Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-13 / 137. szám

Titian Évi négymillió magnófej A BRG—Celltex gazdasági társulás keretében évente négymil­lió magnófejet készítenek. Ennek zömét túlnyomórészt a Szov­jetunióba exportálják. Képünkön: a magnetofon felvevő, illet­ve törlőfej készül. / A bemutató csak a kezdet volt Hogy eltűnjenek a fehér foltok Akció, Centrum-akció Dabason. A Lottó Áruház, június 4-től, 9-ig beköltözött termékeivel, a dallasi művelődési házba. Ci­pőket, fehérneműt, kötöttárut, lakástextíliát, női és férfikon­fekciót, kozmetikai cikkeket, műszaki cikkeket kínáltak. 1984., JÜNIUS 13., SZERDA Tegnap, ma, hoLnap a címe annak a kiadványnak, amelyet 1980-ban jelentetett meg a ha­lásztelki tanács. Ebben tömö­ren, rendszerezetten olvasható minden jelentősebb fordulat, esemény, amely a település életét, fejlődését befolyásolta. A fotókon modern vonalú la­kóházak, új üzletek, jól felsze­relt gyermekintézmények vi­dám kis lakói, nemrég telepí­tett ipari létesítmények. Az azóta eltelt néhány év­ben ismét gyarapodott Halász­telek. A következő ismertető füzet — összeállítását már ter­vezik — az új létesítmények elkészültéről adhat majd szá­mot. Bizonyára teret szentel­nek az általános művelődési központnak, amely nemcsak a helyi oktatási és művelődési feladatoknak tesz eleget, ha­nem egyben országos jelentő­ségű pedagógiai kísérleti in­tézmény. S szó esik majd a szolgáltató központról is, ahol kilenc különféle üzlet, műhely áll a lakosság rendelkezésére. Az egyetlen érték Félő azonban, hogy az ered­mények, az új építkezések mellett még holnap sem szá­molhatnak be a Malonyay- kastély megnyugtatóan alaku­ló sorsáról, Négy éve csak egy apró fotó. szűkszavú képalá­írás emlékezett meg a lerom­bolt állapotában is impozáns épületről, amelyben akkor a Duna Tsz vidéki munkásai laktak Most azonban — a megyei tanács jóvoltából — a helyi tanács birtokában van a kezelői jog, amellyel — úgy látszik — nem is olyan köny- nyű valamit kezdeni. — Tudjuk, hogy fontos mű­emlék sorsa fölött kell dönte­nünk — mondja Bundev To- dorov Ivánné tanácselnök. A környéken ez az egyetlen értékes építészeti emlék, s szeretnénk, ha jelentőségének megfelelő funkciót tölthetne be. Elképzeléseink megvalósí­tásáért azonban még csak egy egészen kicsi lépést tettünk. Elkészíttettük az Országos Mű­emléki Felügyelőség Attika gazdasági munkaközösségével a felújítás tanulmányterveit, s ezek bizony igazán vonzó perspektívát tárnak elénk. A kastély impozáns nagytermé­ben koncerteket, a kisebb he­lyiségekben kiállításokat, klub- foglalkozásokat tarthatnánk. Helyet kapna végre a zeneis­kola, s a tetőtér beépítésével két műtermet nyernénk. A melléképületszárny, rekonst­rukciójával elhelyezhetnénk az öregek napközi otthonát, s még egv étterem, panzió is nvílhatna mellette. Az első. felületes költségvetés szerint mindez körülbelül 27 mMlió forintba kerülne. Lakásgondok A roskadozó tető alatt egye­lőre azonban csak a gondnok és néhány pedagógus él, akik­nek — jobb híján — átmene­tileg itt biztosított szolgálati lakóhelyet a tanács. Áz ő sor­suk legalább olyan bizonyta­lannak tűnik, mint a kastélyé, hiszen a kényelmes, kulturált pedagógus-garzonház felépü­lése ugyancsak távlati tervként létezik, holott az általános mű­velődési központ pedagógu­saink negyedrésze lakásgon­dokkal, letelepülési nehézsé­gekkel küszködik. Ez bizony nem segíti elő az egységes, fel­készült, kutatómunkára alkal­mas tantestület kialakulását. Térjünk vissza a kastély sor­sához. Oltay Péter, az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség ál­láspontját képviseli: — A kastély felújításának, de mindenekelőtt a legsürgősebb állagmegóvási munkák elkez­désének tervét mindenképpen támogatjuk. Az épület belső szerkezete, elrendezése alap­ján elsősorban kulturális fel­adatok ellátására alkalmas. A tanulmánytervben szereplő funkciók természetesen a fel- használásnak csak egy-egy le­hetséges módját tartalmazzák, s bármikor, az igények szerint módosíthatók. Számunkra azonban az épület megmenté­se, felújítása az elsődleges cél, nem a rendeltetés megha­tározása. Gazdátlan örökség A döntés azonban — úgy tű­nik — tlem a helybeliek fel­adata lesz. A dédelgetett ter­vek megvalósításához ugyan­is minimálisak erőforrásaik. A megyei tanács beruházási kerete pedig sok, lényegesen égetőbb gond megoldására sem elegendő. Pákay Jolán, a Pest megyei Tanács építési osztá­Nem olcsóbb, de szebb — Több, mint 5 millió fo­rint értékű készlettel mutat­koztunk be a dabasiaknak — tájékoztatott Csíki Miklós üz­letvezető. — Sajnos, a kereslet jóval kisebb volt, mint amire számítottunk. Kudarc ez vagy csak a ta­nulópénzt fizették meg a cent­rumosok? Mellettük szól, hogy kétezer szórólapot osztottak szét a lakosok között, az első ugyan 20 százalék árenged­ményt adtak egyes termékek­re. A szovjet férfi és fiú ke­rékpárok végig olcsóbbak vol­tak. — Ez volt az első alkalom, hogy a Lottó Áruház megje­lent Dabason. Meg kellett is­lyán fogadja a ritkán érkező — üres kastélyok felhasználá­sának lehetősége iránt érdek­lődő — intézmények, egyesü­letek képviselőit. Előszeretet­tel ajánlja figyelmükbe a ha­lásztelkiek örökségét — mind­ez ideig hiába, — Hol itt, hol az ÉVM-ben, hol a helyi tanácsnál bukkan fel valaki, de eddig reális el­képzelésekkel, s elsősorban megfelelő tőkével rendelkező partner még nem akadt. Mi olyan felhasználó jelentkezé­sére várunk, aki célszerű ren­deltetést alakítana ki, amely lehetővé tenné, hogy a kör­nyék lakosságának is hozzá­férhető, látogatható maradjon az épület. A tetőszerkezet azonban már sürgős javításra szorul, s a további állagromlás elkerülése miatt — a Műemlé­ki Felügyelőség jóváhagyásá­val — a gazdasági bizottság felújítási célkeretéből kell pénzt igényelnünk. Teljes re­konstrukcióról azonban csak akkor lehet szó, ha reális fel­használóra találunk. Halásztelken tehát még nem dőlt el semmi. Lehet sport­klub, kulturális centrum, szo­ciális otthon vagy múzeum az épületből. A most bent élő pe­dagógusok pedig remélik, mi­nél tovább tart ez az átmeneti állapot. Hiszen az ő lakás­gondjaik megoldására — biz­tos, hogy belátható időn belül — egyetlen résztvevőnek sem­milyen keretéből sem futja. Talán még azt sem bánják, ha következő, településük fejlő­dését ismertető kiadványban újólag kimarad a Malonyay- kastély, mint Halásztelek egyik vonzó, érdekes látniva­lója. Márványt Ágnes mernünk a helyiek igényeit, és idő kell ahhoz is, hogy a vá­sárlók megismerjenek minket. Szeptemberig még két kiszál­lást tervezünk; az egyiket augusztusban, a nyári vásár alatt A vásár idején szóba ele­gyedtünk néhány vásárlóval is: Mátai Istvánná a cipők kö­zött válogatott. — Öcsáról jöttem át, mert hallottam, hogy lejön a Cent­rum. Lányka szandált szeret­nék az iskolai ünnepélyekre. Talán ez — forgatott egy sö­tétkék lábbelit — meg is felel. Mátai Istvánná nem ol­csóbban, hanem szebbet akar itt venni, mint ami a helybeli cipőboltban, vagy a szomszé­dos Áfész-áruházban kapható Rumzó Dezsöné dabasi. Kö­rülnézni ugrott be a művelő­dési házba, s mivel az áfész- áruházban nem kapott a fér­jének extra méretű fehérne­műt, itt vett. — Függönyt, cipőt, szandált is szeretnék. Tudtam, hogy lesz ez a vásár, spórolhattam rá — mondta. Liszkai ls*vánné ócsai, a da- dasi bíróságon volt dolga, így került ide. * — Sajnálom is, hogy nem hoztam magammal több pénzt, de nem tudtam arról, hogy itt a Centrum. Egyébként min­dig helyben szoktam vásárol­ni, kivárom — mi mást tehet­nék —, amíg megérkezik, amit keresek. Mini Centrum nyílik A Centrum-napokkal nem ért véget a Lottó Áruház és Dabas kapcsolata. Szeptember elején a Budai Lottó fióküz­letet nyit a nagyközségben, ez lesz az első Centrum-bolt Pest megyében. A dabasi építési költségvetési üzem egy régi épületeit újít fel erre a célra. A központi fűtés beszerelése, a festes-mázoiás, a korszerű világítás és az egyeb teendő« körülbelül fél millió forintjá­ba kerülnek a Centrumnak. Kiss Pál, a Centrum Áruházak Vállalat fejlesztési főosztály­vezető-helyettese ismertette elkepzeieseiket: — Az Alésznek szeretnénk versenytárs lenni, és elsősor­ban az ellátás fehér foltjait el­tüntetni. Minta után értékesí­tünk majd például faltól-íalig szőnyeget, televíziót, rádiót. Ezenkívül vasszerei vényekét, csöveket, vagyis a központi fűtés különféle elemeit. A ké­sőbbiekben, kempingcikkeket. Mindez persze terv, hogy mi valósul meg belőle, az a ke­reslettől, a tényleges igények­től függ. A Centrum Áruházak Vál­lalatot a Dabasi városi jogú nagyközségi Tanács kereste meg hónapokkal ezelőtt. Aka­dozik a kereskedelmi ellátás, segítsenek — kérték a válla­latot. A fővárosba utazgatni, onnan hazaszállítani az árut — drága mulatság. A Centrum győri áruháza tartotta év ele­jén az első árubemutatót, ezt követte ez a júniusi. Az áru­házaknak is kifizetődik, ha bővíteni tudják vevőkörüket. S vajon az Áfész? Rosszul jár-e? A dabasi áruház he­lyettes vezetője, Vincze Sán- dorné egyáltalán nem aggó­dik: A vevő jár jól — A Centrum-akció alatt, nemhogy csökkent, de még nőtt is a forgalmunk. Az emberek ideszoktak, s ha már rászán­ták az időt és a pénzt; nem mennek haza üres kézzel. Amit nem kaptak meg a vásáron, -azt tőlünk vették meg. Merthogy olyan termék is van, ami az Áfész-boltban van, a Centrumban viszont nincs. A két kereskedelmi vál­lalat koríkurrénciaharcában tehát a vevők járnak jól. Eller Erzsébet 5 Szervezőket képeznek A mezőgazdasági nagyüze­mekben, ahol korszerű mun­ka- és üzemszervezési mód­szereket alkalmaznak, egyre nagyobb szükség van jól kép­zett szakemberekre. A MÉM Mérnök- és Vezetőtovább­képző Intézetében ősszel új tí­pusú tanfolyamokat indíta­nak. Másfél éves tanulmá­nyi idővel felsőfokú szervező­képző tanfolyamok kezdőd­nek. Az intézetben felsőszin­tű közgazdasági-kereskedelmi vezetőképző tanfolyamot is szerveznek egyéves tanulmá­nyi idővel. Szabódidő­kiállítás Kempingcikkekből rendezett kiállítást a Budapesti Nem­zetközi Vásár területén a HUNGEXPO és hét hazai vál­lalat. A HUNGAROCOOP ker­ti bútorokat, a Trikotex ruhá­zati termékeket, a Taurus gu­mimatracokat, a Buda^x, kempingcikkeket, a Tanriim^k; pex és aZ Artéx játékokat -éi’ a Konsumex különböző áru­kat mutatott be. Könyvhalmok között A hernádi Március 15. Tsz könyvkötő részlegében, Pilisen túl­zás lenne könyvhegyeknek nevezni az itt készült könykupaco- kat. Csak kisebb példányszámú kiadványokat fűznek, ragasz­tanak itt, hiszen egy nagyobb nyomdának csak nagy tételeket érdemes gondozni. Itt egyszerűbb, az asszonyok összegyűlnek egy asztalnál, s a jókedvű beszélgetés közben könnyen megy a munka. Trencsényi Zoltán felvétele Gombó Pál ^zdmitdóoL K érem, én nem vagyok üzletember, én nem értek a futballhoz. A táblázat és a logika, no, meg a fantázia azonban más dolgok. Ami a táblázatot illeti, futballügyben, pon­tosan szólva a bajnokság (NB I) ügyében két végeredményt láttam. Egyet múlt hét kedden, eszerint az első a Honvéd 45 ponttal, a táblá­zat végén pedig 25 ponttal bennmaradt a baj­nokságban a Volán, ám kiesett a Nyíregyhá­za, hiába szerzett 24 pontot 7-2-re vervén meg a Diósgyőrt, amely 13 pontjával utolsó lett. Ez egy. Hanem már pénteken is láttam, hogy ugyan első a Honvéd, de csupán 39 ponttal, az utolsó három sorrendje sem vál­tozott, csak pontszáma csökkent eggyel-egy- gyel. Ámi: a Végső Végeredmény. Ezt a táblázatváltozást én úgy értettem meg, hogy elolvastam a labdarúgó-szövetség fegyelmi ítéletéről szóló közleményt, mely szerint minden pontokat ő vont le, ráadásul a Nyíregyházát kiejtette az NB I-ből, meg még — ami példátlanul elgondolkoztató! — 500 000 forintot nem fizet ki a győztes Hon- védnak, de még valamiféle prémiumot sem. És itt kezdődik a logika. A magam laikus fejével úgy gondolom, hogy bár a bunda szó sehol sem 'szerepel a közleményben, csak az, hogy a szóban forgó csapatok megsértették a sportszerűséget, itt bizony bundáról, vagyis megvesztegetésről volt síó, a kétszer két csa­pat a józan csoportérdekből kiindulva meg­egyezett: Én kapok gólokat, te adsz pénzeket. Mint a kereskedelemben: a gólbeengedés hiánycikk, a pult alá rejtik, a pénz csúszik. Itt viszont elkezdődik a fantázia. Csupa te­gyük fel és azok latolgatása, józan számítá­saim szerint. 'Ami a bunda megtömését, vagyis a csú­szópénz nagyságát illeti, az közömbös a ki­eső csapatok szempontjából, ők kiestek. Ad- tak-kaptak. lőttek, de érvénytelenül, Kettő ráfizetett az üzletre, egy nyert rajta, cfe spon- gya rá, több is veszett már a csoporttulajdon­ból is. a közerkölcsből is. Hanem egészen más a helyzet a bajnokcsa­pattal. öt egyszer félmillió, plusz azonkívül feketén-fehéren ki nem írt, de mondjuk, ne­gyedmillió forint prémium elvesztése érte. , Mármost három eset lehetséges: 1. Ennél vagy több bundát kapott, ez esetben nem volt az üzlet ragyogó, de üzlet volt. 2. Vagy ugyanannyit kapott, mikor is pénzénél van 3. Vagy kevesebbet kapott, s akkor bizony ráfizetett az alkura, mint a baromfikereske­delem 5i nyugati exportra. Mármost tekintsünk el az erkölcsiektől, mert Könyves Kálmán óta, amik nincsenek, azokról szó ne essék. Anyagi szempontból nézve azonban komoly érdekeltségi, tehát hatékony jelentősége csak a harmadik eset­nek van. Ráfizetek? Egy frászt! Ilyen üzletei többé nem csinálok! — így gondolkozik a jó­zan csoportérdek, és inkább a tisztességet választja, hiszen az fizétődik ki. Kíváncsi volnék, ez a harmadik eset áll-e fenn, ha­nem ezt megtudni sohasem fogom, mert a bunda azért bunda, hogy üzleti titok legyen; szigorúan bizalmas, csak tisztek adják át tiszteknek, éjjel, sötét hegytetőn, szigorú ál­cázás mellett. Hanem itt a fantázia nem áll meg. Ugyanis újabb két eset bonyolítja a dolgokat. Az első: a bunda még nem cserélt gazdát. Ha így van, a fizetni köteles fél vagy fizet vagy nem. Megteheti, hogy fizet, talán meg is teszi, hiszen különben a továbbiakban sen­ki vele nem bundázik, tehát (bundakereske­delemben élvezett) bizalmi tőkéjét nem akar­ja elveszíteni. Megteheti azonban azt is, hogy nem fizet, mert eb aki coki! Eme második variáció a sporterkölcs javára módosítja a számításokat, mert ilyen tapasztalatokkal a csoportérdek, csapatérdek azt mondja: In­gyen beszedni a gólokat, hát hülyék vagyunk mi? Nem, és nem, jöjjön inkább az erkölcsi imperativus! Na de itt a második lehetőség is: a bunda már gazdát cserélt. Ha ez történt lett légyen, akkor nyilván megfordul az átadó fejében: vissza kéne perelni, hiszen az áru használha­tatlannak bizonyult. Igen ám, de hogyan le­hetne perelni jogi hatóságnál azt, amire nincsen tanú, meg különben is a törvény még a kártyanyereséget sem védi — hogyan is óv­ná, mint szeme világát, a bundát? Igen ám, de betyárbecsület is van a világon. Azt lebet mondani, hogy Add vissza, pajtás, és felejt­sük el a dolgot, szorítsunk kezet, mint két jó barát, egy üzlet füstbe ment, de lesz még Budán bundavásár! Mármost a másik vagy adja vissza, vagy nem. Számításaim szerint mindenképpen féleredményt ér el ily módon a sporterkölcs. Az egyik csapat úgy gondol­kodik, hogy mégiscsak megvan a lóvé, a mo­rál nem kell; a másik viszont úgy, hogy a bundát adni, illetve kapni rossz üzlet, inkább veszek Skála-kötvényt. M eg kívánom ismételni, hogy variációim csupa feltevésen nyugszanak és értéke­lésemben teljesen számításon kívül hagytam az etikai pluszokat és mínuszokat, mint a nyereség-veszteség számlaoldalakat befolyásoló tényezőket; ám az a gyanúm, hogy nem egyedül én jártam így el. Ami persze lehet hiba, mert ugyebár olykor a morális ténye­zők anyagiakká válhatnak. Például azt hi­szem, a lelátókon több a néző, ha azzal in­dul el hazulról: megyek meccset nézni, mint­ha azzal: megyek bundát nézni. Mi lesz a Malenyay kastéllyal? Álom és valóság Halásztelkéé

Next

/
Thumbnails
Contents