Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
ÜLŐI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 158. SZÁM 1984. JÚLIUS 1., SZOMBAT kirendeltségvezető és Balogh József párttitkár. Vácszentlászlón mindezzel már korábban megbirkóztak, s az ottani lakosok is megfelelő körülmények között vehetik igénybe az orvosi ellátást. Valkó sem marad ki a sorból. Ugyancsak a község központjában, a szigetelőfalait húzzák az egészségügyi központban. Kedvező alap Újabb közszolgálat előtt a hajdani zsámboki jegyzőség épülete Valkó, Vácszentlászló és Zsámbok mindennapjait közös nagyközségi tanács irányítja. Nem könnyű mindhárom község megelégedésére dolgoznunk a tisztségviselőknek. Egyetlen helyes Válasz a kihívásra a kiegyensúlyozott fejlesztésre va. ló törekvés. És ennek az elvnek sok bizonyítékát látjuk a valóságban. Öreg házhoz A minap Zsámbokon jártunk egy olyan hír nyomán, hogy társadalmi munkások dolgoznak az óvodában. A csemetekertben nem találtunk senkit, de a helybeliek segítségével rábukkantunk egy másik helyszínen dolgozó munkacsapatra. A fáíu központjában a hajdani jegyzőség, utóbb a rendőrség épületében ténykedtek négyen. Balogh Tibor és Rab János villanyszerelő, valamint segítőtársaik, I'.akádi János és Kővágó László az elektromos hálózat szerelésének szebbik részét végezték. A Vezetékek már a falban pihennek, a vakolatot festették a mesterek. A kapcsolókat, az elosztókat, a dugaszolóaljaza- tokat és a világítótesteket szerelték embereink. Azt is megtudtuk tőlük, hogy hozzá is építettek az öreg házhoz. Mi költözik ide? Továbbra is olyan intézmények, amelyek a lakosságot szolgálják. Mint Szi- ráki Mihály tanácselnök elmondta: Zsámbc c régi gondjától szabadul meg immár rövid időn belül. Gyermek- és felnőttfogászat, csecsemő- és gyermekvédő rendelő kap helyét a Felszabadulás téri régies külsejű, korszerű belsővel büszkélkedő házban. A körzeti is Az átalakítás nagvobbrészt társadalmi munka eredménye. A lehetőség megteremtésében sokat segített dr. Keresztes Miklós, a volt Városi főorvos és a Pest megyei Rendőr-főka. pitánvság. A rendelők szakgár. dája már hiánytalan, az orvosi berendezéseket a városi egészségügyi osztály közreműködésével folyamatosan szerzik be. A helyi feladatok ösz- szefogásában nagy érdemeket szerzett Lénárt József tanácsi Itt szintén lesz csecsemő- és gyermekvédő, valamint fogorvosi rendelő, de itt fogadja majd betegeit a körzeti doktor is. Valkón sincs másképp, mint a többi községben. Az építkezés eddigi szakaszainak nyolcvan százalékát a helyiek önkéntes felajánlása jellemezte. Ez a munkakedv, az otthonért hozott áldozat szavatolja, hogy mind a három község fokozatosan felzárkózik a kedvezőbb alapokról indult többiekhez. S így van ez az élet több más területén is, de azokról majd legközelebb adunk számot. Balázs Gusztáv Balogh Tibor az elektromos hálózatot szereli. A szerző felvételei Elfelejtet! szavak r Negyedévenként mért gabona Cseléd, béres, summás. Elfelejtett szavak. Minek a múltat háborgatni? — kérdezte néhány évvel ezelőtt mindhárom fogalmat saját tapasztalataiból ismerő idős barátom, aki a közelmúlth n meghalt, ám egyik énekét máig is őrzi jegyzetfüzetem: Kiskoromba árvaságra jutottam, / Nagykoromba szolgálatba állottam. ! Megtanultam, hogy kell tűrni, szenvedni, / E világon búval, baiial megélni. Most ismé‘ találkoztam egy hozzá hasonló sorsú emberrel, al i nagyapa korában hajlandó emlékezni a nehéz évekre, de kiköti, hogy nevét nem írhatja meg az úiság. — Azoknak szerencséjük volt — mondta —, akik falusi gazdához kerültek cselédnek, mert őket szolgálatuk ideje alatt fé. lig-meddig családtagnak tekintették. Odaülhettek a gaz ’a asztalához, de természetesen csak utolsónak szedhettek a tálból. Fel"\eadásv’- mind'g e?v esztendőre szólt, ha megfelelt a követeim mvcknek, ak. kor a köveihez" évre is ma- rasztották. — Ha azonb í kifogások merültek fel ellene — ezek között legsúlyosabban e.ett latba a visszafeleselés , akkor a kö- '•etkező évre nem maradhatott. ■ bizony csak valahol meszszebbi vidéken fogadták fel, mert a szomszédos gazdák hírét vették nagy pofájának, vagyis, hogy a jogaiért szólni mert, ezért azok sem alkalmazták. Az uradalmi cse’édeknek még nehezebb volt á soruk. A nagybirtok tere 'tette viszonyok között a cselédek munká. ja és magán "-.te sem különülhetett el. hiszen ugyanott laktak. ahol dolgozlak, az parancsolt a munkában, aki a tanyán, felesége -s gyerekei fölött ugyanaz rendelkezett, aki fölötte. 1947-ben egyik népi kollé- gi ta barátom hívott meg látogatóba. Akkor léptem át életemben először uradalmi cselédlakás küszöbét. Igaz, akkorra a föld felosztása megtörtént, de máról holrv—ra nem lehetett eltüntetni évszázadok nvo- norúsávát. Megdob! enéssel láttam, hogy egy nagy közös konyhára né •• szoba nyílott, és szobánként egy-egy család lakott. Barátom o-vos lett, szüle elhaltak, rokonainak megépültek a mai falut jellemző kockaházak. A régi cse’édlakáso- k t sorra lebontott "k, s itt épült a falu legszebb része, az Újtelep, ahol minden házba eljutott a villany, a vezetékes víz, s aki ad magára, az színes televíziót is vásárolt. Hogy mennyi a jövedelmük, arról az életvitelük beszél. Hogy mennyi volt apáik, r agyapáik bére, arra nem emlékeznek. A kartali Mócsa Jánostól hallottam, hogy a cselédek évi kommenció.iának legfontosabb része az a 12-16 mázsa gabona volt. melynek megfelelő hányadát legtöbbször negyedévenként mérték ki. Ehhez járult meghatározott mennyiségű nénz, ami értékben mindig lényegesen '. evesebb volt a kapott gabona áránál. Kaptak tizenkét hón: pra egy pár csizmát vagy bakancsot, bizonyos mennyiségű sót, szalonnát, valamennyi tüzelőt. Mindez kiegészült egy darab föld használati jogával, amit az asszony, a gyerek segítségével művelt meg. És amilyen alacsony anyagi juttatást élveztek ezek a cselédek, annyira magas volt velük szemben a követelmény, mert a munka szigcrú rendjét télen-nyáron egyaránt r~ "leszabták. A c°engő vagy a pusztai kolomp tavaszti. kezdve három-négy órakor munkára Silákazalhen a korsószár Hancsovszki János felvétele A zöldborsó betakarításával tulajdonképpen a mellékter-. mékek begyűjtése is megkezdődött. Vagy ez már nem is tekinthető mellékterméknek? Mindenképpen örvendetes, hogy gazdaságaink évek óta hasznosítják a fehérjében egyáltalán nem szegény borsószárat. Részben a kaszálás után etetik vele a fejősteheneket, a nagyobb tömegét azonban silókazlakban tartósítják, őszre és télre, amikor ennek majd nagy becsülete lesz. így van ez a galgamácsai Galga-parti összefogás Tsz- ben is, ahol fotóriporterünk Ecker József traktoros munkáját kapta lencsevégre, amint a gazdaság aszódi tanyáján Rába-Steiger traktorával a zöltíborsós silókazlat tömörítetté. Hogy mennyi borsószárat hordtak ebbe a kazalba? A növény két fajtáját takarították be a gazdaságban ott- jártunkig, s erről a területről négyszáz tonna zöldet menekítettek be a tehenészeti telepük silókazlába. Olvasóink fóruma Bél Mátyás példája nyomán Mi is munkát vállaló társakat keresünk Az ünnepi könyvhét olyan közművelődési esemény, mely rendszerében hagyományos, de tartalmában mindig új. Szellemi életünk egyik fokmérője. Abba a táborba tartozónak vallom magam, akik a könyvsátrakban az elsők között szeretnek válogatni. Nem csak a vásárlás, a vásárló emberek megfigyelése is nagy élmény. A válogatás, a belelapozás egészen más érzés, mint a könyvesbolti vásárlás. Beálltam én is a sorba, hogy az eladóasztalhoz jutva a kiválasztott könyvre kimondjam a döntést, vagyis, hogy melyik könyvet kérem. így jutottam hozzá a Szép- irodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelent Bél Mátyás Hungáriából Magyarország felé, a Magyar Ritkaságok sorozatában megjelent kötetre. Bél Mátyásról eddig nem sokat tudtam. Nevére, munkásságára az aszódi Petőfi Múzeum kiadásában megjelent füzet hívta fel figyelmemet. Ebben a szerkesztő összegyűjtötte a Galga-völgy történetére vonatkozó legjelentősebb munkákat. Itt olvastam először Bél Mátyásról. Most, hogy a könyvet elolvasszólította az uradalmi földek nincstelen művelőit. Ellátták a jószágot, majd rövid időre elmehettek früstökölni, és utána indultak a fogatokkal a mezőre. Feladatúira. a béresgazda közölte. Délben ebédeltek, majd szürkületig folyt tovább a munka. A hazatérés után először a jószágot kellett llát. ni, csak utána térhetett a cseléd az övéihez, s fogyasztha'ta el szegényes vacsoráját. Tóth András egykori cseléi, ma nyolcvannégy évé-e! boldog dédnagya >a sem szívesen emlékezik. Unokája emeletes házának teraszán beszélgetünk. — Igaz — mondja —. fiatal voltam. Bírtam a munkát. Látástól vakulásig. Aztán lassan a magam ura lettem. Dolgoztam, mert úgy tartottam, érjé magát utol az ember, ha bele is gebed. Minket a szegénységtől váló menekítés űzött, hajtott, fonta egybe a nappalokat az éjszakákkal. A maiakat a szorgalom meg a szerzés, a többet akarás vágva teszi rabszolgává, ds akárhogy nézem, azért ez jó dolog. Ne is érdekeljen, öcsém, a szegényszagú. üres kamrákban cincogó egerek világa — veti rám TAtb András a tekintetét, aztán vállára veszi a karit. — Elmotyogok még egy kicsit a kert ben. A mi kertünkben. Mert csak addig él az en bér. amin tenni bír. Fercsik Mihály tam, kezd kirajzolódni előttem a XVIII. század első fele világhírű tudósának munkássága. E nagyhírű tudós, aki magyarul, szlovákul, németül, latinul anyanyelvi szinten beszélt és írt, prédikált, sokoldalúságával a középkelet-európai, ezen a térségen belül pedig a magyarországi polihisztor tudós egyik legtisztább és legeredményesebb képviselője. Örülök, hogy a könyvsátorban jól választottam. A néprajzkutatók olyan forrásanyagra találtak nála amely a mai kutatómunkára való felkészülés egyik legbiztosabb támpontja. Napjainkban néprajzkutatók járják házról házra Bag község utcáit, hogy sok ember kikérdezésével elkészíthessék a község néprajzát. Az aszódi Petőfi Múzeum e páratlan vállalkozása csak morzsája annak a hatalmas műnek, melyre Bél Mátyás vállalkozott, még akkor is, ha figyelembe vesszük, ahogy ő írja ... mindenek előtt azon igyekszem minden erővel, hogy minél több olyan szakértőre találjak, aki ismeri a haza dolgait és kész társulni munkáival. A néprajzkutatók nevében mi is társakat keresünk, akik vállalják a munkát, azért, hogy falunk néprajzi anyaga minél teljesebb és pontosabb legyen. A vállalkozás merész és sok fáradozást igényel. Bél Mátyás 1718-ban lipcsei barátjának küldött levelében ezt írja: ... mindig is úgy véltem, hogy a jó polgárnak kötelessége érdemeket szerezni hazája körül. Nekünk, bagiaknak is kötelességünk segíteni a néprajz- kutatókat, hogy megismerjük az utat, melyet megtettünk. Mert az alap ismerete teszi lehetővé. hogy törekvéseinket, terveinket megvalósítsuk. Munkálkodjunk azon, hogy minél több érdemet szerezzünk falunknak. A falu szeretete cselekvő magatartásban kell. hogy megjelenjen A köz javára végzett munka a szülőfalu igazi szeretete. A Hungáriából Magyarország felé című könyvet pedig szabad legyen ajánlanom minden helytörténeti kutatónak, érdeklődőnek. Balázs József mm Mozi Házasság szabadnappal. Magyar filmvígjáték, 4, 6 és 8 órakor. Kísérőműsor: Családrajz. i nop programja Július 7-én. Domony, művelődési ház: Mesedélután alsósoknak. « Szombati jecyzeí gi Gödöllőn és a vonzáskörzetében az emberek két nagy' részre oszthatók. A túlsó oldalon állnak ők, az innensőn mi. ök alkalmatlanok. Föl- foghatatlan, hogyan kerültek oda. Se tudásuk, se készségük, se szorgalmuk. Foglalják a helyet, s nem mozdítják elő az ügyet. Ha megkérdezik őket, mindig találnak kifogást, mentséget. Olyan jól hangzót, any- nyira megalapozottat, hogy még meg is sajnáljuk őket. Hiába, ami nem megy, azt nem lehet erőltetni, ismételgetjük velük együtt. Am változatlanul úgy érezzük, alkalmatlanok. Mi biztosan kitalálnánk valamit, de hát foglalják a helyet, ők ismerik a helyzetet, tudják, tudniuk kellene, mit honnan, mit hová. De nem és nem. Ülnek a helyükön bénán, tehetetlenül. Övelük jól megjártuk. Amíg egyszerű beosztottak voltak, udvariasak, készségesek, segítőkészek hírében álltak. Aztán megválasztottuk, kineveztük őket. És egy csapásra megváltoztak. Pökhendiek, alig köszönnek vissza, nem hogy segítenének, inkább belénk rúgnak. Ügy járnak-kelnek közöttünk, mintha nem Is lennénk. Olykor majdnem fellöknek, mert azt hiszik, csak ők vannak a terepen, s csodálkoznak, megvetően vetik ránk egyetlen pillanatra tekintetüket. Miért is választottuk meg őket, miért is kellett kinevezni ilyeneket. Ök önzők. Így beszélnek: a gyáramban, az embereim, hoztam a tervet, elszállítottam az utolsó eresztést, megcsináltam a prémiumot, kimostam őket a koszból, új gyártmányt vezettem be. Azt mondják, több száz embernek, köszönöm a segítségüket, az önök hozzájárulása nélkül nem tudtam volna megvalósítani az elképzeléseket. Továbbra is várom az alkotó támogatásukat. Az ünnepi összejövetelen mondják, amikor így illik. Mi pedig ott állunk a tömegben, szánk körül egy kis grimasz jelenik meg: szóval te csinálod, mi pedig segítünk. Ök lusták. Legszívesebben le is feküdnének, már műszakkezdés után öt perccel. Fáj a fejük, sajog a hátuk, szúr az oldaluk, az a hülye front, mondják, túl sok kávét ittak, túl kevés kávét ittak, földühítette őket a boltos, az óvónő, a buszvezető, a kalauz, a késve érkező vonat. Ök mindig útban vannak. Mi mindent tudnánk mi véghezvinni! Nagyszerű terveink vannak, üzleti, termelési, városfejlesztési elképzeléseink. Mi aztán tudnánk, mit hová kell elhelyezni, hogy szép is legyen, hasznos is. De lehet? Ott állnak ők, minden ötletünket elgáncsolják, a tervek végrehajtását szabotálják, addig mesterkednek, mígnem a rossz, a legrosszabb helyre kerülnek a középületek, az utak, a parkok, a várótermek, a pályák. Ök olyan furcsák. Nem vetted észre, mondogatjuk egymásnak, ezeknek egészen másképp forog az eszük kereke. Eszük talán nincs is. azért forog olyan furán a kerék. Képtelenek vagyunk megérteni őket. Olyan világos a mi elképzelésünk. mindent megfelelőképpen kiszámítottunk figyelembe vettük az ösz- szes lehetséges tényezői, azok meg csak bámulnak, hogy nem, hogy másképp Ezer fölösleges apróságot kérdeznek, biztosan azért, mert fel sem tudják fogni, miről is van szó. Állandóan hadakoznunk kell ezekkel az érthetetlen, tehetetlen emberekkel, közben áll a munka. Már az is furcsa, hogy ők a túlsó oldalon állnak Még az is lehetséges, hogy onnan nézve, mi vagyunk az ők. Ha ez lehetséges, akkor viszont biztosak lehetünk abban, hogy Gödöllőn és vonzáskörzetében nem ilyenek az emberek. Kör Pál ISSN »líS-iOrt (OCdöUSl Hírlep) Valkó, Vácszenflászló, ZsámSsok * Az egészségükért építik Kiegyensúlyozott fejlesztésre törekednek
