Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-25 / 173. szám

1984. JŰLItTS 25., SZE1WA 3 Érthető, hogy fáj a szívük Kell a patika, de a klub Is Solymáron újra beszédtéma leli Ma már nincsenek az em­bernek kenyérgondjai, de gondjai vannak a kenyérrel. Még ha nem is annyira sűrűn mint ahányszor — szinte di­vatból — panaszkodik. Min­denesetre tény, hogy azt a ve­vőt, aki egyfajta kenyeret lát a boltban, nem elégíti ki a tudat: valahol van burgonya- pelyhes, kükoricapelyhes, al­földi, rozsos, tartós stb. Ha megszokott bevásárlóhelyén reggel nem kap kenyeret, nem boldogítja, hogy ugyanakkor ezer más üzletben már kapha­tó. Amikor szikkadtat kínálhat csak az eladó, mit ér, hogy a szabvány szerint a kenyér 72 órás koráig fogyasztható? Előrelépés A bajok ellenére lényege­sen jobban állunk kenyérügy­ben, mint teszem azt, a het­venes évek elején, amikor ténylegesen 2—3 fajtaválasz­ték volt, a termékek minősé­ge a sütőipari technológiából s a liszt hiányosságaiból kö­vetkezően még igen sok kí­vánnivalót hagyott maga után. Beszélhetnénk a szállítási problémákról is, amelyek a maiaknál többször súlyosab­bak voltak: kevés jármű, még kevesebb a kifejezetten ke­nyérszállítás céljára kialakí­tott, pedig egy-egy üzemből nemritkán ötven-hatvan kilo­méteres körzetbe kellett eljut­tatni az árut. Megesett, hogy némely községbe hetente csak egyszer vagy kétszer ért oda a kenyeresautó, emiatt rend­szeres sorban állásra kénysze­rültek az ott lakók. E tartha­tatlan feszültségek feloldásá­hoz nagy segítséget nyújtott az az 1968-as kormányhatározat, amelynek hatására a sütőipari üzemek számának növelésé­ben, a szállítópark korszerű­sítésében, a termékválaszték szélesítésében, a minőség javí­tásában jelentős előrelépés történt. Több kenyérgyár rekonst­rukciójára került sor, több új ís épült, amelyekben már al­kalmazhatók a legmodernebb -technológiai eljárások és a fo­lyamatos termelés feltételei is adottak. A területek közötti el­látási eltéréseket nagymérték­ben enyhítette, hogy megje­lentek a fogyasztási szövetke­zetek, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kisebb sü- - tőüzemei, illetve a legutóbbi időkben örvendetesen megnőtt a magánpékek vállalkozási ked­ve. Ez utóbbinak köszönhető, hogy egyre több, korábban be­zárt kis pékség ismét munká­ba állt, s részt vesz az adott körzet ellátásában. Újabb erőfeszítések Ha meglátunk egy-egy sor agyonlapított veknit a polcon, rögtön eszünkbe jutnak a szállítás még ma is meglevő hiányosságai, holott tudjuk, milyen lényeges a javulás, amit az utóbbi esztendőkben tapasztalhattunk. Mindenütt az úgynevezett dobozos teher­gépkocsik (a célkarosszériások) viszik a kenyeret, nagyobb városok nagyobb üzleteibe na­ponta kétszer is, a konténer védi a vekniket, cipókat a szállítás viszontagságaitól. Jobban alkalmazkodnak a fu­varozók az élelmiszerboltok nyitva tartási idejéhez. De azt is tudjuk, hogy kevés a konté­ner, egyikbe-másikba túl sok árut gyömöszölnek. Azt is tudjuk, hogy az érdekeltségi rendszer még nem tökéletes, gyakran kevesebbe kerül a sü­tőiparnak a kötbér a szállítás elmulasztása esetén, mintha kivitte volna az érintett terü­letre a kenyeret, péksüte­ményt. És ez kiváltképp a kis településeket érinti súlyosan, szűkebb hazánkban, Pest me­gyében is. Igaz, hogy általában megoldott: a községekbe na­ponta megy a kenyereskocsi. De ahová mégsem jut el, ott százszázalékosan megoldatlan aznap a kenyérszállítás. A sü­tőipar ezért igyekszik tovább bővíteni az úgynevezett túra­járatok körét. Célja ezzel az. hogy a boltokba lehetőleg azonos időpontban érkezzen a kenyér, hogy a falusi üzletek is naponta kapjanak frisset. E járatok megszervezése Pest megyében azért is fontos, hogy az üdülőterületeken — a Du­nakanyarban, a Ráckevei-Du- nán, a budai térségben — közelebb kerüljön a megoldás­hoz a turisztikai főidényben a kereslethez és a nyitva tartás­hoz igazodó kenyérszállítás. A kereskedelem erőfeszítései révén a legtöbb üzletben meg­jelentek a speciális állványok, polcrendszerek a pékáruk tá­rolására az eladótérben. Az ABC-áruhézak alkalmasak a konténerek fogadására, a ke­nyér és a péksütemény önki- szolgáló formában történő ér­tékesítésére (a higiéniai felté­tetek megteremtésével). De feltétlenül elgondolkodtató: mi a helyzet ugyanakkor az ellátás zömét lebonyolító kis boltokban? A raktárak ap­rócskák. A kenyeresrekeszek bezsúfolva a sörösek, zöldsé­gesek közé, vagy kint állnak az utcán, ahová a szállítók nagy sietve ledobták, mert az egyetlen — nő — eladó nem bírja behúzni a boltba azokat. Pedig a kenyér vonzza az em­bereket az üzletekbe. Mert az mindennap kell. S ahol szép, jó kenyér kapható, ott na­gyobb a forgalom a többi áru­ból is. Az országgyűlés kereskedel­mi bizottsága legutóbb fesze­gette a választék kérdését is, miközben természetesen elis­merte a fejlődést. Kiváltképp sok kérdés hangzott el a dié­tás, illetve a korszerűbb táp­lálkozás követelményeihez jobban igazodó készítmények­kel kapcsolatban. Mennyire érdekelt ezeknek szorgalmazá­sában a sütőipar? Be lehet-e vonni jobban a magánszektort is? A választék több tekintet­ben nem felel meg a kívánal­maiknak, kiváltképp a kisebb településeken. S ezen feltétle­nül változtatni kell. Nem kell ugyanis import alapanyag ah­hoz, hogy kevésbé finomra őrölt lisztből süssen_ek, vagy hogy több legyen a rozske-? nyér, egyéb példát nem is em­lítve. Megyei intézkedések S ha már szóba került a magánszektor, nem árt egy kissé tovább itt időzni. A KlOSZ-tól származó adat sze­rint a fővárosban és környé­kén naponta mindössze ötszáz mázsa kenyér készül magán- sütödékben. A kisipar fokozot­tabb bekapcsolása megfelelő gépesítés nélkül nem várható. Javítani kellene a leállított (tanácsi, szövetkezeti) sütő­üzemek bérbeadási feltételeit. Kedvezőbb lehetőségek tovább növelnék a pékek vállalkozá­si készségét. Kevés a maszek kenyér, ez igaz. De ha a pék lehúzza a rolót, annak a ke­vésnek a hiánya is fennaka­dást okozhat. Ezért például Pest megyeben o magánpékek számára is kötelező tájékoz­tatni az illetékes tanácsot ar­ról. hogy naponta mennyi ke­nyeret kívánnak sütni, illetve az adott területen értékesíteni Éneikül az engedély meg se születik. S amennyiben beje­lentés nélkül zárva tartja el­árusítóhelyét, nem hozza azt a kenyérmennyiséaet, amely­ben a tanáccsal megállapodott elveszítheti teszem azt. a köz­terület-használati engedélyét, amit az árusításra kapott. De mer kell iegvez.ni: a kenyér- ellátás semmiképpen sem eze­ken az apró sütödéken múlik A tanácsi sütőipar a kereske­delembe kerülő 'kenvérmeny- nyiségnek 89.4 százalékát ter­meli, a péksüteménynek pedig 96 százalékát. Pest mpgvében még egy in­tézkedés hivatott elősegíteni n kenyérellátás javítását. A nyár eleién körlevélben köte­lezte a Fest meevei Tanács kereskedelmi osztálva az élel­miszerboltok vezetőit arra, hosy naponta jelöljék meg faiták szerint, mi’ven kenyér­ből mennyit rendelnek. Így egyértelműen megállapítható, azért nincs-e megfelelő válasz­ték, mert az üzlet nem kért. vagy azért, mert a sütőipar nem szállította, amit a rende­lésen feltüntettek. Feladatok A kenyérellátás állami fel­adat. Ez így van. Megoldását mégsem lehet a kormánytól várni. Tisztában van ezzel a sütőipar s a kereskedelem is. A Belkereskedelmi Miniszté­rium a legfontosabb feladatot abban látja, hogy határidőre megtörténjék a sütőipar által tervezett és folyamatban levő új beruházások, illetve re­konstrukciók befejezése, to­vábbra is kapjanak támogatást az érintettek az adott területe­ken az ellátásról gondoskodó kisüzemek, magánpékségek lé­tesítéséhez, s folyamatosan ja­vuljanak a szállítás, valamint az áru fogadásának feltételei. A SZÖVOSZ nem tartja le­hetetlennek — amint azt az említett parlamenti bizottsági ülésen elnökhelyettese el­mondta —, hogy területenként differenciált árképzést vezes­senek be a szállításban, elis­merve a nagyobb távolságok magasabb költségeit, megszün­tetve ezzel az érdekellentéte­ket. Társadalmi — és bérpo­litikai — követelmény, hogy a pékek szakmai rangja is emelkedjék, legalább annak megfelelően, amennyire nehéz és nélkülözhetetlen a munká­juk. Mióta a rádióriport a na­pokban elhangzott, Bognár Lajos, Solymár nagyközség tanácselnöke bizalmatlan az újságírókkal szemben. Ügy ér­zi : kedvezőtlen színben tüntet­ték föl a község vezetőit egy olyan ügyben, amelyben a legjobb szándékkal sem lehe­tett másként dönteni. A bol­ha ok nélkül változott elefánt­tá. Egyetlen eredménye, hogy Solymáron újra beszédtéma lett abból, ami fölött egyszer már lecsillapodtak a kedélyek. Lássuk, mi történt valójában? Megroppant a tető — Két esztendeje olyan helyzetbe kerültünk, hogy igen gyorsan kellett dönte­nünk: vagy bezárjuk a gyógy­szertárat, vagy sürgősen új helyet keresünk a számára — mondja a tanácselnök. — A régi épület tetőszerkezete meg­roppant a hó súlyától, szét­nyomta a megfáradt vályogfa-' lakat. Mindenki előtt világos volt, hogy a falu nem létezhet gyógyszertár nélkül. Hamarjá­ban egyetlen lehetőségünk maradt: átmenetileg — ennek két éve — átköltöztettük a művelődési ház egyik helyisé­gébe, ahol kiállításokat szok­tak rendezni. Az alatta lévő pincében kapott helyet a rak­tár. Igaz, azt korábban a fia­taloknak ígértük, akik terve­ket szőttek egy ifjúsági klub kialakítására. A klub egyéb­ként összeszorulva most is működik a művelődési ház­ban, ha nem is a nagyobb he­lyet biztosító pincében. A vég­leges megoldás persze az lesz, ha egyszer később fölépül az új gyógyszertár az orvosi ren­delő mellett. A terveket elké­szítettük, három és fél millió forint költséggel számolunk. Nagyon meg kell fogni a pénzt, számítunk a gyógyszer­tári központ, a környező üze­mek és a fiatalok segítségére is. Nem fedné a valóságot, ha olyan kép alakulna ki rólunk mintha nem törődnénk a fiatalokkal, hiszen eleddig is sok mindennel támogattuk őket, mert érdemesek rá. Már els(5 pillanatra látszik, hogy a művelődési ház nincs irigylésre méltó, helyzetben. Ott működik a könyvtár, he­lyet foglal az általános isko­la, a zeneiskola, no és a gyógyszertár. A nagytermet nemrégiben hozták rendbe, csinosításában a fiataloknak is részük van. A tetőn hullám­zó cserepek mutatják: egy ala­pos tatarozás ide is elkelne. A legszükségesebb javításokat a mellékhelyiségeknél kezdték el, de pénz, sok pénz kelle­ne még. Kész csoda, hogy ilyen körülmények között ti- zennyolc kiscsoport dolgozik. Amint az egyik társaság bete-' szí maga mögött az ajtót, már tódul befelé a másik. Bár az ifjúsági klub a nyá­ri szünetben hivatalosan zárva lenne, a gyerekek úgy oda­szoktak, hogy most is zajlik az élet a parányi teremben Éppen egy bulgáriai nyaralás emlékeiről mesélnek a vá­szonra vetített színes diák. A szoba fő helyén drága Hi-Fi berendezés (ezt a tanácstó1 kapták) mutatja magát, a szekrény tetején televízió. Már megvan a színes is, de egyelő­re nincs hozzá antenna, meg aztán hová is tennék? Csak hüledeztek — Ami azt illeti, elég szűkö­sen vagyunk — mutat körbe Ürmösi László klubvezető. — Ha meghívunk egy előadót, egyszerűen nem férünk el, ha viszont átballagunk a nagyte­rembe harmincan-negyvenen, akkor úgy látszik, mintha kongana az ürességtől. Igazi klubélet csak barátságos, ott­honos körülmények között alakulhat ki. A fiúkat mégsem riasztja el a mostani hely­zet: a múltkoriban összeszá­moltuk, hogy a szezonban ha­vonta százhúsz órát tartunk nyitva. Amikor néhány hete, a megyei klubtalálkozón meg­említettem ezt a számot, a többség csak .hüledezett. A klubok általában hetenként egyszer várják a fiatalokat, mi csütörtök kivételével minden nap. — Elismerik a munkánkat — folytatja a klubvezető, mi­közben büszkén mutatja a je­lentős értéket képviselő mag­nókazettákat, amelyek többsé­gét különféle pályázatokon nyerték. — A község vezetői­vel is jó a viszonyunk, sokat segítenek bennünket. A ta­nácselnökkel szinte naponta találkozunk, eddig sem volt közöttünk probléma, ezután sem lesz. Megértettük mi, hogy a gyógyszertárnak minden­képpen működnie kell. Mégis fáj a szívünk azért a pincéért, mert odaígérték nekünk, hi­szen dolgoztunk étté, a szén­lapátolástól kezdve mindent kitaláltunk, hogyan kereshet­nénk meg a rendbetételére valót. Azt szeretnénk, hogy úgy rendeződjenek a dolgok, hogy mindenki jól járjon: a gyógyszertár, a művelődési ház és mi is. Tudjuk, hogy a ta­nács önerejéből aligha szorít­hatja ki az ehhez szükséges f Hat évvel ezelőtt, 1978- f, ban kezdődött meg a fővá- £ ros és Pest megye találko- ^ zásánál egy új pihenőpark ^ építése. Azóta százezrek £ jártak már az egyre szépü- lő és gyarapodó Omszki £ parkban, Nagy János létesítményfele­lőstől, a szórakoztató intéz­mény vezetőjétől érdeklőd­tünk, milyen újdonságokkal várják idén vendégeiket, foly­tatódik-e a beruházás? A pihenőterület sikerét bi­zonyítja, hogy az elmúlt hét­végén is mintegy tízezer bu­dapesti és Pest megyei járt a tó mellett. Sportoltak, füröd- tek, napoztak. Erre immár egyre kulturáltabb feltételeket tud biztosítani a házigazda, a budakalászi nagyközségi ta­nács. Minden sportpálya üzem­képes, öt helyen lehet teni­szezni, de jó néhány más lab­dajáték űzésére is teremtettek lehetőséget Az idei program­pénzt. Éppen erre akartuk fölr hívni az illetékesek, elsősor­ban a megyei tanács figyelmét a rádióriportban. Nem sejtet­tük. hogy ekkora kavarodás lesz belőle. Mindenesetre azóta már alaposan megismertük a helyi lehetőségeket, a megyei tanács gazdálkodását, vala­mint a gyógyszertári központ előírásait. — Nem szerencsés eljárás, pontosan akkor, amikor hosz- szú stagnálás után mintha új­ra éledne a klubmozgalom — mondja a történtekről Miklós László, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára. — Sok közösség helyiséggondokkal küszködik, mert a, régi szín­terek lerobbantak, általában a technikai felszerelések sem felelnek meg a kívánalmak­nak. Éppen ezért kell meg­becsülni azokat, akik ilyen körülmények között is talpon tudnak maradni. Biztosan le­hetett volna más utat találni, ami talán költségesebb, de nem hoz ilyen helyzetbe egy jól működő klubot. A helyi KISZ-bizottságtól is elvárható lett volna, hogy jobban kép­viselje a fiatalok érdekéit, s hogy a község vezetőivel kö­zösen keressen megoldást. Miután a gyógyszertár fölépí­tése néhány hónapon belül nem várható, újra végig kelle­ne gondolni a lehetőségeket. Magától értetődő? * Mindenki megérti a község vezetőinek gondjait, hiszen köztudott, hogy gyakorta mi­lyen pénzügyi bűvészmutat­ványokra kényszerülnek a ta­nácsok, hogy a legszüksége­sebbre valót kigazdálkodják a szűkös költségvetésből. Ám az már nem pénzkérdés, hogy a patika áthelyezéséről született döntést nem beszélték meg idejében a fiatalokkal, nem velük együtt döntöttek a meg­oldásról, pedig nekik is lehe­tett volna véleményük, javas­latuk. Felvetődik az is: ahogy elképzelhetetlen az ABC vagy a tanács vagy bármelyik hiva­tal helyiségének elvétele, nél­külözése, miért elfogadható, magától értetődő, hogy a mű­velődési ház, a fiatalok szen­vedjék meg a gyógyszertár gondját? Amikor útón-útfélen csellengő gyerekekkel találko­zunk, kifogásoljuk, hogy a művelődési otthonok egy része nem vonzza a gyerekeket, cél­talanul töltik szabad idejüket, akkor éppen ott döntenek ká­rukra, ahol egy kis társa­ság megteremti magának ér­telmes kedvteléseinek kere­teit. Hát figyeljünk, vigyáz­zunk rájuk jobban. Még most is lehet változtatni a dol­gon. ban a 8 ezer négyzetméter alapterületű tavi strand, a ru­haváltó fülkék, a zuhanyozók, az ivóvíz és öntözőrendszer, va­lamint két játszótér. építése szerépeí. E célra névleg. 1 mil­lió 500 ezer forintot fordíta­nak, mely összeg jelentős ré­sze tanácsi beruházás, de tá­mogatja a munkákat többek között a Közép-Dunavidéki In­téző Bizottság is. Ennél is töb­bet ér a társadalmi munka, a hagyományokhoz híven most például a strandterület kiala­kításában segédkeznek a fia­talok. Pest megye új pihenőszigete eddig körülbelül 50 millió fo­rint értékű létesítménnyel gazdagodott, s ebből több mint 20 milliós az a társadalmi munka, mellyel az üzemek, in­tézmények, fiatalok és szocia­lista brigádok járultak hozzá a park építéséhez. Cs. A. Bálint Ibolya A fóti Vörösmarty Termel "sző vetkezet ben mini cg.v 100 hektár területről kell felszedni a szál mát a bálázóknak. Egy gyorsbálázógép naponta mintegy 2500 bálát köt meg és rak szállító­járműre. Barcza Zsolt felv. Kövess László Kulturált pihenőterület Strand az Omszki parkban Mindennapi kenyerünk Míg a péktől asztalunkig eljut

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents