Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

1984. JÜLIUS 11., SZERDA Építőknek tégla A Téglaipari Vállalat gyárai 1984 .első felében dicséretes eredményekkel segítették a ma­gánerős lakásépítéseket: kilenc és fél millió kis méretű egy­ségnek megfelelő égetett tég­lát gyártottak terven felül és nyerstéglából,is majdnem hét­millióval többet a tervezettnél. Az előirányzaton felül készült falazóanyag legalább 2 és fél ezer családi ház felépítéséhez elegendő. A vállalat másik fontos termékéből, a kerámia­betétes válaszfallapból kis hí­ján négyezer négyzetmétert készítettek terven felül. A vállalat több gyárában jelentős rekonstrukció, illetve fejlesztés van soron, ezért az év további részében — éppen a leendő nagyobb termelési kapacitás érdekében — vala­melyest csökken a termelés üteme. Korszerűsítik a ke­mencéket, automatizálják a berendezéseket és házilag gyár­tott rakodógépeket állítanak üzembe. Alumínium radiátorok Tamásiban a Ta—Lux Ipari Szövetkezet az igen keresett alu­mínium radiátorok gyártására vállalkozott. Az idén — két típusból — már 50 ezret készítenek és szállítanak a kereske­delemnek Környezel védelem és nagyban Oscsigák és a gyurgyalagok Ne gondolja, hogy megszé­dültem a külföldön látottaktól, és azért fitymálom most a fa­lumat — mondja Gáspár Fe­renc, a piliscsabai nagyközsé­gi tanács elnöke, aki a közel­múltban tért haza egy nyugat­európai útról. — Egyszerűen arról van szó, hogy néha el kell menni, kitekinteni a vi­lágba. A gondozott, tiszta fal­vak után bizony elhanyagolt­nak, szemetesnek láttam a sa­játomat. Azért dühít mindez, és azért bántja a szememet, mert tudom, hogy a rend és tisztaság, a környezetvédelem itt sem elsősorban anyagi, ha­nem szemléleti kérdés. Két tűz között Különleges atmoszférája van Piliscsabának. A hagyományos paraszti építészet nyomát itt csak elvétve lehet fellelni. Az új, két-, háromszintes porták között viszont sok régi építé­sű, gyönyörű villa és nyaraló bújik meg. Bizonyítva, hogy a festői szépségű település már a háború előtt is kedvelt nyara­ló-, pihenőhely volt. A falu li­getes részén gesztenyesorok húzódnak, s azt gondolná az ember, hogy az itt élők min­dent megtesznek környezetük megóvása érdekében is. Sajnos, nem így van. Meg­döbbentő esetekről szól a ta­nácselnök. Például: egy másik megyéből idetelepült házaspár­ról, akik a sűrűn beépített li­geti részen csirkenevelésbe kezdtek, olyan körülmények között, amelyek nemcsak a környéken lakók, hanem a sa­ját egészségüket is veszélyez­tették. Szerencsére a csirkene­velési kedv lanyhult, változat­lan gond azonban a sertéstar­tás. — Két oldalról is nyomás nehezedik a tanácsra — ma­gyarázza az elnök. — Támo­gatnunk kell a háztáji állat­tartást, ugyanakkor a környe­zetet és a lakók érdekeit is védenünk kell. Ám amikor az óvoda közelében látok nagy­bani sertéstartást, úgy, hogy alig néhány méterre folyik el a trágyalé a fúrt kút mellett, akkor nem lehet kérdéses, ki­nek az érdekeit védjük. Mi van a vízben? — Piliscsabán ma még az otthonok jelentős részét nem vezetékes ivóvízzel látják el. Ezért a kutakat — a józan ész azt diktálja — jobban kellene óvni a fertőzéstől. Ezzel szem­ben hajmeresztő felelőtlensé­gekkel is találkozni, mintha a helybeliek nem tudnák, hogy egy kúttól tucatnyi másik is „megbetegedhet". — Két éve húzódik az ügyünk az egyik ligeti nyara­lótelek tulajdonosával — így Gásnár Ferenc. — Abban az utcában a beépítés rendje olyan, hogy a házak tizenöt méternyire épülnek az utcától A szomszédok tehát joggal til­takoztak, amikor a nyaralót ali4 néhány méterre akarták építeni a gesztenyesortól. A2 üdülőépület egyébként a csa­ládi házak kilátását tette vol­na tönkre, az utcaképről nem is szólva. A tanács előírta a tizenöt méteres távolságot, amit a járás akkor nyolc mé­terre változtatott. Az építke­zést mégis öt méterre az úttól akarták elkezdeni. A munká­latokat rendőri segédlettel le­hetett csak leállítani. A rejtélyes kiszáradás Ezek után nem sokkal a nya­ralótulajdonos ismét jelentke­zett a tanácsnál, a gesztenye- sor egyik gyönyörű darabját akarta kivágni, mert attól — mint mondta — nem tud be­hajtani a kertjébe. A helyszí­nen kimérték a gesztenyefák közötti távolságot, és kiderült, hogy ötméteres hely van, s egyébként minden kertbe be tudnak hajtani a fák között. A kifogásolt fa a tavasszal még kizöldült, majd szinte egyik napról a másikra elszáradt... — Ezeket a gesztenyefákat nagyon szeretjük — mondja indulattal az elnök. — Van­nak, akik szabadidejükben hir­detőtáblákat készítenek, hogy ne a fák kérgét szurkálják össze, és tessék, van, ahol egy óhaj nyomán kipusztulhat egy fa! Azokat a táblákat a Pilisli­get Baráti Kör tagjai barká­csolták. Orvos, mérnök, mű­vész éppúgy akad közöttük, mint munkás vagy tsz-tag. Felismerték, hogy a nagyszerű természeti adottsággal megál­dott környék védelemre szo­rul. Ügyelnek a tisztaságra, felderítik az illegális szemétle­rakó helyeket, fát ültetnek és gondoznak. A lelkes kis társaság figyel­me még olyan, látszólag je­lentéktelen dologra is kiter­jedt, mint a lakóhelyük elne­vezése. Piliscsabának ezt a ré­szét-a háború előtt Klotild-li- getnek hívták. Később Pilisli­getként emlegették, mert se­hogy sem illett rá a Piliscsaba- alsó elnevezés. A baráti kör kérvényezte a MÁV-nál, hogy változtassák vissza a vasútál­lomás nevét is. A válasz ked­vező volt. Gyanús keresztelő Ám a keresztelőt nem kísér­te osztatlan elismerés. Voltak, akik gyanúsnak találták a név- változtatást. Pedig, hogy ki volt az a Klotild — akinek egyébként két gyönyörű palo­ta is viseli a nevét az Erzsébet- híd pesti hídfőjénél — azt szinte senki nem tudja, viszont az idők folyamán sokfélekép­pen nevezett szép területet mindenki Klotild-ligetnek is­meri. — Szemétlerakóhelyként sze­rettünk volna hasznosítani Tinnye határában egy terüle­tet. az úgynevezett Sőregi bá­nyát — meséli az elnök. — Ám ekkor kiderült, hogy ott a mészfalban ősi csigakövületek vannak, azért az egész terüle­tet védetté nyilvánították. S a bejárás során az is kiderült, hogy a toki tsz húsüzeme cson­tokat hordott oda.­A közelmúltban levél érke­zett a Magyar Földtani Inté­zettől, amelyben kérik, hogy tekintettel az 1985-ben Ma­gyarországon megrendezendő mediterrán neogén kongresz- szus ide tervezett kirándulásá­ra, tartsák tisztán, védetten a bányát. Hasonlóképpen jártak, ami­kor Jászfalu mellett egy ho­mokbányát akartak újrahasz­nosítani. Kiderült, hogy a te­rület o gyurgyalagok kedvelt fészkelőhelye, Így a védett ma­darak miatt ez is védettséget élvez. Az efféle felfedezések min­dig gondot okoznak a taná­csoknak, hiszen a természeti értékek megóvása nem egyér­telmű feladat, s gyakran pénz­be kerül. Mégis sokszor köny- nyebb az anyagiakat előterem­teni, mint a közönnyel, fele­lőtlenséggel megküzdeni, az apróra váltott környezetvéde­lemben. Móza Katalin Arcok a mesőgazdaságból Mindig a több tudás hajtja Amikor a törzsökös budapes­ti család gyereke a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre jelentkezett, senki sem lepő­dött meg elhatározásán. Pá­lyaválasztására a Szatmárban töltött nyarak adtak magya­rázatot. A falusi élet, az álla­tok szeretete, megragadták a kisfiút. A pedagógus szülők sem ellenezték választását, hi­szen valamikor ők is vidéken kezdték... Az anyaföldhöz va­ló ezerszálú kötődés adott volt Szalag Péter, a lórévi Duna- menti Termelőszövetkezet 34 éves főmezőgazdászának. Gyerekkori álmok Annál is inkább, mert ilyen felelős poszton is megállja he­lyét. Ért az emberek nyelvén, tudja, kihez, hogyan kell szól­nia, ami életbölcsességre vall. Hogyan jutott idáig? Milyen utat kellett bejárnia, amíg el­ismert szakember vált belőle? A fogékony fiú a Szatmár­ban töltött nyarakat nemcsak a természet, hanem az embe­rek viselkedésformáinak meg­értésével is összekapcsolta. Minderről szinte tudomást sem szerzett akkoriban. Jeles érett­ségivel mehetett volna orvos­nak, ügyvédnek, vagy választ­hatott volna bármely divatos szakmát. Makacsul kitartott gyerekkori álma mellett, és 1975-ben jeles diplomát szer­zett a Gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen. — Tudtam, Pesten nem ma­radhatok — mondja a jó kedé­lyű, koránál is fiatalabbnak tű­nő mezőgazdász. Nekem telje­sen mindegy volt, hogy az or­szág melyik részében kapok állást. Egy volt a lényeg, hogy a termelésbe kerülhessek. A haverom, akivel az egyetemen is ióban-rosszban együtt vol­tunk, hívott, menjek vele Nóg- rád megyébe a karancslapuj- tői téeszbe dolgozni. Nem kel­lett kétszer mondania. Bará­tok félszavakból is megértik egymást. Szarvasmarha-te­nyésztési ágazatvezetőként há­rom esztendőt töltöttem a me­zőgazdasági nagyüzemben. Változó beosztás A változtatást egyik egyete­mi tanára is inspirálta, így ke­rült vissza Pest megyébe a szi­getcsépi termelőszövetkezetbe. A baromfitenyésztési ágazatot bízták rá, amelyet négy évig elismerésre méltó szakértelem­mel irányított. Aztán megint „megkeresték”. Gondolkodási időt kért, végül elfogadta a ló­révi téeszben felkínált főme- zőgazdá^zi állást. — Olybá tűnhet, hogy én is a múlt századbeli valcoló legé­nyek közül való vagyok — mondja kedélyesen Szalay Pé­ter. — Megyek egyik helyről a másikra. Nem — nem kaland­vágyból teszem... A többet tudás hajtott, s ennek most nagy hasznát látom. A szerzett tapasztalat nem hiábavaló. Befogadta a falu — Azt mondták 1982-ben, amikor Lórévre kerültem, hogy itt nem fogadják be az idegent. Nemzetiségi falu, a lakosság 80 százaléka délszláv. Nem dőltem be az ijesztgeté­seknek, csak őket is meg kell érteni és tiszteletben tartani hagyományaikat, szokásaikat. A kis- és nagyobb közösség, vagyis a szövetkezet és a falu gyorsan befogadta az újonnan érkezettet. Azóta kétszer emel­ték fizetését. Munkájával ki­érdemelte, hogy az elnök után, ma ő a második ember a gaz­daságban. Letette névjegyét arra a képzeletbeli nagyobb asztalra is. A kora reggel min­dig a földeken találja, tervezi- szervezi a napi munkát. Ha feladatot ad valakinek, nenn parancsszóval, kéréssel teszi azt. A napi operatív teendők mellett, jó kapcsolatokat épí­tett ki a szomszédos szövetke­zetekkel is. Például a sziget­becsei téesszel, a silókészítést és a szervestrágyaszórást vég­zik közösen. A ráckeveiek a repcebetakarításban segítenek Lórévnek, a lóréviek pedig a búzaaratásban. Csak el ne „csábítsák”. A fiatalember nem vágyik el. Ráckevén szép szolgálati la­kás az otthonuk, feleségének pedig a helyi Aranykalász Ter­melőszövetkezet ad munkát. Kikapcsolódásnak ott a Duna, ahová kirándulhat a család. Szalay Péternek ugyanis nem­csak a nagyobb közösség ügyeinek intézése a gondja, es­te kisfiái és lánya is hazavár­ja, akik boldogan ülnek apjuk ölébe. Bóna Zoltán Bálakötöző zsinegek Kenderipar a betakarításért A nagy nyári betakarításhoz igényelt bálakötöző zsinegek, zsákok pontos szállításával, szükség esetén soron kívüli megrendelések teljesítésével is segíti a mezőgazdaságot a Ken­derfonó és Szövőipari Válla­lat. Az idény kezdetére leszál­lították a megrendelt 450 ton­nányi bálakötöző zsineget, mégpedig kender helyett poli­propilénből, hogy a gépekkel készített féltonnás szalmabála is beköthető legyen vele. Időarányosan teljesítik az idei csaknem két és fél millió gabonászsák szállítását előíró tervet is. Egyes vidékek Agro- ker vállalataitól tizenötézér- húszezer zsákra szóló újabb megrendelések is érkeztek, amelyeket terven felül teljesí­tenek. A z ügyeletes tiszt visszabetűzte a nevet: özv, mint özvegy, Ber­ta, Elek Lola, Éva, Nyuszi, Elek, Sánta, mégegyszer Sánta, Ipszilon. És Istvánné. — özvegy Belényessy Istvánné! — olvasta össze diadalmasan, lakik Szobor utca 46. Tessék előadni a sé­relmet. A reszkető öreges női hang hol si­pított, hol sírásba fulladt. — Hiszen mondtam, kiraboltak kérem, szegény özvegyasszony va­gyok, elloptak minden, de minden értéket a gaz betörők, két kiló szín­aranyat törmelékben, meg ékszere­ket, diktáljam, jaj nem bírom, jöj­jenek ki és fogják el a gazembere­ket! Kiszállt a szemlebizottság, meg­jelent a nyomozás vezetője és két segédje, meg a helyszínelők. A biz­tonság kedvéért orvost is vittek magukkal, mert az öregasszony, ugyebár elájulhat. Megállapították, hogy az aranynak hűlt helye van, az eltűnt karkötőt 40 karátos gyé­mánt ékesítette, meg néhány ki­sebb kő, az ezüst szelencébe az volt belevésve, hogy „A Nagyságos El­nök Úrnak a Hálás Tagság”, továb­bá eltűnt egy Grundig magnetofon és nyolc Mária Terézia tallér, meg egy email serbli, belsejében lilán zománcozott „Setz dich” felirat. özvegy Belényessy Istvánné ezzel megkapta a „sértett” minősítést, míg az elkövető az „ismeretlen” jel­zőt. A nyomozás során a lakásban ta­lált 26-féle ujjlenyomatot megpró­bálták azonosítani, de csak tizen­kettőt sikerült a sértett elmondása alapján előkerített személyektől le­vett minták alapján, a többiről a nyilvántartás sem tudott felvilágo­sítást adni. Az értékesítési vonal nem jelzett, a modus operandi nyil­vántartás szerint zárfeltöréssel 8627-en törtek be rendszeresen, köztük 2401 ismeretlen elkövető. Már-már úgy tetszett, hogy a kátyúk mögött nincsen kiút, amikor egy körzeti rendőri őrszobán meg­jelent Schaulkrieg Ágoston bútor­fényező, letett az asztalra egy fé­nyes Mária Terézia tallért, és elő­adta a következőket: Az aranyérmet fia, ifj. Schaul- krieg Ágoston hozta haza a Büdös utcai Golden Flake bárból, ahol egy ismeretlen 18 év körüli fiútól vette meg 200 forintért, ami heti zseb­pénze volt. Az ismeretlen fiúnak az összeg a félkarú rablók továbbtáp- lálására kellett, ugyanis azok már állítása szerint 2000 forintot elnyer­tek tőle, s nem maradt más pénz nála, mint holmi az automatába be nem dobható aranyérme, ö, az idősebb Ágoston nem akarja, hogy fia kétes ügyekbe 'keveredjék, ezért hozta be ide az érmét, miután az ifjabb Ágostont nadrágszíjjal házi fenyítésben részesítette. Neki ráér még az a fiú aranyakat hazahor­dozni ! • Az eset bekerült egy belső bulle­tinbe, a Belényessy-ügy nyomozá­sának vezetője felfigyelt rá, .és a gépezet megindult, miként egy tankhadosztály. Először a Golden Flake bárt gázolta végig, ahol a vállalkozó és személyzete megerő­sítette a tényt, hogy egy kedves vendég törvényes keretek között tegnap este jelentős összeget, akár, lehet, nem tudják, de ugyebár nem kizárt, ezreseket dobált a félkarú pénztermelő készülékekbe. Hogy ki volt ő? Azt nem tudják, de készek segíteni egy mozaikkép előállításá­ban. A kép már készen volt — ba­juszos, nagyfülű egyént ábrázolt —, amikor a vendégeket faggató detektív jelentette, hogy egy törzs­vendég tudja, a fiút „Pokolbélű” gúnynévvel illették, akik társaságá­ban voltak. A tankhadosztály most már ‘a gúnynevek felgöngyölítése felé ha­ladt és végül is kiderítette, hogy a Pokolbélű — Szevics Benő fiatal­korú segédmunkással azonos. Sze­vics a lakcímnyilvántartóban, majd lakásán felkutattatott. Bár sem ba­juszt, sem a normálisnál nagyobb füleket nem találtak nála, viszont előkerült egv Grundig magnetofon, azt azonosították az ellopottal, mire bevallotta, hogy ő falazói szolgála­taiért kapta a magnót és a tallért Vaszkimd Gyulától, aki a Szobor utca 44-ben lakik és foglalkozására nézve állami vállalat által kiadott aktfotókat árul testvérországokból idelátogató csoportokat fogadó szál­lodákban. Mit mondjunk még? Az alapos gyanú még alaposabbá vált a Vaszkind Gyulánál tartott házkuta­táson, megkerült a gyémántos kar­kötő, a magát leülésre kínáló serbli, a két kiló arany, plusz még a Csi­pet utcai műszaki szakáruház ki­rablásából származó tárgyaknak közel fele. És íme, lássunk végre egy boldog arcot, örömkönnyeket: özv. Belé­nyessy Istvánné hálaszavakat rebe- gett a „mi kedves rendőrségünk­nek”. Azt senki meg nem kérdezte a bá­natosból vidorrá fordult özvegytől, hogy: ugyan már, tessék mopdani, honnan tetszett szerezni azt a pár smukkot, pár kiló aranyat? (Mária Terézia tallérjairól nem is szólva?) P's ezzel véget is érne a történet, ha úgy esztendő múltán Eugen Somosskewi osztrák állampolgárt a vámőrség rajta nem kapja, amikor éppen aranyat akar becsempészni a határon. Az osztrák úr ékes ma­gyar nyelven — némi faggatás után — előadta, hogy az aranyat ő özv. Belényessy né útján szokta értékesí­teni. A nyomozók kiszálltak Belé- nyessynéhez, ám ott a házkutatás során csupán egy szegény özvegy­asszony párnaciháit állt módjukban jegyzőkönyvbe venni. Hanem a személyi adatgyűjtés során előke­rült a tavalyi rablási ügy és az ak­kor ellopott, majd visszakerült arany jegyzőkönyvi valóság gyanánt visszahullt az özvegy fejére. — Bár ne tettem volna feljelen­tést a kedves rendőrségnek! — kiáltott fel. — Most ártatlan lennék, mint a ma született bárány! Egyéb­ként az aranyat azóta bankletétben tartom, míg vevőre nem talál, az ékszereket meg átadtam Somoss­kewi úrnak, akitől az Eisenstadti Történelmi Tárlat vásárolta meg, ellenértékéből vásároltam kis érdi nyaralóházamat, melyet legálisan kiadok nyaralóvendégeknek. A tanulságot talán így lehet meg­fogalmazni: a rendőrség mindig kétszer nyomoz... Vagy mégsem? Gombó Pál: $Jrcivúroó nuomozáó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents