Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-20 / 143. szám
í9S! J CUIUS 20., SZERDA 9iKG Y£f\ Hatásos gyomirtók ICéaiilíüi védekezés Nagyhatású növényvédő szerek forgalomba hozását hagyta jóvá a mezőgazdasági és élél- mezésügyi miniszter. Az új kémiai anyagok segítik a mezőgazdasági termelőket abban, hogy megakadályozzák a növényi kórokozóit és kártevők elterjedését, kártételét, összesen 23 korszerű vegyi anyag gazdagítja a kémiai védekezés lehetőségeit. A mezőgazdasági nagyüzemek és a kistermelők összesen mintegy 450 vegyszerből válogathatnak. Nem kerül folyamatosan forgalomba valamennyi engedélyezett anyag, hozzávetőleg 250 van a termelői körben. Ezek számítanak a leggyakrabban használt termékek közé. Azért ilyen viszonylag széles a választék, mert időről időre hatástalanná válik egy-egy készítmény, lévén, hogy a kártevők alkalmazkodnak hozzájuk. Ilyenkor újabb kemikáliája van szükség. Egyre gyakrabban változik a hatóanyagok összetétele is, számos készítmény egyszerre több olyan vegyszert tartalmaz, amely több kártevő és betegség felszámolására, illetve gyógyítására alkalmas. Növekszik a folyékonyan forgál- mazott vegyszerek aránya, ezek könnyebben kezelhetők, és felhasználásuk rövid előkészületi időt vesz igénybe. Az új készítmények közül 17-et egyelőre, háromezer hektárnál nagyobb területen nem lehet használni. Ezeket az új vegyszereket egy ideig korlátozott mennyiségben árusítják, mivel többnyire külföldi anyagokról van szó, amelyek átvételéhez kellő szakmai tapasztalatra van szükség. További hat növényvédő szer ideiglenes felhasználásra kapott engedélyt, ezek már átestek a próbákon, ám még egy közbülső kísérleti szakaszra van szükség ahhoz, hogy a teljes értékű kémiai anyagok listájára kerülhessenek. A vegyszerek között hazai és külföldi gyártmányú ggmbaplő szerek, rovarölők és egyéb rendeltetésű készítmények találhatók. Gyárfás» és gyártmisnyfejtesxfés Minden évben más kézi szerszám % Mi a különbség a gyárt- í mányfejlesztő cs a gyár- f íásfejlesztő között? Csak ^ annyi, mint az ember két ^ szeme között. Az egyikkel ^ erre néz, a másikkal arra, jj ha letakarom a balt, más £ szeletét látom a világnak, í mint ha fordítva teszem f ugyanazt. De a kettő csak «együtt lát jól igazán! A gyártástervező teremti meg ugyanis a lehetőségét annak, hogy amit a gyártmánytervező a rajzasztalon megálmodott, az a valóságban is elkészülhessen. Az ÉVIG ceglédi gyáregysége a műszaki fejlesztésben teljesen önálló. Maguk döntik el, mit, mikor és hogyan fejlesszenek, s csak a saját szellemi tőkéjükre támaszkodhatnak. Mindig akad valami új — Több, mint tizenöt éve foglalkozom gyártmánytervezéssel — mutatkozik be Kozák Lajos, csoportvezető. —, Akkor még a meglévő termé/ kékből próbálgattunk nagyobb sorozatot gyártani, s csak 1972-ben indult meg a komoly fejlesztő munka a fúró- gépcsalád megtervezésével. Ezzel párhuzamosan kezdtük meg a Hajdúsági Iparmúvek- nek a centrifugamotor gyártását, s bizony, nem voltunk még hozzászokva a kétszázezres darabszámokhoz. 1974-től kezdve, azután minden évben kirukkolunk egy újfajta kézi szerszámmal vagy barkács- géppel. Egy alapgéphez tizenegyféle tartozékot találtunk ki. Azóta ez a termékcsalád is több változaton ment keresztül. — A mi munkánk annyiban más mint a gyártmányfejlesztőké — mondja Egerházi László szerszám- és célgéptervező —, hogy ők megtervezik a terméket, mfphdig ehhez a megfelelő gyártóberendezéseket, célgépeket. Magam 1980. óta dolgozom az EVIG-nál, ugyanis Ceglédre nősültem, és Gyerek a vízben E gy hároméves kisfiú április 18-án Dömsöd- nél belefulladt a Dunába. Néhány héttel később, május 11-én ötéves kisfiú tologatta a kerékpárját egy. elhagyatott bányató partján. A bicikli beleesett a vízbe, a gyerek ki akarta húzni, mind jobban nyújtózkodott utána, és végül belezuhant. A szűkszavú rendőri jelentés így fogalmaz: Már csak a holttestét tudták a felszínre hozni. Nincs borzalmasabb, nincs megrendítőbb a tragikus gyerekbaleseteknél. Alig elkezdődött, máris befejezett életutak. Kortársaik másnap reggel óvodába mennek, most, jövőre vagy később iskolába, A kívülálló, az ismeretlen számára is döbbenetes elfogadni a valóságot, hogy vannak, akik már nem lesznek közöttük. Idén május közepéig — amikor a hivatalos strandszezon még el sem kezdődött — ötvenen lelték halálukat a hazai folyók és tavak vizében. Közöttük hét gyerek. A múlt évi statisztikai adatok szerint a 320 halálos vízi baleset áldozatai közül 75-en tizennyolc évesnél fiatalabbak voltak. Miért? Miért? Sokszor feltettem már magamban a kérdést, és nemcsak a tragédiák hallatán, hanem olyan esetekben is, amikor gyengén úszó kisfiút vagy kislányt láttam a mély vízben társai között kapálódz- ni, vagy felügyelet nélkül hagyott apróság játszott a parton. A gyerekek még nem ismerik, nem érzékelik a veszélyt. A víz az ő számukra játék, öröm, szórakozás — és valóban az is, ha a felnőttek vigyáznak rájuk, életkoruknak megfelelően felkészítik őket. Az általános iskolákban — ahol ehhez adottak a feltételek — a testnevelési órák tananyagában szerepel az úszásoktatás. Ám az erre fordítható idő kevés, és a szakemberek véleménye szerint csak alapot tudnak adni a további gyakorláshoz. Sok szülő azonban ezt túlbecsüli, amikor vakációban vagy nyári hétvégen elemózsiával és fürdőruhával felszerelt csemetéjét elengedi otthonról. Gyakran még azt sem tudja, hogy a gyerek nem strandra indul (ahol mindig készenlétben áll az úszómester), hanem folyópartra vagy tó mellé. A gyengécske tempózás, ami elegendő lehet ahhoz, hogy valaki elérje a közeli korlátot, csődöt mondhat egy hirtelen hullámverésben. Pedig csodálatos érzés biztos tempókkal hasítani a vizet, vagy akár csak lubickolni a hűs hullámokban. De nem mindegy, hol, milyen körülmények között. A tiltott partszakasz is vonzónak látszik — de lehet, hogy a mélység örvényt vagy egyéb veszély- forrást rejteget. N apsugaras, szép hónapok következnek, és itt az iskolai vakáció. Az óvodákban is több hétig tart a nyári szünet. Gyakori dolog, hogy ilyenkor a nagy testvérre bízzák a kicsit. Együtt mennek játszani a parkba vagy lubickolni, strandolni. Ügy engedjük el őket, úgy vigyázzunk rájuk, hogy valamennyien egészségesen, napbarnítottan, épségben hazatérjenek. Gál Judit szerencsémre olyan környezetbe kerültem, ahol hagyományai vannak a célgépgyár,tásnak. Párhuzamosan több téma Milyen szempontok szerint, hogyan dolgoznak a fejlesztő szakemberek? Beszélgetőpartnereim — némi túlzással persze —, műhelytitkokat árulnak el: — Egyszerre öt-hat fejlesztési témán gondolkozunk — avat be Kozák Lajos —, és előre meghatározott ütemterv szerint haladunk. Természetesen, minden egyes problémát határidőre kell megoldanunk, ami többnyire sikerül is, de van, amikor nem. Először azt vizsgáljuk, hogy egyáltalán technológiai szempontból legyártható-e a termék. Itt álljunk meg egy pillanatra. A kívülállók többsége ugyanis azt gondolja, hogy a tervezők mindenféle csodabogarat ráterveznek a gépre, a közgazdászok pedig törhetik a fejüket, hogy miként szedjék le róla. Mégsem így lenne? — A csodabogarakról, nehéz szívvel, de le kell mondanunk. Szorít az önköltségkeret. A gazdaságosság mellett a másik ilyen kérdés, amit még a fejlesztés korai szakaszában vizsgálunk, hogy mit igényel a piac és mi az, ami másutt kapható. Sajnos, nem utolsó szempont, hogy milyen az adott gyártmány hazai háttéripara. — Többnyire valamenynyiünk véleményéből alakul ki az a végső megoldás, amit elfogadunk — mutatja be munkamódszerüket Égerházi László. — A gyártásfejlesztésen nem mindenki munkája azonos szintű. Hiszen más a feladata a mérnöknek, a technikusnak, a rajzolónak. De a mérnökök között is, ki-ki saját területének specialistája. S ez mégsem mond ellent annak, hogy közösen den tünk. A specialista jobban ismeri a saját területét, mint más. de nem sajátíthatja azt ki. Miért ne lehetne az öntászet- tsl foglalkozónak például jó ötlete a szerszámkészítéshez? Vagy fordítva. Ahhoz persze, hogy ezek az elvek a gyakorlatban is zökkenőmentesen érvényesüljenek, jó légkör, igazi kollektíva kell. Nálunk jó a hangulat. Mégis elszivárognak az emberek Jó a hangulat, s a munka feltételei. A gyáregység mérnökei korszerű, pneumatikus berendezésekkel dolgozhatnak, az emberek mégis elszivárognak. — A műszaki fejlesztés jelenleg visszafelé halad. Kisebb horderejűek feladataink. Az újonnan alakuló kisvállalatok, gazdasági társulások talán látványosabb eredményeket ígérnek, mint mi — de nem helybéli probléma ez. El. E. á városfejlesztő emlékére Podmaniczky Frigyes születésének 160. évfordulója alkalmából kedden emléktáblát avatott a Fővárosi Tanács és a Budapesti Városszépítő Egyesület az V. kerületben, a nagy városfejlesztőről tavaly elnevezett téren. Ünnepi beszédében Szaba- dits Antal építész, az V. kerületi Tanács elnökhelyettese elmondotta, hogy Podmaniczky Frigyes tevékeny alakítója volt Budapest arculatának. Több évtizedes munkássága idején nyílt meg a Nagykörút, szabályozták az Üllői utat, alakították ki a Duna-korzót és a Sugár utat, rendezték a Belvárost, építették fel a Mátyástemplomot, a Bazilikát és az Operaházat, létesítették a Nagycsarnokot, a pályaudvarokat. Működése évtizedeiben vált Budapest világvárossá. Sűrűn kattog a Trafipax Véiémkéhm Az elmúlt hét végén fokozott közúti ellenőrzést tartottak Da- bas, Monor, Vác, Ráckeve vonzáskörzetében. Pest megye ezen területein a víkendeken ugrásszerűen megnövekszik az autós forgalom, kiváltképp a Rácke- vei-Duna-ágnál és környékén. Hiszen egy-egy szombat-vasárnap csaknem százezren keresik fel e közkedvelt, pihenésre, kikapcsolódásra alkalmas területei. Képeink a közúti ellenőrzésen készültek. Tartozékok? KRESZ szerint! ü I II» Eligazításon . .. Barcza Zsolt képriportja Kérem a menetokmányokat! A képviselő hétkőznüpjsi Á pihenés !s lehet jövedelmeié Amikor a mai ülésszakon elhangzó pénzügyminiszteri expozé előkészítése során a tárcák az illetékes parlamenti bizottságok elé terjesztették saját számadásukat, részleteiben jelent meg egy sereg olyan probléma, amellyel a képviselők különös figyelemmel foglalkoztak. Az érintett miniszterek, miniszterhelyettesek — akik a bizottsági üléseken a beszámolókat előterjesztették — minden észrevételt följegyeztek, s ha nem is került be mindegyik a végleges expozéba, feltétlenül jó szolgálatot tesz, hiszen az egyes tárcáik munkájához nyújtott segítséget, a jövőre nézve. Amikor az államháztartás költségvetéséről van szó, hajlamosak vagyunk kissé elnagyolni á dolgokat, mondván, ez az egész olyan távol van a hétköznapi ember apró-cseprő gondjaitól, túlságosan bonyolult ahhoz, hogy innen lentről át lehetne tekinteni. Látszólag apróság A képviselők azonban — akiket magunk helyett küldünk ilyenkor az ország házába — éppen megbízatásuknál fogva kedvezőbb helyzetben vannak e tekintetben. Rendelkezésükre állnak ugyanis mindazok az adatok, információk, amelyeknek alapján meg tudják ítélni, jól sáfárkodott-e a népgazdaság azzal, amije volt. Az említett bizottsági üléseken kiderült: képviselőink messzemenően eleget tesznek küldetésüknek, a nevükben előadott vélemények, javaslatok a köz ügyét viszik előbbre. A tavalyi költségvetésről szóló törvény végrehajtásának elemzése módot adott látszólag kisebb horderejű részlet- kérdések boncolgatására is. Ezek közül erdemes talán kiemelni egyet, amire Antal Imre érdi képviselő hívta fel a figyelmet: szóvá tette, hogy aggódik a vállalati üdülők sorsa miatt. S ha alaposabban körüljárjuk a témát, már láthatjuk, hogy nem is apróság, mert lényegében százezreket érint. Dolgozó embereket. Miért kell aggódni ezekért az üdülőkért? Azért, amint a képviselő mondja, mert félő, hogy költségnövelő szerepük miatt szűkös anyagi helyzetünkben egyre kevesebb jut majd rájuk, esetlegesen hibás vállalatveztési szemlélet következtében. Oldja meg az üdültetést a SZOT felkiáltással valóban megtörténhet, hogy a jelenleg még fenntartott — és alaposan kihasznált — üzemi, intézményi üdülőket elhanyagolják. Mondván, hogy rontják a jövedelmezőségi mutatót. S már magyarázza is Antal Imre, mit kell ezen érteni. E mutató kiszámításakor az üdülők fenntartására fordított költség a nevezőbe kerül, ugyanúgy, mint például a szakmunkásképzéshez manapság szinte nélkülözhetetlen tanműhely, vagy a kulturális kiadások. Mi az, amivel csökkenteni lehet e nevezőben az összeget? Elsősorban az, ami nem tartozik közvetlenül a termeléshez. Tehát az itt felsorolt tételekkel. Kevesebbet fordítanak némely üzemekben szociális és kulturális ügyekre. És látszólag nem történik semmi, csak az, hogy emelkedik a jövedelmezőségi mutató. Amitől — valljuk be — nem kevés függ manapság. Ilyen áron nem De megéri-e, hogy ilyen áron növeljük ezt a mutatót? — kérdezi a képviselő. Nem okozunk-e nagyobb kárt, mint amekkora pillanatnyi hasznunk? Tavaly mintegy négy- százezer ember pihent különböző SZOT-üdülőkben. A múlt esztendőben az állami költség- vetés több mint egymilliárd forintot fordított üdülési célokra. Az állami támogatás azonban itt is egyre mérséklődik, emiatt például tavaly már nem tudtuk elérni, amit ■terveztünk, nevezetesen azt, hogy mintegy 6 ezerrel növeljük az üdülésben résztvevők számát. Pedig szerettük volna. Illik-e hát kimondani, hogy oldja meg az üdültetést a SZOT? Nem. Feltétlenül célravezető inkább mindaz, amit Antal Imre képviselő a vállalati üdülők fenntartásáról, sőt, továbbfejlesztéséről fejtegetett. Szerény becslés szerint ugyanis ezekben az üdülőkben további négyszázezer dolgozó töltheti megérdemelt szabadságát pihenéssel, kikapcsolódással. És ez az. amiért ez a téma olyan jelentős. S hogyan lehetne továbbfejleszteni az üzemi, vállalati üdülési formákat? Például azzal, hogy — akár több cég közös fenntartásában — olyan nyári táborolcat hoznánk létre, amelyekben a dolgozók gyermekeit lehetne elhelyezni. Elsősorban a nagycsaládosok örülnének ennek feltehetően: a gyermekeket biztonságban tudva, a szülők legalább egy-egy hétre kettesben mehetnének el valahová pihenni, kikapcsolódni. Mert akármilyen felemelő, nemes feladat a gyermeknevelés, az tudja, akinek több van, hogy mennyire fárasztó. És nincs ebben semmi ünneprontó. Még ha úgy tűnik is. Milyen jó például a monori térség úttörőtábora a Balatonnál! És a Buda környékieké a Börzsönyben! Megépítéséhez, csinosításához, bővítéséhez megannyi ipari, mezőgazdasági szövetkezet, üzem járult — és járul — hozzá. Mert úgy látják, megéri. Gyermekeiknek nyújtanak ezzel a támogatással kellemes nyaralást, dolgozóiknak pedig nagy gondot vesznek le a vállukról, hiszen a tábor kulturált környeztében jó helyen vannak a gyerekek. Később káros Dr. Kállay Lajos pénzügyminiszter-helyettes fontolóra vette az érdi képviselő szavait a vállalati üdülőkről. Az első percben egyetértettek abban, hogy azt a bizonyos jövedelmezőségi mutatót nem szabad olyan eszközökkel befolyásolni, amelyek később károsak lehetnek. Mert miről van szó tulajdonképpen? Arról, hogy a lehető legtöbb dolgozónak teremtsünk pihenési lehetőséget, szervezetten. A munkás, ha szabadsága idején megfelelően regenerálódik, valóban felüdül, magasabb teljesítményre képes. Fia szocialista társadalmi rendszerünk alapjaiból fakadó humánus elveket nem tekintenénk, az előbbiek akkor is megfontolásra késztethetnek mindenkit. A pihenés is lehet jövedelmező. Ha nem sajnáljuk rá a pénzt. Bálint Ibolya
