Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-17 / 141. szám
1984. JÚNIUS IT, VASÁRNAP Tanárok, élmények, utak Cikktúra a matúra körül — Én már csak szendvicset készíteni és szurkolni vagyok itt — mondja Cseh Krisztina, miközben felszabadultan hintázik a széken. •— Látom rajtad, hogy nagy kő esett le a szívedről. Milyen volt? — Közepesre vizsgáztam, de szerintem nem volt olyan nehéz, mint amire számítottunk. Szerencsére sok jó tanár van itt az aszódi gimnáziumban. A magyar- és a történelemtanárunk kitűnő volt. Ehhez vedd hozzá, hogy a magyartanárunkat imádta az egész osztály: Hódi Gyuláné fantasztikusan tanít és remek ember. Bármiről is volt szó, valamennyien hallgattunk rá, de ő is adott a yéleményünkre. S ezzel nem éltünk vissza. — Ha probléma volt, azt is úgy oldotta meg, hogy beláttuk magunktól: nincs ez így rendjén. Mit őriznek meg? — Egyszer például — szól közbe Németh Attila — valahogy semmi kedvünk nem volt az órán dolgozni. Bármit kérdezett, nem ment a munka. Nem szólt és nem szívósko- dott. Másnap viszont minden kérés nélkül megcsináltuk azokat a feladatokat is, amiket előző nap ellinkeltünk. — Idén névnapjára — mondja 'Varga Zoli — 17 szál szegfűből csináltattunk egy malomkeréknyi csokrot. De — vág közbe Kriszta — az is előfordult, hogy csak úgy vettünk neki virágot, mert az osztálypénztárban maradt néhány forint. Szóval úgy tanított, hogy érettségi előtt már nem volt gond a felkészülés. Ilyen volt a történelemtanárnőnk is, dr. Dávid Károlyné. Ha láttál precíz, igényes embert, ő az. Maximalista önmagával, de velünk szemben is. Soha egy napot nem hiányzott. Ha továbbképzésre ment, az óráit akkor is megtartották. Mindig volt helyettesítés. Bármilyen beteg volt, mindig bejött. Most az érettségin is úgy feleltetett, mint az órákon szokott. Jegyezhetett, és ahol a felelet logikai lánca megszakadt, rákérdezett. Persze ezzel segített is. — Most, hogy az érettségit magatok mögött tudjátok, mik a további, terveitek? — A zsámbéki főiskolára jelentkeztem — így Éva. — Imádom a gyerekeket. Itt is patronáltuk az óvodásokat. — Elsősorban Éva mászkált utánuk — brummogja közbe Zoli. — De milyen édesek voltak! Eljöttek a ballagásra, mindenkinek készítettek egy kis könyvjelzőt és virágot is hoztak. Persze mi is többször elvittük őket moziba, ha gyerekmatiné volt a tiszti kantinban. — Én a katonai műszaki főiskolán szeretnék továbbtanulni — folytatja a beszélgetést kis szünet után Zoli. — Korábban is erre a pályára készültem. Ezért is választottam itt a műszaki rajz fakultációt. Amit tanultam, annak jó hasznát vehetem eáen a pályán. — És te, Attila? — A Budapesti Műszaki Egyetemre pályázom. A központi felvételi írásbelim négyesre sikerült, de azért reménykedem. — Ezennel kiléptetek az életbe. Mi mindent hagytok itt? — Megszűnik az órai izguUaditanács Felkészülés lás: felelek, nem felelek — kezdi Éva. Ha fel is vesznek a főiskolára, ott biztos más lesz. Ennek az iskolának sajátos atmoszférája van és hagyománya. Februárban mindig volt rongyosbál, volt Katalinból, Petőfi-szavalóverseny. Ezekre és az osztálykirándulásokra biztosan emlékezni fogunk. Tűzvonalban a IV/D Otthagyom őket szendvicset készíteni és tovább bóklászom az épületben, hiszen most van a gépészeti szakközepesek érettségije is. A IV/D osztályfőnöke, Gál Tibor idén vette át az osztályt. Lehet, hogy az iskolai munkájuk gyengébb, de a gyárakban megállják a helyüket, és ez a fontos. A fizikai munka szere- tetét otthonról hozták, sokan és sokat segítenek a ház körül. Általában közepes vagy annál gyengébb képességűek. Meghallgatom Katona Tibor feleletét. A Himnuszt és Szózatot hasonlítja össze. Küszködik a szavakkal, nehezen fejezi ki magát. Pedig van mondanivalója és értelmesek gondolatai. A legjobb tanuló, 3,81 volt az átlaga, ami szakközépben élég tisztességes eredmény. Tibor befejezte feleletét, a folyosón beszélgetünk. — Az volt a mi közösségünkkel a baj, hogy nem volt irányadó, példamutató tanuló — én sem —, aki magával vitte volna a társaságot. Azért így is van közöttünk, aki szeretne továbbtanulni. Én is. Katonai pályára készülök. — Mi vonz erre a pályára, mit jelent neked a szó: katona? — Rend, fegyelem, nagyszerű életmód, közösség, összetartozás, és lehet, hogy közhely, de szeretnék tenni valamit ezért a hazáért. Közben a büféből kikukkant Tibor édesanyja, aggódva pillant fiára, de látja, nincs semmi baj, megnyugszik. — Itt a konyhán dolgozom — kapcsolódik a beszélgetésbe —, szakács vagyok. Ilyenkor nem árt őket egy kicsit evésre buzdítani, egyébként nem ennének egy falatot sem. Katona Vendelné magukról beszél: a férjem polgári alkalmazott a honvédségnél. Bizonyára az ő elbeszélései is befolyásolták a fiam pályaválasztását. Egyébként mi ráhagytuk, ő maga döntött. Milyen a jó felelet? Útban hazafelé benézünk a besnyői gimnáziumba. Szűcs Dezső magyar—történelem sza kos tanár épp most vizsgáztatta le hét tanítványát. — Hogy mentek? — Ez egy kinyitott szemű osztály — szándékosan használom az igekötőt. Érzékenyek és ami a szívükön, az a szájukon. A feleletekkel elégedett vagyok. Többen idézetekkel oldották a témát, és ezt, a klasszikusok ismeretét, fontosnak tartom. A legjobbak nemcsak a tanult anyagot mondták fel, hanem saját gondolataikkal is kiegészítették a tételt. Ügy tűnik, ebből az osztályból is kikerül egy leendő bölcsész. Csermely Péter évek óta részt vesz az országos diákköri versenyeken, sikerrel. Megyeszerte érettségiznek. E cikktúrát ízelítőnek tettük meg: mi ilyennek láttuk a matúrát 1984-ben. Nagy Emőke Vakációban, tanításról Becsengetés: szeptember 3. A vakációzó gyermekek szabadidős-foglalkoztatására országszerte felkészültek a napközis táborok. A nyári pihenést a művelődési otthonok játékos rendezvényekkel — és bábelőadásokkal, különféle sportfoglalkozásokkal, például tenisz-, úszásoktatással, valamint nyelvtanfolyamokkal segítik. \ A következő tanév az általános iskolákban és a középfokú oktatási intézmények nappali tagozatán szeptember elsején, a tanévnyitó ünnepéllyel kezdődik. Az első tanítási nap szeptember 3., az első félév január 27-ig tart, az utolsó tanítási nap január 25. Az iskolák 1985. február elsején adják ki a félévi munka minősítését’ az értesítőt. A téli szünet első napja december 22., utolsó napja január 2. Fesztivál a jégen Gazdaság és műveltség Június 23-Ig több mint tíz dk?.- lommal mutatja be színes műsorát az Ukrán Jégrevü a Budapest Sportcsarnokban. A 24 esztendeje alakult társulat revüjévei bejárta már Európát, Amerikát, a Közelés Távol-Keletet. Magyarországon most harmadszor lépnek fel, s látványos műsorukat eddig több mint negyedmillió hazai néző látta. A 100 tagú együttes tagjainak átlag- életkora 22 £v. A szólisták nemzetközi sportszerekben gazdag jégtáncosok, a Szovjetunió volt bajnokai. Látványos műsorukban — mely ötvözi a revü, a balett, a folklór és a cirkusz elemeit — először szerepel magyar tánc is. Ötödik alkalommal Galga menti találkozó Jövőrej ötödik alkalommal ismét megrendezik a Galga menti népművészeti találkozót, hazánk felszabadulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére. A találkozóra meghívást kapnak olyan települések is, amelyek nem tartoznak Gödöllő vonzáskörzetébe. Ácsa, Galgagyörk, Püspökhatvan, Boldog. A részvétel feltétele, hogy a találkozó bármely akcióján bemutatandó eredeti vagy feldolgozott néprajzi anyag a Galga menti hagyományon alapuljon. Számadás Barcza Zsolt felvitelei Rá DIÓFIGYELŐ FALURÁDIÓ. Alighanem a hét legizgalmasabb és legnagyobb vihart kavart riportját készítette Lakatos Pál, amit az is bizonyít, hogy egy-egy részletét a reggeli adás későbbi időpontjaiban is megismételték és kommentálták. Mint szerdán e rovatban már írtunk erről, Dunabog- áány, Tahi és Tahitótfalu gyümölcstermesztő őstermelőinek szenvedélyes kifakadásait vette fel az elmúlt vasárnap, amikor is a budapesti Zöldért felvásárlói olyan keveset kínáltak a gyümölcsért, hogy a termelők nagy többsége nem volt hajlandó odaadni nekik. Pénteken reggel Kenyeres Lászlóval, a vállalat vezérigazgató-helyettesével ült le beszélgetni, s nagyon következetesen azt igyekezett kideríteni, vajon mi az igazság — visszaél-e a monopolhelyzetével a Zöldért? A vezérigazgató-helyettes azzal magyarázta az alacsony árat, hogy a szigetiek által felkínált gyümölcs méreten aluli volt, s kizárólag konzervgyári feldolgozásra lett volna alkalmas. A riportert és a hallgatót azonban nem tudta meggyőzni. Lakatos Pál ugyanis, ellentétben a vezérrel — aki nyilván csak a beosztottjainak a tájékoztatásából ismerkedett meg a Szentendreiszigeten kialakult forró helyzettel — a történtekkor ott volt a földeken. Kiderült az is, hogy a vállalat tizenegy nagy teherautóval ment ki a szigetre, mert több száz mázsa gyümölcsre számított, s mindössze 370 kilóval voltak kénytelenek visszatérni. Kenyeres László igyekezett ugyan megmagyarázni a helyzetet, ám nem szokott a nyilvános mellébeszéléshez, s kisvártatva saját csapdájába esett, önmaga cáfolta meg állításait. Azzal kapcsolatban például, hogy — mint mondotta — a Zöldért nem él vissza monopolhelyzetével. Később azonban kicsúszott a száján: az árakat mi csináljuk. Mégpedig már pénteken délben, akkor tudják meg ugyanis a felvásárlók, hogy mennyit fizethetnek egy-egy kiló gyümölcsért szombaton és vasárnap. Nem érvényesül hát, bár erről győzködött bennünket, a kereslet-kínálat törvénye. Addig azonban még ez így van, a termelő és a vásárló sínyli meg a Zöldért erkölcsösnek ugye nem nevezhető gyakorlatát. A termelő azzal, hogy keveset kap munkájáért és annak produktumáért, a vevő pedig azzal, hogy az alacsony felvásárlási ár el enére drágán juthat csak hozzá a gyümölcshöz, és még csak nem is frissen. Megtudtuk ugyanis, hogy a földeken vasárnap megvett termést jobb esetben kedden rakják ki a pultokra. Mi hát a megoldás? Ez a kérdés nyitott maradt, hiszen, balgaság lenne a vállalat erkölcsi érzékére apellálni. Többcsatornás felvásárlással bizonyára jobban érvényesülne a piac törvénye. Alighanem a Belkereskedelmi Minisztérium illetékeseinek is lenne tennivalója ez ügyben, hogy se a termelő, se a vevő ne legyen ennyire kiszolgáltatott. FELVETŐDÖTT olyan megoldás is, hogy a termelők álljanak össze, és közösen, saját maguk értékesítsék a gyümölcsöt. Magánközvélemény-ku- tatásom eredménye: a szigetiek szerint ez megoldhatatlan, hiszen többségük csak mellékesen, egyéb munkájuk mellett termel gyümölcsöt. Ilyenkor, szüret idején a családok valamennyi tagja szabadságra megy, hogy segítsen a betakarításban. Ilyen körülmények között tehát nem tudják magukra vállalni és intézményesen megoldani az értékesítést. Egyetlen kézzel fogható eredménye mégis csak volt az első riportnak: elhangzása után a Zöldért a cseresznye felvásárlási árát 4 forinttal felemelte... (A magunk tapasztalatairól helyszíni riportban a 3. oldalon számolunk be.) Bányász Hédi A bemutatókat különböző kategóriákban rendezik meg. Népdal (egyéni és csoportos), hangszeres népzene (szólisták, együttesek), próza (mese, monda, hiedelemtörténet, egyéni), néptánc (egyéni, csoportos), népszokások, gyermekjátékok, tárgyalkotó művészet (hímzés, szövés, faragás, varrás). A díszbemutató ezúttal is Galgamácsán lesz, itt osztják ki az összes díjat. Az ötödik Galga menti nép- művészeti találkozóhoz az eddig említett hagyományos eseményeken kívül másfajta rendezvények is kapcsolódnak. így például Néphagyo- mány és művelődés címmel a Pest megyei honismereti akadémiával közösen ankétot tartanak Gödöllőn. Hogyan tanítom a néphagyományokat? címmel pályázatot írnak ki a megye pedagógusainak. A népi építészet értékeinek alkalmazásáról kiállítást és ankétot rendeznek Veresegyházon. Együttesek, szólisták Magyar művészek vendégjátékai Júliusban is számos magyar művészt — szólistát és együttest — várnak küiországi vendégszereplésre. A Magyar Állafti Operaház baletíegyüttese a bregenzi ünnepi játékokra utazik. A győri balettet és az MRT szimfó- nikus zenekarának kamara- együttesét Görögországba hívták meg. Operaénekeseink közül Tokody Ilona Ausztriában, Takács Klára és Kováts Kolos Olaszországban lép fel Verdi Requiemjében. Lantos István és Kocsis Zoltán zongoraművészeket Ausztriába, Ella István orgonamű- vészt Csehszlovákiába és az NSZK-ba, Onczay Csaba csellóművészt Milánóba várják. Virágh Endre orgonaművész Itáliában vendégszerepei, Szenthelyi Miklós hegedűművész az Egyesült Államokban lép fel három alkalommal. I intézményei, intézményrendszerei is fáziskésésben vannak. LeféKezödtek az alkotó energiák, kifizetődőbb kockázatmentesen dolgozni.Nem hiszem, hogy a vállalkozások szellemet kellene egy az egyben a kultúra területére is átvinni. Itt nemcsak pénzről, illetve nemcsak erről van szó. Félő, hogy a nyereséges szemlélet meghonosodása a kulturális értékek devalválásához vezetne. Sajnos, az emberek műveltségének a színvonala ma még a köny* nyöbb ellenállás irányába halad. Az is kézenfekvő, hogy sok művelődési forma ma már anakronisztikussá lett. • Mobilabb, az új kezdeményezések és formák befogadására érzékenyebb irányítási gyakorlatot kell folytatni. Utat kell nyitni az emberek alkotó kedvének, az öntevékeny, a belülről jövő kezdeményezések kibontakozásához. Hallatlan energiák szabadulhatnak fel, ha a valódi igények és elvárások felszínre kerülnek. Az eddig józan és hasznosnak vélt formák felülről jövő minden- hatósága ellen — melyek jó szándékához kétség nem férhet — az alulról jövő megújulási igényt keli szembeállítani. Utat kell engedni a tehetségnek, a kiugró tevékenységnek még akkor is, ha az elüt az átlagtól cs sfokatlan is. Nyitottnak kell lennünk. Bár ez a folyamat elindult, de gyorsaságával nem lehetünk elégedettek. /"'sak így hozhatjuk be az Iparhoz képest fáziskésésünket. Mert a kettő egymással nagyon is összefügg. Nem létezhet egyik a másik nélkül. Végh Károly A gazdasági életben bekövetkezett módosulások maguktól értetődően felvetették a kulturális életben is a változtatás szükségességét. A gazdaság irányításában új, dinamikus szemlélet alakult ki. Ez ösztönözte és segítette a decentralizált tevékenységet, a kezdeményezőkészséget, a helyi erőkre és a tartalékokra való támaszkodást, a helyi szellemi energiák mind jobb kihasználását. Ha lassan is, de megkezdődött ez a folyamat. A piac, az érdek kényszere rávette erre a vállalatokat. Az már csak a dolgok szerencsétlen ösz- szejátszása, hogy ugyanakkor a világgazdasági helyzet is erősen romlott. Vagy a világgazdasági helyzet romlása hatott ránk kényszerítő erővel. A lényeg: behúzott derékszíjjal többet és jobban kell dolgozni. A művelődés területén csak fáziskéséssel indult meg ez a folyamat. Pedig a kettő szoros kapcsolatáról ma már nem kell meggyőzni senkit Arról, hogy a kultúra és a gazdaság egymást feltételezi. Többen féltünk, hogy a művelődési folyamatok lelassulnak, nem bírják felvenni a versenyt. Egyszerű volt pedig az alaoképlet: kiművelt emberfőkkel a gazdasági gondokat is jobban le lehet győzni, mint a műveltségi hiányokkal küszködőkkel. Paradox módon a művelődés feltételrendszere is stagnálásra ítéltetett. A józan ész azt diktálta volna: ha gondok vannak a gazdaságban, nagyobb energiákat kell fektetni a művelődésbe és az majd mint potenciális energia, elősegíti a gazdasági bajok orvoslását. Sajnos, a művelődés
