Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-21 / 170. szám
PEST MEGYEI HlRLAP MAGAZIN 8 1984. JÜL1US 21., SZOMBAT Oszlopos tanyaház v :í^/ Sí™&&:-.'.:: Kováís /Vagy Ira festménye mint 11 ezer csaláldi ház építésére alkalmas telek szerepelt! Hogy ebből mégsem sikerült kielégíteni a fele akkora keresletet, jelzi: a telkek nagy része olyan településeken található, ahol kisebb az építkezések száma. A hely és az igény közötti összhang megteremtésére egy kiút mégis akad, ám ez sem általános: a szentendreieknek például azt ajánlják, építkezzenek Pomázon. Van, aki hajlandó módosítani eredeti elképzelését. S még egy megállapítás: jelenleg a szabad telkek kétharmada magánkézben van. S mert a tanácsok által kisajátított területekért a bíróságok legtöbbször magas kártérítést ítélnek meg, a drága állami árak felhajtó szerepet játszanak a magánkereskedelemben. mégis van Itt a telek, hol a telek? Tégla, cement, gerenda... Hétköznap délelőtt, a váci tüzép- telepen. Középkorú, svájcisapkás, rövidnadrágos ember válogat a cseréptartó lécek között. Hosszasan méregeti, csak úgy szemmel, a szálkás fákat. Csóválja a fejét, elégedetlen. Az árukiadó, aki mással van éppen elfoglalva, egy idő irtán odaszöl:"«» — Ne tessék válogatni, ment nem lehet. Ezzel a maga részéről be Is fejezte, megy a dolgára. Emberünk azonban korántsem: tovább keresgél, a görbéket balra, az egyeneseket jobbra teszi. Tudja, a cserép alá csupán az egyenes használható, s ha jó tetőt akar a feje fölé, csak ilyet szabad megvennie. Meg azután hátha: megeshet, hogy mégiscsak szabad válogatni... Amikor bevittük a költségvetést, az ügyintéző azt mérlegelte, hogy a férjem két testvére közül az egyik víz- és gázszerelő, a másik meg kőműves, nekik úgysem fizetünk bért, akkor meg miért szerepel a kiadások között? No, de mi köze a takarékpénztárnak ahhoz;'hogy-mi-hány embert és kiket hívunk segítségnek? Furcsa eljárás ... Az idő sok, pénz Kik a rokonok? Ifjabb Nagy Mihályék Áporkán laknak albérletben. Kényszer szülte megoldás ez: a szülőknél kevés a hely, nem költözhettek oda, pedig szívesen látták volna őket. A helyzetet azonban csak átmenetinek tekintik, olyannak, amely siettette elhatározásukat, hogy belekezdjenek a saját otthon megteremtésének soksok gonddal járó megalapozásába. Igen, a megalapozás. Mert ahhoz, hogy építkezzenek, mindenekelőtt pénz kell. S nem is kevés: Nagyék esetében éppen 320 ezer forint. — Nagyon nehéz összegyűjteni — mondja a fiatalasszony, karján az egyéves Ildikóval. Merthogy most éppen gyermekgondozási segélyen van. — A férjem is, én is a Kiskun Termelőszövetkezetben dolgozunk, így a téesztől kapunk ötvenezer forintot, hozzátesszük a magú .k forintjait, s ez már elég az induláshoz. Hogy miből telik egy, az idén szeptember 19-én házasságuk harmadik évfordulóját ünneplő fiatal párnak az építkezésre? Nagyék, habár már több százezer forint birtokosai, nem irigylésre méltó emberek. A munkából szerzett jövedelmük kevés lenne, ezért minden szabadidejükben újabb és újabb kereseti források után néznek. A fiatalasszony a gyes alatt férje szüleinél fóliasátor alatt primőröket termeszt, a férj pedig, villanyszerelő lévén, elsősorban a szövetkezetben próbál némi többletpénzhez jutni. — Az OTP-től 380 ezer forintot kértünk, de hát ki hallott már olyat, hogy most azt firtatják, kik a rokonaink! — háborodik fel Nagyné. — Az. Ám nem jellemző. Az OTP tavaly 3227 családiház-építési hitelt engedélyezett megyénkben, s ez a szám éppen 46 százalékkal több, mint két esztendeje volt. Ha csak ezt az adatot néznénk, azt írhatnánk: az építési kedv nő szűkebb pátriánkban. Kedvről azonban egyáltalán nincs szó. Azok, akik napjainkban a saját otthon megteremtésének ezt az útját választják, döntő többségükben kényszerből teszik. Pest megyében a VI. ötéves tervben 34 ezer magánerős és 4 ezer állami lakás átadásával számolnak. Ebből 1983 végéig összesen elkészült mintegy 20 ezer új otthon. Az adatokból az is kitűnik, hogy bár ebből 11 ezer az agglomerációban épült, s szűkebb pátriánkban a lakásépítés üteme meghaladja az országos átlagot, az otthonteremtés lehetőségei mégis kedvezőtlenebbek, a főváros vonzáskörzetében pedig rosszabbak, mint másutt. A helyi tanácsok is egyre kevesebb pénzt tudnak előteremteni, pedig meglehetősen magas az igénylők száma. A legfrissebb adatok szerint mintegy 5 ezren várnak arra, hogy egyszer a postás nekik is kedvező értesítést kézbesít. Az idő azonban esetünkben is pénzt jelent. A kivitelezési költségek gyorsan növekednek, s ezt hasonló tempóban követik a lakásárak. Ez leginkább a kiskeresetűeket sújtja, hiszen a tapasztalatok szerint a gazdasági nehézségek miatt a munkáltatói támogatások összege is csökken. bői parcellázott —, odaszállíttattak egy teherautó sódert, meg felállítottak egy szerszámos bódét is. Hátha... Bizonytalanságuknak több oka is van, óm olyan sok rossz véleményt hallottak az építőanyag-ellátásról, hogy ezt tartják az első és legnagyobb gondnak, ami alaposabb megfontolásra készteti őket. Tuskáék azonban a szerencsésebb emberek közé tartoznak, mert viszonylag olcsón és a számukra megfelelő helyen jutottak telekhez. A megyében bizonyára nagyon sokan öröm táncot lejtenének, ha ők is elmondhatnák ezt magukról. A magánerős építkezésnek ugyanis éppen az a legnagyobb akadálya, hogy a telkek nagy része nem ott van, ahol a kereslet. A tanácsok esztendőnként igyekeznek hozzáigazítani lehetőségeiket áz igényekhez, ám a kettő összhangját korántsem egyszerű megteremteni. Tavaly például 6400 telekigénylést tartottak nyilván, ebből ezret a városokban, kilencszázat pedig az agglomeráció központjaiban. A tanácsok kínálatában • viszont több Akinek megvan végre a telke, kezdheti az építkezést. A hivatalos engedélyek beszerzése után már csak az építőanyag megvásárlása marad hátra. Már csak — vagy inkább még1 csak? A tapasztalatok szerint hiába működik megyénk majdnem minden második településén valamilyen tü- zéptelep — 39 a Budapest környéki Tüzép Vállalat, 46 az áfészek, csaknem 90 pedig a magánkiskereskedők tulajdonában van —, ha a legtöbb árut csak hosszas utánjárással lehet megvenni. Sok a hiánycikk, vannak olyan építőanyagok, amelyekre hónapokat kell várni. A keresletre jellemző, hogy szűkebb pátriánk legnagyobb forgalmazója, a Budapest környéki Tüzép Vállalat április végéig eladta az első félévre biztosított építőanyagot az utolsó tégláig. Akad azonban még így is, ahol hé- ha van áru. Például a magánkiskereskedőknél. Tavaly a megyében csaknem 130 millió forintos forgalmat bonyolítottak le. bár korántsem : kapták meg a tüzép-vállalattól azt a mennyiségű építőanyagot, amennyiről szerződésben megegyeztek. — Az idei megállapodás is eddig csak írott ma lasz t maradt — lobogtatja a papírt Éhen Károly, a Kiskereskedők Pest megyei Szervezetének titkára. — Szinte tehetetlenek vagyunk, de megértjük partnerünk gondjait: a nincsből ők sem adhatnak. Egyébként, ha kíváncsi a véleményemre, elmondom, hogy szerintem nagy hibát követtünk el, amikor a paneles építkezésre alapozva mindent, nem fejlesztették megfelelően a tégla- és főleg a cserépgyárakat. Most azután hiánycikk mind a kettő. Ezért is javasoltuk például, hogy a leállított üzemek újraindításához a megfelelő ellátás fejében a kiskereskedők anyagi támogatást adnának Kiskunlacházán Tuska László és családja még nem döntötte el, hogy belekezdjen-e egy családi ház építésébe. A telket már megvették — a tanács a termelőszövetkezet földjéLátomások Kisfalusi Márta műve az állami vállalatoknak. Ám ez csak az egyik lépés. Valamiképpen nyugalmat kellene teremteni az emberek között is, mert tapasztalom, hogy szinte pánikhangulat van sok helyen. Tessék csak végigmenni Maglódon, vagy Gyömrőn — mondhattam volna más településeket is —, bár nem építkeznek, az udvarokon ott áll gondosan lerakva a tégla, a cement, a mész, a gerenda. Megvették most, hogy ha néhány év múlva esetleg a ház bővítéséhez szükség lesz rá, ne a kétszeresét, vagy a háromszorosát kelljen fizetni érte. Igen, a drágaság. Bár szabálytalan, a kiskereskedők egy része — kényszerből, mert másként nem jut hozzá —, mint közönséges vásárló, fogyasztói áron vesz az állami tü- zéptelepeken árut. Erre még ráteszi a maga hasznát — maximált áras terméknél 9, szabadárasnál akár 25 százalékot is —, plusz a szállítási és rakodási költségek, így, mondjuk, ezer darab kis méretű tégla, mire a telekre kerül, háromezer forint helyett 4,5—5 ezer forintba kerül. Arról nem beszélve, hogy éppen a sok hiánycikk miatt az építőanyag-kereskedelemben — nemcsak a kiskereskedőknél, hanem az állami telepeken is — bizonyíthatatlanul és ellenőrizhetetlenül nagy összegű csúszópénzek cserélnek gazdát. S még így is: majdnem minden második vevő arról panaszkodik, hogy sérült, a vártnál gyengébb minőségű árut kap. Különösen a fa nyílászárókkal elégedetlenek. Tetézi a gondokat, hogy a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat megszüntette a faablakok és ajtók gyártását, s helyette korszerű hőszigetelő termékeket készít. A régebbi profilt átvevő AG- ROÉP Szövetkezeti Közös Vállalat viszont tavaly jóval kevesebb hagyományos terméket kínált a nagykereskedelemnek, mint arra szükség lett volna. Érvényt a törvénynek Mert a megszokott, és többnyire olcsóbb építőanyagoknak még ma is jóval nagyobb keletje van, mint a korszerűnek mondott termékeknek. — Hiába ajánlom megrendelőimnek, hogy falazzanak poroton téglával, általában idegenkednek ettől — mondja Rudnay Attila, aki immár tizedik esztendeje tevékenykedik magántervezőként Szigetszentmiklóson. — Ha el is fogadják javaslatomat, s éppen nem lehet kapni, mást vesznek helyette. Sokan állítják: a korszerű építőanyagok lehet, hogy jobbak, de drágábbak is. Aki építkezik, csak egyet mérlegel: minél olcsóbban vásárolni. Ezért fogy több a hagyományos téglákból, ablakokból, ajtókból és más anyagokból. S hogy mi várható az esztendő második felében? Ha röviden akarunk fogalmazni, semmi jó. Az ellátás nem javul számottevően, az építőanyag beszerzése továbbra is sok gondot jelent majd, s a tüzéptelepek- kel köthető anyagbiztosítási szerződések rendszere is még némi módosításra szorul. Az egész építés, az építőanyag-ellátás egy nagy dzsumbuj — állították többen is beszélgetéseink során. Meglehet, igazuk van. De csak azért nem látunk át a szövevények sűrű gomolyán, mert még sok kérdés tisztázásra vár. Egyebek között az, hogy ebben a hiánygazdálkodásban hogyan lehetséges, hogy az áruelosztást nem a törvények és szabályok, mint inkább a pénzzel támogatott érdekek mozgatják? A csúszópénzek a legnehezebb helyzetben bomlasztják a rendet, s például azok a magán- fuvarozók, akik a saját zsebükre foglalkoznak árubeszerzéssel is. egyelőre büntetlenül tehetik ezt. Kiút? Van. A kormány, felismerve a helyzet tarthatatlanságát, az építőanyagok hazai termelésének bővítését szorgalmazza, s ésszerű határok között növelik áz importot is. Ám amíg ezeknek az intézkedéseknek kézzelfogható hatása lesz — erre várni kell —. jó lenne az állampolgári fegyelmet számonkérni azoktól is, akik az otthonalapítás súlyos gondjait és anyagi terheit cipelő emberek rászorultságának vámszedői. rURLCZ ZOLTÁN Árfelhajtás cs csúszópénz
