Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

6 «W « MM VEI] 1984. JtNIUS 30., SZOMBAT A fanácsi munka tiszfasága Hivatali visszaélés, üzérkedés A gyarapodás egyik jele, bogy gomba módra szapo­rodnak az egész országban az új lakóházak. Pilis, a 11 ezer lakosú nagyközség, va­lamint a hozzá tartozó Nyáregyháza sem maradhat ki a sorból. A helyi taná­csoknak egyik fontos fel­adata, hogy segítsék a ma­gánerős építkezéseket, és minden lehetséges támoga­tást megadjanak a hivatali dolgokban rendszerint já­ratlan ügyfeleknek. Min­dennapi gond, hogy elfogad­ható, a helyi adottságoknak megfelelő tervek készülje­nek, melyek alapján kiad­ják az építési engedélyeket. Tervezni, engedélyezni Érthető tehát, hogy nagy felelősség nyugszik mindazo­kon; akik az új lakóházak születésénél bábáskodnak. En­nek a gondolatnak a jegyében született néhány évvel ezelőtt a rendelkezés, am^ly a koráb­binál szigorúbb feltételekhez köti az új lakóházak tervezé­sét. Ám Pilisen ezt semmibe vették, mint ahogy más, a ta­nácsi dolgozókra szigorúan kötelező szabályt is megszeg­tek. és sorozatosan követték el a hivatali visszaéléseket. A nagyközségi tanács Kebe­lén belül alakult a sajátos — engedély nélküli — kisvállal­kozás, amelyben a főszerepet két, azóta fegyelmi úton elbo­csátott ügyintéző játszotta. A vádlottak padjára került ve­lük együtt egy — egész életé­ben becsületesen dolgozó — hetvenkét éves építésztechni­kus, két tervező mérnök, va­lamint a monori költségvetési üzem volt egységvezetője. A történtekhez tartozik, hogy a nagyközségi tanácsnál sokan tudtak róla, s a vezetők előtt sem volt ismeretlen, hogy milyen úton-módon bo­nyolódik az építési engedél/ck intézése. Ez a körülmény is elősegítette, hogy az egyedi esetekből általános gyakorlat lett, és mint utólag a vádlot­tak a bíróság előtt többször is hangoztatták: nem ismerték fel cselekményük társadalmi veszélyességét. Lévai Mihály gépészmérnök két éven keresztül, tavaly jú­niusig volt Pilis nagy Község közös tanácsának műszaki fő­előadója. Munkaköréhez tar­tozott többek között az építé­si engedélyek kiadása, ás en­nek során ellenőriznie Kellett, hogy a csatolt tervrajzok megfelelnek-e a műszaki elő­írásoknak. Egy idő után a falubeliek között elterjedt a hír, hogy ha valaki építkezni akar, nem kell tervezőt keresnie, mert a tanácsi ember mindent elin­téz. Így is történt, csak éppen az érvényes rendelkezéseket megkerülve, s ez végső soron alkalmat szolgáltathatott arra, hogy lejárassa a tanácsi dol­gozók tekintélyét. „Kis szívesség" ' _Lévai Mihálynak régi isme­rőse volt az Albertirsán lakó Csapó Ferenc nyugdíjas épí­tésztechnikus. Az idős ember „C kategóriájú” tervezői jogo­sítvánnyal rendelkezik, ami annyit jelent, hogy meghatá­rozott körben dolgozhat, pél­dául típusterveket adaptálhat, bővítésekre és melléképüle­tekre vonatkozó megbízatáso­kat vállalhat. Az ilyen jellegű feladatokon kívül azonban — Lévai Mi­hály közvetítésével — Pilisen az új lakóházakat is ő tervez­te. Az ügyletet úgy intézték, hogy az építtetők felkeresték a műszaki főelőadót, aki el­vállalta a megrendelést, majd továbbította nyugdíjas ismerő­sének. Szépséghibája volt a dolognak, hogy az így végzett munkát Csapó Ferenc nevével nem jegyezhette, mert ehhez „A” kategóriájú tervezői jogo­sítványra lett volna szükség, amellyel nem rendelkezik. Ezen azonban úgy segített, hogy egykori,, munkatársa:. Szerető Dániel megtette neki a „kis szívességet”, aláírta és lepecsételte, tehát sajátjának ismerte el a Csapó Ferenc ál­tal készített terveket. Ez volt tehát a bonyolítás módja, amelyet megismerve nézzük most már az anyagia­kat. Lévai Mihály átvette a tervezői díjat a megrendelők­től, majd osztozott rajta az idős emberrel. De milyen ala­pon tartotta meg a kapott ösz- szegek egy részét? Jogcím nélkül Csapó Ferenc idős, rokkant ember és a helyszíni bejárá­sokat — mint a tárgyaláson vallották — a tanácsi főelőadó végezte el helyette. A tervraj­zokat aláírásával és pecsétjé­vel hitelesítő építészmérnök is kapott néhány alkalommal ho­noráriumot közreműködéséért, ezek azonban kisebb összegek voltak. A kisvállalkozás másik fő­szereplője: Nagy András épí­tésztechnikus 1982-ben lépett a színre, ekkor került a pilisi nagyközségi tanács alkalmazá­sába. Kitűnően dolgozott, több nagyszabású munka fűződött már rövid idő alatt is a ne­véhez. Tervezői engedélye nem volt, de kérte a „C” kategóriá­jú jogosítványt, amelyet már nem kapott meg. Lévai Mihály kezdetben né­hány alkalommal kollégájával is csináltatott terveket — a dí­jon az ismert módon osztoztak — ám a fiatalember rövidesen rájött arra, hogy a módszert átvéve önállósíthatja magát. Ö is tárgyalt az ügyfelekkel, és elvállalta a megrendeléseket, majd a tervrajzokat régi isme­rőse, Ványi István építész- mérnök aláírta és lebélyegezte. Ezt a közreműködést Nagy András meghatározott össze­gekkel honorálta. A kör bezárul azzal, hogy a lakóházak építésének műszaki ellenőrzését Metzger György, a monori Építőipari Költségve­tési Üzem volt egységvezetője végezte, akinek ehhez nem volt munkáltatói engedélye. Ennek ellenére kiadta a beköltözésre vonatkozó dokumentumokat és huszonhat esetben vállalt jo­gosulatlanul kivitelezői . fele­lősséget. A nagyközségi tanács mű­szaki főelőadójának és munka­társának természetesen nem volt joga a helybeli lakóépüle­teket tervezni vagy terveztet­ni, hiszen éppen nekik kellett ezekét a munkákat ellenőrizni. Nem volt ahhoz sem joguk, hogy a hozzájuk fordulóktól pénzt vegyenek fel a rajzok el­készítéséért, illetve elkészítte­téséért. Lévai Mihály kilencvennyolc esetben vállalt el megrendelést az ügyfelektől, s ezen a címen összesen 230 ezer forintot vett fel, amiből 82 ezer forint tisz­ta haszna származott anélkül, hogy ő maga egyetlen tervraj­zot is készített volna. Nagy András bevétele 68 700 Ft volt. Az ítélet A Pest megyei Bíróság má­sodfokon Lévai Mihályt és Nagy Andrást hivatali vissza­élés és üzérkedés bűntette miatt egy év négy hónapi, il­letve tízhónapi szabadságvesz­tésre, Csapó Ferencet és Vá­nyi Istvánt pedig üzérkedés bűntette miatt hat hónap sza­badságvesztésre ítélte. A sza­badságvesztések végrehajtását 2—5 évig tartó próbaidőre fel­függesztette. A bíróság a to­vábbi két vádlottat üzérkedés bűntette miatt kétévi próba­időre bocsátotta. Az ítélkezésnél enyhítő kö­rülményként értékelték a vád­lottak büntetlen előéletét, s korábbi kifogástalan életvite­lét. A két tanácsi dolgozó ese­tében súlyosbító körülménynek számított, hogy tevékenységük társadalmilag veszélyes, mert alkalmat teremthet az állam- igazgatásban dolgozók tekinté­lyének a lejáratására. Gál Judit ÁLARC NÉLKÜL Fejezetek a német fasiszta titkosszolgálatok történetéből MINDAZOK EMLÉKÉNEK, AKIK A NÁCIZMUS ÁLDOZATAIKÉNT HALTAK MEG, S TISZTEL­GÉSKÉNT MINDAZOK. ELŐTT, AKIK SZERTE A VILÁGON HARCOLTAK A FASIZMUS ELLEN. 11. A „Ciceró”-ügy. WAGNER KÖVETSÉGI TA­NÁCSOS, Ribbentrop külügy­miniszter bizalmi embere 1943 októberében felkereste hivata­lában Schellenberget. Minden bevezető nélkül beszámolt egy különleges, az SS Brigade­führer hírszerző osztályára tartozó ügyről. Elmondta, hogy von Papén, a Német Biroda­lom ankarai nagykövete rejt- jelzett táviratban jelentette Ribbentropnak, hogy az an­karai angol nagykövet Sir Knatchbull Hughessen inasa íelajánlkozott, és hajlandó a német hírszerzésnek dolgozni. Ellenértékként hatalmas ősz- szeget kért angol fontban. H. Wagner közölte, hogy Ribbent­rop az ajánlatot rendkívül ér­dekesnek tartja, elfogadását azonban Schellenberg vélemé­nyétől teszi függővé. Schellenberg, a professzio­nista hírszerzőtiszt, gyanak­vással fogadta a felajánlkozást. Mi ez? őszinte motiváció, vagy az angol titkosszolgálat provo­kációja? De a hírszerzőnek tét­eleme a játszma, ezért azonnal utasította ankarai rezidensét, L. C. Moyzischt. aki attasé­ként szolgált, a német nagykö­vetségen, hogy tudjon meg mindent az inasról. Bár az információt a külügy­minisztérium hírszerző szolgá­lata szerezte, az ügyet az RSHA ki akarta sajátítani. Himmler megtiltotta Schellen- bergnek, hogy a külügyminisz­tériumot bármiről is tájékoz­tassa, de elkésett, mert Rib­bentrop sietve informálta a nagy fogásról Hitlert, aki je­lentést kért a további fejlemé­nyekről. Moyzisch jelentette Schellen­bergnek, hogy találkozott az inassal — aki a „Ciceró” fedő­nevet kapta —, s olyan benyo­mása alakult ki benne róla, hogy kíméletlen, bosszúálló, konspirációs tevékenységre ter­mett ember. CICERÓ rövidesen szállította az első anyagot, egy filmteker­cset, amelyért 20 ezer fontot kért. Az anyag ugyan sifríroz- va volt, de Németország négy első desifrírozó szakembere, köztük két matematikaprofesz- szor egy hét alatt megfejtette a kulcsot. A filmkockák az an­karai brit nagykövet és az anyaország hivatalos levelezé­seit tartalmazták, és rendkívüli jelentőséggel bírtak Németor­szág számára. így, feljegyzé­seket Anglia és Törökország, Anglia és a Szovjetunió közöt­ti tárgyalásokról. Az anyagban szerepelt az 1943 októberében Moszkvában megtartott szov­jet—amerikai—angol külügy­miniszteri értekezlet teljes jegyzőkönyve. SCHELLENBERG EZUTÁN arra törekedett, hogy behatá­rolja, Ciceró honnan szerzi az okmányok másolatait. Az ügy­nök Moyzischnak adott magya­rázata egyszerű volt. Amikor a nagykövet aludni tért, Ciceró mint komornyik rakta el öltö­nyét, amelynek zsebéből kivet­te a páncélszekrény kulcsát, és az iratokról fotómásolatot ké­szített. Ilyen egyszerű volt az egész. Hogy az ügynök a brit nagykövet távoljétében is tud­jon dolgozni, a németek viasz­minta alánján elkészítették Sir Hughessen páncélszekrény­kulcsának pontos másolatát. Ciceró jelentéseiben tűn' r ' először az „Overlord” fedőnév, ami a szövetségesek tervezett franciaországi partraszállását takarta. A következő nagy fo­gás a Sztálin, Roosevelt és Churchill által megtartott te- heráni konferencia jegyző­könyve volt. E páratlanul értékes doku­mentumok felhasználásával azonban baj volt. Mivel tar­talmuk Németország számára kedvezőtlen információkat rög­zített. Ribbentrop nem merte azokat Hitlernek jelenteni. Schellenberg pedig azért fo­gott gyanút, mert az egyik filmszalagon nemcsak az ügy­nök ujjnyomát rögzítették, s így bebizonyosodott, nem mondott igazat, amikor azt ál­lította. hogy egyedül dolgozik. Az események azonban min­denben igazolták Ciceró jelen­téseit. Schellenberg a rideg té­nyek alapján felismerte, hogy Németország elvesztette a há­borút. Ezért óvatosan megkör­nyékezte Himmlert, hogy cél­szerű lenne az amerikaiakkal kapcsolatba lépni. Himmler gyenge akaratát Schellenberg csillagjósokkal is megerősítet­te ígv engedélyt kapott a kap­csolatfelvételre, azzal, hogy ő, mármint Himmler, nem tud semmiről. A hírszerző tábor­nok Svédországban kapcsolatba lépett Roosevelt megbízottjá­val, A. S. Hewittel, és az iránt puhatolódzott, az Egyesült Ál­lamok és Anglia hajlandók lennének-e különbékét kötni Németországgal. 1944 TAVASZÁN Ciceró vá­ratlanul befejezte tevékenysé­gét. és eltűnt az angol követ­ségről Igen ám. de az ankarai német követségről is eltűnt három fontos személy. Közü­lük Cornelia Kapp kisasszony­ról, Moyzisch titkárnőjéről ki­derült, hogy az angolok ügy­nöke, és mint ilyen felfedte, hogy a brit nagykövetségről milyen szigorúan titkos anya­gok áramlanak a németek ke­zébe. A másik két eltűnt né­met az Abwehr munkatársa volt. A Vermehren házaspár nőtagja Plattenberg grófnő, egy fanatikusan vallásos asszony vette rá a férjét, hogy állja­nak át az angolokhoz. A szö­vetségesek sajtójában úgy sze­repeltek, mint félelem és gáncs nélküli lovagok, akiket a tisz­ta lelkiismeret vezetett. Min­denesetre a „szentlélek”, amely állítólag megjelent Vermehren asszonynak, arra is figyelmez­tette őket, hogy az Abwehr ügynökeinek névsorát és a kód­könyvet se felejtsék el maguk­kal vinni. Ciceró tevékenységének a németek nem sok hasznát vet­ték. A dokumentumokból ugyan kiolvashatták volna, hogy a szövetségesek sokkai erősebbek. mégsem voltak hajlandók szembenézni a való­sággal. Hitler és bűntársai megértették, hogy a szövetsé­gesek nem hajlandók egyez­kedni velük, ám úgy döntöt­tek, hogy nem vesznek tudo­mást a kényelmetlen igazsá­gokról. RIBBENTROP CSAK AK­KOR vélte fontosnak a Cice­ró-anyagot. amikor az a keleti és a nyugati szövetségesek kö­zötti ellentétekre utalt, legyen •az bármilyen csekély dolog Erre volt kíváncsi, mert ez volt az, amit a Führer is hallani akart ez volt hát a „megcá­folhatatlan igazság”. Ugyan­ezekben a dokumentumokban a sókkal fontosabb, ám kevés­bé szívesen látott információ­kat egyetlen kézmozdulattal, félrelökték. Ráadásul hamis pénzzel fi­zettek azokért az értesülése­kért, amelyek végül is elsik­kadtak kezeik között. A há­ború befejezése után ugyanis a világ színe elé lépett egy Elyesa Bazna nevű török fér­fiú, azzal, hogy ő volt Ciceró és perelte az NSZK-t, mint a Harmadik Birodalom jogutód ját, me>'t értékes információiért hamis bankókkal fizetett. Következik: „Martin” őrnagy \ EGYÜTT AZ UTINrORM JELENTI Gulyás Gábor: — A hét végén Pest megye területén jelentősebb forgalomkorlátozásra nem kell számítani Kivételt képez a 441. út nagykőrösi szakasza, ahol a csatornaépítés miatt a forgalmat változat­lanul terelöútra vezetik. Július 2-től a hétközi fenntartási munkák miatt az alábbi forgalomkorlátozások lépnek életbe: A 2. úton Szendehely térségében útmenti támfalépítés következté­ben számítsanak útszűkületre. Szintén a 2. úton Dunakeszi belterüle­tén a horányi csomópont átépítése lassítja a forgalmat. A 11. út két szakaszán dolgoznak majd Szentendre előtt, a 17. kilo­méter szelvényben szerelik a közvilágítást, Visegrádon pedig a burko­latot szélesítik. Mindkét helyen sebességkorlátozás és előzési tilalom lesz érvényben. Hétfőn 10 órától lezárják Cegléden a Béke téri csomó­pontot, ezért a 40. út forgalmát a városon belül elterelik. Szélesítik a 4604. utat Öcsa—Dafcas között, így a 15—19. km között félpályás útlezárással találkoznak Aszfaltozás kezdődik a 2102. út Bu­dapest— Fót szakaszán, illetve a megye északkeleti határában Letkésnél az 1201-es úton. Mindkét helyen a forgalmat jelzőőrök irányítják az út­szűkület mellett, EGY BALESET ANATÓMIÁJA Dunaharasztin, a Bajcsy-Zsilinszky utca 82. előtt, egy álló jármű mögül hirtelen és körültekintés nélkül lépett egy sze­mélyautó elé M.M-, s az autó elgázolta. M. M. könnyű sérü­lést szenvedett, a gépkocsiban körülbelül ötezer forint kár ke­letkezett. D Ez > baleset sincs tanulság nélkül. S bár kézenfekvő, mégis ér- demes elgondolkozni azon, hogy mennyire fontos meggyőződni az út­testre lépés veszélytelenségéről, mielőtt a járművek közé indulunk. Ez a balesettípus elsősorban a fiatalokra jellemző, akik meggonöolatla- nabbak, mint a felnőttek, bár ezúttal az eset rácáfol erre, M. M. ugyan­is negyvenöt éves. Mégis a gyerekek azok, akiket újra és újra figyel­meztetni kell, míg a vérükké nem válik, hogy álló jármű mögül nem szabad kilépni. A parkoló közlekedési eszközök másik oldalán — a for­galom felőlin — beláthatjuk az úttestet, és észlelhetnek minket is «x arra haladók. ELSŐBBSÉGABÁS A FŐÚTON A Gödöllőn átutazó gépkocsivezetők közül, még változatlanul sokan nem tudják — bár már többször is megírtuk —, hogy a 30-as főközlekedési út 29-es kilométerénél az elsőbbségadás kötelező jelzőtábla állítja meg a gépjárművezetőket. A gödöl­lői Dózsa György út rekonstrukciója miatt ugyanis a harmin­casra az Erzsébet-parki HÉV-megállónál torkolló Táncsics utca lépett elő átmenetileg főúttá. Az onnan kikanyarodó jármű­veknek van elsőbbsége azokkal szemben, akik Hatvan vagy Budapest felől érkeznek. Kellő óvatosság, figyelem szükségel­tetik tehát Gödöllőnél, MIT KELL LÁTNI? Természetesen azokat a dolgokat, amelyek befolyásolhat­ják és amelyeknek befolyásolniuk kell biztonságos közlekedé­sünket. Ezeket az egyre' nagyobb vezetési gyakorlat megtanít kiszűrni a szemünkre ható rengeteg információból. Ám nemcsak passzív tanulók lehetünk, akik várjuk, hogy egyre nagyobb gyakorlatunk legyen, tehetünk is azért, hogy minél előbb kialakuljon ez a képességünk. Mégpedig azzal, ha menet közben elemezzük a helyzeteket, megpróbálunk tudato­san bizonyos szituációkban bizonyos momentumokra figyelni. Erre a legalkalmasabbak az egyedül töltött órák a kormány.mel- lett. Vigyázzunk azonban, hogy az ilyen meditációk ne vonják el figyelmünket a forgalomtól és biztonságosan érjünk úticé­lunkhoz. HA NAGY A NYOMÁS A gépkocsitulajdonosok többsége tudjß, hogy a zsebe bán­ja, ha nem az előírt légnyomással felfújt kerekekkel közleke­dik. A túl nagy nyomás következményeként, a kerekek köze­pén hamarabb kopik a gumi, hamarabb kell új abroncsot vá­sárolni. Kevesebben tudják, hogy a gépkocsik menettulajdonsága is megváltozik, ha nem az előirt keréknyomást használjuk. A túl keményre fújt gumik nem fekszenek fel teljes profiljuk­kal az útra, ezért kisebb lesz a tapadásuk, s megnő a fékút és csökken a kanyarstabilitás. A rutinos vezető már egy-két tizednyi eltérést is érzékel. s gyorsan egy benzinkúthoz kormányozza járművét, hogy rendbehozassa a gumik nyomását. KÉT TANÁCS KÁTÖiEBEI&ŰSKHEZ Az első: csak áz előírt guminyomás biztosítja, hogy meg­felelő ívben kanyarodhassunk kétkerekű járműveinkkel — le­gyen az motorkerékpár, vagy bicikli — és a fékezés is csak akkor hatásos, ha az abroncsokra feszülő gumik nem csúsznak meg. Lényeges tehát, hogy mindig 02 előírt légnyomás legyen kerekeinkben A második. kétkerekűnél gyakori hogy esős időben be­áznak a fékek Tunáesos ezért útközben időről időre kipróbál­ni működik-e fékünk Ez nemcsak megnyugtató érzés, hanem a fékek karbantartása, is. hiszen ilyenkor a súrlódő felületek felmelegednek és megszáradnak Aztán, ha szükség lesz mű­ködésükre, jól is fognak sziiperálni. Balesetmentes közlekedést és kellemes héti égét kíván gya­logosoknak és járművezetőknek egyuránl. i Roóz Péter \ l

Next

/
Thumbnails
Contents