Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

1534. JÜLIUS 17., KEDD (sosnbosfűt is nehéz lelt volna leejteni Két forró nap forró percei Július második hetének két utolsó napja, azt hiszem, bekerül a re­kordok könyvébe. S nemcsak a hőmérsékleti értékek miatt. Hanem például azért, mert egy jégkockával megtetézett narancsléért, s az azt kínáló pohárért olykor negyed-fél órákat álltunk sorba a strandok bütéi előtt. S fagylaltból is jó néhány száz mázsa fogyott el, csak a Dunakanyarban. Legjobban tette, aki lehúzta a redőnyt, a rolettát, • otthon maradt — süvöltötte egy tenor a zsúfolt HÉV-en vasárnap délelőtt. Már a Batthyány téren nem volt egyetlen üres hely sem, az Arpád-hidi megálló után már egy gombostűt is nehéz lett volna le­ejteni . .. Csak Pomáz után Javult annyira a helyzet, hogy a nyitott ablakon beáramló forró levegő eljutott hozzám is. Am ha számban fogyatkoztunk Is, még éppen elegen maradtunk Szentendréig. Az étteremben, igaz nagyon udvariasan, de ajtót mutatnak — miközben a zenekar nosz­talgiaszámokat húz —, mert itt csak csoportokat szolgál­nak ki. Családot egy vagy két gyerekkel, azt nem. Az étte­rem másik felében ugyan le lehet ülni, italt, üdítőt, szeszt, az utóbbi kategóriában rövi­det, bort szívesen hoznak, de ebédet, azt nem! Csak csoportoknak A HÉV utasainak jó része Visegrád, Esztergom — itt pél­dául vásár ígérkezett —, a kisoroszi rév felé vette útját. Szigorúan tömegközlekedési eszközön, a Volán 20-as Vál­lalatának autóbuszain. De mi­előtt a végső úticél felé indult, körülnézett Szentendrén egy hüsi vagy fagyi, netán ebéd reményében. S ha amolyan igazi mazsola volt, mint jómagam is, akkor a legközelebbi vendéglő ajta­ján esett be. Nem tudva, hogy az Aranysárkány, az Andreas, s ki tudja még felsorolni, hány és hány olyan étterem, kifőz­de, kisvendéglő, ételbár akad, ahol szívesen látják az embert. De ne menjünk az esemé­nyek elébe. Tizenkét óra negy­venöt perc, Pest megyei Ven­déglátó Vállalat, Béke étterem. Üres asztalok. Megkönnyeb­bülnek a hátizsákkal, hatal­mas batyukkal érkezők, akik a HÉV végállomásán hiába ke­restek poggyászmegőrzőt; a legközelebbi ugyanis a Nyuga­ti, illetve Keleti pályaudvaron található. De korai az örömük. így is lehet Bezzeg az Andreasnól. Ahogy ürült egy asztal, leül­tünk. Fél percen belül ott volt a felszolgáló. Utána még ket­ten kérdezték meg, mit pa­rancsolunk. Nem hiszem, hogy ehhez bármit mondanom kel­lene. Nem akarok állást fog­lalni a maszekok mellett, csak arra lennék kíváncsi, hányszor és hányánkat kényszerítenek arra, hogy végül is voksol­junk. Elgondolkozzunk azon, hogy míg a csoportot várja az állami vendéglátó, addig há- nyunkat hódít el a maszek. Gyors, pontos kiszolgálással, jó izekkel, nem jeges, csak pincehideg, iható üdítőkkel, sörökkel. Bérrendezés - differenciáltan Kelendők a fapapucsok Szerény terveket fogalmaztak meg az esztendő elején a Kis- kunlachá/i Vegyesipari Szövetkezetben, s az elképzelésekhez te első félévben tartották is magukat. Mint Szendi Károly el­nök elmondta, ha nem is látványos, de biztos fejlődés tapasz­talható az egyes ágazatokban, s ez lehetővé tette, hogy június végéig mintegy két százalékkal főbb árbevételt érjenek el. most már nem a dunavarsányi termelőszövetkezet ipari üze­métől vásárolják, hanem égy ceglédi kisiparostól, s ezzel si­került a termelés gazdaságos­ságát is javítani. A szövetkezetben jelenleg, mintegy 70 szolgáltató egység működik átalánydíjas elszá­molásban. Űj beruházásba mostanában nem kezdenek, mert nincs arra pénzük, pedig ez hosszabb távon esetleg gon­dokat okozhat. F. Z. Ez pedig nem kevés, hiszen a szövetkezet tevékenységé­nek felét a szolgáltatások te­szik ki. Napjainkban egyre kevesebb a haszon a fodrá­szok, a kozmetikusok, a cipé­szek, a fényképészek munká­ján, nemcsak náluk, hanem szerte az országban. Éppen ezért nagyon fontos lépésnek tartják, hogy a legtöbb üzle­tüket önelszámolásos rend­szerben működtetik, még kis autójavító szervizüket is ki­adták. A tizenegy tagú csapat sok támogatást Kapott a szö­vetkezettől, egyebek között például mintegy nyolcmillió forintnyi alkatrészt részletfi­zetési kedvezménnyel. Ennek köszönhetően a régebben vesz­teséges autójavítás tavaly már nagyon szerény nyereséget hozott, az idén pedig várha­tóan 150—200 ezer forint lesz a tiszta haszon. A kiskunlacháziak május elején rendezték a béreket. Ezzel átlagosan 4,2 százalék­kal emelkedett egy-egy dolgo­zójuk keresete. A valóságban azonban néhány területen en­nél sokkal többel, hiszen ala­pos megfontolások után, egyes üzemrészek differenciáltan ugyan, de több bérfejlesztést kaptak. Elsősorban ott adtak többet, ahol a teljesítmény nagy hatással lehet a szövet­kezet gazdasági helyzetére. így például a sorban az elektromos javítással foglalkozók, és a műanyagüzemeik szerepeltek az első helyen. Nagy gondot fordítanak a termékszerkezet átalakítására is. Rövidesen megkezdik olyan műanyag elektromos csatlako­zó aljzatok gyártását, amelyek gépkocsi-utánfutókhoz hasz­nálhatók. Ezt a Gyömrói Vas- é3 Fémipari Szövetkezettel együttműködve készítik. Ugyancsak jó piaca van a fapapucsoknak. Az elmúlt esz­tendőhöz, képest, 30—40 száza­lékkal nőttek az igények. Több új üzleti partner is jelentke­zett: a hagyományos vevőnek számító Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vállalat, a Szivárvány Áruház, valamint a Ráckeve és Vidéke Áíész mellett, az idén több vállalat rendelt, egyelőre csak kisebb tételeket. A kiskunlacházi fa­papucsok talpát egyébként Mire az ember mindezen túl­jut, megemészti az apróbb-na- gyobb bosszúságot — csomag- megőrző hiányát, a vendég­riasztást —, addigra már a buszmegálló felé veheti útját. Tűző napon, olvadó, gőzölgő aszfalton. S a takaros kis Vá­rók, a számozott kocsiállások közelében lévők átrendezik a terepet. A bordó-pirosra fes­tett padokat az árnyékba von­szolják, hisz lassan tojást is lehetne főzni. Túl olcsó? Hosszú az út ilyen meleg­ben Visegrádig, a hajóállomá­sig. S hogy az ember tűkön üljön, ahhoz éppen elég az is: ne ismerje a terepet, s ne ért­se, a pilóta milyen megálló közeledtét jelzi. Mert nem le­hetett érteni. A parton, azaz Visegrádion a Fö utcán — szemben a hajó­állomással — két terasz is van. Napernyőkkel, kerthelyiséggel. Az egyik étterem, a másik jel­legét tekintve ételbár. Nem annyira .a kiszolgálás, az éte­lek íze hagy maga után kíván­nivalót, mint a kerthelyiség — s majd a belső étterem — gon- dozatlansága. Pecsétes abro­szok, csikkekkel dugig tömött hamutartók délután fél négy­kor. A személyzet pedig ebé­del. A takarítónő a vendégek között virgonckodik lapátjá­val, seprőjével. A mögöttünk lévő asztalnál franciák ülnek. Nem beszélem a nyelvet, ám a megjegyzést kísérő mozdulat, félreérthetetlen. Családom egyik tagja a pin­cér mellének szegezi a kér­dést: mi történt, hogy így le­robbant ez a hely? Tavaly ren­dezettebb, tisztább volt itt minden, igaz, némi átalakítás nyomai látszanak a kerthelyi­ség végében. Álboltív, téglá­ból kirakva. A válasz mellbe­vágó: ilyen olcsó árak mellett ne várja senki, hogy áí^ábró- szok tiszták legyenek ... Eme furcsaságokon töpren­günk a családdal, miközben a turistaösvényen haladunk a visegrádi jurtatábor felé. Szá­momra tanulságos nap volt a mai. Kétszer nyolc az tizenhat Mégis Visegrádtól Pestig jó, hogy állóhely jutott a csuklós busz íörgózsámolyán. Mint a heringek, úgy préselődtünk össze. Hiába is mondogatta a kalauznő. tessék beljebb hú zódni. Ott középen maga is, fiatalember ... Húzódtunk vol­na, csakhogy nem volt hova. Varga Edit A hatékonyság Javításának útjai Pályák, versenyek, versenyzők Ne büszkélkedjen a kilencvenhét országgal Szakemberek szűk köre tud­ta csupán, ha bárhol a vilá­gon eladnak egy Volvo gyárt­mányú kanalas rakodót, azon a kanál magyar termék, kö­zelebbről Cegléden készült áru. Amiből persze erős túlzás lenne arra következtetni, ra­kodókanalak készítésében mi álltunk a nemzetközi mezőny élén. Egyszerűen arról volt szó, hogy a Volvo-cég külön­böző berendezéseket szállított hazánkba, s ezekért fizettünk a már említett részegységgel. Amiből persze megint csak erős túlzás lenne most meg arra következtetni, hogy a termék műszakilag nem kivá­ló, és az ilyesfajta együttmű­ködés nem hoz hasznot. Megújuló tapasztalat A világpiaci árrobbanásként emlegetett folyamatok kezde­te óta eltelt egy évtizedben, számítások szerint egy teljes esztendei nemzeti jövedelem­nek megfelelő árveszteség ér­te a népgazdaságot, a csere­arányok számunkra kedvezőt­len változása miatt, s e csere­arányromlás tavaly is foly­tatódott. Köznapibban fogal­mazva: amit vásárolnunk kell, azt a korábbinál jóval drá­gábban kapjuk, amit viszont eladunk, az kevésbé drágult. Ami egyértelmű, azzal a mi­nősítéssel, hogy kevésbé ke­lendőt kínálunk, mint amit veszünk. Azt. hogy a nemzet­közi kereskedelemben akár­mit nem lehet forgalmazni, tapasztalatok alapján hittük csak el — értve e többes szá­mon a gyártókat és a kereske­dőiket egyaránt —, ám mintha elfeledkeztünk volna arról, a tapasztalatokat folyamatosan meg kell újítani. Ezért hatott sokak számára derült égből érkez<& - villámcsapásként a cserearányok folyamatos rom­lása, holott figyelmeztető je­lekben sem volt hiány! A ki­vitel ugyanis az eíőző évek­hez képest minden esztendő­ben valamennyit emelkedett — kivéve 1980-at, amikor gya­korlatilag változatlan maradt —, ez volt a derült ég, de a figyelmeztető jelet, azt. hogy az áruszerkezet lényegesen nem módosul, kevesen fogták fel a súlyának megfelelően Még kevesebben észlelték azt a figyelmeztető tapasztalatot hogy a gond nélkül és hosszú távon is értékesíthető termé­kek aránya makacsul csekély maradt az összes külföldi el­adáson belül, szerény válto­zást itt csak 1982-ben és 1983- ban érzékelhettünk. Elevenítsünk csak fel egy útmutatást! Így hangzik: „Tovább kell fejleszteni a vál­lalatok exportérdekeltségét, ami a gazdaságosabban ex­portálható áruk szállitásárá ösztönöz, az előnytelenül érté­kesíthető termékek gyártását viszont szűkíti. A kezdeti ta­pasztalatok azonban figyel­meztetnek, hogy rendszeres ellenőrzéssel kell továbbfej­leszteni ezt a tevékenységet is." Az idézet a Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kong­resszusa határozatából való, s a kongresszus 1970. novembe­rében tanácskozott... Azaz korántsem új, hirtelen megfo­galmazott követelmény a ver­senyképesség növelése. A leg­több helyen azonban nem vet­ték komoran, mert ment a szekér, az árun valahogy túl­adott a gyártó is, a kereskedő is. Ennek a kényelmes hely­zetnek vetett véget a piaci vi­szonyok kiéleződése; a ver­senyképesség fokozása első­rendű érdekké vált. Félreért­hetetlen megfogalmazását ad­ja mind a helyzetnek, mind a teendőknek az MSZMP Köz­ponti Bizottsága 1984. április 17-i ülésének állásfoglalása, amikor kimondja: „Eredmé­nyeink megőrzésének és gya­rapításának, a lendületesebb előrehaladáshoz szükséges alapok megteremtésének, nemzetközi gazdasági kapcso­lataink fejlődésének, a nem­zetközi élvonalhoz való felzár­kózásnak alapvető feltétele, hogy gazdaságpolitikánk fő céljait a továbbiakban a haté­konyság növelésével és ne a belföldi felhasználás csökken­Ami sok, ami kevés Megbízható elemzések arra a következtetésre — arra az el­gondolkoztató következtetés­re — vezettek, hogy a legfőbb iparcsoportokat tekintve az élelmiszeripar termékei között találhatók a legnagyobb arányban a nemzetközi élvo­nalat elérők. Itt a termékek majdnem kétharmada megkö­zelíti vagy eléri ezt a mércét. Ha viszont csupán azokat az árukat vizsgáljuk, amelyek a legszigorúbb nemzetközi mi­nőségi, korszerűségi követel­ményeket is teljesítik, akkor a vegyipar vezeti a ranglistát. A nemzetközi szinttől legin­kább az építőanyag-ipar ma­rad el, de sajnos, a gépipar Í~~ii7 • —r Karcsika. I Alszik I Édesdeden---------------álmodik a szí­nes golyókról, madarakról, ta­lán apu traktorjáról Is az öt­éves kisfiú; mosolyog, csücsö­rít, mély vizeken jár. Anyuka örül Karcsi álmának: addig is kimos, kivasal, jószágot etet Csernai Károlyné. Mert mun­ka, az bőven van az albertir- sai Csernai-portán: négyszáz négyszögölnyi kert, megannyi felesben vállalt föld a keríté­sen túl s bévül az ólakban hét hízósertés, s az udvaron számtalan baromfi, lábasjó- szág. Haj nal tól Vénusz-csillag jöt­téig talpon van az asszonyka, kakasszóra ébrednek férjével, a ceglédberceli Egyetértés Termelőszövetkezet kiváló kombájnosával. Kombájnosfeleség tehát Csernai Károlyné, június ele­jétől szeptember vegéig vég­telen hosszúak számára a nap­palok, rövidek az éjszakák. Il­letve csak szeptember elsejéig, mert attól kezdve ... — Az albertirsai kisegítő is­kolában tanítok — folytatja mondandómat a fiatalasszony. — Harmadik évemet kezdem ősszel, Feleség régebben va­gyok, kombájnosfeleség pedig már Mikebudán voltam, ak­kor, amikor a mostani férjem udvarolni járt hozzám. Ő ka­szált, én markot szedtem­— Nem ismeretlen tehát a sarló, a kapanyél, az etetővá­lyú ... — A szüleim is parasztem­berek voltak, megszoktam a hajnali ébredést, tudtam az örökös tennivalót. Nem is pa­ARC0K A MEZŐGAZDASÁGBÓL... A KOMBÁJNOSFELESÉG naszkodom én most sem, csak- hát nehezebb nyáron... A férjem kint a héthatárban aratja a kenyérnek valót, ma­gamra maradok, nyakamba szakad a sok tennivaló. — Nincs segítség? — A szülők, anyósomék s a szomszéd segíti a nehezebbjét, de nem várom el tőlük, hiszen ilyenkor, nyáron mindenkinek megvan a maga dolga, nem­igen, ásítoznak az emberek. — Mikor látja viszont a fér­jét? — Este kilenc-tíz óra körül. Váltunk nehány szót, megfür­dik, vacsorázunk s zuhanunk az ágyba. Mire föleszmélünk a fáradt álomból, megszólal a vekker. Ennyi. Van. hogy va­sárnap is ez a program. Amíg a férj arat. Geleta Pál felvétel* A tanítónő kezei dolgos asz- szonyra vallanak: miközben beszélgetünk, ujjai türelmetle­nül meg-megmozdulnak. — Nem tudok munka nélkül lenni. Itt, a portán nincs hiányérzetem ... Nyaralni, üdülni? No, hiszen... három­négy éve voltunk talán. Az idén sem megyünk, élére kell raknunk a pénzt. — Mire gyűjtenek? — Szeretném, ha lenne szép lakásunk, új bútor is kellene már. Ezért a plusz vállalás. — Az aratáskor vastagabb a férje borítékja — vetem köz­be. — Meg is dolgozik érte! Ta­valy első lett az elsők között a kombájn versenyben, hát per­sze, hogy megfizetik a munká­ját. | Az udvaron | traktor---------------------- áll, pót­kocsiján szalmakúp. — A férjem masinája. Kell, mert sok árut. terményt, tápot kell mozdítanunk. — Ült már ezen? — Csak úgy félfenékkel. Nincs jogosítványom... — És kombájnon? — Azon sem, de ismerem a férjem munkagépét. Ha egy- egy közeli táblán végez az aratással, hazajön, átvizsgálja a kombájnt, úgy .babusgatja, mint én a Karcsikat. Saját bú­zánkat, árpánkat is azzal szok­ta learatni. Én olyankor tar­tom a zsákot, nyelem a port, a toklászt. Ez a kembájnos- feíeségek sorsa... B. I. A. termékeinek is a tetemes há­nyada — számítások szerint több, mint az egyharmada — messze áll a versenyképesség­től. Voltak és vannak viták azon, miként értelmezzük a versenyképességet, a termé­kek nemzetközi színvonalát, s nem a nézetek ütközése a baj, hanem a cselekvők táborának szerény létszáma. (Kivételes ma még az olyan példa, mint a Ganz Árammérőgyáré, ahol a fogyasztásmérők nemzetkö­zi összehasonlítását célratörő fejlesztőmunka, értékelemzés­re alapozott gyártmánykorsze­rűsítés követte.) A verseny- képesség, fogalomként, persze egyszerű. A legkisebb fajlagos ráfordítással előállított ter­mék, az azonos vagy hasonló áruk között — versenyképes. Ettől viszont további jó né­hány lépés a tényleges cél, a társadalmi munkaráfordítá­sokat kamatosán megtérítő árueladás. S ez utóbbi sem azonosítható még a verseny- képességgel, mert maga az el­adás — meghatározott körül­mények között — úgy is lebo­nyolódhat, hogy az áru hol­nap már nem kellene a vevő­nek. A versenyképesség teliát nem. egy vagy több üzletkö­tés haszna, hanem olyan fej­lesztési, termelési és értékesí­tési környezet, amelyben a gyártó gyorsan, rugalmasan igazodik a folytonosan vál­tozó körülményekhez. Ennek a környezetnek a kiala­kítása feltételek seregét teszi elengedhetetlenné. Így a többi között a gyártás és s gyártmány szakadatlan kor­szerűsítését, a fajlagos ráfor­dítások és hozamuk — hasz­nuk — állandó vizsgálatát éppúgy, mint a magas -szín­vonalú szervezést, a piaci ifi- formációk értő elemzését, az eladások un. árnyterületénck — az alkatrész utánpótlás­nak, a javításnak, karbantar­tásnak stb. — a létrehozását. Tavaly hazánk minden egyes lakosára 37 izzólámpa, másfél fénycső kivitele jutott, mivel az export 373 milliót, il­letve 14,8 millió darabot tett ki. A fényforrások értékesíté­se külföldön — átmeneti aka­dályok persze voltak — gyors iramban nőtt 1975 óta. A ma­gyarázat : a terméket a gyártó magas műszaki színvonalon, a gazdaságosságra ügyelve ál­lítja elő, az ár arányos a hasz­nálati értékkel, a fejlesztés mind a gyártásban, mind a gyártmánynál nem rekedt megi az izzólámpák és a fény­csövek kereslete hosszú távon is tartósnak ítélhető. Ez így, leírva, roppant egyszerű. Ah­hoz azonban, hogy tényként leírhassuk, társulnak lénye­ges kudarcok is, sikerek szin­tén, nem igazolódott fejlesz­tések éppúgy, mint kockáza­tos, de bevált lépések. Félre kell tolni Ez az, amit a gyártó válla­lat is — és általában a gyár­tók, a kereskedők — nehezen, kényszerűen, súlyos helyzetbe jutva értett csak meg. A ver­senyképesség megőrzése kizá­rólag akkor lehetséges, ha a fejlesztési törekvések új és még újabb igények kielégíté­sét teszik lehetővé, azaz meg­történhet, félre kell tolni azt, ami tegnap még biztonságot adott, de_ holnap maga a bi­zonytalanság lenne. Éppen ezért nincs olyan versenyké­pesség, amely általában léte­zik, amely minden termékre, minden termelőre érvényes. Ahogy a versenyek, a külön­böző piacok más és más fel­tételeket diktálnák, úgy a ver­senyzők, a gyártók és áruik is más és más követelmények­nek kell, hogy megfeleljenek. Ezért aiigha baj, ha a cég nem büszkélkedhet azzal — amint egy jelentésben olvashattuk —, hogy árui eddig kilencven­hét országba jutottak el. Vi­gye csak áruit tíz vagy húsz országba, de ott hosszú távon legyen versenyképes, s ne egy- egy, szinte véletlen üzletet könyvelhessen el. Ma még ez kívánalom. Mészáros Oltó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents