Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-04 / 155. szám

CEGjLÉDi A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 155. SZÁM 1984. JÚLIUS 4., SZERDA Az ország egyik legkorszerűbb csarnoka Tejgyűjtő a nyárfa ligetben Régi álma-vágya teljesült a hantháziaknak, vagy, ahogy félig-meddig pontosan hívja az ottélőket a körösi nép, a felsőjárásiaknak. Elkészült, s átadták a Közép-magyaror­szági Tejipari Vállalat és a csemői November 7. Termelő- szövetkezet közös beruházásá­ban felépített új tejgyűjtő- csarnokát. — Ez az egyik oldalról — mintegy hetven-nyolcvan ter­melőt, állattartó gazdát, míg másfelől napi több ezer liter tejet, pontosabban enneK ösz- szehasonlíthatatlanul jobb kezelését teszi lehetővé. Büszkeséggel Az eddigi csarnok egy ro­zoga vályogépületben volt, most, hogy már nincs rá szük­ség, elmondható, hogy jófor­mán csak egyetlen igényt elé­gített ki: volt... Ezen kívül a tejkezelő, Kirchknopf Zol­tánná hősies erőfeszítése tette lehetővé, hogy legyen hol át- adni-átvenni a megtermelt te­jet. De az új! Horváth Sándor, a KTV műszaki osztályvezető­je, érthető büszkeséggel mu­tatja a létesítményt. Ez a Pes­ti út baloldalában, egy nyár­faliget közepén kapott helyet, a néhány méteres bekötőút is heteken belül elkészül. Addig is, nemcsak a vállalat, de pi­cinyke túlzással szinte az or­szág egyik legmodernebb, és, ami manapság legalább any- nyira fontos, igencsak olcsó ilyen objektuma, amiben, mindezek mellett, jelentős műszaki újításokat is megva­lósítottak, s természetesen, megfelel az érvényes környe­zetvédelmi, KÖJÁL-feltételek- nek is. Kezdjük például a vé­gén. A szennyvizet egy hatalmas, harminc köbméteres földbe süllyesztett vasúti tartályko­csiba eresztik, s onnan viszi a termelőszövetkezet szippan­tó ja a megfelelő helyre to­vább. A hűtőgépek közül azt választották, amely a legkor­szerűbb, energiatakarékos fel­használási mudot ígéri. Tudvalevő, hogy a hűtés a másik oldalon hőtermeléssel jár — nézzük csak meg a frizsider hátsó lapján a bat­tériákat — ami eadig haszon­talanul elillant. A hűtőgép­gyár szakemberei ezt a csőkí­gyót egy jól szigetelt tartály­ba vezették, amibe mar csak a víz kellett, hogy olcsó boj­lernek nevezhessük. így jófor­mán ingyen van a tisztítás­hoz szükséges meleg víz. De, hogy mindez működhes­sen, saját kutat fúrattak, ki kellett építtetni az elektromós hálózatot. A téesz mintegy négyszázezret, a tejipar négy­százötvenezret adott az épü­letre, amely felesleges luxus nélkül, mégis, mindenütt csem- pézve állja majd a termelők ostromát. A berendezések ér­téke további 700 ezer forintot tesz ki, ezt szintén a tejesek állták. Néhány gombnyomás Boda János, a csemői ta­nács elnöke is érezhető meg­könnyebbüléssel mosolygott a minapi átadási ceremónián, Olvasónk levele Közömbösek vagyunk Cegléden a Széchenyi út és a Szolnoki út találkozásánál nagy munka folyik, útépítők dolgoznak, odáig értek a kor­szerűsítéssel. Az autósok igye­keznek elkerülni ezt az útsza­kaszt, óm a kerékpárosok és a motorosok nem. Mindenki a járdára >zorul az úttest elké­szültéig. A kétkerekűeken ví­gan karikáznak, a gyalogosok­nak kell óvatosnak lenniük. Van forgalom, hiszen a kór­házba és az EVIG-be erre igye­keznek, sok környékbeli la­kosnak is erre visz az útja. Arra, hogy egyik ember a másikkal mennyire törődik, épp a napokban szerezhettem személyes tapasztalatot. A re­formátus kistemető bejáratá­hoz közel, a sövénysortól ta­karva észrevettem egy embert, aki egy igen öreg platánfa tör­zse mellett feküdt. Öltözéke rendes, kora úgy ötven eszten­dő körül lehetett. Először it­tasnak véltem, de mivel alko­holszag nem lengte körül, való­színű rosszul lett, elájult. Kö­zelében már többen elmehet­tek. Mialatt őt figyeltem, az arra járók közül volt, aki rám­kiabált: — Miért foglalja el a járdát a biciklijével?! Próbáltam magyarázni a helyzetet és segítséget kérni. — Hagyja békén. Az részeg! — mondták ketten is. Nem hittem. Ha valaki az utcán rosszul lesz, mentőt kell hívni, hátha ettől a segítségtől függ az élete. A közelben egy autó állt, ajtaja nyitva, vezető­je bent ült, őt kértem segíteni. — Én csak az autót vezetem, nem avatkozok senkinek a ma­gánügyeibe — mondta, és hoz­záfűzte: — ha akarja, ott a tűzoltók laktanyája, menjen, telefonáltasson onnan. Mérges lettem. Mivel a közelben la­kom, hazasiettem, telefonáltam a mentőknek. Az egymás iránti közömbös­ség sorozatát azért megemlí­tem. Remélve, egyre több lesz az olyan ember, aki nem megy el segítő szándék nélkül, ha az utcán olyan eset tanúja lesz, mint én voltam. Inkább meg­próbál segíteni, ahogyan tud. Ehhez kell telefon, összefogás, emberség. Hiszen baj mind­annyiunkkal előfordulhat. Kiss Sándor ! Cegléd hiszen, mint már leírtuk, nem volt gond nélküli a régi gyűj­tő. De ugyanez az öröm volt látható a nagykőrösi tejüzem vezetőjének. Pintye Attiláné- nak az arcán is, hiszen vég­eredményben közös volt a gond. Mégis talán legboldogabb a tej kezelő az ittlévők közül, hiszen a legnehezebb neki volt ott is, úgy, hogy a mosogatás­hoz otthonról, vödörben vitte a meleg vizet. Itt meg? Néhány gombnyomás, és a szivattyúk már el is intézték a munkát. S bizonyára mi, vásárlók is tapasztalhatjuk majd a válto­zást, hiszen az eddigieknél jobban kezelt tejből készül­hetnek majd a kedvelt termé­kek, s ez alaposan „beleját­szik” a minőségbe is. örvendeznek S a termelők? Mire e sorok napvilágot látnak, már való­színűen meg is szokták, hogy az út túloldalára fordulnak be. s ők is örvendeznek a jobb feltételeken, s nyugodtabbak lehetnek: nemcsak jó kezekbe, de jobb gépekbe, berendezé­sekbe is kerül az általuk, fá­radságos munkával megter­melt, tej. _______Ballal Ottó Pi impislfstiiiy Tavaly novemberben adtuk hírűi, hogy a Micsurin tsz uj. korszerű üzemanyagtöltő állo­mást adott át a lakosoknak Albertirsa hataraban. A ben­zinkúton normál, szuper és Keverek benzin folyik a szom­jas járművek gyomrába, de vásárolható háztartási tüzelő­olaj és gazolaj is. Nemrég a kezelőtérre befutó útsávot is betonszönyeggel terítettéit le. Most már csak egy jól mű­ködő légkompresszor hiány­zik az állomásról. GÉPEKET SZEREZ BE tag­szövetkezetei számára a ceg­lédi TSZKER, kérésükre. Az áíészekhez, árusításra. Honda gyártmányú kerti munkagépe­ket juttatott. Ezek iránt az utóbbi időben megnőtt az ér­deklődés. Több szövetkezet a kertészkedők kedvére Vásárt is rendezett. L^rkejrónyv és rőzseléng Túra, tábor, kapanyél em lesz vasból sátorsor Az ötnapos oktatási hétre való áttérés miatt az idei tan­évzárókra és bizonyítványosz­tásra a korábbi évekhez képest később került sor, de már alig­ha találnánk olyan intézményt, amely ezzel még adós lenne. Ezt az évenként ismétlődő, ün­nepélyes, egyben minden gyer­mek számára izgalmas ese­ményt Újszilváson a minap rendezték meg, és hogy hangu­latosabb legyen a búcsú, tá­bortüzet is gyújtottak. Mielőtt azonban az alkony leple alá bújt iskolaudvaron a lángok táncolni és a rőzse pat­togni kezdett, sikerült az ün­neplőbe öltözött gyerekek egy csoportját rövid beszélgetésre invitálni. Egyetlen témánk volt: kinek milyen programja lesz a vakáció ideje alatt. A határon túlra — Most fejeztem be általá­nos iskolai tanulmányaimat, és egy gondtalan, vidám nyarat szeretnék — szólalt meg első­ként Kazinczi Éva, aki szep­tembertől a ceglédi gimnázium tanulója lesz. — A nyári prog­ramom orosz nyelvi szaktábor­ral kezdődik július elején, majd egy szüleimmel közös balatoni üdülés következik, később, a hónap végéig pedig az NDK- ba utazom. Meghívást kaptam az unokabátyáméktól, akik a fővárosban élnek. Mivel kül­földön még sosem jártam, úgy érzem, az NDK-beli utazás lesz a legérdekesebb, arra készülök nagy-nagy izgalommal. — Miért veszel részt az orosz szaktáborban? — Egyrészt kedvelem ezt a nyelvet, másrészt, hogy a kö­zépiskolában jobban boldogul­jak, gyarapítani akarom isme­reteimet. Vonák Margit ugyancsak végzős tanuló. Szeretné kipi­henni magát a nyáron, mert sokat dolgozott az elmúlt tan­évben. Jeles bizonyítványt ka­pott, 4,7-es átlagot ért el. Jú­lius 9-én szintén orosz szaktá­borba megy, aztán meglátogat­ja rokonait, közben valamelyik mezőgazdasági nagyüzemnél rövid időre fizikai munkát vál­lal, és még otthon, szüleinek is szeretne segíteni. Hasonló tervei vannak Glaj Palinak, ö ugyancsak pihenni akar először, aztán munkát vállal'a termelőszövetkezetnél. Mint 1 mondta, valószínűleg szőlőt fog kötözi, de szívesen megfogja a kapanyelet is. Nem ez lesz az első eset. Bene Tibi ezekben a napokban már Sal- góbányán túrázhat a nógrádi hegyekben. Sosem járt még ezen a vidéken, csak a tanár néni említette, milyen szép, és ő kedvet kapott, hogy a szün­időből néhány napot ott tölt­sön. Azért vékádé A gyerekek elbeszéléséből nem nehéz kiszűrni, hogy az iskola változatos, sokféle prog­Csomesterek a hőközpontból Ezernél jóval több lakás, számos körzetükbe tartozó intézmény, ABC-áruház, iskola, szolgál- tztóház fűtés- cs melegvíz-hálózatának átvizsgálásán, javításán és felújításán munkálkodnak a városgazdálkodási vállalat hőközpontjainak karbantartói. Képünkön a Károlyi lakótelep egyik négyemeletes házának hőközpontját vizsgálják át a tmk-csoport dolgozói. Apáti-Tóth Sándor felvétele ramot szervezett. Talán a vég­zős Vonák Margit foglalta ösz- sze a legtalálóbban az újszil- vási kisdiákok nyári program­ját. — Azt hiszem, a vakáció azért vakáció, hogy minden gyerek üdüljön, pihenje^ ki­ránduljon. Ha csoportosítani kellene, ezt mondhatnám álta­lánosnak, ezt jelölné meg min­den iskolatársam elsőnek. De természetes, hogy hosszabb-rö videbb időre sokan elmennek dolgozni. Sőt, az iskola vala­mennyi tanulójának a vaká­cióban 3—4 alkalommal részt kell venni a gyakorlókertünk gondozásában. — Táborozási lehetőségeinket jelentősen növelte a községnek a ceglédi körzethez való csa­tolása — szólt újra Kazinczi Éva. — Eddig rendszerint Mát- rafüredre utazhattunk, most azonban módunk van Balaton­szárszóra és Salgóbányára el­jutni, így az ország más vidé­keivel is megismerkedhetünk. Hulladékvég 4 Az iskola tantestülete és a gyerekek immár harmadik esz­tendeje azon fáradoznak, hogy saját sátortáboruk legyen, amit kedvük szerint hol itt, hol ott üthetnek fel. Azért gyűjtöget­ték és gyűjtögetik hangyaszor­galommal a vasat, papírt és a rongyot, hogy az árából sátra­kat vásárolhassanak. Sajnos, máig sem jött össz^ elegendő pénz, mert o telepü­lés kifogyott a hulladékból. Rejtett tartaléknak látszott még az állami gazdaság kész­lete, ahová az idén sikerült bejutni, ám a begyűjtött vas kevésnek bizonyult ahhoz, hogy vásárlási szándékuk tel­jesülhessen. így ha nincs Ba­latonszárszó vagy Salgóbánya. csak a megszokott Mátraüüred marad. Az újszilvási úttörők­nek ennyi hasznuk lett a köz- igazgatási változásból. Gy. F. Gyorsán, hibátlanul EfalgádváKafás Terelőút a Fürdőszélen A városban a Béke téri csomópont végleges kialakí­tása megkívánta, hogy a munkák idejére eltereljék a forgalmat. A Lenin Tsz tár­sadalmi munkában vállalata a Fürdőszél kiépítését a Vak Bottyán utca meghosszabbí­tott szakaszaként. A munká­val — példás gyorsasággal — két hónap alatt elkészültek^ A nagy értékű létesítmény létrehozóit a városházán a napokban ünnepélyesen kö­szöntötték. Fekete Antal, a városi tanács elnöke, Sós Já­nos, a városi pártbizottság osztályvezetője és Józsa Ist­ván, a tsz elnöke együttesen fejezte ki elismerését. Meleg szavakkal szóltak a Vergyák János vezette mun­ka-brigádról, a szállítókról, a munkagépek kezelőiről, a gépkocsivezetőkről és Kovács Kálmánról, az építési üzem­ág vezetőjéről, mert ők mindannyian szívügyüknek tekintették a feladat gyors és hibátlan elvégzését. A közvetlen hangulatú beszél­getés során a Lemin Tsz ve­zetői és dolgozói a következő időszakra is felajánlották se­gítségüket a település fejlesz­téséhez. Így év krércikájja Brigádoknak, üzemrészeik­nek, műhelyeknek hirdetett pályázatot erre az évre a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága. „Üze­münk életének egy éve (1984. január 1.—december 31.)” A pályázaton minden állami vagy szövetkezeti termelő te­vékenységet folytató munka­hely részt vehet, pályamunka készülhet egy-egy brigád éle­téről. A pályzaton az ÉVIG üzemei, szocialista brigádjai közül részt vesz több is. Jegyzet Ha meglesz mafd a fele J úliust írunk, elkezdjük a második félévet. Fél esz­tendő aiatt sok minden tör­tént, hírt adhattunk eredmé­nyekről, változásokról, örö­mökről, bosszúságokról. Csak arról nem adhattunk hírt, hogy beköltöztek végre a Beloiannisz utcában épült tíze-meóetes házba a lakók. Pedig arról, hogy „hamaro­san költözhetnek”, az év ele­je óta többször is szóltunk, mivel ezzel kapcsolatban ilyen tájékoztatást kaptunk. Sorolni lehetne, a miértet magyarázva ki-, mivel érvel A várományosok legtöbbje azzal, hogy drága a lakás, az OTP azzal, hogy nem jön­nek a kiválasztottak szerző­dést kötni és nem lehet kulcsátadás, amíg a kiutalás­sal rendelkezők meghatáro­zott százaléka be nem fize­ti az alapösszeget, az építők, köziműveket üzemeltetők azárt, mert — és így tovább. A tény, hogy az sem köl­tözhet, aki az elsők közt szer­ződést kötött, boldogan fize­tett; kerül amibe kerül, csak v-égre megfelelő körülmények között élhessen, akár ha pa­nelfalak között is. A már e célra befizetett pénz, elköte­lezett pénz. Nincsen betét­könyvben, nem kamatozik, a lakás árának a része. Fitying hasznot sem hoz az a sok­szor tízezer forint. Pedig, ha csak a költözés előtt néhány héttel fizették volna be, ak­kor a kamat... — no, de hagyjuk. Mert, ugye ez csak *a türelmetlen, ám amúgy a költözésre, a majdanira, már biztonsággal várakozó embe­rek, családok véleménye. Azoké, akiknél a sok kicsi is sokra megy. Nem mindegy, hogy a forintok hol kószál­nak, vagy hol vannak biz­tonságban. Mert fedél, az tu­lajdonképpen van a fejük fö­lött. Ami-t a beugró összeg­hez a sógor, koma, rokon­ságtól, ismerősöktől kértek kölcsön, és kaptak, megálla­podás szerint fizet-gethetik vissza. Nem kellett még új bútor­ra költeni, hiszen, ha ter­vezték is, nincs hová tenni. Szőnyeg sem kell, mert sző­nyegpadlóinak a majdani la­kások. Mire beköltözhetnek, kiderül, hogy tulajdonképpen semmi sem kell, függöny sem, taipétacsere sem, mintás csempesor sem a fürdőszobá­ba, új frottír törülközők sem kellenek az első nagy csalá­di, fürdőszobás, zuhanyos fürdéshez, csak egy kulcs kell, a lakás ajtajának a kulcsa! Hogy végre beme­hessenek, ha már sem ta­vasszal, sem nyár elején er­re nem kerülhetett sor. IV em tragikus a helyzet, ’ csak bosszantó. Ott áll a ház, mellette készül a má­sodik, a harmadik is. Há­romszor hatvan lakás, há­romszor hatvan családi ott­hon. Hozzá a várományosok száma, a fizetőképes váro­mányosoké? A szerződéskö­tők pedig járják, járják a hivatalos utakat. Kivesznek szabadnapot erre, kivesz a kezesük is, itt egy pecsét, ott aláírás, itt a vállalati pa­pírokat felmutatni, ott az anyakönyvi kivonatot, a sze­mélyazonosságit, amiben miért is ne történhetett .volna január óta változás? Az al­bérlő új albérletbe ment, nő­sült, férjhez ment, gyermeke született, s ezt számon kéri ez a hivatal és az a hivatal. papírlap az asztalon, ki 1 tudja, hányadik. Rajta felskiccelve a majdani lakás alaprajza. Az első emelet hatosé, a kilencedik emeleti ötvén-valahányasé — oly mindegy. Tervez a család: ide fér a szekrénysor, oda a televízió kis asztala, a gye­rekek emeletes ágyat kap­nak a kisebb szobában, a mosógépet is fel kell szerel­tetni, ott van a szomszéd fás- kamrájában, megőrzésre, gyári csomagolásban, aho­gyan megvették. Ha a lakók ötven százaléka szerződést köt s fizet, úgy mondták, ak­kor szó lehet a kulcsátadás­ról, költözésről... E. K. ISSN 0133—2M» (Ceglédi Hfrla > I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents