Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-23 / 146. szám

« A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 146. SZÁM 1984. JCNUjS 23., SZOMBAT 7_LOI ESerepesfcmai változásai Utak, árkok és a lakosság A folyamatos üzemért Aki csak végigrobog autó­pályáinkon, nem sokszor gon­dol rá: az út karbantartása folyamatos üzemének biztosí­tása sok munkát ad a fenntar­tóknak. így van ez az M3-as autópálya esetében is, amely­nek megfelelő műszaki állapo­táért a gödöllői autópálya­mérnökség szakemberei a fele­lősek. Munkájukat persze megfelelő géppark is segíti, amelynek értéke jelenleg csak­nem nyolcvanmillió forint. Jobb oldali felvételünkön: Orbán Ferenc és Sárközi Béla szerelők az út takarítására szolgáló önfelszedő IFÁ-t ké­szítik elő műszaki vizsgára. Alsó képünkön: Pásztor Sándor egy IFA-gépkocsi fék­dobját szabályozza esztergán. Hanrsov^zUi János (elvételei Most HÉV-vel és különjára­tú, azaz HÉV-pótló autóbusz- szal érkeztem Kerepestarcsára. Nem véletlen ez, hiszen né­hány napja pályafelújítási munkálatok folynak a vonal mindkét sínpárján a nagyköz­ség térségében. Ügy tűnik: a három kékkel győzik is csúcs­forgalmi időn kívül továbbí­tásunkat. Viszonylag flottul, zökkenőmentesen. Hosszú kátyú Nem véletlen említettem — hiszen közlekedésről lesz szó ezután is —, hogy ahol csak lehet, figyelmesek legyünk, A kerepestarcsai nagyközségi ta­nácshoz érve éppen induló­ban találtam Vassné Nyéki Ilona tanácselnököt. Azt mondta, halaszthatatlan, hogy kimenjen az útépítőkhöz, mert ha fordítva rakják le a beton­elemeket, akkor újabb darut kell majd szerezni, hogy a hi­bát helyrehozzák. Nosza, induljunk. Különben is a dolgok sokkal jobban néz­nek ki utcáról, mint négy fal közül, ablakon át. — Nézze, valóban szép a mi községünk fekvése — mondja az elnökasszony, mi­közben hirtelen fékez, majd egy kombájnkeréknyi gödröt kerül ki, de amott még óva­tosabb, nehogy a friss vízmo­sás okózta hosszú kátyúba csússzon á Zsiguli: — Tehát látja:1 sók /utat, szeretnénk épí- •tení, de nem győzzük. Egy je­lentős része pedig ilyen an­nak a száztizenhét, kilométer­nek, ami tanácsunkhoz tarto­zik. A Petz-tanyához vezető útra érünk. Az út elején van Ba­lázs János tüzelőanyagkeres­kedő lerakata. A férj és a fe­leség is hozzánk jön. Mond­ják: a nagy esőzés alatt kis híján elöntötte telepüket, há­zukat a víz, mert a közeli árok nem vezette le mindet. Döntés születik: az árkot, amely kü­lönben ki van betonozva, ha­marosan kitisztítják. Amíg beszélünk két hatal­mas betonlapot emelnek le egy-egy teherautóról, a költ­ségvetési üzem hozatta buda­pesti útbontásoktól. Száz évig is megoldhatják vele a kör­nyék közlekedését. Nagy szorgalom — A Sallai és ez, a Petz-ta­nyai út kapott, illetve kap ha­marosan szilárd burkolatot — mondja a tanácselnöknő. — A tavalyi augusztusi megbeszé­lésre hívtuk az Előd utcaia­kat is, de ők nem jöttek el. A másik két utcában lakók vállalták, hogy az ötezer fo­rintot kifizetik, aki nem bír­ta, az ledolgozhatta. — Ügy érzem, mindenképpen azok jártak jól, akik bíztak taná­csunk kezdeményezésében. — Nem mindig sikerül köz­ponti pénzből előre produkál­ni valamit, márpedig sokan úgy vélekednek: ha látunk va­lamit, akkor hiszünk. Itt vi- szónt a Rudas László utca la­kossága: ők a tettrekészségre szavaztak, vállalnák az út rendbehozatalát, de most ép­pen nincs, ami oda kell, zú­zott kő Persze a Sallai utcában is van még mit megoldani a la­kóknak. Hiányzik >a padka, a Zenekarok verse^ya Cigányzenekarok versenge­nek ma, szombaton este 8 órá­tól Veresegyházon, a Váci Mi­hály Művelődési Központban. Az estet a helybeli népdalkor nyitja meg műsorával, majd ifjabb Oláh Kálmán és Tabá- nyi Árnál budapesti, valamint Berki Béla veresegyházi zene­kara lép a pódiumra. A vetélkedőn egy palotást kell eljátszaniuk, utána tánco­sokat kísérnek, akik csárdást, botolót és cigánytáncokat ad­nak elő. A kötelező program után mindhárom együttes tíz­tíz perces szabadon választott műsort ad elő. valamint éne­keseket kísérnek. A verseny után a közönség szavazatai alapján legjobbnak ítélt zenekar húzza majd a talpalávalót az éjjel két óráig tartó bálon. De még mielőtt táncra per­dülnének az egybegyűltek, a versengő zenekarok együtt is muzsikálnak. A ma esti veresegyházi mű­sorban közreműködnek a Nyílik a rózsa elnevezésű nó­taénekesek versenyének győz­tesei: Pataki István, D ucza Zsuzsa, Lovai László, valamint az Állami Népi Együttes szó- lótáncosai. vízelvezető árok és az Udvari bekötőút. Viszont az úttest olyan, hogy azzal mostanában nem lesz gondjuk. A beion- taipfák szinte örökéletűek, amiket itt nagy szorgalommal, szakszerűen raktak le. Már a kátyús, gödrös Árok utcában járunk. Ezt hiába is javítják, mondja Vassné Nyé­ki Ilona tanácselnök. A trak­torokkal összevágják, ám sze­rencse, hogy a Szilasmenti Tsz-szel egyre gyümölcsözőbb a kapcsolatuk, s bár nehézsé­geiket ismerik, a gazdaság elő­zetes megbeszélésben vállalta ennek az útnak a rendszeres karbantartását is. A tanács meg, hiszen sok iskolás jár errefelé, méteres széles járda­lapokat Takunk le hamarosan. Mező utca. — Tavaly még sártenger volt. Az utcagyűlé­sen házanként 3 ezer forintot kértünk, bár az út alapja készen volt, csak tízen fizették be. A félig kész utat befejez­tük, de ekkor már 4 ezer 500 forint közműfejlesztést kellett kivetnünk. Sajnáltuk azokat, akik később hitték, hogy lesz jó útjuk. Ötletes, egyszerű A Rét és a Tavasz utca ta­lálkozásánál levő játszótérnél állunk meg. Nézelődésünket tanácstalanságnak látja egy közeledő nyugdíjas korú asz- szony. Csak közelebb érve.=is­meri fel az elnöknőt. — Lakodalom volt az egyik szomszédban nemrégen. Ne­kem kellett hát megóvni a játszótér kis hintáit, hogy a nagyobb gyerekek kárt ne te­gyenek bennük — mondja Forró Józsefné, aki valódi há­ziasszonyként, barátságosan invitál házukba. De előbb még megmutat­ja a nemrég készült játszóte­ret, annak környékét, s saját portájuk előterét is látnom kell. Fákat, virágokat ültettek a tavaszon. Barna László ta­nácstagjukat, azután Hiripi András BKV-dolgozót és Mi­chalik Mihályt említi hirtele- nében, akik a környék szépí­tésében, megőrzésében sokat tettek. Aztán dicséri a tanácsiakat is, mondván, a nagy esőzés alatt milyen jól szuperéit a Tavasz utcai modern árok. Az, amelyik kimustrált betontalp­fából készült úgy, hogy egy az alja, kettő a partja, ötletes, valóban egyszerű. Fehér István SzssdosO kápsk, emlékek Á fát Székely lertalan ültette Szinte már csak a térkép szerinti határvonal választja el Szadát Gödöllőtől. — Szépen fejlődik a város, de mi sem panaszkodhatunk, nekünk is vannak eredmé­nyeink. sőt, aki terveinket is­meri, az tudja, szép jövő előtt áll községünk — mondja Ná­daski László szadai tanácsel­nök. Életet jelent Mielőtt a községbe érünk, hosszú földúton haladva szem­lélői lehetünk annak, hogy sok a kis nyaraló, hétvégi pihenő. Kísérőnk, a tanácselnök, örömmel újságolta el, hogy ed­dig 96 hektár földet oszthat­tak szét, hozzávetőleg 300 négyszögöles telkeket alakítot­ták ki. Ezek az ingatlanok a zártkert fogalmába tartoznak, és bérlőik ötvenéves tartós használatba vehették. Nagyon sokan igényelték a környékről és a fővárosból is. A nyári szabadsagukat sokan töltik itt, s vannak nyugdíja­sok, akiknek ezek a kertek az életet jelentik, szívesen dol­goznak, időznek itt. Ezután a Székely Bertalan múzeumba megyünk, ahol rendezett park közepén áll a ház, rajta márványtábla hirde­ti. hogy a nagy magyar festő­művész és pedagógus egykori műtermét Schulek Frigyes ter­vei alapján építették meg. Kulcsokkal érkezik Illés And­rás gondnok és ajtót nyit, A terembe lépve a Strobl Alajos által készített Székely-mell­szobor fogad. Paraszti témák A falakon most Mészáros László sárvári születésű, bu­dapesti lakos festőművész olajfestményei függnek. A művészt a paraszti témák ih­lették: a Viharban, a Párvia­dal, a Száguldó lovas, az öreg szekér, az Akadályok előtt című képeket nézzük sorra, miközben Nádaski László megjegyzi: ő már többször is elgyönyörködött ezekben az alkotásokban. Fáradkatatí£P.ul A múzeumból kijőve meg­néztük a képzőművészeti tá­bort, amelyben három turnus­ban ötven-ötven embert fo­gadnak itt július 1-től. A szemközti épületbe indulunk, miközben a park zöldjében le­vő, kettétört eperfára esik 'te­kintetünk, Megcsodáljuk, hogy súlyos sérülése ellenére sem pusztult ki. Ezt még Székely Bertalan ültette, aki itt nyug­szik a szadai temetőben. ütszüi&da ligy gólarányú győzelem A múlt héten kellemetlen esemény történt az IM Vasas kézilabdácsapatával. Űt köz­ben elromlott az autóbuszuk és így nem tudtak elmenni a nagymarosi mérkőzésre. Hosz- szú idő után ez volt az első ilyen sajnálatos eset. Kérték a szövetség és a nagymarosi csapat hozzájárulását ahhoz, hogy új. időpontban játsszák le a '• találkozót. Mindeddig ez nem törtéht meg. A legutóbbi fordulóban a Csepel Autó együttesét láttáik vendégül az ikladiak. A bevonulások miatt a Csepel Autó Ikladra is meg­gyengült csapattal érkezett. Egyetlen cserét sem hoztak. IM Vasas—Csepel Autó 30-17 (15-8) Vasas: Hévíz — Liszkai (5), Gaál (3), Boldis (2), Sima (1), Elter (4), Basa. Csere: Szalay (7), Raffai (7), Fehér (1), Pé­ter. A vendégek az első percek­ben jól tartották magukat és a félidő derekán is mindössze 6-5-re vezettek a hazaiak. Az autósok lassították a játékot, kitámadó zavaró védekezéssel igyekeztek megakadályozni a mieinket a gólszerzésben. A 15. perctől csapatunk megta­lálta ennek a játékmódomak az ellenszerét és a továbbiak­ban kilencszer találtak a ven­dégek hálójába. Pihenőre 15-8- as vezetés birtokában tértek. A második félidőben tovább A világhírű festőművészt a szadaiak nem feledték. A Szé­kely-kultusz fáradhatatlan munkása, Tóth Rezső itt él a községben, és idősen is büsz­kén beszél falujuk híres em­beréről. ' Az utolsó pillanatban A park szélén áll egy hosz- szúkás, régi parasztház, amely néprajzi múzeum. A falakon nagyméretű fényképek Gö- nyei Sándor néprajzkutató 1930-ban készítette azokat a szadaiak életéből, A sorozat­tól külön van egy kép, László Gyula készítette 1921-ben, cí­me Anyák és gyermekek. Nagyszerű felvétel, kedves kép. A régi Szada emlékeit idézik azok a hagyatékok, amiket sikerült megmenteni. Volt időszak, amikor a kupe- cek járták a helyi portákat és összevásárolták a népviseleti ruhákat, sok mindent elvittek. Szerencsére az utolsó pillanat­ban, de sikerült valamit meg­menteni előlük. Csiba József nőtt az IM Vasas előnye. Fő­leg a kitámadások nyomán keletkezett résekbe való egyéni betörések voltak eredménye­sek. A második játékrész kö­zepétől elsősorban Szalay és Liszkai indításai sikerültek jól. Jellemző a vendéglátók fölényére, hogy a sok gól el­lenére is legalább tizenöt biz- 'tos helyzetet kihasználatlanul hagytak. A védekezésben mu­tatkozó megingások miatt pe­dig 17-szer lehetett eredmé­nyes a Csepel Autó gárdája. Jó: Liszkai, Szalay. Elter, Raffai. Az ifjúságiak nagyon ké­szülnek a Csepel Autó elleni összecsapásra, hiszen azok ve­retlenül vezetik a bajnoki táb­lázatot. A mieink ráadásul már öt fordulón át veretlenek vol­tak, s arra törekedtek, hogy a sorozat ne szakadjon meg. Ez sikerült. IM Vasas ifi—Csepel Autó ifi .29-25 (18-14) Vasas: Szlucska — Tóth (1), Detre (10), Kinka (2), Nyiry (9), Fehér (2), Furák (3). Csere: Katona (2). A vendégek fiataljai sem tudtak teljes csapattal eljön­ni, végig hatan játszottak. Így is nagyon élvezetes, jó mérkő­zést láthattunk. Detre és Nyi­ry vezérletével fiataljaink vé­gig vezetve, biztosan érték el újabb győzelmüket. A vendé­gek becsületére legyen mond­va, noha eggyel kevesebben voltak, szorossá tudták tenni az összecsapást. Jó: Szlucska, Nyiry, Detre, kinka. S. G. & nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Az Amatőrszínész Stúdió tábora Gödöllőn, június 23-tól 29-ig. Bábvilág, kiállítás, megte­kinthető 10—18 óráig. Aszód, múzeum: A Galga menti múzeumba­rátok körének foglalkozása. Téma: A Galga mente műem­lékei — filmvetítéssel, 10 óra­kor. / mm MoYibm Piszkos tizenkettő. Kétré­szes, színes, szinkronizált ame­rikai kalandfilm. 4 és 7 óra­kor. ® Szombati jegyzet sa Pemn A veresegyházi tanácsel­nök hivatali szobájának tárgyai közül egy hosszúkás fiókra, s benne pontosan sorakozó kis lapokra emlé­kezem először, ha vissza­idézem ottjártam perceit. Orvosi rendelőkben, vagy könyvtárakban lát ehhez hasonlót az egyszerű polgár, betegek, illetve kötetek nyil­vántartására. A tanácsházi kartotékok a helybeliek társadalmi munkáját doku­mentálják, vagyis hogy ki mennyi időt szentelt arra, ami nem csak az övé lesz. Erről a fiókról már mások­tól is hallottam, mint ahogy az sem titok, ez a község elöl jár a társadalmi mun­kában. A krónikás hajlamos min­den mögött valami különö­set keresni. S feltette a kér­dést, ami nem több, mint egy felelet: úgy tűnik, itt nem hivatkoznak a főváros közelségére, a bejárók bu­dapesti bevásárlási lehető­ségére. Nem hárítják el a helybeli ellátás feladatát, sőt mindent megtesznek azért, hogy ne kelljen ide­genből cipekedni, vagy oda beutazni annak, aki mégis otthon dolgozik, él. Akinek ezt a kérdést sze­geztem, talán már unja a meglepődőket, az elisme­rést, de megérti, hiszen nem látszik még mindenütt e szemlélet és hatása környé­künkön. Persze nem ma­radt válasz nélkül az ér­deklődés. Az a célunk — jegyzeteltem a szavakat —, hogy napról napra kelleme­sebb legyen itt élni. Még nem találták ki azt a piru­lát, amelyik kialakítja a tu­lajdonosi érzést olyan vala­mi iránt, amit nem maga csinál az ember. A munka a legtermészetesebb gyógy­mód. Az utóbbi két mondat per­sze nem így hangzott el a beszélgetésen, de azt hi­szem, erről van Veresegy­házon is szó. Ez volt tehát a válasz a miértre, de hogyan valósulnak meg az elképze­lések? Abiit akar az ember, azt meg tudja csinálni. Ebben áll a titok, s nem válogatott nagy szavakban. S ilyen szemlélettel sok rendhagyó dolgot végig lehet vinni. Veresegyházon már régóta kész az állomáson a maga­sított peron. A fővárosi cél­állomáson, R.ákospalota-Üj- pesten sokan bosszankodtak azon, hogy főleg az idősek­nek, a csomaggal utazóknak nehéz, veszélyes a fel- és leszállás. Ezt a gondot egy fórumon felvetették, ám c MÁV nem ígért segítséget. Nosza, akkor mi majd meg­csináljuk, vélekedtek a ve-, restek, s bár először vissza­utasította az ötletet a vasút,. két hónappal később meg­egyeztek. Két nap különvonatokkal felutaztak Pestre, s kemény munkával elkészítették a magasított peront. A veres­egyházi ember már annyi munkát megismert, végzett saját lakása építése, beren­dezése során, hogy szinte nem ismernek akadályt a közmunkákban sem. A cselekvőképesség ki­bontakoztatásához viszont tervek, mozgósító elképze­lések kellenek. Veresegyhá­zon már a posta építésének befejezése utáni időkre is gondolnak. Mi legyen a fő­téren? A régi posta helyén kétszintes szolgáltatóházat szeretnének emelni, amely szervesen kapcsolódna az ABC-áruházhoz. Étteremre, művelődési intézményre is szükség van a központban, s egyszer oda költözik majd a tanács is. A piacot fej­leszteni kell. Veresegyházon van a kör­zet egyik legszebb sportte­lepe. A község legcsúnyább ' rét használták fel terüle­tül, s a hajdani agyagbá­nya, amiből a falu építke­zett. kellően hasznosult. Nyáron gyakran tartanak itt különböző edzőtáboro­kat. Már gondolkodnak raj­ta, hogy megfelelő szállás- lehetőséget is teremtenek a vendégeknek. A lapokon pedig szorgalmasan gyara­podnak a társadalmi mun­kaórák. Balázs Gusztáv » ISSN f0Bd»Uöi lífrlap) t

Next

/
Thumbnails
Contents