Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

1984. JÜNIUS 30., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN például a szemet mossák ki. Elhá­rítják, elháríthatják annak a beha­tásnak végeláthatatlan következmé­nyeit, mely netán a szemet éri. Pél­dák, csak felvillantottak. Ám ahhoz éppen elegendők, hogy jelezzék: a technikát az ember szolgálatába ál­lították. Ritkán kerül szóba, talán azért, mert ez is természetes: az itt dol­gozók — mármint a DKV-ban —5 ruhái pamutból készültek. Munkaru­hák, ám arra is hivatottak, ha a szükség úgy hozza magával, óvják, védjék viselőjét. Mert a műszál vagy azzal kevert anyag égési sé­rülésnél a bőrre, a bőrbe ég ... Nem jó erre gondolni, ilyen sza­vakat leírni. S hogy' mégis ide kí­vánkozott, annak oka a munka-, azaz pontosabban a munkásvédelem. Nemcsak szavakban fejeződik ki az, hogy az ember érték, a legfőbb ér­ték —, tettekben is nyomon követ­hető, forintokban is mérhető. Még konvertibilis valutában is. butánt, s százezer tonna olyan ole­fineket tartalmazó cseppfolyós gázt, amelyet a vegyipar felhasználhat. Tovább dolgozhat fel. Igaz, nem itt­hon, mert most erre a pénzünkből nem futotta. Éppen ezért Százha­lombattáról ezt is exportálják a fel­dolgozóhelyekre. Az igazi produkció, a főtermék a felsoroltak közül egyik sem. Hanem az úgynevezett krakkbenzin. Ebből az új üzem évente 460 ezer tonnát gyárt. Mégpedig a minőségét tekint­ve olyat, amely motorbenzinként használható, s az oktánszáma 92-es! Aztán itt van még az a 180 ezer tonna gázolaj is évente, mégpedig az úgynevezett mély dermedési pon­tú. Hogy ez mire kell. Ezzel is javít­ják a hazái gáz- és tüzelőolajak mi­nőségét. A szakember persze arról sem feledkezik meg, hogy a krakko- lás során visszamarad valamennyi fűtőolaj és fűtőgáz is. Az utóbbit például a finomító más üzemei használják fel. Az embert szolgálva Az itt alkalmazott technikát-tech- nológiát világszínvonalúként jegy­zik. Nem is véletlenül, mert mind­kettő a legkorszerűbb eredmények hordozója. S a céltermékek hozama is a legmagasabb, amit ma ebben a szakmában a világon adni, nyújtani tudnak. Furcsa, hogy a legek hang­ján szólunk, de nincs ebben semmi túlzás. Hiszen a termékek, a krak- kolás útján nyertek színvonala is magas. Alacsony előállítási költsé­gek mellett! S ennek az utóbbinak a titka az, hogy az energiaköltségek is alacsonyak. Erre pedig a lehető­séget olyan egyáltalán nem elhanya­golható apróságok is kínálják, mint például a termékek hőjének felhasz­nálása vagy a füstgáznyomás energiájának megfogása. Ezek is jelzik: a bevitt energiát maximá­lisan hasznosítják. Ott, ahol a kata­lizátor 700 fokos, amikor ta'álkozik az anyaggal, s a krakkolás 520 Gel- sius-fokon történik1. Mérhetetlen energiák szabadul­nak fel azon a nem is kis beton- placcon, amit a krakküzem jelent. S amit általa nyerünk, az szépen cseng forintban éppúgy, mint dol­lárban. Különösen akkor, ha azt is számba vesszük, a befektetett hat és fél milliárd három-négy év alatt megtérül. A tornyok, a kígyózó, te­kergőző csövek százezrein át Az ember munkájával, akaratával, hoz­záértésével, a komputer, a modern technika segítségével. Mely az em­ber társául szegődött, azt szolgálja. Varga Edit Képeinkben: A vezérlapult előtt Szá­lai Gábor (cím (elett). Térplasztika, Kígyós Sándor munkája (Jobbra fent). Császár Bálint, a tizennégyből egy ... (lent). Hancsovszky János felvételei Energiamező a betonnlaccon A toronyból nézvést parányi pontnak látszhat az ember. Az üzemek között cikázó autók meg gyerekjátéknak. Kígyózó, teker­gőző csövek százezrein (?) csillan meg az éles, júniusi fény. Alpi­nistákat is bevetettek, hogy rá- duplázzanak a krakküzem leikét jelentő tornyok szigetelésére. Üzem? Igen, ám nem védik falak az időjárás viszontagságaitól, te­tő sem borul fölé. Csak a most éppen vakítóan kék égbolt... Hat és fél milliárd forint. Egyenlő mindazzal, amit krakküzemként em­legetnek. Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalatnál a VI. ötéves tervben ez a magyar népgazdaság legnagyobb beruházása. Az üzem­menetet elvétve egy-egy sóhajként felszálló gőzpamacs s a berendezé­sek egészen halk dübörgése jelzi.-S mérőórák mutatóinak vibrálása. Eleinte számoltam, aztán harminc felé megálltam. Abban maradva ön­magámmal: mérőórák sokasága is jellemző a katalitikus krakküzemre. Lentről nézve valahogy úgy négy emelet magasságban a csőkígyók között fehér-sárga védősisakok vil­lannak fel. Teljes az üzemmenet 1984. június 28-én! komputernél, a vezénylőteremben, ki meg a több emelet magas csőkí­gyók között... attól függ, mit jelez a komputer, a teljes munkafolya­matot követő fényjelzések hol ké­rik, igénylik az ember beavatkozá­sát. Mondják, kaszálni kellene már a füvet. Ott, ahol a krakküzem beton- sávjá végét ér, de még az üzemi út előtt. Harsogóan zöld a pázsit, már- már nyoma sincs annak, hogy teg­nap vagy öt hónappal ezelőtt itt ko­csik fordultak, csövet szállítottak. Megtévesztő az a térplasztika is, mely Kígyós Sándor szobrászmű­vész alkotása. Magasra törve fémes ragyogásával, környezetével azt mondja: régen, nagyon régen épít­keztek itt az emberek ... Üzembe helyezve Az alapokmány és a hitelszerző- §s szerint az üzembe helyezésre »34. december 31-ig kell hogy sor írüljön. Ám a próbaüzeme már <y hónappal ezelőtt megkezdődött, z üzembe helyezés dátuma pedig )84. június 28., S nem elhamarko- ott lépés ez, ahogy Sokorai István,» DKV műszaki vezérigazgató-he- ettese mondta, az egyhónapos pró- a bizonyította, az üzem alkalmas a üyamatos termelésre. Érdemes kicsit visszapörgetni az löt. Az egy hónap alatt 68 ezer inna alapanyagot dolgoztak fel. bben selejtes termék nem volt! rtékesíthető, jó minőséget adott az zem. Igaz, meglepetésben is volt jszük: június 21-én áramkimaradás úatt leállt a .termelés. Szerencsére zonban műszaki kár nem lcéletke- ett. Ilyen váratlan, s korántsem kívá- atos próbát is jól álltak a beren- ezések. Az energia-felhasználás, nfogyasztás az előírtnál is kedve- 5bb. S mindössze hatvanan dol- oznak. Folyamatos üzemben, ám gy műszakban tizennégyen. Ki a nem úgy, nem abban az értelemben, miként ezt a szót használjuk. A kí­vülálló számára kuriózum, ám funk­ciója egyáltalán nem kívánatos (!) esetben — életmentő. Fülkék az iyem területén. Különféle vegyszer­behatás, híg savak ellen nyújtanak védelmet. Ha azok a bőrt, a testet, az embert érik. Hogyan? Ha valaki egy ilyen fülkébe belép — netán be­esik; mert bajba jutott — s behúzza maga titán az ajtót, akkor egy kürt szólal meg. S ugyanakkor fény is jelzi-, a fülkében tartózkodnak. A külvilág ezt észleli, s a bent levő? Hát aki bent van, arra langyos víz permetez. Ugyanakkor egy meg­határozott mozdulatra munkába állnak az automaták is, amelyek Posztópapucsban Mindaz, amire ma rácsodálkozik az ember — no, nem a szakember! —, az holnap vagy azután az ipar- történet egy darabját jelenti majd. A földszintes, hosszú épületben van a vezénylőterem. Az előcsarnoká­ban a katalitikus krakküzem teljes makettje. Miniatürizált, ám két szo­bát betöltő mása. Mert a szakem­berek, akik a kígyózó csövek százait, százezreit összeillesztették, ezen ta­nulták meg a szerelés csínját-bín- ját. Még a laikus is látja, mert a színek vezetik, hol, mi mihez csat­lakozik ... Ma még szabad a bejárás — már­mint utcai cipőben — a vezénylő­terembe, ahol egy hatalmas falat a műszerek foglalnak el. A monitorok előtt hárman ülnek. Gombnyomásra újabb és újabb adatokat híva le, ellenőrizve a krakkolás folyamatait. Nyomon követve a legkisebb mun­kafázist is. Ahogy viccesen s igazán laikusként mondják: belenéznek a csövek gyomrába. A vastagon ter- peszzedökébe éppúgy, mint a kes­keny, karcsúakéba ... Az ipari tele­vízió pedig a tőlünk vagy két kilo­méterre levő tornyot mutatja. Szí­nesben, lángot lövell, valamit éget. Ügy hírlik, a műszerek megkíván­ják, hogy ebbe a terembe nem is olyan soká csak posztópapucsban — ahogy a múzeumokban szokás — lépjen be bárki. Takarítótól a ven­dégig, az itt do'gozókig. Mert a por­ra a finom műszerek roppant ké­nyesek. Mcnfőkabin ölelésében Mentőkabinok vagy vészfülkék? Mindenki keresgeti a pontos kifeje­zést, hiszen elsősegélyt adnak, ám Flakon is lesz belőle A krakküzem évi kapacitását te­kintve egymillió tonna fűtőolaj fel­dolgozására képes, ennyire hivatott. Nem érdektelen számba venni, hogy az említett mennyiségből mit csinál a katalitikus krakküzem. Lássuk csak. Nyernek belőle negyvenezer tonna nagy tisztaságú propilént, mely közvetlenül alkalmas arra, hogy polipropilént gyártsanak be­lőle. Laikusként kérdezi az ember, mire jó, mire kell ez a vegyület? Hát kiderül, hogy polimerizáció út­ján ez az anyaga azoknak a mű­anyag flakonoknak, melybe mond­juk például a BIP mosogatót vagy az öblítőszért töltik. Már persze csak akkor, ha ilyen flakon van... A polipropilén tőkés exportra ke­rül, mármint egy része. Hiszen va­lamiből meg is kell térülnie ennek a drága beruházásnak. Nézzük csak, még mit adnak a tornyok, a csőkí­gyók? Harmincezer tonna propán­Üzemcsarnok a kék éj alatt Tévedés lenne azt hinni, hogy egy ilyen fülke mindentudó. Nem az, nem is annak szánták. Csak míg az orvosi segítség megjön, addig men­tőeszköz lehet. Éppúgy, mint a sisa­kok. Nincs kegyelem. A vendég fe­jére való is előkerül, nemcsak az itt dolgozóknak jár, tartozéka a felsze­relésnek.

Next

/
Thumbnails
Contents