Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

1984. JÚNIUS 27., SZERDA

i*E.sr

mi*j

Kooperációban olcsó készétel

■Újításokkal, kooperációk kialakításával törekszik a csepeli mirelitüzem új termékek előállítására, a választék bővítésére. A gyárban helyszűke miatt korlátozottak a választékbővítés lehetőségei, a vásárlók azonban újabb cikkeket igényelnek. Ezért más üzemekkel lépnek együttműködésre.

Elsőként a Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ-szel állapodtak meg mirelit körömpörkölt kooperációban való előállítására. A megállapodás szerint az áfész üzemében készítik elő a sertésiábat, itt tisztítják, csomagolják e terméket, a munkához a csepeliek adják az eszközöket is. A fagyasztásra kész sertésláb további kezelése a csepeli üzemre hárul.

Egyelőre korlátozás nélkül

Még jó az ivóvízellátás

Hagyomány, hogy a Duna- menti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat tavasszal tervszerűen készül fel a nyári kánikulai napokra. Ilyenkor megvizsgálnak minden kutat, szivattyút, karbantartják a vezetékrendszereket, meggyorsítják a folyamatban lévő beruházásokat. Ennek eredménye, hogy bár az ellátási körzetükhöz tartozó Dunakanyarban, Gödöllőn és környékén, a Börzsöny és Pilis vidékén nyáron sokszorosára növekszik a vízfogyasztás, évről évre javul az ellátás.

Ezt bizonyította, még az aszályos napokban, a szakemberek számára rendezett bejárás, s ezt tapasztaltuk az elmúlt hetekben is. Farkas Vince főmérnök tájékoztatása szerint

ugyanis eddig egyelőre sehol sem kellett elrendelni vízkor- l'.tqzást, s néhány , elyi problémától eltekintve kiegyensúlyozott az ellátás.

Ez azonban korántsem garancia arra, hogy a forró nyári napokban mindig és mindenütt lesz víz a csapokban. A vállalat 118—120 ezer köbméter vizet képes termelni, s előfordulhat, hogy az igények ezt meghaladják. Először Szentendre, Solymár, Dömös és Dobogókő magasabban fekvő területein akadozhat az ellátás, ,de Fót és Mogyoród környékén is lehetséges vízhiány. Megnyugtató viszont, hogy a városokban nem kell számolnunk ilyen kellemetlenségekkel.

Cs. A.

Az abonfi József Attilában

Árpába haraptak a kombájnok

„Inkább ez, mint a tavalyi könnyű rohanás”

Két esztendőn át nem volt sáros a cipőm — mondja Pásztor Pál, az abonyi József Attila Termelőszövetkezet elnöke, akivel a közös gazdaság, és egyben a megye első napi aratásának helyszíne felé autózunk. A dűlőutakon rendre kerülgetjük a tócsákat, vízállásokat, az elmúlt heti felhőszakadás emlékeit. Az elnök előbbi megjegyzését, ha másért nem, azért is komolyan kell vegyem, mert a bő termő, zsíros földű abonyi határ éppen tavaly, a szárazság miatt szomorú rekordot állított fel, búzából alig emelkedtek a hozamok a hektárankénti 39 mázsa fölé. Szerencsére az idén egészen más a helyzet, mert ahogy Pásztor Pál is megfogalmazza, maguk a gazdá- szok sem tudnának jobb időt varázsolni.

A Kerektó dűlőben

Ennek eredményéről, a rögtönzött határszemle -során is elegéndő tapasztalatot gyűj. tünk, meglepően szép a paradicsom, teltek a gabonaszemek, kövérek a kalászok, s ha kicsit fáznak Is a kapások, örvendetesen fejlődik a kukorica.

— Itt haraptak először gabonába a kombájnok — mutat az elnök az egyik tábla már levágott rendjére. — Ak_ kor 27 százalék, tehát viszonylag magas volt a szemek nedvességtartalma. Azóta ez a szám 18-ra csökkent, vagyis olyan mértékűre, hogy a betakarítás megkezdését nem halogathattuk tovább — folytatja magyarázatát kísérőm, miközben megérkezünk a Kerektó dűlőbe. A masinák, számsze. rint hat, reggel 8 után indultak ki a határba, s túl vannak az első fordulókon. Az meg éppen riporteri szerencse, hogy a lehullott néhány csepp eső miatt félórás kényszerpihenőt tartanak a gépészek, s nem zavarjuk őket a munkájukban. Kézszorításukon érzem, kedvvel, jó reményekkel startol ez a csapat. Szinte valamennyiő- ket ismerem, a kombájnosok doyenjét Unger Lászlót, vagy Molnár Jánost, Zsemlye Józsefét, Somodi Imrét, Falusi Lászlót egyaránt, oly sok kemény nyári csata abonyi hősét. Szép Józsefet azonban be kell mutassák. ő a szomszédból az Űj Világ Tsz-ből pártolt át, s ilyenformán új embernek számít a József Attila szövetkezetben, aki egyébként e szakmának'régi mestere.

rékoskodás — mondja az ágazatvezető. S hogy világos legyen, a kívülálló számára is elmagyarázza még, hogy az árpa 30—40 százaléka megdőlt, a sarjúhajtások miatt aligha remélhető az árpa teljes száradása, ráadásul olaj helyett hulladékkal tüzelnek a szárító tornyokban.

Mialatt Bárány Pál szakavatott gazdasá,gpolitikai előadását hallgatom, szemem Zsemlye Józsefet keresi. Azt a nagyon szerény, szorgalmas fiatalembert, aki bizonyára a legboldogabb és legbüszkébb lakója ma Abonynak. Életében először vadonatúj gépet kapott, s felszállhatott az idény kezdetén egy Claas Dominátor 106- osra, a hazai arató-cséplőgépek társadalmának legszebbikére.

Ellenség a sarjú

— Nemcsak szép, hanem okos is ez a kombájn — védelmezi meg masináját a tulajdonosa, miután felkapaszkodtunk a sárga óriásgép fül. kéjébe.

— Ezt nézze meg! — hívja fel figyelmemet Zsemlye József egy lámpákkal, kapcsolók kai teli dobozra.

— Ez az igazi újdonság. Ez a műsor automatikusan vezérli a motort, illetve a kombájn sebességét Ha ritkább a szem, gyorsabb, ha sűrűbb, lassúbb tempót diktál — így a csillogó gépcsoda kezelője. Zsemlye József 14 esztendő alatt szolgálta meg, hogy ez a valódi közösség, amiben az idén dolgozik, jogosítványt adjon a szu. perkombájn birtokbavételéhez. Azt már kollégáitól tudtam meg, hogy nyáron építkezik, temérdek lenne hát az otthoni teendő. Segítenek azonban a barátok — ezt tették a hétvégén is — nincs egyedül gondjaival.

így történhetett, hogy mialatt ő a dominátort járatta be, a ház építése is az eredeti terv szerint haladhatott.

— Nehéz aratás lesz, de inkább ez, mint a tavalyi köny- nyű rohanás — mondja Unger László, s’bizonyítékként meg. dönti kezével az árpát. A sárga gabonaszárak között feltűnnek a zöld sarjúhajtások, a kombájnosok ellenségei, a sebességkorlátozás kéretlen el- rendelői.

— Nézze, itt mindenki tisztességesen akar keresni, nincs közöttünk dologkerülő ember. S most, hogy az első néhány renden túl vagyok, bízom benne, az idén nem marad el hasznunk sem. Magyarán, van mit aratni. Tagadhatatlan ren. desen megfizetnek bennünket. A szezonban 10—12 ezret is megkeresünk, de ahogy lenni szokott, irigyeink is akadnak.' Egészen addig, amíg ki nem próbálják ezt a munkát. Lehet dicsekvésnek tartja, de így igaz, a kombájnolás valóban nagy figyelmet, kitartást igényel. Ez azonban kevés a sikerhez. Szükség van egyébre is. Zsiványbecsületre például mert bár nem vagyunk szentek, arra sokat adunk, amit elvégeztünk, abban ne találhasson senki hibát.

Bejegyzett dátum

Előttem a naptár, beírom a dátumot, Abony, 1984. június

26., kedd. Pest megyében meg. kezdődött az aratás a József Attila Tsz-ben.

Valkó Béla

Kisegítő gazdaságok

Termesztették a hadseregben

Példát mutatnak a ceglédiek

Az eliátás, az élelmezés a társadalom egészére vonatkozóan is igen fontos kérdés. Gondoljunk csak arra, hogy egy- egy munkahelyen micsoda vihart kavarhat az a tény, ha huzamosabb a színvonal alatti étkeztetés. A magyar néphadseregben pedig harckészültségi tényező is az ellátás. Ez a szolgálati ág igen bonyolult és sokirányú. Kevesen tudják, hogy egy-egy alakulatnál kisegítő gazdaságok működnek. Ezek irányítása és ellenőrzése is az élelmezési szolgálat hatáskörébe és illetékessége alá tartozik. Erről kérdezte a Katonai Sajtószolgálat megbízásából Pály István ezredest, a magyar néphadsereg élelmezési szolgálatának főnökét a szerző.

Vadonaíúj gépen

Szeretnénk ezzel a 255 hektárnyi őszi árpával négy-öt, legfeljebb 6 nap alatt végezni. Nem másért, minthogy a gyorsaság akár 5 mázsa hektáronkénti terméstöbbletet, a lassúság ugyannnyi veszteséget jelenthet — állítja Bárány Pál növénytermesztési ágazatveze- zető, s még hozzáteszi:

— Sokan igyekeznek megvárni, amíg tökéletesen megszárad a gabona, hogy ne legyen szükség mesterséges vízelvonásra. Esetünkben azonban hiba lenne az efajta takaPcröff a csavar

Méghozzá egy ügyes masina pörgeti, de még így is akad munkája bőven a képen látható Zeman Sándor szerelőnek, aki az ISG maglóéi gyárában szereli az Ikarus-buszok első, kormányzott tengelyeit. Az alaptengely a Szovjetunióból érkezik, a szerelvények azonban itt készülnek. A tengelyek valódi helyükre, a Csepel autókba kerülnek. Trenesényt Zoltán felvétele

sereg minden katonájának a törvény erejével jár az élelmezési norma mindenkori értéke. Ennek a forintban kifejezett mutatója változó, ezért nem is ez az érdekes. Ez a norma mind tartalmilag, mind pedig az étkeztetés változatosságát illetően, a katonaélet jellegzetességeit, a harckészültség érdekeit, illetve biztosítását figyelembe véve, az országos fogyasztási átlagot meghaladó étkezést biztosít a katonák számára. Az átlagot mindig nagyon nehéz meghatározni, de nyugodtan mondhatom, hogy a néphadseregben az étkeztetés társadalomban elfogadott szokásokkal esik egybe. A kisegítő gazdaságok esetében

nem olcsóságról van szó — mert a norma mindenkinek jár —, hanem arról, hogy ez olyan lehetőség biztosítását jelenti, amely szerint a megtermelt termékeik (élőállat, zöldség, primőr stb.) értékesítéséből befolyt bevételekből olyan élelmiszereket tehetnek a katonák asztalára, amelyek

egyébként az élelmezési normát terhelnék. Így válik tehát változatosabbá a katonák étkezése is. Ez a gyakorlatban például azt eredményezi, hogy a kolbásszá feldolgozott sertéshúst, mivel maguk állítják elő, ez az önköltségen való termelést jelenti. Így a kolbász mellé meg tudják vennivmár kora tavasszal is az újhagymát, majd később a paprikát, illetve a paradicsomot. Esetleg egy húsos ételhez a salátát Az 1983-as adatok szerint a kisegítő gazdaságok produktumai néphadseregszinten az élelmezési pénznorma értékének három százalékát jelentik. Eny- nyivel emelkedett átlagosan az étkezés feljavítása. A sertéshúsból pedig rendszeresen megtermelték a saját igényeik 20—25 százalékát. Azt hiszem,

ez mindenre válasz lehet: a gazdaságosságra, a változatosságra.

0 Tudjuk, hogy a magyar mezőgazdaság fejlett. Eppeu ezért van-e jövője a laktanyai kisegítő gazdaságoknak? Van- nak-e fejlesztési, szélesítési terveik?

—. A kisegítő gazdaságokra jelenleg is szükség van és szükség lesz a jövőben is. Nem versenytársai, de kiegészítői a. szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben folyó termelő tevékenységnek. Működtetésükkel, más eszközökkel ki nem aknázható tartalékokat tárunk fel. Egyrészt — mint mondtam — jobbá téve a katonák élélmezését, másrészt tehermentesítjük a népgazdaságot jelentős tömegű — ma stratégiai jelentőségű — élelmiszer megtermelésétől. Tehát az a cél, hogy a néphadsereg minél kevesebb terhet jelentsen a népgazdaságnak. így a mi fejlesztési törekvéseink és a magyar mezőgazdaság színvonala nem mond ellent egymásnak. A jelen helyzetre viszont az is jellemző még, hogy a gazdasági épületek állaga nem a. legmegfelelőbb. A rekonstrukciós időszak egy-két éven belül befejeződik. Eddig úgy voltak a kisegítő gazdaságok, hogy a nagyobb hozamok elérése érdekében nem gondoltak a fejlesztésre. Most elérkezett az idő, hogy korszerűsíteni kell, mert csak így lehet a mai színvonalnak megfelelni. A korsze. rűsítés a jövő záloga, csak így fog növekedni a hozam. A gazdaságokban a termelési kedv változatlanul nagy. A sertés- tartás mellett kezd általánossá válni a fóliás kertészet. Ezzel biztosítják a primőrt az éüMr zők asztaléra. Annyit hadd mondjak még ed, hogy a kisegítő gazdaságoknak a néphadseregben kialakított formája felkeltette a Varsói Szerződés testvéri hadseregeinek figyelmét. Megvalósítani, követni akarják ezt a formát. Végezetül dicséret illeti a jók között a legjobbakat. Mert a ceglédi, valamint a marcali és a tapolcai kisegítő gazdaságok működése példaszerű.

Sánta György

Sok a sertés, rossz a minőség?

Új exportösztönző árak

A változás januártól várható

Eddig soha nem tapasztalt mértékben megnőtt a sertés- tartási kedv Pest megyében. Az év első öt hónapjában a vártnál mintegy 20 százalékkal több hízott állatot vásárolt fel a kistermelőktől a Pest-Nógrád megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. E kimagasló sikerben nagy szerepe volt annak, hogy az illetékesek már tavaly ősszel nyilvánosságra hozták a január 1-től érvényes felárakat, amelyek egyértelműen a mennyiség növélésére ösztönözték az állattartókat.

Mint Csákány József igazgatóhelyettestől megtudtuk, a felvásárlási csúcs februárban kezdődött és az elmúlt hónapban tetőzött, azóta viszonylagos egyensúly van. A sertés- tartási kedv fellendülésének hatására az erre az esztendőre tervezett 440 ezer helyett várhatóan mintegy 500 ezer állatot vesznek majd át. A hirtelen megnövekedett hús- mennyiség azonban nemcsak örömet, hanem gondokat is okoz. A jelenlegi premizálás ugyanis nem arra serkenti a termelőket, hogy a háztájiban is expotképes sertéseket hizlaljanak, emiatt az átvett állatok nagy része csak hazai fogyasztásra alkalmas. Ezért a szakemberek már dolgoznak egy olyan felárrendszeren, amely differenciáltan veszi

majd figyelembe a minőseget. Az új értékelési módszert várhatóan jövőre, január 1-tői vezetik be.

Az első lépés az lenne, hogy a kistermelők ne pigmentált malacokat vásároljanak vagy tenyésszenek, mert külföldön csak a fehér színű állatok adhatók el. A legfrissebb statisztika szerint megyénkben mintegy 26—27 ezer koca van a' háztájiban, s mivel a vállalat évente átlagosan 3 ezer vemhes kocát helyez ki a kistermelőkhöz, a teljes állomány lecserélése — elméletileg — nyolc-tíz esztendő alatt megoldható. Ám a gyorsabb lépés érdekében azt tervezik, hogy bizonyos területekre tenyészkanokat is kihelyeznek, s a fedeztetés jóval olcsóbb lesz, mint máshol.

A jövő nagy mértékben az új exportösztönző árrendszertől függ, mert jelenleg elfogadható piaca van a sertéseknek. A PENOMAH évente több mint 200 ezer darabot exportál feldolgozva, illetve élve.

Hasonló a helyzet a szarvas- marhánál is. Külföldön, csali a hústípusúak kelendők, s ezt egyre több, nagyüzem ismeri fel. A vállalat így a féléves exporttervét várhatóan mintegy 10 százalékkal teljesíti túl.

F. Z.

• Mióta léteznek a laktanyai kisegítő gazdaságok és ml volt létrehozásuk oka? Mit tud működésükről a polgári közvélemény?

A néphadseregben a kisegítő gazdaságoknak már hagyományai vannak. Az ötvenes évek végén, majdnem valamennyi laktanyában tartottak sertéséket a konyhai, az étkezdéi hulladék hasznosítására. Ebben az időben főleg vagy kizárólag a sertéstartás adta a kisegítő gazdaságok fő profilját. A növénytermesztés nem volt számottevő. A akkori termelés nagyságára vonatkozóan azt tudom mondani, hogy a gazdaságok által az étkezés feljavítására átadott termékek forintban kifejezett értéke nem érte el az élelmezési norma — természetesen akkori — értékének egy százalékát. A gazdaságok termelte hozamot pedig a személyi állomány részére a normán felül kiszolgálták.

— Ebből, következik tehát, hogy létrejöttüknek indítéka a fentebb mondott konyhai hulladék hasznosítása, továbbá a néphadsereg kezelésében parlagon levő földterületek megművelése volt. Legfontosabb cél viszont a személyi állomány élelmezési ellátásának javítása. Mit tud erről a polgári közvélemény? Hadd kezdjem azzal: a szülők, a hozzátartozók annyit tudnak a hadsereg dolgairól, amennyit fiaik elmondanak nekik az esküben foglalt titoktartási kötelezettség megszegése nélkül. Nem mondom,. hogy a kisegítő gazdaságok a nagy titkok körébe tartoznak, de azt hiszem, erről nem sokát beszélnek otthon. Az étkezést, a tisztálkodást és a tiszta ruhát is természetesnek veszik. Megfordítanám tehát a kérdést. Egy-egy alakulat a saját módszereivel adjon nagyobb hangsúlyt annak, hogy az ellátásban milyen nagy szerepe van az általuk működtetett kisegítő gazdaságoknak. Ha a fiatalok erről tudnak, mi több reggel, délben, este még érzik is ezt, akkor így jut majd a közvélemény tudomására ez a tény. Akkor hírét viszik a jó ellátásnak és annak, hogy ez honnan, miből származik.

O Mit jelentenek ezek a gazdaságok a katonák élelmezésének javításában és egyben az alakulat éiebnezést ráfordításának gazdaságosabbá tételében? Egy-egy alakulat olcsóbban tudja-e így ellátni katonáit és változatosabb-e az élelmezést

— A kérdéshez először is azt kell tudni, hogy a néphad-