Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

1984. JÜLIUS 21., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN A kerítés nem áthághatatlan akadály Beeses emlék Az MTE jogutódja a KPVDSZ Vörös Meteor Sportegyesület. A ré­gi sportolók és a Fészek emlékeit, történetét a Sportmúzeum őrzi, amely a Fészek fennállásának 50. évfordulója tiszteletére, az MSZMP Pest megyei Bizottságának támoga­tásával létesült. cok. Ha a tisztelet kölcsönös, nem nehéz megtalálni a közös han­got. — A sorkatonák közül évente hármat-négyet veszünk fel a párt­ba — mondja Sass István hadnagy, az egység pártalapszervezetének titkára. — Egyik ajánlójuk a K.ISZ- szervezet. Tapasztalatom szerint ezek a fiatalok aktívan segítik az ifjúsági szervezet munkáját, s a pártalapszervezetben is rátermettsé­güknek megfelelő feladatokat vállal­nak. Részben nekik is köszönhető, hogy szinte valamennyi katonánkat sikerül mozgósítanunk a szocialis­ta versenymozgalomban való rész­vételre. Programok a városban Semsei László őrnagy, a zászlóalj­parancsnok politikai helyettese a vá­ros és az alakulat kapcsolatáról mondott érdekes dolgokat: — Nehogy azt higgye bárki is, hogy a laktanya körüli kerítés vala­miféle áthághatatlan elzártságot je­lent a polgári élettől! A bevonulta- tásnál igyekszünk érvényesíteni a területi elvet, így nagyon sok ceg­lédi és környékbeli tölti nálunk a szolgálati idejét. A katonák viszony­lag gyakran kapnak lehetőséget ar­ra, hogy kimehessenek, ilyenkor, ha az idő engedi, sokan hazaszalad­nak egy-két órára. Egyébként a szü­lőkkel már a bevonuláskor felvesz- szük a kapcsolatot, az eskü napján, amikor a legtöbben jönnek látogató­ba, bemutatjuk a parancsnokokat is. Elmondjuk, milyen itt az élet. Nálunk például hetente kétszer van mozi a laktanyában, széles körű a klubmozgalom. Könyvtárunkban több ezer kötetből válogathatnak a fiatalok, s rendszeresek a vetélke­dők és más rendezvények is. Heten­te egyszer szervezünk városi progra­mokat, ebbe belefér egy-egy szín­házi előadás, vagy sportesemény megtekintése. Mint látható, igyek­szünk a szabad időt körültekintően megszervezni. Ám adunk lehetősé­get a kötetlen tevékenységre is, ezt a szabályzat is előírja. A ceglédi laktanyában a fiatalok már számolják a leszerelésig hát­ralévő napokat. Meglehetősen az elején tartanak. Amíg a másfél évi szolgálat után levehetik a mun­dért, még sok próbát kell kiáll- niuk. F. Z. — Ilyen volt az alapítás utáni esztendőkben a part — mutat Lipi bácsi a saját maga készítette ma­kettra. E szerint akkoriban a mere­dek homokfal aljában — ahol száz­ezernyi fecskefészek volt — álltak a sátrak. — Sokkal kisebb területet mondhattunk magunkénak. Evek Az utcákat mártírjainkról Plakát és modellje neveztük el, mondja Hámori Jenő (a cím fölött) Xrencsényi Zoltán felvételei Katonák a laktanya udvarán: söprűvel a kezükben. Katonák a kukoricaföldön: serény munkájuk nyomán nagy kupacban gyűlik a tengeri. Katonák a gyakorló­téren: a nehéz, dombos, bozótos terepen is energikusan, magabiztosan mozog­nak. Katonák. Évente több tízezer fiatal kap behivót, s ölti magára a zöld egyen­ruhát. Élete nagyot fordul, mert ott a kerítésen belül egy kicsit más a világ. Nehezen megszokható a rend, az egyre magasabbra kerülő mérce, az olykor váratlan tehertételt jelentő próbák. Am aki kiállja ezeket, leszerelés után nem­csak egy sor, a polgári életben is hasznosítható ismerettel lesz gazdagabb, ha­nem mint ember is változik. sem volt abban- biztos, hogy ő is alkalmas lesz a feladat ellátására. — A legnehezebb ügyem eddig az volt, amikor az újoncok bevonu­lása után egy fiatal házas katonám, bár már több levelet írt a hathóna­pos gyerekkel gyesen lévő feleségé­nek, hosszú ideig nem kapott vá­laszt otthonról. Nagyon el volt ke­seredve. Sokat beszélgettem vele, mondtam, ez biztosan véletlen, le­het, hogy az egész dologban a pos­ta a ludas. Valószínűleg nekem volt igazam, mert néhány nap múlva egyszerre több levelet is kapott, s azóta is folyamatos a kapcsolata az otthoniakkal. Okosan érvelve A politikai megbízott összekötő kapocs a sorállományúak és a szá­zadparancsnok között. ,Ha jó az együttműködés, ez nagyban meg­könnyíti a többnyire fiatal tisztek munkáját. — Ezt a tapasztalataimmal is alátámaszthatom — bólint rá Kis János hadnagy, alegységparancsnok. — Az idén például én irányítottam az újoncok kiképzését, ami az egyik legnehezebb feladat. Rendkívül nagy a felelősség, mert a katonaéletben még járatlan fiatalok kezébe adunk fegyvert, s ez az az időszak, ami­kor rá kell szoktatnunk őket a hadseregben elfogadott rendre is. Az alapkiképzés után azután szét­széledt a gárda, mindenki képzett­ségének megfelelő beosztást ka­pott. A politikai megbízottaktól el­sősorban a fegyelem fenntartásában kaptam nagy segítséget. A századparancsnok munkájá­nak másik alappillére a rajparancs­nok. A kiképzés során kulcsszerepük van, hiszen szinte egész nap együtt vannak a katonákkal. — Miután elvégeztem a megfe­lelő tanfolyamot, most először kap­tam rajparancsnoki megbízást — mondja Fajka István, aki Törteién lakik, s Cegléden, a KÖZGÉP-nél szerkezetlakatosként dolgozik. — Már az első pillanatban arra tö­rekedtem, hogy szót'értsek az újon­cokkal, akik magamkorabeli srá­Együtt a család Lipi bácsi magánmúzeumot tart. Az aprócska házikóban büszkén mutatja az üveges vitrin mélyén sorakozó érmeket, elsárgult műsor­füzeteket. Sok mindent átadott a Sportmúzeumnak, de a legkedve­sebbeket magánál tartotta. öreg fémdarabok, fakó papírlapok — ne­künk —, az idős embernek: az élete. Négy generáció hosszú során a nadrágszíjparcellák megvásárlásával terjeszkedtünk. Fekete Lajosné, a múzeum igaz­gatója kérésemre megkeresi magát a kiállított fotókon. Tornacsopor­tokból, jelmezbálból néz ránk egy szép, karcsú lány. Fakó képhez visz, a gyenge minőségű fotó nem véletlenül az egyik legbecsesebb emléke a Fészeknek. József Attilát ábrázolja a Duna-parton. Szegő Lipót a gödi Fészek legré­gibb lakója, az alapítók közül va­ló. Visszaemlékezését hallgatva, mintha a történelemkönyv eleve­nedne meg. A gyönyörű telepen sé­tálgatva, egyre-máisra ráköszön a látogatóra a história. Pedig a kép olyan, mint a legtöbb Duna-parti üdülőben. Hétköznap délelőtt van, az egy­másnak támaszkodó kis házak kör­nyékén a készülő ebéd illata száll. Nagymamák, nagypapák sürgölőd­nek a konyhákban és teraszokon, gyerekek rúgják a bőrt a pályán, vidám zsivajgásuk hallatszik, bár­merre megy az ember. De a mártí­rok obeliszkjénél csönd van; ismét a történelemmel szembesülök. — A második nemzedék lassan átadja helyét a következőnek a Fészekben — mondja Hámori Jenő nyugalmazott honvéd alezredes, a telép öttagú munkásmozgalmi bi­zottságának vezetője. — Az ifjú­kommunisták hajdani találkozóhe­lyéből j társas üdülő lett. De a moz­galmi hagyományokat tovább ápol­juk. S ezek gyakran családi ha­gyományok is, hiszen az idős szü­lőktől gyakran gyermekeik veszik át a Fészek kisházát. Ma nyolcvan- négy család, négy generáció, közel ötszáz ember él együtt a telepen. Hajdan itt csak sátrak álltak, ké­sőbb kisebb faházikókat húztak fel a helyükbe. Van, aki ma is a negyven-Ötven év előtti építmény­ben lakik. Lipi bácsi maga húzta föl a házát annak idején. De ké­szen vásárolt bungalók, sőt kőhá­zak is akadnak. A festői szépségű, hatalmas fák tövében elterülő te­lepen, az összebújó házak között utcák húzódnak márványból fara­gott, vagy festett utcatáblákkal. Szinte kivétel nélkül mártírjaink­nak állítanak emléket ezek, illegá­lis kommunistáknak, akik talán a Munkás Testedző Egyesület gödi kirándulásain, vidám rendezvé­nyein ismerkedtek először az esz­mével. Szöges buzogány A bejárattal szemben demonstra­tív plakát függ. Rajta zászlót tar­tó fiatal sportoló. — Rám ismernek? — kérdezi Sze­gő Lipót és a kép mellé áll. A ha­sonlóság szembeötlő, a nyolcvan­harmadik évében járó sportember arcának jellegzetes vonásai mit sem változtak az eltelt évtizedek óta, amikor az MTE rendezvényére hí­vó plakátokat készítette Lipi bácsi húga, Szegő Gizi. Az egyik vitrinben jókora fabu­zogány látható. Történetéről gy beszél Fekete Lajosné és Lipi bá­csi: — A 40-es években az egyik nyáron nyilasok akarták megtá­madni a telepet. Két oldalról: a vízről és a szárazföldről akartak bekeríteni bennünket. Szerencsére idejében hírét vettük a dolognak. A parton a birkózók várták őket. En­nek a nagy verekedésnek az emlé­két őrzi a nyilasok szöges buzogá­nya. S hogy mit nyújt a mai fiatalok­nak a Fészek? Van itt ifjúsági ház, ahol hét közben asztaliteniszezni, hét végén diszkózni lehet. Hétfőn­ként játékfilmeket vetítenek, va­sárnap pedig pattog a labda a sportpályákon. A partifecskék ott­honáról elkeresztelt Fészek ma — hatvanadik születésnapjára készül­ve —, is megújulni képes, fiatalos közösség. M. K. Leszerelés? Erről álmodik az 'újonc a ceglédi laktanyában. ' Az utolsó nap azonban még egy ki­csit odébb van. Tudják ezt jól azok a fiatalok, akik körém telepednek, hogy az első hónapok benyomásairól beszélgessünk. — Amikor megkaptam a behívót, megkerestem régebben leszerelt is­merőseimet — mondja Milus István, aki Csemőről érkezett, s a Nagy­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daságban dolgozik vontatóvezető­ként. — Sok használható tanácsot adtak. Azzal viszont megfenye­gettek, hogy számítsak rá: az étel nagyon rossz lesz, nem lehet meg­enni. Nem udvariasságból mondom, de jóslatuk nem vált be. Legalábbis eddig. Milus István két gyermekét, fele­ségét hagyta otthon. Amikor a be­vonulás napján elindult, még alig pirkadt. Hogy ne ébredjenek fel a többiek, lábujjhegyen osont ki a szo­bából. — Nagyon vártuk már az esküt, hogy végre egy kicsit több időt le­hessünk együtt a barátokkal, a csa­láddal — jegyzi meg Varga Károly, aki ceglédi, s a városi művelődési központ és a tornaterem ifjúsági előadója. — Amint egy kicsit meg­melegedtem, találtam magamnak el­foglaltságot. Az ifjúsági klubmozga- ipmban meg a KISZ-ben tevékeny­kedtem aktívan. Mert az az igazság, aki keres, itt a laktanyában is talál tennivalót. A többiek, Klement László tá­piószőlősi szobafestő és Durázi Já­nos albertirsai növénytermesztési technikus egyetértőén bólogatnak. McgMzéicvcIIcI Az utóbbi időben a néphadsereg­ben a századoknál sorállományú politikai megbízottak is tevékeny­kednek. Feladatuk sokrétű, s ennek bizony nehéz megfelelni. Éppen ezért igyekeznek már bevonulás előtt a legfelkészültebb, a legráter­mettebb fiatalokat kiválasztani. Vi­rág Istvánt, a ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet növénytermesz­tési ágazatvezetőjét is előzetes tájé­kozódás után bízták meg ezzel a fon­tos feladattal. — A téeszben KISZ-vezetőségi tag voltam, tehát a mozgalmi és a po­litikai munkában van némi gyakor­latom — mondja. — Bevonulásom előtt behívtak a kiegészítő parancs­nokságra és elbeszélgettek velem. Javasolták, jelentkezzem tartalékos tiszti kiképzésre, s én erre igent mondtam. A behívó parancs kézhezvétele után néhány nappal a megyei KISZ-bizottságon valamennyi fia­tal, aki később politikai megbízott­ként szolgál a hadseregben, megbí­zó levelet kapott. Köztük volt Vi­rág István is, ám ekkor még koránt Matobb mérte légyre inkább megnézi az ember, mire ad ki pénzt. így van ez az utazással is. Nem ülünk úgy autóba, hogy, na, gyerünk, majd csak akad valami látni- vagy tennivaló. Először mérlegelünk: érde­mes-e ide vagy oda elutazni, mit nyújt nekünk az a bizonyos hely, kínál-e valamilyen élményt, érdekes programot, látványosságot? Az már nem elegendő indok, hogy tudunk valahol egy jó kisvendéglőt a környéken. Ennél többet várunk. Sőt,' nemhogy többet, de mást és jobbat is, mint tavaly vagy tavaly­előtt. Ahogy szaporodnak á nyári kulturális rendezvények, ahogy színesedik a szórakoztatás kínálata, úgy kerül egyre magasabbra a mérce. Hiszen a jobb, érdekesebb program vonzereje nagyobb, a ver­senyt csak a színvonal megőrzésével, új ötletekkel lehet állni. Ez a verseny értünk, a közönségért folyik. S ha jó a mezőny, ha a résztvevők a legjobb formájukat hozzák, akkor a nyertes is a kö­zönség. Az utóbbi években több rendezvényt, kulturális és szórakoz­tató programot juttatott célba a siker. Egyre inkább válogathatunk érdeklődésünknek és ízlésünknek megfelelően. Egyszerre kapunk hangversenyt, színházi előadást, kiállítást a látványos vásárral, gasztronómiai különlegességekkel és a minket is cselekvő résztvevők­ké avató tevékenység lehetőségével. Ez utóbbi különleges szempont. Mert ott, ahol bevonnak a vásári komédiába ahol ügyetlenül is, de megpróbálhatunk egy tálat korongozni, aho' a gyerekek rajzolhat­nak, várat építhetnek, maradandóbb élmény születik. A jó program híre gyorsan terjed. Az ilyen látványosságot újabb és újabb érdeklődők keresik föl. Ez önmagában azonban kevés. Tu­datosságról, úticélunk tervszerű kiválasztásáról beszéltünk, ehhez vi­szont információkra van szükség Jó, hatásos és főleg igaz propagan­dára. S éppen most nő meg ennek a jelentősége, amikor sokasodik a kínálat. Egy jól bevezetett, csábítóan tálalt rendezvény könnyen csa­tát nyerhet akár egy nívósabb programmal szemben is, ha arról ke­vesen és keveset tudnak. A jó hírnél csak a rossz terjed gyorsabban, a sikernél csak a ku­darc kelt nagyobb visszhangot. Ahol egyszer is becsapva érzi magát a közönség oda nehéz még egyszer visszacsalogatni. Egy-egy szerve­zési hiba. elmaradt előadás, rossz körülmények alááshatják egy egész rendezvény hitelét. Az elmondottakra — jóra és rosszra — egyaránt találhatunk pél­dát szűkebb pátriánkban is Most, a nyári szezon derekán, vissza­pillantva az eddigi eseményekre, s az újabbak elé tekintve, mérleget vonni nem lehet, Annyi azonban megállapítható: abban a bizonyos versenyben a közönség kegyeiért szélesebb mezőny állt rajthoz a Ko­rábbinál. S mintha az indulók jobban fel is készültek volna az idei futamra: az élmezőny látszik népesebbnek s nem a sereghajtók tá­bora. M. NAGY PÉTER Nadrágszíjanként vásárolták A Fészek A kerítés nem athapatatlan akadaly Fiatalok zöld eévenrohában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents