Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-25 / 173. szám

1984. JÜLIUS 25., SZERDA 5 A közös munka öröme nc!kül Megmozdul végre az állóvíz? Magyar—Kubai Barátság Tsz Teljesülhet VI. ötéves tervük £ Hálás újságírói feladat olyan településekről írni, ^ ahol az emberek első szóra támogatják az érdekükben í dolgozó tanácstagokat, népfrontaktivistákat, ahol nem í gond ötven kubikost állítani, ha alapozni kell az óvo- | dát, vagy netán járdát építeni. Pedig nemcsak ilyen falvak léteznek. Akadnak szép ^ számmal olyan községek is, ahol az ötödét sem éri el a J társadalmi munka értéke azokhoz képest, amelyek elő­4 kelő helyezéseket mondhatnak magukénak a tclcpülés- ? fejlesztési versenyekben. Még szembetűnőbb, ha szom­5 szédos falvakról van szó. Szaladnak a tanácsra Vajon restebb, közönyösebb emberek élnek ott, ahol alig gyarapodik valamit a lakóhely a társadalmi munka révén? Vagy elhanyagoltabb, rende­zetlenebb az ilyen falu képe? Aligha. Szentmártonkáta utcáit jár­va Is tiszta, gondozott kerte­ket látni. Itt is nőnek gyü­mölcsfák az utcán és ültetnek virágot az árokpartra. Aki te­hát kívülről nézi a falut, sem­mi különlegeset nem lát. Vi­szont, ha a település közin­tézményeit veszi számba a lá­togató, már nem ennyire derűs a kép. Hihetetlenül lepusztult, elhanyagolt épületekben taní­tanak, a tanácsháza falára tér­képet rajzolt a talajvíz. Amíg Balaton Béla tanács­elnökre várok, akaratlanul fültanúja vagyok a szobából kihailatszó vitának. Nem is vi­ta, veszekedés ez a javából. Egy idősebb férfihang kiabál, egy másik csdtítja. Néhány perc múlva nyílik az ajtó. A tanácselnök és egy nagybaju­szé parasztember lép ki. Az öreg még mindig kiabál, mon­danivalóját heves kézmozdula­tokkal kíséri: — Nem teszem le, tegye tudomásul, nem teszem le! És a családom sem, az én gyere­keim elfoglalt emberek, nem érnek rá az ilyesmire. Miért az én portám előtt kell vinni azt a csatornát? Amikor elmegy a feldűlfná- togátó, Balaton Béla magya­rázatot ad: — Az Úttörők útján levő is­kolát minden évben elöntötte a víz. Idén végre kaptunk egymillió-kétszázezer forintot a belvízrendezésre. A víz a bá­csi háza előtti árokba folyik majd el. Az építés során meg kellett szüntetni az engedély nélküli utcai kijárókat. Vala­mennyi tulajdonos betongyű­rűket kapott, amelyeket nekik, maguknak kell letenni, hiszen az ő szabad kijárásukat bizto­sítja. Ám panaszosunk megma­kacsolta magát és közölte, hogy sem a kertje előtti árok­szakaszt nem fogja tisztán tartani, sem a gyűrűket nem teszi le. Csináltassa meg a ta­nács, elvégre azért fizeti ő a községfej lesztést. Elküldték a gépeket A tanácselnök nem áll meg ennél az egy példánál. Sorol­ja, hogy a földutakra kiszórt sóder elterítésére sincs jelent­kező. Az ott lakók az elöljá­róságra futnak, hogy az út szélét csináltassa meg a ta­nács. Falugyűlésen, tanácstagi be­számolókon sokan kérték a községét átszelő patak med­rének tisztítását. Mivel jogos volt a követelés, munkagépe­ket hozattak, hogy megkezd­jék a patak környékének egyengetését. A gazdák azon­ban nem engedték a masiná­kat mederhez. Kiderült, hogy nem hagyták meg a kötelező utat a parton, hanem egészen a víz széléig felszántották, be­vetették a földet. — Nem tudok kibékülni ezzel a helyzettel — fakad ki a tanácselnök, aki huszonöt éve dolgozik az államigazga­tásban. — Évekig kötött a munkám Tápiósághoz, de ott nem tapasztaltam soha ilyen érdektelenséget. Szentmárton- kátán nincs hagyománya a társadalmi munkának. Pedig itt sem élnek rosszabb embe­rek. mint máshol, csakhogy a saját gyarapodásukért végzett közös munka örömét eddig nem ismerték meg. Néhány éve épült ugyan egy óvoda kalákában, de ezt nem követ­te újabb akció. Pedig a hir­telen támadt kedvet, tettre- készséget kamatoztatni lehe­tett volna. Akkor ma nem igy néznének ki a közintézmények sem. Az iskola segítene Balaton Béla a szekrényre tilthat, amely szokatlan mó­don, az ablak elé lóg: — Ezt nem húzhatjuk el innen, mert leomlik a- fal — és bizonyságul óvatosan meg­kopogtatja a farostlemez bur­kolatot — amellyel a vizes fa­lat próbálják álcázni —, hal­lani, ahogy újabb vakolatda­rabok esnek le. — Az még nem volna túl nagy tragédia, hogy a tanácsiak ilyen körül­mények között dolgoznak, csakhogy ilyen a helyzet az oktatásban is. Vannak olyan iskolák, ahol a kert végébe kell járniuk a gyerekeknek, az ár­nyékszékre. A három iskola­épületben összesen nyolc el­fogadható állapotban levő tan­terem van. Ebben tanul két­szer nyolc osztály és még a napközis csoportokat is el kell helyezni valahol. Természetesnek tűnik a kér­dés az indulatos kifakadás hallatán: — Hogyan lehet ezt az álló­vizet egy kicsit mozgásba hozni? Hétszáz kilométer Akaraterő, kitartás és példamutatás mozgássérült társaknak! Ezek a gondolatok indították útnak a két budapesti mozgássé­rültet, Szőke Sándort és Zilahi Zoltánt, akik a még itthoni utolsó állomásukon, Győrött, a kempingben pihentek meg. Az idén elhatározták, hogy Felső-Ausztrián keresztül Münche­nig három keréken teszik meg a több száz kilométeres utat. Barátjuk, Szilágyi Frigyes személygépkocsival kíséri őket a 30 napos nagy túrán. — Fokozatosan be kell vonni a szentmártonkátaiakat olyan társadalmi munkába, amelyek a lakosság többségé­nek érdekét szolgálják — vá­laszol az elnök, aki egy esz­tendeje áll a falu élén. — Er­re nagyon jó lenne egy új is­kola építése. Égető szüksége van rá a községnek. Nemcsak azért, mert a jelenlegi intéz­ményekben szinte elviselhetet­lenek az oktatás feltételei. Legalább ilyen súllyal esik a latba, hogy egy iskolaépítés összehozná a falu népét. Bele­kóstolhatnának a közös gyara­podásért végzett munkába és megismerhetnék ennek az örömét. M. K. Tizenhét éve adták át Gyá- lon a Kossuth utcában a hat tantermes általános iskolát. Tizenkét évre rá lett torna­termük, aminek árán elvesz­tették az udvar jó részét. Az iskola melletti üres területet 1982-ben kapták a tanácstól sportpálya építésére. Gyűjteni kezdtek anyagot, pénzt. Csak a kerítés 30—40 ezer forintba került. A tanács gazdasági ellátó szervezetével megegyeztek, hogy társadal­mi munkában kifestik az is­kolát, cserébe az arra szánt pénzt megkapják a sportpá­lyához. A leleményesség és a lelkesedés nem ismert határo­kat. Vasgyűjtésből mintegy 36 ezer forint gyűlt össze. A szü­lői munkaközösség két bált rendezett, ezek bevételét is felhasználták. Cement és más építési anyag lett belőle. Tavasszal körlevelet szer­kesztettek, amelyre válasz­képp minden tanuló odaírta, hogy szülei milyen munkát vállalnak. Az egyik ilyenen az áll kerekített gyermekbe­tűkkel: „Festeni, takarítani anyukám — kerítésépítés, be­tonozás apukám”. —Százötven felnőtt és há­romszáz gyerek dolgozott szombat-vasárnap. Ebédet az asszonyok hoztak — meséli Kánai Gyuláné igazgató. — A helyi tsz-t6l és a vegyes­ipari ktsz-től is itt voltak. Ojabb esztendő telik el egy hónap múlva a VI. ötéves terv idejéből. A mezőgazdasá­gi üzemekben — mivel a ter­mények betakarítása véget ért — szinte megközelítőleg tudni lehet: hogyan sikerült a gazdálkodás. Tény persze, hogy tejből, állateladásból, s hasonló, éven át folytatott üz­letekből gyarapszik még a be- vé'tel, már sok mindenre nem számítanak. Ésszerű földcsere Így tehát nemcsak ez év mérlege vonható meg, többé- kevésbé összeállhat a kép a tervidőszak első jelének sike­reiről, kudarcairól is. A túrái Galgamenti Magyar—Kubai Olyanok segítettek, akiknek semmi érdekük nem fűződik az iskolához. Hat teljes na­pot köszöntöttek munkával, Pribék Imre helyettes igazga­tó irányítása mellett. Este ki­lenc órakor úgy kellett elkül­deni őket. Amikor a fuvaros — akit megkértünk, hozzon egy szállítmány cementet —, meglátta milyen munka fo­lyik itt, ennyit mondott: „Akárhonnan elhozok ma­guknak bármit, csak szólja­nak’’. Akadt olyan gyerek, aki­nek korábban a magatartásá­val sok gond volt. Itt egész nap csákánnyal a kezében láttuk. A megnyitó nagy ünne­pélyességgel, nemzeti színű szalag átvágásával kezdődött Azóta a gyerekek egymást figyelik, nehogy valaki utcai cipővel lépjen a salakra. A legkedvesebb elfoglaltságuk az asztalitenisz. Az volna a legnagyobb büntetés, ha va­laki nem állhatna be forgóz­ni a többiekhez. Sajnos, csak egy faasztaluk van. Hat be­tonasztalt akarnak felállítani, hármat a pályára. ugyan­ennyit az iskolaudvarra. A pályát, ha nincsenek ott, zár­va tartják. Hét végén a szü­lők vehetik birtokukba, ök is szeretnek pingpongozni, te­niszezni. D. Z. Barátság Termelőszövetkezet­ben a mostani ötéves tervük megalapozását tulajdonkép­pen az 1980-ban végzett fel­méréssel kezdték, pontosab­ban az ágazatok értékeléséből vonták le a legfontosabb ta­pasztalatokat. Az elmúlt három esztendő adatait figyelembe véve nem­régiben megállapíthatták, hogy elképzeléseik többsége reális volt, a gazdasági alapo­kat is jól mérték fel, ami egyúttal azt is jelenti: közép­távú tervük célkitűzésein so­kat nem kell változtatni ah­hoz, hogy az ötéves tervet eredményesen fejezzék be. A túrái tsz jelenleg 5 ezer 964 hektáron gazdálkodik. A művelési ágon csupán annyit módosítottak, hogy 42 hektár almát telepítettek. Viszont a Gödöllői Tangazdasággal és a vácszentlászlói Zöldmező Tsz­szel összesen, mintegy 250 hektáros földcserét hajtottak végre, ami szomszédaiknak is kedvező. Nem járult hozzá viszont si­kerükhöz az, hogy a három­ból az utóbbi két év aszályos volt, s az idén is, tavaly is az átlagosnak csupán a fele csa­padék hullott földjeikre. Ez meghatározó volt szántóföldi főágazatuk tevékenységében, amelyre egyébként a termesz­téstechnológiák fejlesztése most különösen jellemző volt, főként a kenyérgabona ter­mesztésében. Megvalósították az energiatakarékos talajmű­velést, s búza vetését immár száz százalékban az általuk szorgalmazott szórvavetéses eljárással végezték. Több sárgarépa Fontos kísérleteket folytat­tak a növények újszerű táp­lálásában, a méhes megporzás alkalmazásában. Ez utóbbi kü­lönösen a napraforgó és a lu­cernamag termelési eredmé- nyét emelte Túrán. Takar­mányfélékből is többet ter­meltek, ami állattenyésztésük hozamainak eredményét se­gítette jól. Ez a gazdaságunk mindig figyelemre méltó eredménye­ket ért el a kertészeti, szőlé­szeti és gyümölcstermelési fő­ágazatában. Nem titok: az ágazat jövedelmezősége szem­pontjából nehéz helyzetben volt az elmúlt években, s van most is, de ahogy leg­utóbb a párt járási végrehaj­tó bizottsága előtt elhangzptt beszámolójában a szövetkezet vezetősége nevében Lévai Fe­renc elnök elmondotta, a zöldségtermelést a nehézsé­gek ellenére folytatják. Igaz, megszüntették a zel­ler és a paszternák termesz­tését, növelik viszont a ká­poszta, a sárgarépa és a pet­rezselyem területét. így éven­ként, mintegy 1Ó00—1200 va­gon zöldség termelését to­vábbra is Vállalják, s persze nyilván bíznak benne, hogy az ágazat gondjai megoldód­nak. Jó IFA-szcrviz Állattenyésztési főágazatuk­ban jelentős fordulót az 1981- es év hozott, amikor elké­szült a 728 férőhelyes tehené­szeti telepük. Nemcsak a tej­termelés feltételei javultak, a szakosítást is végrehajthatták, különválaszthatták az üszőne­velést és a marhahizlalást. A fejési átlag időközben na­gyon lecsökkent, de ha azt mondjuk, az év végéig remé­nyük van az 5 ezer 700 lite­res átlagot közelíteni, az már a megyei rangsorban is je­lentősnek számíthat. Egy idő­ben sokat hallottunk a turaiak kecsketenyésztéséről, -tartásá­ról. Ezt váltakozó sikerrel űzik; a tejtermelés alacsony. A gazdaságban figyelemre méltó a kisegítő és a mellék- tevékenység megszervezése. A műszaki főágazat részben az alaptevékenység kiszolgálásá­ra hivatott, de munkájában jelentős hányadot tesz ki az árbevételt is produkáló IFA- szerviz, amely a tehergépko­csik javítását, fődarabok cse­réjét, felújítását vállalja. Ez az árbevétel, amelynek nagy hányada a társgazdaságok, te­hát mezőgazdasági üzemek részére nyújtott szolgáltatás, eléri az idén az ötvenmillió forintot. Élelmiszerfeldolgozó és ke­reskedelmi főágazatukra ugyancsak jellemző a szolgál­tatás. A néhány éve épült sütőüzemük, kereskedelmi és vendéglátóipari egységeik, va­lamint a mintegy nyolcvan embert foglalkoztató, új cso- koládékészítő üzemük ugyan­csak hatékonyan segítik, hogy a gazdaság hatodik ötéves ter­ve teljesüljön. F. L Gyálcn összefogással Sportpálya épült A Kedves Olvasóval még eddig nem közöltem, de van nekünk (igen fejlett értelmiségi szinten mozgó ba­ráti körünknek) egy agytrösztünk. Ere­detileg rejtvényfejtő versenyeket ren­deztünk, de miután azt is kitaláltuk, hogy egy béna személy hogyan tudott megfojtani minden segédeszköz nélkül egy cirkuszi akrobatát — nos, ezek után minden titokzatos eset magyará­zatára kiterjesztettük tevékenységün­ket. S ímé, három szép júliusközepi na­pon a paradicsom ára a Zöldért bolt­jában rendre 58, 60, 68 forintra emelke­dett. Kilónként! — Gyönyörű rejtély ez! — lelkesül­tem és megoldására mozgósítottam agytrösztünket. „Pontosan szövegezek — mondottam —, ha télen a narancs kilónként 40 forint, mint mondjuk három éve, ak­kor hogyan lehet nyár közepén a para­dicsom 68 forint, mikor három éve ilyenkor 14 forint volt?” Tüstént megindult az agyostromlás. — Az időjárás! — pattant fel atom­fizikus barátom. — Nagy a meleg, nem terem a termőföld, összeaszik a para­dicsom! — De hiszen — szólalt meg kiváló matematikus társunk — tegnap is esett az eső. Szerintem is az időjárás az ok, de ellenkező oldalról. A paradi­csom csak nő, nő, nem aszik, ámde az esőben nem lehet leszedni, mert a diákoknak nincs esőkabátjuk. Vagy ... itt elgondolkodott.. vagy a szállítás akadozik, mert a teherautógumik be- nedvesednek. — Nem! — szólalt meg fizikus tár­sunk. — Persze ezek lehetséges magya­rázatok, ám én valószínűbbnek vélek egy tudományos-technológiai áttörést. Az agrobiológiai és a petrolkémiai in­terdiszciplináris tudományok ugrássze­rűen eljutottak odáig, hogy kimutatták: a paradicsomból egyenes átalakítással, lepárlás nélkül 98 oktános benzint le­het előállítani. A paradicsom tehát be­megy a petrobiosztátba és kijön a szu­perbenzin, enyhítve ily módon az olaj­Gombó Pál: f-^aradicóom árrobbanás hatását hazánkra. Drá­gább a paradicsom, de csökken az ál­lamadósság! — Nagyon életszerű a paradicsom — olaj viszonylatban keresni a magya­rázatot — töprengett el közgazdász ba­rátunk —, ám a tudományos-technoló­giai feltételezés túl egyszerű. Bonyolul­tabb dologról lehet itt szó. Tegyük fel egy többtényezős közgazdasági manő­verről. Például megkeresett minket Ka­nada azzal az ajánlattal, hogy átvenne 60 millió tonna magyar paradicsomot a nemzetközi ár nyolcszorosáért. Mi meg se kérdeztük, miért éppen annyiért, csak mindjárt elkezdtünk szállítani, a hazai fogyasztásra szánt paradicsomot pedig — természetesen — árban hozzá­emeltük a kanadai ajánlathoz. Persze felmerülhet az a kérdés, miért aján­lottak a kanadaiak ilyen árat? Egysze­rű, minden közgazdász azonnal rájön: mert el akarnak adni az arab öböl menti sejkségeknek kanadai gyártmá­nyú tengervízlepárló berendezéseket, a konkurenciával azonban csak úgy tud­nak megmérkőzni, ha ráadásul para­dicsomot szállítanak ezekbe a sivatagi országokba. Árukapcsolás, de nemzet­közi szinten. Viszont a berendezésekért olajat kapnak, amivel nekünk fizetnek. — Egyre világosabban körülrajzolód­nak az okok — állapította meg filozó­fus barátunk. Ámde túlságosan is ké­zenfekvőét Én könnyen el tudom képzelni, hogy szakemberek már tud­nak valamit, csak titokban tartják, ne­hogy pánik keletkezzék, mondjuk egy világűrből érkező paradicsomfertőzés­ről. Baktériumháborús támadás egy el­lenséges bolygóról, ahol olvasták a bib­liát és azt hiszik, az emberek még mindig a paradicsomban élnek! Ma van paradicsom, holnap elsorvad. A nagy- közönség számára, ismétlem, ez hét pecséttel őrzött titok, ám a nemzetkö­zi monopóliumokhoz kiszivárgott, meg­kezdték a paradicsomfelvásárlást, amíg van mit felvásárolni, s ezért megy föl, megy föl az ára. — Ebben is lehet valami — gondol­kodott el orvos barátunk —, ám én nem félnék annyira az egyszerűsítéstől sem. Eléggé kézenfekvőnek látszik, hogy egy honfitársunk, egy borbély vagy szakács felfedezte a paradicsom- tinktúrát, amely igen hatásos a rák, a lepra és az agyvelőgyulladás gyógyí­tására. Erre a találmányra alakítottak egy GMK-t, amely most felvásárolja a paradicsomot, befőzni tinktúrának és így a piacon árfelhajtás megy végbe. I tt meg is álltunk. Személyi kompu­terembe betápláltuk a paradicsom­árak diszlokális paramétereit, valamint a felmerült magyarázatok jellemző mátrixtényezőit és pár perc múlva előttünk feküdt egy kiegyensúlyozott többtényezős valószínűségi mozgásokat tükröző táblázat. A többiek elégedetten szemlélték, ám jómagam elkezdtem kötözködni. — Barátaim! — mondottam. — A tudomány nem elégedhet meg ennyi­vel. A rejtvényfejtés sem. Az eredmé­nyeket ellenőrizni kell! En azt javas­lom, hogy menjünk ki most testületileg a piacra és hallgassuk meg a Keres­kedelem magyarázatát. Ez vagy egyezik a komputerével, és akkor igazat mon­danak. Vagy nem egyezik és akkor három eset lehetséges: vagy hazudnak, vagy maguk sem ismerik az okokat, csak az eredményeket, avagy pedig valami más tényező játssza a főszere­pet. Akadékoskodásom váratlanul nem talált ellenállásra, testületileg kimen­tünk a piacra. Megkérdeztük az ott je­lenlévő állami, szövetkezeti és magán­kereskedelmet — a vállalkozó üzletbér­lőket is beleértve — hogyan fejtenék meg ők a rejtélyt? Nyilatkozatuk egy­öntetű volt és így hangzott: — Mi is a piacról élünk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents