Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-24 / 172. szám
A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 172. SZÁM 1984. JŰLIUS 24., KEDD A második fatafozás Szép otthonból szép iskolába Üjjávarázsolódik a gimnázium kapuja Dulszki János és Lázár Kálmán kezei alatt Kertbarátok ViszGntléfcpfás Viszontlátogatásom ' fogadták a gödöllőiek a kecskeméti Kocsis Pál kertbarátkor 37 taggá csoportját. A vendégek a MÉM Műszaki Intézetben, ahol szállást kaptak, múzeum- látogatással kezdték a napot, majd a művelődési központban Polónyi Péter, a helytörténeti gyűjtemény vezetője tartott számukra vetítettképes ismertetőt Gödöllő múltjáról és jelenéről, s a náp folyamán az intézményt is felkeresték, megtekintették az állandó kiállításokat. A kastélyt is megnézték a lwocskemétiek, s a tévétoronytól gyönyörködtek a város panorámájában. A torony közelében két gödöllői kertészkedő birodalmába is ellátogattak. Nagy érdeklődéssel nézték az Agrártudományi Egyetem babati lúdtenyésztő farmját, valamint az oktatási intézmény épületét, az aulában látható híres Tot-alkotást, A mag apoteózisát. A program befejezéseként a művelődési házban tartottak baráti összejövetelt, amelyen Lévai Mihály, a gödöllői kertbarátok körének vezetője adott tájékoztatót munkájukról, megemlítve, hogy pillanatnyilag negyvenen vannak, de arra törekszenek, hogy ez a létszám növekedjék. Családi fotók A múlt héten pénteken dél körül a gödöllői Dózsa György úti temetőben, miközben vízért volt, a síron hagyott táskájából kivették Szabadiné Kohl Erzsébet pénz- és levéltárcáját. A levéltárcában 15— 20 pótolhatatlan családi fénykép volt. Szabadiné kéri, legalább ezeket adják vissza, hiszen. ellentétben a pénzzel, azok másnak semmire sem használhatók. A nop programja Gödöllő, művelődési központ. A Horus Archívum újabb kiállítása, megtekinthető délután 4 és este 7 óra között. Bertolt Brecht Baal, a kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátéka, este fél 9-kor. Cser Lászlónak mindig jó I érvei vannak. S az sem mellékes, hogy ezek az érvek igazak. Az aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szak- középiskola igazgatója most egyszerre két vasat tart a tűzben. A tanuszoda építése mellett szinte csendben fogtak a régi iskola külső csinosításához. Csinosításához? Azt hiszem, helyesebb, ha azt írom: renoválásához. 1931. október 4-én avatták fel az akkor új épületet, s az eltelt fél évszázad során csupán egyszer tatarozták külső falait, hogy eltüntessék a háborús károkat. Akkor sem volt felállványozva, függő állványról fértek hozzá a sebhelyekhez. Csak arra volt mód, hogy sárgára lemeszeljék a falakat. Ügy pedig nem érvényesült a szép ornamentika. Eljellegtelenedett a neo; barokk alkotás. Több okból sem lehetett tovább várni a cselekvéssel. Ha most nem költenek az állag- megóvásra, akkor már jövőre is többe kerülne nekilátni. Vissza kell nyerni a gimnázium esztétikai értékét, az építők tiszteletére éppúgy, mint az idelátogatók tetszésére, akik a Petőfi-emléktúra egyik fontos állomását Tátják a háromszintes házban. Azzal is érvelhetünk, hogy ez az első Pest megyei középület, amellyel az országúton Hatvan felől érkező találkozik. E sorok írója számára — aki a mai alagsori könyvtárt diákkorában szeneskamraként látta — mégis a következő indok a legmeggyőzőbb. Az ide járó diákok többsége szép otthonból érkezik. Az aszódi nagyközségi tanács költségvetési üzeme állványozta fel a gimnáziumot. Nagy Lajos gondnok: sietni kell a munkával, hiszen a hétszintes fémszerkezetű alkotmány bérleti díja súlyos ezresekben mérhető — naponta. Korábban már rendbe tették a tetőszerkezetet és a tetőfedést, kicserélték a csatornáza- tot. A korszerű anyagokkal megoldott falfestés révén remélhetően ' évtizedekig nem lesz gond az iskolakülsővel. A feladat jelentőségét elismerve, a Pest megyei tanács sem zárkózott el a segítségtől, hárommillió forinttal járult a tatarozáshoz. Balázs Gusztáv Vége a munkanapnak, ir.ég egy pillantás a megifjodó falakra A szerző felvételei Erdőben az ember. Hézz, fülelj, tcltekezz Mindennap pályázat Hason fekve fényképeztek Mozgalmas élet az aSkotótelspen Járt utat a járatlanért mindig hagyd el. Ezt a tanácsot Benedek István író választotta a Csavargás az Alpokban című kötete mottójául. Hasonlóképp gondolkodott Kincses Károly és Kassay Róbert, amikor megszervezték a gödöllői művelődési központ országos meghirdetésű természeti c s táborát. Miért utánozzanak, amikor számos ki- próbálatlan út mutatkozik szintén sikerrel kecsegtetve! Nem volt még olyan fotós alkototelep, amelyben kimondottan bizonyos feladatokra ösztönözték volna a résztvevőket. A szadai Székely Ber- talan-kert táborában minden nap más-más munkával telt el és mindegyiknek megvolt a maga tétje. Valamennyi fotográfusnak pályáznia kelleti a nap témájából. Esténként ugyanis demokratikusan elbírálták, ki forgatta legügyesebben a kameráját. Nem a táborvezetők döntöttek, hanem a tábor. Mindenkinek egy szavazati joga volt, s a vaksokat meg kellett indokolnia a választónak, majd meghallgatták a szerző véleményét is, vajon ugyanarra gondolt-e 5 is, mint a képbírálók. Jellemző, hogy Kincses Károly és Kassay Róbert sem maradt ki a megméretésből. Az első napon önarcképeket készítettek. Nem könnyű feladat ez, hiszen nem szokás arra gondolni, hogyan fotogra- fáljuk le saját magunkat. A következő délelőtt feladata még izgalmasabb volt, hason jekve fényképeztek. Ezzel is megfricskázták azt a megszokást, hogy csak szemmagasságban fotóznak az amatőrök. Látványos képeket készítettek a talaj közeli világról, s érdekesek voltak az alulnézeti felvételek is. A továbbiakban portrét — nemcsak emberét, hanem állatét, sőt növényét és élettelen tárgyét is — kaptak lencsevégre, majd a fogság hangulatát örökítették meg, valamint a mozgást. Az egyik legügyesebb szemű táborozó magát a szelet fényképezte le. azaz a hajladozó növényzetet, de úgy, mint a valóságban, elmozdulva. A záró napok témája a környezetvédelem és a környezet- kultúra, illetve a tábor életének bemutatása volt. Mindez Faportré. Árgyelán György komlói bányász felvétele nem marad folytatás nélkül, az ősszel kiállítás nyílik a gödöllői művelődési központban a résztvevők által legjobbnak ítélt képekből. Az alkotótelep élete igen mozgalmas volt tehát, mód nyílt azonban az elmélyült beszélgetésekre is a fényképezésről. A meghívott vendégek egy része szintén a fotósok közül került ki, Kun kovács László és Jászai Csaba, Kaposi László a gödöllői művelődési központ népművelője és a Budapestről érkezett Szabó András viszont két estén önismereti, csoportépítő foglalkozásokat tartott a kis közösségnek. A tizenöt fős létszám éppen a legjobb volt a természetfotós tábor céljainak eléréséhez. Csömör . ló esély Csaknem ezer tagja van Csömörön a takarékszövetkezetnek. A Péceli Takarékszövetkezet kirendeltségének havi forgalma a tavalyihoz képest megduplázódott. így az sem csoda, hogy az év első harmadában tizenhatmillió forintos forgalmat bonyolított le a ki- rendeltség két dolgozója. Jó esélyük van rá, hogy az 1983- ban elért huszonhatmillió forintos forgalmat az idén túlteljesítsék. Legénykedő korunk éveiben egyik legkedvesebb szórakozásunk volt. hogy napokon át jártuk az erdőt, amely falunk fölött elterülve, valahová messzire nyúlt, s végül beleveszett a koronauradalom számunkra tilos rezervátumába. Ekkor fedeztük fel a Bika-tó közelében a kis for-, rast, amelynek a környéke olyan szép volt, hogy évekre rabul ejtett bennünket. Nagyon sok hangulatos órát eltöltöttünk ott. Bazsik Gyuri bácsi, az öreg erdész szeretettel mesélt az erdei munka szépségéről. — Kiküldőm a csapatot tisztítani egy fiatalosba, ki- csapdosni a fölösleges fákat, előtte megadom, mit szedjenek ki és hány százalékban, a többi már az ő dolguk. Hajnalban 'öt és hat óra között kiérnek az erdőbe, este hétre érnek haza. Legyalogolnak oda-vissza legalább tíz kilométert, viszik-hozzák a szerszámaikat, a tarisznyájukat. — A? erdei munkás mindig nagyon sokat dolgozik, éppen ezért csak az válik igazán ennek a munkának mesterévé, aki semmit a maga érdekében nem csinál. Az erdőt nézi, semmi mást. hogy az szépen újuljon, fejlődjön Ma is azokból az erdőkből élünk, amiket még a régi időkben neveltek. — Nem a földesurak, nem a kapitalisták hanem az erdei munkát vállaló és annak minden nehézségét legyőző, a fákat szerető emberek. Ha az erdők' harminc, ötven, száz év múlva szépek lesznek — húzta ki magát öreg okítónk — szakmájának, az erdőnek Szerelmese — áldani fogják a nevünket. Negyven éve biztosan van annak, hogy ez a beszélgetés lezajlott. A közelmúltban egyedül sétáltam a régen olyan gyakran végigjárt erdőkben. Skuczi Lajos erdész szegődött társamul, ő éppen azok közül a kamaszok közül választotta az erdészi 1 hivatást, akik ifjú éveink vasárnapjait együtt töltöttük el az erdő szépségeit bámulva. Mintha negyven évvel ezelőtti öreg beszélgető társunk szavait folytatná. — Nagy nevelő az erdő. Hogy tudná kivonni magát a hatása alól, aki annyi időt vele tölt? A szabály így szól: Ha kimész az erdőbe, nyisd ki a szemed, a füled, a szíved. Ne zárkózz magadba, ha egyedül vagy is. De ne is verd fel az erdőt. Erezz együtt az ott élőkkel, hallgass az ott hallgatókkal, figyelj az ott figyelőkkel. Töl- tekezz meg a természettel, s így légy még inkább: ember. Nem tudnám megmondani, hogy ezeket a szavakat az erdő adta-e barátom'Szájába, de úgy vélem, őseink ősei is már ezeket a törvényeket követték, az erdőt járván, belőle élvén. Őket a megmaradás puszta ösztöne is arra indítottá'- legyenek az erdő csendes és figyelmes ,fiai. Minket az ágas-bogas fák százezreiben, minden tavasz- szal újrarügyező erdőrengetegben' megtestesülő örökkévalóság, s a természet védelme kötelez követésükre. F, M. Ím Mozi iái Telitalálat. Szinkronizált, szovjet fiirtivígjáték. Színes, Csak 4 órakor! Ezermillíárd dollár. Szinkronizált, francia politikai krimi. 14 éven aluliaknak nem ajánlott! Il-es helyáron. Csak 6 és 8 órakor! á színészek iff vonnak kezeltünk llyffettahhsk, felszskedtaltabhsk Különpróbákat vettek a gyerekek, hetente két-három alkalommal h.árom óráig csak ezzel foglalkoztak. Olyan nap is volt, amikor reggel fél kilenctől este hatig együtt voltak, s csók ebédelni mentek — Mi lesz holnap? — kérdeztem egy szombaton Cserp- nyák Líviát. — A csodamalac! — vágta rá a tőle szokott tömörséggel a kis harmadikos. S hát éppen ezt a választ vártam tőle. Mert hogy Nagy László verses meséjének előadásán kívül holnap vasárnap is lesz, azt magam is tudtam. Próbára tettem a gyerekeket, vajon milyen sűrűn gondolnak színjátszó csoportjukra, a Fapihé- re. Hascn's útan Minden gyerek kész színész. Valójában ml, felnőttek is színészek vagyunk, a saját szerepünket játsszuk. Nem jellemző azonban, hogy mások szerepébe is bele tudjuk magunkat élni. Ifjúkorban több reménység van arra, hogy át- érző készségünket fejlesszük, megőrizzük. Hogy milyen csodákra képes két hozzáértő fiatalember, azt jól példázta az a délután is, amiről írásunk elején érdeklődtem. Azon a vasárna- fon a Fapihe előtt a mogyoródi Ciróka gyermekszínpad és a gödöllői művelődési központ gyermek- és ifjúsági színpada lépett a közönség elé a bagi kultúrházban. Avatott színészek előadása nem nyújtott még olyan éléményt számomra ezen a pódiumon, mint a három műkedvelő csoporté. Műkedvelő? Csinálja utánúk valaki! A mogyoródiak A csodadoktor és a királylány gyűrűje című mesét adták elő, a gödöllőiek pedig Csehov egy- felvonásos tréfáját, a Leánykérést. Vezetőjüket, Káposi Lászlót — a gödöllői művelődési központ közművelődési előadóját — baráti szálak fűzik a bagi tanítóhoz, Fodor Mihályhoz, aki a Fapihe cso- por atyja. Így közös célokat követnek, bár más-más körülmények között. Fodor Mihály órási lehetőséget kapott, a most következő tanév végén nem kell elbúcsúznia osztályától, melyből szinte mindenki színjátszós, különleges engedéllyel a ballagásig kísérheti kisdiákjait. Játékos módion Ki tudja, hány ifjú lesz közülük színész? Lehet, hogy egy sem. Mégis, másak lesznek, mint a többiek. Mennyiben? A gödöllői művelődési központ dramatikus nevelési terve — s erről már Kaposi László beszélt — olyan módszer elterjedését tűzi ki célul, amely révén elősegíthető a személyiség teljesebb kibontakoztatása, leküzdhetők a gátlások, ami magára hagyottan nehezen, vagy egyáltalán nem szűnik meg sok tehetséges gyermekben A játék résztvevői közösségi ismereteket nyernek, tudásanyagot szereznek többféle szakterületen, de hétköznapi élethelyzetekben, viselkedés- kultúrában is. Játékos, nem közvetlen módon oktató formában. Ezért csodálatos Fodor Mihály lehetősége, aki nap mint nap együtt lehet a gyerekekkel. Kaposi László is gyakran találkozik csoportjaival. Mogyoródon egy középiskolás és nyolcadikos, valamint egy ötödikes fiatalokból álló gárdát vezet. A gödöllői csoport másfél éves . múltra tekint vissza. Történetük alighanem csúcsteljesítménye a Leánykérés. Ez egy felnőttdarab, melyben a két szomszéd, miközben házasságkötésre gondol, nem tud szabadulni kicsinyes irigységektől. s állandóan veszekedésbe, mi több verekedésbe torkollik a beszélgetésük. A tréfa szereplői — a szerző szerint — 55. 35 és 25 évesek. Kaposi László az apa szerepét a szakmunkásképző intézetben kőművesnek tanuló Horváth Istvánra bízta, a kérő, a gimnazista Körömi Gábor, a lányt pedig a nyolcadikos Thuróczy Rita alakítja. Reggeltől estig Csehov darabját sajátos módon választották. Amikor egy lengyel dramatizált népmesét tanultak találtak ben- n.: egy inkább bohózat jellegű leánykévést. Ügy vélték, hogy ehhez hasonló jelenetben pompásat tudnának alakítani így jutottak Cse- hovhoz, aki pedig igazán jól megírta a tréfát. el, oda is> közösen. Kaposi László örömmel tapasztalja, hogy a mai tinédzserek többet észrevesznek a világból . ebben az ■ életkorban, mint például az ő generációja. Nyitottabbak, érdeklődőbbek, felszabadultabbak. Vajon mi fűti a színjátszókat? Igazából nem is tudják megmondani. Meglehet, azt csinálja legszívesebben, legjobban az ember, aminek nem is tudja az okát meghatározni. Aki csak szerepelni akar, az nem vállal ennyi munkát. Évek múlva ? — Most jön a. most jön a csoda! — kiáltották a bag! gyerekek a csodamalacban. S földre szállt a parasztember várva várt állata. A malacka láthatatlan bőrébe új főszereplő, egy barna kislány. Dal- los Orsolya öltözött. A többiek ünnepeltek, saját készítésű hangszereken zenéltek. Igazi ünnep egy-egy ilyen előadás, s bizonyára lesz műsoridő a majdani gödöllői helyi televíziós műsorban arra is, hogy a gyermek- és ifjúsági színjátszók produkcióit együtt csodálják a körzet lakói, írásunk szereplői talán erre is készülnek a napokban Veresegyházon megnyílt színjátszótáborban Ma már nem kell megszöknie annak, aki színész akar lenni ... B. G. ISSN 0133—1S57 (Gödöllői Hírlapi
