Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-29 / 177. szám
4 10*4 jfT TTTS VA?Í*NAP tncsT .M#:u Három évtized kutatásai nyomárt Új földtani atlaszunk Tükör és maszk — Veresegyházon Önismeret, körítés nélkül Amikor belépünk, cpp arról beszélgetnek, ki mi szeretne lenni. Pillanatok alatt ketten is jelentkeznek: pincérek lesznek. „Nem valami rendkívüli, de nekem jó lesz” — említi Laci, feltehetőleg azt ismétli, amit otthon hallott. A szülei nyilván a legjobbat akarják, mert ma ez menő szakma. Arra nemigen gondolnak, mekkora kárt okoznak, ha a fiatal a rátukmált elfoglaltságot nem találja se szépnek, se értékesnek. A pénz rövid távon sok mindent clhomá'yos th.it A lcgtlbb gyerek az önismeret ábécéjével sincs tisztában. A Magyar Állami Földtani Intézet munkatársai kidolgozták Magyarország új földtani atlaszát. Negyven térképen mutatják be a többi között hazánk mélyföldtani adottságait, különböző nyersanyagképződési időszakát, ásványi nyersanyagaink prognózisait, s az ország felszínének földtani felépítését. Legutóbb az ötvenes években készítettek hazánk felszíni földtani adottságairól átfogó térképet az intézet szakemberei, azt megelőzően pedig a századforduló első évtizedében. Időközben sokat fejlődtek a különféle tudományok, úgyhogy a mostani, harminc év kutató munkájának eredemé- nyeit összegző atlasz számos újdonsággal szolgál. Egyebek között az új geofizikai módszerek lehetővé tették, hogy a korábbi 3 ezer méter helyett 7— 3 ezer méteres mélységben is kutassanak a tudások, s így megismerjék azokat a három- milliárd évvel ezelőtt és azóta lejátszódott földtörténeti eseményeket is, amelyek alapvetően meghatározták, hol, s milyen ásványok képződhetnek. A magyar tudósok hazánk földtani atlaszának elkészítését a hatvanas években kidolgozott, s a földtani kutatások előtt újszerű távlatokat nyitó, úgynevezett kontinensvándorlás elméletére alapozták. Eszerint földünkön a kontinensek, a pólusok, és például a hegyek is örökkön-örökké mozgásban vannak. Békés vándorújukat csak időnként tarkítják viharos események, a legújabb kutatások szerint hazánk területén például 70—80 millió évvel ezelőtt trópusi volt az éghajlat, c ez tette lehetővé a bauxit képződését. A legutolsó nagy átalakulás öt és fél millió évvel ezelőtt játszódott le medencénkben, hegyeink ekkor érték el mai magasságukat. A földtörténeti statisztika szerint ehhez fogható nagy átalakulás 5—10 millió év múlva várható. Ha valamiért, hát épp ezért jó ez a veresegyházi olvasóközművelődési tábor: az első lépéseket megteszik az önismeret módszereinek elsajátítása útján. Milyen kevés idő jut erre az iskolában! Az osztályzat keveset árul el a jellemről és vajmi kevéssé formálja azt, holott ma is igaz: az ember sorsa jelleme. Szinte semmit sem tudunk kezdeni az olyan ellentmondásokkal, hogy a kitűnő tanuló is lehet gyáva, a példás magatartási jegy mögött sok esetben meghúzódhat a konformitás, simulékonyság, a várakozásokhoz való képlékeny idomulás. Nem a gyerekek hibája, hogy fogalmuk sincs arról, milyen fontos, azok legyenek, amik: egyéniségek. Játszani jó A gyerekek szeretnek játszani, önmagukkal ismerkedni. Mint most is. Egyvalaki középre ül, hogy meghallgassa, kimit gondol róla. Szép sorjában mindenkire sor kerül. A mondókát így kell kezdeni: az a véleményem rólad... A legnehezebb ilyenkor a közhelyektől megszabadulni: kedves, vidám, segítőkész. Ráadásul a közhelyek ragadósak. Ha nincs jobb ötletük, ugyanazt ismétlik el. Másutt is megfigyeltem már, döbbenetesen szegényes a szókincsük. A szavaknak nincs árnyalata. Mégis, itt-ott elhangzik egy telitalálat. Az egyik kislányról egyhangúlag megállapítják, hogy harsány kaca- rászásávaí mindent elront. Folyton viháncol, kiköpött Fülig Jimmy. Nézem a kör közepén a gyereket. Most is kö- telességszerűen mosolyog, de a tekintete csupa szorongás. A nagy egyetértésben váratlanul megszólal egy nagyon okos kislány: „én azt hiszem, azért nevetgél folyton, mert igazából szomorú. Attól fél, hogy kinevetjük, ezért védekezésül ő nevet először önmagán." Hirtelen síri csend. Kimondták és megértettek valamit a komé- diázás tragikumából. Némelyüket szíven ütötte a gondolat. A foglalkozás szünetében Lapu Mariannái és Vass Hajnalkával beszélgetek. Mariann hatodikos, zsámbéki, Hajnalka nyolcadikos. Túráról jött. Megfigyeltem, hogy tán Mariann az egyedüli, aki választékosán és eredetien fogalmaz. Meglep a szókincse, de még jobban az, hogy nem szeret — mert nem tud helyesen — írni. Olvasás helyett is naphosszat a tévé előtt ül. így ragadnak rá az új szavak. Nem tudok megszabadulni a gondolattól, vajon ez az átlagosnál jobb nyelvérzékű, eredeti gondolatvilágú gyerek azért nem fog soha regényt olvasni, mert az olvasás nem megy úgy, ahogy kellene? Agytorna — És te hogy állsz a könyvekkel, Hajnalka? — kérdezem némi várakozással. — Nagyon szeretem a történeteket. Ide is elhoztam kedvenc mesekönyvemet, a Világszép nádszálkisasszonyt és el- alvás előtt felolvasok a kicsiknek. Otthon, ha egyedül vagyok, olvasok vagy faniáziálok. Szeretem a fantasztikus elbeszéléseket, egy időben csillagásznak készültem, olyan érdekes a világ. — És miről íantáziálsz? — Hát arról, milyen lenne, ha engem is úgy szeretnének az osztályban, mint 4 többi lányt. — Hogy érzitek itt magatokat? — Élvezem, hogyan tornáztatják az agyunkat — mondja Mariann. — Olyan játékokat játszunk, amikről eddig nem is hallottunk.. Van mindenféle bizalomjáték, gyilkosos, macskás. Alig győzöm írni, úgy sorolja. A lényegük az, hogy igyekeznek minél jobban közel kerülni egymáshoz, hiszen egymás ismerete az alapja a közös játékoknak. A gyilkososban nincs semmi agresszió, a hallás- és figyelemkoncentráció egyik válfaja. A macskás a fantáziát gimnasztikázza: azt kell elképzelniük, hogy a földön egy fekete pont macskává gömbölyödik, elindul feléjük, majd hirtelen eliramodik az egér után. A tekintetükkel kel] kifejezni a macska mozgását — Van olyan játék is. hog> egy szövegre többféle jelenetet adnak elő — folytatja Hajnalka. — Ugyanazt a párbeszédet mondja el két sakkozó vagy a kórházban a nővér a beteg kisgyerekkel, mégis, egészen más sül ki belőle. Nagyon szeretek itt lenni, jó hatással van rám ez a tábor, érzem, kicsit bátrabb lettem. Bármilyen szerepet eljátszom, amit rám osztanak. Az ötleteinket is szabad megvalósítani. Az akadályversenyen az egyik feladat az volt. hogy parodizáljuk a tanárokat. Hogy mennyit nevettünk! Ki jön jövőre? Két bájos riportalanyommal még sokáig fecsegtünk. Menet közben elmondták, hogy nincs meleg víz. Az iskolában, ahol ebédelnek, végül megengedték, hogy zuhanyozzanak. — Két kilóval könnyebbek lettünk — így Mariann. Beszéltek a lámpaoltás utáni viccmesélésről, arról, milyen a kaja (kevés, de jó), kit látogattak meg vasárnap a szülei, és így tovább. Elmenőben bekopogtam Ka- ’ pősi László táborvezetőhöz. — Az a célunk, hogy a gyerekek jobban megismerjék ön- magufeat. Ehhez a színjátszás dramatikus eszközeit használtuk fel. Eredetileg a színjátszócsoportok szakmai képzését szerettük volna ezzel a táborra! segíteni, de mint kiderült, elég vegyes érdeklődésű társaság jött össze. Hét község tíz iskolája küldött gyerekeket. Többségük nem is tagja színjátszó körnek. így az alapoknál kellett kezdenünk, ön- és, csoportismereti játékokkal. Van persze beszédtechnika, ritmusjáték, hangképzési foglalkozás daltanulással kombinálva, mozgástechnika. Szeretnénk, ha jövőre elsősorban azokat kül- denék az iskolák vezetői, akiknek ezt a programot szántuk. Nagy Emőke Budapest fürdőváros? Így, kérdőjellel szerepelt a műsorújságban a péntek délutáni rádióriport címe, amiből akkor is sejtheti az olvasó, hogy miről szólt ez az összeállítás. ha se a fővárosi gyógyfürdőknek nem volt vendége a közelmúltban, se Szenté László munkáját nem volt módjában megismerni. Valóban a szomorú helyzet az, hogy Budapest ma nem felel meg a fürdővárosi rángnak. Egyrészt azért nem, mert a történelmi örökséggel, a gyógyító forrásokkal, a hozzájuk kiépített infrastruktúrával nem gazdálkodtunk ésszerűen, sőt jelentős értékeket hagytunk tönkremenni. S ha ilyen a helyzet, — már pedig ilyen —, érdemes-e egyáltalán azon morfondírozni, hogy micsoda jövedelemtől, bennünket is gazdagító vendégforgalomtól esünk el amiatt, hogy az isiásztól, lumbágótól, ezernyi más nyavalyától szenvedő var gyonos külföldiek ezrei nem nálunk költik el kemény valutájukat. Azt már csak csendben jegyzem meg, hogy ez a ritka adomány, jelenlegi, leromlott formájában hazánk fiait sem tudja érdemei szerint gyógyítani. Nem csak milliók, ma már milliárdok szükségeltetnek ahhoz, hogy ezt a néhány évtizedes lemaradást pótolni tudjuk. S nem téved a kedves olvasó, ha azt gondolja, hogy ez a tetemes mennyiségű tőke most nem áll rendelkezésünkre. így — bár kisebb lépések történtek, születtek tervek —, biztosak lehetünk benne, hogy Budapest a szó valódi értelmében gyógyfürdővárosi rangját nem nyeri vissza. Mégsem tartom fölöslegesnek Szente László afféle emlékeztetőnek szánt riportját, hiszen munkája nyomán legalább adósságaink listáján nem feledjük számon tartani ezt a feladatot. FÖLDKÖZELBEN. A Körösök partjáról elszármazott gyomaiak és endrődiek távoli ragaszkodását szülőfalujukBuktató nélkül Tahiti show Mintha Gauguin festményeinek alakjai elevenedtek volna meg a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Nem csalódtak, akik a cím ígéretében bíztak, mert a Tahiti show valóban látványosságot kínál. (Az utolsó darabig elkeltek a jegyek mind a hat előadásra.) S nemcsak a szokatian- ság, az egzotikum . okán. Bár ennek sem lehet kis része az érdeklődés felkeltésében. A barna bőrű, esztétikai értelemben is szép férfiak és nők látványa, már önmagában is fél siker. A Tahiti Állami Nagyhalén táncosai, ennél sokkal többet nyújtottak. A minden bizonnyal ősi eredetű, roppant egyszerű zenére előadott táncokból egy távoli világ üzenete sugárzott. S minden idegensége, szokat- lansága ellenére gyorsan magával ragadta a közönséget. A muzsikával — különböző dobok esetenként gitárral kiegészítve — tökéletesen azonosuló táncosok, szinte mozdulatlanul állva is képesek követni a fergeteges ritmust. Az európai fül számára könnyen monotonná válhat ez a kevés variációból építkező muzsika, s hasonlóan megszokottá szemünknek a jellegükben hasonló táncok. A produkciónak éppen az a legnagyobb érdeme,, hogy ezt a buktatót elkerülte. Az első részben látott történetet az együttes pergőén, változatosan adta elő. Mire unalmassá válhatott volna egy-egy jelenet, a táncosok máris új jelmezben — vagy éppen jelmez nélkül — tűntek föl a színpadon. A második rész önálló darabjai is tovább fokozták a feszültséget. A közönség soraiban óriási derültséget keltett, amint a táncosok a nézők némelyikét igyekeztek bevezetni az egzotikus tánc rejtelmeibe. Látva, hogy ez mennyire nem sikerült, kiderült: az egyszerűnek vélt tánc nem is olyan könnyű. M. N. P. hoz itt, a mi környékünkön is jól ismerjük. A vágyakozást, ami visszahív az egykori gyökerekhez, az afölött érzett tehetetlenséget, hogy az apró szülőfalunak nincsen szüksége halbiológusra, vasbetonszerelőre, bíróra, darusra. De — mint ez a riport is bizonyította —, az elszármazottak szereteté- re, törődésére, ragaszkodására és segítségére igen. A mai Gyomaendrőd legalábbis nagyon komolyan számot tart távol élő szülöttjei közreműködésére. Nem kölcsönt kér, hanem az adósságok törlesztését várja. Perjés Klára és Zala Simon Tibor jó szemmel vette észre a társadalmi kapcsolatoknak azt az új fajtáját is, amiből Pest megyében Nagy. börzsöny, Kismaros s jó néhány más település is táplálkozik. Csulák András Petőfi múzeum Jubileum Fennállásának háromnegyed százados jubileumához érkezett a Petőfi Irodalmi Múzeum: az 1909-ben alapított Petőfi-ház jogutódjaként mai formáját 1954-ben kapta, amikor is a teljes Petőfi-gyűj- temény és dokumentáció a Károlyi Mihály utcai épületbe került. A jubileum alkalmából októberben kétnapos tudományos tanácskozást rendeznek, amelyre számos vendéget várnak a szocialista országokból és Nyugat-Európából is. Az összejövetel napirendjén az irodalmi muzeológia különféle kérdései szerepelnek: a gyűj- teményezés, a tárolás, a feldolgozás. és általában a tudományos tevékenység különböző problémái. Foglalkoznak majd az irodalmi múzeumok közönségkapcsolatainak gondjaival, s azzal az egyre aktuálisabb feladattal, hogy miképpen lehet a számítógépet ezen a speciális területen is felhasználni. Elkészült a Victory A hajózás története számos legendás hajóst és hajót tart számon. Közéjük tartozik a trafalgári csatában győztes Nelson admirális cs híres zászlóshajója, a Victory is. Pillis József nyugdíjas 3 évi munkával — mintegy 5 ezer óra alatt elkészítette az eredeti hajónak 100-szorosan kicsinyített modelljét, a munkához eredeti rajzokat is felhasznált. (MTI-fotó — Fehér József felvétele — KS) Köpeczi Béla tanulmányai A kultúra minősége LEGÜJABB tanulmánykötetében Köpeczi Béla akadémikus, kultur- politikus a társadalmi tudattal, a kultúra, az értelmiség és az életmód kérdéseivel foglalkozik. Teszi ezt abból a meggyőződésből, hogy a műveltségnek, a kultúra minőségének, az értelmiségnek nagy szerepe van a közvélemény formálásában, az eszmék, értékek, életminták kialakításában és fejlesztésében. Óriási ez a téma, amelyet a szerző jól ismer. A nemrég megjelent és a Kossuth Kiadó által gondozott tanulmány- kötet legtöbb írása szétszórtan, folyóiratokban ugyan már az elmúlt évtizedekben napvilágot látott, de mondanivalója ma is érvényes. A felvetett kérdések megválaszolása hozzájárul a mai helyzet jobb megértéséhez. A társadalmi tudat meghatározásánál abból a marxi tételből indul ki, hogy az anyagi élet termelési módja szabja meg a társadalmi, politikai és szellemi élet- folyamatokat. Vagyis nem az emberek tudata az, amely létüket, hanem megfordítva, társadalmi létük az, amely tudatukat meghatározza. Ebből a szempontból vizsgálja a valósághoz és a tudományhoz való viszonyunkat, a párt eszmei harcát napjainkban, amelyet folytat az emberek szemléletének, magatartásának, életmódjának formálásában. Kifejti azon véleményét is, hogy a fejlett szocialista társadalomban három forradalom eredményét kell felhasználnunk és továbbfejlesztenünk: a társadalmi forradalomét, a tudományos-technikai forradalomét s nem utolsósorban a kulturális forradalomét. Vizsgálja a szellemi haladás és a gazdaság összefüggéseit. A gazdaság fejlődése hatással van a szellemi növekedésre, mondja. A gazdasági mechanizmus reformjával kapcsolatban azonban előtérbe került a probléma másik oldala is, az tudniillik, hogy a szellemi haladás milyen hatást tud gyakorolni a gazdaság fejlődésére. A szellemiek szerepét nem szabad lebecsülni, mint tették ezt sokan a korábbi években. A tudomány és a gazdaság csak együttesen fejlődhet. Példának hozza fel a magyar mezőgazdaságot, amely különösen látványosan fejlődött. Ugyanis a mezőgazdaságban jól tudták alkalmazni a tudomány és a technika eredményeit. Az iparban azonban nem volt ilyen mértékű az előrehaladás, részben azért, mert a tudomány és technika hazai és külföldi eredményeit nem tudtuk kellő időben és megfelelően felhasználni, részben, mert a termelés és az érdekviszonyok között az összefüggés nem volt olyan közvetlen, mint a mezőgazdaságban. fppen ezeknek a tapasztalatoknak alapján igyekszik pártunk és kormányunk változtatni, ezen az iparban is, megteremteni azokat a feltételeket, amelyek alapján jobban érvényesülhetnek a tudomány és a technika eddigi vívmányai, valamint a képzett ember kezdeményezőkészsége. A kultúrára rátérve elmondja, hogy annak természete más a kapitalizmusban és más a szocializmusban. Mert mi is a kultúra? Számtalan meghatározását találjuk: minden kor, minden társadalmi osztály, minden világnézet más- és másként értelmezte — mondja. A kapitalizmusban a szellemi kultúra elválasztódik a termelésitől, s lényegében az uralkodó osztály kiváltsága lesz. A tömegek műveltségi színvonalát csakany- nyiban emeli, amennyiben szüksége van a szakképzett munkaerőre. A marxizmus kultúrafelfogásának középpontjába viszont az embert állítja. A szocializmus ugyanis lehetővé teszi a néptömegek számára, hogy befogadják a kultúrát, annak' birtokában alakítsák életüket, s fejlesszék a gazdaságot, az egész társadalmat. A harmadik nagy témakör, amellyel Köpeczi Béla foglalkozik, az az életmód. A Kultúra, értékrend, életmód című tanulmányában fejti ki ezzel kapcsolatos álláspontját. Az életmód minősége függ attól, hogy milyen egy népnek, országnak a műveltségi szintje, milyen a kultúrája. Mennyit halmozott fel az elmúlt évezredek során. Az egy személyre jutó kiadás alakulásából von le következtetéseket, tanulságokat. A parasztság iskolai végzettsége a legalacsonyabb, a szellemi foglalkozásúaké a legmagasabb. Ezt egyben tükrözi, hogy kulturális célokra ki mennyit költ, mit csinál szabad idejében, milyen az életvitele, és így továvbb. Foglalkozik a szocialista életmódkutatás elvi problémáival is. Megállapítja, hogy ebben a vizsgálatban legfontosabb az egyén és a közösség viszonya. VÉGÜL az értelmiségnek a társadalomban elfoglalt helyét és szerepét boncolgatja. Hangoztatja, hogy hazánkban az értelmiség körében lehet érezni bizo. nyos bizonytalanságot. Az elmúlt évtized technokrata optimizmusának a megkopása után néhol csüggedés érzékelhető. Az értelmiségiek körében egyben türelmetlenség is tapasztalható a szervezetlenséggel, a gyenge hatékonysággal, fegyelmezetlenséggel szemben. Mindebből azt a következtetést vonja le, hogy a magyar értelmiségnek a Gramsci által megjelölt úton kell járnia, vagyis organikus értelmiséggé válnia, aki egyszerre szakember és politikus. A politika a szó széles értelmében értendő, tehát abban az értelemben, hogy az ember a köz ügyével törődik. Gáli Sándor m R A D I ÓFIGYELŐM
