Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-19 / 168. szám

1984. JULIUS 19., CSÜTÖRTÖK Vízen a vízvédelem Stílszerűen. Vízvédelem névre keresztelték a Közép-Du­nántúli Vízügy! Igazgatóság Balaton-szolgálatot teljesítő új hajóját. A Tiszalökön készült, 31 méter -hosszúságú jármű, rendszeresen — kéthetes ciklusban —, járja végig teljes hosz- szában a tavat. Vízmintákat gyűjtenek, amelyeket Balatonke­nesén, illetve Székesfehérváron elemeznek Szerződni, de körültekintően Habbeton tégla az NSZK-ba Nemcsak a neve változott meg az Érdi Építőipari Szövet­kezetnek — régebben Budai járási Építőipari Szövetkezetként tevékenykedtek —, hanem az elkövetkezendő esztendőkben fo­lyamatosan átalakul termékszerkezetük is. Legfrissebb újdon­ságaik közé tartozik a tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron is sikerrel bemutatott lőttbeton, amely már eddig is kitűnőre vizsgázott. Lőttbeton? — kapják fel most a fejüket bizonyára a szakemberek, és a kevésbé hozzáértők is. Az előbbiek azért, mert hazánkban még nem terjedt el széles körben ez a módszer, az utóbbiak pe­dig azért, mert még nem hal­lottak róla. A technológiát kül­földről vette át az érdi szövet­kezet és sikerült beszerezni néhány speciális gépet is, ame­lyek több atmoszféra nyomás­sal lövik a felületre a megfe­lelően kezelt betont. Ezt a módszert alkalmazták például a Rókus-kórház tatarozásánál is, és számos helyen az ország­ban, főleg olyan esetekben, amikor az eredeti épületrészek megerősítése volt a cél. Ha­tónkban az érdieken kívül egy kisszövetkezet vállal hasonló munkákat, velük a közeljövő­ben kötnek együttműködési megállapodást. A Pest megyeiek bekapcso­lódtak az osztrák szállodaépí­tési programba is. Részt vet­tek a Novotel melletti kong­resszusi terem kivitelezésében, s elvállalták a Szabadság szálló felújításának ácsmun­káit és a válaszfalak építését is. Ez mintegy 4 millió schil­ling értékű üzletet jelent a szövetkezetnek. A feladatok nagy részét már 'elvégezték, bár sok gond nehezítette a tel­jesítést. Értékes tanulság egyebek között, hogy a jövőben hasonló esetben körültekintőbben kell megkötni a külföldi partnerrel a szerződést, mert megesett, hogy a kivitelező osztrák vál­lalkozó nagyon nehéz feltéte­leket biztosított a munkások­nak. A munkavédelmi előírá­sok teljesítése is a magyar fél­re vár, csakúgy, mint a terv­ből fakadó teendők összehan­golása. A Szabadság szállónál például három daru van hat cég kiszolgálására és ebből gyakoriak a viták. Az osztrák fél viszont rend­kívül szigorú feltételekkel kö­tött csak szerződést. Egyebek között a megállapodás ki­mondja, hogy ha az érdiek a heti ütemtervhez képest húsz napot késnek, a külföldi cég felmondhatja a szerződést és a magyarok költségére auszt­riai kivitelezőt bízhat meg a munkák folytatásával. A szövetkezetben tovább folytatják a termékszerkezet átalakítását is. Rövidesen olyan tűzálló habbeton téglák készítését kezdik meg, ame­lyek 1200 fokos meleget is ki­bírnak. Szó van arról, hogy a szabadalmi eljárás befeje­zése után nagyobb mennyiség­ben az NSZK-ba exportálják. F. Z. Débgykázi közéSlopofok A szellem, kiszabadult a palackiéi Hűvös szél fodrozza a délegyházi osztályozó-tó vi­zét és finom homokot kavar az utakról. A föld­nyelveken és a magasabb partszakaszokon komfor­tos sátrak tarkállanak. Tulajdonosaik befejezték, vagy éppen készülődnek a reggelihez. Kellemes vi­selet a tréningruha is, éppen ezért — bár tudjuk, milyen látványban lesz részünk — meglepődünk, amikor az egyik sátorból fedetlen felsőtesttel, de nadrágban lép elő egy nő, gőzölgő kávéját kavar- gatva. Távolabb keletnémet család készülődik a Szeméthalmok között Messziről barátságos, szinte festőién szép látványt nyújt a tó környéke, rövid szemlélő­dés után azonban észre kell venni a szeméthalmokat, a minden bokor alatt szálldosó papírokat, zümmögő legyeket. A kristálytiszta bányató part­ján virít a szemét. Az össze­gyűrt napolajos flakontól ci­garettacsikken át törött sörös­üvegekig minden megtalálha­tó. A büfésátornál nagyobb tö­meg verődik össze. Szóba ele­gyedünk a tulajdonosnővel, aki állítja, hogy engedélyük van az árusításra. A közös ta­nács elnökétől tudom, hogy er­re a területre semmiféle en­gedélyt nem adtak ki, hiszen az osztályozó-tó bányaművelés alatt áll. A hölgy egyébként nudista, de a hideg szélre va­ló tekintettel csipkebugyiban szolgál ki. — Sivár lett ez a part az idén — panaszolja. — Mióta az ötös tónál megnyílt a Ma­gyar Naturisták Egyesületének strandja, nincs olyan élet er­refelé. Elvitték a tanács által felállított W. C.-ket, leszerel­ték a kutakat. Az összeszokott társaság java része is átment másik tóra. Az is kiderült, hogy akikkel benépesült a part, jobbára kezdő nudisták, akik annyit tudtak, hogy Délegyházán így is lehet strandolni. S abban is különböznek a néhány kilomé­terrel távolabb tábort verő na­turistáktól, hogy mindössze a meztelenségig jutottak el, ám ha ilyen tempóban szennyezik' környezetüket, rövidesért kény­telenek lesznek elhagyni az osztályozó-tó környékét, ön­szántukból, mert a hivatalos szervek nem sokat tesznek el­lenük. A PJ 96—78-as bordó Polski csomagtartójából meleg kőbányai sört kapunk 18 fo­rintért és információt, hogv az éjszakára is itthagyott sátrak tulajdonosait háromszáztól öt­száz forintig büntetik. Ám tu­catnyi vadkemvingezőt meg­kérdezve, kiderült, hogy egyi­küket sem bírságolták meg. Félnek odamenni Én az idén még nem jár­tam arra — mondja dr. Ko­vács Istvánná, a dunavarsányi közös tanács elnöke. — Ideges vagyok, ha rá gondolok, hogy mi lehet ott. Még a naturista szövetséggel sem rendeztünk el minden ügyet, megállapodás nem született. Máris nyilván­való, hogy a nudisták elkülöní­tése sem hozott eredményt. Az egyesületi tagok közül sokan ott maradtak a kavicsosztá­lyozó tónál, ahol a legelemibb higiénés feltételek sincsenek meg. Tudom, hogy zugárusok­kal van tele a környék, de még az egyesület területén is inzul­tusok érik az ellenőrzést vég­ző tanácsi dolgozókat, a másik tónál nem is vállalják. Ahogy melegszik az idő, egyre több autó veri fel a port, a szemétkupacokat és a má­zsaszámra az út mellé hordott üvegcserepeket kerülgetve. A fürdőzők döntő többsége nu­dista, de megtűrik maguk kö­zött az úgynevezett textilese­ket — fürdőruhásokat — is. Az egyik kis magaslaton idős házaspár telepeded meg. A hetven év körüli hölgy szem­mel láthatóan feszeng a köl­dökig letolt egyrészes fürdő­ruhában. El se tudom képzel­ni, mivel vehette rá a nudiz­musra a párja, aki viszont ha­tározottan jól érzi magát. Or­rára vett szemüveggel, karba- tett kézzel áll a figyelőponton és nem titkolt érdeklődéssel szemlélődik. Különösen a kö­zelben fekvő fiatal párt gusz- tálja elégedetten. Az árnyék­ban, autójának támaszkodva koros férfi szemlélődik. A lát­vány élvezetét egy üveg sör lassú kortyolgatásával fokoz­za. Elindulunk a Magyar Natu­rista Egyesület tavához. Ahogy kikanyarodunk a műútra, idős férfit pillantunk meg. Két tö­mött szatyorral baktat az asz­falton. A helyi közvélemény­ről érdeklődnénk. A válasza több mint meglepő: A kukkoló monológja “■ — Nem vagyok idevalósi, a, nudista strandot keresem. — De hiszen itt Van a háta mögött — mutatok az osztá­lyozó-tó felé. — Óh, ez nem jó hely. Itt ha látják, hogy jövök, mind­járt letakarják magukat. Pe­dig én csak nézelődni szeret­nék, kinézni magamnak egy élettársnak valót — mondja fesztelenül, miközben mi egyik ámulatból a másikba esünk. — De itt- a legtöbb hő partner­ral van. Azért keresem azt a fizető nudista strandot. Belé­pek az/egyesületbe és kiveszek itt a környéken egy lakást. Megkér — ha már úgyis arra megyünk —. vigyük el. — És fürdeni is fog, bácsi? — Reggel már fürödtem a Lukács uszodában, ide csak nézelődni jövök. Útközben még az is kiderül, hogy a hatvannyolcadik évét tapossa, de semmiféle kiadást nem sajnál a várható látvány és élmény fejében. A naturisták paradicsoma igencsak távol esik a forga­lomtól, de már messziről lát­fürdéshez. Mindez abból áll, hogy fürdököpenyból, Ádám-kosztümre váltanak. Ahogy tisztul az ég, úgy jelennek meg mind töb­ben a parton, gumimatracokat, szörfdeszkákat bo­csátanak vízre. Előkerülnek a napozókrémek, egy autó mellett szakállas fiatalember bőrét ápolja nap­tejjel. Kezdő nudista lehet, aki bizonyára nem vet­te figyelembe az intelmet a fokozatos napozás­ról ... ni a betonkerítés tövében par­koló autókat. A bejáratnál két fiatalmber sürgölődik, ők a rendészek. Igaz, ez ránézésre nem látszik rajtuk, hiszen mindössze egy nyakukba akasztott adó-vevő öltözteti őket. Gáti László, a szövetség el­nöke fogad, ám a beszélgetés akadozva folyik. Előbb várni kell, amíg megír egy jegyző­könyvet. Ittas vezetésen kap­tak egy nudistát, erről készül a jelentés. Később percenként nyitnak be a faházba a rendé­szek, akik, nehezen birkóznak az érdeklődők és egyesületi tagságra várók rohamával. Gá­ti László siet leszögezni, hogy a naturistáknak semmi közük az osztályozó-tónál látott nu­distákhoz. Minden erejüket igénybe veszi a számukra ki­jelölt nem túl nagy terület rendezése, a fegyelem megtar­tása. Büntetni is keil Ügy tűnik, az elveket — hogy környezetüket kímélve imádják a napot — egyre ne­hezebb betartani. A polcokon alkoholszondák sorakoznak, gyakorta használniuk is kell. Hírnök jön, hogy valaki sö­rösüvegbe lépett. — Amit itt lát, az mind az egyesület pénzéből készült, a tanácsnak az idegenforgalmi alapból ígért kétmillió forint­jából még semmit sem láttunk. Jó kapcsolatra törekszünk a helyi közigazgatás vezetőivel, de mi országos egyesület va­gyunk és nem lehet a felügye­leti szervünk egy községi ta­nács — mondja az e^nök, — Mintegy hatezer tagunk van már, de pontos adatot nem tu­dok mondani, mert percről- percre újak lépnek be. Ebben az évben minden pénzt a dél­egyház! telep fejlesztésére for­dítunk, bár talán még az idén megnyílik egy naturista tábor Hódmezővásárhely mellett és jövőre a Balatonnál is. De most itt kell kialakítani a fel tételeket. Épülnek a büfék, vállalkozó maszekok kivitele­zésében. Újabb mellékhelyisé­geket, kutasat építünk. Dr. Kovács Istvánná nem tud indulat nélkül beszélni a körülményekről. — Mi mindent megtettünk, amit feladatul kaptunk a na­turisták területének kialakítá­sa során. Elkészült a villany­hálózat, kijavítottuk az utat. A kétmillió forintot teljes egé­szében az egyesület javára használjuk majd fel. De hiába vonultak kerítés mögé a nu­disták és igyekeznek saját portájukon a maguk vállalta rendet fenntartani — az osz- tályozó-tóhoz engedély nélkül újabbak érkeznek. Ezt a terű. letet ha akarnánk sem tud* nánk rendezni, hiszen bánya- művelés alatt áll. Azt beszélik, hogy az egye. sületi tagok közül sokan a til­tott területen maradtak, új egyesületet kívánnak alakítani, a meglevő nekik nem jó. Ezt nehéz bizonyítani, bár Gáti László sem tagadja. A naturis­ták bekerítése tehát félsikert hozott. Belül lelkes kis társa­ság birkózik társadalmi mun­kában olyan feladatokkal, amelyek állami vállalatoknak, szakembereknek is fejtörést okoznak. Kint viszont felügye­let nglkül, korlátlanul és el­lenőrizhetetlenül folyik a vad­kempingezés és környezet- szennyezés. Amikor a naturis­ták Délegyházát választották támaszpontjukul, kiengedték a szellemet a palackból. Úgy tűnik, ez a dzsinn egyre in­kább önálló életet kezd élni. Csak akkor lesz vége en­nek az állapotnak, ha minden­ki a megegyezéshez tartja ma­gát. Ez azt jelenti, hogy csak kerítésen belül, díj fizetése mellett imádhatják kedvükre a napot a naturisták. Keríté­sen kívül viszont el kell járati a zugárusokkal, a környazat- szennyezőkkél, a szeméremsér­tőkkel. a rendbontókkal szent­ben. Egyetlen napra se enged­je a tanábs és a rendőrség, hogy bárki visszalopja a ta­valyi rendezetlen viszonyokat e szép környezetbe. .Ez az igazi naturisták érde­ke is: az ö cégérük alatt senki ne bonthassa a rendet. Móza Katalin Magyar-svájci—MSZK-cég az USA-ban Sphero-EVIG exporttervek A Sphero—ÉVIG Kft. ma­gyar—svájci—NSZK vegyes vállalat még az idén megkezdi a Magyarországon készülő szfé­rikus szivattyúk értékesítését az Egyesült Államokban. A vegyes vállalat USA-beli partnerével már a múlt év­ben megkötötte a szerződést. Felkértek egy amerikai intéze­tet a svájci licenc alapján gyár­tott szivattyúk vizsgálatára. A vegyes vállalatban részt ve­vő NSZK-cég az Egyesült Ál* lamokban közös vállalatot ho* zott létre, amely többek kö­zött a Magyarországon készü­lő szivattyúkat fogja értékesí­teni. A szerződés alapján egy­előre mintegy 60 ezer szféri­kus szivattyú exportjával szá­molnak, a kivitel értéke meg­haladja az egymillió dollárt. Zászlók lengenek a Dunakeszi Hűtőház kapuja előtti árboco­kon. A vörös lobogó mellett a bolgár és magyar nemzeti triko­lor, jeléül annak, hogy a gyárban nemzetközi építőtáborban dolgoznak a diákok. A KISZ Pest megyei Bizottsága a gyárral közösen első ízben szervezte meg ezt a tábort magyar és bol­gár diákok számára. Szálláshelyük a sződligeti vezetőképző hatszemélyes faházaiban van, onnan viszi a csapatot a busz minden reggel a hűtőházba. fejükön fehér sapka. A sok él­mény mellett ez és a hozzá ka­pott ajándék trikó lesz a ma­gyarországi „mirelit korszak” tárgyi emléke. Ottjártamkor éppen letelt a műszak, az ebédlőben váltot­tunk szót Sághy Judit segítsé­gével, aki a csoportot tolmá­csolta. A komszomolisták ve­zetője, Emilia Melinova, mi­előtt beszélgetni kezdenénk, gondosan tanulmányozza a napi teljesítményt rögzítő la­pot. Ki dolgozott jobban, ők, a magyar diákok vagy a felnőtt idénymunkások? Az ered­ménnyel elégedett lehet az energikus, vékony táborpa­rancsnok: gyerekei 2260 kilós teljesítménye 134,5 százalékot jelent. A ceglédi két brigád teljesítménye se sokkal marad el mögöttük, ők 131 százalékot teljesítettek, ami bizony jócs­kán fölötte van a profik az­napi, éppenhogy 90 százalékos teljesítményének. Bizonysága ez annak, hogy a gyár számára a fiatalok fegyelmezett, egy­mással versengő munkája tényleges segítség. S vajon a táborozóknak megéri-e? — Természetesen — vála­szolja Emilia, akinek itteni rangját piros, arany- csillagos vállap jelzi. (Otthon a Szófia megyei Kosztenec város Kom- szomol-szervezetének első tit­kára.) — A munka könnyű és tet­szik mindanrryiunknak a tá­bor is. A szép sportpályája, já­tékai gondoskodnak arról, hogy szabad időnkben se unatkozzunk. Persze tánco­lunk is, diszkó közben a b^irát- kozásnak még nyelvi akadá­lya sincsen. Egyébként sincs persze, mert oroszul, vagy ha más nem miarad, hát mutoga­tással, de megértjük egymást. Szép a tábor Közbevetésemre, hogy talán egyhangúnak tűnhet a málna- válogatás, Emília élénken tilta­kozik és egy bolgár mondással válaszol: semmilyen munka nem unalmas — csinálni kell! Lilia Nikova Botevgrádból jött, az ottani közlekedésgépé­szeti technikum tanulója. 17 éves. Iskolatársa, de más sza­kon Marin Panchev. Őket kér­dezem: hogy érzik magukat? — Jól — vágják rá szinte egyszerre. Abban is egyetérte­nek, hogy a feladatuk nem megerőltető és szívesen csi­nálják. Jövőre is jönnek — Szépek a lányok! •*— mondja mosolyogva Marin. — A fiúk is! — kontrázik Lilia, aki maga is igen bájos kislány. — Örülök, hogy eljöttem — így a fiú — annál is inkább, mivel ez az első külföldi utam. Az országból még nem sokat láttunk, hét végén budapesti kirándulás lesz. Ennél jobban már csak a balatoni nyaralást várjuk. De nem azért, mintha itt nem telne kellemesen az idő. Nagyon élvezzük a közös programokat, jó együtt gitár­szó mellett énekelni, táncolni... Ha lehet, jövőre újra jövök! Ennek alighanem semmi akadálya nem lesz, mert a nemzetközi építőtábor meg­szervezéséből hagyományt akar teremteni mind a KISZ Pest megyei Bizottsága, mind a hűtőház. .Érdemes is a foly­tatásra, hiszen haszna ko­rántsem csak ■ anyagiakban mérhető. Szigetid Téré* A foglalkoztató állja — Öt óra ötvenkor van az ébresztő — közli Ács Ferenc táborvezető, civilben a KISZ Dunakeszi városi Bizottságá­nak a titkára, majd sorolja to­vább a napirendet. — Fél hét­kor reggeli, 20 perc múlva pe­dig indulás. A munkaidő ket­tőig tart, közben egy tízórai szünettel. A tízórait, éppen úgy, mint a nemzetközi építő­tábor egyéb költségeit, a mun­kaadó állja. Magyar diákjaink — 29-en — ceglédi gimnazis­ták. Űk pénzért dolgoznak, vi­szont ellátásuk nem teljesen ingyenes, napi 50 forintot vo­nunk le keresetükből étkezési hozzájárulásként, és egy bizo­nyos százalékot, amely a KISZ-bizottságot illeti. Végül is, teljesítménytől függően na­ponta átlagosan 70—80 forint­ra jön ki a bérük. Szófiából érkezett vendégeink jutalma a két hét munka után, az egy­hetes balatoni nyaralás Za- márdiban. Lemaradt profik Huszonhárom bolgár kom- szomolista serénykedik a mál­nasoron, a fiúk a s^lag ele­jén és végén felöntik, illetve dobozolják a fagyasztott cse­megét. A lányok dolga, a ke­vésbé mozgalmas válogatás. Mindenki gumicsizmában van, | Bolgár diákok a hutohoKbim A munka soha unalmas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents