Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-21 / 170. szám

1984. JÜLIUS 21., SZOMBAT Márián 3 Még egyszer Délegyházáról Felemás helyzet a tóparton A rendőrök most nem büntettek A hatékonyság javításának útjai Megmaradt a sétamenet normája Kiaknázható kincsesbányák kínálják magukat Csütörtökön — éppen azon a napon, amikor lapunkban ri­port jelent meg a délegyházi újraéledő rossz közállapotokról — ellenőrzést tartott a bánya­tavak környékén a Ráckevei Rendőrkapitányság. A felsora­kozott rendőröknek Nagy Ká­roly százados tart rövid eliga­zítást és emlékeztetőt arról, hogy milyen szabályok meg­sértőivel fognak találkozni a délegyházi osztályozó-tónál, s már indulunk is a Ráckevei Rendőrkapitányság kdskunlac- házai közlekedési alosztályáról. Az akciót végző rendőröket el­kíséri dr. Zamecsnik Péter ügyész, akinek elsősorban a törvényesség ellenőrzése a fel­adata. Veszélyes kedvtelés — A Dunavarsány és Dél­egyháza bűnügyi statisztikája a nyolcvanas évek elejére igen kedvezően alakult — mondja útközben az ügyész. — Évről évre csökkent a bűncselekmé­nyek száma. Az utóbbi két esztendőben viszont megköze­lítően száz százalékkal több bejelentés érkezik erről a te­rületről. — Számszerűen ez sem je­lent túl sokat — veszi át a szót Nagy Károly százados, az akció vezetője. — Viszont a lopások, rablásók, erőszakos cselekmények sok munkát ad­nak a rendőrségnek és rend­kívüli kellemetlenségeket okoznak a helyi lakosoknak, úgy, ahogy azt a Pest megyei Hírlap is megírta. Dr. Dörgő Gyula alezredes­sel, a Ráckevei Rendőrkapi­tányság vezetőjével — aki ugyancsak részt vesz az ellen­őrzésen — arról beszélgetünk, hogy milyen veszélyeket rej­teget a környék a legjobb szándékú vadkempingezők számára is. — Az osztályozó-tő bánya- művelés alatt álló térség, ál­lami vállalat, még akkor is, ha nem kerítették be. Hiába gyö­nyörű itt a környezet, a kem­pingezés elemi feltételeit — o W. C.-ket, mosdókat, üzlethá­lózatot — nem lehet megte­remteni. S, ahol gépkocsik, sátrak jelennek meg nagyobb tömegben, ott előbb-utóbb fel­bukkannak a gyanús elemek, tolvajok, garázdák. A napimá­dók, akik nem akarnak fizet­ni a naturista egyesület tele­pén, vagy túlzsúfoltnak tart­ják, nehezen veszik azt tudo­másul, hogy az osztályozó-tó- náá meztelenül fürdeni, napoz­ni szabálysértést jelent, akár­csak a sátorverés, a tűzrakás, a szemetelés. Az időjárás nem kedvez túl­ságosan a sátorozóknak, így nagyobb tömegre nem is le­lünk a kavicsosztályozó kör­nyékén. Érdekes megfigyelni a kempingezők reagálását a rendőrautók megjelenésére. A tó túlpartján fiatal párocska fekszik a fövenyen, ök biz­tonságos távolságban érzik magukat, komótosan veszik hát magukra a fürdőruhát. Egy benyúló földnyelv végén ér­kezésünkkor azonnal bontani kezdenek egy nagy lakósátrat. A rendőrök minden társaság­nak türelmes udvariassággal külön elmagyarázzák, hogy miért kell elhagyniuk a terü­letet és útba is igazítják az érdeklődőket a naturista telep, vagy a textiles kemping felé. Sokan meglepődnek, hogy Dél­egyházán ilyen is van. Hiszen nem mindenki nudista, aki a bányatavak körül táborozik, a csendért, a tiszta vízért és a jó levegőért jönnek ide, s min­den bizonnyal eszük ágában nem lett volna szabályt sérte­ni, ha tudnak a kempingről. Mert míg a naturisták jelző­tábláival minden Délegyházára vezető út mellett lehet talál­kozni, a másik kempinget nem reklámozzák. Egyetlen élesebb szóváltásra kerül sor. Középkorú házaspár táborozik a kis félsziget csú­csán és vigyáznak egy másik sátorra, amelynek gazdái el­mentek. A férj türelmet kér, amíg a szomszéd megérkezik. A feleség egyoldalú vitába kezd, amikor tájékoztatják, hogy a naturisták telepén hi­vatalosan sátrat verhetnek. A rendőrkapitány Gáti Lászlóra, a Magyar Naturisták Szövetsé­gének elnökére mutat, aki ugyancsnak elkísérte az akció- csoportot. — Ismerjük egymást — mondja az asszony. — Egyesü­leti tagok vagyunk. De a hét végén olyan tömeg volt a ke­rítésen belül, hogy leülni sem tudtunk, nemhogy sátrazni. Átjöttünk ide, mert itt is tisz­ta a víz, jó a levegő, és nincs tömeg. Azért jövök el a város­ból, 'mert nem bírom a pala- tinusi zsúfoltságot, pihenni akarok. Mi nem zavarjuk a bányaművelést. Miért nem ma­radhatunk? Furcsa helyzet, hiszen a táj valóban gyönyörű, de csak ad­dig az, amíg kevesen hasz­nálják. Viszont minden arra vall, hogy a visszafordíthatat­lan környezetpusztítás meg­kezdődött. A víz széle habos, felfordult halakat ringat a hullám. Rádión érkezik a hír, hogy a négyes számú tónál a rend­őrök kétszáznál is több sátor­ra találtak. Eldugott földuta- kon megyünk a helyszínre, amely a naturisták mögötti te­rületen van. Gáti László in­duláskor elmondja, hogy a ta­nács megszüntetett a táboruk­hoz vezető út mentén egy sze­méttelepet. Arra megyünk és tapasztaljuk, hogy o szemét­hegy ööl — a változatosság kedvéért — szemétút lett; a dózerek egyszerűen szétterítet­ték a hulladékot. Üzlet a tilosban Különös állapot: a tó egyik partján legálisan állnak a sát­rak — az a terület a naturis­táké —, a másik oldalon vi­szont vadkempingezőknek mi­nősülnek a társaságok. Ugyan­akkor a közelben jó ütemben haladnak a munkálatok: üzlet­sort, építenek, sőt, két heve­nyészett büfé már — jó for­galommal és tanácsi engedél­lyel — üzemel is. — Bevallom, meglep ez az építkezés — mondja dr. Dörgő Gyula. — Nem tudtam, hogy ide engedélyeket adott ki a tanács. Ha ezek a boltok meg­nyílnak, innen szinte lehetet­len lesz eltanácsolni a táboro- zókat. — Akik egyébként be­lenyugvással fogadják az in­tézkedő rendőröket. Időt kér­nek a távozásra, hiszen legtöb­ben két-három apró gyerekkel vannak és jónéhányan csak es­tére várják haza a dolgozó apukát. Kisebb csoport verődik össze fiatalasszonyokból; sze­líden győzködik az ügyészt, hogy nem ártanak senkinek a táborozással. De tudják-e, hogy nekik sokan árthatnak? kérdez vissza dr. Zamecsnik Péter és elmondja, hány ügyük volt sátorfosztogatókkal, autótolvajokkal. erőszakosko- dókkal. Ügy tűnik, az érv ha­tott, mindenki gyorsan csoma­golni kezd. A naturista egyesület csó­nakot kölcsönöz, ezzel evez át Nagy Károly százados a kis szigetre, ahol szintén sátrak tarkállanak. Egyetemista fiata­lok táboroznak ott, ők a ja­vasolt textiles kemping he­lyett, inkább a naturista egye­sületet választják. — Ma még nem bírságol­tunk meg senkit — mondja a rendőrkapitány összegezve a* akciót. — Reméljük, a figyel­meztetés is elég lesz számukra. Ezentúl azonban rendszeres időközönként, hétvégén is el­lenőrizni fogjuk a tavak kör­nyékét. Rendet kell tenni, mert ha így folyik tovább a környezetszennyezés, elpusztul ez a gyönyörű tórendszer. A rendőrség feladata érvényt szerezni a jogszabályoknak, de — úgy, hogy közben lassan mind jobb feltételek közé ko­rülnek a vadkempingezők — rendkívül nehéz lesz. — Hogyan adhatott ki a ta­nács üzletek építésére enge­délyt azon a területen, amely­nek kiürítésén a rendőrség dolgozik? — kérdezem dr. Ko­vács Istvánnétól, a dunavarsá- nyi közös tanács elnökétől. •— A terület rendezési terve alapján itt épül fel az egyik ellátási központ. Nem az üle gális nudisták, hanem a hor­gászok és a közelben levő vál­lalati üdülők igényeit elégítik majd ki. A konténer-W. C.- ket is ez utóbbiaknak raktuk le a négyes tó partján. Igaz, ezekért a 194 ezer forintot jó­formán ki sem fizettük, máris lelopták róluk az összes ajtót. Ugyancsak itt, eddig kétszer tűnt el a nortonkút feje. Ki legyen a gazda? Az országút mellett, az egyik Délegyháza feliratú táblára festékkel rápingálták: Nudi- city, ugyanakkor látnivaló, hogy a szép tavakat nemcsak nudisták, hanem a csendre és nyugalomra vágyók is látogat­ják. A horgászok bizonyára örülnek az épülő ellátási köz­pontnak — bár a rendőri el­lenőrzés során egy fia hor­gásszal sem találkoztunk. Kempingezővel viszont töme­gével. S, ha nem kell kilomé­tereket menniük a tejért, ke­nyérért, és használhatják a ta­nács által felállított illemhe­lyeket, joggal kérdezhetik majd a vadkempingezésért őket megbüntető rendőrtől, hogy miért nem verhetnek itt sátrat. Az üzleteket építő ma­gánosok már százezreket öltek a leendő boltokba. Ezt leállí­tani nem lehet. De kemping céljaira átadni a területet — erre még volna mód.. Akár a naturisták kapnák meg, akár a textilesek, bizonyosan jobb megoldás lenne, mint a mosta­ni felemás állapot. ★ Vágvölgyi József, a megyei tanács elnökhelyettese elmond­ta, hogy a távlati tervekben szerepel a 4-es tó környékének teljes rendezése is. Ennek ré­sze az ellátási központ építé­se. A helyi tanács anyagi érői­hez mérten majd fejleszteni fogja ezt az üdülőterületet. De mi lesz addig? Mőza Katalin Havonta 146 és 172 millió között ingadozik — az idén ja­nuár és május közötti idősza­kot figyelembe véve — azok­nak az óráknak a száma, ame­lyeket a szocialista iparban foglalkoztatott fizikai dolgozók a munkahelyükön töltöttek. S már itt megtorpanhat gondo­latmenetünk, hiszen ez az idő nem azonosítható az intenzív munkával telt órákkal! Bizo­nyos csoportoknál igen, mások­nál távolról sem. Máris bele­gabalyodtunk abba a kusza szövevénybe, amelyet a telje­sítménykövetelmények és a bérformák alkotnak. Átlag szaktárssal Idén január és április között o fizikai foglalkozásúak havi átlagbére 4848 forint volt a szocialista iparban, kereken hét százalékkal több, mint a tavalyi hasonló időszakban. Ez azonban Átlag Károly pénze, nem ad eligazítást arról — igaz, mivel összefoglaló tény, nem is adhat —, mennyit ke­res Konkrét Béla, s hol, miként dolgozik meg érte. A Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága 1984. április 17-i állásfoglalásában — a gaz­daságirányítási rendszer to­vábbfejlesztésének feladatairól — ezt olvashatjuk: „A bér-, il­letve keresetszabályozás to­vábbfejlesztésével is elő kell segíteni az elpsztús szocialista elvének következetesebb érvé­nyesítését, az egyenlősdi szem­léletének és gyakorlatának visszaszorítását. A vállalati belső érdekeltségi rendszer te. gye lehetővé a többet vállaló, a kezdeményező, a kimagasló teljesítményt nyújtó dolgozók nagyobb anyagi megbecsülését. Indokolt, hogy a mainál na­gyobb bérkülönbség legyen az átlagot meghaladó és az átlag alatti teljesítményt nyújtók között.” A munka szerinti elosztás, formáját tekintve, sokféle le­het, ám alapja kétségtelenül az, hogy a bér és a teljesít­mény együtt járjon, mozogjon, egymástól el ne szakadjon.. Amit nem egyszerű dolog a gyakorlatban érvényesíteni, mivel o teljesítménybér kétsé­gessé válik abban a pillanat­ban, amikor akadozik az anyag- vagy szerszámellátás, órákig kell várni a beállítóra, a karbantartóra. Tapasztala­taink szerint — vállalatonként, sőt, műhelyenként' szeszélyes eloszlásban — a megye gépipari vállalatainál a veszteségidők­nek a 30—40, a textilipari munkahelyeken az ötven szá­zaléka arra vezethető vissza, hogy valami hiányzik a folya­matos termeléshez ... S az sem számít a sors fura fintorának, amikor minden tárgyi feltétel együtt van, csak éppen ember nincsen a gép, a berendezés mellé. A biztosítás biztonság, su­gallja a reklámszöveg, s jó né­hány munkahelyen hallgattak az intelemre. A biztonságot úgy teremtették meg. az ott foglalkoztatottak megtartását, egyenletes keresetét azzal „biz­tosították”, hogy időbért fizet­nek. Ami a legegyszerűbb, a legkényelmesebb. Csak éppen megfosztja a jogosan megsze­rezhető jövedelemtöbblettől a dolgozót, a többlet árufedeze­tének hasznosításától a válla­latot, a gyárat. Viszont az is igaz, hogy Átlag szaktárs sem jól, sem rosszul nem jár ebben a helyzetiben, mert hiszen ő testesíti meg a középpontot, ö minden bizonnyal elégedett. Ami nagy ritkaság, mivel me- gyeszerte legtöbbször azt hal­lani, jobban is fizethetnének nálunk. Ez a nálunk a népgaz­daság legkülönfélébb terüle­tein elhelyezkedő egység, ahol a munka jellege alapvetően el­térhet a másutt tapasztalha- tóiktól. A lélektani nyomás mégis azt sürgeti, hogy mivel ott meg amott jobban fizet­nek, tegyék ezt itt is; minde­nütt fizessenek „jobban”. Most már csupán annak a kérdés­nek a megválaszolása van vissza, mihez mérten jobban?! A másik gyárhoz, a nem is rokon területű iparághoz, a népgazdaság más ágazatához viszonyítva? Változás, pihenve Folyamatosan csökkent a megye iparában a hetvenes években a teljesítményben el­számolt munkaóráknak mind az abszolút száma, mind ará­nya az összes munkaórán be­lül. Amivel az ösztönzés és vele a hatékonyság növelésé­nek egyik fontos lehetősége maradt kihasználatlanul. Két évtizede a fizikai foglalkozá­súak munkaóráinak 61,6 szá­zalékát a teljesítménytől füg­gően javadalmazták, tíz esz­tendő múlva viszont már csak minden száz órából 59,4-et fi­zettek ezen a módon. Nap­jainkra, sokféle próbálkozás, erkölcsi ráhatás, politikai ha­tározat nyomán ott tartunk — majdnem —, mint húsz éve; valamivel több, mint 61 száza­lék a teljesítményben elszá­molt órák aránya. Változatlan tehát azoknak a tábora, akik — ahogy a gyári köznyelv gu­nyorosan fogalmaz — a séta­menet normáját teljesítik, azaz időbérben vannak. Annak el­lenére létezik ez a változatlan­ság, hogy a kedvezőtlen, tar­tósnak bizonyuló folyamat megállítására már 1974-ben határozatot hozott a Minisz­tertanács, megszabva a mun­ka normázásának, a teljesít­ménykövetelmények vállalati kialakításának fő irányait. Az­óta két további kormányál- lásfoglalás sürgette a válto­zást ... Nyersen fogalmaz­va sehol sem kapkodták el a határozatok végrehaj­tását. A népi ellenőrök vizs­gálata szerint például a2 1974-es kormányhatározatot követőén, egészen 1976-ig, a vállalatok tekintélyes része még fel sem mérte alaposab­ban, mit tehetne a helyzet ja­vítására...! Ennek tudatában már aligha meglepő; ha két esztendő sem volt elég (?) a felmérésre, elemzésre, mennyi kell a változásra?! Sok. Amit igazol, szerény mértékű mó­dosulás a kívánt irányban csak 1978-tól következett be. Túlzottan nagy pihenők ta­golják részekre a társadalmi érdekeket megtestesítő teen­dők megvalósítását ezen a te­rületen, s ezek a részek oly­kor kapcsolatban sincsenek egymással. Szembeszökőek az eltérések a megyében az egyes iparcsoportok, iparágak kö* zott, s ezt csakis technológiai különbségekkel nem lehet megmagyarázni. Közelebb áll az igazsághoz az a „magyará­zat” — és azért az idézőjel, mert ez nem magyarázat —, hogy vannak hagyományosan normázott területek, így a me­gye kőbányáiban, téglagyárai­ban, textilüzemeiben, műszer- gyáraiban, s olyanok, ahol a sétamenet a hagyomány, az a norma... Ne legyünk persze igazságtalanok. Bizonyos fel­adatok valóban nem láthatók el, csak órabérben. Ilyen ese­tekben nem az a kérdés, miért van órabér, hanem az, valóban annyi ember kell-e oda, amennyi ilyen formában kap­ja jövedelmét? Hatalmas tar­talékok rejlenek a bér és tel­jesítmény szoros összekapcso­lásában. A léhűtők kicsiny csoportjától eltekintve, dol­gozni senki sem utál. Ha kö­vetkezetesen tapasztalja mun­kája és javadalmazása egysé­gét, ahhoz igazodik, ha nem, ahhoz tartja magát. S mivel finoman fogalmazva is követ­kezeden, ellentmondásos volt hosszú éveken át a bérpoliti­ka, a rendteremtés csak foko­zatosan mehet végbe, de: vég- kell mennie! Amihez általános szemléletváltozásra éppúgy szükség van — mert a norma, a normarendezés hallatán so­kakban gondolkodás nélkül megfogalmazódik az elutasítás —, mint jól képzett időelem­zőkre, munkaerő-gazdálkodók­ra, s főként arra, hogy a bér­politika valóban politika le­gyen ... A fokozatosság elve Fokozatosan mehet végbe, írtuk le az előibb, tegyük gyor­san hozzá, és folyamatosan, s nemcsak a fizikai foglalkozá­súakra értve. Munkakörök és munkaterületek során alkal­mazhatók a teljesítményköve­telmények — így például az anyaggazdálkodásban, a bérel­számolásban, de a karban­tartásban, sőt a gyártmány- fejlesztésben is, az egy ösz- szegű utalványozással —, de ennek konkrét hogyanját csakis a vállalatok állapíthat­ják meg. Amire eddig — min­den hiedelemmel ellentétben — alig kényszerítette bármi is a munkahelyeket. Boldogultak nélküle is. Most azonban ke­ményebbek a gazdálkodás fel­tételei, körülményei, aki sikert kíván, annak tartalékok után kell néznie. A bér és a telje­sítmény terepén kiaknázható kincsesbányák kínálják magu­kat föltárásra, s ami a fő, e kincsek a szó szoros értelmé­ben mindenkit gazdagabbá te­hetnek. Mészáros Ottó Rozsban vágják a rendet Tegnap kezdtek meg a 680 hektáron elterülő rozs aratá­sát az alagi Állami Tangazdaságban, üt Claas Dominátor kombájn vágja a termést, és hat IFA pótkocsis tehergépkocsi szállítja a kicsépelt szemeket a szárítóba, s ha nem kell szá­rítani, a váci malomba. Ha a munkával végeznek, a 250 hek­táron levő búza betakarítása lesz a következő feladat Barcza Zsolt felvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents