják ap érdeklődőket. Pilisen, a moziban, 17.30-tól és 19.30-tól: Majmok bolygója A nyár sem az igazi A meleg vízre várni kell Június 16-án megnyílt a monori-erdei strand, bár a látogatóknak azóta is híján van. A nyár sem az igazi — no meg a víz sem. A strand nyitását a vízjogi engedély beszerzése késleltette, a kérelem ugyanis a szokottnál későbbi időpontban került a vízügyi igazgatósághoz, amely külön KÖJAL- szakvéleménytől tette függővé a vízjogi engedély kiadását. Gondot okoz, hogy a melegvizes kútban a vízoszlep magassága 30 métert süllyedt, s mivel a költségvetési üzem nem tud beszerezni olyan csövet, mely a búvárszivaty- tyúra csatlakoztatva felhozhatná a meleg vizet, a strandolok az idén a medencében alighanem végigdidergik a nyarat — már ha vállalkoznak a strandolásra ... Szépség, értelem, érzelem Eskü a művészetek pártolására „Tehetségen azt a velünk született, majd gyakorlás, céltudatos fejlesztés által kibontakoztatott képességet értjük, amely az emberi tevékenység egy bizonyos területén az átlagost messze meghaladó teljesítményeket tud létrehozni”. Kei! az alázat Napjainkban egyre több szó esik a tehetséggondozásról, éles viták is dúltak már, hogy vajon az elitiskolák vagy a túlságos zsenikultusz valóban jó irányú nevelés-e. Mindenképpen támogatnunk kell a kimagaslóan tehetséges, különleges képességű gyerekeket, azonban nem szabad átesnünk a ló túlsó oldalára, s soha nem téveszthetjük szem elől, hogy akiket felkarolunk: gyerekek. Éppen az alkotás örömét, a felfedezés nagyszerűségét vesszük el tőlük, ha kiszakítjuk őket természetes környezetükből és kicsinyített felnőttekké zsugorítjuk őket. Idén harmadik alkalommal adott otthont a vasadi diákotthon a lassan hagyományossá váló alkotótábornak. A tíznapos „mesterkurzuson” a vonzáskörzet iskoláinak legtehetségesebb diákjai mérhették össze és csiszolhatták, fejleszthették képességeiket. A vasadi tábor — kimondva vagy hallgatólagosan —, jelenleg ennek a tehetséggondozó mozgalomnak a központja a vonzáskörzetben. Aki vállalkozik arra, hogy e tábor lakója legyen, nem egyszerű táborozásba kezd: tíznapi kemény munka, sok türelem, odafigyelés, és még több — jó értelemben vett —, alázat szükséges, hiszen a művészetekhez — bármilyen művészethez —, csak így lehet közelíteni. A titkok csak ekkor lesznek láthatók, megtanulhatók. Esti búcsú Szemtanúja voltam, amikor a tábor lakói agyagból portrékat mintáztak. Nagyon aprólékos és hosszadalmas feladat. A gyerekek fülig agyagosak, de észre sem veszik, olyan lázban égnek. Egész délelőtti kitartó munkájuk eredményeként megszületnek a fejek- a római harcos, az öregember, mind-mind külön egyéniség —, agyagba formált érzések, gondolatok. — Ugye, jó lesz Így? — kérdezi várakozón egy kislány, s a segítő kéz már javít is: előbb a szájat, majd a fület kell egy kicsit igazítani. A következő kislány is legalább olyan várakozón és boldogan várja az elismerést, a dicséretet, azonban csak határozott hang és még határozottabb mozdulat következik • — Nagyon rossz — s a „nagy mű” egy pillanat múlva csak alaktalan agyaghalmaz. Lehet elölről kezdeni a munkát. Még nagyobb türelemmel, még nagyobb alázattal. Míg csak meg nem szelídül egyszer a néma agyag a keze melegétől... A tábor — hagyományosan —, az utolsó előtti napon előadással zárult, ahol minden érdeklődő megtekinthette, milyen munka is folyik itt. Persze, ez már a kész műsor, a kulisszatitkok, a sok izgalom, a gyerekkel együtt való felfedezés öröme, a közös munka sokkal többet mond ennél. A tavalyi évhez képest lényegesen nőtt a foglalkozások száma, a több irányban érdeklődőknek néha komoly fejtörést okozott, vajon mit is válasszanak arra a délelőttre, mikor párhuzamosan dolgoznak a különböző csoportok. A kiállítás anyaga is azt mutatta: mind minőségileg, mind mennyiségileg is több, magasabb színvonalú alkotások születtek. A tábor célja nem a gyerekek alkotásvágyának, vagy a szép iránti igényének kielégítésére törekedett — ez egyébként is lehetetlen feladat lenne. Célként csak azt tűzte maga elé, hogy felkeltse a hiányt, az érdeklődést ezek iránt. Ennek a feladatnak azonban azt hiszem, többé-kevés- bé eleget is tett. Ha bizonyítéknak mást nem is sorolunk ide, mint a gyerekek búcsúzását, az utolsó közös játékot. az esküt, amit mindenki letett a művészetek pártolására, a barátság-kézszorítást, s azt a sok-sok könnyet, amit ki tudja, mi csalt a gyerekek szemébe, talán kellően igazolja. hogy a tábor nem volt hiábavaló. Ás va szobor A jelmondat: „A szépség ott van, ahol az .értelem át- sugárzik”. És a diákotthon kertjében a gyerekek keze- munkája. Mátyás király szobra már egy hete árva. Remélik, segítőik a jöéő évben sem feledkeznek meg róluk, akiknek támogatásukért az idén is sok-sok köszönet jár. S bízunk abban, a gyerekekkel együtt. hogy újra találkozunk ... B. T. (ISSN 0133—2651 (Monori Hlrt»p)
