Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-07 / 158. szám
WWíf/j 1984. JtLITTS T, SZOMBAT 3 A KISZ KB ülése Életközeli feladatok A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága pénteken ülést tartott. A testület meghallgatta Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának tájékoztatóját oz MSZMP KB június 26-i üléséről, majd Nyitrai Istvánnak, a KISZ KB titkárának előterjesztésében megtárgyalta 02 1984. évi értékelő és tervező alapszervezeti taggyűlések, valamint a küldöttgyűlések poli- tiltai tapasztalatait. A központi bizottság megállapította, hogy a KISZ X. kongresszusán megfogalmazott főbb törekvések helyesnek bizonyulták:. A KISZ-tagság túlnyomó többsége támogatja a különböző ifjúsági rétegek sajátosságait jobban tükröző programok kialakítását, helyesli az ifjúság társadalmi helyzetének pontosabb feltárását, törekvéseinek és érdekeinek következetesebb képviseletét, s a fiatalokhoz közelebb álló munkastílus, szervezeti és választási formák meghonosítására kezdeményezett kísérleteket. Az ifjúsági mozgalom megújításának eddigi eredménye, a fejlődés üteme, a változások mértéke azonban még nem kielégítő. A szervezetek jelentős része még csak az aktivisták viszonylag szűk körének tud érdekes és vonzó programot, megfelelő politikai élményt és cselekvési lehetőséget nyújtani. A taggyűléseken, a küldött- gyűlésekén a fiatalok érzékenyen reagáltak a nemzetközi és a hazai politikai élet eseményeire. Különösen a béke megóvásának és a gazdasági tevékenység továbbfejlesztésének kérdései kaptak nagy hangsúlyt. A dolgozó fiatalok elsősorban képzettségük, felkészültségük, ambícióik kihasználatlan tartalékairól és a teljesítményükkel arányos anyagi, erkölcsi megbecsülés hiányáról szóltak. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését szolgáló törekvések széles körben támogatásra találtak. A fiatalok kritikusan szóltak a pályakezdés, a családalapítás, az önálló otthonteremtés gondjairól. Megértik és vállalják azt, hogy az önálló lakáshoz jutás fokozott egyéni erőfeszítéseket igényel, de azt várják: alakuljon ki ennek teljesíthető erőfeszítésekhez kötött és a szociális szempontokat jobban figyelembe vevő rendszere. A taggyűléseken és a küldöttgyűléseken megválasztották á KISZ-szervezetek vezető testületéit és a területi KISZ-bizottságokat. A választásokat nyílt, érdemi előkészítés, a korábbinál nagyobb nyilvánosság, demokratizmus jellemezte, amit a széles körben alkalmazott közvetlen választási formák is segítettek. A központi bizottság megállapította: a taggyűlések és küldöttgyűlések politikai tapasztalatainak fi gyei embevé telével a KISZ szerveinek, szervezeteinek és tagjainak a következő időszakban is a X. kongresszus határozatainak következetes végrehajtásáért kell dolgozniuk, folytatva az ifjúsági szövetség . tartalmi és szervezeti megújítását. A vitában felszólalt Burián János, Debreceni Ferenc, Gub- csi Lajos, Horváth Attila, Juhász András, Nagy László. Rákóczi András, Tarcsi Gyula és Udvarhelyi László. Az ülésen nászt vett Baranyai Tibor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Közoonti Bizottsága osztályvezetője. Hogyha elindul a vonat Utazás vasúton — kitérőkké! Más szakmák művelőinek általában sikerül, a vasutasoknak sohasem: pihenőidőben kikapcsolódni, teljesen feledni a szakma és a szolgálat gondjait. Más általában a kenyeréért aggódik, nagyobb fizetést szeretne, igazságosabb főnököt, esetleg jobb munkakörülményeket. A vasutas mindig az egészről, a nagy szervezetről beszél. A sokat emlegetett vasutasdicsőségből többek között ezt is sikerült máig átmenteni. A múlté a viszonylag magas fizetés, a nyugdíj kiváltsága. Ma nem kell patrónus ahhoz, hogy valaki MAV-dolgozó lehessen. Ide is bekerülhetnek gyengébb képességű, fegyelmezetlen emberek, de a nagy többség őrzi az évszázados erényeket: a fegyelmet, az odaadást, a vasútért érzett kollektív felelősséget. Erről győz meg sok év tapasztalata, számtalan hivatalos és baráti találkozás. S erről bizonyosodtam meg legutóbb is a vezér úr balján állva, amikor — igaz huszonöt-harminc évet késve — megvalósult egy gyermekálom. Ott álltam a mozdony fülkéjében, egy gigászi motorral, hat személykocsival és ötszáz emberrel a hátam mögött. így utaztam a mozdonyvezető fülkéjében egy Pest megyei szárnyvonalon Budapesttől Veresegyházon át Vácra, hátha sikerül megtudni, megérezni valamit abból, mit is jelent vasutasnak lenni. A vezér az úr Furcsán néztek rám, bogarasnak, talán a vasút rosszakarójának hittek a MÁV Budapesti Igazgatóságán, amikor megmondtam, hogy nem a legmodernebb villanymozdonyokat akarom látni, nem százhatvan kilométerrel akarok száguldani, s nem érdekel az integra-dominó rendszer, a mindentudó automatika. Nagyon is megfelel ez az egyvágányú mellékvonal a maga pici állomásaival, döcögő vonataival, a kalauzt és egymást is jól ismerő utasaival. A MÁV egyre inkább a közönség elé lép, örömeit és gondjait a nyilvánosság elé tárja. Gyorsan megkaptam az engedélyt, az igazolványt, mely szerint utazhatok a mozdonyon. Félig komolyan, félig tréfásan azért kioktattak. Ne feledjem, hogy a mozdonyon a vezető, a vezér úr a főnök. Kicsi a világ. A mozdony-' vezető földim, valaha nyomdász volt. Az már csak a véletlen fintora az életnek, hogy társa, a vonatvezető — Legtöbben még televíziót nézünk, vagy éppen ágyat bontunk, amikor az éjszakai műszakba indulók búcsút vesznek családjuktól. Nyáridőben a konzervgyárakban is három a műszakszám, nincs megál- ^ lás, á termést folyamatosan j. * fel kell dolgozniPiros korszak Este 10 óra. Dunakeszi elcsendesült, a konzervgyár körül sem zajlik úgy az élet, mint napközben, de ebben az időszakban nemcsak a tésztaüzemben égnek a fények. A múlt héten átadott új csarnokot szinte nappali világosság tölti be. Itt dolgoznak — a korábbinál lényegesen jobb, kulturáltabb körülmények között — az éjszakások, akik a napközben beérkezett meggyet készítik elő a másnapi feldolgozásra. Elhúzódik idén a szezon — mondja Glósz Lászlóné művezető, az éjszakai műszak parancsnoka. A kései tavasz után a június végi újbóli hideg nem segíti a munkánkat. Ezért van az, hogy most csak tizén' dolgoznák benn, pedig máskor ilyenkor nem ritka ennek a létszámnak a háromszorosa sem. Hét asszony a gyümölcssavon, három férfi a lekvárfőzésnél. Most van a piros korsza- Tcink — a cseresznye és a korai meggy utolja, a ribizli, a málna uralja a terepet. Hamarosan érkezik a kései meggy, ezt követik majd a savanyúságnak valók. A szamóca szezonja már véget ért. de sajnos korántsem volt belőle annyi, amennyit szerettünk volna. Mindössze 573 mázsát sikerült tartósítanunk és ez bizony jóval kevesebb a tervezettnél. Ízelítőül egv nap forgalmából: július 2-án beérkezett 600 kiló ener, 154 mázsa cseresznye, 167 mázsa meggy, 78 mázsa piros és 55 mázsa fekete ribizli, valamint 82 mázsányi málna. Egv hónapja megy az éjszakázás, magam három hete járok erre a műszakra. — Nem túl fárasztó? — Mi tagadás, először szokatlan volt, már csak azért is, mert két gyerekem lévén, 18 éve nem dolgoztam váltó műszakban. Az első hét nehézségein átsegített a nagymama, azután ő elutazott, de a családom is meg én is egészen jól belejöttünk az újfajta napirendbe. Kilenc- és tizenegyéves gyermekeim most tovább nézhetik a tévét, annyival is később kukorékolnak reggel. Délelőtt és délután is alszom vagy csak pihenek, emellett főzök és nagyokat sétálunk együtt. Nehezebb persze azoknak az asszonyoknak, akiknek kicsi a csemetéjük, és még a kert is várja őket. Különös véletlen, hogy a gép mellett serénykedők között ezúttal egy sem akadt, akinek kiskert, esetleg háziállatok szaporítanák a dolgát, de tennivalójuk azért így is van. — Rám két gyerek — II és 6 évesek — gondja hárul — közli Köles Mihályné. — A kicsit óvodába kell vinni, addig szó sem lehet alvásról. Nem is jut ilyenkor sok belőle, van, hogy csak négy óra. Egyébként egy műszakban dolgozom, de most egészen természetesnek érzem, hogy többet vállaljak a terhekből, így kívánja a vállalat érdeke is és azoké is. akiknek már felnőttek a gyerekei vagy nincs családjuk. Nem maradhat minden rájuk. Szavaiból kitetszik, hogy mindezt nem az újságnak mondja — így is érzi, őszintén gondolja. És nem csupán ő. Mindannyian fájlalják, ha az időjárás nem kedvez a termelésnek. Mert ha már bent vannak, dolgozni szeretnek. Fii kettőkor szünet Vajda Mária negyedik hete éjszakás. — Már teljesen átállt a szervezetem, és jó így dolgozni, nagyobb a nyugalom. — Nem álmosak hajnal felé sem? — Nemigen — válaszolják többen is egyszerre. — Fél kettőkor tartunk, szünetet, akkor eszünk, az jót tesz. Kirázzuk magunkból a fáradtságot, és mehet tovább a muhka hat óráig. — A gépeknek elég szép hangjuk van, nem hagy aludni — így szól Lisztes Anna, aki negyedszázada sürgölődik a konzervgyári masinák mellett, és mint mondja, szereti azokat. Szereti ezt az évről évre megújuló rohamot, látni a befőttes üvegekben mosolygó ízes gyümölcsöket, amik az ő keze nyomát is viselik. A gyári rekonstrukció még nem fejeződött be, az udvar kissé rendezetlen, jól a lábunk elé kell nézni, ahogy a lekvárfőző felé igyekszünk. A férfi- szakaszban találkozom Louis Alberto Castillóval, aki Costa Rica szülötte. És vajon mit keres itt? — Nicaraguái kollégiumi társam és barátom tölti itt az üzemi gyakorlat idejét, ő ajánlotta, hogy dolgozzak a konzervgyárban a nyári szünidőben — feleli kérdésemre a törékeny fiatalember egészen jó magyarsággal. Kerül az asztalra — Harmadik éve vagyok Magyarországon, eddig a nyelvtanulással birkóztam az előkészítőn, ősztől viszont már az ELTE vegyészkarának hallgatója leszek. Egy hónapra szerződtem ide, de már látom, hogy kettő lesz belőle. Igazán jól érzem itt magam, csak az elején voltam fáradt. Az a feladatom, hogy a cukrot és egyéb anyagokat adagoljam, ami a lekvárfőzéshez kell. Jó a közösség, s jól jön a pénz is. Keresetemből a nyár végén Olaszországba utazom. Elbúcsúzom a távolról jött fiatal férfitől, el a többiektől, jó munkát kívánva nekik és azzal a jóleső érzéssel, hogy a magamfajta — befőzni nem tudó — háziasszonyoknak sem maral üresen a kamrája. Kerül a mi asztalunkra is befőtt és savanyúság — a többi mellett a Dunakeszi Konzervgyár jóvoltából. SZ. T. A forgalmista Jelzésére várva. segédvezetőként is emlegetik — szintén hasonló szakmából került erre a pályára, s magam is kitanultam ezt a mesterséget. Könnyen indul tehát a beszélgetés. A két fiatalember, a mozdonyvezető harmincon túl, a vonatvezető alig több mint húsz, megismertet a gép titkaival, a számtalan műszerrel és auto- matikával. Azután feldübörög a dízelmotor, egy csinos forgalmista lány jelzésére megindul a szerelvény. Havi 280 óra Azt mondják a fiúk, mostanában nehéz a szolgálat. S nemcsak az ennél a foglalkozásnál természetes, háromműszakos, s örökké változó munkarend miatt. Azért is, mert itt ma is csak álom a negyvenórás munkahét. Az a természetes, ha egy hónapban legalább 270—280 órát tesz ki a szolgálat, de nem ritka a 340-et is meghaladó idő. S ezeket a számokat nyugodtan fel is kerekíthetjük, hiszen az is régi hagyomány, hogy a vasutasok többsége bejáró, munkahelyére, vagy hazafelé is vonaton — a menetrend szeszélyei szerint —, utazik. Hajek László mozdonyvezető Vácról, Kogler Ferenc vonatvezető Cegléd- bercelről éri el a Hámán Kató fűtőházat, a mozdonyok garázsát. Egy hónapban legfeljebb egyszer jön ki úgy a lépés, hogy a szombatot és a vasárnapot is sikerül otthon tölteni, de a szabadnapokkal sem lehet tetszés szerint gazdálkodni, hiszen kell a nyolc óra alvás, a kikapcsolódás. A sok embert, milliárdos értékeket fuvarozni, felfokozott terhelés, maximális ideg- munka. Igaz, ennyi túlórával nyolc-tízezer forintot is megkeresnek, de — kérdik — akarunk-e velük cserélni? A nagy mozdonyvezető-hiány a bizonyság erre: csak kevesen. A gép komótosan megáll az újpesti jelzőnél. Az M—41-es meglehetősen szerény külsejű robusztus dízelmozdony. Jóindulattal se nevezhető szépnek, kecsesnek, sebessége se döntöget rekordokat, de megbízható masina. Nemcsak1 vonatot húz. hanem fűteni is képes, megfelelő pályán működnek raj.a az automatikák, éberségi berendezésével a mozdonyvezetőjére is vigyáz. Szeretik is a masiniszták. Szabad az út Kanyarodik a pálya. Elhagyjuk a fővonalat. A sínbe épített érzékelők jelzik a vonat irányítóinak, hogy hány kilométeres sebességgel szabad menni. A veresegyházi vonal egy kicsit a magyar vasút múltja, jellemző a jelenre, s kopogtat rajta a holnap is. Egy vágánypár, a pálya jelentős részén hatvan kilométerre korlátozott sebesség, kis, virágos állomások. Az alagi gazdaság megállója, Fóté, ahol a buszok ma sokszorta nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mint a vasút. Csornád, Veresegyház, Erdőkertes. Az egész több mint negyven kilométeres szakasz rendjét, egyetlen forgalmista vezényli. S manapság sokat főhet a feje, mert újjáépítik a pályát, az egész vonal három szakaszra bontódott. Most örbottyánig megyünk a vonaton, innen Vácrátótig buszosunk, s egy másik szerelvényen gurulunk Vácig. Hajek László, aki már egész közel került Váchoz, fiához, aki" egyedül várja otthon, elköszön. Neki ismét Budapest az útirány, ránk egy másik mozdony vár. A vácrátóti állomás, ahol a három vágány bedugult. A pici piros vonat Aszódra tart, de amíg nem húz ki, a mi Lakatos József Jegyvizsgáló. mozdonyunk se tud a szerelvény elé kerülni. Az állomásfőnökség egyetlen emberből áll, s most ő is éppen dühöng. Új mozdonyunk vezetőjével keveredett vitába, kettőjük közül — nem lévén a helyszínen más alkalmas ember — melyiküknek kell a mozdonyt a szerelvényről leakasztani? Az egyik sem enged, a másik se hagyja magát. A meccs mégse marad eldöntetlen. Már félórás a késés, egyszer mégiscsak menni kell tovább. A forgalmista visszatér az irodába, köpenyt és gumikesztyűt húz. Újra kisétál a vonathoz. A mozdony közben a vonat elejére kerül, helyére kerülhet á horog. De úgy látszik, a forgalmista díszegyenruha nélkül nem forgalmista: visz- szaballag az irodába, leveti a gumikesztyűt, megmosakszik, egyenruhát ölt. Fejére kerül a tányérsapka, kezébe az Indítótárcsa. Szabad az út. Holnap villanyoson Űj síneken csattognak a kerekek. Vác és Aszód között érősebb ä pálya, villamos felsővezetők épül: Egy év máivá már itt is 120 kilométeres Sebességgel közlekedhetnek a vonatok, de erre még egy picit várni kell. Most 1984. július első hetében, Budapest és Vác között, a veresegyházi úonalon, - a 48 kilométeres lítat átlágosan 25 kilométeres sebességgel tettük meg. Ma még ez is a magyar vasút. Csulák András Hajek László mozdonyvezető útban a cél felé. Villamosítják > vasútvonalat. Nem marad üresen a kamra Feszített tempó a vonalakén
