Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-17 / 166. szám

«MT . It fi. »tv] 1984 JÜLIUS 17., KEDD Látogatóban a pomázi napköziben Gyereknek lenni sem könnyű — Nem szeretnék most gye­rek lenni — mondja Rotór Svetozárné tanárnő, a pomázi napközis tábor vezetője. — Igaz ugyan, hogy egyre-másra épülnek a szép házak, van azokban minden, ami kell, de a szülőknek a nagy hajszában nem marad idejük a gyerekek­kel foglalkozni. Este, mire ha­zaérnek, már ahhoz is fárad­tak, hogy egy kicsit beszélges­senek. Nem is szólva arról, hogy sok gyerek van, aki le­számítva a szombat-vasárna­pokat, oz egész évet az isko­lában és a napköziben tölti. Se télen, se tavasszal, se nyá­ron nem viszik el sehova. Na­gyon sajnálom őket ezért. Éjszakába nyúló beszélgetések Egy kis román faluban szü­lettem, Bukarest mellett. Apám, anyám tanító volt. Ha a gyermekkoromra visszagon­dolok, mindig az éjszakába nyúló beszélgetések jutnak eszembe. Akkoriban a mi fa­lunkban mindössze két rádió volt. Nyári délutánokon a szü­leim kitették a készüléket a diófa alá. összesereglett a köz­ség aprája-nagyja rádiózni, be­szélgetni. Utólag jöttem rá, mennyi mindent tanultam ezekből a beszélgetésekből. Ma épp erre nincs idő. Mindig figyelem év vége fe­lé a gyerekeket: ugyanazzal a türelmetlenséggel várják a va­kációt, mint egykor mi. Néz­ze, mennyi öröm, várakozás sű­rűsödik ezekben a vakációról készült rajzokban. Mi igyek­szünk megtenni, ami tőlünk telik. Eddig az időjárás nem kedvezett a vakációnak. A na­pokat kénytelenek voltunk bent tölteni. Amióta tart a ká­nikula, egyfolytában kirándul­nak, strandolnak. A mai prog­ramot is közkívánatra cserél­tük fel szentendrei kirándu­lásra, lubickolásra. Ezért nin­csenek most itt a gyerekek. Igaz ugyan, hogy a művelődé­si házban kényelmesen elfé­rünk, de nekik csak jobb kint, a szabadban. — Hogyan került a napközis tábor a művelődési központ­ba? — Az elmúlt évben egyik is­kolából a másikba vándorol­tunk, mert festettek. Elég ke­serves időszak volt. Végül a művelődési ház vezetői siet­tek segítségünkre. Felajánlot­ták, hogy rendelkezésünkre bo­csátanak négy termet. Jövőre talán végérvényesen megoldódik a napközi gondja. Nem messze, Pomáz határában van egy gyermeküdülő, igen szép környezetben. Most nyá­ron az óvodások nyaralnak kint, úgy tudom, jövőre ott kap helyet a napközi is. Kimozdulni az ismert községből Ebben az évben jobban si­került megszervezni a táboro­zást, mint eddig bármikor. Ta­Két forduló után tábor Tehetséggondozás pályázattal A szakemberek véleménye szerint, közoktatásunk jelen­legi rendszere csak kevéssé teszi^ lehetővé a tehetséges fiatalok kiválasztását, s ké­pességeik kibontakozását. Ezen változtatandó dolgozták ki az oktatásügyi szakembe­rek az általános iskolai ta­nulók tehetségkutató egyéni pályázatát, amelyet az ősztől vezetnek be. A tanulók a versenykiírás­ból ismerhetik meg azokat a feladatokat, amelyeknek a megoldásával részt vehetnek a különböző tantárgyakból ki­írt versenyen. A pályázat többlépcsős: az eredményes feladatmegoldók megyei (fő­városi) találkozón vesznek részt, s itt kapják meg a má­sodik forduló egyéni felada­tait. Ezek megoldásában már segítik őket, ahol ilyen van, a tehetséggondozó szakkörben, másutt konzulenst kérnek fel melléjük. A második fordulóban ki­emelkedő eredményeket el­érő diákok a pályázat befeje­zéseként, nyári szünidei szak­táborozáson vesznek részt, ahol kiváló szakemberek ve­zetésével újabb lehetőséget kapnak képességeik fejlesz­tésére. A nyár filmjei A következő hetekben szá­mos új filmet mutatnak be a mozik, s a produkciók kö­zött több világhírű rendező alkotása szerepel. Július má­sodik felében kerül a vetítő- vásznakra Peter Zinner film­je, a Szalamandra, amely an­gol—olasz koprodukcióban készült és az államellenes, fasiszta csoportok itáliai te­vékenységéről szól. Augusztusban mutatják be Francois Truffaut: Szomszéd szeretők című filmjét, amely­ben a francia újhullám egy­kori kiválósága ezúttal egy szerelmi történetet ábrázol. A film főszerepét az európai filmgyártás egyik szupersztár­ja, Gerard Depardieu alakítja. A nyár egyik legnagyobb szabású produkciója Thomas Hardy világhírű regényének filmváltozata az Egy tiszta nő című, kétrészes francia— angol filrr>. Roman Polanski filmjét három Oscar-díjjal ju­talmazták, a főszerepet Nas- tassia Kinski játssza. A hónap nagy érdeklődés­sel várt bemutatói közé tar­tozik Jancsó Miklós: Omega című produkciója. A szakemberek közül még ma is többen ellenzik, ta­gadják a tehetséggondozás szükségességét. Az egyik leg- gyakoriBEf ^ ellenérvük az, hogy az egyéniség, a tehetség mindenféleképpen kiharcolja a magáét, mások a közokta­tás demokratizmusát féltik. A Művelődési Minisztérium illetékesei szerint az oktatás akkor demokratikus, ha mind­egyik diáknak azt nyújtja, amire szüksége van: segíteni a gyengébbeket a felzárkó­zásban, a kiválókat pedig a már birtokba vett tudás fej­lesztésében. A tehetségkutató egyéni pályázat — mint komplex tehetségkiválasztó és tehetséggondozó módszer —, a jövőben egyik járható útja lehet a tehetséges tanulók ál­talános iskolai nevelésének. valy például minden pedagó­gust három napra beosztottak a napközibe, fizetség nélkül. Az emberek naponta váltották egymást. Lehetetlen volt akár­csak fegyelmet is tartani. Idén augusztus 17-ig van tábor, két táborvezetővel. A tanárok egy- egy hétig vannak itt, a heti átlagkeresetük dupláját kap­ják. így már volt önként je­lentkező is elég. — Gondolom, azért most is van megoldásra váró feladat. — Igen, Gond például, hogy mindössze tíz alkalomra kap­tunk kiránduláshoz buszt. Pe­dig mi jóval többször szeret­nénk kimozdulni az unalomig ismert községbőL Az útiköltsé­get így alkalmanként kell be­szednünk. Ha valamelyik gye­rek nem hoz pénzt otthonról, akkor a tanár kénytelen zseb­ből kifizetni a jegy árát. És ez bizony nemegyszer előfordul. — Hány napközisük van je­lenleg? — Júliusra 93 gyereket írat­tak be. Hetente három tanár foglalkozik velük. — Ha jól osztok, ez teljes osztálylétszámnak felel meg, nem sok egy kicsit a pedagó­gusoknak? — Szerencsére több hetedik­nyolcadik osztályos tanítvá­nyunk rendszeresen eljön se­gíteni. Foglalkoznak a kicsik­kel, vigyáznak rájuk, még a játékaikat is behozzák. Hadd említsem meg közülük Elek Tímea és Bíró Zsuzsa nevét. Sokat segítettek eddig is. Ga­bi lányom is több alkalommal itt volt egész nap. — Érzése szerint, melyik programnak volt eddig a leg­nagyobb sikere? — A gyerekek Imádják a mesefilmeket. A vetítést alig lehet abbahagyni. Ugyanígy örülnek a raesedélelőttöknek. Néhány nappal ezelőtt nálunk járt Benedek Elek pomázi le­származottja. Beszélt Elek apó­tól és meséket olvasott. Tátoít szájjal hallgatták. Örülnek, ha csatangolhatnak Amióta jó idő van, alig le­het a strandról hazacipelni őket. Ismét beigazolódott, hogy semminek nem örülnek job­ban, mint ha a szabadban csa­tangolhatnak, naphosszat fü­rödhetnek. Jó lenne, ha a strandra ingyen beengednék a napköziseket. ígéretet kap­tunk, hogy csak 3 Ft lesz a be­lépő, de továbbra is 5 Ft-ért vesszük a jegyeket. Nagy Emőke Jellegzetes falurészlet a Felső-Tlsza-vldék tájegységéről Mesterségek szemléje Szentendrén Hangszer készül a dudásoknak Július tizenötödike, az új kenyér megszentelésének nap­ja — olvashatjuk a Szentend­rei Szabadtéri Néprajzi Mú­zeum bejáratánál. Azután egy­más után sorakoznak a ne­ves dátumok, amelyekhez eb­ben a hónapban ősi szokás fű­ződik. Akik errefelé járnak — már­pedig a Szentendrére látoga­tók mind eljönnek —, nyári programfüzetet kapnak a ke­zükbe. őrlés a mosonszent- miklósi tiprómalomban, ková­csolás a szilsárkányi kovács­műhelyben, mézeskalács-készí­tés a süttöri lakóházban, lán- gossütés, vajköpülés, bábozás, hangverseny és sorolhatnánk, mi minden várja a látogató­kat. Bárki meggyőződhet ar­ról, hogy itt nem csupán a ré­gi falvak lakóházainak látvá­nyáról van szó. Értő kezek nyomán életre kel a szövő­szék, finom búzát őröl a ma­lom, megindulnak a fazekas- műhelyben a korongok. Vasár­napon a Felső-Tisza-vidék táj­egység egyik szérűjében a ti- mármesterség fogásait mutat­ták be. Türelemjáték — A már megszokott fog­lalkozások sorában különle­gességet jelent a tímármes­terség — mondja Hegyi Füstös Ilona, a múzeum közművelő­dési csoportjának tagja, aki ott tüsténkedik a munka kö­rül. — Meglehetősen kevesen vállalkoznak arra, hogy ebben a melegben a nyers bőrrel dol­gozzanak. A másik, amiért V-FIGYELŐ Madonna. Ha valaki eddig nem tudta volna, hogyan is fest a willendorfi Vénusz né­ven világhírűvé vált szobrocs­ka, akkor most, a Rohamsisa­kos Madonna című tévéfilm megtekintése után immár nem lehetnek kétségei e vonatko­zásban. Ez az Asperján György írta és Várkonyi Gá­bor rendezte történet ugyan­is jó párszor megmutatta e mű magyar honi mását, vagyis azt a telt idomú, a termékeny asz- szonyiság minden anatómiai jegyét magán viselő figurát, amelyet sok herce-hurca után végül is kőtalapzatra állítottak abban az útkanyarban. A mai mese egyik hőse, az idősebb Bicó — Páger Antal alakította őt a reá jellemző eszköztelen egyszerűséggel *- ugyan nem egy efféle combos- kebles hölgyet szánt az illető helyre, amikor a Don-kanyar- ban megfogadta, hogyha ép­ségben hazatér, szobrot állít tat a jóságos Szűzanya tiszte­letére. de hát fia, az élelmes kőműves — Módi-Szabó Gá­bor ízes elővezetésében — egy ilyenre tett szert. Mint tapasz­talhattuk, ebből lett a kala­majka, mégpedig nem is akár­milyen, hiszen a helybeli tisz telendő — őt Reviczky Gábor keltette életre, kissé bizonyta­lanul ingadozva a kötelező szelídség és a kínálkozó kari- kírozás kettős csábításában — csak akkor szerzett tudomást milyenségéről, amikor már fe­jén rohamsisakkal helyén magasodott a mű. A hálából felépített garázs pedig szintén készen tárta ki ajtaját... E rövid summázatból is ki­tetszhet, hogy egy jópofa szto­rit vetett papírra a szerző. Egy olyan históriát énekelt meg, amely valóban meg is történ­hetett, vagy ha így nem került rá sor, akkor is elképzelhető­nek mutatkozik valamennyi epizódja. Ez a kedves anekdota azon­ban mégsem lett azzá, amivé lehetett volna. Egyszerűen azért, mert megelevenítői nem döntöttek afelől, hogy egy szelíd vígjáték, avagy egy ma­ró-gúnyos szatíra kerüljön-e ki a kezük alól. Egyszer ugyanis az urambá- tyámos kedély uralta a felvé­teleket, másszor meg hirtelen szikrázni kezdett a légkör, és a néző csak úgy kapkodhatta a fejét, iéy gondolkodván: ez a csípés aztán elevenbe talált. Igen, hol mosolyogni volt alkalmunk, hol meg — sajnos, ritkábban — a találó kifigurá­zások láttán elégedetten cset- tinteni. Említettük már Reviczky Gábor alakításának bizonyta­lanságát. Nos, éppen az ő jel­lemfestése példázza a legjob­ban a vállalkozás kettősségét. Élesebb színeket csak alkal­manként — főképpen a törté­net vége felé — mert felvil­lantani. pedig hát a maga egész valójában kiviccelhető valaki volt (lehetett volna) ez a papocska. Nagy kár, hogy az elképzel- hetőnél szordínósabbra sikere­dett ez a Rohamsisakos Ma­donna, mert — sokszor és sok helyütt panaszolják ezt — a mai téma és ráadásul a humo­ros körítéssel előadható mai téma a fehér hollókhoz hason­latosan ritka a mi televíziónk műsorában. Lám, most fölme­rült egy olyan hétköznapian vicces trakta, amelyen tényleg mindenki egyformán vidulha- tott volna, és valahogy mégis csak felében-harmadában si­keredett az ügy. Késő bánat ebgondolat, de ilyen esetekben — tanú erre a sikerfilmek garmadája — célszerűbb ki­egészíteni a stáblistát olya­nokkal, akik az egyes jelene­teket a maguk poénjaival megfejelik. Micsoda jól ki le­hetett volna játszatni például annak a Vajda László által szintén csak vázlatosan fölvil­lantott amatőr szobrásznak az alakját! így csupán egy hal­vány emlékképünk marad ró­la, míg ellenben, ha ügyesen belésűrítik a hivatalosan el nem ismert dilettánsok — nem feltétlenül tehetségtelen dilet­tánsok — ismerős jellemje­gyeit, akkor akár főszereppé is kinőhette volna magát. Egy szó mint száz: többek­nek és többet kellett volna dolgozni ezen a filmen, és ha ez így történik, akkor bizto­san nagyobb a siker. így csak tapsikoltunk, vastaps he­lyett... Akácz László Mesterségem címere: tímár, készül a kecskebörduda így rendkívüli az esemény, hogy többnyire megpróbáljuk a lá­togatókat is bevonni. Ez eset­ben a kívándsiskodók meglát­hatják: nem is olyan egysze­rű a bőr kikészítése. Népmű­velés szakosként a múzeumi közművelődésnek azok a szín­terei vonzanak, amelyeken megszólaltathatjuk a rég múlt, már-már feledésbe vesző szo­kásokat. A múzeumi rácsodál- kozás helyett sokkal jobb, ha ki-ki megpróbálja használni az eszközöket, tárgyakat. Miközben beszélgetünk, Benkő Csaba ráteszi, a rámára a kecskebőrt és a kézvassal elkezdi — úgymond — a bőr lehúsolását. — A hártyától, a zsírtól, a faggyútól alaposan meg kell szabadítani a felületet — ma­gyarázza. — Kókai nagyapám­tól kaptam mindehhez kedvet. Később sokat jártam Kis Ist­vánhoz, a kókai tímárhoz, tőle tanultam. iff'. Mindenesetre türelemjáték, amire az állatorvostan-hallga- tó vállalkozott. A látogatók megállnak, nézik, hogyan ké­szül a majdani duda. A fiatal­ember elmagyarázza, hová ke­rülnek majd a sípok. S azt is megtudhatjuk; egy jó dudás egy esztendő alatt szét is fújja hangszerét. — Látod, nem könnyű mun­ka ám a tímárkodás — mu­tatja unokahúgának a kiskun­félegyházi Boda Jenöné. — Kisbéren születtem, gyerek­koromban nem volt ritkaság az állatbőrök otthoni kikészí­tése. Először járok Szentend­rén, nem hagyhattam ki a sza­badtéri múzeumot. — Otthon még mindig van két hombárunk is — pödörge- ti a bajuszát Kovács Sándor, a szatmári pávakör tagja. — A fiam is tímár, de abbahagyta a mesterséget. Kedvtelésbe! — Ami itt múzeumi tárgy, az nálunk még mindig haszná­latos — kapcsolódik a beszél­getésbe Kovács Sándor fele­sége. A fiam még mindig ki­készíti a bőrt, de már csak a maga és a család kedvtelésére. A stafirungomat annak idején kenderből szőttem. Olyan erős, még ma is tart! — A nagypapa még most is kikészíti a nyúlbőrt — néz föl ránk a tízéves Repczin Edit és Halász Ildikó. — Itt nyara­lunk az izbégi táborban. Va­járól jöttünk Szentendrére. Voltunk a Duna-parton, a mú­zeumokban. Igaz, ma nagyon meleg van, de a szabadtéri múzeumban sok érdekességet láttunk. — Kijöttünk, hogy megnéz­zük. mit csinál a barátunk — támasztja a gerendát Rády Anna és Rócz Dániel gyógy­szerészhallgatók. — Budapes­tiek vagyunk, minden érdekel, ami itt történik. — Három esztendeje vol­tam utoljára a szabadtéri mú­zeumban — szól Brenkusné Balogh Anikó. — A foglalko­zások nagyon tetszenek. Saj­nos kevés az információ. így például hiányzik a tájékoztató kiírás. Véleményem szerint a füzet mindezt nem pótolja. — Néhány hónapja dolgo­zom a múzeumnál — mondja Borka Erzsébet restaurátor. — Ma telik le az egyhetes ügye- letem. Örülök, hogy kiléphet­tem szűkebb munkakörömbőL Ez alatt a néhány nap alatt a látogatók szemével nézhettem az itteni szépségeket és a gon­dokat is. Programok Vajon miféle érdekességeket rejt a parasztház? Xtenc*ényi Zoltán felvételei A Szentendrére kirándulók számára külön programot je­lent a szabadtéri múzeum. A nyári rendezvények számos foglalkozást ígérnek. E hét vé­gén például megindul ismét a mosonszentmiklósi tipróma- lom, a kovácsműhelyben iz­zik a vas, mézeskalács, lángos sütésére készülnek. A műhe­lyekben gyapjút szőnek, ko- rongolnak. Orgonamuzsika csendül fel a mándi templom­ban. Amíg a szülők részt vesz­nek az eseményeken, a gyere­kekkel népművelők játszanak, így válik élővé, mindenki szá­mára érthetővé és élvezetessé a szabadtéri néprajzi múzeum, Erdősi Katalin

Next

/
Thumbnails
Contents