Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
1981. JÜNIUS 2., SZOMBAT Eltérő lehetőségek és körülmények Törődésre vágynak mind Nem múlik el nyomtalanul az a néhány évtized, amit az ember a munkapad mellett, az irodában tölt el. Az aktív munkában eltelt évek meghatározzák az emberek életmódját, sőt, a baráti, ismeretségi kör kialakításában is fontos szerepet játszanak. így aztán, a hatvanhoz közeledve vagy azon túl, amikor sor kerül a nyugdíjazásra, sokan nem is tudják, mihez kezdjenek szabad idejükkel. Elfoglaltságot persze mindig lehet találni, sőt kell is. Az új életmód, életkörülmények kialakítása mégis a legtöbb idős emberben törést okoz, még akkor is, ha ezt csak kevesen ismerik be. Szigetszentmiklóson és a városi jogú nagyközség vonzás- körzetében hat településen tizenhatezer munkában megfáradt nyugdíjas él. Ahányan vannak, szinte annyiféle a családi hátterük, eltérő a jövedelmük, életkörülményük. Sokan egyedül, család nélkül élnek, míg másoknak segítenek a gyerekek, de az sem ritka, hogy a fiatalok szüleiktől remélnek támogatást Naponta ezerféle kérdés, probléma vetődik fel, és valamennyi annak fontos, akit érint, ám segítséget, törődést másoktól vár. A városi jogú nagyközség párt-végrehajtóbizottsága is napirendre tűzte az egyik legutóbbi ülésén a nyugdíjas korúak helyzetének vizsgálatát, s egyben elemezte az idős párttagok tevékenységét is. Alapos, minden területre kiterjedő felmérés előzte, meg a testületi ülést, de még így is számtalan felszólalás hangzott el, amely kiegészíteni igyekezett az írásos anyag állásfoglalásait. Szóba került, hogy az alacsony nyugdíjjal rendelkezők rendszeres segélyt kapnak a tanácsoktól, hogy az utóbbi időben megnövekedett a társadalmi szervek felelőssége. Számtalan tapasztalat igazolja, hogy az egyedül élő emberek számára sokszor értékesebb segítséget jelent, ha a Hazafias Népfront vagy a Vöröskereszt tagja felkeresi otthonában, s időt szentel arra, hogy beszélgessen kicsit egy-egy nyugdíjassal, mint a rendszeres segély. = A társtalanságon igyekszik enyhíteni a nvugdíjasldub is. Taksonyban csaknem százan gyűlnek össze hetente a helyi klubban, amelyet a HNF patronál. A rendszeres műsorok mellett társalgással telik az idő. Az itt szerzett tapasztalatok azt igazolták, hogy üuna- harasziiban és Halásztelken is szükség lenne nyugdíjasklubra, amelynek létrehozásában a KISZ-fiatalok kapnának fontos szerepet. Szigetszentmiklós és vonzás- körzetének községei sajátos helyzetét az is befolyásolja, hogy a legtöbb település közel van a fővároshoz. így az itt élők között szép számmal vannak olyanok, akik nem valamelyik közeli nagyüzemből, hanem budapesti munkahelyről mentek nyugdíjba. Ök ritkán találnak kontaktust volt munkahelyükkel, ugyanakkor nehezebben illeszkednek lakóterületük közösségébe is. Hiszen eltérő a képzettségük, az érdeklődési körük, más és más kérdések foglalkoztatják őket. Ilyen értelemben azonosságot lehet találni a nyugdíjas párttagok és a párton kívüliek viselkedésében. Nem ritka, hogy egy-egy párttag keserű szájízzel igazol át a lakóhelye szerinti községi alapszervezetbe, mert szívesebben maradna a megszokott, megszeretett munkahelyi közösségben. Elhangz&tt olyan vélemény is, hogy nyugdíjasként személytelenné válik az ember. Ebből csak akkor lehet igazán kilépni, ha az idős emberek sok éves tapasztalataira építve, értelmes, hasznos feladatokat kapnak a nyugdíjasok, akár tagjai a pártnak, akár nem. Ezt pedig jó közössége'k kialakításával lehet elérni. Vélemények és ellenvélemények ütköztetésével a testület arra a következtetésre jutott, hogy időről időre meg kell vizsgálni az idősek helyzetét, problémáikkal érdemben szükséges foglalkozni. S hogy tennivaló akad bőségesen, azt igazolja, hogy a területen élő minden ötödik lakos ebbe a kategóriába sorolható. Jelenleg négyezer fölött van azoknak a száma, akik alacsony nyugdíjjal rendelkeznek. A tanácsokra, a tömegszervezetekre és a KISZ-es fiatalokra nem kevés feladat hárul ebben a munkában. Hiszen a fölösle- gesság, a társtalanság érzetét egv-egv jó szóval, emberséggel pótolni lehet még ott is. ahol az anyagi lehetőségek korlátozottak. Természetesen csak akkor, ha a jó szándékot őszinte segitokeo'en követi. Csitári János üenfpedfem-e? Érezze, szülei bíznak benne Közeledik az iskolai tanév vége és az iskolákban sorra szerveződnek az úttörő táborozások. Sok gyermek menne szívesen, de sok szülő talál ezernyi indokot, hogy ne engedje el a gyerekét. Érthető? Az önállóság iskolája Persze, hogy érthető, hiszen a szülő természetes érzése, az, ha félti a gyereket. Fél, mit fog ott csinálni egyedül, fog-e rendesen enni, tisztálkodni és egyáltalán: képes-e arra, hogy nélküle, a szülő, az édesanya vagy az édesapa nélkül töltsön két hetet?! Ha a gyerek szemüveges, akkor külön fél a szülő attól, viseli-e majd, nem veszti-e el, vagy ha valamilyen gyógyszert kell szednie, akkor szedi-e rendesen? Minden szülő aggodalma érthető, és talán valóban vannak olyan gyerekek, akik még nem egészen érettek arra, hogy a szülő nélkül töltsenek két hetet. De még ezeknek a szülőknek is azt tanácsolhatjuk, hogy engedjék el gyermeküket, mert az önállósodásnak jó iskolája lesz még akkor is, ha elvész a szemüveg. (Adjunk tartalékot a kísérő ta- nárnak.) A gyógyszerrel persze más a helyzet, arra nem lehet kérni a kísérő tanárt, vagy ifjúvezetőt, hogy ügyeljen. Tudatosan ránevelni Két hét a szülő nélkül! Bizony még az édesanya vagy édesapa is sokszor nehéz szívvel enged, aki ezt nem mutatja és nem is tiltja a gyermekét. Nagyon jól teszi, hiszen a gyereknek látnia kell, hogy bíznak benne, hogy érettnek tartják a táborozásra, nemcsak az úttörőcsapatban, hanem otthon, a szülői házban is. Természetesen nem árt, sőt nagyonis szükséges felkészíteni a gyereket az önálló nyaralásra, táborozásra, különösen, ha első alkalommal vesz részt ilyen eseményen. Nem tiltani kell az önállóságtól, hanem inkább arra nevelni. * Mivel lehetséges? Otthoni próbákkal, megbízatásokkal, ellenőrzött önálló feladatokkal. Ismerek egy tízéves kisfiút, akinek az édesanyja pénteki napon vidéki.hivatal ok útra ment. Felírta a gyereknek,. mit vásároljon be a hétvégi étkezésekhez. A gyerek nemcsak pontosan bevásárolt, hanem otthon kitakarított, egy papírlapon pontosan elszámolt az elköltött pénzzel, az asztalra tette a visszajárót. Amit kellett, berakta a hűtőszekrénybe, gondosan csomagolva. A kenyeret pedig tiszta ruhában a kenyértartó szekrénykébe tette. Ragyogó képpel várta péntek este az édesanyját, akitől nagy dicséretet kapott. A visz- szajáró pénzt a mama nem adta a gyereknek, úgy gondolta, ez nem volna most méltó jutalom. A fiú sem várta, inkább ezt kérte: — Engedd, hogy máskor is én vásároljak, igazán nagyon szívesen megteszem. A gyereknek is öröm Nem tudom ki volt boldogabb, a kisfiú, vagy az édesanyja. A gyereket folyamatosan kell nevelni az önállóságra, és. akkor nyugo'dtabban küldhetjük önálló táborozásra, túrára is. Öe éppen egy ilyen táborozás is lehet fontos része az önállósodásnak. Ne vegyük el az örömét. S. M. Sípol az ■tester Ha a vizsgált személy véralkohol-tartalma meghaladja a 0,2. ezreléket, sípoló hangot ad a prügyi tsz-ben már üzemszerűen gyártott alkohol-tester. A hazai találmány alapján készülő hordozható elektronikus készülék bárhol és bármilyen körülmények között minden különösebb előkészület nélkül használható. Mikrofonszerű mérőfeje párszavas beszélgetés alapján pontos képet ad az ellenőrzött személy alkoholos befolyásoltságáról. Az eredmény azonnal leolvasható a mikrofonhoz kapcsolt műszerről. Érvényességére jellemző: elegendő, ha valaki bemondja az általa vezetett jármű forgalmi rendszámát, vagy például az üzemi kártyaóránál elhaladva a nevét és a munkahelyét. irre szUSefeft Mines ebben semmi rendkívüli Ez az írás sok mindenről szólhatna. Például egy hatvanéves emberről, aki hányatott élet után nyomorékon került vidékre, s aki a festésben megtalálta önmagát. Vagy egy fiatal^ férfiról, aki műszerészként dolgozott, amíg látott, de vakon is tovább bütyköli a tévéket, rádiókat. Szólhatna egy fiatalasszonyról, aki tucatnyi gondja, megoldhatatlannak látszó problémája ellenére magatehetetlen emberekkel is törődik. Róluk írok, mert szeretném, ha mindenki megtudná, hogy önzőnek, lélektelennek, elidegenedettnek bélyegzett világunkban vannak — s nem is kevesen —, akik nem csak magukkal törődnek. Derű és nyugalom m — Amit a házi szociális gondozóknak fizethetünk tiszteletdíjként, az eszmei összeg és a szó szoros értelmében csak tisztelettel adózhatunk munkájuknak — mondja Hegyes Józsefné, a pilisvörösvári tanács szociális előadója. — Szíjártó Pálné már csaknem fél éve törődött Rácz bácsival, amikor felajánlottuk, hogy legyein tiszteletdíjas gondozó. Miközben elindulunk a fiatalasszonyhoz, megtudjuk, hogy olyan ember, aki maga is segítségre, támaszra szorulna. Férje betegség következtében1 elvesztette a szeme világát, rokkantnyugdíjból élnek, s abból a pénzből, amit Éva, a fiatalasszony a négyórás állásban kap. Hosszabb időre nem tud elszakadni otthonról, hiszen négyéves kislányát Is el kell látnia., Meglepődik, amikor megtudja jövetelünk célját, őszintén csodálkozik, semmi rendkívülit nem talál abban, amit tesz. Olyan különleges derű és nyugalom árad belőle, hogy csak csodálni tudom, különösen azután amit elmond: Kötelességtudó emberek Külföldön. Egy gödöllői honpolgárküldöttség tagjaként külföldön járt. Csehszlovákiában. Ütjük során elvetődtek Tyn nad Vltavouba is, Gödöllő testvérvárosába. A gödöllői honpolgárnak itt sem volt különösebb dolga, senki nem bízta meg üzenet átadásával, más egyébbel. Ő azonban el sem tudta volna képzelni, hogy abban a városban ugyanolyan szemlélő legyen, mint másutt. Nyomban kapcsolatokat keresett, amelyek révén ismét’egy fokkal közelebb kerülhetnek a városok lakói egymás megismerésében. így találkozott Tyn híres könyvművészével, aki. munkáival Európa-szerte elismerést vívott ki magának és hazájának. A többit tudjuk. A múlt évben láthattuk a cseh könyvművész, Ladislav Hodny alkotásait Gödöllőn. A gödöllői honpolgár nem elégedett meg ennyivel. A testvérvárosi kapcsolatoknak a kölcsönösség az alapja. Ebből kiindulva'rendezték meg az idén két gödöllői művész kiállítását a csehszlovák testvérvárosban. És már megvan a jövőre esedékes újabb program: Gödöllőre hozzák Tyn bábművészeti emlékeit. A testvérvárosi kapcsolatok akkor értékesek, és érdekesek, ha minél több intézményre, emberre terjednek ki, ápolásuk tevékenységét feltételezi. A példa azonban mutatja, hogy egy-egy személytől is sok függhet. A gödöllői honpolgár neve: Polónyi Péter. Hangszerelés, a zeneirodalom úgyszólván határtalan. A műformák, a témák, a változatok, a kifejezések oly gazdagok, hogy mindenki megtalálhatja az ízlésének, lelkivilágának, hangulatának legjobban megfelelő zenét. Ugyanígy vannak ezzel a muzsikusok is. Minden hangszer, minden énekes, zenekar válogathat a művekben, és aligha kétséges, hogy talál az alkatához, előadói stílusához, felikészültségéhez illőt. Avagy mégsem? Előfordulhat, hogy mégsem. A gödöllői zeneiskolában az igazgató a növendékekből szimfonikus zenekart szervezett. Különböző korú és felkészültségű gyerekekből. Zenekari műveket játszanak, de hát az ő tudósuk korántsem elégséges azok eljátszásához. Olyan követelmények sem ritkák ezekben a művekben, amelyeknek a növendékek hangszertudása nem elegendő. Ilyenkor az a teendő, hogy a műveket a zenekar hangszereihez és tudásához idomítsák. Munkaigényes és költséges feladat. A gödöllőiek azonban szerencsések. Tanít náluk egy nyugdíjas zenetanár, közelebb a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Ó vállalkozott a hangszerelésre. Az igazgató szobájában mind magasabbra tornyosulnak az általa feldolgozott partitúradossziék. Egy- nek-egynek az elkészítése több ezer forintba kerülne, mondja az igazgató. Honnan-lenne nekik erre pénzük. En-. nek tudatában érthető,- hogy a legutóbbi bemutatkozó hangversenyükön, a pódiumról is meleg szavakkal köszönték meg a nyugdíjas zenetanárnak megfizethetetlen fáradozását. A zenetanár neve: Papp Tibor. Tisztaság. Áll a gödöllői Alsó-park szélén egy tízemeletes ház. Messziről semmi nem különbözteti meg társaitól. Közelebb érve feltűnik, hogy más, mint a többi. Nem a ház, hanem az a néhány négyzetméteres terület, amely körülveszi. Gondozott pázsit, szépen ápolt fák. Ettől mintha maga az épület is szebb volna. Vajon milyen belülről? Bementünk. Föl a tizedik emeletre, onnan gyalog ereszkedtünk le. Mindenütt rend és tisztaság. A folyosókon, a pihenőkben. Az előterekben zöldellő növényzet. Benéztünk a szemétledobóba. Ott se láttunk melléhullott papírt, kenyérdarabokat, műanyagflakont. Maga az akna is tiszta. Lementünk a pincébe. Folyosója felmosva, sehol egy csikk. A lakóktól megtudtuk, egy idős házaspár tartja rendben a házat. Jó gazda módjára ügyelnek mindenre. Szólnak a gyerekeknek, ha azok megfeledkeznének magukról, hogy a sarat nem szükséges okvetlenül behurcolni az épületbe, a lakásba. Télen mindig ott a söprű a bejáratnál, legyen mivel megtisztítani a cipőt a hótól. Rendszeresen tisztogatják a ház konténerét, pedig az . nem is az ő dolguk. Szívügyük az épület körüli zöldövezet, locsolják a füvet, a fákat, bokrokat. A házaspár férfi tagja nem rest este tíz körül végigjárni a . negyven lakást, s ha valahol túl hhngos a rádió, tévé, magnó, tapintatosan figyelmezteti őket, mások már nyugodnának. Megtudtuk azt is, hogy előfordultak a lakókkal szóváltások, még az elején, de belátták, jobb tiszta, rendes házban élni, jobb, ha késő este nem bömbölte- tik a tévét, rádiót. A lakók örülnek, hogy ilyen emberek ügyelnek a házra. A házfelügyelő neve: Nagy Dánielné, a lakóbizottsági elnöké: Nagy Dániel. Szómagyarázat. A kötelesség olyan teendő, amit valakik megszabnak a számukra. A munkahelyen vagy az élet bármely területén Van azonban olyan késztetés is, ami belülről fákad, ilyenkor a teljesítmény mindig nagyobb, értékesebb. A példáinkban szereplő emberek kötelességüket teljesítik, de nem muszájból, hanem meggyőződésből. Kör Pál A gondozó és gondozottja Erdősi Ágnes felvétele — Nem élünk könnyen, a szülőkkel egy fedél alatt vagyunk, s kilátásunk sincs arra, hogy valaha is önálló otthonunk legyen. Kölcsönt senki nem ad a rokkantnyugdíjra, amiből egyébként félretenni sem lehet. Most az én munkám is bizonytalanná vált — mondja harag nélkül. — Átszervezés van és rám már nincs szükség. Több lehetőséget is kínáltak, de itt Pilisvö- rösváron egyet sem. Én pedig nem tudok messze utazni. — Hogy képes a saját problémái mellett mások gondját is a vállára venni? Idős emberekkel foglalkozni, akik rendkívül nagy türelmet és szeretetet igényelnek. — Szeretem az öregeket — válaszolja rövid gondolkodás után. — Azt hiszem éppen a saját bajaim késztetnek arra, hogy megértsem, szeressem őket, még a hibáikat is. Kedvesen beszél Rácz Istvánról, akinek mindkét lábát tőből amputálták, s évek óta él tolókocsiba kényszerítve. — Örülök, hogy megtalálta az élete értelmét a festésben — mondja. — Ha új képen dolgozik, sokszor még enni is elfelejt. Csak akkor haragszom rá egy kicsit, amikor a frissen mosott konyharuhába törli a festékes kezét — teszi hozzá mosolyogva, bizonyítván, hogy ptek lehetnek közöttük a legnagyobb Miták. Rossz csere volt Együtt keressük fel a beteg embert. Mielőtt indulunk, Éva kis türelmet kér, gyorsan edénybe teszi Rácz István ebédjét. Közben a szociális előadótól megtudom, hogy Ráczék a fővárosból költöztek Pilisvörösvárra néhány esztendeje, de ezzel a cserével nem csináltak jó vásárt. Minden pénzük ráment a ház tatarozására. Még élt a felesége, amikor egy háromgyermekes családdal eltartási szerződést kötöttek. A gondozás azonban csak a hivatalos papírok aláírásáig tartott. Ezért Rácz . István fölbontotta a szerződést. Most az eltartók perelik a beteg embert, vagy kilencvenezer forintot követelnek tőle. Az sem lett volna csoda ezek után, ha senkit sem enged be többet a lakásába Rácz bácsi. Szíjártónét mégis elfogadták, megszerették, halála előtt fél évig Rácznét is a fiatalasszony gondozta. Szép saroktelken áll Rácz István háza. A lépcsőn csak nagy üggyel-bajjal jutunk föl, ugyanis dexion-salgó elemekből készült rámpa foglalja el a helyet. — Életveszélyes szerkezet — mutat rá a tolókocsiban ülő ember, majd az arcán levő forradáson húzza végig a kezét. — Még élt szegény feleségem, amikor lezuhantam erről a vaspályáról. Ez volt a tizenharmadik műtétem. A feleségem is eltörte akkor a karját. Vagy két éve ígérték a kisiparosok, hogy társadalmi munkában építenek nekem egy biztonságos lejárót, de már nem bízom benne. örül nekünk, de nem azért, mert írni akarunk róla. Beszélgetni szeretne, néhány perc után már színház, mozi, könyv a téma. — Talán az olvasás hiányzik a legjobban. Szeretem a könyveket, de nekem megoldhatatlan feladat eljutni a könyvtárba. Így most a festés tölti ki minden időmet. Egy szobába vezet, ahol festményeken kívül semmi sincs, ezek azonban hihetetlen mennyiségben sorakoznak a falak mellett. Vászon híján farostlemezre dolgozik. Éva a konyhában sürgölődik, lassan betölti a szobát a melegedő étel illata. Kihasználom a távollétét és a gondozójáról faggatom Rácz Istvánt. Jó várni valakit — Nagyon becsületesen ellát. Ugye tisztaság és rend van, pedig én nem nagyon figyelem hová pakolok, mibe törlőm a kezem. Jó, hogy jön mindennap, van kit várni. Pedig neki is éppen elég a dolga. Búcsúzunk. Szíjártó Pálné még marad, mint mondja felisöpör, mert a kutya vedlik, s ilyenkor nem elég egyszer ösz- szetakarítani. — Nagyon tisztelem ezt a fiatalasszonyt — mondja Hegyes Józsefné. — Milliónyi gondja ellenére derű és nyugalom árad belőle. Rendkívüli képessége van arra, hogy megértse és enyhítse mások, baját. Arról beszél, hogy Éva férje műszerész volt, s ma is szívesen bütykölgeti a rádiókat. Bizonyára ugyanazt jelenti számára ez a cselekvés, amit a tolókocsihoz kényszerí- tett embernek a festés. A vak férfi utasításai alapján Éva teszi be az alkatrészeket a készülékekbe, ilyenkor a szerelő az asszony szemével lát. — Szerettük volna, ha Pilis- vörösvár kap egy főállású szociális gondozói státust, sajnos erre nem került sor — mondja a szociális előadó. — Szíjártó Pálnéra gondoltam, mert úgy éreztem, ő erre a munkára született. S, így érzem ma is. Móza Katalin * i
