Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-29 / 177. szám

1984. JÚLIUS 29., VASÁRNAP 3 Séfcedemonsfráció Pusztavacson Fesztivál az ország közepén főbb százezer vendéget várnak Az erdősávokkal koszorú­zott, hatalmas kiterjedésű rét még néptgten, csupán néhány tucatnyi ember szorgoskodik nagyobb távolságokban egy­mástól. Az egyik szegletben szabadtéri színpadot építenek, több száz méterrel arrébb, villanyvezetéket szerelnek. Közben teherautók érkeznek, deszkákat, léceket, szerszámo­kat rakodnak le róluk, s a munkát a meg-megeredő eső sem igen szakítja félbe. Már csak egy hét van hátra, hogy az ország közepén lévő óriási rétet a közelgő nagyszabású népünnepélyre, a békefeszti­vál fogadására előkészítsék. Épülnek a színpadok Ám ez a hét. úgy tűnik, bő­ségesen elegendő, hiszen las­san minden a helyére kerül, a víz- és villanyvezetékektől kezdve a konténer W. C.-ken keresztül a sátrak százaiig. Katonafiatalok, az Örkényi és pusztavacsi üzemek és szö­vetkezetek dolgozói július kö­zepe óta szorgoskodnak itt, hogy az augusztus 4-re, 5-re ideözönlő, feltehetően félmil­liónyi vendég számára meg­felelő körülményeket teremt­senek. A pusztavacsi Békefesztivál előkészítői között van az Ör­kényi nagyközségi KISZ-bi- zottság titkára, Dobos József is; másodmagával éppen két oszlop között szereli a vil­lanyvezetéket. — Minden reggel itt va­gyunk már hat órától — mondja —, nemsokára elké­szülünk. Körülbelül két és fél kilométernyi vezetéket szere­lünk fel, ezzel azonban még nem ér véget a munkánk, mert a fesztivál idején is itt maradunk, kevésbé szórakoz­ni, inkább ügyelni. Hasonló feladat vár az Ör­kényi GAMESZ és a galván- üzem itt dolgozó, mintegy húsz munkására is; — Most, készültünk el a nagyobbik színpaddal — ma­gyarázza Kocsis Gábor —, hétfőn pedig a kisebbiknek felállításához látunk hozzá. — És persze a fesztivál két napján ugyancsak itt le­szünk — fűzi hozzá Ubor- nyák István — ügyeletben. A közelgő népünnepély vol­taképpen már hónapok óta lázban tartja a környező te­lepülések apraját-nagyját. Az Örkényi nagyközségi közös tanács, az utóbbi hetekben valamiféle főhadiszállássá vál­tozott; a tanácselnök szobá­jában állandóan cseng a te­lefon, s magát az elnököt, Sorttogyvári Lászlót, a tárgya­lófelek véget nem érő kül­döttségei keresik fel: tegnap a KÖJÁL, ma a rendőrség, holnap a DÉMÁSZ képviselői. — Rengeteg dolgot kell tisztázni, megvitatni, egyez­tetni — mondja —, és bizony mostanában nagyon ’rövidnek tűnik egy-egy nap, miközben sürget az idő is, hiszen már hétfőtől megindul az ember­áradat: a kempingezők jóval a fesztivál kezdete előtt meg­telepszenek sátraikkal. — Nem először szervezik meg, bizonyára rendelkeznek kellő tapasztalatokkal is ... Hogyne, s tanultunk is, főként a tavalyiakból. A múlt nyáron például kevésnek bi­zonyultak az úgymond szociá­lis létesítmények, így az idén négyszerié több elhelyezésére kerül sor: tizenegy konténer- W. C.-t, s több tucatnyi fa­építményt szállítunk a hely­színre. Bővítettük a villany- hálózatot, a vízellátást is ja­vítottuk, gondoskodtunk a szemételszállításról ugyanúgy, mint a forgalomirányításról, s az egészségügyi ellátásról. Művészek, zenekarok, amatőrök A jól átgondolt és sokolda­lú készülődés nelyenvalo is, hiszen a jövő hét vegén száz­ezrével érkeznek majd ha­zánk minden tájáról az or­szág közepére a vendégek. A nagyszabású eseményen, ame­lyet a Hazafias Népfront, az Országos Béketanács, vala­mint a Képes Újság rendez a béke melletti demonstráció­ként, harminchatórás nonstop­program várja a résztvevő­ket.. A szabadtéri színpadokon ötven fővárósi művész lep fel, köztük, hogy csak néhány nevet említsünk: Bessenyei Ferenc, Szabó Gyula, Kozák András, Drahota Andrea, Moldován Stefánia, Falcsó Sándor, Osvald Marika, Ha- cser Józsa, Szűcs Judit, Koncz Zsuzsa, Harangozó Teri, Sá­rost Katalin, Zárai Márta, Vámosi János. Máté Péter és még sokan mások. Az előadó művészek mellett tíz zenekar szórakoztatja a több százezres közönséget, a Prognózistól az R—GO-ón át a P. Boxig. Színpadra lépnek különböző népi együttesek és tánckarok, így például a tököli tambura- zenekar, a vérségi pávakör, vagy a Tápiómente népi együttes. Sor kerül amatőr zenészek, énekesek, táncosok, bűvészek, artisták, parodisták bemutatkozására is, miközben Kevesebb az új beruházás A partnerek közt. Líbia Egyre kevesebb új beruhá­zásra kap megbízást a buda­örsi MEZEPSZER Szövetkeze­ti Közös Vállalat, amely éppen másfél évtizede kezdte meg működését. Az alapítók, a Sa­sad és az ácsai Vörös Október termelőszövetkezetek azonban így sem panaszkodhatnak: az eltelt 15 év alatt a vállalat mintegv 5 milliárd forintnyi termelési értéket állított elő, ebből 500 millió volt a nyere­ség. A megyében számos köz­épület, lakótelep viseli kezük nyomát. Termékgyártással is foglalkoznak, kelendőek pél­dául húsipari berendezéseik és a rozsdaálló, kiváló minő­ségű hűtőházajtójuk is kere­sett termék. Az idén legtöbb partnerük felújítás jellegű munkát ren­delt tőlük Ez jelenleg kitölti a kapacitást, ám az igazság­hoz az is hozzátartozik, hogy három év alatt 300 fizikai munkás hagyta ott a vállala­tot. A létszám ilyen arányú csökkenésére nem számítottak, most viszont jól jön, hogy ke­vesebben vannak: nem kell törni a tejüket, honnan is sze­rezzenek újabb és újabb meg­rendeléseket. A jelenlegi gazdasági hely­zetben meglehetősen nehéz távlatokban gondolkodni. Ezért is okoz sok gondot a tervezés. Az már most bizonyos, hogy 1985-re a teljes kapacitásuk 5 százalékát kötötték le eddig, ám hogy a többivel mi lesz, azt még nem ■ tudják. Tapasz­talataik szerint ugyanis a leg­több helyen csak akkor néz­nek kivitelező után, ha össze­jött a munkára a pénz, s szin­te azonnali kezdést kérnek. A budaörsiek a tőlük telhető módon igyekeznek a lehető leggyorsabban kezdeni, s ez­zel némi előnyt szerezni a ha­zai építőipari vállalatok ver­senyében. A MEZÉPSZER egyik legsi­keresebb áruja az a szennyvíz- tisztító termékcsalád, amely már eddig is kelendőnek bi­zonyult, A gyártás kezdete óta 180 darabot adtak el idehaza, újabban azonban külföldön is megnőtt az érdeklődés: Líbiá­ban most szerelik az első be­rendezést, kérésükre a meg­tisztított vizet tartályban fog­va fel, hogy azt később öntö­zésre használhassák. A jelenleg gyártott derítők csak kommunális szennyvizet tisztítanak, s mert igény van rá, most folyik az ipari vizek tisztítására alkalmas berende­zés fejlesztése is. az óriási réten különböző sportversenyek zajlanak majd; autósok és kerékpárosok szá­mára tartanak ügyességi ve­télkedőt, az MHSZ sportolói ejtőernyős bemutatót rendez­nek, a Vasas öregfiúkkal a helyi futballcsapat mérkőzik, s összeméri erejét a két leg­jobb női focicsapat is. A la- josmizsei Almavirág Tsz lo- vasbémutatóval szórakoztatja a nézősereget, lesz kutyabe­mutató és szabadtéri fotóki­állítás. Sátorutcák és rendfenntartók És persze nem lesz hiány ételben, italban sem. A kör­nyező települések Áfész-ei mellett, különböző kereske­delmi és vendéglátóegységek telepednek ki a fesztivál hely­színére sátrakkal és pavilo­nokkal. Tíz sátorutca lesz, mindegyikben akad majd vendéglős, bazáros és vásári árus; összesen 24 melegkony­hás egység és több tucatnyi büfé szolgál enni- és innivaló­val, s több száz árus külön­böző ajándéktárgyakkal és vásárfiákkal. Egy azonban nem lesz: a gyermekjátékok közt, fegyverutánzat. A pusztavacsi kétnapos bé­kefesztivál megszervezése mellett, maga a rendezés is komoly feladatot ró az itt la­kókra. Az utakat autók ezrei lepik majd el hosszú-hosszú konvojokban, s az óriási ré­ten több százezer ember höm­pölyög. A forgalomirányítás, a tájékoztatás, s nem utolsó­sorban a rendfenntartás szer­vezett erőket igényel. — A KISZ-es fiatalok szin­te egy emberként részt vesz­nek, ebben a munkában — magyarázza Laczkó János, a nagyközségi pártbizottság tit­kára —, mintegy kétszáz fia­tal segít az eligazításban, az információban. Emellett egy A hagyományok szerint az idén is megrendezték a kis­kunsági pásztor- és lovasna­pokat Apajpusztán, amint ezt már hírül adtuk. Munkatár­saink a szombati programból adnak ízelítőt, megkísérlik illusztrálni, hogy látnivaló lett volna bőven — de rontot­ta a hangulatot az eső. A nem várt égi áldás volt az oka annak is, hogy most keve­sebben jöttek el, mint tavaly, becslés szerint 10-15 ezer'em­ber szurkolta végig a verse­nyeket, kóstolta meg a szaká­csok főztjét, s gyönyörködött a puszta szépségeiben. A nemzetközi lovasverse­nyen népes mezőny vesz részt: Szovjetunió, NDK, Csehszlová­kia, Románia, NSZK, Jugo­szlávia, Ausztria, Magyaror­szág, Lengyelország, összesen harminchárom vállalat, szö­vetkezet, állami gazdaság s egyéb intézmény ajánlott lel díjakat a lovasnapok verseny­v A jeltorony ötventagú rendezőgárda fel­ügyel arra, hogy a szórakozás­ban fennakadás ne legyen. Természetesen a forgalomirá­nyítás érdekében ugyancsak megtörtént minden szükséges intézkedés, az egészségügyi szolgálat is kivonul, nyolc sá­torban orvosok, asszisztensek állnak készenlétben. Szakácsverseny, gondokkal A legkörültekintőbb előké­szület ellenére is támadhatnak persze nehézségek. Már ta­valy is gondot okozott, hogy a fiatalok egy-egy fegyelme­zetlenebb csoportja, főként a színpad körül rendet bontott; nos, remélhetőleg ennek az idén elejét lehet venni. Prob­lémák adódtak a meghirde­tett amatőr szakácsverseny körül is: hozott nyersanyag­ból ugyanis ki-ki a maga sza­kállára nem főzhet ételt a nagyobb közönség számára. De hogy a verseny mégse hiúsuljon meg, a rendezők a KÖJAL-lal közösen a feszti­vál kezdetére, megoldást ta­lálnak. Ami annál is inkább fontos, hiszen ha nincsenek még a legelemibb higiénés feltételek, beláthatatlan kö­vetkezményei lehetnek az ilyenfajta „közétkeztetésnek”. T. I. zői, nyertesei számára. _ A sportrendezvényekre harminc­kilenc egyesületet hívtak meg a rendezők, az ország minden tájáról. A programhoz tarto­zik a tenyészkanca-bemutató is, amely — azon kívül, hogy látványossággal szolgál a kö­zönségnek — kitűnő lehetőség a lótenyésztő gazdaságok szá­mára tevékenységük eredmé­nyeinek összehasonlítására. Ha már vásár van a pusz-i tán, nem hiányozhatnak a csodálatos népi díszítésű ló­szerszámok sem (1. kép). Az ízek olyan csábítóak voltak, hogy ernyő alá bújva is jól esett a gulyás (2. kép). A vadászugratásban részt ve­vőik közül nagy tapsot érde­melt Jan Kovalcsik, a len­gyel csapat versenyzője, aki Artemar nevű lován 49,081 másodperc alatt futotta végig a pályát, hibapont nélkül (3. kép). Különösen a fiatalabb korosztály érdeklődését kel­tették fel a bivalyok, amelye­ket manapság már ritkán lát­ni (4. kép). Hancssvszki János képriportja HÉT HIRE SCHUSS A LM AYA 0 Megkezdte munkáját Szegeden a TIT művelő- déselmcletí nyári egyeteme. @ A Vasutasok Szakszer­vezetének központi vezetősége a munkavédelem hely­zetét tekintetbe át. ® Nemzetiségi könyv- és hangle­mezkiállítás nyílt Rétságon. © A hét híre az is, hogy az alma növényvédelméről rendeztek tanácskozást és bemutatót az újfehértói gyümölcstermesztő állomáson. KsgyoR az ingadozások a megye almatermésében, húsz­ezer tonnás különbségeket is lelünk egy-egy év eredményei között. Ami egyszerre érzékel­teti az időjárás, a növényvéde­lem, az időbeni metszés, sze­dés stb. sokszoros összefüggé­seit, ám figyelmet érdemel: az eltérések döntő része a nagy­üzemi táblákhoz kötődik. Mi­vel az összes gyümölcs felét a háztáji és kisegítő gazdasá­gok fáiról szedik le, s ott ér­dekes módon kevésbé ismer­tek a nagy ingadozások, akár stabilizáló tényezőknek is tarthatjuk a termesztés e rész­terepeit. A stabilitásra nagy szüksége lenne az almater­mesztésnek, mert hosszú évek óta dúl — hol hangosan, hol csendesebben — az almahábo­rú ... s dúl azért, mert furcsa módon társul itt a sok meg a drága. Az 1393 körüli időben ke­letkezett Besztercei Szójegyzék már megadja mind a latin, mind a német elnevezés ma­gyar megfelelőjét. A Gyön­gyösi Szótártöredékben pedig — az 1560-as évekből maradt fent — az erdő pyross almaya kifejezés mosolyog ránk őseink üzeneteként. Sok évszázada termelt gyümölcs ez, azon ke­vés áruk közé tartozik, me­lyeknek birtokosaiként a vi­lágrangsorban előkelő helyen vagyunk, sőt, az almával el­sők! Mármint akkor, ha az egy főre vetített termelést nézzük, ez 1981-ben 115 kilo­gramm volt, ami majdnem a háromszorosa a berinünket követő Bulgáriának, három és félszerese Olaszországénak, nyolcszorosa az Egyesült Álla­mokénak. A világtermelés 3,8 százaléka volt abban az esz­tendőben a mienk. Amire a szkeptiküs szakemberek azt mondják, csak az a kérdés, meddig?! Azért e meddig, mert sok a baj, a jaj. Viták vannak a fajtákon, az érési időszak széthúzásának módjain, a tá­rolás és a hűtés lehetőségein, költségeinek viselőin, a láda­ellátás akadozásának miért­jein. a pulpkészítés és -táro­lás célszerű technológiáján, a szedéshez nélkülözhetetlen diákmunka szervezésén ... azaz szinte mindenen. Tíz év alatt országosan megkétszereződött a felvásárolt alma mennyisé­ge, a piaci kiskereskedelmi éves átlagár viszont 1970 óta megháromszorozódott. Ez a listavezető gyümölcs a megyé­ben, nagyobb tömegben terem minden másnál, még a szőlő­nél is, közelít a 60 ezer tonná­hoz a leszüretelt mennyiség. Termőterülete a megye állami gazdaságaiban lényegében ugyanakkora, mint volt tíz esz­tendeje, növekedés a termelő­szövetkezeteknél következett be, mintegy másfélszeresére bővült az almáskertek elfog­lalta föld, s most már évek óta 2500 hektárnyi összesen. A • figyelmeztető jel: egyre több helyen mondják ki az almá­sokra a szomorú ítéletet. Az ok a termelési költségek fo­lyamatos emelkedése, az ala­csony felvásárlási ár, a táro­lás, hűtés megoldatlansága, a külpiaci ízlés változása... azaz ok is sok van, akárcsak vitatéma. Márpedig a kivitel­ben nem jelentéktelen az al­ma súlya: a nyolcvanas évek­ben 350—500 ezer tonna ke­rült egy-egy esztendőben a határon túlra, értéke nagyobb például a nyers marha- és bor­júhús teljes exportjánál. Ezért sem, meg a lakossági ellátás szemszögéből sem mindegy, miként alakul az 1,2 millió tonna feletti országos termelés holnapja. ßsiCS megadással írunk le két citátumot. Az egyik: „Hogy az utas olly ritkánn ta­lál mégis gyümöltsöt útjában: nem az az oka, hogy nintsen; hanem az, hogy Városaink*. Ki Piatzaink ritkák; és így a’kL nek valamije van: nem tudja hol áruba kirakni.’’ A másik: „Gondoskodni kell arról, hogy — az igényekkel összhangban — a mezőgazdasági nagyüze­mek közvetlen értékesítéssel az eddiginél szervezettebben vegyenek részt a lakosság el­látásában.” Az első idézet Nagyváthy János 1821-ben megjelent Magyar Practicus Termesztő című művéből, a második az MSZMP Központi Bizottságának 1978. március 15-én hozott — a mezőgazda­ság és az élelmiszer-ipar hely­zetéről, fejlesztésének felada­tairól szóló — határozatából való. Ügy látszik, minden kor, minden nemzedék pyross al­maya között akadt;, akad éret­len, fanyar... Mészáros Ottó ma*m s*s*vafc F. Z. Lovasnapok Apajpusztán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents