Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-05 / 104. szám
8 PEST MEGYEI HÍRLAP 1984. MÁJUS 5., SZOMBAT Mi lesz veled, klubmozgalom? Nem lehet sémákba foglalni ........A kör megszűnt, meg kellett szűnnie. Az okot szinte szégyellem leírni: nem lehetett egy művelődési intézményben olyan helyet kapni a részükre, ahol hetenkint egyszer héttől-tízig összejöhettek volna. Az egyik művelődési ház igazgatója ugyan támogatta munkájukat, de egy igazgató „hatalma” sem terjed odáig, hogy előadói biztosítsák a termet, s a takarítónők ne dobják ki ókét időnek előtte, ha a kör létrehozása és fenntartása nincs benne a munkatervben, pláne a bevételi tervben. Próbáltuk a kört népszerűsíteni. Ajánl- gattuk a KISZ-nek, hívtuk őket, jöjjenek ki, nézzék meg. Nem jöttek. Tervet is adtunk be, nem érdekelte őket. Lehet, hogy úgy gondolták, egy dolog a beatklub, más dolog a KISZ, a kettőt ne keverjük össze .. ta k. Berki Évától, a helyi KISZ-bi- zottság munkatársától megtudtuk, hogy náluk nincsen klubtanács, hanem a tanács közművelődési munka- bizottsága adja a keretet. Kiscsoportok alakultak, amelyek most járják a környékbeli klubokat, de a községek vezetőit is felkeresik. Begyűjtik az információkat s ennek alapján dolgozzák ki javaslatukat, amelyeket majd az érdekeltek elé terjesztenek. Azt remélik, hogy az így kialakított kapcsolat később is fennmarad, és átsegíti a klubokat a nehézségeken. Köles Sándor, az Országos Klubtanács munkatársa a generációs váltásban látja a bajok egyik okát. Szerinte természetes a négy-öt évenkénti visszaesés, mert ennyi a kifutása egy közösségnek, s időbe telik, míg létrejön egy másik. Különbség van a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek ifjúsága között. A hetvenes évek fiatalsága homogén volt, a zene, az öltözködés, a hajviselet és megannyi közös élmény ösz- szetartotta őket. Ez mára szétpukkadt, és a társadalmi mozgások hatására különféle érdekű, érdeklődésű, életformájú rétegek alakultak ki. A zene is változott, míg korábban a beat volt az egyeduralkodó, most számos irányzat van, és mindegyik mögött komoly csoportok állnak, saját elképzelésekkel. Ehhez alkalmazkodni kell, mert nem lehet őket a meglevő sémákba belefoglalni. Felvetődik az is, hogy akik nem a klubba járnak, azok hol, és miért gyülekeznek ... Frissítésre vár Nem a klubmozgalom avult el, hanem a közművelődési intézményrendszer szorulna rá a frissítésre. Olyan szükséges, amely a mai fiatalok kérdéseire adja meg a választ. Az Országos Klubtanács ebbe az irányba akar előrelépni. K. L. Amit az ész és a szív diktál A tüzet kéri számon S emmi érdekes nincs az élet- fex' rajzában, figyelmeztet Józsa iT* Sándor, a Könnyűipari Al- katrészgyártó és Ellátó Vállalat váci gyárának KISZ-titkára, beszélgetésünk elején. Később azonban kiderül, hogy éppen ez benne az érdekes. Első munkahelyén dolgozik, itt tanulta ki az esztergályos szakmát, 1973-ban. Egy év múlva KlSZ-veze- tő lett, 1978-ban a 30 tagú KISZ- alapszervezet titkárává választották. Hetedik éve vezeti a fiatalokat. Ez a folyamatosság szokatlan az ifjúsági mozgalomban, s az a legkülönösebb, hogy ezt Józsa Sándor sem tartja jónak. Fél, hogy nem tud újítani, és egyre inkább érzi, huszonnyolc évesen mind kevésbé tud szót érteni a tizenévesekkel. Lehet, hogy bennünk, idősebbekben van a hiba, mert mindent komolyabban veszünk, mint ők — mondja önkritikusan. Az eszem azt diktálja, hogy hagyjam abba, a szivem viszont maradni akar. Olyan hévvel és szeretettel beszél az ifjúsági mozgalomról, erényeiről, hibáiról, hogy természetesnek érzem: küldöttnek választották a megyei értekezletre. Amikor arról kérdezem, hogy miről beszélne a megye ifjúkommunistái előtt, átgondoltan válaszol, mintha már a nagy plénum előtt szólna. Sok mondanivalója közül az első helyre a mozgalom elbürokratizálódását tette. Hogy a függetlenített KISZ-vezetők idejének java része a politikai munka helyett az adminisztrációra, statisztikai adatszolgáltatásra megy el. Minden túlságosan kiszámított és Kidolgozott. A határozatok szépen, kerek mondatokban és jó tartalommal fogalmazódnak meg, de nincs bennük mozgóÚj konfliktusok Félreértés ne essék, a fenti idézet nem a mai állapotokról tudósít. Vitányi Iván, az ismert esztéta és szociológus 1971-ben beszélte el az Élet és Irodalom hasábjain egy egymást segítő, hasonló dolgokért lelkesedő közösség felbomlásának történetét. Hogy mégis előcitáltuk, annak az az oka, hogy a klubmozgalom csúcspontján íródott. Ha akkor ennyi probléma volt, elképzelhető, hogy mi van most, amikor a leszálló ágban evickélünk. Természetesen sok minden változott azóta, s ami akkor gond volt, ma már nem az, viszont születtek új konfliktusok. Szerencsére a KISZ hozzáállása nem tartozik az utóbbiak közé. Az ifjúsági szervezet képviselőit ott találjuk a megyei és helyi klubtanácsokban, amelyekben több intézmény munkatársaival együttműködve igyekeznek szakmai és nem utolsósorban anyagi segítséget nyújtani a mozgalomnak. E tekintélyes háttér ellenére a klubok többsége csak vegetál. Mi lehet ennek az oka? Rossz az irányítás, a propaganda, kevés a jó szakember, a pénz, kellenek-e egyáltalán a klubtanácsok, a klubok? Ezekről a kérdésekről vitáztak a megyei klubtanács legutóbbi találkozóján. A diagnózis felállítása azért is sürgető, mert hamarosan a klubmozgalom egészét érintő új irányelvek látnak napvilágot, s az irányítás rendszerinek követnie kell a közigazgatási változásokat is. Solymosi Sándor, a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, a megyei klubtanács elnöke kendőzetlenül szólt a gondokról. Elmondta, hogy a felfutás Pest megyében is a 60-as évek elejétől a 70-es évek derekáig tartott. A beatmozgalom talaján erősödött meg: 172 különféle klub működött Aztán stagnálás, majd visszaesés következett. Most ismét jelentkezik az igény, jó ötletek is születtek, de túl sok probléma halmozódott föl az elmúlt évek során. A jelenleg nyilvántartott 123 klub közül valójában csak a fele dolgozik, s annak ismét csak a felében megfelelő a színvonal. A nagy ipari üzemek klubjai vannak a legjobb helyzetben. Az iskolai klubok többsége is megfelelően működik, az általában a művelődési házakban levő területi klubok viszont gyengén dolgoznak. Holott ezeknek a tevékenysége volna a legfontosabb. Gond a pénz, a felszerelés, a program, s ráadásul nem önálló gazdálkodók. Ezek jó része nem képes ismereteket nyújtani, közösséget formálni, jelentőségük puszta létükben rejlik. Egy rátermett klubvezető még ilyenkor is csodát tud művelni, de sajnos kevesen vannak. Gyakorta megtörténik, hogy már a klubvezetőképző tanfolyamra is eleve alkalmatlan fiatalok kerülnek. Viszont vannak olyanok, akik szakképzettség nélkül is jobban dolgoznak, mint kiokositott társaik. A bűvös 118-as Az igazsághoz tartozik, hogy a megyei klubtanács irányító szerepe is formálissá vált, pedig több szervezeti változtatással is próbálkoztak. Először leszűkítették a testületet, melybe bevonták a társadalmi szervek képviselőit, később pedig gyakorlott klubvezetőket nyertek meg, hogy élőbb legyen a kapcsolat a mindennapokkal. Mégsem sikerült szorosabbra fűzni a szálakat a helyi klubtanácsokkal és a klubokkal. Sokan elintézményesüJtnek tartják az irányítást és vitatják a klasszikus felállást, miszerint a helyi tanácsok közművelődési felügyelője és a KISZ-titkár vezeti a klubtanácsot. E kettősnek sokhelyütt nem sikerült összhangban dolgoznia. Lehet, hogy hivatalból nehéz lelkesedni de az is lehet, hogy a forma jó. csak tartalommal kellene megtölteni Ráadásul az anyagi támogatás is csökkent. Míg korábban évente hétszázezer forintot osztottak ki a pályázó klubok között, tavaly már ötszázezernél is kevesebbet. A klubok gazdálkodásával is sok a gond — tudtuk meg Csonka Máriától, a KISZ-bizottság kultúrpolitikai munkatársától. Gyakran azért a kis pénzért is harcolni kell, amely a művelődési házak költségvetéséből a kluboknak jut. Hetekbe telik, míg a GESZ vagy a GAMESZ átutalja az összeget, így pedig nehez a fellépésekről tárgyalni. A bűvös 118-as számú pénzügyminiszteri rendelet pedig lehetőséget ad a rugalmasabb gazdálkodásra, ám ezt mindenhol másként értelmezik,■ Sokszor azt seni Sikerül elérni, hogy a rendezvényekből, a terem bérbeadásából, vagy a társadalmi munkából származó pénzt saját céljaikra fordíthassák, mert azt a legtöbb helyen be kell fizetni a művelődési ház pénztárába. Varga András, a ráckevei KISZ- bizottság munkatársa a KISZ KB szolnoki találkozóján szerzett élményeiről számolt be. Ott is parázs vita folyt, s fél nap azzal telt el, hogy akiknek jó tapasztalataik voltak, azok védték, mások szapulták a klubtanácsot. Végül oda lyukadtak ki, hogy szükség van arra, de ki kell bővíteni gyakorló klubvezetőkkel. A klubok létének megkérdőjelezését pedig egyértelműen visszautasították, mert különösen kisebb településeken, ahol még művelődési ház sincsen, ez az egyetlen közösségi színtér. Budaörsön érdekes kísérletbe fogsító erő. Az egész mozgalomból hiányzik a tűz. Kellenének a személyes beszélgetések a KISZ vezetőivel, a találkozók, eszmecserék, amelyeken a lobogást, a valódi lelkesedést át lehet adni. Hirtelen zavarba jön, amiért ilyen paietikus kifejezéseket használ. így érzi, hiszen ő is ezt a tüzet igyekszik továbbadni titkárként, városi KISZ- bizottsági tagként. Azon már jobban meglepődöm, amit ezután kér számon az ifjúsági mozgalomtól: a családi életre nevelés hiányát. Saját példáját mondja el: négy éve nős és a családalapítással egész sor olyan gond szakadt a nyakába, amelyre szinte senki sem készítette fel. Van lakása, de látja maga körül, hogy milyen elérhetetlen ez a városi munkásfiatalok számára. 1 allatlanul sokat nyerne a mozgalom, ha nagyobb segítséget adna a fiataloknak a saját otthonhoz jutásban — mondja. Remek kezdeményezésnek tartja a váci KISZ-akciót, melynek keretében azok kapták az otthonokat, akiket az alapszervezet javasolt. Végül hozzáteszi: ha a család nem tudja megoldani a lakáshelyzetemet, lehet, hogy munka után én is a maszek kőművesekhez szaladnék délutánonként, maltert keverni. Hát, ezért is szeretnék a lakásgondokról beszélni. M. K. Azonosulásra hangoitan Történelmi lecke magunknak Régi történelemóra jár az eszemben. Osztálytársunk István királyról felelve mindössze annyit tudott kicsiholni emlékezetéből, hogy elrendelte a vasárnapi templombajá- rást, a házi tűzhelyek őrzőinek kivételével, mindenkinek. Természetesen nem kapott jelest a feleletre. Az emlékek nyomán azon gondolkodom: valóban, mit is tanultunk István királyról? István, az államalapító, keménykezű uralkodó, aki vérbefojtja a pogány lázadásokat. István, a bölcs államférfi, aki megértette az apja választotta út helyességét és szükségszerűségét... Nagyjából ezeket sorolná egy mai érettségizett fiatal is. Túlzás nélkül Hogy valójában milyen is volt István, a király, azt megmutatni nem tartozik egy rockopera eredendő feladatai közé. Ugyancsak nem várható el egy történelmi korszak szakszerű elemzése sem a műfajtól. Az viszont annál inkább, hogy saját belső törvényei szerint dolgozza föl választott témáját. Hogy ez utóbbi mennyire sikerült az István, a király szerzőinek, azt a kritikusok hivatottak eldönteni. Annyi talán nem tűnik túlzásnak, hogy a zene a magyar rock egyik csúcspontjának tekinthető. Kiteljesedése annak, amit Szörényi Levente immár több, mint két évtizeddel ezelőtt teremtett meg, sajátosan magyarrá hangszerelve egy világhódító irányzatot. A meglepő az, hogy most ettől — a sokáig a szórakoztató iparnak is a perifériájára szorított — műfajtól akarunk számonkérni olyasmit, amire nem hivatott. Mintha megrettentünk volna a hatástól, amit István, a király tízen túl és harmincon innen, (vagy tán még azon túl is kiváltott). Az ugyanis vitathatatlan, hogy a hatás fölülmúlta a várakozásokat Rekord sokaságú lemez és kazetta fogyott el pillanatok alatt, a Corvin mozi pénztára előtt hetek óta hosszú sorok kígyóznak. Hogy ki, miért szereti az Istvánt, annak az okai persze különbözők. Van, akit a zene fogott meg, másoknak a dalszövegek tetszenek, s nyilván szép számmal akadnak, akik csupán Vikidál Gyula kedvéért teszik föl újra és újra a lemezt, vagy állnak sorba ismételten jegyért. S vannak — mégiscsak nem kevesen —, akikben a rockopera hazafias érzéseket ébresztett, érdeklődést keltve nemzeti létünk egyik legjelentősebb sorsfordulója iránt. lennének a legalkalmasabbak az érdeklődés kiaknázására, a figyelemnek történelmi múltunkra való irányítására. A száraz, a legszűkebb lényegig kilúgozott tankönyvszövegeknél közelebb áll a fiatalokhoz a sajátjuknak érzett műfaj nyelvén megszólaló történelmi lecke. S joggal érzik sajátjuknak ezt a fajta zenét, hiszen éppen ők juttatták el azokra a csúcsokra, amit többek között az István, a király is jelent. Illetve azok a társaik, akik a hatvanas évek elején a műfaj hazai megszületésének tanúi voltak, akik a rajongásig fokozott lelkesedéssel álltak az elementáris erővel jelentkező zenei irányzat művelői mellé. Ezek a zenészek a közönség, az ifjúság érzelmi támogatása nélkül nem lettek volna képesek elismertetni a fekete bárányként kezelt, divathóbortnak bélyegzett műfajt. Kimunkálásra vár Nem divathóbort Ha ez valóban így van, örülnünk kell. Gyakran illetjük a fiatalokat a közömbösség vádjával. S azzal, hogy semmiért nem tudnak lelkesedni, hogy nem érzik-értik a haza, a hazafiasság fogalmak tartalmát. Éppen az olyan, érzelmileg erősen ható művek, mint az István, a király így viszont — miközben az elfogadásért kellett küzdeni — mind színvonalasabban művelték ezt a zenét, sőt éppen a szívós, kitartó munka eredményeként született jobbnál jobb dalok segítettek megnyitni a közöny kapuit. Az olyan egyéniségek, mint Bródy János, Szörényi Levente — de ide sorolhatjuk Presser Gábort vagy a mai befutottak közül Vikidál Gyulát is — tehetségükkel egyszerre vívták ki a fiatalok lelkes elismerését és a hivatalos elfogadtatást. Nem félteni kell tehát a fiatalokat. Inkább felhasználni azt az érzelmi töltést, amit e műfaj igazán nagyszerű darabjaiból merítenek. Jó tanulság lehet az István, a király: képesek a fiatalok érzelmi azonosulására, csak vonzó, közvetlenül hozzájuk szóló formákra van szükség. S ezeket mindenekelőtt éppen ők képesek megkeresni és kimunkálni. M. N. P.
